Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez

Alrescha

Állandó Tag
Állandó Tag

Elegünk van már,
elegünk.
Meddig kell még di-
deregnünk?
Mondják a kupás-
cserepet
megülő fagyos
verebek.

Télen átal is
nyaraló
fecskének lenni
volna jó,
csettegeti a
porkahó
alatt csőrölő
kis rigó.

Varjú körözget,
billeget,
letácsol rigót
s verebet.
Hogyha kedves a
tollatok,
annyit ne sopán-
kodjatok.

Megértem én már
eleget,
ennél is zordabb
teleket.
De olyat eddig
sohasem,
hogy vége egyszer
ne legyen.
 

Alrescha

Állandó Tag
Állandó Tag
Pacsirta zeng a magasban, gyűrűzik
hangjától a levegő; lüktető
köröcskék pengetik a nap
feszes sugarait.

Zeng, zeng a pacsirta, óceánra
menekült kis kalózadó,
s azt sugározza egyre,
fáradhatatlanul,
hogy milyen rettenetes éjszakánként
egy magányosan didergő kökénybokor
alján virrasztani.
 

Alrescha

Állandó Tag
Állandó Tag
Ilyenkor ősszel senki se
gondol a nyárialmafára.
Dísztelen áll, üresen ásít
kifosztott koronája.

Még a lombját is hamarabb
hullatja, mint a társak,
akik most gyümölccsel rakott
tele ágakkal állnak.

És jönnek a szüretelő,
zsivajgó, vidám népek,
s a nyárialmafára ők
nemhogy föl, rá se néznek.

Ilyen az élet, susogja,
megfakul minden érdem.
És futna, mint a levelek,
bujdosna szégyenében.

Bujdosna, de a gyökerek
konokul visszatartják:
ha odébbállna, ki terem
jövőre nyárialmát.
 

Alrescha

Állandó Tag
Állandó Tag
Paszulyt főzne a néni,
tüze nem akar égni.
Hiába szítja, fújja,
kialszik újra s újra.

Harangoznak már délre.
Megjön a néni férje.
Panaszkodik a néni,
tüze nem akar égni.
Hiába szítja, fújja,
kialszik újra és újra.

Gondolkozik a bácsi:
mit lehetne csinálni?
Így nem fő meg az étel!
S ő is földre térdel.

Most ketten, két tüdővel
viaskodnak a tűzzel.
Sír a nyers fa, és prüszköl
a macska is a füsttől
 
Oldal tetejére