Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez

"Well I feel deep in your heart there are wounds Time can't heals
And I feel somebody somewhere is trying to breathe
Well you know what I mean
It's a world gone crazy
Keeps Woman in Chains
It's under my skin but out of my hands
I'll tear it apart but I won't understand
I will not accept the Greatness of Man
It's a world gone crazy
Keeps Woman in Chains" Tears for Fears

Először is örülök, hogy itt lehetek. Eddig sok jót hallottam az ismerőseimtől a Canadahun-ról.

Látom sokan idézeteket írnak, az én egyik kedvencem Vavyan Fable-től van:

"Nagyon figyelj, mert a világot teszed is azzá, aminek látod. Jó, ha ezzel számol, ki beáll a körbe: Lesz kölyök-órjásból komoly felnőtt törpe."

Az élet lassú utazás, melynek során olyan emberré válunk, amilyenné tesszük magunkat.Gary Chapman

Sziasztok!

Fodor Ákos: Három negatív szó
Nincs
Semmi
Baj

NEMES NAGY ÁGNES Alázat
Fáraszt, hogy mégis hiába ömölt
fejemre a perc lágy, szirupos árja,
a koponyám: kerek, fanyar gyümölcs,
magányom mégis csonthéjába zárja.


Kemény vagyok és omló por vagyok,
nem olvadok és nem köt semmi sem,
ketten vagyunk, mikor magam vagyok,
a lelkem szikla, testem végtelen.


De mindez fáraszt. Indulnék tovább,
Egyiptomba, fürödni, vagy gyereknek,
– csak már az emlék és valami vágy
fogyó türelmem alján felderengtek.


S mig ülök, hűs hajnali ágyamon,
s mint szemem alját kék lepi a házat,
belenyugodni lassan, bágyadón,
majd megtanít a virradó alázat.

RÁBA GYÖRGY

A tábornok bánata
Bakák és pákosztos menyecskék
inogtak, csattogott a zászló,
György-rendjeles marsall lehetnék,
de hallgatott a kikiáltó.


A körhintán faparipákon
forgott veszettül hadi-népem
Ágnesemet sehol se látom,
fonnyad két rőt kitüntetésem.


Kintorna-hangra Oliphantnál
a gyertyán-ló messzebbre pattant,
de Ágnes a sorból kiállt már,
s én kutatom a mozdulatlant.


Már áprilisi szél szavára
kering a nap, a hegy, az örvény,
ő combjait haptákba zárja,
kankalin hajt ki szeme gödrén.

Ha nem baj, hogy versekkel traktálom a fórumot

Még küldök párat az Újhold versei közül

PILINSZKY JÁNOS Parafrázis*

Mindenki táplálékaként,
ahogy már írva van,
adom, mint élő eledelt,
a világnak magam.


Mert minden élő egyedűl
az elevenre éhes,
lehet a legjobb szeretőd,
végül is összevérez.


Csak hányódom hát ágyamon
és beléreszketek,
hogy kikkel is zabáltatom
a szívverésemet!


Miféle vályu ez az ágy,
ugyan miféle vályú?
S mi odalök, micsoda vágy,
tündöklő tisztaságú!


Szünetlen érkező szivem
hogy falja föl a horda!
Eleven táplálék vagyok
dadogva és dobogva.


Eleven étketek vagyok
szünetlen és egészen;
emésszétek föl lényegem,
hogy éhségtek megértsem.


Mert aki végkép senkié,
az mindenki falatja.
Pusztíts hát szörnyű szerelem.
Ölj meg. Ne hagyj magamra.

1946/2
*(Eleven étketek vagyok címen)

CSORBA GYŐZŐ Szorongás
Szíjas csapások ébresztik, fején a fény eső virág.
A hullámos hegy élére kitűzi kínja zászlaját,
s küllős-sugárú szép ágyán szakadt inakkal elterül.


Sarkos, verődő sziklákon ijedten ugrál té s tova.
Megáll, továbbmegy irtózva, szivére jajgatás zuhan,
barlangok odvas öbléből dögök bűzét eresztgeti. –


Parázs csirázik útjára, fészek-melegbe lép, ha lép:
remegve bújnak emlőhöz a védtelen, kis állatok,

csukódó arcuk árkába szelid fél-álom ágyazik.


Lehull a kerge vágyódás, folyondár folyja-kússza be,
nyugtot talál a kóborló, botlásait feledheti,
s a változékony fény-árnyat cseréli, mint ruhát a lány.


A rőzse-láng beszédén túl megérti már a szűkszavút,
megérti már a mennydörgés fölé-borult, habos dühét,
s derengő mámor indázza ragyogva, mint arany-fonál. –


De borzadása föltámad, kígyó rekeszti lábait,
csontvázak őrzik álmát is, hiába néz szökő-helyet,
s a gömbölyű vidék hátán sündisznó-bőrt növeszt a tél.


Ó, ráijeszt a morgó ég, villámaival üldözi,
játéka régi völgyében kezéhez törmelék tapad,
tíz ujja rosta-résén át gyér kincse mind a földre hull.


A homlokára jég-pánt nől, fogak zörgése kergeti,
sírása füst és úszó köd, kinyílik két okos szeme,
s a lengő semmi gödrében pihen rezegve, mint a nyíl.

Néhány vers Nagy Sárától is

Test
Lábaim közt
gyöngypillákat
sóhajt a szél.

Így
Dermedt levegőt
meleg leheletben.
Hajszálrepedést
a kettéválásban.
Lüktetést
az áramlatban.

Nap
Magába kanyarít
egy jel.
Délibáb reszket
bőrömön.

Lélegzetvesztés
A torkomban jégkása.
Minden szó
apró tetem.
Ólomgolyó a gyomrom.

Hajnal
Hívom a testemet.
Őshomály fedi léptemet.

Áramütés
A kút felszinén buborék-arcok.