Egy történet
Mond, miért fáj így?
Miért éget ez?
Miért fáj lelkem
és ez így nekem?
Szállj fel, messzire,
gondod szálljon el
Engedd el, mi fáj
és a földön állj.
Emeld fel szíved,
a tekinteted
a szép kék égre
hallgass rá végre.
Kísértő múltad,
az gyötör téged,
zavarja léted,
kínozza szíved.
És küzdj amíg élsz,
ne feled míg élsz,
ne ad fel soha,
ha lét mostoha.
Az élet egy harc,
ne legyen kudarc,
amik uralnak.
Küzdesz folyton csak
Amíg meg nem halsz,
mindig csak hajtasz.
Néha álmot vágysz
és te vele szállsz.
Ó szép szép álom,
eltűnt, nem látom,
ne fuss el kérlek.
Ne hagy itt, félek!
Rossz az életed
csalódás, léted,
mindez fáj neked
és ez bánt téged.
Eszed és kedved,
te mind elveszted
szíved csak szenved,
vérzik a lelked.
Bántanak téged,
hazudtak neked
mindenki csak bánt
feledd, ami fájt.
Mi fontos neked
azt mind elveszted,
ami sokat ért
az mind véget ért.
Játszottak veled,
kínozták lelked,
eldobták szíved,
mindez fáj neked.
Érzéseid csak
sárba tiporták
és csak azt mondják,
de nem szeretnek.
Mindenki átvert
felejtsd ezeket
örökre mindet
könnyítsd szívedet.
Ó, hagy engem ég,
nekem itt a vég
Az én szívem még,
fájdalomtól ég.
A könny fénylik
szemedben, amik
futnak arcodon
és folyik azon.
Mind le a földre
és le a mélybe.
Ne ess kétségbe,
ne hagyd magad el!
Létét feladta,
szíve nem bírta.
Túl sok fájdalma,
miatt feladta.
A fájó létét,
múló életét.
A szíve vérzett,
szeme könnyezett.
Sírva elfutott,
futott és futott.
Nem tudta hova
a nagyvilágba.
Céltalan,sírva.
Poros föld issza
hulló könnyeit,
könnyes szemeit.
A szellő fújja
újra és újra
gyenge nyomait,
futó lépteit.
A föld őrzi
őt a gond űzi
bánatosan fut,
viszi őt az út.
Futott, menekült
de még nem enyhült
égő fájdalma,
bánat hatalma.
Síró lányt látva
fejét felkapta
aki meglátta
figyelt a lányra
Fiú figyelte
a lányt csak nézte
ahogy sírva fut,
és viszi az út.
Ezt észrevette
követte félve.
Ő rosszat sejve
gyorsan követte.
Ő kiáltotta,
lány nem halotta
és fut utána
hátha úgy hallja.
Átfutott agyán,
hogy talán-talán
megállíthatja,
mert ahogy látja.
A leány talán
kárt tesz magán,
vagy valami más,
ez nem csak futás.
A lány lassított,
végül meg állt ott.
A régi mólón
és állt a pallón.
Mindent átgondolt,
mi szívébe volt.
Sok pillanatot,
és minden gondot.
Szép haja lobog.
Égő szíve dobog.
Két szeme zokog,
hol könnye csillog.
Kérlek ne fuss el,
élted ne dobd el
és azt ne ad fel
élni, félni kell.
Élni, élni kell
sose feledd el.
Utána kiált,
lelke már fájt.
Itt hagy mindent,
a múló létet.
Elő lép egyet
és még lép egyet.
Végül leugrik,
hol béke lakik.
Tengerbe esik,
hullámok verik.
Amit a szél fú.
Látta a fiú,
ahogy ő ugrott,
és ő is ugrott.
De ő nem tudta,
elérni futva
és ezért ugrott,
miután futott.
Felejtsd félelmed,
az éltet téged.
Egyszer lesz veled,
ki szeret téged.
Mondta a kék ég
Óh, vég ne jöjj még
telik az idő
de már rég késő
tenger nyeli el,
a lány alig él
fiú keresi
a lányt nem leli
Végül rátalál
és szíve megáll
egy pillanatra,
gyorsan elkapja
Tenger sodorja
és a szél fújja
a két fiatalt
az ég felsóhajt
A lány alig él
és a kék ég fél
a fiú két karja
a lányt tartja
Végül kihúzza,
a lányt lerakja
puha homokba
nagyon aggódva.
Lány szíve még ver,
levegőt nem nyer.
A fiú is fél.
Életet lehel,
A lány nem felel
majd életre kell
vizet köhögve
a fiú szíve
nagyot dobban
felsóhajt halkan
kinyitja szemét
megmozdítja fejét
majd észrevette
ezt megmentője
ki még figyelte,
nézni se merte
Figyelik egymást
az idő megállt
a gondolatok
sűrűn rajzottak
A lány felpattant,
gyorsan elrohant,
fiú is felpattant,
utánaszaladt.
A tenger felé,
hullámok elé,
fiú elkapta
és visszatartva.
Ezért fogta,
visszarántotta
nem akart élni
és szabadulni.
De nem engedte,
karjába fűzte.
A lány szíve ég
kapálózott még.
Sírva kiáltott,
miért nem halott…
lelkük elgyengül
testük földre hull.
A lány könnye hull,
arcán lecsordul,
a homokban ülve
lányt átölelve.
És vígasztalja,
és meghallgatja
minden bánatát,
szíve fájdalmát.
Óh, ne, ne sírj már!
Lesz szívedbe nyár,
egy új élet vár,
Felejtsd, mi volt már.
Még egy ideig
így voltak,és még
órákat ültek,
és beszélgettek.
A nap még sütött
az ég felderült,
és nagyon örült,
és boldognak tűnt.
Az idő csak telt,
a szellő mesélt,
nap aludni tér,
a nap véget ér.
Lassan-lassanként,
szél hozza az éjt,
a nap sugara
festi pirosra.
A szép kék eget,
a békés tengert,
mellyen játszanak,
fényes sugarak.
És a nap lement
a sötét eget
sok csillag fedi,
az éj fényei.
Elmúlt egy nap
egy mozgalmas nap
élet és a sors
mi sokszor oly gyors
A két fiatal,
még hosszan beszél,
az idő csak múl,
majd hazaindúl.
Mindkettő éjjel,
sok-sok érzéssel,
teli reménnyel,
és már örömmel.
A lány reménnyel
és életkedvvel,
végre már boldog,
az ég mosolyog.