Egyébként nagyon tetszik az érvelésed mint mindig Diogenes.
Gyakorlatilag azt kérdezted hogy ha az erdőben kidül egy fa és nincs ott senki aki hallhatná a hangját vajon ad-e egyáltalán hangot.
Nagyon szép és érdekes Filozófiai kérdés csak éppen a materialista felfogásodhoz nem illik. Mindettől függetlenül tudok mondani ilyen példát: Az élet maga is ilyen. Emberek, állatok, növények. Mind mind olyan anyagokból épülnek fel mint a föld, a nap vagy bármely más űrben keringő objektum, mégis élnek. Miért?
Hogyan lehetséges hogy ugyan azon élettelen anyag amelyből milliárd és billiárd kering szabadon egy olyan térben amely elképzelhető hogy végtelen ezen a helyen alakot és öntudatot öltött?
Mi késztette az anyagot az önszervezésre?
Kémiai folyamatokat nem fogsz tudni említeni kedves diogenes, mert a tudomány mai állásán nincs olyan kísérlet amiben egy marék élettelen anyagból élőlények jönnek létre. Már azon is megbuktak a régi alkimisták hogy aranyat transz mutáljanak más fémekből, de sokan a mai napig elhiszik, hogy a tudomány és a matéria az egyetlen dolog ami magyarázza a létezésünk.
<table width="98%" align="center" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">A papok azt mondták régen, hogy a hit hegyeket mozgat, és senki nem hitt nekik. Ma a tudósok azt mondják el tudják simítani a hegyeket, és mindenki elhiszi.</td></tr><tr><td align="left">
</td><td class="idezet" align="center">
Joseph Campbell</td></tr></tbody></table>
Kedves Diogenes. Tudom hogy úgy érzed hogy nem érek fel hozzád sem szellemileg, sem "valóság tudatban", azonban 25 évembe került hogy megértsem azt a rendszert amiben élem a napjaimat. 25 évig kerestem a válaszokat arra hogy miért kell az embereknek egymást eltaposva élniük és hogy miért okoz örömöt egyeseknek a tény hogy fájdalmat okozhatnak.
Olyan eltorzult embereket és olyan becsavarodott személyiségeket láttam amelyekhez képest a te valóság tagadásod egy tiszta lap amire egy 2 ismeretlenes egyenlet van írva.
Amit mondok azért mondom mert átéltem, és bár eredetileg azért léptem erre az útra hogy ezáltal segíthessek másoknak ma már tudom hogy ez naivitás volt, mert az emberen senki más nem segíthet csak saját maga.
Nem hihetek mások helyett, nem élhetek mások helyett, nem gyónhatom meg a bűneiket helyettük és nem bocsáthatok meg nekik amíg ők nem képesek megbocsátani saját maguknak.
Mindaz amire feltettem az életem egy naiv ábránd volt. Sokat tudok, mégis egyetlen lényeges következtetést tudtam csak levonni 25 év után... minél többet tudsz, annál távolabbra kerülsz attól a boldogságtól amit keresel.
Találkoztam azzal akinek a létezését te olyan keményen tagadod, ahogy találkoztam azzal is aminek az egyetlen rendeltetése hogy szétzúzza mindazt amit az előző létrehozott.
Sokat láttam Diogenes, de semmi olyat ami megdönthetné mások kételyeit. Semmi olyat ami képes lenne ráébreszteni embereket a tévedéseikre. Mindezek helyett annyit kaptam hogy értem miért tagadnak és gyűlölnek az emberek, miért tapossák el egymást és miért okoznak fájdalmat és ez a válasz volt az amit soha nem akartam tudni.
A történetnek csak akkor van vége ha minden jóra fordult. Amíg valami nem jó addig a vége sem jött még el.