A palóc népművészet
Népművészet volt... és lesz? [FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A népművészet két-három évszázada alkot fogalmat Európa szerte a falusi tárgyak feltárása alapján. A gazdasági stagnálás idejében a parasztság ízlése egyre jobban kezdett elszakadni a polgári ízléstől, így önálló művészetet alakítottak ki. Magyarországon a XVIII. század végén tapasztalható, hogy a régi stílusú népművészet emlékei még messzemenő ízlésbeli különbségeket mutattak, akár a szövés vagy más felhasználási területeken. Majd a XIX. század elején külön formálják az ünneplő tárgyaikat, melyek elterjedése megnövekedik. Egyre határozottabb irányzatok váltak szét, így a paraszt stílus és a legújabb népművészeti stílusok.
Az idővel megváltozott az emberek viszonya a tárgyaikhoz, fölbomlottak az emberek közötti kapcsolatok és az értékek régi rendje, a tárgyak szerepe. A falvak életében fokozatos átalakulás ment végbe. A tárgyi világ hagyományos szabályai feloldódtak, a falusi lakosság is hasonló fogyasztóvá vált, mint a városi lakos. Így a használati tárgyaikat kizárólag a gyáripari sorozatgyártás látja el. Ennek ellenére a népművészeti technikák, motívumok nem feltétlenül szűnnek meg, hanem egy új, megújult stílusa alakul ki. A népművészet hanyatlása a múlt század utolsó harmadában jelentkezett erőteljesen.
[/FONT]
<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"> <tbody><tr> <td align="center" width="50%">
</td> <td align="center" width="50%">
</td> </tr> <tr align="center"> <td width="50%">[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
Palóc szedett mintás futó[/FONT]</td> <td width="50%">[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
Palóc szedett mintás tarisznya[/FONT]</td> </tr> </tbody></table> [FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Ennek ellenére néhány helyen új paraszt stílusok keletkeztek: Kalocsán és Palócföldön.
A régi paraszti népművészet hanyatlása segítette elő a fejlődő új népi iparművészetnek a kialakulását. A népművészetünk nem veszett el, csak átalakult, s így újból virágzásnak indult. Az állam támogatta az újraindulást, a népművészet kibontakozását, így sikerült a hagyományokat feltámasztani. Az alkotóművészek tudatosan fordulnak a régi múlt felé, szinte tudományos érdeklődéssel kutatják, felelevenítik a művészi hagyományokat. A szövő asszonyok járják a falvakat a régi hagyományos motívumok feltárása érdekében, hogy még szebbé és változatosabbá tegyék az új szőtteseket.
[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
Palóc faragott konyhaasztal, lócával, piros-fekete szőttessel[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A régi és az új díszítő elemek használatával érték el a hatást.
A népi díszítőművészet kollektív, mert alkotásait egy kis közösség általánosan használja, ellenőrzi, ugyanakkor azonban kiemelkedő egyéniségek állandóan fejlesztik, alakítják azt. A népi díszítő művészet bizonyos dolgokat ösztönösen követi, így az esztétikai szabályokat, és a szimmetriára való törekvést. Kedvelik az élénk tiszta színeket és az erős ellentéteket, vörös árnyalatait. Fehér színhez a vörös, kék, fekete, zöld színeket használják, feketén fehéret, a barnán pedig feketét. Sajátosan tömörítik a díszítményt, telt formákat alkalmaznak.
Legkedveltebb virágaik a tulipán, szegfű, gyöngyvirág, búzavirág, rozmaring és apró levelek. Az állatvilágból kedvelt motívum a madár a csőrében tartott virággal. Tartózkodnak a geometrikus jellegű díszítményektől, hiányoznak a vallásos jellegű vonatkozások, így például a kereszt, feszület, és a Bibliai motívumok megjelenése. A szövésben és minden más népművészeti alkotásban használt díszítő elemek kiválóan alkalmasak a népi ízlésnek és egyben a művész ösztönének a kifejezésére.
A magyar népi díszítőművészet formaváltozatai együttesen sajátosak, magyar népi díszítő stílust alkotnak. A díszítő motívumok sokasága által határozhatjuk meg, a Magyarországon belül kialakult területi népművészeti alkotásokat. Így megkülönböztethetjük a sárközi, a somogyi és baranyai szőtteseket, bodrogközit, szabolcs-szatmárit és a palóc szőtteseket, amelyek napjainkig is élnek. A Palóc Népművészeti Szövetkezet Szécsényben mind máig készíti a palóc szőtteseket. Hagyományos kézi szövéssel, csévéléssel, s felvetéssel a század elejéből származó Benninger C & C géppel történik. [/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
Palóc vidékének népviseleti babái[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A két világháború között szinte egyértelmű az átalakulás. Itt alakult ki az új hagyományra épült új stílusforma, amely a régi folytatása volt. Az ötvenes években kezdtek terjeszkedni, fellendülni, államilag támogatott szövetkezetekbe. Voltak, akik ezt a fellendülést csak a régi másolásának látták, nem pedig megújulásnak. A társadalomban két fogalomvilág alakult ki ebből adódóan. Az egyik a régi népművészet, vagyis a hagyomány és a helyi ízlés stílus megőrzése. Ezen a tárgyakat a parasztok készítik alkalmi, egyéni munkaként. A másik fogalom a népi iparművészet, ami a helyi hagyományra és stílusra épül, de tömeges ízlésnek nincs szerepe a termékek kialakítása során. Párhuzam alakult ki a kettő között, mert egyik sem létesíti előnyben a sorozatgyártást. A Palóc Népművészeti Szövetkezet is állami támogatással indult be az ötvenes évek elején az elsők között. Nógrád megye területére a következő háziipari tevékenység végzésére terjed ki, "népművészeti szőttesek, népművészeti hímzések, népművészeti babák, kötöttáruk, nemezelt áruk, kézi hímzés, háziipari szövött termékek, hulladék anyagok konfekcionálása, fűzvessző feldolgozása, csuhéj feldolgozása és rongyszőnyegek szövése". A szövetkezet fokozatosan rátért a népi díszítésű szőttesek készítésére, egy ember, a tervező által készített minták utánzásáról.
Minden a hagyományokhoz hűen, de mégsem csak utánozva. Itt figyelembe veszik a palóc hagyományokat, motívumokat és a színvilágot. A szövetkezetnél dolgozik az egyetlen egy palóc népi iparművészünk, aki jelenleg is tervez újabb és újabb motívumokat, mintákat, amelyek megfelelnek a népi hagyományoknak, de beleilleszthetők az új évszázad divatvilágába is. A szövetkezetek alakulása után lezárul a második korszaka a művészetnek.
A harmadik korszaknak két periódusa van napjainkig, melyek között nincs éles határ. Az első a szigorú hagyományokhoz való ragaszkodás, míg a másik egy újra való törekvés, kísérletezés, amelyet már sok bírálat ért. A két stílus kialakulásáról azt tartják, hogy az egyik a múlt másolása, míg a másikat árút termelőnek, nem művészi alkotásnak tartják.
A Palóc Népművészeti Szövetkezet is a hagyományokhoz hűen próbálja készíteni termékeit, annak ellenére hogy az 1991-es év nagy vállalkozásokat hozott a szövetkezet életében. Szervezeti és tulajdonosi szempontból új helyzet állt elő. Az 1991-es évi törvények előírták a szövetkezet átalakulását, a vagyon nevesítését. E politikai döntés hatalmas indulatokat szabadított fel, elindult egy széthúzási folyamat. A szövetkezetben jelenleg is dolgozót nem foglalkoztatja az a tény, hogy tulajdonrészt ruháztak rá, értékpapír formájában. Az idős szövetkezeti tagnak pedig szüksége lenne a tulajdonára, hiszen sok haszna nincs az átalakításból. Pont azért nincs osztaléka, mert a gazdasági szabályok megszüntettek minden kivételt az adózás terén. A népművészeti termelést bele kényszerítették az ipari szerű gyártás szabályozási rendszerébe.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
Palóc mintázatú ész színvilágú szőttes 1950-60 (szintetikus szálasanyag)[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Szövetkezet a nehézségek ellenére főleg a tartalékaira építve a változást követő 4-5 évben kiegyensúlyozott gazdálkodást tudott folytatni.
Az újonnan megteremtett népművészetünk szorosan és szervesen kapcsolódik a hagyományainkhoz, ezt fejlesztik tovább. Mai életünkben jelenlévő népművészet a szocializmus idején megtett fejlődést tükrözi. A mostani termelés, kiállítások és pályázatok azt mutatják, hogy a mai népművészetünk korántsem az elmúlt századok virágzó paraszti népművészete, egyszerű felelevenítése, hanem több annál.
Új fejlődésnek a kezdete. Ennek az új stílusnak megvan a hova-tartozó ága, hosszabb rövidebb tartós alakulása, mert a népművészet alakul, változik és fejlődik. Úgy, mint régen, ma is újabb és újabb elemek és stílusok rakódnak rá, amit a közösség tagjai elfogadnak, és ez által beépülnek a népművészetbe, de a régi is megmarad. Ilyen hatás például a történelmi befolyás, divat, nyugati civilizáció hatása, és nem utolsó sorban a tárgyak szerepének átértékelődése. A mai népművészetben két alkotói kör alakult ki, csupán tanultságát és technikai ismereteit tekintve tér el csak egymástól. Új stílusnál megváltozik néhány alapanyag, ami velejárója. Az új stílusnak egyeduralma alakul ki elszakad a régitől, s túl akarja lépni, s aki keresné, nehezen találná meg a régit benne. Így a szövetkezetek többsége más üzemektől való megkülönböztetés miatt esedékessé vált a termékekre utaló elnevezést adni az árucikkeknek.
A zsűrizett termékeket is az új stílus mércéjével mérik úgy, hogy a termék megőrzi a népművészeti ihletést. Véleményem szerint az új népművészeti alkotásaink már nem eredeti népművészeti alkotások, hanem már csak művészi hatást szeretnének kelteni az emberekben. Maga az a szó, hogy népművészet, csak a paraszti társadalomban volt helyes, egy sajátos ízlésvilágot képviselt, a parasztok kézimunkája által létrehozott termékeknél. [/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
Új típusú Palóc szőttes (pamut) 1990[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]S a népművészet addig volt csorbamentes, míg a hagyományos paraszti műveltség keretében volt.
Az ebből kibontakozó új stílus ennek tagadása, ellentéte, hiszen csak a tagadó polgári magatartás ízlési hatásaira jött létre. Az igazi értékeket a régi népművészeti stílusban kell keresni.
A mai helyzetben, a népművészetünk ma már inkább Európa nyugati, mint keleti feléhez tartozik. Igy szabadon kimondható hogy a népi művészetünk elvész, hiszen a már említett egyedi alkotásokon alapuló, kézzel kialakított mintázatok eltűnnek, vagy alig élnek a szövés területén. A sokoldalú gazdag művészet már a múlté, csak múzeumok és gyűjtők tulajdonában létezik. A népművészet pusztulását nem csupán a gyáripar fejlődése és a szabványos termelés elterjedése magyarázza. A hagyományos népművészet elvesztését a magyarság egészének a nyugati művelődési formák közé való teljes belehelyezése okozta. E hatás egyszerre támadta az ősi gyökereken átfejlődő zárt keretek között működő magyar népi hagyományait, szokásait. Mára már csak kis területen foglalkoznak régi népművészettel, így a régi hagyományos kézi szövéssel. Így például a Palóc Népművészeti Szövetkezettnél, és más kisebb szövetkezetek melyek ebben az iparosodott, profitorientált világunkban erőteljesen küzdenek a fennmaradásért. Becslésem szerint változatlan áron felére csökkent a nettó árbevétel az elmúlt években a szövetkezetnél. Létszámban hasonló a helyzet. Megszűnt a központi üzem, csupán 4-5 nyugdíjas termel üzemi körülmények között. A bedolgozói hálózat is csak emlékeztet a régi rendszerre.
Feladatunknak kell tekinteni a régi és az új összeegyeztetését, oly módon, hogy a mintákat és a motívumokat megőrizzük, s mind bevihető legyen az új divat világába. Így nem csak a hagyomány őrzése, hanem ápolása is a feladatköreinkbe tartozik, amely magába foglalja az újítást, megújulást. [/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
Új típus, a '20,'21-es évek "másod küszöbén" len szőttes és a belőle készült táskák[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A XXI. században iparművészetként jelennek meg az alkotások, de már a régi kevésbé hat rá.
Ezen alkotásokat erős kritika éri, mert nem a közelmúltat akarják ismételni, hanem keresik a formák egyszerűségét, struktúra szépségét, alapanyagok természetességét, tisztaságát, a nyers mintákat és a díszítés indokolt, természetes voltát. Azt hiszem, hogy az így kialakított népi iparművészeti alkotásainkra már nem csak a mi nemzetségünk, és az ősi gyökereinkből fakadó hagyományaink hatnak, hanem a már említett nyugathoz való vonzódás is befolyásolja. Mondhatom azt is, hogy szinte ez a hatás már sokkal erőteljesebb, mint a saját hagyományaink, motívumaink, stílusunk s nem utolsó sorban egyéniségünk. Úgy gondolom, ahogy a XXI. Század textilipara is jelentős változásokon megy át, így a hozzá kapcsolódó területeket is valóban fejleszteni, változtatni kell, hogy el ne vesszen.
Mint minden, a népművészetünk is változásokon megy keresztül, ami jó is lenne mindaddig, míg ez nem drasztikus változtatás. Véleményem szerint ez a változtatás addig elfogadható, ameddig nem fogjuk romba dönteni azokat a kis szövetkezeteket, melyek fenn szeretnék tartani az egyedi művészeten alapuló, régi motívumvilágaink, hagyományaink elvén működő szövödéket. A kis üzemek is mutatnak fejlődéseket, s nemcsak kizárólag alapanyagban, hanem meghatározott keretek között a minták elhelyezésében az új világkép tükrében. A még létező, népi művészetet ápoló kis csoportok fontosak, melyek fenntartása nagyon nehézkes. Ezeknél a kis csoportoknál megfigyelhető az elszántság, a nehéz helyzettel szembeni küzdelem, mert szeretnék megőrizni a nagyanyáinktól kapott örökségünket, s ezt tovább ajándékozni a jövő gyermekeinek.
Vehetjük akár a nyugati országok példájából is, hogy nem befolyásolhat mindent a gyáripari fejlődés. A németországi bajor népviselet a mai napig fennmaradt, s él a kultúrában. Nem csak a népművészetben, hanem a hagyományokban, nyelvjárásokban, amelyek színesítik, és egyedivé teszik az egyes területeken élő embereket. A mi területi kultúravilágunkat is fent lehetne tartani, vele együtt a művészeti stílusokat, hagyományokat, ha nem engednénk magunkat ennyire befolyásolni. Ilyen befolyásoló hatások a már említett divat, és legfőképpen a nyugat világa, Amerika nagy hatása. Az embereknek azt kellene észrevenni, hogy nem minden a nyugat követése, hisz ezzel saját országunkat egyéniségünket veszíthetjük el. Meg kell találnunk azt a határvonalat, ameddig még nem károsítjuk a saját hagyományos művészvilágunkat. A feladat elvégzése igen nehéz, hiszen mi magyarok alig fogadjuk el a hagyományainkat, nem úgy, mint más nemzetek. Észre kellene venni, a hagyományok mi magunk vagyunk. Hiszen ha nincsenek hagyományok, mi sem léteznénk, a hagyományaink ápolása nagyon fontos, mert így tudunk egységben maradni.[/FONT]
http://www.deltasoft.hu/tmte/textiltechnika/nepmuveszet.html