Versek, idézetek...

"A szeretet az, mikor megosztod magad másokkal! Az Isten nem lehet ott mindenütt, ezért megteremtette a nagymamát."

ÖTVEN FELETT

Ha azt hiszed:
Delelő után alkony következik,
Tévedsz.
A verőfényes délután közbe esik.

Ha azt hiszed:
A virág ősszel múlik el,
Tévedsz.
A télben megpihen, s tavasszal új életre kel.

Ha azt hiszed:
Észrevétlen, lassan éghetsz el,
Tévedsz.
A gyertyacsonk is nagy lánggal lobban fel.

Ha azt hiszed:
A világ szépségei Neked már nem ragyognak,
Tévedsz.
Az ismeretlent a holnap ígéri szebbnek, jobbnak.

Nem kell várnod, itt a napfényes délután.
Tavasz, nyár, ősz, tél pihenést hoz ezután.
Gyertyád égjen, majd nagy lánggal lobbanjon el!
A holnap rejtélyes ígérete üdítsen naponta fel.

Ültettél fákat, neveltél embervirágot,
Próbáltad jobbra bírni a világot.
Ha kiáltott a baj, siettél, hogy szűnjön,
Saját fájdalmad mindig kisebbnek tűnjön.

Emberi szívekhez építettél utat,
Lelkeddel kövezted ki rajta a hidat.
Dolgoztál értelmes emberibb életért.
Pihenj most egy kissé csupán önmagadért!

Weöres Sándor

Az élet idomítása

Az életet úgy tekintsd, mint az óriáskígyót.
Ha távol tartod magadtól, gyönyörködhetsz táncos hajladozásában és bőrének ütemes mintázatában, s gondozhatod és etetheted.
Ha magadra bocsátod, rád tekeredik és nem gyönyörködsz benne többé, s nem te táplálod, hanem a
húsod és véred.
Az életet ne úgy tartsd távol magadtól, hogy elbújsz előle, mert észrevétlenül utánad kúszik, vagy váratlanul összeroppantja rejtekhelyedet.
Nem lehet megszökni tőle, még a halálba sem.
Az életet úgy tartsd távol magadtól, hogy uralkodni tudj fölötte: ahogy a kígyó fölött, síp-zenéjével, a kígyóbűvölő uralkodik.
Mily zene, melytől az élet kígyója megszelídül és engedelmeskedik? amely a véges igényeket levetkőző, meztelen, határtalan lélekből árad.
Sem a tétlen remeteségben, sem a tevékenységben nem győzheted le az életet; csupán önmagadban, ha gyarló tulajdonságaidat úgy rendezed, hogy a tökéletes mértékhez igazodjanak.
Ha ezt eléred: tétlenséged is tevékeny, mint a napsugár; tevékenységed is tétlen, mint az időjárás váltakozása.....

Rab Imre: Könyörgő" /><O></O>
<O></O>
Hiába kereslek szóban kézfogásban<O></O>
hiába kutatlak kínná kifent vágyban<O></O>
amerre te mentél ott az ájulás van<O></O>
míg én a valóság pulzusára este<O></O>
úgy kulcsolom kezem mint aki keresne<O></O>
új zenét és amit teérted szeretne<O></O>
<O></O>
teérted akarna mindenkiért lenni<O></O>
temiattad tudna himnusszá szeretni<O></O>
teáltalad győzne halhatatlan lenni<O></O>
<O></O>
összekócolt zajba fésűt tűzne kedvem<O></O>
ne kelljen halálos jajgatásba vesznem<O></O>
ne kelljen öngyilkos indulattá lennem<O></O>
<O></O>
maradhassak arccal bármilyen nagy fényben<O></O>
önmagam aránya velem egész részben<O></O>
teveled lehetnék miattad egészen.<O></O>

"Minden elmúlik egyszer,tovaszáll a nyár,
Fáradt szívünk egyszer valakit visszavár.
Hajunk ezüstben játszik,belepi az őszi dér.
Hidd el,az ifjúság mindennél többet ér."<!-- google_ad_section_end -->

Böröndi Lajos: Vértanúk hava: október /><O></O>
<O></O>
A vértanúk porba hulló feje.
Összekeverhető fejek és
törzsek Európa étkezőasztalán.
Fehér piros a csönd,
csak a vers gyászol.
<O></O>
Kampók, kampók, véres szegek.
Zárótűz, össztűz, díszsortűz.
Arany-könnyet hullatnak a tölgyek.
Október.
Lelakatolt szájban vérzik
a remény.

Böröndi Lajos: Házsongárd /><O></O>
<O></O>
elporladnak a kövek is
a nyelv egy ideig megmarad
egy darabig az emlékezet őrzi
az egyre idegenebbül hangzó szavakat
<O></O>
s aztán már az se
egy-egy papírdarab
forog a szélben az új nap alatt
<O></O>
népek és nemzetek váltanak hitet
s nem lesz érdek akarat
őrizni azt ami talán még őrizhető
megmaradt
<O></O>
és süt a nap
azért még süt a nap

Wordsworth

ÓDA: A HALHATATLANSÁG SEJTELME
A KORA GYERMEKKOR EMLÉKEIBŐL

X.



Madarak, vígan, vígan zengjetek!
S mintha dob szólna távol,
te kis bárányka, táncolj!
Lelkünk zengi veletek,
ki fújod, ki forgatod,
ki szívedbe fogadod
ezt a májusi napot!
Mit számít, hogy többé nem tündököl,
az a fény eltűnt a szemem elől,
az óra vissza sose jő,
mikor nyílt a virág, pompázott a mező;
nem szomorkodunk: az ad
erőt, ami megmarad;
az örök részvét, amely
mindig volt s nem múlik el;
s az enyhítő gondolat,
mely kínjainkból fakad,
s hit, mely haláltól se fél,
s az évek sora, mely bölcset farag.

Wordsworth

ÓDA: A HALHATATLANSÁG SEJTELME
A KORA GYERMEKKOR EMLÉKEIBŐL

X.



Madarak, vígan, vígan zengjetek!
S mintha dob szólna távol,
te kis bárányka, táncolj!
Lelkünk zengi veletek,
ki fújod, ki forgatod,
ki szívedbe fogadod
ezt a májusi napot!
Mit számít, hogy többé nem tündököl,
az a fény eltűnt a szemem elől,
az óra vissza sose jő,
mikor nyílt a virág, pompázott a mező;
nem szomorkodunk: az ad
erőt, ami megmarad;
az örök részvét, amely
mindig volt s nem múlik el;
s az enyhítő gondolat,
mely kínjainkból fakad,
s hit, mely haláltól se fél,
s az évek sora, mely bölcset farag.

[/FONT]

Kosztolányi Dezső: Édes Anna

"Egy tettet nem lehet megmagyarázni se egy okkal, se többel, hanem minden tett mögött ott az egész ember, a teljes életével."

Egyik kedvenc.

Dsida Jenő: Édesanyám keze
<O
A legáldottabb kéz a földön,
A te kezed jó Anyám.
Rettentő semmi mélyén álltam
Közelgő létem hajnalán;
A te két kezed volt a mentőm
S a fényes földre helyezett ...
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!
<O
Ez a kéz áldja, szenteli meg
A napnak étkét, italát,
Ez a kéz vállalt életére
Gyilkos robotban rabigát,
Ez tette értünk nappalokká
A nyugodalmi perceket ...
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!
<O
Hányszor ügyelt rám ágyam mellett,
Ha éjsötétbe dőlt a föld,
Hányszor csordúlt a bánat könnye,
Amit szememről letörölt,
Hányszor ölelt a szent kebelre,
Mely csupa, csupa szeretet! –
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!
<O
Oh, hogy igy drága két kezeddel
Soká vezess még, adja ég;
Ha csókot merek adni rája
Tudjam, lelkem tiszta még.<O></O>
Tudjam, hogy egy más, szebb hazában
A szent jövendő nem veszett! –
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!
<O
A legáldottabb kéz a földön,
A te két kezed, jó Anyám!
Mindenki áldja közeledben:
Hát én hogy is ne áldanám?
Tudom, megáldja Istenünk is,
Az örök Jóság s Szeretet! –
Némán, nagy, forró áhítattal,
Csókolom meg a kezedet!
<O

József Attila

AZ ÉN AJÁNDÉKOM

A szívem hoztam el. Csinálj vele
Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,
Csak a karom, mert nem öleltelek.

Oly fényes az még, mint uj lakkcipő
És lábod biggyedt vonalára szabták,
De ruganyos, mint fürge gummi-lapdák
És mint a spongya, mely tengerbe' nő.

Két fájó karral nyujtom mostan néked
És fáradt barna szóval arra kérlek:
Ha eltiporsz is füvet, harmatost,

Ha elkopott a lakktopánka egyszer
S ki megfoltozza, nem terem oly mester,
Az uccasárba akkor se taposd.

http://files.blogter.hu/user_files/74216/magam/szem-könyy.jpg

Rainer Maria Rilke:

A NAP LENYUGSZIK

A nap lenyugszik lágyan.
Bolyongok éberen.
A virrasztó magányban
kis csillag jár velem.

Szeme pillásan ég fenn,
ragyogva néz felém,
oly árva ott az égen,
akár a földön én.

(Fodor András fordítása)

http://www.hauspelcz.hu/foto/naplemente/balaton02.jpg

Gyóni Géza

Emlékszel-e

Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az udvaron?
Gyermekszívvel hogy kergetőztünk -
Emlékszel, édes angyalom?
S ha megfogtalak ott a kútnál,
Hogy elkacagtunk is azon,
Mert karjaim közé futottál -
Emlékszel, édes angyalom?
S bevittelek nagy diadallal,
És boldogok voltunk nagyon.
Szívünk tele volt édes dallal -
Emlékszel, édes angyalom?
Most is csak kergetősdit játszunk:
A sors kerget az utakon ...
Ha találkoznánk ott a kútnál
Én édes, szőke angyalom! ...

http://www.kepgaleria.hu/hatterkepek/small/www/mazsee/20050210_170826/kimanderson_004.jpg

Az asszonyok fülükkel, a férfiak szemükkel szeretnek.

Oscar Wilde

Anna Ahmatova:

MEGJÖTTÉL

Sárga fény ömlik, este lett.
Áprilisi szelíd fuvalmak.
Megjöttél. Késtél éveket,
most mégis örömmel fogadlak.
Ülj mellém, húzódj közelebb,
mosolyogj - nézd csak, itt van,
lapozd a kis kék füzetet:
versek, gyermekkoromban írtam.
Bocsásd meg árnyék-életem,
meleg napverőn is holt örök tél.
És bocsásd végre meg nekem:
sokakról hittem, hogy te jöttél.

http://sanziblog.extra.hu/pic/070123/01.jpg

Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,
Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.
Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,
Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyermekként ragyogni
Sirályokat felette felhőkkel táncolni,
láttam a békét az emberek szívében,
Láttam az erdőket fürödni a fényben.
Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,
Láttam az embert, és láttam a zenét,
Láttam a földet szeretetben élni,
Láttam a csöndet a széllel zenélni.
Láttam Istent amerre csak néztem,
Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,
S az Ő hangján szólt hozzám a szél,
Mint anya, ki gyermekének mesél,
Millió apró tükörben láthatod magadat,
Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!

Hamvas Béla

http://nadasdy.suli.hu/foto/szabo_reggel.jpg