Az élet (azért is) szép !

Évicus · 2009 Január 11

Ezer alakba rejtőzhetsz

Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,
Csupa-kedvesség, látom, mind te vagy,
futhatsz, csodák varázsfátyolába szőtten,
s Csupa-Jelen, látom, hogy merre vagy.

A karcsú ciprus ifjú erejében,
Csupa-Szépség, felismerlek: te vagy,
s folyam zsongó hullámtengerében,
Csupa-Hizelgés, ott is csak te vagy.

Ha a szökellő vizsugár kibomlik,
Csupa-Játék, nekem az is te vagy,
a felhőben amely épülve omlik,
te Csupa-Tánc, téged látlak: te vagy.

Rét szőnyegében ragyogó virágok:
te Csupa-Csillag, nekem mind te vagy,
hol ezerkarú repkényt kúszni látok,
óh Csupa-Ölelés, ott is te vagy.

Mikor hajnal gyúl rőten a hegyekre,
Csupa-Vidámság, köszöntlek: te vagy,
a tiszta ég szent legét belehellve,
Csupa-Sziv-Üdve, italom te vagy.

Tudásomnak, ha gondolom, ha érzem,
Csupa-Bölcsesség, forrása te vagy,
és mikor Allah száz nevét idézem,
minden nevének visszhangja te vagy.

(Goethe)

zsuzsanna03 · 2009 Január 12

</CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"> </CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt">

</CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"> </CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"></CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"></CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt">Egy kis pillangót kergetek, mióta csak élek,
s soha nem figyelek, mikor hova lépek,
ő pedig csak csendben messze elrepül,
s néha néha a távolban újra előkerül
tudom úgyse lesz az enyém, mégis szaladok,
de az évek során egyre lassabban haladok,
a körülvevő emberek, csak néznek rám bután,

én pedig csak futok..futok az álmaim után </CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"></CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"></CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt">/dalszöveg/</CENTER>

zsuzsanna03 · 2009 Január 12

<CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt">Antoine de Saint-Exupéry:

A kis herceg

"Nem lett volna szabad meghallgatnom...
A virágok szavát sosem szabad meghallgatni.
Nézni kell őket, beszívni az illatukat.
Az enyém egész bolygómat elárasztotta az illatával, mégse tudtam örülni neki...
Bizony, nagyon értelmetlen voltam én akkor!
A tetteiből kellett volna megítélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával,
elborított a ragyogásával.
Sosem lett volna szabad megszöknöm!
Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét.
Minden virág csupa ellentmondás.
De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna! "

</CENTER>

hegyekel · 2009 Január 12

<center>Tompa Mihály

A TÉL

Felhők borongnak a magas bérc tetején;
Virágok ünnepe- s az oltárok helyén
A tél uralkodik, s törvénye oly kemény!

Aludjatok! - kiált a föld erőihez, -
Napfény, ne légy meleg! harmat, ne permetezz!
Foganást, születést irígyen ellenez.

Ibolya kis virág, szine halvány-lila,
Nem hozna ő tavaszt a tél pusztáira,
S ha kidugná fejét: meg kéne halnia!

Tücsökszó nem tüzes, magas pacsirta-dal,
Nesz, mit nem a határ, csak a barázda hall;
Mezők órája te, hallgass el! még hamar!

Deli volt a bokor, s állt zölden, csokrosan,
- Dal s szerelem lakott keblében titkosan -
Most talpig meztelen: regény, dísz oda van!

Magas tölgy lombjait letépték a szelek,
Hogy idegen földön hányatva vesszenek...
Szegény fa, oh szegény bujdosó levelek!

Itt a halom busong, a puszta völgy amott;
De legnagyobb érte a zúgó folyamot;
A zordon tél reá
Békót önmagából készített és rakott!<center>

hegyekel · 2009 Január 12

<center>Wass Albert:

[FONT=Georgia, Times New Roman, Times, serif][SIZE=+2]Hontalanság hitvallása[/SIZE][/FONT]

[FONT=Georgia, Times New Roman, Times, serif]Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.[/FONT]
[FONT=Georgia, Times New Roman, Times, serif]Hontalan vagyok
mert hirdetem, hogy testvér minden ember
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.[/FONT]
[FONT=Georgia, Times New Roman, Times, serif]Hontalan vagyok
mert hiszek a jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.[/FONT]
[FONT=Georgia, Times New Roman, Times, serif]Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.<center>[/FONT]

hegyekel · 2009 Január 12

<CENTER>Radnóti Miklós:

<CENTER>[SIZE=+1]KÉT KARODBAN [/SIZE]</CENTER>

<TABLE align=center><TBODY><TR><TD>Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon

átesem.<CENTER>

zsuzsanna03 · 2009 Január 13

[FONT=georgia,palatino]A szem örömei[/FONT]
*
[FONT=georgia,palatino]Szerettem a szép, sima köveket,
nyulak szőrét, a selymes füveket,
jó anyagot, fűzgally fehér húsát,
melyről úgy lejön a bőr, katicák
piros hátát, fekete pettyeit,
elnézni, a halak hogy kergetik
egymást a vízben, hogy játszik a nap
az Ipoly tükrén s a tükre alatt,
fecskefű vérét, kutyatej tejét,
nagy napraforgók oroszlánfejét,
a zizegő szalmavirágokat,
a szomorú és szelíd lányokat,
aranyzöld gyíkok lüktető hasát,
gőz fátylait, felhők habtorlaszát,
a lepkéket, s nagyon a pókokat
s csöves vagy napernyős hálóikat,
s legjobban azokat a perceket,
amikor nem tudtam, hogy mit teszek.[/FONT]
*
[FONT=georgia,palatino]Szabó Lõrinc[/FONT]

</CENTER>

zsuzsanna03 · 2009 Január 13

</CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"></CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt">Michelangelo Buonarroti</CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"></CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"></CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt">

Évekkel rakva

Évekkel rakva, bűnnel teljesen,
rossz szokásokba gyökerezve mélyen,
itt vagyok mindkét halál közelében,
s szívem most is méreggel etetem.

Nincs erőm, hogy szokásom, életem,
vágyam, sorsom önként jobbra cseréljem,
ha égi oltalmad nem lesz vezérem,
s nem lesz zabola tévelygésemen.

Uram, nem elég, hogy hívsz, s hogy sietnék
hozzád, csak mert lelkem - nem mint elébb:
semmiből - újrateremted az égben.

Mielőtt halandó terhem levennéd,
rövidítsd meg utam meredekét,
s tedd tisztává, biztossá visszatértem.

fordította: Rónay György

</CENTER></CENTER>

zsuzsanna03 · 2009 Január 13

</CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"> </CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"> </CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"> </CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"></CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"></CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt">

Egy mondás szerint, onnan tudhatod, hogy fontos dolog történt az életedben,

hogy utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt.
Kaptál valakit, vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak,
vagy te tetted,
aztán pár pillanatra kívülről láthatod az életed.
Érzed, valami végérvényesen megváltozott.
Mélységeid kékje, magasságaid zöldje egymásra borul a távolból, apró pontok az emberek.
Aztán belekortyolsz a kávédba, visszarepülsz a földi reggeledbe.
Érzed a szemetelő esőt, de ma valahogy még ennek is örülsz.
Mert változol.

</CENTER>

zsuzsanna03 · 2009 Január 13

<CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt">Torma Judit: </CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"> </CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt">[SIZE=+0]Mondd...?

Mondd, van olyan, hogy bocsánat-raktár?
Mondd, miért van, hogy nekem nem jut,
mikor te az előbb kaptál?
Mondd, van olyan, hogy elfogy a bocsánat?
Mondd, mit kap akkor az, aki csak
ennyit kér magának?
És mondd, van a bocsánatnak ára?
Meg tudja fizetni, akinek nem telik ruhára
cipőre, kenyérre, ételre, italra,
-mondd, az ilyennek meg lesz-e bocsátva?

És mondd, mennyi időre kapod, hogyha kéred?
Örökké tied lesz, vagy csak egy időre bérled?
És mondd, mi van, ha lejár az időd?
Hogy állsz meg akkor az emberek előtt?
Vagy, ha végtelen a bocsánat joga:
minden bűnöd meg van bocsátva?
Mondd, a bocsánatot kitől kell kérni?
És aki adja, mindenkinek
egyforma mértékkel méri?

Mondd, miért nehéz megbocsátani?
Mondd, kitől lehet az ilyet tanulni?
Mondd, a megbocsátást ő hol tanulta?
S mondd, nem felejthette el már
régen azóta?

Mondd, a bocsánatot elveszteni lehet?
S, ha találtam, továbbadhatom neked?
És, ha én valaha elvesztem, ha kaptam,
kérhetek megint, vagy örökre elhagytam?
Mondd, lehet-e több adagot kérni,
hogy, ha tőlem kérnek, én is tudjak adni?
Mondd, egy embernek hányszor jár bocsánat?
Mondd, a bocsánattal véget ér a bánat?

Mondd, - és bocsáss meg, hogy ennyit kérdezek -
ez tényleg ilyen nehéz, vagy én vagyok gyerek?
</CENTER>[/SIZE]

hegyekel · 2009 Január 13

<center> Heltai Jenő:

A NÉMA LEVENTE-ből részlet

Vad gyávaságod? Az a gyáva,
Ki, amit érez, elrejti magába,
És ami benne gyönge, emberi,
A másiknak föltárni nem meri,
Mért várod őt, ha nem ezért?
A boldog élet vágya nem kisért?
Galambok közt, virágos szigeten,
Békés családi kör, parányi házban.
Az élet szép... Tenéked magyarázzam?
Vallj néki úgy, mint vallottál nekem...<center>

zsuzsanna03 · 2009 Január 13

„Egy hét.
Egy örökkévalóság annak, aki valóban boldogtalan.
Annyira, minden porcikámmal, keresztül-kasul boldogtalan voltam,
hogy egy hét alatt elfogyott az egész.
A hajam is boldogtalan volt, a bőröm, az ágyam, még a ruháim is.
Annyira tele voltam boldogtalansággal, hogy semmi sem létezett azon kívül.
És amikor már nem létezik semmi más, akkor lassan megszűnik a boldogtalanság is,
mert nincs semmi, amihez hasonlíthatnád.
És akkor jön a teljes kimerültség.
Aztán elmúlik az is.
És lassan újraéled az ember.”

*

Erich Maria Remarque

zsuzsanna03 · 2009 Január 13

www.tvn.hu_ba37bf3b6dfc0846ef9a0cab61e18985.jpg

„Nem tudom, miért hallgat, és miről hallgat.
És ha mond valamit, nem értem néha, hogy mi van a szavai mögött.
Mire gondol, vajon?
Pedig de jó lenne! Egy angyal, aki megfejtené, mi jár a fejében.
Mit érez, mi az, amit némán közölni akar?
És mi az, amit el akar rejteni?
Még önmaga elől is.
Amiről ő se tud, talán.
Hiába tanulunk meg beszélni.
Mert először is nem tudjuk kimondani azt, ami a lelkünk mélyén él. Elhallgatjuk, vagy mást mondunk helyette.
És ha nagy nehezen sikerül is végre kimondani: a másik nem érti meg.
A szavakat érti, persze.
A mondatokat is.
Csak ami a szavaink mögött rejlik, vagyis a lényeget, azt nem érti.
A „szövegalatti" az igazság világa, amelyről nem beszélünk,
nem is tudunk, talán.
És ez a lényeg!
Mást teszünk, mint amit mondunk, mást mondunk, mint amit gondolunk,
és mást érzünk, mint amit józan eszünkkel tudunk...
És hogy ezek a lelki rétegek szétcsúsztak bennünk, mint egy vulkán fölött a talaj, arról fogalmunk sincs.
Van a kimondott szöveg, amit a fülünkkel hallunk és az eszünkkel értünk
- és van a „szövegalatti", vagyis a lényeg,
amit nem hallunk és nem értünk.
Vagy nem akarunk érteni!
Ilyen is van.
Hogy az ember lelki lustaságból, gyávaságból vagy érdekből nem óhajtja megérteni, amit a másik valóban üzen neki - inkább elhiszi a hazugságot.
- MIT MOND???!!
És ez a jobbik eset.
Mert itt még értem, és felfogom, hogy nem értek valakit.
Hogy nem azt mondja, szegény, amit él.
A baj ott van, amikor ezt már természetesnek veszem.
Hogy ilyen az élet: hamiskártyázás.
Hogy csakis a felszín van, önérdek, szerepjátszás, viselkedés,
kölcsönös becsapás és önbecsapás.
Itt ugyanis az a nagy veszély fenyeget, hogy a lelkünk valósága felhozhatatlan mélységbe süllyed.
És élünk, és meghalunk - de már fogalmunk sincs, hogy miért.
Igen, egy élet telhet el úgy, hogy a lelkünk mélyvalósága meg se szólal.
S ha véletlenül mégis - mert feltör, vagy gejzírként kirobban belőlünk valami igaz -, a másik nem hallja meg.
Ez az állapot az, amikor már semmi közünk sincs egymáshoz.

Úgy hívják: szeretetlenség."

Müller Péter: Varázskő

zsuzsanna03 · 2009 Január 14

„Az ember olyan, mint a gyöngyhalász.
Számtalanszor lemerül és keresi a gyöngyöt.
De vajon hányszor találja meg?
Hányszor merül hiába, hogy aztán üres kézzel jöjjön fel ismét?
Fuldokolva, fogyó oxigénnel, reményvesztetten bukkan ismét a felszínre.
Lemondana már, de nem képes rá.
Valami vonzza őt a mélybe.
Az igazgyöngy...
Merül és merül, keres és kutat, eszméletvesztésig…”
*

/ Melissa Moretti /

zsuzsanna03 · 2009 Január 14

Gyurkovics Tibor: Az oroszlán

„Amikor rájöttem, hogy az emberek nem szeretnek, elkezdtem magamat szeretni.
Óriásira fújtam föl magamat, mint egy oroszlán és fújtam magam előtt a levegőt,
hogy tisztuljon a tér.
Haragos lettem, haragosa fűnek-fának és dédelgetve tettem mancsomat a vállamra.
Fájdalmas, fekete éjszakák voltak azok, nyűgös, végeérhetetlen éjszakák, magam sebeit nyalogatva.
Tölcsér.
Egy mélységes tölcsér kellett volna, hogy abba feküdjem, és halkan kiáltsam keserveimet.
Mi fájt?
Magam se tudnám megmondani.
Téptem, szaggattam a bokrokat, ütöttem körmeimmel a sziklákat, hogy szikra pattogott belőlük.
A felhőkre néztem, és rémes alakokat láttam bennük.
A tér olyan tisztán állt előttem, mint egy tankönyvben, a kanti filozófiában.
Doboznak láttam, melynek nincs oldala, a szél bejöhet, a szél kimehet, a madarak kiszállhatnak az oldalán.
Sík tükörnek éreztem a pusztát, nem láttam rajta semmit.
Harmadévre vergődött mellém egy nőstény, tagjait hozzám szorította és együtt feküdtünk az éjszakában.
Rézsút néztünk föl vastag fejünkből a csillagokra, melyek sárgák voltak és tompák, mint az eldobott kő.
Késő volt, végtelenül késő.
Akkor éreztük meg az időt, tisztán, mint egy pohár vizet,
mely ihatatlan az én számnak, mert összetörik állkapcsaim között.
A világot föl kéne fogni, mint kézbe a fadarabot, de nem lehet.
A világ kiesik kezünkből, a csillag kiesik szemünkből, a homok kiesik mancsaink rácsai közül.
Párommal éreztük, hogy lehetetlen megérteni a világot, csak érezni lehet.
Magányunk akkorára növekedett, mint egy hordó, melynek abroncsai közül nem tudjuk kiemelni fejünket.
Mogorvaságom és értetlenségem megakadályozott abban, hogy el tudjam fogadni azt a tenyérnyi örömet akár, amit párom simogatása nyújtott.
Elvadultam, izgatott lettem, barátságtalan, jártam le-föl a pusztán.
Dühített, hogy a világba nem tudok behatolni, mert széttolódik előttem,
és nincs többé, csak az én mancsomat látom magam előtt, nem a világot.
Dühített, hogy a párom szeretete hasztalan, bennem van a hiba, gondoltam,
mert nem tudom elfogadni a felém nyújtott mancsokat.
Hogy is lehetne élni?

Talán úgy, hogy szeretni kell az embereket,
ha azok nem is szeretnek, s akkor minden egyszerűbb.”

zsuzsanna03 · 2009 Január 14

<CENTER>Buzsik Tamás </CENTER><CENTER> </CENTER><CENTER> Mást nem tehetsz </CENTER>
<CENTER>
Csak remélj, csöndben és türelmesen
Reméld, hogy egyszer vége lesz
Reméld, hogy egyszer megértenek
S hogy megérted egyszer, akit szeretsz
Reméld, mert mást úgysem tehetsz!

És hidd, mikor a szemébe nézel,
Hidd csak, hidd, hogy tudod, mit látsz,
Hogy megismerheted a mélyben örvénylő végtelent
Hidd, hogy látod a legrejtettebb titkokat
Hidd, mert mást úgysem tehetsz!

És ne nézz körül és ne nézz magadba
Ne gondolkozz rajta, mit miért teszel
Mert ha megismered magad, megismersz mindenkit
S azt is megbánod majd, hogy létezel
Légy vak, légy süket, s fojtsd meg minden kételyed
Fojtsd meg, mert mást úgysem tehetsz!

De ha egyszer, egy zűrzavaros, őrült reggelen
Felriadsz és nyögve kinyitod a szemed,
Üres kezeddel a levegőt markolod
S vak álomvilágod romjaiba dől -
Hát tűrd, emelt fővel s szótlanul tűrd a vereséget
Tűrd, mert mást - mást nem tehetsz!
</CENTER>

zsuzsanna03 · 2009 Január 14

Mint indák kúsznak sejtéseik után

[SIZE=+0]lassan megtelnek[/SIZE]
[SIZE=+0]az utcák[/SIZE]
[SIZE=+0]a szunnyadó sötét[/SIZE]
[SIZE=+0]fészkeli be magát[/SIZE]
[SIZE=+0]-bent még felkönyököl[/SIZE]
[SIZE=+0]egy-egy[/SIZE]
[SIZE=+0]álomittas vágy[/SIZE]
[SIZE=+0]mint indák kúsznak[/SIZE]
[SIZE=+0]sejtéseik után[/SIZE]

[SIZE=+0]körülfonják[/SIZE]
[SIZE=+0]az ismeret falát[/SIZE]
[SIZE=+0]eltakarják[/SIZE]
[SIZE=+0]a hézagos lét[/SIZE]
[SIZE=+0]százezer baját[/SIZE]

[SIZE=+0]aludjon csak a sok árny![/SIZE]

[SIZE=+0]felébred egy új világ[/SIZE]
[SIZE=+0]a lélek és test[/SIZE]
[SIZE=+0]egymásra talál[/SIZE]
[SIZE=+0]-néhány esztendő forradásai[/SIZE]
[SIZE=+0]látszanak csupán[/SIZE]

[SIZE=+0]----[/SIZE]

[SIZE=+0]sajnos[/SIZE]
[SIZE=+0]az álomköd[/SIZE]
[SIZE=+0]hamar elszáll[/SIZE]
[SIZE=+0]a valóság[/SIZE]
[SIZE=+0]magányos padot tol alánk[/SIZE]
[SIZE=+0]oda ültet[/SIZE]
[SIZE=+0]hol´az ellentmondás[/SIZE]
[SIZE=+0]legjobban fáj[/SIZE]

[SIZE=+0]-de estig még[/SIZE]
[SIZE=+0]kibírjuk talán[/SIZE]

*newyear *

zsuzsanna03 · 2009 Január 14

Rabul ejtett vízcseppálmok
Pókhálóra fűzve várnak,
Mint tágra nyílt riadt szemek,
Csak nézik a szürke eget,
Nézik a világot… várnak.
Kapaszkodnak a hálóba,
Kéken előre bámulva,
Figyelik a nedves reggelt,
Elveszített életkedvet.
A háló kicsit megremeg,
Elgurulnak a gyönygszemek
Szakadnak a féltett álmok.

*szemiramisz*

zsuzsanna03 · 2009 Január 14

Somlyó Zoltán:

ÖRVÉNY

Mi eddig lelkemből kiégett,
azt soha vissza nem kapom!
A folyó medréből kilépett
s fölborította csónakom.

Homály borult a kék hegyekre,
időelőtti alkonyat.
Az örvények felé megyek le,
mik elfogják a hangomat.

Pedig még egyet, egyet, egyet
be szép lett volna zengeni;
egy lány nevét... De jő az örvény
s eldalolni nem engedi.

Ó, nem maradhat bűntetetlen
egy élet, amely önmagát
keserű gúnnyal tépve egyre,
kioltja önnön csillagát.

hegyekel · 2009 Január 14

<CENTER>József Attila:

MAJD MEGÖREGSZEL

Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.

Lesz vén ebed s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgõ anyókára.

Az öreg kutya néha majd nyafog,
de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hiányozni fog
a multból ahhoz a magányos csendhez.

Majd tipegsz: s ha eleget totyogott
rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben
áll ifju képed. Hozzá motyogod:
"Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem."

"Mit is tehettem volna?" - kérdezed,
de fogatlan szád már nem válaszolhat;
s ki a nap elõtt lehunyod szemed,
alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.

Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,
mint a csikó, hogy a hámot levesse.
S a félelem tünõdik, nem a vágy,
a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.

Magadban döntöd el. Én fájlalom,
hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.
Mert elfárad bennem a fájdalom,

elalszik, mint a gyermek s én is véle. <CENTER>

</CENTER></CENTER>

Az élet (azért is) szép !

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák