Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez
- Téma inditó zsuzsanna03
- Kezdés dátuma
Ha húsz hozzászólás kell, ami a nevemhez kötődik, akkor a kedvenceimet osztom meg mindenkivel, akit érdekel...
ANGYALI TÖRTÉNET
"A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak."
Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el.
A család udvariatlan volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjék ki magukat. Ehelyett egy kis helyet kaptak a hideg pincében.
Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt.
Amikor a fiatalabb angyal kérdezte, miért, az idősebb angyal így felelt:
- A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.
A következő éjjel mindketten egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek.
Miután azt a kevés ételt is megosztották velük, amijük volt, átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol ők jól aludtak.
Amikor a következő napon a Nap felkelt, az angyalok könnyek között találták a parasztot és a feleségét. Az egyetlen tehenük, akinek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a mezőn.
A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idősebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen.
- Az első embernek minden megvolt, mégis segítettél neki - vádolta.
- A második családnak kevese volt, és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük.
- A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak - mondta az idősebb angyal.
- Amikor a nagy ház hideg pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévő lyukban arany van. Mivel a tulajdonos olyan mohó volt és nem akarta megosztani szerencsés sorsát, betapasztottam a falat, hogy ne találhassa meg.
Amikor az utolsó éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a halál angyala, hogy elvigye a paraszt feleségét. Helyette odaadtam a tehenet.
Láthatod,
"A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak."
"A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak."
Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el.
A család udvariatlan volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjék ki magukat. Ehelyett egy kis helyet kaptak a hideg pincében.
Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt.
Amikor a fiatalabb angyal kérdezte, miért, az idősebb angyal így felelt:
- A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.
A következő éjjel mindketten egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek.
Miután azt a kevés ételt is megosztották velük, amijük volt, átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol ők jól aludtak.
Amikor a következő napon a Nap felkelt, az angyalok könnyek között találták a parasztot és a feleségét. Az egyetlen tehenük, akinek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a mezőn.
A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idősebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen.
- Az első embernek minden megvolt, mégis segítettél neki - vádolta.
- A második családnak kevese volt, és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük.
- A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak - mondta az idősebb angyal.
- Amikor a nagy ház hideg pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévő lyukban arany van. Mivel a tulajdonos olyan mohó volt és nem akarta megosztani szerencsés sorsát, betapasztottam a falat, hogy ne találhassa meg.
Amikor az utolsó éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a halál angyala, hogy elvigye a paraszt feleségét. Helyette odaadtam a tehenet.
Láthatod,
"A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak."
„Néhány napja az élet útján sétáltam, amikor megláttam egy feliratot, melyen ez állt:
“A Mennyország boltja”.
Amikor odamentem, az ajtó kinyílt...
és mire felocsúdtam, már be is léptem.
ANGYALOK csoportjait láttam mindenütt!
Egyikük adott nekem egy kosarat és azt mondta:
”Fiam, végy meg mindent, amit csak akarsz, a boltban van minden, amire egy
... És amit nem tudsz elvinni ma, visszajöhetsz holnap, és gond nélkül elviheted”.
kereszténynek szüksége lehet...
Az első, amit megragadtam, a TÜRELEM volt
és azután a SZERETET, mivel ugyanazon a polcon voltak.
Kicsit odébb volt a MEGÉRTÉS
hát azt is vettem
Bárhol szükségem lehet majd rá...
Ezen kívül vettem két doboz BÖLCSESSÉGET
És két csomag HITET.
Nem tudtam otthagyni a SZENT LELKET sem, mivel ott volt mindenütt...
Egy kicsit megálltam, hogy
ERŐT és BÁTORSÁGOT vegyek, mivel sokat segítenének nekem az élet útján.
Amikor már majdnem tele volt a kosaram, rájöttem, hogy hiányzik még egy kis
KEGYELEM és ÁLDÁS, ...
és, hogy nem szabad megfeledkeznem az
ÜDVÖZÜLÉSRŐL.
Ezt INGYEN kínálták!!! Így hát jó nagy adagot vettem mindegyikből:
Eleget ahhoz, hogy üdvözüljek, s hogy megváltsalak Téged is!
A pénztáros felé ballagtam, hogy kifizessem a számlát, már mindenem megvolt ahhoz, hogy a MESTER akaratát teljesíthessem.
Amint a pénztárhoz közeledtem, megláttam az IMÁT
És beletettem azt is a már teli kosaramba.
Tudtam, amint kimegyek, használni fogom...
A BÉKE és a BOLDOGSÁG
kicsi polcokon hevertek, kihasználtam az alkalmat, hogy azokból is vegyek;
az ÖRÖM a plafonról lógott alá,
vettem egy csomagot abból is.
Odaértem a pénztároshoz és megkérdeztem tőle:
mennyivel tartozom?
Ő mosolyogva válaszolt:
“Vidd csak a kosarad, amerre az utad visz...”
Elmosolyodtam, és újra megkérdeztem:
“De valóban, mennyivel tartozom?"
Ő újra elmosolyodott és azt mondta:
”Fiam, ne aggódj!
Jézus már kifizette a számlát sok-sok idővel ezelőtt".
„Minden, amit imádságban és hittel kérsz, megkapod".
(Mateo,21:22)”
“A Mennyország boltja”.
Amikor odamentem, az ajtó kinyílt...
és mire felocsúdtam, már be is léptem.
ANGYALOK csoportjait láttam mindenütt!
Egyikük adott nekem egy kosarat és azt mondta:
”Fiam, végy meg mindent, amit csak akarsz, a boltban van minden, amire egy
... És amit nem tudsz elvinni ma, visszajöhetsz holnap, és gond nélkül elviheted”.
kereszténynek szüksége lehet...
Az első, amit megragadtam, a TÜRELEM volt
és azután a SZERETET, mivel ugyanazon a polcon voltak.
Kicsit odébb volt a MEGÉRTÉS
hát azt is vettem
Bárhol szükségem lehet majd rá...
Ezen kívül vettem két doboz BÖLCSESSÉGET
És két csomag HITET.
Nem tudtam otthagyni a SZENT LELKET sem, mivel ott volt mindenütt...
Egy kicsit megálltam, hogy
ERŐT és BÁTORSÁGOT vegyek, mivel sokat segítenének nekem az élet útján.
Amikor már majdnem tele volt a kosaram, rájöttem, hogy hiányzik még egy kis
KEGYELEM és ÁLDÁS, ...
és, hogy nem szabad megfeledkeznem az
ÜDVÖZÜLÉSRŐL.
Ezt INGYEN kínálták!!! Így hát jó nagy adagot vettem mindegyikből:
Eleget ahhoz, hogy üdvözüljek, s hogy megváltsalak Téged is!
A pénztáros felé ballagtam, hogy kifizessem a számlát, már mindenem megvolt ahhoz, hogy a MESTER akaratát teljesíthessem.
Amint a pénztárhoz közeledtem, megláttam az IMÁT
És beletettem azt is a már teli kosaramba.
Tudtam, amint kimegyek, használni fogom...
A BÉKE és a BOLDOGSÁG
kicsi polcokon hevertek, kihasználtam az alkalmat, hogy azokból is vegyek;
az ÖRÖM a plafonról lógott alá,
vettem egy csomagot abból is.
Odaértem a pénztároshoz és megkérdeztem tőle:
mennyivel tartozom?
Ő mosolyogva válaszolt:
“Vidd csak a kosarad, amerre az utad visz...”
Elmosolyodtam, és újra megkérdeztem:
“De valóban, mennyivel tartozom?"
Ő újra elmosolyodott és azt mondta:
”Fiam, ne aggódj!
Jézus már kifizette a számlát sok-sok idővel ezelőtt".
„Minden, amit imádságban és hittel kérsz, megkapod".
(Mateo,21:22)”
Lábnyomok a homokban.
Egyik éjszaka egy férfinek volt egy különös álma. Azt álmodta, hogy a tengerparton együtt sétál Jézussal. A lábnyomok a férfi életútját ábrázolták. Az egyik pár lábnyom az övé, a másik Jézusé volt.
Mikor a férfi életének az utolsó szakaszához ért, visszatekintett az egész életére. Azt vette észre, hogy életének legnehezebb időszakainál, csak egy pár lábnyom van a homokban, nem pedig kettő.
A férfit nagyon nyugtalanította a dolog, így Jézushoz fordult és ezt kérdezte:
"Uram!
Te azt ígérted, hogyha melletted döntök, akkor egész életemen át velem leszel. De ahogy végignézem az életemet, a legnehezebb időszakoknál csak egy pár lábnyomot látok.
Én ezt nem értem! Miért éppen akkor hagynál magamra, amikor a legnagyobb szükségem van rád!"
Jézus szelíd hangon így válaszolt:
"Drága gyermekem, Én szeretlek téged, és soha nem hagynálak magadra!
A legnagyobb megpróbáltatások és szenvedések ideje alatt valóban csak egy pár lábnyomot láthatsz.
De ez csak azért van, mert akkor a karjaimban hordoztalak."
Mary Stevenson
Egyik éjszaka egy férfinek volt egy különös álma. Azt álmodta, hogy a tengerparton együtt sétál Jézussal. A lábnyomok a férfi életútját ábrázolták. Az egyik pár lábnyom az övé, a másik Jézusé volt.
Mikor a férfi életének az utolsó szakaszához ért, visszatekintett az egész életére. Azt vette észre, hogy életének legnehezebb időszakainál, csak egy pár lábnyom van a homokban, nem pedig kettő.
A férfit nagyon nyugtalanította a dolog, így Jézushoz fordult és ezt kérdezte:
"Uram!
Te azt ígérted, hogyha melletted döntök, akkor egész életemen át velem leszel. De ahogy végignézem az életemet, a legnehezebb időszakoknál csak egy pár lábnyomot látok.
Én ezt nem értem! Miért éppen akkor hagynál magamra, amikor a legnagyobb szükségem van rád!"
Jézus szelíd hangon így válaszolt:
"Drága gyermekem, Én szeretlek téged, és soha nem hagynálak magadra!
A legnagyobb megpróbáltatások és szenvedések ideje alatt valóban csak egy pár lábnyomot láthatsz.
De ez csak azért van, mert akkor a karjaimban hordoztalak."
Mary Stevenson
Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet,
de Õ azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Õ veszi el,
hanem nekem kell feladnom azt.
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet,
de Õ azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás
mellékterméke, nem kapni, megszerezni kell.
Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot,
de Õ azt mondta: nem.
Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.
Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól,
de Õ azt mondta: nem.
A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá.
Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlõdést,
de Õ azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a fejlõdés az én dolgom,
de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.
Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni,
úgy, ahogyan Õ szeret engem.
Erre azt felelte: látom már kezded érteni.
Kértem erõt...
És Isten adott nehézségeket, amelyek erõssé tesznek.
Kértem bölcsességet...
És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.
Kértem bátorságot,
És Isten adott veszélyeket, hogy legyõzzem azokat.
Kértem adjon szeretetet...
És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.
Kértem kegyelmet...
És Isten adott lehetõségeket.
Semmit sem kaptam, amit akartam és mégis megkaptam mindent,
amire szükségem volt.
Hálás vagyok...
A kedvesemért, aki panaszkodik a vacsorára, mert így az estét velem tölti, és nem valaki mással...
Az adókért, amelyeket ki kell fizessek, mert azt jelenti, hogy alkalmazott vagyok/van munkahelyem...
A takarításért egy buli után, mert azt jelenti, hogy barátaimmal tölthettem egy estét...
A ruhákért, amelyek egy kicsit szűkek, mert van elég ennivalóm...
Az árnyékomért, mert kint lehetek a napfényben...
Hogy nyírhatom a füvet, pucolhatom az ablakot, javíthatom a csatornát, mert azt jelenti, hogy van házam...
A parkoló helyért a parkoló legmesszibb pontján, mert ez azt jelenti, hogy tudok járni és még autóm is van...
A nagy fűtés számláért, mert ez azt jelenti, hogy melegben voltam...
Hogy a templomban mögöttem ülő hölgy hamisan énekel, mert azt jelenti, hogy hallok...
A mosni- meg vasalni valóért, mert azt jelenti, hogy van ruhám...
Az esti fáradtságért és izomlázért, mert azt jelenti, hogy tudtam keményen dolgozni...
Hogy meghallom hajnalban az óra csengetését, mert azt jelenti, hogy élek...
A kedvesemért, aki panaszkodik a vacsorára, mert így az estét velem tölti, és nem valaki mással...
Az adókért, amelyeket ki kell fizessek, mert azt jelenti, hogy alkalmazott vagyok/van munkahelyem...
A takarításért egy buli után, mert azt jelenti, hogy barátaimmal tölthettem egy estét...
A ruhákért, amelyek egy kicsit szűkek, mert van elég ennivalóm...
Az árnyékomért, mert kint lehetek a napfényben...
Hogy nyírhatom a füvet, pucolhatom az ablakot, javíthatom a csatornát, mert azt jelenti, hogy van házam...
A parkoló helyért a parkoló legmesszibb pontján, mert ez azt jelenti, hogy tudok járni és még autóm is van...
A nagy fűtés számláért, mert ez azt jelenti, hogy melegben voltam...
Hogy a templomban mögöttem ülő hölgy hamisan énekel, mert azt jelenti, hogy hallok...
A mosni- meg vasalni valóért, mert azt jelenti, hogy van ruhám...
Az esti fáradtságért és izomlázért, mert azt jelenti, hogy tudtam keményen dolgozni...
Hogy meghallom hajnalban az óra csengetését, mert azt jelenti, hogy élek...
Az arab misztikus Sa’di története.
Egy ember az erdőn ballagott keresztül.
Egyszer csak megpillantott egy rókát, amelyiknek hiányzott az egyik lába.
A férfinak az a kérdés motoszkált a fejében, hogy vajon hogyan maradt a róka életben?
Aztán megpillantott egy tigrist, elejtett zsákmányával a szájában.
A tigris teleette magát, s a maradékot hagyta, hogy a róka elfogyassza.
A rókát Isten ugyanezen a tigrisen keresztül táplálta másnap is.
Az ember ámulatba esett Isten jóságától.
Nyomban el is határozta, hogy ő is meghúzza magát egy sarokban, és teljesen az Úrra bízza magát, aki majd gondoskodik minden szükségletéről.
Úgy is tett, de hosszú ideig semmi sem történt.
A szerencsétlen már majdnem a halálán volt, amikor egyik napon hangot hallott:
- Ó, te tévelygő, nyisd ki a szemed, és pillantsd meg az igazságot!
Ne a sánta rókát utánozd, a tigris példáját kövesd!
Részlet, Anthony De Mello: A Madár Dala című művéből.
Oriah Hegyi Álmodó indián törzsfőnök verse
„Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképpen megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk az emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz.
Hogy elviseled-e a csalódás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ez által megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e, Isten jelenlétéből meríted életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál."
„Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképpen megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk az emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz.
Hogy elviseled-e a csalódás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ez által megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e, Isten jelenlétéből meríted életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál."
Csodák már pedig vannak
Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón. A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.
Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón.
Semmi. Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit
csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!
- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon. - Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.
- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon. - Az öcsém nagyon beteg és egy csodát szeretnék venni neki.
- Tessék? - fordult hozzá a patikus.
- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?
- Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.
- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.
A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfi volt. Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:
- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?
- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége. De Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.
- Mennyi pénzed van? - kérdezte a Chicago-i férfi.
- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan - Ez az összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.
- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi – Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára. Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt: -Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel.
- Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.
A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen.
Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett.
- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya - vajon mennyibe került volna
Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba.
Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón. A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.
Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón.
Semmi. Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit
csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!
- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon. - Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.
- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon. - Az öcsém nagyon beteg és egy csodát szeretnék venni neki.
- Tessék? - fordult hozzá a patikus.
- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?
- Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.
- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.
A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfi volt. Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:
- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?
- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége. De Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.
- Mennyi pénzed van? - kérdezte a Chicago-i férfi.
- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan - Ez az összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.
- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi – Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára. Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt: -Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel.
- Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.
A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen.
Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett.
- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya - vajon mennyibe került volna
Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba.
Tanmese, nem csak férfiaknak.
Volt egyszer egy férfi, aki nagyon belefáradt a mindennapi
munkába.
Ő mindennap dolgozni járt, a felesége meg csak otthon ült.
Szerette volna, ha a felesége is megtudná, mi mindenen megy keresztül nap mint nap, ezért egy este így imadkozott:
- Mindenható atyám! Mindennap dolgozni járok, és naponta 8 órát robotolok, miközben a feleségem csak itthon ül. Szeretném, ha ő is megtudná, mi mindenen megyek keresztül, ezért kérlek uram, add, hogy egy napra testet cserélhessünk.
Amen.
Isten az ő végtelen bölcsességében meghallgatta a férfi kérését.
A férfi másnap reggel már női testben ébredt.
Felkelt, reggelit készített a párjának, felébresztette a gyerekeket,
kikészítette az aznapi ruhájukat, reggelit adott nekik, becsomagolta a
tízóraijukat, elvitte őket az iskolába, hazament, összeszedte a vegytisztítóba való holmikat, és elvitte, megállt a banknál is, pénzt vett fel, elment bevásárolni, kifizette a számlákat, és rendezte a csekk-könyvet is. Kicserélte a macskaalmot, és megfürdette a kutyát.
Ekkor már délután egy óra volt, és igyekeznie kellett, hogy be tudjon ágyazni, hogy rendet rakjon, porszívózzon, és meg a konyhát is felseperje és felmossa. És már rohanhatott az iskolába a gyerekek elé, akik hazafelé még vitatkoztak is vele egy sort.
Kitett egy kis sütit meg tejet, és rávette a gyerekeket, hogy írják meg a leckéjüket és tanuljanak. Ezután felállította a vasalódeszkát, és tévét nézett, miközben vasalta a ruhákat.
Fél ötkor nekiállt krumplit pucolni, és zöldséget mosni, hogy egy kis salátát készítsen. Kisütötte a húst, és egy kis zöldbabot is párolt mellé vacsorára.
Vacsora után kitakarította a konyhát, beindította a mosogatógépet, majd elrakta a tiszta edényeket, megfürdette a gyerekeket, és ágyba dugta őket.
9-re már nagyon fáradt volt, és bár a napi munkával még nem végzett, úgy döntött ő is bebújik az ágyba, ahol még elvárták tőle, hogy szeretkezzen, és ő ezt panasz nélkül meg is tette.
Másnap reggel, amikor felébredt, azonnal letérdelt az ágya mellé, és így imádkozott:
- Mennyei Atyám! Nem tudom, mire számítottam.
Belátom, hiba volt, hogy irigykedtem a feleségemre, mert képes egész nap otthon lenni. Kérlek Uram, nagyon kérlek, csináljuk vissza a cserét!
És Isten az ő végtelen bölcsességével ezt felelte:
- Fiam, látom, tanultál a leckéből, és ezért boldogan
cserélem vissza a dolgokat abba a formába, amiben eredetileg is voltak.
Csak kilenc hónapot várnod kell még.
Tegnap este teherbe estél...
Volt egyszer egy férfi, aki nagyon belefáradt a mindennapi
munkába.
Ő mindennap dolgozni járt, a felesége meg csak otthon ült.
Szerette volna, ha a felesége is megtudná, mi mindenen megy keresztül nap mint nap, ezért egy este így imadkozott:
- Mindenható atyám! Mindennap dolgozni járok, és naponta 8 órát robotolok, miközben a feleségem csak itthon ül. Szeretném, ha ő is megtudná, mi mindenen megyek keresztül, ezért kérlek uram, add, hogy egy napra testet cserélhessünk.
Amen.
Isten az ő végtelen bölcsességében meghallgatta a férfi kérését.
A férfi másnap reggel már női testben ébredt.
Felkelt, reggelit készített a párjának, felébresztette a gyerekeket,
kikészítette az aznapi ruhájukat, reggelit adott nekik, becsomagolta a
tízóraijukat, elvitte őket az iskolába, hazament, összeszedte a vegytisztítóba való holmikat, és elvitte, megállt a banknál is, pénzt vett fel, elment bevásárolni, kifizette a számlákat, és rendezte a csekk-könyvet is. Kicserélte a macskaalmot, és megfürdette a kutyát.
Ekkor már délután egy óra volt, és igyekeznie kellett, hogy be tudjon ágyazni, hogy rendet rakjon, porszívózzon, és meg a konyhát is felseperje és felmossa. És már rohanhatott az iskolába a gyerekek elé, akik hazafelé még vitatkoztak is vele egy sort.
Kitett egy kis sütit meg tejet, és rávette a gyerekeket, hogy írják meg a leckéjüket és tanuljanak. Ezután felállította a vasalódeszkát, és tévét nézett, miközben vasalta a ruhákat.
Fél ötkor nekiállt krumplit pucolni, és zöldséget mosni, hogy egy kis salátát készítsen. Kisütötte a húst, és egy kis zöldbabot is párolt mellé vacsorára.
Vacsora után kitakarította a konyhát, beindította a mosogatógépet, majd elrakta a tiszta edényeket, megfürdette a gyerekeket, és ágyba dugta őket.
9-re már nagyon fáradt volt, és bár a napi munkával még nem végzett, úgy döntött ő is bebújik az ágyba, ahol még elvárták tőle, hogy szeretkezzen, és ő ezt panasz nélkül meg is tette.
Másnap reggel, amikor felébredt, azonnal letérdelt az ágya mellé, és így imádkozott:
- Mennyei Atyám! Nem tudom, mire számítottam.
Belátom, hiba volt, hogy irigykedtem a feleségemre, mert képes egész nap otthon lenni. Kérlek Uram, nagyon kérlek, csináljuk vissza a cserét!
És Isten az ő végtelen bölcsességével ezt felelte:
- Fiam, látom, tanultál a leckéből, és ezért boldogan
cserélem vissza a dolgokat abba a formába, amiben eredetileg is voltak.
Csak kilenc hónapot várnod kell még.
Tegnap este teherbe estél...
Gondold meg, hogy mit kívánsz.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kőfejtő. Minden nap felment a hegyekbe, hogy követ vágjon. Miközben dolgozott, énekelt, mert bár szegény volt, de nem is vágyott többre, mint amije volt, így aztán gondtalanul élt.
Egyszer egy nemes palotájához hívták dolgozni. Amikor meglátta a csodálatos palotát, életében először vágyódás sebezte meg a szívét, és így sóhajtott fel:
- Ó, bárcsak gazdag lehetnék! Nem kellene fáradságos munkával izzadva keresnem a kenyeremet, mint most.
El lehet képzelni, mennyire meglepődött, amikor meghallotta, hogy egy hang ezt mondja:
- Kívánságod teljesült. Mostantól fogva bármit kívánsz, megkapod.
Nem tudta, hogy mit kezdjen ezekkel a szavakkal, mígnem este a munkájából hazatérve a kunyhója helyén egy pontosan olyan csodálatos palotát talált, mint amin dolgozott.
Így aztán a kőfejtő abbahagyta a bányász munkát, és élvezte a gazdagok életét.
Egyszer, amikor a délután meleg volt és párás, kitekintett az ablakon, és megpillantotta a királyt, valamint nemesekből és rabszolgákból álló óriási kíséretét. Azt gondolta magában:
- Bárcsak király lehetnék, és a királyi hintó hűsében ülhetnék!
Kívánsága azon nyomban teljesült: kényelmes királyi hintóban találta magát.
A hintó azonban hamarosan melegebb lett, mint ahogy ő azt elképzelte.
Kitekintett az ablakon, és elámult a nap erején, mivel hősugarai még a hintó vastag falán is áthatoltak.
- Bárcsak én lehetnék a nap! - morfondírozott. Kívánsága azonnal teljesült, és ő sugározta a meleget a világba.
Minden jól is ment egy darabig. Hanem egy esős napon képtelen volt áthatolni sugaraival a vastag felhőkön. Ezért aztán felhővé változtatta magát, és örült erejének, hogy távol tudja tartani a napot. De csak addig, amíg eső nem lett belőle. Akkor egy szikla, nagy bosszúságára, útját állta, és ezért ki kellett kerülnie.
- Micsoda? - kiáltotta. - Egy közönséges szikla még nálam is erősebb?
Hát akkor azt kívánom, hogy szikla legyek!
S már ott is magaslott egy hegy csúcsán. De még arra sem volt nagyon ideje, hogy csodálatos alakjának örüljön, mert valami furcsa, kalapáló hangot hallott a lába felől. Lenézett hát, és a legnagyobb bosszúságára egy apró emberi lényt pillantott meg, amint kődarabokat hasít ki belőle, a sziklából.
- Micsoda? - kiáltotta ismét. - Egy ilyen kicsi teremtmény még nálam, az impozáns sziklánál is erősebb?
Ember szeretnék lenni!
Így aztán ismét kőfaragó lett belőle, aki a hegyekbe ment, hogy fáradságos és izzasztó munkájával keresse meg a kenyerét - de ismét örömteli szívvel tette, mert már elégedett volt azzal, amije volt, és aki volt.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kőfejtő. Minden nap felment a hegyekbe, hogy követ vágjon. Miközben dolgozott, énekelt, mert bár szegény volt, de nem is vágyott többre, mint amije volt, így aztán gondtalanul élt.
Egyszer egy nemes palotájához hívták dolgozni. Amikor meglátta a csodálatos palotát, életében először vágyódás sebezte meg a szívét, és így sóhajtott fel:
- Ó, bárcsak gazdag lehetnék! Nem kellene fáradságos munkával izzadva keresnem a kenyeremet, mint most.
El lehet képzelni, mennyire meglepődött, amikor meghallotta, hogy egy hang ezt mondja:
- Kívánságod teljesült. Mostantól fogva bármit kívánsz, megkapod.
Nem tudta, hogy mit kezdjen ezekkel a szavakkal, mígnem este a munkájából hazatérve a kunyhója helyén egy pontosan olyan csodálatos palotát talált, mint amin dolgozott.
Így aztán a kőfejtő abbahagyta a bányász munkát, és élvezte a gazdagok életét.
Egyszer, amikor a délután meleg volt és párás, kitekintett az ablakon, és megpillantotta a királyt, valamint nemesekből és rabszolgákból álló óriási kíséretét. Azt gondolta magában:
- Bárcsak király lehetnék, és a királyi hintó hűsében ülhetnék!
Kívánsága azon nyomban teljesült: kényelmes királyi hintóban találta magát.
A hintó azonban hamarosan melegebb lett, mint ahogy ő azt elképzelte.
Kitekintett az ablakon, és elámult a nap erején, mivel hősugarai még a hintó vastag falán is áthatoltak.
- Bárcsak én lehetnék a nap! - morfondírozott. Kívánsága azonnal teljesült, és ő sugározta a meleget a világba.
Minden jól is ment egy darabig. Hanem egy esős napon képtelen volt áthatolni sugaraival a vastag felhőkön. Ezért aztán felhővé változtatta magát, és örült erejének, hogy távol tudja tartani a napot. De csak addig, amíg eső nem lett belőle. Akkor egy szikla, nagy bosszúságára, útját állta, és ezért ki kellett kerülnie.
- Micsoda? - kiáltotta. - Egy közönséges szikla még nálam is erősebb?
Hát akkor azt kívánom, hogy szikla legyek!
S már ott is magaslott egy hegy csúcsán. De még arra sem volt nagyon ideje, hogy csodálatos alakjának örüljön, mert valami furcsa, kalapáló hangot hallott a lába felől. Lenézett hát, és a legnagyobb bosszúságára egy apró emberi lényt pillantott meg, amint kődarabokat hasít ki belőle, a sziklából.
- Micsoda? - kiáltotta ismét. - Egy ilyen kicsi teremtmény még nálam, az impozáns sziklánál is erősebb?
Ember szeretnék lenni!
Így aztán ismét kőfaragó lett belőle, aki a hegyekbe ment, hogy fáradságos és izzasztó munkájával keresse meg a kenyerét - de ismét örömteli szívvel tette, mert már elégedett volt azzal, amije volt, és aki volt.
Hasonló témák
