Hogyan tovább?
Elemzés a KARD-tól.
A herszoni különleges visszavonulás utójátéka még napokig, akár hetekig is eltarthat, mégis érdemes végigvenni, milyen hatásai lehetnek a háború további menetére.
Az oroszok mindent összevetve rendben végrehajtották a műveletet. A képek és videók alapján az már biztos, hogy az állításukkal ellentétben nem sikerült minden katonájukat és eszközüket átmenteni a folyón, de a nagy részüket igen. Felrobbantották az Antonovszkij híd egy részét, a felette lévő vasúti hidat és a nova kakhovai gáton átvezető utat is.
Jelenleg még két olyan terület van a jobb parton, ahol orosz katonai csoportok maradhattak, de ezek felszámolása hamarosan megtörténik. Ennél hosszabb ideig is eltarthat a terület biztosítása, a rejtőzködő vagy civil ruhába öltözött orosz katonák összefogdosása, a hátramaradt eszközök begyűjtése és az aknamentesítés legalább a főbb útvonalak mentén. Ki kell alakítani a part mentén a védelmi és megfigyelő állásokat is.
A visszavonulás egyik mellékkövetkezménye, hogy az eddig folyamatosan lőtt Mikolajiv felszabadul a nyomás alól és elméletben elérhetővé válik a kikötője is. A legnagyobb ukrán gabonaterminál nem Odesszában, hanem itt volt, így akár tovább nőhet az ukrán export. Ehhez mindenképpen kell az oroszok hozzájárulása, mert a mikolajivi kikötő bejáratát ellenőrző Kinburn-félsziget még orosz kézen van (első kép).
Az oroszok a bal parton már hetek óta építik a vonalaikat, ugyanakkor további munkájuk is lesz, hiszen a HIMARS rakétavetők hatótávja jelentősen kitolódik ebbe az irányba (második kép), így részben át kell majd szervezniük a logisztikát és a főbb állomáshelyeket is. A képen piros körrel jelölt Chaplynka például az utóbbi időben sűrűn fogyó KA-52-es támadó helikopterek bázisa volt, de most megkezdték a kiürítését.
Az szinte biztos, hogy egyik fél sem lesz képes a folyón át komoly támadó hadműveletet végezni. A gyalogság átjuttatás még talán sikerülhet nagy vesztségek árán, a nehézfegyverzet szállítása viszont a hidak hiányában olyan előkészületeket igényel, amelyek aligha hajthatók végre észrevétlenül. A nagyobb csapatösszevonások pedig könnyű célt jelentenek a tüzérségnek.
A tüzérség szempontjából az ukránok vannak jobb pozícióban, mivel a jobb part a magasabb, messzebbre el lehet lőni csöves tüzérséggel is, az oroszoknak pedig egyéként sincs a HIMARS-ra válaszuk. A következő hetekben minden bizonnyal tüzérségi párbajok fognak kitörni a folyó mentén, de a nagyobb hatótávú ukrán tüzérség fölényben lesz. A magaslati pozíciójukat abban is kihasználhatják, hogy szisztematikusan elkezdjék rombolni a balparti orosz állásokat. Ez csapatokat köthet le itt, mert ugyan a folyón való átkelés nem valószínű, de az oroszok ennek ellenére sem hagyhatnak itt lazán védett szakaszokat. Várható a drónforgalom drasztikus növekedése a Dnyeper felett.
(Miközben ez a poszt íródik, jelentések jöttek arról, hogy a fentebb említett Kinburn félszigeten harcok folynak. Ha az ukránok itt meg tudnák vetni a lábukat, akkor az viszont egy egészen új helyzetet teremtene a bal parton. Meglátjuk.)
Herszon feladásával mindkét oldalon jelentős erők szabadulnak fel, amelyek hamarosan megjelennek majd a háború egyéb hadszínterein. Egyelőre nehéz megbecsülni, hogy ennek milyen hatásai lesznek, de továbbra is az ukránok kezében a kezdeményezés, még akkor is, ha ez az előny csökkent azzal, hogy az oroszok megszabadultak a herszoni ballaszttól.
Északon továbbra is felderítő jellegű harcok folynak Szvatovo és Kreminna környékén. Az oroszok védelmi pozíciói itt kedvezőbbek, egy esetleges ukrán áttörés viszont nagyon gyorsan akár 50 kilométerre is eltolhatja a frontot kelet felé, észak felől megnyitva az utat Szeverodonyeck körbezárásához.
A legsúlyosabb helyzet továbbra is Bakhmut körül van, ahol a Wagner úgy hajtja a katonákat az első világháborút jellemző rohamokra, mintha nem lenne holnap. Az orosz hadsereg július óta, Szeverodonyeck és Liszicsanszk bevétele óta sorra szenvedi el az egyre súlyosabb vereségeket. Az egyre nagyobb belpolitikai befolyásra törő Wagner tulajdonos Jevgenyij Prigozsin ázsiója ugrásszerűen megnőne a Kremlben a hadügyminisztériummal szemben és az orosz lakosság szemében is, ha ő lenne az aki végre valamiféle kézzelfogható pozitív eredményt tudna szállítani. Bakhmutnak stratégiai jelentősége egyébként jelenleg elhanyagolható, a vérontás ott ezen a politikai célon kívül semmi mást nem szolgál.
A hónapokig csendes zaporizzsjai front az utóbbi hetekben élénkült meg miután az orosz hadsereg támadást indított Pavlivka ellen és súlyos veszteségeket szenvedtek. Ennek ellenére sem adták fel a nyomást és tovább támadják a települést és környékét. A cél itt egyrészt az lehet, hogy a tél beállta előtt jobb helyzetbe kerüljenek és dél felől is nyomás alá tudják helyezni a Donyeck mellett lévő ukrán állásokat, másrészt hogy távolabb nyomják a frontvonalat Mariupoltól és az azon átvezető főútvonaltól. Ez utóbbi az egész déli térség ellátása szempontjából kritikus, mivel a kercsi híd állapota továbbra sem teszi lehetővé nagy volumenű szállításokat és a hírek szerint ez még sokáig így is marad.
Ennek megfelelően a harcok további felélénülése várható ezen a fronton is. Ukrán szempontból itt a vasútvonalak és a harmadik képen látható főútvonal elvágása lehet a fő prioritás. A térség kulcspontja Melitopol amely eleste fenntarthatatlanná tenné az orosz pozíciókat innen keletre és közvetlen veszélybe kerülne a Krím.
Ez viszont hatalmas feladat és az eddig látott előrenyomulásokkal nem is kivitelezhető. Az ukránoknak legalább 30 kilométerrel lejjebb kellene nyomniuk a frontot nagyjából a vasútvonalig, hogy aztán ugyanúgy feldarabolhassák ezt a színteret is, mint az északit.
Mindent összevetve a következő napokban és hetekben még a herszoni események lezárása várható. A harcok folytatódni fognak északon és Bakhmut környékén, decemberben pedig jöhet egy ukrán offenzíva Zaporizzsjában. Az oroszok egyre komolyabb krízisbe kerülnek, nem érdemes nekik időt hagyni, hogy összeszedjék magukat.
( a képeket lehagytam így is elég hosszú lett...)