"
Az oktatásért felelős államtitkárság a köznevelési törvény héten elfogadott módosítása körüli vitákra reagálva kiemelte: a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel (BTM) küzdő gyermekeket érintő törvénymódosítás célja, hogy sokkal több fejlesztésben és segítségben részesüljenek, ne a "magára hagyás", a "lemondás" és a tantárgyi felmentés legyen esetükben a kizárólagos eszköz. Hangsúlyozták, hogy a módosítás egyáltalán nem érinti a sajátos nevelési igényű (SNI) tanulókat, így a fogyatékkal élő, diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás tanulókat. A közleményben kitértek arra is, hogy a jogszabálymódosítás szakmai kezdeményezésre született. A törvénymódosítást kezdeményező munkacsoport tagjai: a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete, a Magyar Logopédusok Szakmai Szövetsége, a Magyar Fonetikai, Foniátriai és Logopédiai Szövetség, a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, az EGYMI Egyesület, az ELTE Gyakorló Országos Pedagógiai Szakszolgálat és több megyei szakszolgálat képviselői."
http://eduline.hu/kozoktatas/2017/6/2/Emmi_kotelezo_fejleszteni_a_tanulasi_nehezs_A4YCLA
Nem ismerem a részleteket, de el tudok képzelni egy egységes fellépést az ellátatlan gyerekek érdekében.
"Aáry-Tamás Lajos hangsúlyozta:
szó sincs gyors döntésről, és a “brutális” kritikai megfogalmazás végképp nem illik a jogszabályra.
A diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás gyerekekre a módosítás nem vonatkozik, ők sajátos nevelési igényűek, a törvény róluk nem szól, kedvezményeiket, életpályájukat nem befolyásolja – magyarázta az oktatási jogok biztosa.
Aáry-Tamás Lajos
a problémát abban látja, hogy noha a változtatást kétéves egyeztetés előzte meg, a szakma képviselői javasolták a módosításokat, őket most senki nem kérdezi,
és politikai mezőbe került a kérdés."
Persze ez a Lokál nevű kormányszócső online változatában.
Kacag a májam, bár inkább sír. Erről az egyeztetésről nem sokan hallhattak. Vagy bármelyikőtöknek, akik elég agilisak, szakmai honlapokat olvastok (mert nyilván nem csak ezt), egyértelmű volt, hogy készül ilyen? Két éve tudjuk, hogy lesz, meg is beszéltük? Egyeztettünk ép és "más" gyerekek pedagógusai, szakmai szervezetei?
Nem tudok, mit írni, a gyakorlatot mindenki ismeri, akár találkozott eltérő fejlődésű gyerekkel, akár csak hallott róluk. Pár hozzászólással ezelőtt írtam le, hogyan sérülnek a gyerekek jogai, ha egy szürke-mezei pedagógiai asszisztensi segítséget sem lehet melléjük ültetni az órán, bár kellene.
Nem akartam Kros beírására válaszolni a szociális munkásokról, mert az is más probléma, bizony azt is meg kellene oldani. Csak a keserűség jött volna belőlem, hogy nem mérlegelni kellene, melyik kell, hanem biztosítani mindkettőt.
Se egyik, se másik terület nem működik jól. Oka - elég, ha elolvassuk, hogy hány gyerekre, hány asszisztens javasolt - és, bár kellene, jó lenne, segítene, de mi, pedagógusok, meghajtott fejjel vesszük tudomásul, hogy rosszak az előírások, hogy az iskolákban nincs ilyen szakember, gyógyped. asszisztens pláne.
Egyszerűen elintézzük annyival, hogy legyintünk egyet, aztán megyünk tovább.
Magam, több évig szintén részt vettem gyógyped.asszisztensek képzésében, egy évig pedig ped.asszisztensekében is. Nem tudtak velük mit kezdeni az intézmények. Volt, aki a gazdasági irodában segített, idetett papírokat, aztán más papírokat oda. Döbbenettel hallgattam. Próbáltam mondani, hogyan "csináljanak" maguknak munkát, hogyan adják el magukat, de magyar átlag munkavállaló inkább csendben marad. Jobb a békesség. Én pedig csak nagyon óvatosan mertem ilyeneket kiejteni a számon - mert a gyerek ellátatlan marad. Ezt is így, személytelenül, távolságból. Nem az ő lelkiismeretüket kellett elnehezítenem, mert csak ennyit értem volna el vele. Ők éppen azok voltak, akik vették a fáradságot, hogy egy éven keresztül hétvégén is tanuljanak, szakdolgozatot írjanak, vizsgázzanak. Többségük ráadásul a saját pénzén. Pont őket bántottam volna?
Ez mondható el az átlag pedagógusról. Nem véletlenül vállalta a szakmáját, szeretné jól csinálni, próbálkozik is, vannak is sikerei, a "gyerekei" előrelépnek a munkája nyomán, de legtöbbször egyedül van. Lehet, hogy rosszul látom, de kevés az alkotó közösség, kevés az olyan testületek száma, ahol tudatos, egymást segítő szakmai munka folyik.
Több oka is van: a társadalom lenézése, a mindenkori kormányzatok nagyképűsége a pedagógusokkal szemben, az oktatási vezetések alkalmatlansága, a szakmai területeken helyet foglaló és ahhoz görcsösen ragaszkodó minisztériumi (és kisegítő intézményei) képviselői, akik legtöbbször a zsíros állás megszerzésén túl nem sokat tudnak az oktatásról. Egészségügyi és oktatásügyi minisztériumi alkalmazottnak csak min. 10 éves szakmai gyakorlattal engedném az embereket. Ha elcseszerintenek valamit, mindig rajtunk csattan az ostor. Szülő, gyerek, hentes, zöldséges, bankigazgató, postás egyformán minket szid.
DE, mi vagyunk a nagyon hülyék, hogy ezt mindig el is tűrjük.
Nem könnyű munka a miénk, belefáradunk egy-egy napba, de rázzuk már meg végre magunkat! A szakmánkról döntenek nélkülünk!
Az SNI-s, BTM-es problémához. Több mint 30 tanévvel a hátam mögött, bátran mondhatom, hogy igaz az állítás: tiszta fogyatékosság nincs. "Egyproblémás" gyerek sincs. A besorolás - SNI, BTM - a támogatások miatt született kategória. Ember legyen a talpán, aki megmondja egy nehezen kezelhető gyerekről, hogy miért tanul rosszul. Mondjuk megvan a diagnózis. Ha elhanyagolják, rosszul kezelik (nem könnyű eset), állandósulhatnak a gondok, az állandó feszültség, sikertelenség, konfliktusok miatt elmélyülhet a probléma, egészen a súlyos pszichés állapotig, és az már SNI.
Sőt, az is lehet, hogy szakember foglalkozása nélkül soha nem derül ki egy magatartászavaros gyerekről, hogy valójában ADHD-s vagy autista, és az szintén SNI.
Nem ezen kellene lovagolni, SNI-s v. BTM-es egy diák, hanem arra kellene a hangsúlyt fektetni, hogy végre biztosítsák a gyerekeknek a szükséges megsegítés feltételeit - és ez a mi felelősségünk is!!! A szakmai szervezetek összefogásáról csak ezt tudom elképzelni.