Weöres Sándor

torolvastár írta:

...ki életre sose kel...

„A feloldás és megoldás szikrája nem könnyen pattan ki a mítoszi ellentétek sarkai között. Weöres művei közül ezek állnak legközelebb a tragédiához. A mítosz maga „szent történet”, borús, sőt komor és emelkedett, semmiképpen sem könnyű és vidám, de mindig az emberi vágyak legmagasabb övezetében jár. (FRYE, 1973, 136) Weöres a Medeiá-ban a történetnek ezt az alapjellegét a költemény nyelvének színpadiasságával, sőt operai díszletezésével is érzékelteti. De szemlélete is hozzáhasonul a műfajához, s alapvetően derűs létfelfogása itt nem arat akadálytalanul győzelmet. A tragikum esztétikai minősége kívül marad a költészetén, a műveire más kategóriák érvényesek, de ezek a költeményei a feloldást mégis úgy sejtetik, hogy előbb a tragédia közelébe lendülnek. Elhajlanak a tragédia felé, de éppen csak érintik a tragikumot, s a mediációs, közvetítő motívumok segítségével visszatérnek az ezt a költészetet mélyen jellemző eszményítő értékszerkezet körébe.”

Kattints a kibontásához...

"... ember és emlékezet régibb, mint a Föld. Az ős csillag, Mahruh, ahonnan származunk, gömbölyű és üres óriásbúborék volt s a mostaninál ezerszerte nagyobb tengereket, rónákat, hegyeket hordozott; s többfajta élőlényt és sokkal több embert. Évmilliókkal ezelőtt szétrobbant; egyik elröppent cseppje a mi Földünk...Bonyolult ütemben váltakozó világosságban-sötétségben ringatta óriásait és törpéit Mahruh, "az ősök léptei alatti hely", "az istenek gyümölcsös-kertje"..."

Weöres Sándor

...Mahruh...

„A Mahruh veszése bevezető jegyzete szerint az őscsillag pusztulását csak a róla szóló ének élte túl. E pusztulásmítosz, apokaliptikus látomás Weöres tájékozódásának és kísérleteinek vívmányát vonta együvé. Az őscsillagról és őscivilizációról szóló téma többfelé ágazó eredetre vallott. Föl lehet fedezni benne a krizeológia, a válságtudat hatását, aminek szerepét Weöres költészetében Bata Imre elemzi részletesen, de összefüggött az elsüllyedt kultúrákról, elpusztult őskorról szóló atlantiszi gondolatkörrel, ami már egészen fiatal korában megragadta képzeletét, továbbá a sosem volt világokat teremtő lukiánoszi, swifti játékos modelláló hajlam ösztönözte elsősorban játékos ábrándozásra. Várkonyi Nándor tanúsította, hogy Weöres már az 1940-es évek legelején foglalkozott a gondolattal, hogy megírja egy képzeletbeli földrész történelmét.” (Kenyeres Zoltán)

torolvastár írta:

...Mahruh...

„A Mahruh veszése bevezető jegyzete szerint az őscsillag pusztulását csak a róla szóló ének élte túl. E pusztulásmítosz, apokaliptikus látomás Weöres tájékozódásának és kísérleteinek vívmányát vonta együvé. Az őscsillagról és őscivilizációról szóló téma többfelé ágazó eredetre vallott. Föl lehet fedezni benne a krizeológia, a válságtudat hatását, aminek szerepét Weöres költészetében Bata Imre elemzi részletesen, de összefüggött az elsüllyedt kultúrákról, elpusztult őskorról szóló atlantiszi gondolatkörrel, ami már egészen fiatal korában megragadta képzeletét, továbbá a sosem volt világokat teremtő lukiánoszi, swifti játékos modelláló hajlam ösztönözte elsősorban játékos ábrándozásra. Várkonyi Nándor tanúsította, hogy Weöres már az 1940-es évek legelején foglalkozott a gondolattal, hogy megírja egy képzeletbeli földrész történelmét.” (Kenyeres Zoltán)

Kattints a kibontásához...

ARANY KÉS FOROG

arany kés forog - naur glainre iki
a telt szivben és fönn - vobe gollu vá
arany kés forog - naur glainre iki

fény pattog éles szilánk - tian plitei keumu tié
arany kés forog - naur glainre iki
a telt szivben és fönn - vobe gollu vá

se határ se út - hom vonnon mi
fény pattog - tian plitei
a telt szivben - vobe gollu
éles szilánk - keumu tié

arany késforog - naur glainre iki
a telt szivben és fönn - vobe gollu vá
fény pattog éles szilánk - tian plitei keumu tié
se határ se út - hom vonnon mi

Weöres Sándor

JULA56 írta:

arany kés forog

Kattints a kibontásához...

Mikor azt kérdezték tőle, milyen a közérzete, e szavakkal válaszolt:
– Mindig történik valami, de soha nem történik semmi igazán lényeges. Van az egész folyamat, és volt és lesz, amíg valami katasztrófa végét nem veti esetleg holnap, esetleg egymillió év múlva.

torolvastár írta:

Mikor azt kérdezték tőle, milyen a közérzete, e szavakkal válaszolt:
– Mindig történik valami, de soha nem történik semmi igazán lényeges. Van az egész folyamat, és volt és lesz, amíg valami katasztrófa végét nem veti esetleg holnap, esetleg egymillió év múlva.

Kattints a kibontásához...

KÖNYÖRGÉS

Láthatatlan kör-pántokon keringő égi tüzek,
alattatok, mint a hangya, egyetlen morzsát viszek,

az is súlyos, a hozománytól összeroskadok,
bár jutna egy sugár a hatalmatokból, körpályás-csillagok.

Ó ismeretlen teher súlya! ti öröktől ismeritek,
öröktől örökre körbe vinni nem restelitek,

igy forgatjátok az egész világot, bátran, könnyedén!
de ércetekből egyetlen szilánk: mire megyek én?

Weöres Sándor

JULA56 írta:

egyetlen morzsát

Kattints a kibontásához...

Valaki szóba hozta előtte a „verskedvelő közönséget".
– Az az érzésem, hogy ha valaki szereti a verset, ott már baj van. Amit általában így neveznek, hogy verskedvelés, az inkább album-emlékkönyv-hajlam vagy témák iránti vonzódás, ami esetleg pont versben rögződött. A saját napi problémái iránti érdeklődése a fiatalságnak; ez inkább a verskedvelés, a versszeretet. Nem tudom, hogy a magam esetéből induljak ki, én sose szerettem a verset. Sose kedveltem a verset. Mindig ugyanúgy viadalban, viaskodásban voltam vele, mint mindennel, ami érdekelt, és vajmi kevéssé foglalkoztatott az, hogy a fiatalságnak milyen problémáját tartalmazza az a vers. Hogy milyenek a hangzói, milyen a struktúrája, ez érdekelt, ez foglalkoztatott, és magát a verset ugyanúgy szívemből nem szerettem soha, mint ahogy mostan sem szeretem.

torolvastár írta:

Valaki szóba hozta előtte a „verskedvelő közönséget".
– Az az érzésem, hogy ha valaki szereti a verset, ott már baj van. Amit általában így neveznek, hogy verskedvelés, az inkább album-emlékkönyv-hajlam vagy témák iránti vonzódás, ami esetleg pont versben rögződött. A saját napi problémái iránti érdeklődése a fiatalságnak; ez inkább a verskedvelés, a versszeretet. Nem tudom, hogy a magam esetéből induljak ki, én sose szerettem a verset. Sose kedveltem a verset. Mindig ugyanúgy viadalban, viaskodásban voltam vele, mint mindennel, ami érdekelt, és vajmi kevéssé foglalkoztatott az, hogy a fiatalságnak milyen problémáját tartalmazza az a vers. Hogy milyenek a hangzói, milyen a struktúrája, ez érdekelt, ez foglalkoztatott, és magát a verset ugyanúgy szívemből nem szerettem soha, mint ahogy mostan sem szeretem.

Kattints a kibontásához...

Swift Jonatán igy szólt kedveséhez: "Angyalom, én utálom magát, vagyis maga áll hozzám legközelebb. Ugyanis, hogy a többi ember iránt mit érzek, arra még csak szó sincs."

Weöres Sándor

JULA56 írta:

iránt mit

Kattints a kibontásához...

Egy költő hírül vette, hogy a Mester olvasta legutóbb megjelent versét. Nagyon megörült, és amikor találkoztak, megkérdezte:
– Olvastad, tényleg…?
– Mindent elolvasok, amit publikálsz – felelte a Mester.
– Nem is tudtam, hogy szereted a verseimet…!
– Nem szeretem, de mindig elolvasom.

torolvastár írta:

Egy költő hírül vette, hogy a Mester olvasta legutóbb megjelent versét. Nagyon megörült, és amikor találkoztak, megkérdezte:
– Olvastad, tényleg…?
– Mindent elolvasok, amit publikálsz – felelte a Mester.
– Nem is tudtam, hogy szereted a verseimet…!
– Nem szeretem, de mindig elolvasom.

Kattints a kibontásához...

"... Balgák az irodalomtörténészek, kik úgy akarnak közelebb hozni engem, hogy megirják a hosszúorrú kis ember élettörténetét. Ők sose fognak rám ismerni, se önmagukra, s a kettő ugyanaz. Ha ismerni akarsz, olvasd a sorokat, melyeket a kis ember fejében kevertem és kezével leirtam, a kis ember csak eszköz volt, egyébként érdektelen. Évtizedekig élt együtt velem, mégis, akár az irodalomtörténésznek, sejtelme sem volt rólam..."

*

"... Nem szeretet fakad ezekben a szavakban, és nem segiteni-vágyás. De abban, hogy ezek a szavak felsorakozhattak: mérhetetlen a szeretet, a segiteni-vágyás, a közösség minden teremtménnyel."

Weöres Sándor

JULA56 írta:

egyébként /!!!/

Kattints a kibontásához...

A Mester színházba ment. Az előadás, amelyre ellátogatott, szobaszínházi formában játszódott: a nézők egy kis berendezett szobát ültek körül. Egyszer csak, a játszó személyek nem kis csodálkozására, a Mester, akárha otthon volna, cigarettát halászott elő, és rágyújtott, majd elvett a színpadi asztalról egy kellék-hamutartót, és míg pöfékelt, abba hamuzott. Majd elnyomta a csikket, és, annak rendje-módja szerint, visszatette a kelléket a díszletbe.
*
A Mester az autókat kerülgette, pontosabban ugrált előlük.
– Szeretem az autókat – mondta –, mert nem tudom, melyik fog elütni.

torolvastár írta:

A Mester színházba ment. Az előadás, amelyre ellátogatott, szobaszínházi formában játszódott: a nézők egy kis berendezett szobát ültek körül. Egyszer csak, a játszó személyek nem kis csodálkozására, a Mester, akárha otthon volna, cigarettát halászott elő, és rágyújtott, majd elvett a színpadi asztalról egy kellék-hamutartót, és míg pöfékelt, abba hamuzott. Majd elnyomta a csikket, és, annak rendje-módja szerint, visszatette a kelléket a díszletbe.
*
A Mester az autókat kerülgette, pontosabban ugrált előlük.
– Szeretem az autókat – mondta –, mert nem tudom, melyik fog elütni.

Kattints a kibontásához...

SZINHÁZ

Mihelyt a szinház megkezdődik: kialusznak a lámpák, recsegés fut végig a széksorokon, és mindenki előveszi azt az arcát, amit előbb a csontjai közt viselt.
Énjük, szemükön s fülükön át, a szinpadra gurul, ott puhán, simogatva táncolnak rajta. Igy táncolják el a szerelmet, ábrándot, szenvedést, halált, másvilágot, és zenélnek az egybegyűlt hangszeren.
A nézők mezitelenek: kabát, kalap, ernyő a ruhatárban.
Éppigy a képújság-olvasók, a meccsnézők, a vendéglőben egyedül zabálók: fizetnek érte, hogy az ál-világba átvetitve végre azonosak lehessenek vágybéli önmagukkal. De ingyen sajnálják egymástól igazi arcukat.

*

VERS A SZINHÁZRÓL

Amikor a függöny
a térben az ember
figyelmes nézések
behatol a szinpad
Ott benn tünemények
lámpás éjszakában
a szinek fémessé
szavakból paloták
Nem szűnik a játék
távozóban nézünk
mert egymásban látjuk
aki a játékban

Weöres Sándor

JULA56 írta:

távozóban nézünk

Kattints a kibontásához...

Voltak a Mesternek csöndjei is. Vannak.
"És nem lesz új világ, sem még egy esély, sem jobbik változat. / Az agyakban buján tenyészik a mérges eszme. / Reményünk semmi. Köznép, hóhér, áldozat / Fejest bucskázik a mésztől sistergő verembe." - zokogott bele Orbán Ottó elvesztésébe Kornis Mihály, a tanulatlan, ostoba celeb, - "Temetlek, Ottó." - suttogta, - "Milyen voltál? Először is: egy csoda voltál. Van egy filmfelvétel, amin egy-két évvel a háború után igen apró termetű gyerkőc, öklömnyi pacsirta, saját versedet mondod a filmhíradó és Weöres Sándor fiatal költő bácsi becses színe előtt, aki a tudósítás tanúsága szerint ellátogatott a Stehlo Gábor-féle, háborús árvák számára létesített fiú nevelőotthonba - vagy annak irodalom-szakköre látogatott el Weöreshez? - ; elég az hozzá, te vagy köztük a legkisebb, de máris oly igazi verset csicseregsz, ijedt vigyázzban az elképedt Weöres előtt, hogy mikor én azt meghallottam, megértettem, hogy Te, akár Weöres is különben, már az anyaméhben mindent tudtál a versről, vagy pedig az ostrom őrülete, személyes sorsod talányos borzalma világosította meg az elméd. Ami hirtelenjében feltárult a te ártatlanságod, botrányos árvaságod előtt, annak meg kellett volna ölnie."
Így beszélt veszteségéről Kornis, és a Mester hallgatta őt, s belehallgatta a világba utolsó tanácsát: hagyjátok az árvákat, hadd árulják árvaságukat a többi árvának. És akkor tanítványai sorra elindultak a Mester nyomába.

torolvastár írta:

Voltak a Mesternek csöndjei is. Vannak.
"És nem lesz új világ, sem még egy esély, sem jobbik változat. / Az agyakban buján tenyészik a mérges eszme. / Reményünk semmi. Köznép, hóhér, áldozat / Fejest bucskázik a mésztől sistergő verembe." - zokogott bele Orbán Ottó elvesztésébe Kornis Mihály, a tanulatlan, ostoba celeb, - "Temetlek, Ottó." - suttogta, - "Milyen voltál? Először is: egy csoda voltál. Van egy filmfelvétel, amin egy-két évvel a háború után igen apró termetű gyerkőc, öklömnyi pacsirta, saját versedet mondod a filmhíradó és Weöres Sándor fiatal költő bácsi becses színe előtt, aki a tudósítás tanúsága szerint ellátogatott a Stehlo Gábor-féle, háborús árvák számára létesített fiú nevelőotthonba - vagy annak irodalom-szakköre látogatott el Weöreshez? - ; elég az hozzá, te vagy köztük a legkisebb, de máris oly igazi verset csicseregsz, ijedt vigyázzban az elképedt Weöres előtt, hogy mikor én azt meghallottam, megértettem, hogy Te, akár Weöres is különben, már az anyaméhben mindent tudtál a versről, vagy pedig az ostrom őrülete, személyes sorsod talányos borzalma világosította meg az elméd. Ami hirtelenjében feltárult a te ártatlanságod, botrányos árvaságod előtt, annak meg kellett volna ölnie."
Így beszélt veszteségéről Kornis, és a Mester hallgatta őt, s belehallgatta a világba utolsó tanácsát: hagyjátok az árvákat, hadd árulják árvaságukat a többi árvának. És akkor tanítványai sorra elindultak a Mester nyomába.

Kattints a kibontásához...

11. (ÜDV, EGYSZARVÚ GYORS PATÁI...)

Üdv, egyszarvú gyors patái!
Üdv, nagy király unokái!
Ó, egyszarvú!

Üdv, egyszarvú koponyája!
Üdv, nagy király szép családja!
Ó, egyszarvú!

Üdv, egyszarvú homlok-éke!
Üdv, nagy király nemzetsége!
Ó, egyszarvú!

Weöres Sándor forditás - A Dalok Könyvéből (Si King)

*


A tudó nem beszél,
a nem-tudó beszél.
Aki betömi oduját,
bezárja kapuját,
élét tompítja,
görcseit oldja,
fényét fakítja,
elvegyül porba:
el a rejtettel azonosulva.
Nem rokonítható,
nem ócsárolható,
nem jutalmazható,
nem károsítható,
nem magasítható,
nem alacsonyítható,
csupán becsülnivaló..."

Weöres Sándor forditás - LAO-CE TAO TE KING - AZ ÚT ÉS ERÉNY KÖNYVE

JULA56 írta:

zárja kapuját

Kattints a kibontásához...

Volt akkoriban egy fontos folyóirat, a Mozgó Világ. Írtak bele fiatal és újító írók, olyanok is, akiket a hatalom nem szeretett; az lett a vége, hogy kirúgták a főszerkesztőt, és odatettek a helyére egy megbízható másikat. Ez aztán körbejárta az irodalom nagy öregeit, és kéziratokat kért tőlük. Járt a Mesternél is, és nem távozott üres kézzel. Kérdi ezek után egy író a Mestert:
– Mégis, hogy adhattál verset a Mozgó Világnak?!
Visszakérdez a Mester:
– Mi mozog...?

torolvastár írta:

Volt akkoriban egy fontos folyóirat, a Mozgó Világ. Írtak bele fiatal és újító írók, olyanok is, akiket a hatalom nem szeretett; az lett a vége, hogy kirúgták a főszerkesztőt, és odatettek a helyére egy megbízható másikat. Ez aztán körbejárta az irodalom nagy öregeit, és kéziratokat kért tőlük. Járt a Mesternél is, és nem távozott üres kézzel. Kérdi ezek után egy író a Mestert:
– Mégis, hogy adhattál verset a Mozgó Világnak?!
Visszakérdez a Mester:
– Mi mozog...?

Kattints a kibontásához...

"... - Mondjátok csak, melyik évtizedben is vagyunk?...
Feloldódva a pillanat jelenében, kivül helyezem magam az időn..."

HATVANÉVESEN

Az utcán álldogálnak
és rám várnak
az árnyak.

De túljutottam
az árnyak meredek delén
s a meghatározatlan éjben
magam nélkül járok én.

Amig kalapomra süt
a nappali sors,
cipőm az éjszakában
se lassú se gyors,
nincs benn a lábam.

*

SAJTÓHIBA

Enciklopédiában olvasom:
Goethe, költő, iró, természettudós stb.
élt 1749-1742.

Tehát visszaélt
idővel, élettel, halállal.
Csak hét évet élt,
azt is visszafelé.

Elképzelem,
ahogy a születés lepedőjéről
az első fürösztés elől
az előző percbe tűnik.
És növekedik
s tegnapba, tegnapelőttbe.
S a holnapban nyoma sincsen.

Egy évvel születése előtt:
járni tanul.
Két évvel születése előtt:
beszélni tanul.
Öt évvel születése előtt:
olvasni, irni tanul.
Hét évvel születése előtt:
meghal.

S volt közben költő, iró, tudós,
miniszter, apa stb.

Mit tapasztalt?
Úgy érdemesebb?
Vagy csak gyorsabb a siker?

*

EXISTENTIA

Felébredek: nem az vagyok, ki voltam.
Elalszom: holnap megint más leszek.
De élve, holtan, utcán, kriptaboltban
én emlékezem és én feledek.

Weöres Sándor

JULA56 írta:

túljutottam

Kattints a kibontásához...

– Min dolgozik jelenleg? – kérdezte egyszer egy riporter. – Mivel készül meglepni az olvasókat?
– Nem készülök semmilyen meglepetést okozni – mondta neki a Mester. – Mostanában verseket írok. Ez a költő dolga.
*
Egy napon így faggatták a Mestert
– Milyennek látja szerepét a magyar költészetben?
– Költészetem pedagógiai jellegű, kevésbé politikai beállítottságú: szerepem összekötő a különböző aktuális lehetőségek között. Oldottabb világ képe él bennem, magam is kötetlenebbül élek, mint az emberek általában. Az egész életem tiltakozás a formába merevített, agyonskatulyázott, beállított életforma ellen.

torolvastár írta:

– Min dolgozik jelenleg? – kérdezte egyszer egy riporter. – Mivel készül meglepni az olvasókat?
– Nem készülök semmilyen meglepetést okozni – mondta neki a Mester. – Mostanában verseket írok. Ez a költő dolga.
*
Egy napon így faggatták a Mestert
– Milyennek látja szerepét a magyar költészetben?
– Költészetem pedagógiai jellegű, kevésbé politikai beállítottságú: szerepem összekötő a különböző aktuális lehetőségek között. Oldottabb világ képe él bennem, magam is kötetlenebbül élek, mint az emberek általában. Az egész életem tiltakozás a formába merevített, agyonskatulyázott, beállított életforma ellen.

Kattints a kibontásához...

FUGHETTA

piros csörgők tündökölnek
kék tojások énekelnek
tarka csigaszarvak lengnek

piros csörgők összetörnek
kék tojások énekelnek
tarka csigaszarvak lengnek

piros csörgők összetörnek
kék tojásból szétfeccsennek
tarka csigaszarvak lengnek

piros csörgők összetörnek
kék tojások szétfeccsennek
tarka csigaszarvak tünnek
Weöres Sándor

JULA56 írta:

guru

Kattints a kibontásához...

– Miért van az – faggatta egyszer valaki a Mestert –, hogy a legtöbb gyerek élvezi az értelmileg nem mindig követhető, képtelen verseket is?
Ezt a választ kapta:
– A képtelenség nem elvontság. Az angol nonszensznek nagy kultusza van a gyerek- és felnőttközönségnél is. Ezek a versek azonban nem nehezek. Abszurditásukkal együtt az olvasó tudatában felvillan annak a helyzetnek a nem abszurd arca is. Mintha valaki szeget ver a falba, és következetesen mellé üt. Az olvasó érzi a szegre találást is az ütésben.

torolvastár írta:

– Miért van az – faggatta egyszer valaki a Mestert –, hogy a legtöbb gyerek élvezi az értelmileg nem mindig követhető, képtelen verseket is?
Ezt a választ kapta:
– A képtelenség nem elvontság. Az angol nonszensznek nagy kultusza van a gyerek- és felnőttközönségnél is. Ezek a versek azonban nem nehezek. Abszurditásukkal együtt az olvasó tudatában felvillan annak a helyzetnek a nem abszurd arca is. Mintha valaki szeget ver a falba, és következetesen mellé üt. Az olvasó érzi a szegre találást is az ütésben.

Kattints a kibontásához...

AZ VÉNASSZONY BORJÚT ŐRIZ...

(Részlet)

1 / Az vénasszony borjút őriz, mind elszalasztgatja,
Ice széna, nyaláb szerdék, korpa harisnya,
Szőr furkó, daróc kalán, vászon cipellő,
Az apád is, varga mester, lóbőr gelezna.

2 / Sós túró, sótalan málé, lapos kislice,
Hő szoba, meleg szoba végig kinyitva,
Az sátornak az udvarán nagy rakás fája,
Száraz helyen viz fenekén kit szerzett vala.

7 / Ökör ikra, rák faggyu, lónak bőgése,
Az szép fejér vak bolhának nagy prüsszentése,
Az embernek tetübőről csinált kesztyüe,
Vaj ki meleg, ha az tűzhöz ülhet ő véle.

8 / Égettborban az fokhagymát olajjal öszve,
Szunyog háját velejével öszveszerezve,
Prücsök talpát, kégyó máját hátra nem vetve,
Prücsök tenyerét kecskebakkal összveszerezve.

Weöres Sándor - Ismeretlen szerzők (XII. század második fele)

JULA56 írta:

Az vénasszony

Kattints a kibontásához...

"Az emancipatorikus gesztus erős ironikus felhangja, hogy az embertestvériség ihletett szónoka a városi hóhér. Végül Badeni Lajos elfoglalja a várost, és továbbvonul, legközelebb a darab közeli legvégén látjuk viszont, Evelinéknél, Kőszegen, nemi betegségtől agyalágyultan. Ez az agyalágyult fogja elmondani, szerepéből félig kibújva, szembefordulva velünk, folyvást rászólva a függönyt elindító ügyelőre, Evelin kötőtűjével hadonászva: le kell számolni a történelemmel, hogy eljöjjön az egység utópikus kora. Itt szólal meg a testvériség felvilágosodott eszméje egy tébolyult és pusztító hadvezér szájából. A végső monológ Brecht színházi határátlépéseit idézi ugyan, de úgy, hogy leszámol a „jó vég" történetfilozófiai illúziójával. A vége újfent az ügyelőnek szól: „Nyithatjátok". A tapsrend az első felvonás végét másolja, a mozdulatlan alakokat, akik értesültek Buda visszafoglalásáról, az újra fellángoló háborúról. A nézőtérről felhangzik a felvonás nyitó mondata: „Jé, még mindig így állnak." (Vári György)