Az élet (azért is) szép !

zsuzsanna03 · 2009 Október 23

Szergej Jeszenyin

Aranyos levelek

Aranyos levelek kavarognak
rózsásvízű őszi tavon.
Mint űrbeli lepkerajoknak
libegése a csillagokon ...
Ilyen őszi borús üzenettel

nem volt tele még a szívem.
Jó volna a fűzlevelekkel
elringani néma vizen ...
Holdként csavarogni a réten,
hol széna a jószagú ágy ...
örömöm keresem ködös égen,
Szerelem, hol a vágy, hol a vágy?

http://href.hu/x/aazv

zsuzsanna03 · 2009 Október 23

Grimshaw_John_Atkinson_Nove%20%C5%91szierd%C5%91alakkal.jpg

Zelk Zoltán

Avarszín

Avarszín gyapjúkabátban
elszállt az ablak alatt,
futottam rögtön utána,
kergettem, mint a nyarat.
Futottam, jaj, de hiába,
elnyelte a fergeteg,
ősz lett, mély-ősz egy csapásra -
zuhogtak falevelek.
Kertjeink halotti tánca,
zúduló sárga szelek,
avarszín gyapjúkabátja
hol száll most, merre lebeg?

Megáll az ember zihálva,
s ríni kezd, mint a gyerek
s kérdezi csak úgy magába:
istenem, kit kergetek?

Szelet és falevelet.

zsuzsanna03 · 2009 Október 23

Vörösmarty Mihály

Késő vágy

Túl égő vágyimon,
Melyeknek mostohán
Keserv nyilt nyomdokán;
Túl a reményeken,
Melyekre hidegen
Éjszínű szemfedőt
Csalódás ujja szőtt;
Túl a szív életén
Nyugottan éldelém,
Mit sors s az ész adott,
Az őszi szép napot.
De hogy megláttalak,
Szép napvilágomat,
Kivántam újolag
Már eltünt koromat;
Kivántam mind, amit
Ábrándos álma hitt:
Az édes bánatot,
Mely annyi kéjt adott,
A kínba fúlt gyönyört,
Mely annyiszor gyötört.

Hiába, hasztalan!
Ifjúság és remény
Örökre veszve van
Az évek tengerén:
Remélni oly nehéz
A kornak alkonyán,
S szeretni tilt az ész
Letünt remény után.

http://href.hu/x/aaps

zsuzsanna03 · 2009 Október 23

Bőhm András

Ha magad vagy

Néha hallani a tárgyak szívverését.
Néhány másodperces szapora ketyegés,
mintha a halál órája járna láthatatlan,
ahogy egy nap is süt valahol, mely előtt
árnyékot vetünk, sötétet s sötétebbet,
mégis azt firtatjuk egyre: létezik-e
ez a nap. Árnyékunknak sem hiszünk.

http://href.hu/x/aed1

ildiko1978 · 2009 Október 25

Megérint az álom

Őszi éjjel feltámad a szél,
átfog még: körbeér.
Jéghideg is rám talál,
Megérint, simogat a dér.
Finoman végigvezet,
megérint és emléket hagy:
az ébredő szenvedély.
Vár rád, nem feled,
betakar és megdermed.
Álmom veled életre kél,
el nem enged soha Téged...

zsuzsanna03 · 2009 Október 25

Katona József

A Természethez

Melly szép vagy te, Természet!
szép Anyja a belőled serkedező cseppeknek.
Esméri kellemed minden minden alakságodban,
mégse lát.
Nem lát a szerencsés Kor,
mert a szerencse kedves kellemi közt eltéveszt,
a kellem vakitja léted kellemi látásátol
víd szemét:
A sújtott szerencsétlen
megnéz, megesmer, érez is; de nem örvend (nem lát).
Ah, hogy teremtni tudsz csak sziveket: orvossává
lenni nem!!!

zsuzsanna03 · 2009 Október 26

GÁMENTZY EDUÁRD

Ma reggel

Állítsd be este az órát,
Nehogy lekésd az ébredést!
Mikor a Napot kitolják
A remízből, figyeld a csengetést!

Micsoda égi villamos
Jön érted! – Ugye megérte?
Várni rá annyi éven át
A sötétben, félve és remélve.

Ülj ide mellém, itt vagyok!
Látod? Én is korán keltem!
Elloptam minden csillagot,
A Holdat meg csak úgy zsebre tettem.

Neked hozom, hogy ne legyen,
Többé már fénytelen álmod!
Ma reggel én is megteszem!
- Kidobom ezt a szürke kabátot!

***
netversfeszt.hu/2008/varoterem2008/gamentzy.

zsuzsanna03 · 2009 Október 26

GÁMENTZY EDUÁRD

Vers Neked

Ha szólnál, hogyha mondanád!
Én rád hajolnék mint a nád
A tó vizére csendesen.
Hagynám, hogy ringatózz velem.

Ha nem beszélsz, mert nem lehet,
Csak küldjél bármilyen jelet!
Elég egy apró mozdulat,
S én találok hozzád utat!

- Mert megszerezlek bárhogyan!
A porba rajzolom magam,
Amerre jársz, amerre lépsz.
- Ha nem akarsz is hozzám érsz!

***

netversfeszt.hu/2008/varoterem2008/gamentzy.

zsuzsanna03 · 2009 Október 26

GÁMENTZY EDUÁRD

NEVESSÜNK

Nevessünk!
- Szenvedtünk már érte.
Rajzoljunk Napot az éjsötétre!
Fessünk virágot kövekre, hóra.
Felejtsük el, hogy lenne-volna!
Van mindenünk ami csak számít!
- Szívünk...
és könnyünk úgy világít
Fekete rögökön,
Tócsákban, sáron,
Hogy aki keres,
Az ránk találjon...

zsuzsanna03 · 2009 Október 27

Himnusz a természethez

Óh természet!

Vagy nekünk Istenség,
Rabul ejti szívünket a gazdag szépség.
De a hitvány jó lét egyre keserűbbek,
Értékedet kifosszák a telhetetlenek.

Óh természet!
Ezer sebből vérző lélek,
Ha csak egyszer tehetném, megölelnélek.
Sírig tartó ez csodás, tiszta szeretet,
a féktelen tékozlás megöli a lelkedet.

Óh természet!
Ez a vak buzgó világ,
Az Isteni alkotást szétrombolják.
Szépségedet nem látják a kőszívüek,
Mégis mindennap ajándék vagy az életnek.

Óh természet!
Maradj meg éltetőnk,
Ringass még, legyél a mi nevelőnk.
Köszönjük neked hogy itt lehetünk,
Mert veled kegyelem a földi életünk.

***

Írta: luigi

Amatőr Művésze Fóruma

zsuzsanna03 · 2009 Október 27

RICARDA HUCH
1864 - 1947

EMLÉK

Régesrég nyírfa voltam,
törzsem mélység fölé hajolt;
hajam lengett bomoltan
s fehér kézzel fésült a hold.

Cibált a szél: suhogtam,
a meredek csúcs megkötött;
táncoló felhőt fogtam,
szétfoszlott ujjaim között.

Nem érzett semmit ottan
lelkem, se örömet, se bút –
hervadtam és nyitottam
s árnyamban az idő aludt.

***

Fordította: Képes Géza

zsuzsanna03 · 2009 Október 27

The+flavour+of+the+sunlight-+fantasy-A+napf%C3%A9ny+%C3%ADze-+fant%C3%A1zia..jpg

Török Sophie
1895–1955

FANTÁZIÁMBAN ÉLSZ

Fantáziámban élsz, anyagtalan
semmiből teremtettelek magamnak!
Most már csak annyi realitást adj,
csak egy körömnyi szilárd pontot,
amin egy lepke megkapaszkodhatik
hogy láthatatlan finom szálain
a magasba tornázhassa magát –
s napfényes közeledben
szőhesse céltalan álmait.

durcy_galex · 2009 Október 27

<TABLE class=forum><TBODY><TR><TD>KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: TÉLI ALKONY

Aranylanak a halvány ablakok. . .
Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,
fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,
a hósík messze selymesen ragyog.

Beszélget a kályhánál a család,
a téli alkony nesztelen leszállott.
Mint áldozásra készülő leányok,
csipkés ruhába állanak a fák.

A hazatérő félve, csöndesen lép,
retteg zavarni az út szűzi csendjét,
az ébredő nesz álmos, elhaló.

S az ónszin égből, a halk éjszakában
táncolva, zengve és zenélve lágyan,
fehér rózsákként hull alá a hó. </TD></TR><TR class=forum_lablec><TD><TABLE class=forum_lablec><TBODY><TR><TD></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

durcy_galex · 2009 Október 27

Somlyó Zoltán: CSÖND. . .

Jó otthon ülni a szürke sarokban,
mikor esőtül nedves a vidék.
Elmélyedni a nyomtatott sorokban,
hogy szomjuhozó lelked is igyék.
Elveszni testben, csak lélekben élni,
míg eső csapja ablaküveged.
Elfelejteni mindent - nem remélni. . .
Hogy csak az édes csönd legyen veled. . .
Szép most az Ősz. Akárha köddel
érkezik egy hűvös hajnalon,
s míg fázósan bújunk össze a csípős esőben,
a Föld készül. Mereng új Tavaszon. . . .

gipsi queen · 2009 Október 27

RÍMES, FURCSA JÁTÉK

Szeszélyes, bús ajándék
E rímes, furcsa játék,
Óh, zokog, bár negédes, -
Fogadd szivedbe, édes!

Mert csupa szívbe vert seb
Vérszínezi e verset,
Mint halvány őszi rózsa
Szirmát az őszi rozsda.

De lásd, egyebem nincsen,
Se birtokom, se kincsem,
Nem adhatok tenéked,
Csak ily borús zenéket.

Szebb volna büszke kastély
Termén egy fényes estély,
Vagy lágy keréken zajló
Kocsidba drága pejló...

Vagy elrobajló fülke
Ringó pamlagján dűlve
Elnézni, merre foszlott
A sok távíró-oszlop...

Vagy űzni falka fürtjét,
Hallani hallali kürtjét,
Míg elfakúl porosra
A frakk vidám pirossa...

Vagy tán az volna szebb lét:
Nézni istennők keblét,
Hol antik ívek árnyán
Mereng sok régi márvány...

Vagy Svájcban lenni vendég:
Csodálni naplementét,
Vagy vinne halk fedélzet,
Hol a banános dél szebb...

Óh, mind e rím mi kába,
Óh, mind e vágy hiába,
Nekünk, két árva rabnak,
Csak sóhajok maradnak...

De hallgasd most e verset,
E torz kedvvel kevertet,
Zsongítson furcsa hangja,
Mint füstösképü banda:

Itt flóta, okarína
S hegedük soka rí ma,
Száz hangszer, minden rím más,
S vén bánatom a prímás.

Izzék a dal duhajjá,
Csattanjon vad csuhajjá,
Majd haljon el sohajtón,
Fejem öledbe hajtom.

Csönd. Ajkaim lezárvák.
Ringass: árva az árvát,
Igy, sírj csak, rámhajolva,
Meghalni volna jó ma...

/ Tóth Árpád /

zsuzsanna03 · 2009 Október 27

Babity Mária

Szökött napsugár

Aznap este minden más volt.
Másképpen jött az alkonyat;
az árnyék is másképp táncolt
a hosszú törzsű fák alatt.
Csoda rezdült sejtelmesen,
éreztem: az idő megáll...
Egyszer csak a tenyeremen
megcsillant egy napsugár.
Alkonyatkor bujdosott el
a Naptól, s hozzám repült,
s én csak sírtam, úgy öleltem
két karommal, míg kihűlt.

zsuzsanna03 · 2009 Október 28

Pilinszky János

Magamhoz

Bátran viseld magányodat,

én számon tartlak téged,
ne hagyd a sorsod csillagokra,
benned érjen a végzet.
Vállad két éber sarka közt
ha sisteregve átcsap,
tudom, több vagy mindannyiunknál,
benned vakít a bánat.
Légy hát, akár az állatok,
oly nyersen szép és tiszta,
bátran figyelj, mint ők figyelnek
kegyetlen titkaikra.
S egy éjjel, magad sem tudod,
mint égig érő ének,
feljönnek benned napjaid,
a halhatatlan évek:
az este nem lel senki rád,
az este sírva, késve
hiába járják pitvarod:
csak én látlak. Vagy én se.

zsuzsanna03 · 2009 Október 28

Gámentzy Eduárd

Látod!?

Lopjál el egy percet
Minden nap magadnak!
Mikor nem figyelnek,
Mikor elaludtak
Azok, akik őrzik
Előled, hogy ne tedd!
Akkor kell csinálni
Úgy, hogy észre se vedd
te sem, csak érezzed!
Valamit most kaptál,
Még ha úgy loptad is,
Mégis megmarad már
Neked mindörökké!
Csak neked! Nem másnak!
Ha keresnék rajtad,
Mondd, hogy nem is láttad!
Ebből a pár percből,
Lesznek majd az évek,
Amiről utólag
Azt mondhatod: 'Szépek
voltak' és már bánod,
Hogy csak ennyit tettél
el magadnak. - Látod!?

zsuzsanna03 · 2009 Október 28

Esotericus

GYÖKEREK

Furcsa szerzet az ember:
halandónak a földre születik,
de a kozmoszba vágyva
kutatja az öröklét titkát.
Lám, a fa is
bár ágaival ég fele tör,
elpusztul,
ha földjéből kiszakítják.

zsuzsanna03 · 2009 Október 28

Szvitek Zsóka

CSAK A CSEND

Csak a csend ölel át
A magány már oly távoli
Halkan ritmust dobol
A szél a szívemen
Csak távoli csókok
Suhannak át lelkemen
Tovább szárnyal a csoda
A fehér paripán
A képzelet megül a
Magány sötét lován

Majd angyali harsonák zengenek
Egyre halkuló mennyei éneket

Megmutattam magam
Bár sosem lehettem
Tükröm, tükröd neked

Az élet (azért is) szép !

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák