Ajándék pillanatok Neked...

Bródy János

A sündisznó​

A sündisznó már gyerekkorában
gyerektüskéket növeszt
És minden gyanús mozdulatra
hegyes tüskéket mereszt
S ha valaki túl közel merészkedik
gombolyaggá gömbölyödik
A sündisznó így védekezik.​

A sündisznók bizony gyanakvók
túl sok bennük a félelem
Azt hiszik, hogy tüskék nélkül
a létezésük védtelen
Ha valaki túl közel merészkedik
gonbolyaggá gömbölyödik
A sündisznó így védekezik.​

A sündisznó már gyerekkorában
egyedül megy a rétre ki
Nem kap enni az anyukától
és senki nem segít neki
Ha valaki túl közel merészkedik
gonbolyaggá gömbölyödik
A sündisznó így védekezik.​

A sündisznót az apukája
ha bajba kerül, nem védi meg
És szegényke nem tud kiabálni
hogy gyertek, gyerekek, segítsetek
A sündisznók szerint tehát
a tüskék hasznos fegyverek
De ki tudja, mért növesztenek
tüskét az emberek. <!-- / message --><!-- sig -->​

Heather Bay​

A Föld​

Már a nap sem úgy süt, mint rég.
Égeti, perzseli a Föld népét.
Lángokban áll egy fél ország.
Vöröslik a szégyentől orcád?​

Már a szél sem úgy fúj, mint rég!
Simogatott, most meg tép!
Tövestül tépi ki a fákat,
árhullám alá veri a világot!
Nem áll már útjába semmi.
Emberek! Nem kellene valamit tenni?​

Már a levegő sem olyan, mint rég!
Életet adott, de ez már a vég.
Minden mit tönkreteszünk, egy nap,
az emberiség százszorosan visszakap!​

Semmit nem tehetünk büntetlenül!
Bolygónk nem bírja már soká,
halld hát meg segélykérő szavát<!-- / message --><!-- sig -->​

​

PIA TAFDRUP​

Az illat​

Az osztriga illata s nem kevésbé az íze
ennek a selymes, vadul szűzi, nedves állatnak,
felszolgálva hínárral és jéggel teli kosárban,
friss citromlében megfürösztve
s egyenesen kagylójából hörpintve ki,
ily módon fogyaszthatom legközvetlenebbül
tán a tenger mennyei bensőségeit,
sós óceánok oldódó ételkockáit,
melyeket aztán fel is kell hígítani
egy-egy üveg pezsgővel avagy fehérborral
- pohárra pohárt fogyasztva még többet kívánsz,
mily jellemző vonása ez az óceánnak:
a jóllét hol hűvös, hol meleg áramlása,
mitől mintha már lebegnem kellene,
fölszárnyalni egész a halál közelébe
a sirályok közt, mik már a levegőben
elkapják a feldobott kenyérdarabot
féloldalas csendes röptükben
útban a himbálódzó láthatár felé
széltől sodortan bele a kék boltozatba:
Mindennapi kalandunkat add meg nekünk ma.<!-- / message --><!-- sig -->​

​

Tamás Tímea ​

Pieta​

Uram,
amikor körém térdelnek a templomban a szentek,
zsolozsmát sosognak, s halkan énekelnek,
s a pénz sötéten csillan a persely fenekén,
akkor érj hozzám úgy, hogy hozzád érjek én,
s ha nem volnál, ha Velencében vagy Fiorenzában
egy torzón csillanó napsugárban vagy egy Pietában
időznél, Uram, ne feledd, hogy minket
idezártál, s vezekelni bűneinket
nem tudjuk immáron a múló időben,
s bent a székesegyházban vagy kint a temetőben
együtt is nagyon magunkra vagyunk,
elveszünk, ha szólunk, el, ha hallgatunk.
Uram, tudjuk, csúf helye ez az időnek,
de lelke van itt is a kifaragott kőnek,
ezért, Uram, ha ott vagy elrejtőzve a Pietában,
kegytartók mélyén vagy barátcsuhában,
gyere, nyiss ajtót, s engedj szabadon minket:
segíts elválasztani bőrünktől bűneinket. ​

​

tibeti népdalokból​

Ne rázd meg a fűzfaágat​

Ne rázd meg a fűzfaágat,
mert harmatot záporoz rád.
Rázzál inkább barackágat:
eléd ízes gyümölcsöt szór.​

Magas ágon csügg a barack,
nyújtózom, de el nem érem.
Örvendeztess meg, barackfa,
hullasd ölembe gyümölcsöd!​

A Szpelszkjába vivő uton
egy gyümölcsöt küldött Indra.
De a főisten gyümölcsét
gonosz démon elrabolta.​

Magam ültettem a fűzfát,
magam öntöztem a fűzfát.
Mikor gazdag lombja sarjadt,
sokan mondták magukénak.​

Minek nekem borsót enni,
ha a borsót nem szeretem?
Minek szeretőt keresni,
olyat, akit nem szeretek?​

Hogyha lovad abrakolod,
és jársz mégis gyalogszerrel,
akkor mindegy, hogy magad vagy
istállóban, vagy a lovad.​

fordította: Rab Zsuzsa​

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="98%"></TD><TD width="1%"> </TD></TR><TR><TD width="100%" colSpan=3> </TD></TR></TBODY></TABLE>​

Mert nagyon szeretlek


Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
És én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehet a sarki lámpa fénye.

/ Wass Albert /​

/ Komáromi János /


Én leszek...


én leszek a vágy a szemedben
ha kell magaddal is megverekszel

én leszek a sóhaj a szádban
amikor erőd elhagy a kéjes lázban

én leszek elűzött szemérmed
a tegnapot ölöd meg értem

én leszek elveszett csókod a magányban
ha majd ajkad reszket a rád zuhanó homályban

én leszek vadul lüktető szíved
ha már senki sem, én ott leszek veled

én leszek sivatagban a gyöngyöző harmat
amikor Neked már senkik, semmit nem adnak

én leszek kínod egy álmatlan éjjelen
ha hiányzó örömök csordulnak ki szemeden

én leszek könnyed egy összegyűrt ágyban
amikor elmerülsz az egyedül-maradt vágyban

én leszek a szivárvány-híd a semmi felett
amikor majd lemondón nyújtod a kezedet

én leszek rémítő álmaid gyilkosa
a hazug hit, hogy nem hagysz el soha

én leszek fel nem tett kérdés helyett a felelet
ha hangtalan, csak magadnak súgsz neveket

én leszek halott virágok mosolya
a szerető, az édes és a mostoha

én leszek nevetésed a csendben
a váratlan lázadás a rendben

én leszek a bőr íze a szádban
tegnapi emlék a holnapi lázban

én leszek a viasz, amikor cseppen
pillangó szárnya amikor lebben

én leszek a sikoly a beteljesült vágyban
fájdalom az értelmetlen lázban

én leszek a nyugalom a gondolatban
az örök körforgásban a mozdulatlan

én leszek majd a Te helyedben
és Te élsz majd én helyettem​

NAPHIMNUSZ


Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás,
És minden áldás.
Minden egyedül téged illet, Fölség,
És nem Méltó az ember, hogy nevedet kimondja.

Áldott légy uram, s minden alkotásod,
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja, és aki reánk deríti a te világosságod.
És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes:
A te képed, Fölséges.

Áldjon, Uram Téged Hold nénénk és minden csillaga az égnek,
Őket az égen alkotta kezed, fényesnek, drágaszépnek!

Áldjon, Uram Téged Szél öcsénkért,
Levegőért, felhőért, minden jó és rút időért,
Kik által élteted minden te alkotásodat.

Áldjon, Uram, tégedet Víz húgunkért,
Oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos!

Áldott légy, Uram, Tűz bátyánkért;
Vele gyújtasz világot éjszakán,
És szép ő és erős, hatalmas és vidám.

Áldjon, Uram, téged Földanya nénénkért,
Ki minket, hord és enni ad,
És mindennemű gyümölcsöt terem, füveket és színes virágokat.

Áldott légy, Uram, téged minden emberért,
Ki szerelmedért másnak megbocsát,
És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
Boldogok, kik tűrnek békességgel,
Mert tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.

Áldott légy, Uram, a testi halálért, mi testvérünkért,
Aki elől élő ember el nem futhat.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak!
És boldogok, akik magukat megadták te szent akaratodnak,
Második halálnak nem fog fájni azoknak.

Dicsérjétek Uramat és áldjátok,
És mondjatok hálát neki,
És nagy alázatosan szolgáljátok.

/ Fordította: Sík Sándor /
(igy talaltam,nem tudom ki a kolto)


​