Nem tudunk a fejükbe látni (lehet, jobb is ez nekünk így), de én is érzem a zavart az erőtérben velünk kapcsolatban. Amúgy, ha a szakot néznék, akkor látnák, hogy tiflos, szurdos, oligos, vagy szomatos valaki. És akkor nem, hogy egy nem gyógypedagógus kolégát nem küldenének SZAKOSKÉNT mondjuk a szomatos kolléga minősítésére, hanem tudnák, hogy itt bizony a szomatopedagógia a szak. És ilyen szakos gyógypedagógust mernének csak odaküldeni szakosként. Szóval van katyvasz, de egy gyógypedagógus ettől nem ijed meg, hisz újabb és újabb megoldások kiötlésére van programozva egy probléma megoldása érdekében. Igaz ?
Még valami - felrémlett előttem, amint nem szomatopedagógia szakosként kellene nekem interjúkérdéseket írnom, órát elemeznem, óramegbeszélést levezetnem, fejleszthető területeket javasolnom, stb., stb., stb. egy szomatopedagógia szakosnak (még ha abban egyezünk is, hogy ő is elvégezte pl. a földrajz szakot). Mennyire érthetek én az ő földrajz órájához módszertanilag, didaktikailag, stb., stb., stb. ...???
