You are using an out of date browser. It may not display this or other websites correctly.
You should upgrade or use an alternative browser.
You should upgrade or use an alternative browser.
Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez
- Téma inditó zsuzsanna03
- Kezdés dátuma
S miközben kerestem a megfelelő szavakat, azon töprengtem, vajon mennyi lehetőségekkel kecsegtető, inspiráló ötlet, gondolat születik meg az emberek fejében, hogy aztán zömében kérész életű pályát befutva, méltatlanul és nyomtalanul eltűnjenek, elvesszenek a feledés homályában.
[h=1][/h]Dolgaim elől rejtegetlek,
Istenem, én nagyon szeretlek.
Ha rikkancs volna mesterséged,
segítenék kiabálni néked.
Hogyha meg szántóvető lennél,
segítenék akkor is mindennél.
A lovaidat is szeretném
és szépen, okosan vezetném.
Vagy inkább ekeszarvat fogva
szántanék én is nyomodba,
a szikre figyelnék, hogy ottan
a vasat még mélyebben nyomjam.
Ha csősz volnál, hogy óvd a sarját
én zavarnám a fele varjat.
S bármi efféle volna munkád,
velem azt soha meg nem unnád.
Ha nevetnél, én is örülnék,
vacsora után melléd ülnék,
pipámat egy kicsit elkérnéd
s én hosszan, mindent elbeszélnék.
József Attila: Istenem
Istenem, én nagyon szeretlek.
Ha rikkancs volna mesterséged,
segítenék kiabálni néked.
Hogyha meg szántóvető lennél,
segítenék akkor is mindennél.
A lovaidat is szeretném
és szépen, okosan vezetném.
Vagy inkább ekeszarvat fogva
szántanék én is nyomodba,
a szikre figyelnék, hogy ottan
a vasat még mélyebben nyomjam.
Ha csősz volnál, hogy óvd a sarját
én zavarnám a fele varjat.
S bármi efféle volna munkád,
velem azt soha meg nem unnád.
Ha nevetnél, én is örülnék,
vacsora után melléd ülnék,
pipámat egy kicsit elkérnéd
s én hosszan, mindent elbeszélnék.
József Attila: Istenem
Végtelen óta folynak a percek,
Végtelen óta folynak a könnyek -
Harsog a tenger, árad a tenger
És jaj! utánok még többen jönnek.
Ezer forrás sír végeszakadlan
És jaj, az anyja úgy szereti!
Harsog a tenger, árad a tenger,
Fáradt a lelkem, ölelgeti.
Folynak a könnyek, folynak a percek,
Nem tudni: Hová? Merre? Mivégre?
Harsog a tenger, árad a tenger -
Eltünik egyszer a Semmiségbe.
József Attila: Végtelen óta ...
Végtelen óta folynak a könnyek -
Harsog a tenger, árad a tenger
És jaj! utánok még többen jönnek.
Ezer forrás sír végeszakadlan
És jaj, az anyja úgy szereti!
Harsog a tenger, árad a tenger,
Fáradt a lelkem, ölelgeti.
Folynak a könnyek, folynak a percek,
Nem tudni: Hová? Merre? Mivégre?
Harsog a tenger, árad a tenger -
Eltünik egyszer a Semmiségbe.
József Attila: Végtelen óta ...
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!
József Attila: Tél
Hogy melegednének az emberek.Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!
József Attila: Tél
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora lebben.
Sóhajom, árva madár-pihe, száll
elpihen édes öledben.
Tárt kebelemben reszket a kóc:
érted szenved a Jancsi bohóc.
Szép szemeidtől vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég:
sok sebemet bekötözném.
Hull a fűrészpor, sorvad a kóc:
meghal érted a Jancsi bohóc.
Tálad a rózsa, tükröd a Hold,
ajkadon alkonyok égnek,
Víg kedvem sűrű búba hajolt,
téged kérlel az ének.
Hogyha kigyullad a szívem a kóc,
nem lesz többet a Jancsi bohóc.
Weöres Sándor: A Paprikajancsi szerenádja
fények gyöngysora lebben.
Sóhajom, árva madár-pihe, száll
elpihen édes öledben.
Tárt kebelemben reszket a kóc:
érted szenved a Jancsi bohóc.
Szép szemeidtől vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég:
sok sebemet bekötözném.
Hull a fűrészpor, sorvad a kóc:
meghal érted a Jancsi bohóc.
Tálad a rózsa, tükröd a Hold,
ajkadon alkonyok égnek,
Víg kedvem sűrű búba hajolt,
téged kérlel az ének.
Hogyha kigyullad a szívem a kóc,
nem lesz többet a Jancsi bohóc.
Weöres Sándor: A Paprikajancsi szerenádja
Amikor még senki se voltam, fény, tiszta fény,
A kígyózó patakokban gyakran aludtam én.
Hogy majdnem valaki lettem, kő durva kő,
Hegylejtőn jégerezetten hömpölygetett nagy erő.
És végül élni derültem, láng, pőre láng,
A szerte határtalan űrben mutatom valódi hazánk.
Weöres Sándor: Ének a határtalanról
A kígyózó patakokban gyakran aludtam én.
Hogy majdnem valaki lettem, kő durva kő,
Hegylejtőn jégerezetten hömpölygetett nagy erő.
És végül élni derültem, láng, pőre láng,
A szerte határtalan űrben mutatom valódi hazánk.
Weöres Sándor: Ének a határtalanról
Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
Alszik a pókháló közelében a légy a falon,
Csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
Alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály.
Kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
Alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
Alszik a holdban a láng - hideg érem az égen,
Fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.
Radnóti Miklós: Éjszaka
Alszik a pókháló közelében a légy a falon,
Csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
Alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály.
Kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
Alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
Alszik a holdban a láng - hideg érem az égen,
Fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.
Radnóti Miklós: Éjszaka
Rózsa, rózsa rengeteg
Lányok, lepkék, fellegek
Lányok, lepkék, fellegek
Illanó könny, permeteg
Lángoló menny, alkonyat
Csupa vér az ajakad
Csupa vér az ajakad
Ha csókollak, védd magad
Minden árad, fut, remeg
Rád néz, aztán ellebeg
Rád néz, aztán ellebeg
Csak az Isten érti meg
Messze libben a hajad
Nevetésed itt marad
Nevetésed itt marad
Mint kendőd a szék alatt
Weöre Sándor: Rózsa, rózsa
Lányok, lepkék, fellegek
Lányok, lepkék, fellegek
Illanó könny, permeteg
Lángoló menny, alkonyat
Csupa vér az ajakad
Csupa vér az ajakad
Ha csókollak, védd magad
Minden árad, fut, remeg
Rád néz, aztán ellebeg
Rád néz, aztán ellebeg
Csak az Isten érti meg
Messze libben a hajad
Nevetésed itt marad
Nevetésed itt marad
Mint kendőd a szék alatt
Weöre Sándor: Rózsa, rózsa
Rejtelmek, ha zengenek
Őrt állok, mint mesébe’.
Bebújtattál engemet
Talpig nehéz hűségbe.
(Don don don-dana don
Don-dana dana-dana don don)
Szól a szellő, szól a víz,
Elpirulsz, ha megérted.
Szól a szem és szól a szív,
Folyamodnak teérted.
(Don don don-dana don
Don-dana dana-dana don)
Én is írom énekem,
Ha már szeretlek téged.
Tedd könnyűvé énnekem
Ezt a nehéz hűséget.
(Don don don-dana don
Don-dana dana-dana don)
József Attila: Rejtelmek
Őrt állok, mint mesébe’.
Bebújtattál engemet
Talpig nehéz hűségbe.
(Don don don-dana don
Don-dana dana-dana don don)
Szól a szellő, szól a víz,
Elpirulsz, ha megérted.
Szól a szem és szól a szív,
Folyamodnak teérted.
(Don don don-dana don
Don-dana dana-dana don)
Én is írom énekem,
Ha már szeretlek téged.
Tedd könnyűvé énnekem
Ezt a nehéz hűséget.
(Don don don-dana don
Don-dana dana-dana don)
József Attila: Rejtelmek
Köd előttem, köd mögöttem,
Isten tudja, honnan jöttem.
Szél hozott, szél visz el.
Minek kérdjem, mért visz el?
Sose néztem, merre jártam.
A felhőkkel kiabáltam.
Erdő jött, jaj be szép!
Megcibáltam üstökét.
Jött az erdő, nekivágtam.
A bozótban őzet láttam.
Kergettem, ottmaradt,
Cirógattam, elszaladt.
Ha elszaladt, hadd szaladjon,
Csak szeretőm megmaradjon.
Szeretőm a titok,
Ő se tudja, ki vagyok.
Isten tudja, honnan jöttem,
Köd előttem, köd mögöttem.
Szél hozott, szél visz el.
Bolond kérdi, mért visz el.
Szabó Lőrinc: Szél hozott, szél visz el
Isten tudja, honnan jöttem.
Szél hozott, szél visz el.
Minek kérdjem, mért visz el?
Sose néztem, merre jártam.
A felhőkkel kiabáltam.
Erdő jött, jaj be szép!
Megcibáltam üstökét.
Jött az erdő, nekivágtam.
A bozótban őzet láttam.
Kergettem, ottmaradt,
Cirógattam, elszaladt.
Ha elszaladt, hadd szaladjon,
Csak szeretőm megmaradjon.
Szeretőm a titok,
Ő se tudja, ki vagyok.
Isten tudja, honnan jöttem,
Köd előttem, köd mögöttem.
Szél hozott, szél visz el.
Bolond kérdi, mért visz el.
Szabó Lőrinc: Szél hozott, szél visz el
Hasonló témák
- Válaszok
- 42
- Olvasás
- 3K
- Válaszok
- 23
- Olvasás
- 702
