Amennyire ismerem az ottani körülményeket (nem vagyok ismerős Délkelet-Angliában, és információkat is inkább csak a "szépirodalmi médiából", könyvekből, filmekből szerezhettem) a magyaroktól -- és gyökereiktől, a németektől, vagy a talán jobban ismert észak-amerikaiaktól -- lényegesen eltérőek az angol idős-otthonok; inkább ápolási célt szolgálnak és másodlagos csak az "őrzési" feladatok végzése. Igaz, hogy ennek ellentmond az a tény, hogy amennyiben bekerül valaki egy ilyenbe, máris felszabadul egy lakás vagy egy ház, és ez sokat nyomhat a latban, főleg, ha az idősnek is nagy megerőltetést jelentene az önálló otthon fenntartása, viszont arrafelé így alakultak ki a szokások. Talán a magyarországi ú.n. fizetős (havi 100-150 ezerbe kerülő !!) otthonokhoz lehetne hasonlítani őket; részben panzió, részben kórház, részben szanatórium, önálló lakrészek, állandó orvosi ügyelet, a felügyeletet nem biztonsági szakemberek végzik, hanem kiképzett szakápolók, sok minden opcionálisan rendelkezésre áll, a személyre szabott étkezés biztosításától a mosás-takarítás lebonyolításáig, szervezett programok, minimálisan van kötelező közösségi élet is, de ha szeretne valaki teljesen szeparált módon élni, könnyedén megteheti ... A személyzetnek is inkább szanatóriumi ápolói feladatköre van, tehát nem "kockafejű" emberekből áll, hanem saját felelősséggel és saját jogkörrel rendelkező emberekből, akik egy ilyen esetben (otthonból eltűnés, ami elsőre lehet, hogy nem tűnt szökésnek, de gyanús lehetett ...) kötelesek jelenteni a rendőrségnek és más szerveknek ...
A "büntetést" úgy értettem, hogy valószínűleg kimutatható a veterán felelőssége -- nem maga a "függelemsértés" tehát a szökés a döntő momentum, hanem az ezt követő, tehát ez által generált tevékenység-sor, a keresés "logisztikája" és anyagi vonzatai ... Ennek alapján lehetséges (és ezt tételeztem fel) hogy bizonyos mértékű költségtérítést kérhetnek a hatósági szervek vagy az intézet az otthon lakójától, vagy felemelhetik az ott-lakás térítési díjait ...
((Nem azonos, de analóg ezzel : hasonló megfigyelhető csaknem minden alpesi országban, ahol minden évben figyelmeztetik a turistaként--hegymászóként--síelőként oda utazókat, hogy az esetleges "megmentésük" mekkora érvágást jelenthet saját maguknak is, az esetleges biztosítási összegeken felül ...))
Az első gondolatrészhez, az a magyarországi havi fizetős otthonlakások jobbára a tehetősebb rétegek számára elérhető és valóban kényelmesnek is nevezhető megoldások, (és ebben a formációban a saját lakásod, házad még megmarad a neveden! - nem szükséges eladni azt a bekerüléshez) de nem ez a fajta megoldás azlapvetően jellemző, és az a havi ár is itt már jóval magasabb, mint amit írtál! A másik, sokkal inkább jellemző megoldás itthon, hogy a rengeteg jelentkezőből - nagyon sok idős, és egyedülálló, magáról gondolkodni képtelen idős ember van ám még itthon, én ezt tapasztalom, amióta sűrűbben járogatok a már előbb megemlített idős ismerős hölgyhöz az otthonba, aminek a megoldása, kialakítása az általam leírt második rendszerhez hasonló - itt kiválogatják azokat, akiknek a nyugdíja viszonylag magas, de nem az általad említett összegű, hanem kissé alacsonyabb szintű, de rendelkeznek nagy értékű házzal, ingatlannal, lakással, amit az otthonba kerülés feltételeként el kell adnia, a tulaldonjogot át kell adnia az otthonnak(mint jogi személynek), és a saját tulajdonából kiköltözve mindezek fejében a ház, lakás értékének és a havi nyugdíjad 80 százalékának, értékének alapján egy vagy kétszobás, összkonfortos lakórészt vehetnek birtokba, de itt eleve, alapvetően kétszemélyes megoldások léteznek, tehát nem egyedül birtokolod azt a lakrészt!!! (ha valaki egyedülálló, amellé betesznek egy másik egyedülállót) és lehetőség van a saját megszokott bútorának, használati tárgyainak bevitelére is, persze a rendelkezésre álló lakrész korlátozott méretéhez igazodva. Ha valaki egyszemélyes megoldásra vágyik, akkor magasabb nyudíjjal kell bírnia, hiszen ki kell fizetnie a kétszemélyes lakrész másik felének a költségét is, legalább is itt az ismerősöm otthonánál ez a rend. Továbbá a bejutás is szinte gyakorlatilag kihalásos alapon történik. De itt is minden önkormányzatnál eltérő megoldások vannak, nem ugyanazok mindenhol, de az alapelv az ugyanaz. /valami ilyesmi, hasonló rendszert említett meg valaki nemrég/
A többi stimmel, portaszolgálat, mert itt az is van! - tehát meglógni észrevétlenül azért nemigen lehet (viszont, ha bejelented, oda mész,(és úgy) ahova akarsz, de kísérőt melléd nem tudnak biztosítani, tehát saját felelősségedre távozol el az otthon területéről, ez a szerződésben is benne foglaltatik) - főznek rád, mosnak rád, hivatásos ápolók, (az ismerősöm esetében 80 emberre jut 3-4) növérek és saját orvos áll rendelkezésre a nap 24 órájában. A nyugdíjad tehát mindíg az otthon számlájára érkezik, és abból Te, mint bentlakó, egy (a szerződésben előre meghatározott, általában 80-százalék levonása utáni, még megmaradt) részét, mint valami zsebpént kapod csak kézhez, illetve, ha van folyószámlád, akkor arra utalják át. A bentlakást más költség nem terheli, egyedül a vezetékes telefon névre történő kiszámlázása az, ami még pluszban felmerül, ha valaki a benti, szobai vezetékes telefonról kommunikál, illetve még a speciális, egyéni gyógyszerek árát kell megtéríteni.(az alapgyógyszerek még ingyenesek, de a mennyiségük egyre fogy, ez csak két-három éve jött divatba a gazdasági válság hatására) Ezek az otthontípusok az önkormányzati kezelésben lévők, és léteznek a ettől szegényebb idősek részére az egyházak/karitatív szervezetek által üzemeltetett idősek otthona, persze jóval szerényebb, és jóval kevesebb konforttal. Ezeknek a működési költségébe vagy be tud szállni a helyi önkormányzat, vagy nem, erősen adomány és szponzorfüggőek, épp ezért elég kevés ilyen intézmény van, de létezik ilyen is. Akik meg ezekbe sem tudnak bekerülni, azok részére az önkormányzat házhoz kimenő, és ott alapvető gondozási feladatokat ellátó kijáró gondozókat alkalmaz, havi fix összegű befizetés ellenében, jellemzően itt a legnagyobb mértékű a fluktuáció a gondozók körében! Itt már gyakorlatilag csak a tényleges elhivatott, hivatásukat szerető ápolók vannak még, illetve a szerencselovagok, de ők innen hamar kikopnak, lelépnek. Én ennyit tudok az itthoni rendszerről, és nem azért ajánlottam azt a regényt, mintha az lenne a mostani minta, oda is írtam, hogy az akkori kornak megfelelő állapotokat jól jellemzi benne az író, illetve jól leírja az ott élők elkerülhetetlen leépülésének, magába roskadásának, és kiszolgáltatottságának fokát. Az ismerősöm esetében ez is jól megfigyelhető, a bentlakók többsége magába zárkózó, többiekkel ritkán, vagy egyáltalán nem kommunikáló egyedekké váltak, ritka a teljesen szellemileg friss, életvidám idős ember, de van ilyen, és hála istennek az ismerősöm, Erzsike néni még ezek közé tartozik.
Ami pedig az angol úr felelősségre vonását, és az anyagi térítést illeti, nem tartom valószínűnek, hogy a megyében történő keresés költségét kiszámlázzák neki, ahhoz nagyon elvetemült hivatali, önkormányzati felügyelőnek kell lennie valakinek, hogy ezt megtegye, végül is nem bűncselekményt követett el az idős úr, ami esetleg indokolná ezen költségek kiszámlázását, akár az otthon felé, akár a veterán felé. /gondolom az adókból erre azért még futja, odaát!/