Versek, idézetek...

Baranyi Ferenc: Utószó egy szerelemhez

Nincs mit mondanom,
nincs mit mondanod,
ami régen megszakadt, azt
nem folytathatod,
szemed jégvirág borítja -
már beléd nem láthatok.

Nincs mit mondanod,
nincs mit mondanom,
párosan viselt magánynak
dupla súlya nyom,
szíved hangtalan parancsát
többé meg nem hallhatom.

Én már többé nem kereslek:
rád találnom nem öröm.
Te is engem csak - kerestél.
De én azt is köszönöm.
Mért, hogy a szerelmet mindig
megalázza a közöny?

Válni kell.
Kolonc koloncot nem visel,
önvédelemből hagylak el
s fel nem cseréllek senkivel.
Válni kell.
Én nem hiszek - te nem hiszel,
a szív nem nézi mit cipel,
csak éppen már nem bírja el

http://files.blogter.hu/user_files/74216/magam/csók.jpg

DEMJÉN - Nem kell hogy megbocsáss...
http://www.youtube.com/watch_popup?v=iZ8LdQJK9sQ

Pilinszky János:

Sírtam. Utána nedves volt a hátam,
gyűrt a ruhám és tömpe a kezem.
Prémet kivántam tagjaimra,
hogy amit ölelsz, az legyen
mit minden igaz ölelés keres:
egy vadállat odaadása.

http://image.hotdog.hu/_data/members0/984/307984/images/valentin napot.jpg

Kovács Kriszta - Ne válaszolj
http://www.youtube.com/watch_popup?v=x73auq61O1o

József Attila

ESTI FELHŐKÖN

Esti felhőkön fekete fű nő lassan fölszíjja a fényességet
és gyémántlevegőt locsol izzadt arcainkra
nyugodt lehelet a világ ellebeg a jéghegyek fölött
ezek ilyenkor egész elolvadnak
ha követ dobunk föl nem esik vissza hanem csókká válva
nagy meleg szárnyakon röpül föl-föl egészen mihozzánk
csontjainkban a velő foszforeszkál akár a sarkcsillag
kettejük fényénél meglátjuk a vizet és kenyeret
melyek elbújtak tenyereinkben
mi az igazság kérdem a falaktól
erre eltűnnek és a csillagok alatt valamennyien
itt ültök körülöttem a szemhéj selyemüvegből van
simogat ha lecsukjuk de azért tovább látunk
az áloé másodpercenként virágzik álmainkban
ismeretlen kedvesünkkel hálunk ő az aki cirógatván figyelmeztet
ha takarónk lassacskán lecsúszik.

http://i.ittvoltam.hu/p/00/03/51/54/12666a.jpg

Tépd le magadról a sleppedet!
Ne fájjon a szíved azért, ami elmúlt!
Ami fontos volt belőlük, az már benned van, az már te vagy.
S ha ott maradsz a romok között, ugyan hova épülhet mindaz, ami még előtted van?

Popper Péter

Zelk Zoltán:
Vers a lehetről és a nem lehetről

A nem-lehetből, mondjad, még lehet
másképp lehet, vagy már csak így lehet,
hogy nem lehet más, csak a nem lehet?
Kimondanám már, hogy isten veled,
de fölsikolt bennem a nem lehet!
mert hajad, orrod, szájad és szemed -
mert az leszek, jaj, megint az leszek,
az a csordából kimart, seblepett,
kölyke-se-volt, nősténye-elveszett
csikasz, ki nyugtot csak akkor talál,
ha puskavégre fogja a halál.
De este lett, és olyan este lett,
megleltem újra arcod és kezed,
egymás szájába sírtuk: Nem lehet,
hogy már csak így, hogy másképp nem lehet!
és hajad, orrod, szájad és szemed.
S ki azt hittem, hogy élni ébredek,
megint csak itt, megint e dérlepett
falak között, megint a nem lehet.
Vacog a szív, veri a perceket,
veri, hogy nem, hogy nem, hogy nem lehet!
Ha megyek már az utcán, úgy megyek,
gázolva folyót, zihálva hegyet,
mert voltak folyók és voltak hegyek
és voltak évek, voltak emberek
és mi volt még! mi volt!
és azután
egy nyári perc december udvarán -
a vén remény… és voltak reggelek,
mikor veled, melletted ébredek
és hajad, orrod, szájad és szemed
s az ing, s a váll, s a paplanon kezed…
Úgy szól a szó, mint az emlékezet -
hát nincs szavam több és nem is lehet.

http://sanziblog.extra.hu/pic/070123/01.jpg

Magamról azt tartom, hogy olyan változékony vagyok, hogy lehetek bármi és mindennek az ellenkezője, de egyik sem sokáig: olyan különös keveréke vagyok jónak és rossznak, hogy nehéz lenne leírni engem.
Csak két érzésem van ami sohasem változik, a szabadság iránti erős szerelem és a képmutatás iránti megvetés..

Byron

EDDA - Mert így volt jó....
http://www.youtube.com/watch_popup?v=karyQPrtjVk

JUHÁSZ GYULA: FEHÉR ÉJSZAKÁK

Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk még szűz és beteg,
Mikor fehérek még a remények,
Mikor bárányok még a fellegek?
Ismered-e a könyvek közt virrasztást
S a könnyek közt virrasztást ismered?
Mikor a csönd elringat puha karján
És várnak ránk nagy ismeretlenek?

Az éj körülfoly, mint valami tenger,
Ó tengerek, álmok, könnyek, betűk,
Ó élet, merre szívünk szállni nem mer,
Ó távol partok, távol hegedűk!
Valaki már ránk vár s dalolni késztet,
De még csalódni korán lesz, korán,
Melyik csillag az, melyben vágya éghet:
Az a szőkés, vagy az a halovány?

Ó szomorú szép, álomtalan éjek,
Engem ti nem ringattok már soha.
És nem borít el a fehér remények
S fehér virágok csöndes zápora.
Szelíd igába nem fognak a könyvek
S a könnyek áldását nem ismerem
S nem nézem a rámragyogó jövőnek
Kék csillagát a fehér éjeken...

http://fotozz.hu/teljes_kepet_mutat?Foto_ID=197198

Pilinszky János
Áldott szédület

A fény homályt, az árnyak mélye fényt szül,
szorong a száj, remegve egyre szédül,
mint szél himbálta, imbolygó virágban
a léha szív, és mintha súlyos áram
érintené, alél a test, s a szem már
a drága szempár csak mereng a csöndben,
mint ismeretlen tengerfenéknek alján
két gyöngyszem.

Két árva gyöngy, amely csodál s csodás,
míg oldja-bontja zászlóját a láz,
hogy mint a szél, a szálló angyalok,
sehol se, mégis mindenütt vagyok,
hogy szinte már szeráfi lendülettel
csak szárnyalok, mint száll az illó ihlet,
mint angyalok, kik parttalan terekben
keringnek.

S már nem lehetne könnyed metszeten
se lágyabb, mint most lágy a szám s kezem,
az idegekben érlődő halál
árnyalja kezem tartását s a szám.
S oly lágy az ív is, mellyel mélyre hajtom
ájult fejem, s hagyom, hogy égi láz
égessen át, hogy csontomig lehasson
a varázs.

A drága, drága révülés, amelyben
mi fájt és mart és sajgott, elfelejtem,
hogy társtalan, hogy csupa seb vagyok,
mint csillagok közt hulló csillagok!
Csak mély verése ér most, mint a tenger,
a mély örömnek, nincs szívemben jajszó,
ha sírok is, mint sír a tengerekkel
a kagyló.

Csak zümmögöm nevednek halk zenéjét,
és máris részeg tőled minden érzék,
kit oly hiába, nyugtalan kerestem,
hozzám találsz az áldott szédületben,
hogy többé semmi — ugye — nem szakít szét?
mint rím a rímbe lelkünk úgy hatol
egymásba, egymásnak felelve, mint két
tiszta sor!

http://fotozz.hu/teljes_kepet_mutat?Foto_ID=197198

Pilinszky: Apokrif

Mert elhagyatnak akkor mindenek.

Külön kerül az egeké, s örökre
a világvégi esett földeké,
s megint külön a kutyaólak csöndje.
A levegőben menekvő madárhad.
És látni fogjuk a kelő napot,
mint tébolyult pupilla néma és
mint figyelő vadállat, oly nyugodt.

De virrasztván a számkivettetésben,
mert nem alhatom akkor éjszaka,
hányódom én, mint ezer levelével,
és szólok én, mint éjidőn a fa:

Ismeritek az évek vonulását,
az évekét a gyűrött földeken?
És értitek a mulandóság ráncát,
ismeritek törődött kézfejem?
És tudjátok nevét az árvaságnak?
És tudjátok, miféle fájdalom
tapossa itt az örökös sötétet
hasadt patákon, hártyás lábakon?
Az éjszakát, a hideget, a gödröt,
a rézsut forduló fegyencfejet,
ismeritek a dermedt vályukat,
a mélyvilági kínt ismeritek?

Feljött a nap. Vesszőnyi fák sötéten
a haragos ég infravörösében.

Így indulok. Szemközt a pusztulással
egy ember lépked hangtalan.
Nincs semmije, árnyéka van.
Meg botja van. Meg rabruhája van.

[FONT=comic sans ms,sand]…. Akivel én kéz a kézben vándorolni tudnék, a patakot követve, az erdőkön át, nyári lángolásban, az ősz aranyszínű fényében és messze néző fehér hómezőkön át.[/FONT]
[FONT=comic sans ms,sand] Keveset szólna, és azt is egész halkan.
[/FONT]
[FONT=comic sans ms,sand]Azt a szót, amire mindig vártam.[/FONT]
[FONT=comic sans ms,sand] A hallgatása többet mondana, mint mások beszéde.
[/FONT]
[FONT=comic sans ms,sand]Megértene, jobban, mint bárki előtte, jobban, mint ahogy én magamat megértem.[/FONT]
[FONT=comic sans ms,sand] Nála otthon lennék, magánál tartana.
[/FONT]
[FONT=comic sans ms,sand]Azt tenném, amit szeretne, és amit szeretne, az lenne, amit mindig is szerettem volna.[/FONT]
[FONT=comic sans ms,sand]A nevetéséről felismerném.[/FONT]
[FONT=comic sans ms,sand] Mert csak ő tud, úgy nevetni, hogy nekem is mindjárt nevetnem kell, könnyel a szememben és boldogsággal a szívemben.[/FONT]
[FONT=comic sans ms,sand]Mindig, amikor nyári reggeleken köd ül a tájon, tudom, hogy meg kell találnom, mert még mindig rám vár.[/FONT]
[FONT=comic sans ms,sand] Keresem és félek. Mert, mi lesz, ha megtalálom?
[/FONT]
[FONT=comic sans ms,sand] Akkor nincs tovább, és nincs többé keresés.[/FONT]
[FONT=comic sans ms,sand] Minden értelmet kap, végső megoldást, nem lesz többé én, nem lesz távolság, és nem lesz holnap.
[/FONT]
[FONT=comic sans ms,sand]Csak mi, csak együtt és ma – örökre.[/FONT]
[FONT=comic sans ms,sand]
[/FONT]
[FONT=comic sans ms,sand]Schäffer Erzsébet: Álmok völgye[/FONT]
[FONT=comic sans ms,sand]
[/FONT]
http://www.uni-miskolc.hu/~fkt/kepek/osz/PA090286.JPG[FONT=comic sans ms,sand]
[/FONT]

Füst Milán
Zsoltár

Ó Uram, engem bántanak -
Csendes vagyok, félek, kis helyre, sarokba meghuzódom
És utánam jönnek, üszkösbottal szurkálnak szörnyű módon,
Fázékony testemmel jeges vízbe rántanak -

Ó Uram, én mozogni nem kivánok -
Én pici helyen dideregve ülni akarok, én komplikációktól félek:
S tiszta ruhámmal, ujjaimmal ragadós mézfürdőbe lök az Álnok
És kijövök és piszokban élek -

Én sírni sem akarok: és szemeim
Mély kútjai a vizet zuhogva ontják -
Én más leheletét útálom s gyakorta mosom kezeim -

Mért kell hát érintkeznem, mért kell élnem, mért nem bontják
Hűs, tiszta, örök-ágyam tiszta angyalok? -
Vagy mért, hogy ebszájjal magamtól mindenkit el nem marhatok? -

CSUKÁS ISTVÁN: SZERELMES VERS

Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.

Pilinszky János:

Miféle földalatti harc

Napokra elfeledtelek,
döbbentem rá egy este,
üres zsebemben álmosan
cigarettát keresve.
Talán mohó idegzetem
falánk bozótja nyelt el?
Lehet, hogy megfojtottalak
a puszta két kezemmel.

Különben olyan egyremegy,
a gyilkos nem latolgat,
akárhogy is történhetett,
te mindenkép halott vagy,
heversz, akár a föld alatt,
elárvult szürke hajjal,
kihamvadt sejtjeim között
az alvadó iszapban.

Így hittem akkor, ostobán
tünődve, míg ma éjjel
gyanútlan melléd nem sodort
egy hirtelen jött kényszer,
az oldaladra fektetett,
eggyévetett az álom,
mint összebújt szegényeket
a szűkös szalmazsákon.

Mint légtornász, az űr fölött
ha megzavarja párja,
együtt merűltem el veled
alá az alvilágba,
vesztemre is követtelek,
remegve önfeledten
mit elrabolt az öntudat
most újra visszavettem!

Mint végső éjjelén a rab
magához rántja társát,
siratva benne önmaga
hasonló sorsu mását,
zokogva átöleltelek
és szomjazón, ahogy csak
szeretni merészelhetünk
egy élőt és halottat!

Véletlen volt, vagy csapda tán,
hogy egymást újra láttuk?
Azóta nem találhatom
helyem se itt, se másutt!
Megkérdem százszor is magam,
halottan is tovább élsz?
Kihúnytál vagy csak bujdokolsz,
mint fojtott pincetűzvész?

Miféle földalatti harc,
s vajjon miféle vér ez,
mitől szememnek szöglete
ma hajnal óta véres?
A zűrzavar csak egyre nő.
A szenvedély kegyetlen.
Hittem, hogy eltemettelek,
s talán te ölsz meg engem?

Én félek, nem tudom mi lesz,
ha álmom újra fölvet?
Kivánlak, mégis kapkodón
hányom föléd a földet.
A számban érzem mocskait
egy leskelő pokolnak:
mit rejt előlem, istenem,
mit őriz még a holnap?

http://sanziblog.extra.hu/pic/070123/01.jpg

Sziasztok!
Anyukám nemsokára 50 éves lesz, ebből az alkalomból keresek valami verset vagy köszöntőt, valamit! Gondoltam tesómékkal, hogy írunk egy kis versecskét de nem nem nagyon megy.... Előre is köszi!!

Mindszenty bíborosról/hoz írott verseket keresek. Köszönettel venném a segítséget.

Üdv, karaffagyé

Köszönet
Születésnapodon nem mondhatok egyebet,
Csak annyit, hogy az isten áldja meg mind a két kezedet.
Köszönöm amiért annyi jót teszel,
Köszönöm, hogy vagy és még sokáig leszel.
Nélküled a világ szegényebb lenne,
S talán én, a gyermek, nem is lennék benne.
Köszönet az égnek, s az isteni csodának,
Azért, hogy én mondhatlak az édesanyámnak.

Böjti fohász
(Mindszenty bíborosnak odaátra)

Alszik szunnyad szinte minden
halálos zord néma csöndben
Bár közeleg jön a húsvét
tombol a tél támad ismét
Erdő mező csonttá dermed
növény állat pusztul szenved
Hófúvásban jégben élünk
egyre fogyunk s hull a vérünk
Temetőben ifjúságunk
a szakadék szélén állunk
nyakunkon a hóhér bárdja
süllyedünk az éjszakába
Csak a zsarnok vasárnapol
s bennünket a sárba tipor
Ébredj ember virulj élet
rügyezz gyönyörű természet
Süss fel nap égj perzselj hétrét
tündököljön föl a húsvét
Engedd Isten hogy a néped
hittel zengje dicsőséged
Add vissza elrabolt álmunk
évezredes szabadságunk
Idegen ne bántson minket
ne fossza ki a földünket
ne alázzon ne védjen meg
ne szeressen s ne öljön meg
„Testvérre” nincs több szükségünk
söpörd ki az ellenségünk
sújts le tigrisre cápára
taposs rá a viperára
Elég volt a vereségből
gyalázatból rettegésből
Meguntuk a börtönt bitót
a sok férget rongy besúgót
Elég már a szolgaságból
rombolásból és romlásból
Esedezve kérve kérünk
engedj újra szépen élnünk
Adj hazánknak tisztességet
bort búzát és békességet
méltó népet és virágzót
förgetegben is megállót
Fordítsd felénk derűs orcád
Tavaszodj ki Magyarország