Az élet (azért is) szép !

zsuzsanna03 · 2008 Október 25

Komáromi János: Miért nem

Micsoda tűz lobog
a rejtegető
halovány fátyol alatt,
felvillan a szenvedély,
és egyre csak akar... akar.

A parázs még őrzi
a régi vágyakat,
felébredsz
de, nem indulsz keresni újakat.

Tekinteted felperzsel
minden hazudott határt
minden erkölcsi gátat
szenvedélyed tör át.
<O

Miért próbálod hasztalan
elfojtani, amit nem lehet
elfogadni, miért nem mered,
hogy vágyaid soha le nem győzheted?

Titkos ölelések hazudott mosolyok
ha szabadon engeded érzéseid
miért hiszed: rossz vagyok?

Bűntudat-pillantások
képzelt érintések
és az érzés:
önmagamtól is félek.
<O

Kellene a megértés
önmagad iránt,
kellene az érzés
a vágy nem a mélybe ránt.
<O

De a megszokás fogva tart
erősebb a felszín, mint a mély
kívül az ostoba álarc
belül tombol a szenvedély

Katalin/Anyoka · 2008 Október 25

Esti dal

Oly jó ilyenkor este már,
mikor az izzó nap leszáll,
s a csillag csillog csak nekem.
Elgondolom az életem.

Ami elmúlt és ami lesz még,
mit rég meguntam s amit szeretnék,
messziről nézem és nyugodtan,
ami után egykor futottam.

Mire az izzó arc lehűl,
a szív is békés lesz belül.
Öröm, kétség oly messzi cseng
és jól esik az esti csend.

Évicus · 2008 Október 25

Sík Sándor

A búcsúzó naphoz

Hegyen állok, nézem a búcsúzó nap
Piros gömbjét az aranyos hegyek
Felhőkoszorús homloka megett
S csókot hintek a kedves távozónak.

Isten veled! kiáltanám utána,
Vidd el magaddal szép üdvözletem
Túl a hegyeken, a tengereken
A mesebeli óperenciának.

Vidd, égi postás, a szívemet küldöm,
Köszöntök embert, fát és csillagot,
Akiket látnom meg nem adatott
Ezen a dús, de fösvénymarkú földön.

S ha összejutsz az égi körmenetben
Azokkal is, miket csak sejtenem,
Csak hinnem enged szűkös szellemem,
Mondd el nekik, hogy őket is szerettem.

S ha eljutnál a Központ közeléhez,
Ahol mindenben minden Aki Van,
Sóhajtsd elébe halk bizalmasan,
Hogy lelkem nála kisebbet nem éhez.

Hogy addig is, míg szívem elpihenne
Végtelenében, mindent köszönök,
Minden szépet, múlót és örököt
És azt is, ami vajha várna Benne!

Évicus · 2008 Október 25

Sík Sándor

A névtelen angyal

Nem tündökölsz az égi seregek
Angyalainak kilenc kórusában,
Hasztalan keresem a Bibliában,
Emberi nyelven nincs is tán neved.

Nem a nagyokat, nem a szenteket
Kíséred át az Isten Államába:
Kisemberek utolsó állomása,
A kis halál, ez a te őrhelyed.

Mikor jössz hozzám? Lesz nekem szavad,

Szabadítóbb a földi fájdalomnál?
Lesz-e, hogy neveden szólítalak?

Ó bár te hívnál, angyali Ajak,
A néven, mely a túli tájakon vár,
Amikor majd onnan szólítanak.

Évicus · 2008 Október 25

Jó éjt kívánok! Szép álmokat!

zsuzsanna03 · 2008 Október 26

Szép napot !

Áprily Lajos

Ladik

Új ősz. Nem is tudod már, hányadik.
De érzed: vágy búg benne, mély zene.
És érzed: menni, menni kellene.
A Duna-gyepnél ring egy vén ladik,
ha ott jársz, hívogatva néz reád,
s az evező-pár és kormány-lapát
nagyon kínálja markodnak magát.
Ladikjukat orvul eloldanád,
elindulhatnál s vinne messzire.
És nem gondolnál vissza semmire.

zsuzsanna03 · 2008 Október 26

Mezei András

De megismered

Örülj, ha van valakid, aki
melletted áll, ha van, aki véd.
Aki aggódik, még ha gyöngébb és
elesettebb is, mint Te, de gyöngéd.

Ki a nagyságrendeken túl
és az alatt, sérthetetlenül él,
veled tart, nem marad le, de
meg nem haladva lép veled.

Nem kép, nem tapintás, illat,
nem csúnya, nem szép,
nem alak, de érzet. Ki ne mondd!
Mi néma ajakkal megerősít:

a lélek, mi lábadba botol,
estedben felemel, nem izomzat, nem
erről a világról való erő, nem anyag,
nem térfogat, de jövevény, mint fény,

a vaksetét foglya; ki szabadul.
Eljön. Meglátogat. Átlényegít. A tárgyak
felől nem tér ki. Szeret, de nem lélegzi
a szeretetet, mert az Ő maga.

Létező, mit a Mindenható erő nem teremt,
nem új, nem ősi, de benned lakó. Támaszték.
Nem szerkezet. Nem hull szét. Tégedet
benne az időtlenség szeret.

zsuzsanna03 · 2008 Október 26

Fazekas Gábor:
Mi magam vagyok...

Dallam vagyok semmi más,
nincs testem, csak lelkem
és hangulat,
és érzés, és érintés
vagyok csupán...
Nézek és látok,
és szeretem ezt a vad, kegyetlen
világot,
hisz bánat és bú, és öröm,
és könny,
és szerelem, és halál, mind egy,
mindegy, ha jön...

Ile57 · 2008 Október 26

Évicus · 2008 Október 26

Drága Zsuzsa szeretettel köszöntelek a 14000. hozzászólásod alkalmából!

Évicus · 2008 Október 26

Boudelaire Chalses

A szökőkút

Fáradt szemed, szegény szerelmem
hagyd hunyva hosszan: ne beszélj.

Maradj e hanyag helyzetedben,

amelyben meglepett a kéj.
Künn a szökőkút, mely csevegdél,
és nem szűnik sem éj, se nap,
táplálja, melybe merítettél
ma: elragadtatásomat.

Ezer virágot ont ki
s ezer lepét,

melyekre Phébe hinti

ezer színét:
nagy könnyeit úgy önti
záporba szét.

Igy a te lelked, melyet hően
a gyönyörök villáma gyújt,

kirebben gyorsan s vakmerően

szárnyat nagy, bűvös égbe nyújt.
De majd lehalva, szárnyelejtőn
bús bágyadásba márt az ár,
amely egy láthatatlan lejtőn
lelkemnek is mélyébe száll.

Ezer virágot ont ki
s ezer lepét,

melyekre Phébe hinti

ezer színét:
nagy könnyeit úgy önti
záporba szét.

Te kit oly széppé tesz az éjjel,
de jó, ha kebleden vagyok,

az örök panaszt színi kéjjel,

mely a medence közt zokog.
Hold, zengő víz s te éj, te áldott
s ti fák magányos borzama,
szeplőtlen melankóliátok
szerelmem édes tükre ma.

Ezer virágot ont ki
s ezer lepét,

melyekre Phébe hinti

ezer színét:
nagy könnyeit úgy önti
záporba szét.

(Ford.: Babits Mihály)

Évicus · 2008 Október 26

Boudelaire Chalses

A szökőkút

Fáradt szemed, szegény szerelmem
hagyd hunyva hosszan: ne beszélj.
Maradj e hanyag helyzetedben,
amelyben meglepett a kéj.
Künn a szökőkút, mely csevegdél,
és nem szűnik sem éj, se nap,
táplálja, melybe merítettél
ma: elragadtatásomat.
Ezer virágot ont ki
s ezer lepét,
melyekre Phébe hinti
ezer színét:
nagy könnyeit úgy önti
záporba szét.
Igy a te lelked, melyet hően
a gyönyörök villáma gyújt,
kirebben gyorsan s vakmerően
szárnyat nagy, bűvös égbe nyújt.
De majd lehalva, szárnyelejtőn
bús bágyadásba márt az ár,
amely egy láthatatlan lejtőn
lelkemnek is mélyébe száll.
Ezer virágot ont ki
s ezer lepét,
melyekre Phébe hinti
ezer színét:
nagy könnyeit úgy önti
záporba szét.
Te kit oly széppé tesz az éjjel,
de jó, ha kebleden vagyok,
az örök panaszt színi kéjjel,
mely a medence közt zokog.
Hold, zengő víz s te éj, te áldott
s ti fák magányos borzama,
szeplőtlen melankóliátok
szerelmem édes tükre ma.
Ezer virágot ont ki
s ezer lepét,
melyekre Phébe hinti
ezer színét:
nagy könnyeit úgy önti
záporba szét.
(Ford.: Babits Mihály)

Évicus · 2008 Október 26

JÓ ESTÉT!

Mickiewicz

Jó estét! - Hallva ezt szívem mélyén öröm kel,
soha, valahányszor csattan az éji zár,
vagy reggelünk újabb találkozóra vár,
köszöntés, búcsúzás nem tölt el íly örömmel,

mint most, mikor mindent az este pírja önt el,
s szavamtól arcod is édes pirosra vál.
Szemed tükrében is kigyullad egy sugár,
és boldog sóhajod vegyül az esti csönddel.

Akik együtt élnek, övék a "jó napot",
a dolgozó kézé, mely kenyerük kereste;
"Jó éjszakát" - köszönj boldog szerelmesekre,

ha telt gyönyörükből szíved vigaszt kapott;
s azoknak, kikre a remény hoz holnapot,
"Jó estét" - suttogjon szemünk mélyén az este.
(Végh György)

Évicus · 2008 Október 26

Jó éjt kívánok! Szép álmokat!

zsuzsanna03 · 2008 Október 27

DRÁGA ILE, ÉVICUS
KÖSZÖNÖM A FIGYELMASSÉGET !

köszönő szív

dombtetőről nézve
egész más a világ bennem
csak vidámság önt
örömesőt a réten csend
terül alant a kicsinyedő
bánat emberek szívébe

keményfából faragott tél
se tesz tönkre
hogy látom innen él
a tavasz integet szokatlan
amott a szíved
köszön akaratlan

*gyemant*

zsuzsanna03 · 2008 Október 27

Lányi Sarolta - Tájkép

Gázoltam a harasztot,
ruhám repült lobogva,
zörgött az erdő lombja,
üzött, hajszolt az ősz
és senki sem marasztott.

Futottam völgybe, dombra,
futottam el magamtól:
rabomtól és uramtól.
Távol kigyúlt az ég
s ölyvük szálltak visongva.

Aztán csend lett az erdőn,
én is lassan megálltam
a hirtelen homályban.
Elhallgatott a szél,
csak messze szólt kesergőn

fáradt, fájdalmas ének:
fogolytábor dalolt...
Fönt hintázott a hold
duzzadt felhők ölén.
...Már nem tudom, hogy élek,

már rőt levél vagyok csak:
arany fa kósza lombja,
őszi táj néma foltja.
Majd jönnek mások erre
s harasztúl eltaposnak.

zsuzsanna03 · 2008 Október 27

Au revoir!

Úgy mentél el kedves,
Hogy vissza már soha többé nem jössz.
Már nem neked pompázik a nyár,
Már nem neked trilláz a madár,
S az akácvirágok sem neked
illatoznak az út mentén.
Úgy mentél el,

Hogy vissza már soha többé nem össz.

Kiálthatok olyat, hogy a végtelen is
visszacsendül belé,
Mehetek olyan messzire,
Ahol már semmi sincsen,
Téged, - ott sem talállak,
Én is elmegyek egyszer,
Hogy soha többé vissza ne jöjjek.
S utánam még sokan lesznek így,
Akaratlanul, semmit nem értve,
Csak elmennek, de nem tudják miért,
S csak elmennek, de nem tudják hová.
Te azért itt voltál egyszer;
S én addig tudom, hogy itt voltál,
Amíg én is majd el nem megyek.
Pompás útvesztõ ez a mi életünk.

Au revoir!

Lévay László

Évicus · 2008 Október 27

Szép napot kívánok mindenkinek!

zsuzsanna03 · 2008 Október 27

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="98%" align=center><TBODY><TR><TD align=middle colSpan=3>Vonalat kell húznod önmagad és a világ közt.
Mások csak zűrbe kevernek.
Minden a vonalakról szól.
Vonalakat húzgálunk mindenütt, és imádkozunk, hogy senki ne lépje át őket.
De van egy pár vonal, amelyeket túlságosan is veszélyes átlépni.
Egy dolgot tudok: ha vállalod a kockázatot, a kilátás a túloldalról káprázatos.

</TD></TR><TR><TD align=left></TD><TD align=middle>Grace klinika c. film</TD></TR></TBODY></TABLE>

zsuzsanna03 · 2008 Október 27

Nadányi Zoltán

Ezerarcú szeretőm

Az én szeretőm oly szeszélyes,
ő minden pillanatban más,
de úgy megváltozik az arca,
nincs rajta ismerős vonás.
Megváltozik a szeme színe,
a haja színe, mosolya,
cseréli folyton a nevét is,
ma Erzsi, holnap Viola.
Azt mondta, vár, sietek hozzá.
Kapja magát, elém oson,
egész más arccal, más alakban
pillant rám a villamoson.
Leszáll, de ugyanakkor felszáll,
megint, megint átváltozott.
Megüt a teste, mint a labda
és én bűvölten állok ott.
Így váltja arcát és alakját,
de azért egy és ugyanaz,
csak meg-megújul, mint a hajnal,
mint a virág, mint a tavasz.
Futok utána erre, arra,
jaj, ezerarcú kedvesemm
egyik se az igazi arcod!
én az igazit keresem!

Az élet (azért is) szép !

Állandó Tag

Kitiltott (BANned)

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák