Teljesen igazad van ezert elnezest is kerek mindenkitol amiert ennyire elragadtattam magam de mindig kitor belollem ha fizikailag bantalmazott gyermekek kerulnek szoba.
Hétköznapi Furcsaságok, ...és Mindennapi Csodák.....
- Téma inditó bubamama
- Kezdés dátuma
Teljesen igazad van ezert elnezest is kerek mindenkitol amiert ennyire elragadtattam magam de mindig kitor belollem ha fizikailag bantalmazott gyermekek kerulnek szoba.
Igen megertettem mit szeretnel mondani, mondtam is a ferjemnek amikor leirtam a tortenteket, hogy remelem ezzel lezarom ezt a beszelgetest mert mar nagyon eltertunk a lenyegtol. Remelem ezutan folytatjuk ott ahol elkezdtuk es most idezem Marta elso kedves invitalo szavait ami mindannyiunkat idehozott
A téma, nem új, -...csak egy kicsit más,... -
Nem az ismert, - sokszor publikált, különös, érdekes, - ám, személytelen - furcsaságokkal szeretnék foglalkozni, - hanem az emberi "furcsaságokkal" :-
-.. Azokkal a rejtélyekkel, amelyek bennünk vannak, ...amelyeket "magunkkal hoztunk" - ...valami "ismeretlen világból", - s amelyeket vagy elfogadtunk, és úgy őríztünk meg magunkban, úgy éltünk vele együtt,.... -....vagy éppen lelkünk legmélyebb zúgába rejtettük, - ...és nem igen ástuk elő.
Nem mertük azt előásni....-
Valószínűleg azért nem, - mert szégyelltük elmondani,.... - talán gyerekkorunkban az orrunkra koppintottak, - vagy megszégyenítettek bennünket miatta, - és ezzel a fogadtatással,.. - jelentéktelenné tették előttünk az "idehozott emlékeinket ", - élményeinket, - :...egyszerű, "fantázia-szüleménynek" tulajdonítva azt. -
Akár így volt, - akár úgy, - a "hozott emlékeink", elfogadása, - vagy elrejtése, - hatással volt ránk, - és hatással lehetett az életünkre is.
Talán, - jól esik ezt elmondani.
-...aztán, ...az álmaink, ....a csodálatos, vagy furcsa, különös álmaink,...és,....a vissza-vissza térő álmaink... -
-...aztán, ...a különös "jelek", ...figyelmeztetések, az útunk során, :-... vagy észrevesszük, - vagy nem, ...-
-...aztán, a " De ja vou"...élményeink, :.... "valaha már átéltük, - ...de hát az nem lehet....!.." - Ám,... - talán mégis...-
-...aztán....a mindennapi csodáink :...- a gyerekeink, az unokáink, ...a szomszédaink, ...a nagymamánk, ...és a dédpapánk, ... a családi emlékeink,... a "mund-story", ...és a kiskutyánk is, ...vagy a papagály, ...ez,.... és csakis ez, - a legnagyobb csoda, - akármilyen is - : ...az életünk...-
-...Az itteni, mostani, - földi életünk....-
Beszéljünk róla.
Mondj el mindent, ...mondj el bármit, -...bármit, amit el akarsz mondani,... - legyen az, csak egy emlékfoszlány,.... csak egy bizonytalan emléktöredék az életedből, - a "régi"-életedből, - vagy az álmaidból, - .... vagy a mai,- nagyon is élő, szomorúságod, - vagy örömed....-
-...ha Neked fontos volt, - nekünk is fontos lesz....-
Én, - várlak.
Szülő...Gyerek...
Szülő....Gyerek..
Elolvastam az összes levelet, …és igencsak elgondolkodtam rajta. -…. Mindegyiken.
<O
</O
Igen, - most is azt gondolom,… - írjunk bármiről, - egyáltalán nem baj, hogy nem tartozik a témához, -…ha fontos Neked, - nekünk is az lesz.
Elmondhatsz bármit, - itt csak jó szándékkal találkozol, ….- ….ezért, külön is örülök ennek a Csapatnak, - …ennek a természetes kiválasztódásnak.
<O</O
Hát, ….erre volt jó, - a „malomkő”.
Igaz, - akkor még nem tudtam, nem láttam, - …és tengernyi könnyet „hullajtottam” miatta.
Ma, - már nem.
Ma, - látom, milyenek vagytok,…és ez, - nagy örömmel tölt el.
Ajándéknak tartom, hogy „megismerhettelek” benneteket.
<O</O
<O</O
Ami a gyermekek bántalmazását, vagy a gyermekek szexuális zaklatását, molesztálását illeti,-
az már nem Szülő-Gyerek kapcsolat, - hanem bűntény.
Ha bárhol látnám, - beavatkoznék.
<O</O
Ami a gyerekmunkát illeti, – beleértve a koldulást is - : rettenetes, - de, szinte világviszonylatban elterjedt.
Ebben, ugyanaz a véleményem, - mint Erikának, -…tegye meg az ember, - amit megtehet.
Végleges, és megnyugtató megoldást, - nem lehet találni.
Nem múlik rajtunk, - ez társadalmi probléma, ….és ebben a társadalomban, - az emberek egy részéből, - hiányzik a szociális érzékenység.
/Ne menjünk bele,…. hogy mennyi mindenkiből ! ….- mert az már politika…-/
Nincs más lehetőség, - tegyük meg magunk körül azt, - amit lehet.
<O</O
Arra, - hogy az ember hogyan legyen jó szülő ? - ….vagy hogyan legyen jó gyerek ? -… akár felnőtt korában is, - nincsen recept.
Mindannyian csetlünk- botlunk, tévedünk is,… - sokszor és sokat,-…. „akármekkora” - gyerekként is, -… és szülőként is.
Tévedhettek a mi Szüleink is, - legalább ennyit, - mégis, - kell, hogy megmaradjon bennünk a készség, - és képesség a megbocsátásra.
Néha, - talán súgnak az ember ösztönei.
<O</O
Egyszer, - felnőnek majd a gyerekeink, - és úgyanígy, megítélnek, - vagy elítélnek bennünket a döntéseinkért, cselekedeteinkért, szavainkért, tetteinkért, - és mulasztásainkért.
Annak ellenére is, - hogy mindent az ő érdekükben, - szeretettel, - és meggyőződésünk szerint, - a legnagyobb jószándékkal tettünk.
Egyszer majd, - mérlegre tesznek bennünket is, és a kapcsolatunkat.
<O</O
Kérdés, - Ők,…. - hogyan ítélnek meg bennünket…?
Mindent jól csináltunk ?…mindig megtettük amit lehetett ?..
Tévedhetetlenek voltunk ?..
Ugyan, - dehogy.
Én, - a magam hibáját, - már pontosan ismerem, - és nem fogom mégegyszer elkövetni.
Ez azonban, - nem ment fel az alól, hogy jó szándékkal ugyan, - de mégiscsak kárt okoztam a gyerekemnek.
Engedékeny szülő voltam.
Egyszer majd ítélkezik, - bár,… - megtette ezt már eddig is.
Talán, - egy későbbi életemben, - magammal viszem majd a tanulságot.
<O</O
És, igen, ….hiszek abban, - továbbra is hiszek abban, …. - és jó benne hinni ! –…. hogy ezt a Sorsot, - mi magunk választottuk, ….és volt választási lehetőségünk….-
Mi választottuk a szüleinket, környezetünket, gyerekeinket, ….és igen, szenvedéseinket, csalódásainkat, kudarcainkat is, - …akkor még, - tudtuk miért, … - mára, már elfelejtettük.
Ez a tudás, - „nem jött át” velünk.
Azonban, -…. tegyünk meg mindent amit lehet…-…. Mert, - ez a mi Sorsunk, …el kellene talán fogadni.
Az események, alakítanak, változtatnak rajtunk, bennünk, ….ez volt a „korábbi cél”, és ezt, - az ítélkezéseinknél is, - ….fontolóra kellene vennünk, - pontosan ezek az átélések, ezek az események formáltak bennünket olyanná, amilyenek ma vagyunk.
Más emberek lennénk ezek nélkül a történések nélkül.
És,… - el kellene fogadnunk, … a szüleinket, magunkat, gyerekeinket, - ….és a Sorsunkat.
Akármilyen is.
Most ugyanis, - nincs már választási lehetőségünk.
Ez van. Ez a miénk.
<O</O
Szeretettel ölellek Benneteket : Márta
<O</O
<O</O
<O</O
<O</O
<O</O
<O</O
Szülő....Gyerek..
Elolvastam az összes levelet, …és igencsak elgondolkodtam rajta. -…. Mindegyiken.
<O
</OIgen, - most is azt gondolom,… - írjunk bármiről, - egyáltalán nem baj, hogy nem tartozik a témához, -…ha fontos Neked, - nekünk is az lesz.
Elmondhatsz bármit, - itt csak jó szándékkal találkozol, ….- ….ezért, külön is örülök ennek a Csapatnak, - …ennek a természetes kiválasztódásnak.
<O
</OHát, ….erre volt jó, - a „malomkő”.
Igaz, - akkor még nem tudtam, nem láttam, - …és tengernyi könnyet „hullajtottam” miatta.
Ma, - már nem.
Ma, - látom, milyenek vagytok,…és ez, - nagy örömmel tölt el.
Ajándéknak tartom, hogy „megismerhettelek” benneteket.
<O
</O<O
</OAmi a gyermekek bántalmazását, vagy a gyermekek szexuális zaklatását, molesztálását illeti,-
az már nem Szülő-Gyerek kapcsolat, - hanem bűntény.
Ha bárhol látnám, - beavatkoznék.
<O
</OAmi a gyerekmunkát illeti, – beleértve a koldulást is - : rettenetes, - de, szinte világviszonylatban elterjedt.
Ebben, ugyanaz a véleményem, - mint Erikának, -…tegye meg az ember, - amit megtehet.
Végleges, és megnyugtató megoldást, - nem lehet találni.
Nem múlik rajtunk, - ez társadalmi probléma, ….és ebben a társadalomban, - az emberek egy részéből, - hiányzik a szociális érzékenység.
/Ne menjünk bele,…. hogy mennyi mindenkiből ! ….- mert az már politika…-/
Nincs más lehetőség, - tegyük meg magunk körül azt, - amit lehet.
<O
</OArra, - hogy az ember hogyan legyen jó szülő ? - ….vagy hogyan legyen jó gyerek ? -… akár felnőtt korában is, - nincsen recept.
Mindannyian csetlünk- botlunk, tévedünk is,… - sokszor és sokat,-…. „akármekkora” - gyerekként is, -… és szülőként is.
Tévedhettek a mi Szüleink is, - legalább ennyit, - mégis, - kell, hogy megmaradjon bennünk a készség, - és képesség a megbocsátásra.
Néha, - talán súgnak az ember ösztönei.
<O
</OEgyszer, - felnőnek majd a gyerekeink, - és úgyanígy, megítélnek, - vagy elítélnek bennünket a döntéseinkért, cselekedeteinkért, szavainkért, tetteinkért, - és mulasztásainkért.
Annak ellenére is, - hogy mindent az ő érdekükben, - szeretettel, - és meggyőződésünk szerint, - a legnagyobb jószándékkal tettünk.
Egyszer majd, - mérlegre tesznek bennünket is, és a kapcsolatunkat.
<O
</OKérdés, - Ők,…. - hogyan ítélnek meg bennünket…?
Mindent jól csináltunk ?…mindig megtettük amit lehetett ?..
Tévedhetetlenek voltunk ?..
Ugyan, - dehogy.
Én, - a magam hibáját, - már pontosan ismerem, - és nem fogom mégegyszer elkövetni.
Ez azonban, - nem ment fel az alól, hogy jó szándékkal ugyan, - de mégiscsak kárt okoztam a gyerekemnek.
Engedékeny szülő voltam.
Egyszer majd ítélkezik, - bár,… - megtette ezt már eddig is.
Talán, - egy későbbi életemben, - magammal viszem majd a tanulságot.
<O
</OÉs, igen, ….hiszek abban, - továbbra is hiszek abban, …. - és jó benne hinni ! –…. hogy ezt a Sorsot, - mi magunk választottuk, ….és volt választási lehetőségünk….-
Mi választottuk a szüleinket, környezetünket, gyerekeinket, ….és igen, szenvedéseinket, csalódásainkat, kudarcainkat is, - …akkor még, - tudtuk miért, … - mára, már elfelejtettük.
Ez a tudás, - „nem jött át” velünk.
Azonban, -…. tegyünk meg mindent amit lehet…-…. Mert, - ez a mi Sorsunk, …el kellene talán fogadni.
Az események, alakítanak, változtatnak rajtunk, bennünk, ….ez volt a „korábbi cél”, és ezt, - az ítélkezéseinknél is, - ….fontolóra kellene vennünk, - pontosan ezek az átélések, ezek az események formáltak bennünket olyanná, amilyenek ma vagyunk.
Más emberek lennénk ezek nélkül a történések nélkül.
És,… - el kellene fogadnunk, … a szüleinket, magunkat, gyerekeinket, - ….és a Sorsunkat.
Akármilyen is.
Most ugyanis, - nincs már választási lehetőségünk.
Ez van. Ez a miénk.
<O
</OSzeretettel ölellek Benneteket : Márta
<O
</O<O
</O<O
</O<O
</O<O
</O<O
</O
Várom...
Drága Csillagvirág !
Nagy érdeklődéssel, és nagy szeretettel várom....!
Márta
Drága Csillagvirág !
Nagy érdeklődéssel, és nagy szeretettel várom....!
Márta
bubamama
udv. bubamama es a tobbiek
uj vagyok de csak nektek magamnak nem.
ha barmirol lehet itt meselni elmondhatom? hogy egyszer egy fustkod kovetett hazaig.vegig gomolygott velem pontosabban mellettem az uton.kovetett mint egy arnyek.amikor hazaertem ugy tunt mintha mosolygna aztan valoban kodde valt.ki lehetett o? elhunyt szerretteim kozul ma sem tudom. ha csupan termeszeti jelenseg volt akkor meg minek kovetett es fokent minek mosolygott ram.olyan joleso erzes volt a kozelsege.
(bocsanat lanyomnal vagyok. nem ekezetes a gepe)
koszonom hogy elmondhattam
udv. bubamama es a tobbiek
uj vagyok de csak nektek magamnak nem.
ha barmirol lehet itt meselni elmondhatom? hogy egyszer egy fustkod kovetett hazaig.vegig gomolygott velem pontosabban mellettem az uton.kovetett mint egy arnyek.amikor hazaertem ugy tunt mintha mosolygna aztan valoban kodde valt.ki lehetett o? elhunyt szerretteim kozul ma sem tudom. ha csupan termeszeti jelenseg volt akkor meg minek kovetett es fokent minek mosolygott ram.olyan joleso erzes volt a kozelsege.
(bocsanat lanyomnal vagyok. nem ekezetes a gepe)
koszonom hogy elmondhattam
Kedves Marta
Szivemet melegseggel toltotte el mindaz amit irtal most. Jelenlegi eletunkonkon tenyleg nem nagyon tudunk most valtoztatni talan a kovetkezoben. De addig is en folytatom a harcot azokert a gyerekekert akiknek nem adatott meg tizede sem mindannak ami nekunk es bar tudom szelmalomharc es mindig lesznek ujabbak es ujabbak en ebben az eletemben ezzel talan egy kuldetest teljesithetek, hogy a kovetkezoben nyugodt lelekkel nezzek vissza.
Koszonom nektek, hogy itt lehetek koztetek
Erika
Szivemet melegseggel toltotte el mindaz amit irtal most. Jelenlegi eletunkonkon tenyleg nem nagyon tudunk most valtoztatni talan a kovetkezoben. De addig is en folytatom a harcot azokert a gyerekekert akiknek nem adatott meg tizede sem mindannak ami nekunk es bar tudom szelmalomharc es mindig lesznek ujabbak es ujabbak en ebben az eletemben ezzel talan egy kuldetest teljesithetek, hogy a kovetkezoben nyugodt lelekkel nezzek vissza.
Koszonom nektek, hogy itt lehetek koztetek
Erika
Kedves Bubamama!
Nagyon bölcsen és szépen írtál. Az egész írásból két mondatot ragadok ki:
El szeretném mondani, hogy ezzel a módszerrel sok régi dolgot sikerül helyére tennem és az is sikerül (többnyire), hogy régen ördögien gonosznak látszó emberek mára gyarlóvá és sérültté szelidültek. Persze, van még tennivaló. Azért is szeretem az emlékeiteket olvasni, mert előhoznak rég feledett történeteket, embereket a saját életemből és lehet rajtuk gondolkozni a ti látásmódotok tükrében.
Nagyon bölcsen és szépen írtál. Az egész írásból két mondatot ragadok ki:
Ez az a fonal, amelynek mentén megkísérlem ledolgozni magamban a régi keserűségeket, azokat a történeteket, amik akkor igazságtalannak tűntek. Megkísérlem megbocsátani azokat a "bűnöket", amiket én annak idején bűnnek éreztem, vagy legalább igazságtalanságnak. Megvizsgálom, mit tanultam, hogyan változtam, miután megtörténtek, megtették velem. Ha sikerül őszintének lennem magamhoz, akkor bizony kiderül, hogy kisebb sérelem esett rajtam, mint amekkora a hozadéka volt. Ha nagyon odafigyelek, kiderül, hogy talán nem kellett volna akkora pofonokat kapnom, ha az első, kisebb figyelmeztetésekről nem képzelem, hogy véletlenek voltak. Ha megértem az első üzeneteket is, nem kellett volna többször ismételten megkapni a leckét, egyre keményebb következményekkel. Dehát azt is meg kellett tanulni, hogy hasznos az embernek figyelni a jelzésekre.
El szeretném mondani, hogy ezzel a módszerrel sok régi dolgot sikerül helyére tennem és az is sikerül (többnyire), hogy régen ördögien gonosznak látszó emberek mára gyarlóvá és sérültté szelidültek. Persze, van még tennivaló. Azért is szeretem az emlékeiteket olvasni, mert előhoznak rég feledett történeteket, embereket a saját életemből és lehet rajtuk gondolkozni a ti látásmódotok tükrében.
Szia Caretta!Nem baj, ha nem ékezetes az írásod, itt sokan vannak, akik külföldről írnak, az ő írásaikban sincsenek ékezetek. Azért egészen jól el lehet olvasni!
Érdekes a füstköd, amiről írsz. Nem írtad, hogy milyen napszakban, milyen időjárási viszonyok mellett történt. Vajon mit éreztél, miközben a nyomodban járt? Kicsit sem ijedtél meg? Látott más is valamit? Miből érezted, hogy mosolyog rád? Láttad máskor is?
Szia Caretta
Legy udvozolve korunkben. Orvendunk, hogy idetalaltal.
Latod nekem sincsenek ekezeteim de itt ez meg sohasem jelentett gondot. Ugy fogadjuk el a masikat mindig ahogy van.
Erezd magad nagyon jol kozottunk
Erika
Legy udvozolve korunkben. Orvendunk, hogy idetalaltal.
Latod nekem sincsenek ekezeteim de itt ez meg sohasem jelentett gondot. Ugy fogadjuk el a masikat mindig ahogy van.
Erezd magad nagyon jol kozottunk
Erika
Kedves Ivan
Legy udvozolve kozottunk. En jaram mar Devan.
De nem ertem milyen osszefuggesben van ez a topikban felmerult beszelgetessel. Persze beszelhetunk barmirol de a hirek kapcsan topikokban szerintem tobb valaszt kapnal az altalad felvetett hirre.
Hogyan lehet elfogadni a nemtooróódést és a butaságot?
Én egy olyan muunkahelyen dolgozok ahol mindent a utolsó pilanatban csinálnak meg.
például: Adóbevalást le kell adni ma 15:00-14:30 még csinálják
Joon a kontrola elenóórizni fél év után a hibák elhárítását-egy héttel eloote fognak hozzá a hibák elhárításához.
Ha szólok hogy furán múúkoodik a gép-amikor totálkár akor javítódik meg.
Sorolhatnák még igen sok ilyen toorténetet,de amikor leírom már elkezdek ideges lenni.
Hogyan lehet úgy élni,ahogy esik úgy puffan.
Én egy olyan muunkahelyen dolgozok ahol mindent a utolsó pilanatban csinálnak meg.
például: Adóbevalást le kell adni ma 15:00-14:30 még csinálják
Joon a kontrola elenóórizni fél év után a hibák elhárítását-egy héttel eloote fognak hozzá a hibák elhárításához.
Ha szólok hogy furán múúkoodik a gép-amikor totálkár akor javítódik meg.
Sorolhatnák még igen sok ilyen toorténetet,de amikor leírom már elkezdek ideges lenni.
Hogyan lehet úgy élni,ahogy esik úgy puffan.
Háborús emlékek....
Az élet, - az életünk, - mint mindenkié, - megváltozott.
Bejöttek, -….. és ittragadtak az oroszok.<O</O
<O</O
Amikor bejöttek az oroszok, - új időszámítás kezdődött az életünkben : - „mielőtt az oroszok bejöttek”, …- és a :….”nem sokkal azután, hogy az oroszok bejöttek”….-
<O</O
Ez, - egy másik világ volt, - a bejövetelük után, - …. és egy más fajta élet.
Rettegésben éltünk, …szünet nélkül, - éjjel nappal.
A falu mellett, hosszú-hosszú évekre, a Nosztory völgyben, - - tábort vertek az oroszok.
A faluban ezt, - Lágernek hívták.
A katonák, nemcsak éjszaka, - hanem nappal is kiszökdöstek a Lágerból, - és sohasem lehetett tudni mi történik, - ha bevették magukat a faluba.
Veszekedések, verekedések, lopások, lövöldözések, - gyilkosságok, - …., és erőszak,… erőszak,…. erőszak,… lépten – nyomon.
Egy nagyon öreg nénit a hegyoldalban lévő házánál, - azért lőttek hátba az oroszok, mert elfutott előlük a szakajtóban lévő pár tojással.
<O</O
Néha, - csapatokba verődve szálltak meg egy-egy házat, vagy pincét, - és csapatokba verődve loptak szét mindent, amit csak láttak, lopták a bort, - lopták a ruhákat, a faliórát, az ennivalót, - de még a mosószappant is.
És ez, - még a kisebbik baj volt, -….
<O</O
Volt ennél nagyobb is !
Lesben álltak.
Csapatokban.
Amikor senki sem számított rá, - váratlanul csaptak le az asszonyokra, - akárhány évesek voltak is.
Ismertem, egy gyönyörű, fiatal lányt, - 17 éves lehetett akkor, - napokat töltött étlen szomjan a disznóól – alacsony, és kövekkel teli - padlásán, más lányokkal együtt, -….. mert nem jöhettek le, - és nem mertek felmenni hozzájuk, - amíg az első, különösen barbár horda elvonult.
Úgy tűnt, - megúszták, - hazaköltöztek az otthonukba.
Otthon is bújkáltak
<O</O
Egy alkalommal aztán, - nem vették észre a lesben álló, lágerből kiszökött katonákat.
Rátörtek a lányra, - csak az anyja volt otthon vele, - mindketten sikoltozva menekültek a szőlőutakban. –
Rájuk lőttek.
Seggbe lőtték a lányt, -…. ott feküdt véresen, sírva, és sikoltozva, - de minden hiába volt, - így is, - golyóval a fenekében - megerőszakolták.
Mind az öten.
Senki sem volt tőlük biztonságban.
<O</O
Egy mérnöktől, - fegyveresen, - a feleségét követelték az oroszok, - ő pedig az akkor 15 éves apátlan-anyátlan kislányt, - a cselédjüket szolgálta fel az oroszoknak.
Ezt a szegény kislányt, az eset után azonnal, - az akkor már hadiözvegy nagynéném vette magához, a saját két hasonló korú gyereke mellé.-
Felnevelte,és taníttatta, - pont úgy szerette, - mint a másik kettőt..
Nemcsak a nagynéném fogadta be, - hanem az egész családunk.
Mi is megszerettük, őszintén, szívből, - mind a mai napig nagyon jó, - szeretetteljes kapcsolatban vagyunk vele és a családjával.
A kislányból evangélikus lelkész lett, - férje is lelkész, - szép családot neveltek, - 7 gyönyörű gyerekük van, - és egy fészekalja unokájuk.
<O</O
Emlékszem egy másik, - nagy port felvert esetre is, - ahol, az apa a fronton volt, - az asszonyt pedig, - a saját kilenc gyereke szemeláttára erőszakolták meg.
Az erőszaknak következménye lett, - az asszony, terhes maradt, - és megszülte a gyereket. -
A mikor a férj hazajött, - teljesen elképedt, mert a keseszőke - kékszemű családjában, talált egy oda nem illő, - fekete hajú, sötétbőrű, fekete-mandulaszemű kis mongol gyereket, - a feleségéét.
De,….: - elfogadta.
Azt mondta,… ahol kilenc gyerek enni kap, - jut ott a tizediknek is.
Érdekes, hogy később, a kilenc gyerek, - szinte világgá futott, amint lehetett, - ki erre ment, ki arra, keresni a boldogulását - a picike azonban, a kis mongol, - halálukig a szülőkkel maradt, - ő gondozta őket, - emberséggel, és szeretettel, - hosszú betegségükben, - a halálukig..
<O</O
Egy idősebb, - szinte nagymamakorú asszonynak, - nem volt a házasságából gyereke, - az erőszak után azonban, nála is született egy kis mongol apróság, - ….ő is elfogadta, - meg a férje is elfogadta. …-
Az asszony, szinte megfiatalodott, kivirult, - a férj azonban, - a kocsmában nap-mint-nap sírvafakadt. –
Attól volt bánatos, hogy :….szeretik ők, szeretik ezt a gyereket, …kellett ez nekik nagyon,-..talán, egyenesen Isten küldte öregségükre,….. - .. meg olyan aranyos is, ..nem azért mondja, mert az övék, -…. de sose látott szebb gyereket. - ..
Hanem, mi lesz velük később…?… - ez a gyerek mongol, …hogyan tudnak majd találni valakit, - aki beszélni tud a gyerekkel, …mivel, hogy a gyerek, nem ért majd magyarul, - ők meg egy szót se tudnak „mongolul….”….-
Azt mondta akkor a kocsmáros, hogy :…-„nagy az Isten állatkertje…”-
<O</O
Az idő azonban, - megoldotta a gondjukat..
<O</O
Az aggodalom, hosszú ideig tartott, - és nem lehetett meggyőzni őket !… - mert a gyerek, 2 éves koráig, - meg se nyikkant.
Amikor azonban megszólalt, …. először, azt mondta, hogy ..”Pa-pa…”…: - persze, magyarul.
<O</O
Nem sokkal az oroszok bejövetele után, - ismét betoppant hozzánk az orvos, és kezét tördelve, nagy zavarban tette fel a kínos kérdést Anyámnak, hogy őt is megerőszakolták – e az oroszok…?…-
Mert ha igen, - és következményei vannak az erőszaknak, - akkor most van egy lehetőség a terhesség megszakításra, -..nem kell hozzá semmiféle engedély, - pénzbe se kerül, - a legközelebbi kórházban, - azonnal elvégzik a művi abortuszt.
-„Köszönöm doktor úr, - mondta Anyám - …hála Istennek nincs rá szükség, -.. a lányom, kihozott engem a pincéből…-„
-„Szerencsés Madame, …szerencsés, …a fél falu gyereket vár, …mi is…”-
Anyám elképedt, - nem tudta, nem hallotta,- gondolom, - nem verték nagydobra.
-„Megtartjuk Madame, megtartjuk, - …úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy megtartjuk, …mindegy, hogy ki az apja, ….nem fontos, legalább öt apja lehetne, de én nevelem fel, …mindegy Madame, -„…akárki kakasa csinálta, …az én tyúkom tojta”…-… még az is lehet, hogy fiam lesz, …ennyi embertől már csak kitelik egy fiú….gondoljon bele Madame, ….ha fiam lenne…”-
Anyám, - belegondolt.
<O</O
Dehát, - az orvosnak, - ismét lánya lett.
Ez volt a negyedik.
A többi, - meg szülők is, - mind barna hajú, barna szemű volt, - a kis jövevény,pedig, - tejfehérbőrű, szőke, göndörhajú, kékszemű csöppség volt.
Felnőttkorában igazi, gyönyörű, fejedelmi termetű és tartású oroszos szépség lett belőle.
Szerették.
Pont úgy, mint a többit.
Érdekes, - hogy ennél a családnál is, - a kis jövevény volt az, - aki a szülőkkel maradt, - halálukig.
<O</O
A falu, - az oroszok bejövetele után, - tele lett "kicsike idegenekkel".
Le sem lehetett volna tagadni őket, - annyira”kisírtak”, - a családjukból.
A családok, azonban, - és a falu, - befogadta őket.
Megszerették, - mint a sajátjaikat.
<O</O
A "kicsike idegeneket", egyébként, - még, - az első barbár horda hagyta hátra a távozása után, - szinte, egyszerre születtek – 1-2 nap eltéréssel, - valamennyien. –
Sokan voltak.
<O</O
A második barbár horda azonban, - véglegesen letelepedett a falu közelében, - és alig változott valami.
Az erőszak, - ugyanúgy folytatódott tovább.
A hetvenéves nagymamát, - ugyanúgy megerőszakolták bárhol, - egyszer, kétszer, ötször, … - mint a 13 éves kislányt, - vagy a nagy pocakkal járó terhes asszonyt.
Bárkit.
Bármikor.
Bárhol.
Rettegés uralkodott a faluban.
<O</O
Tele voltunk bizonytalansággal, - és állandó félelemmel.
Bújkáltunk mi is.
Borzasztó volt ez.
A saját házunkban,…. a saját falunkban is, - bújkálni kellett.
Valaki, mindig őrködött mindenkinél, - hogy időben jelt adjon, és menekülni lehessen.
De, - nem mindig sikerült.
A falu, - elfáradt már.
Senkinek nem volt egy nyugodt éjszakája, - és senki sem tudta, - mire ébred, - vagy mi történik vele, - és a családjával, aznap.
<O</O
Ennivaló, - alig volt.
Féltünk, hogy azt a keveset is, - ami még maradt, - megtalálják, és elviszik az oroszok.
<O</O
Nem kellett sokáig félni, - mert elvitték.
Szüleim is féltek, hogy elviszik a kis malackát, - amit borért cseréltek, - s amit a télire nevelgettek, -…. aztán, jöttek, - és egy éjszaka valóban elvitték.
<O</O
Féltünk, hogy a tyúk alól kiszedik a tojást, - és elviszik
Nem kellett sokáig félni, - mert a tyúkot is elvitték.
<O</O
Reménytelen volt a helyzet, - alig volt esély a túlélésre.
Az állandó félelem, az állandó rettegés, a kialvatlanság, - mellette pedig az állandó éhezés, - teljesen felőrölte az idegeinket.
Úgyéreztük, - senki sem ura már a sorsának, - bármi megtörténhet velünk, - és nem lehet ellene védekezni.
Csak egyetlen bizonyosság volt az életünkben, - az egymás iránti szeretet.
<O</O
Az élete folyamán, - sokféle helyzetbe kerül az ember, amikor úgy érzi, - már semmi sincs az életében, - amibe kapaszkodni lehet, - csak a szeretet.
De, - annak az ereje, - éltető.
<O</O
<O</O
Emlékszem, egyszer, - nem sokkal az oroszok bejövetele után, -…. Már semmi ehető nem volt a házunkban,…- minden elfogyott, - vagy mindent elloptak már.
A szomszédok, varjút fogtak levesnek,meg verebeket, - csíkot a vízpartján, - azt megsütötték, - aztán csigát szedtek a réten, meg békát a patak partján.
Mi, - nem bírtuk megenni ezeket.
Régesrég lelegeltük a sóskaszerű kínai folyondárt a bástyáról, - mert nem volt más,… - de az is elfogyott, .. - …és nem volt semmi,… de semmi.
Talán lehetett volna találni gombát az erdőn, vagy a réten, …és mezei sóskát is,… meg madársalátát, és halat a tóból, -…. de az oroszoktól, - nem lehetett megközelíteni ezeket a helyeket.
Éhező foglyok voltunk, - a saját otthonunkban, a saját falunkban, - és a saját hazánkban.
Remény is alig volt már.
Nem lehetett ezt túlélni.
<O</O
Egyszer, - a nagyon idős szomszéd néni, hozott nekünk egy picike és vékonyka szelet sárga kukorica-kenyeret, és letette a kerti asztalra.
Nagy ajándék volt ez,-…körül ültük az asztalt, - és néztük, …aztán megtapogattuk, …mert még meleg volt, ..és puha.
Aztán, - megszagoltuk.
Leírhatatlan volt az illata.
Édesanyám, elém tolta a tányért, és azt mondta,:
- „…edd meg kislányom, …finom meleg, …”-
Édesapám is azt mondta. -
Ők egyébként, - mindig egymást visszhangozták.
-„edd meg kislányom, …finom, …és meleg…”-
De, - én, nem kértem.
Mondtam, ….:-…”nem vagyok éhes, …- aztán tétován hozzátettem még, …- …nem is szeretem a kukoricás kenyeret…”-
Visszatoltam a tányért Édesanyám elé, - mert Ő olyan gyenge volt és törékeny.
De ő, - sem fogadta el, ….mert , -…” szintén nem volt éhes…” - és…tovább tolta a tányért Édesapám elé, .:. - mert Ő, dolgozott, és muszáj volt ennie.
De Édesapám sem fogadta el.
Visszatolta a tányért, az asztal közepére.
És, - csak néztük.
Akkor jött, … a horpadt oldalú, alig-alig vánszorgó macska, .- „aki”, - .némi szaglaszás után - összeszedve minden erejét, - felugrott a székre, onnan az asztalra, - és hirtelen, elkapta a kenyeret.
Elhűlve láttuk, - de senki sem szólt rá.
Ő is az életéért küzdött.
<O</O
Háború volt, - és elütött bennünket, - igen….-
De, …- szerettük egymást. –
- …Igen,… -
-….és mert olyan sok volt bennünk, - … jutott ebből a szeretetből, - még a macskának is.
<O</O
<O</O
<O</O
* * *
-„…Nincs tisztesség a földön ?…<O</O
Nincs égi tisztaság ?.....<O</O
Én, - Apám arcát őrzöm, …<O</O
S hallom, Anyám szavát….” -<O</O
Az élet, - az életünk, - mint mindenkié, - megváltozott.
Bejöttek, -….. és ittragadtak az oroszok.<O
</O<O
</OAmikor bejöttek az oroszok, - új időszámítás kezdődött az életünkben : - „mielőtt az oroszok bejöttek”, …- és a :….”nem sokkal azután, hogy az oroszok bejöttek”….-
<O
</OEz, - egy másik világ volt, - a bejövetelük után, - …. és egy más fajta élet.
Rettegésben éltünk, …szünet nélkül, - éjjel nappal.
A falu mellett, hosszú-hosszú évekre, a Nosztory völgyben, - - tábort vertek az oroszok.
A faluban ezt, - Lágernek hívták.
A katonák, nemcsak éjszaka, - hanem nappal is kiszökdöstek a Lágerból, - és sohasem lehetett tudni mi történik, - ha bevették magukat a faluba.
Veszekedések, verekedések, lopások, lövöldözések, - gyilkosságok, - …., és erőszak,… erőszak,…. erőszak,… lépten – nyomon.
Egy nagyon öreg nénit a hegyoldalban lévő házánál, - azért lőttek hátba az oroszok, mert elfutott előlük a szakajtóban lévő pár tojással.
<O
</ONéha, - csapatokba verődve szálltak meg egy-egy házat, vagy pincét, - és csapatokba verődve loptak szét mindent, amit csak láttak, lopták a bort, - lopták a ruhákat, a faliórát, az ennivalót, - de még a mosószappant is.
És ez, - még a kisebbik baj volt, -….
<O
</OVolt ennél nagyobb is !
Lesben álltak.
Csapatokban.
Amikor senki sem számított rá, - váratlanul csaptak le az asszonyokra, - akárhány évesek voltak is.
Ismertem, egy gyönyörű, fiatal lányt, - 17 éves lehetett akkor, - napokat töltött étlen szomjan a disznóól – alacsony, és kövekkel teli - padlásán, más lányokkal együtt, -….. mert nem jöhettek le, - és nem mertek felmenni hozzájuk, - amíg az első, különösen barbár horda elvonult.
Úgy tűnt, - megúszták, - hazaköltöztek az otthonukba.
Otthon is bújkáltak
<O
</OEgy alkalommal aztán, - nem vették észre a lesben álló, lágerből kiszökött katonákat.
Rátörtek a lányra, - csak az anyja volt otthon vele, - mindketten sikoltozva menekültek a szőlőutakban. –
Rájuk lőttek.
Seggbe lőtték a lányt, -…. ott feküdt véresen, sírva, és sikoltozva, - de minden hiába volt, - így is, - golyóval a fenekében - megerőszakolták.
Mind az öten.
Senki sem volt tőlük biztonságban.
<O
</OEgy mérnöktől, - fegyveresen, - a feleségét követelték az oroszok, - ő pedig az akkor 15 éves apátlan-anyátlan kislányt, - a cselédjüket szolgálta fel az oroszoknak.
Ezt a szegény kislányt, az eset után azonnal, - az akkor már hadiözvegy nagynéném vette magához, a saját két hasonló korú gyereke mellé.-
Felnevelte,és taníttatta, - pont úgy szerette, - mint a másik kettőt..
Nemcsak a nagynéném fogadta be, - hanem az egész családunk.
Mi is megszerettük, őszintén, szívből, - mind a mai napig nagyon jó, - szeretetteljes kapcsolatban vagyunk vele és a családjával.
A kislányból evangélikus lelkész lett, - férje is lelkész, - szép családot neveltek, - 7 gyönyörű gyerekük van, - és egy fészekalja unokájuk.
<O
</OEmlékszem egy másik, - nagy port felvert esetre is, - ahol, az apa a fronton volt, - az asszonyt pedig, - a saját kilenc gyereke szemeláttára erőszakolták meg.
Az erőszaknak következménye lett, - az asszony, terhes maradt, - és megszülte a gyereket. -
A mikor a férj hazajött, - teljesen elképedt, mert a keseszőke - kékszemű családjában, talált egy oda nem illő, - fekete hajú, sötétbőrű, fekete-mandulaszemű kis mongol gyereket, - a feleségéét.
De,….: - elfogadta.
Azt mondta,… ahol kilenc gyerek enni kap, - jut ott a tizediknek is.
Érdekes, hogy később, a kilenc gyerek, - szinte világgá futott, amint lehetett, - ki erre ment, ki arra, keresni a boldogulását - a picike azonban, a kis mongol, - halálukig a szülőkkel maradt, - ő gondozta őket, - emberséggel, és szeretettel, - hosszú betegségükben, - a halálukig..
<O
</OEgy idősebb, - szinte nagymamakorú asszonynak, - nem volt a házasságából gyereke, - az erőszak után azonban, nála is született egy kis mongol apróság, - ….ő is elfogadta, - meg a férje is elfogadta. …-
Az asszony, szinte megfiatalodott, kivirult, - a férj azonban, - a kocsmában nap-mint-nap sírvafakadt. –
Attól volt bánatos, hogy :….szeretik ők, szeretik ezt a gyereket, …kellett ez nekik nagyon,-..talán, egyenesen Isten küldte öregségükre,….. - .. meg olyan aranyos is, ..nem azért mondja, mert az övék, -…. de sose látott szebb gyereket. - ..
Hanem, mi lesz velük később…?… - ez a gyerek mongol, …hogyan tudnak majd találni valakit, - aki beszélni tud a gyerekkel, …mivel, hogy a gyerek, nem ért majd magyarul, - ők meg egy szót se tudnak „mongolul….”….-
Azt mondta akkor a kocsmáros, hogy :…-„nagy az Isten állatkertje…”-
<O
</OAz idő azonban, - megoldotta a gondjukat..
<O
</OAz aggodalom, hosszú ideig tartott, - és nem lehetett meggyőzni őket !… - mert a gyerek, 2 éves koráig, - meg se nyikkant.
Amikor azonban megszólalt, …. először, azt mondta, hogy ..”Pa-pa…”…: - persze, magyarul.
<O
</ONem sokkal az oroszok bejövetele után, - ismét betoppant hozzánk az orvos, és kezét tördelve, nagy zavarban tette fel a kínos kérdést Anyámnak, hogy őt is megerőszakolták – e az oroszok…?…-
Mert ha igen, - és következményei vannak az erőszaknak, - akkor most van egy lehetőség a terhesség megszakításra, -..nem kell hozzá semmiféle engedély, - pénzbe se kerül, - a legközelebbi kórházban, - azonnal elvégzik a művi abortuszt.
-„Köszönöm doktor úr, - mondta Anyám - …hála Istennek nincs rá szükség, -.. a lányom, kihozott engem a pincéből…-„
-„Szerencsés Madame, …szerencsés, …a fél falu gyereket vár, …mi is…”-
Anyám elképedt, - nem tudta, nem hallotta,- gondolom, - nem verték nagydobra.
-„Megtartjuk Madame, megtartjuk, - …úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy megtartjuk, …mindegy, hogy ki az apja, ….nem fontos, legalább öt apja lehetne, de én nevelem fel, …mindegy Madame, -„…akárki kakasa csinálta, …az én tyúkom tojta”…-… még az is lehet, hogy fiam lesz, …ennyi embertől már csak kitelik egy fiú….gondoljon bele Madame, ….ha fiam lenne…”-
Anyám, - belegondolt.
<O
</ODehát, - az orvosnak, - ismét lánya lett.
Ez volt a negyedik.
A többi, - meg szülők is, - mind barna hajú, barna szemű volt, - a kis jövevény,pedig, - tejfehérbőrű, szőke, göndörhajú, kékszemű csöppség volt.
Felnőttkorában igazi, gyönyörű, fejedelmi termetű és tartású oroszos szépség lett belőle.
Szerették.
Pont úgy, mint a többit.
Érdekes, - hogy ennél a családnál is, - a kis jövevény volt az, - aki a szülőkkel maradt, - halálukig.
<O
</OA falu, - az oroszok bejövetele után, - tele lett "kicsike idegenekkel".
Le sem lehetett volna tagadni őket, - annyira”kisírtak”, - a családjukból.
A családok, azonban, - és a falu, - befogadta őket.
Megszerették, - mint a sajátjaikat.
<O
</OA "kicsike idegeneket", egyébként, - még, - az első barbár horda hagyta hátra a távozása után, - szinte, egyszerre születtek – 1-2 nap eltéréssel, - valamennyien. –
Sokan voltak.
<O
</OA második barbár horda azonban, - véglegesen letelepedett a falu közelében, - és alig változott valami.
Az erőszak, - ugyanúgy folytatódott tovább.
A hetvenéves nagymamát, - ugyanúgy megerőszakolták bárhol, - egyszer, kétszer, ötször, … - mint a 13 éves kislányt, - vagy a nagy pocakkal járó terhes asszonyt.
Bárkit.
Bármikor.
Bárhol.
Rettegés uralkodott a faluban.
<O
</OTele voltunk bizonytalansággal, - és állandó félelemmel.
Bújkáltunk mi is.
Borzasztó volt ez.
A saját házunkban,…. a saját falunkban is, - bújkálni kellett.
Valaki, mindig őrködött mindenkinél, - hogy időben jelt adjon, és menekülni lehessen.
De, - nem mindig sikerült.
A falu, - elfáradt már.
Senkinek nem volt egy nyugodt éjszakája, - és senki sem tudta, - mire ébred, - vagy mi történik vele, - és a családjával, aznap.
<O
</OEnnivaló, - alig volt.
Féltünk, hogy azt a keveset is, - ami még maradt, - megtalálják, és elviszik az oroszok.
<O
</ONem kellett sokáig félni, - mert elvitték.
Szüleim is féltek, hogy elviszik a kis malackát, - amit borért cseréltek, - s amit a télire nevelgettek, -…. aztán, jöttek, - és egy éjszaka valóban elvitték.
<O
</OFéltünk, hogy a tyúk alól kiszedik a tojást, - és elviszik
Nem kellett sokáig félni, - mert a tyúkot is elvitték.
<O
</OReménytelen volt a helyzet, - alig volt esély a túlélésre.
Az állandó félelem, az állandó rettegés, a kialvatlanság, - mellette pedig az állandó éhezés, - teljesen felőrölte az idegeinket.
Úgyéreztük, - senki sem ura már a sorsának, - bármi megtörténhet velünk, - és nem lehet ellene védekezni.
Csak egyetlen bizonyosság volt az életünkben, - az egymás iránti szeretet.
<O
</OAz élete folyamán, - sokféle helyzetbe kerül az ember, amikor úgy érzi, - már semmi sincs az életében, - amibe kapaszkodni lehet, - csak a szeretet.
De, - annak az ereje, - éltető.
<O
</O<O
</OEmlékszem, egyszer, - nem sokkal az oroszok bejövetele után, -…. Már semmi ehető nem volt a házunkban,…- minden elfogyott, - vagy mindent elloptak már.
A szomszédok, varjút fogtak levesnek,meg verebeket, - csíkot a vízpartján, - azt megsütötték, - aztán csigát szedtek a réten, meg békát a patak partján.
Mi, - nem bírtuk megenni ezeket.
Régesrég lelegeltük a sóskaszerű kínai folyondárt a bástyáról, - mert nem volt más,… - de az is elfogyott, .. - …és nem volt semmi,… de semmi.
Talán lehetett volna találni gombát az erdőn, vagy a réten, …és mezei sóskát is,… meg madársalátát, és halat a tóból, -…. de az oroszoktól, - nem lehetett megközelíteni ezeket a helyeket.
Éhező foglyok voltunk, - a saját otthonunkban, a saját falunkban, - és a saját hazánkban.
Remény is alig volt már.
Nem lehetett ezt túlélni.
<O
</OEgyszer, - a nagyon idős szomszéd néni, hozott nekünk egy picike és vékonyka szelet sárga kukorica-kenyeret, és letette a kerti asztalra.
Nagy ajándék volt ez,-…körül ültük az asztalt, - és néztük, …aztán megtapogattuk, …mert még meleg volt, ..és puha.
Aztán, - megszagoltuk.
Leírhatatlan volt az illata.
Édesanyám, elém tolta a tányért, és azt mondta,:
- „…edd meg kislányom, …finom meleg, …”-
Édesapám is azt mondta. -
Ők egyébként, - mindig egymást visszhangozták.
-„edd meg kislányom, …finom, …és meleg…”-
De, - én, nem kértem.
Mondtam, ….:-…”nem vagyok éhes, …- aztán tétován hozzátettem még, …- …nem is szeretem a kukoricás kenyeret…”-
Visszatoltam a tányért Édesanyám elé, - mert Ő olyan gyenge volt és törékeny.
De ő, - sem fogadta el, ….mert , -…” szintén nem volt éhes…” - és…tovább tolta a tányért Édesapám elé, .:. - mert Ő, dolgozott, és muszáj volt ennie.
De Édesapám sem fogadta el.
Visszatolta a tányért, az asztal közepére.
És, - csak néztük.
Akkor jött, … a horpadt oldalú, alig-alig vánszorgó macska, .- „aki”, - .némi szaglaszás után - összeszedve minden erejét, - felugrott a székre, onnan az asztalra, - és hirtelen, elkapta a kenyeret.
Elhűlve láttuk, - de senki sem szólt rá.
Ő is az életéért küzdött.
<O
</OHáború volt, - és elütött bennünket, - igen….-
De, …- szerettük egymást. –
- …Igen,… -
-….és mert olyan sok volt bennünk, - … jutott ebből a szeretetből, - még a macskának is.
<O
</O<O
</O<O
</O* * *
-„…Nincs tisztesség a földön ?…<O
</ONincs égi tisztaság ?.....<O
</OÉn, - Apám arcát őrzöm, …<O
</OS hallom, Anyám szavát….” -<O
</O
Annyiszor belegondoltam már, hogy az emberiség hihetetlenül hajlamos a szélsőséges viselkedésre (bántásra) ... és a szélsőséges tűrésre...
Persze, tudom, könnyű ezt mondani egy olyannak, aki nem élt meg háborút csak mások megrenditő története által.
Álmomban sokszor menekültem, bújkáltam. Amikor éreztem, h mindjárt elkapnak,akkor hip-hop felrepültem. Persze,nem ilyen egyszerű a dolog.
Mindig megszólal bennem a méltatlankodó hang, hogy hogy képzelik...?
És hogy lehet ezt tűrni, úgy hogy nem menekülsz, nem mented az irhádat? Vagy egyáltalán NEM TESZEL ELLENE SEMMIT, CSAK TŰRSZ?
Nem megyek mélyebben ebbe bele, mert gyakran szembesülők ezzel a dillemával és nagyon tud fájni... Valahogy szeretném sugallni a távolból, hogy emberek, ha összefogtok, tudnátok győzni. Ha egy képviselő csoportot küldenétek ki a hadsereg parancsnokságára mondjuk a fővárosba,elmondjátok a környéken, a megyéből a férfiak összesereglenek... mit tudom én valami ellenállásféle...
Tudom,akkor más volt a világ. Talán ugyanez folytatódik is még, bizonyos vidéken (országban), ahol az emberek még hasonló szinten vannak.
A fejlettebb embert már spekulánsabban erőszakolják meg: SZELLEMILEG.
csak azon veszed észre magad, h az agyad torzszülötteket kreál.
Most, hogy igy irom, azon gondolkodom, hogy az emberiség "felfejlődött" a lelki erőszakhoz: kapcsold be a tévét, halgass hireket,és máris a házadban vannak az "oroszok". A számitógépes rendszeren simmát tudják követni szokásaidat, intimségeidet. Törzskártyával rendelkezőknek, simmán tudják márka szerint, hány tampont vagy betétet használsz havonta, mikor szülöd ép a gyerekedet, mikor újitasz lakást stb.
Ez viszont szellemi erőszak - a multi agymosás - hogy ne érdekeljen, ne gondolkozz (csak keress és költs).
Ezt most úgy hivják, hogy a "Mátrix" lágere.
A csapat lehet most is lesben áll valahol egy törzskártyás bevásárló központ sarkánál...
Persze, tudom, könnyű ezt mondani egy olyannak, aki nem élt meg háborút csak mások megrenditő története által.
Álmomban sokszor menekültem, bújkáltam. Amikor éreztem, h mindjárt elkapnak,akkor hip-hop felrepültem. Persze,nem ilyen egyszerű a dolog.
Mindig megszólal bennem a méltatlankodó hang, hogy hogy képzelik...?
És hogy lehet ezt tűrni, úgy hogy nem menekülsz, nem mented az irhádat? Vagy egyáltalán NEM TESZEL ELLENE SEMMIT, CSAK TŰRSZ?
Nem megyek mélyebben ebbe bele, mert gyakran szembesülők ezzel a dillemával és nagyon tud fájni... Valahogy szeretném sugallni a távolból, hogy emberek, ha összefogtok, tudnátok győzni. Ha egy képviselő csoportot küldenétek ki a hadsereg parancsnokságára mondjuk a fővárosba,elmondjátok a környéken, a megyéből a férfiak összesereglenek... mit tudom én valami ellenállásféle...
Tudom,akkor más volt a világ. Talán ugyanez folytatódik is még, bizonyos vidéken (országban), ahol az emberek még hasonló szinten vannak.
A fejlettebb embert már spekulánsabban erőszakolják meg: SZELLEMILEG.
csak azon veszed észre magad, h az agyad torzszülötteket kreál.
Most, hogy igy irom, azon gondolkodom, hogy az emberiség "felfejlődött" a lelki erőszakhoz: kapcsold be a tévét, halgass hireket,és máris a házadban vannak az "oroszok". A számitógépes rendszeren simmát tudják követni szokásaidat, intimségeidet. Törzskártyával rendelkezőknek, simmán tudják márka szerint, hány tampont vagy betétet használsz havonta, mikor szülöd ép a gyerekedet, mikor újitasz lakást stb.
Ez viszont szellemi erőszak - a multi agymosás - hogy ne érdekeljen, ne gondolkozz (csak keress és költs).
Ezt most úgy hivják, hogy a "Mátrix" lágere.
A csapat lehet most is lesben áll valahol egy törzskártyás bevásárló központ sarkánál...
Jártam, Csíksomlyóból hazafelé, tavaly, Pünkösd után. A várat ki kellet hagynom, mert annyi idő nem volt, képzeld, már siklóval lehet femenni, de az otthonba ellátogattam, elvittem a könyveket, írószereket, amiket nekik vettünk.
Érdekes, hogy egyszer én is álmodtam hasonló történetet, mint amit bubumama elmesélt. Kislány voltam, és egy másik kislánnyal együtt bújtattak minket a szüleink egy szekrénybe az oroszok elől. El is felejtettem már ezt az álmot, csak most villant be újra egy pillanatra, ahogy olvastam bubumama szomorú emlékezéseit.
Megrázóak a háborús emlékeid Bubamama! Szép példái azomban az emberségnek, ahogyan a falu népe az idegen gyereket fogadta. Végüis a gyerek nem tehet róla...
Amikor ilyen emlékeket hallok, minden alkalommal hálát adok a sorsnak azért, hogy az én családom mentesült a hasonló atrocitásoktól. Budapest ostrománál a mi falunkba is beszállásolták magukat az oroszok. Szerencsénk volt, meg fürdőszobánk, így a mi házunkat az őrnagyuk szemelte ki magának. Civilben tanárember volt, édesanyámmal németül, édesapámmal "tótul" beszélni tudott. Kultúrált, emberséges embernek írták le, valahányszor szóbakerült. Az egyetlen "felfordulás", amit okozott az volt, hogy nagymamám viszonylag szeparált szobáját foglalta le magának. A család nőtagjai és javai értelemszerűen sérthetetlenek voltak a jelenléte által.
Amikor ilyen emlékeket hallok, minden alkalommal hálát adok a sorsnak azért, hogy az én családom mentesült a hasonló atrocitásoktól. Budapest ostrománál a mi falunkba is beszállásolták magukat az oroszok. Szerencsénk volt, meg fürdőszobánk, így a mi házunkat az őrnagyuk szemelte ki magának. Civilben tanárember volt, édesanyámmal németül, édesapámmal "tótul" beszélni tudott. Kultúrált, emberséges embernek írták le, valahányszor szóbakerült. Az egyetlen "felfordulás", amit okozott az volt, hogy nagymamám viszonylag szeparált szobáját foglalta le magának. A család nőtagjai és javai értelemszerűen sérthetetlenek voltak a jelenléte által.
Borzasztó lehetett akkor abban az időben. Én is szerencsére csak hallomásból tudok ilyeneket, A szomszéd bácsiról akit visszaküldtek a boros pincéből az egyetlen zsák krumpliért amit eldobott menekülés közben mert lőtték őket az oroszok. Vagy a felszedett mosószappanról amit az oroszok potyogtattak el, a tyúkokról amik már nem tojtak senkinek. hasonló történeteket amelyet mondál most nekünk. És a felejthetetlen álmokban is volt részem gyerekkoromban sokáig. Érdekes hogy mindig bújkáltam, menekültem ezekben az álmokban, hol árokban, hol házakban, de az álombeli rettegésre még mindig emlékszem, a félelemre, hogy ne hogy megtaláljanak. sosem tudtam ezeket az álmokat hová tenni.
Hasonló témák
