Sziasztok!
Én nem fogok vitába bocsátkozni mert kinőttem belőle, és órákat bizonyitani, mert ebből is kinőttem, régen még ezt tettem, de ma már kevés az időm.
Kedves István!
Én sem vitatkozok, csak helyesbítek. A Bibliában nincs szó reinkarnációról, és soha nem is volt. Ha az általad linkelt oldalak mindenáron bele akarják ezt magyarázni a Bibliába, akkor azok a magyarázatok olyanoktól származnak, akiknek fogalmuk sincs a Biblia Megváltásról szóló üzenetéről.
A Biblia egyértelműen kimondja, hogy "
vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat." Zsid. 9.22
Ezért kezdettől az egész ószövetségi valláskultúra a bűnért való áldozatra épül. Mózes törvénye túlnyomó részt a bűnökért való állatáldozatok szertartási rendjét írják le, amelyeknek csaknem mindegyike Jézus Krisztus áldozatának az előképe.
Egy olyan valláskultúra, amelyik azt hirdeti, hogy a bűnökért halál jár, "a bűn zsoldja a halál", és ettől a büntetéstől csak egy helyettes áldozat halálával lehet megmenekülni, az nem hirdetheti ugyanakkor azt is, hogy a bűnöktől meg lehet tisztulni sorozatos leszületések, meg a karma által.
Vagy az egyik, vagy a másik.
Az Ószövetségben ezek a helyettes áldozatok állatok voltak, de az ő vérük csak ideiglenesen fedezte el a bűnt, ezért kellett az áldozatot folytonosan ismételni. Nem az állat vére mentette meg az embert, hanem az embernek a bűnéért való helyettes áldozatba vetett hite, amely már Ábelnél megjelenik.
Az állatáldozatok azonban csak előképei voltak Jézus helyettes halálának a bűnökért, és amikor ez bekövetkezett a Golgotán, az erre mutató állatáldozatok megszűntek. Jézus vére már örökkévaló váltságot ad a bűntől, és többé nem kell ismételni.
Zsid. 9.24-26.
Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk.
Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, mint a hogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel;
Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta;
így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.
Ha pedig eltörölte az áldozatával a bűnt, akkor nincs szükség újra leszületésekre, sem karmára, csak az ebbe az áldozatba vetett hitre.
Azt állítani, hogy ez a tanítás összeegyeztethető a reinkarnációval, az egész bibliai üzenet teljes meg nem értését mutatja.
Ami fontos: a Biblia előtt még volt 150 millliárd év történés!
Lehet, hogy volt, sőt még több is lehetett, de ez az emberiség szempontjából nem lehet lényeges, ha Isten nem közölt velünk róla semmit.
Mellesleg a Biblia szerint Isten az időt is akkor teremtette, amikor az eget és a földet. "1 Móz. 1.5... és lőn este és lőn reggel, első nap."
Íme az első 24 órás nap megteremtése, ami ettől kezdve ismétlődik a mai napig. Ennél korábbról tehát nincs sok értelme időt számolni.
Amúgy ha jól tudom, Illés már régen nem élt amikor Keresztelő János dolgozott!
A Biblia szerint Illés nem halt meg, ha Neked vannak információid a haláláról, azok biztos nem a Bibliából vannak.
A Biblia szerint Illés élve ragadtatott a mennybe:
2 Kir. 2.11
És lőn, a mikor menének és menvén beszélgetének, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá őket egymástól.
És felméne Illés a szélvészben az égbe.
Majd kb. fél évezreddel később megjelent a megdicsőülés hegyén Jézus mellett, nem sokkal János halála után:
Mát. 17.3
És ímé megjelenék ő nékik Mózes és
Illés, a kik beszélnek vala ő vele. (Jézussal)
Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
A Biblia alapján Mózes is megjelent ott, aki viszont meghalt, de úgy tűnik, a közel 3000 év alatt ő sem reinkarnálódott, hanem Mózes maradt, és a tanítványok még fel is ismerték.
és akkor egy adag a sok közül:
Reinkarnáció a Bibliában
Kár ezt a hosszú szöveget ideidézni, mert mindezeknek az igeverseknek a valódi bibliai magyarázatai is megtalálhatók a neten, egyszerűbb lenne csak linkelni ezt is meg azt is, és akkor mindenki összevethetné mind a kettőt.
Persze tudom, hogy a CHunon nem szabad linkelni.
Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a földi emberek üdvözítése egy életen belül távolról sem valósul meg.
Hát ezt a hosszú írást nem tudom végigvenni, de hemzseg az ilyen, a Biblia tanításával ellentétes állításoktól.
Jézus azt mondta:
Ján. 5.24
Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott,
örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.
Tehát az üdvösség igenis egyetlen életen belül megvalósul Jézus szerint.
Eszerint tömegesen elkárhoznánk? Vagy megsemmisíttetnénk? Csupa kizárható következtetés,
Jézus azonban nem zárta ki:
Ján. 3.17-18
Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik;
a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
Tehát a kárhozat is megvalósul egy életen belül, mégpedig már az ember életében. Jézus kijelentése múlt időben van: Már elkárhozott.
Egyetlenegy élet esetén a fiak rendre és tömegével kárhoznának el. Feladhatná a Teremtő az akaratát? Lehet igazságtalan? Az egyenlőtlen adottságok szentesítésével, nemde, maga gáncsolná el hazatérésünket!
Ezt a sajnálatosan ránk erőltetett korcs világképet az ember a fejlődésnek egy fokát elérve, bár keserves belső konfliktusok árán, fokozatosan elveti. .
A fenti igeversek viszont azt mutatják, hogy Jézus és az apostolok pontosan ezt a "korcs világképet" vallották.
Zsid. 9.27
És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet...
De most lássuk, a többszöri életnek miféle esetei és bizonyítékai vannak a Szentírásban.
Mondottuk: a lélek visszatérése a földre a zsidóság előtt nem volt ismeretlen. Bizonysága e tudásnak a "Hét mártírhalált vállaló testvér" története a Makkabeusok könyvében:
A Makkabeusok könyve nem része a Bibliának.
Csupán a Katolikus egyház vette bele, de az eredeti Ószövetségben nincs benne, sem az egyetemes keresztény világ nem ismeri el kanonikus iratnak.
A katolikusok még sok egyéb írást is hozzátettek a Bibliához, pl. a pápai dogmákat is, és tudjuk hogy ez az egyház mire jutott a Bibliától való elhajlással.
- Jézus megkérdezte a tanítványait:
"Kinek mondanak engem az emberek?" Ők pedig felelének:
"Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül." (Mt. 16,13-14.)
Jézus kérdése és a kapott válasz elképzelhetetlen ott, ahol a reinkarnációban, s ezen belül a próféták visszatérésében nem hisznek.
Nem hittek a reinkarnációban, a feltámadásban hittek.
A kérdés már csak azért sem lehet utalás a reinkarnációra, mivel Keresztelő Jánost is említik, márpedig János mindössze néhány hónappal azelőtt halt meg. Hogyan hihették volna a reinkarnáció alapján, hogy a felnőtt Jézusban János máris reinkarnálódott?
"Meghallá pedig Heródes...amik ő általa történtek- és zavarban volt, mivelhogy némelyek azt mondták, hogy János támadt fel a halálból; némelyek pedig, hogy Illés jelent meg; mások meg, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik." (Luk. 9,7.)
Láthatod, itt is feltámadásról van szó, és nem reinkarnációról.
Lásd fentebb: Jézus és János egyidejűleg élt, tehát Heródes nem gondolhatta, hogy Jézus a néhány hónappal korábban lefejezett János reinkarnációja.
Ilyenkor annyira szeretném, ha legalább a saját hitvallásához következetes lenne az, aki a reinkarnációban hisz.
Mióta szerepel a reinkarnáció tanában az, hogy valaki a halála után egy felnőtt ember személyébe költözik bele, aki korábban vele egyidejűleg élt?
Hasonló találgatás tapasztalható Keresztelő János felől. A tanítványok kérdik Jézustól:
- Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie?
Jézus pedig felelvén mondá nékik: "Illés, bizony, eljő előbb, és mindent helyreállít. De mondom néktek: Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, ... Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik." (Mt. 17,10-13.)
Ismét: Illés nem halt meg, tehát nem lehet János az ő reinkarnációja.
A fenti ige utalás Malakiás próféciájára, mely szerint a Messiás eljövetelét egy előhírnök fogja megelőzni, aki Illés lelkületével és küldetésével jön el, hogy a nép szívét Isten felé fordítsa.
Malak. 4.5-6.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Ha esetleg ismered Illés történetét a Bibliából, akkor tudod, hogy Illés Izraelben, Akháb király idején volt próféta, amikor a nép csaknem egészében bálványimádásba merült, elsősorban Akháb feleségének, Jezabelnek hatására. Illés feladata volt, hogy az nép szívét a bálványoktól ismét Isten felé fordítsa.
Keresztelő János ugyanilyen a feladatot végzett el a maga idejében, ezért a Biblia ezt mondja róla:
Lk. 1.17.
Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz,
és őelőtte jár
az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.”
Mát. 3.1
Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.
Tehát János Illés lelkületével és Illés küldetésével, sőt erejével lépett fel.
De semmi esetre sem lehetett Illés reinkarnációja, mivel Illés nem halt meg, sőt, mint említettem, meg is jelent Jézusnak.
Erre a misztériumra Jézus más esetben is utalt:
"Bizony mondom néktek: az asszonyoktól születettek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál..., ha be akarjátok venni: Illés ő, aki eljövendő vala." (Mt. 11,11. és 14.)
Jézus szimplán Malakiás próféciájára utal, amely Jánosban teljesedett be, és így az Ő Messiás voltát igazolja.
Lényünk lényege már odaát létezett. Különben miként mondaná az Úr Jeremiásnak:
"Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek,... prófétának rendeltelek a népek közé" (Jer. 1,5.)
Igen, Isten
már fogantatásunk előtt ismer minket, mivel előre ismerete van, sőt, már az életfeladatunkat is kijelölte a számunkra. De egy szót sem ejt fogantatás előtti életről.
A Bibliában még több olyan gyermek van, akinek a születését Isten előre bejelenti, sőt az elhívását is megjelöli: ilyen pl. Sámson is:
Bír. 13.4
Mostantól fogva vigyázz, hogy bort vagy részegítő italt ne igyál, és semmiféle tisztátalant ne egyél.
Mert teherbe fogsz esni, és fiút szülsz. Ne érje annak a fejét borotva, mert Istennek szentelt lesz az a gyermek már anyja méhében. Ő kezdi majd megszabadítani Izráelt a filiszteusok hatalmából.
Ilyen volt Pl. Keresztelő János is:
Lk. 1.13-17
De az angyal így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni.
Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének,
mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel,
Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz,
és őelőtte jár
az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.”
És ilyen volt Jézus is.
Szó sincs itt preegzisztenciáról, vagy arról, hogy ezek az emberek korábban léteztek volna. Csak arról van szó, hogy Isten már a születésük előtt tud róluk, ismeri őket, és kiválasztja őket egy feladatra.
Ennek az igének az alapján pl. sokkal jobban lehetne tisztelni a magzati életet!
"Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?"
(Ján 9,1-2.)
Hogyan születhet valaki a saját vétke miatt vakon (vagy nyomoréknak)? Csakis az esetben, ha már korábban itt járt. - Hogyha már élt itt, vétkezhetett. A tanítványok ennek tudatában érdeklődtek.
Erről már írtam KDinának. Nem a Te tanítványod véletlenül?
Hiszen: "Ki miben vétkezik, abban bűnhődik. "Amit vet az ember, azt is aratja. (Gal. 6,7.)
A Bölcsességek könyvében valaki így dicsekszik. "Mivel jó voltam, jutottam tiszta testhez". (8,20.) Habár sokféle okból adódhat ez másképp, de most számunkra a visszatérésre utaló példa a fontos.
Ezékiel ezt prófétálta: "Ki-ki vétke miatt... útjok szerint cselekszem velük, ítéletük szerint ítélem meg őket ". (7,16 és 27.)
A Bibliát egészében kell olvasni, és akkor megtudjuk, hogy létezik generációs átok is, amikor a szülők vétke kihat az utódokra is. Ezt a bálványimádás, azaz az okkultizmus bűne vonja maga után.
2 Móz. 34.7
A ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül,
megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen.
2 Móz. 20.4-5
Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető (féltékeny) Isten vagyok,
a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
A tanítványok kérdése tehát Mózes törvényére utalt, és nem a reinkarnációra.
Már kezdetben kihirdette Izraelnek az Úr: "megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad - és negyedíziglen. (II.Móz. 20,5.) Tudvalévő, hogy lehetséges újraszületni már a harmadik- vagy a negyedik generációban is.
Ezt a reinkarnáció hirdeti, a Biblia semmi ilyesmit nem tanít.
A Biblia azt tanítja, hogy a bálványimádást az atyák megtanítják a gyerekeiknek is, így az átok, amit a bálványimádás von magával tovább adódik az utódokra is.
Ez az átok megtörik, ha valamelyik generáció visszafordul az Úrhoz.
"Enyém a bosszúállás!" (vagyis ti azzal ne törődjetek!), másfelől: "féltőn szerető", sok mindent elenged, megbocsát és gyakran ad haladékot.
A "féltőn szerető" azt jelenti, féltékeny. A bálványimádással kapcsolatban szerepel a Bibliában, ahol Izrael idegen istenekért elhagyta az Istenét. Isten a népével kötött szövetséget a házassági szövetséghez hasonlítja, ő pedig féltékeny férj.
2 Móz. 34.14
Mert nem szabad imádnod más istent; mert az Úr, a kinek neve féltőn szerető, féltőn szerető Isten ő. (féltékeny)
5 Móz. 4.23
Vigyázzatok, hogy az Úrnak, a ti Isteneteknek
szövetségéről, a melyet kötött veletek, el ne felejtkezzetek, és ne csináljatok magatoknak faragott képet, akármihez is hasonlót, a miképen megparancsolta az Úr, a te Istened.
Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten ő.
5 Móz. 6.14
Ne járjatok idegen istenek után, azoknak a népeknek istenei közül, a kik körültetek vannak;
(Mert az Úr, a te Istened féltőn szerető Isten te közötted), hogy az Úrnak, a te Istenednek haragja fel ne gerjedjen reád, és el ne törüljön téged a föld színéről.
Jer. 31.32
... de a kik megrontották az én szövetségemet,
noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
Tehát a Te fenti értelmezésed a "féltőn szeretőn"-ről téves.
Erre a csodálatos égi rendre Pál apostol ekként világít rá:"... amikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk." (I.Kor. 11,32.) vagyis ami a tetteinkért kijár, azt odafent a javunkra akarják fordítani.
Az ember gyakran reklamál: "Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?" - kesereg Jób (21,7.); "Miért szerencsés a bűnösök sorsa? Miért boldogulnak mind, akik csalárdul élnek?" - lázadozik Jeremiás. (12,1.) Még ők is!
Bizony, a nyomorúságba került és a fájdalmakat elszenvedő ember feljajdul, ami érthető, s hogyha mások miatt, gyermekéért, családjáért, népéért, hazájáért teszi, akkor az ő indulata mondhatni: nemes, - de a karma és a kegyelem közvetítői jól tudják, mit, miért, - nekünk pedig csak ritkán adatik meg a felismerés.
Ez szimpla belemagyarázás ezekbe az igékbe, amelyekben egy szó sincs reinkarnációról, vagy karmáról.
Ide vezet annak hangoztatása, hogy a Bibliát nem "szó szerint" kell értelmezni. De nem is más szó szerint, mint ami oda van írva.
Vagyis azt aratjuk, amit vetettünk.
Így van, ez egy szellemi törvényszerűség:
Gal. 6.7
Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
Ám egy szóval sem mondja Pál apostol, hogy majd egy másik életben viseled a tetteid következményét.
Így folytatja:
Gal. 6.8-10
Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.
A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.
Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel.
Felhívom a figyelmedet az "Annakokáért amíg időnk van", új fordításban: "Ezért tehát, míg időnk van," kifejezésre.
Ez egyértelműen arra utal, hogy véges az az idő, amíg jót tehetünk másokkal. Ha Pál több életről beszélne, nem használná ezt a kifejezést. Hisz akkor rengeteg élet állna rendelkezésre a jótettekhez.
Nyilvánvaló, hogy amit vet az ember, annak következményét vagy ebben az egyetlen életében aratja, vagy pedig az ítéletkor, de nem egy következő életben.
A Biblia szerint
ítélet van, nem pedig karma:
2Kor. 5.10
Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.
És ez előtt az ítélet előtt nincs több élet, csak egyetlen egy. Jézus azt mondta:
Luk. 11.32
Ninive férfiai
az ítéletkor együtt támadnak majd fel e nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál.
Ha Ninive férfiai reinkarnálódtak, miért Ninive férfiaiként támadnak fel?
Ha ez a nemzetség reinkarnálódik, akkor miért mondja Jézus, hogy feltámad? Miért nem mondja, hogy még úgyis újraszületik? És miért kárhoztatják (ítélik el) őket Ninive férfiai, ha még több életnyi lehetőségük van a megtérésre?
Hogy lehet az, hogy Te nem látod az ellentmondást az általad hirdetett tan, és a Biblia tanítása között?
A Gondviselés a reinkarnáción keresztül rendezi számláinkat, .
Ilyen kijelentésnek nyoma sincs a Bibliában.
A számlánkat vagy Jézus rendezte, ha elfogadjuk vagy nekünk kell ítéletre mennünk a tetteinkért, és nekünk kell fizetnünk. A halál után ítélet jön...
elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet...
Tehát a Biblia szerint nincs több esély a számla rendezésére.
és e rendezéshez gyakran egy az előzővel ellenkező élethelyzetet teremt. Efféle fordulatokról értesít - virágnyelven - egy másik próféta:
- Hiszen mindentudó Isten az Úr, és a tetteket Ő méri le.
A hősök íja összetörik, - és az elesettek erőt öveznek fel.
A jóllakottak elszegődnek kenyérért, - de akik éheznek, ünnepelnek.
Hetet szül, aki meddő volt, - és gyászol, akinek sok fia volt. [mert]
az Úr megöl és megelevenít, sírba visz, és felhoz onnét.
Az Úr tesz szegénnyé és gazdaggá, ő aláz meg és magasztal fel...
(I.Sám. 2,3-6.)
Hát ezt nagyon virágnyelvnek kell tekinteni, ha bele akarod látni a reinkarnációt.
Nincs itt semmiféle virágnyelv, csak ha mást olvasol bele, mint ami ott áll. Azt kell olvasni, amit Sámuel próféta leírt, és nem mást.
. Ézsaiás által napnál világosabban hangzik Isten üzenete:
"Életre kelnek halottaid, föltámadnak a holttestek! Serkenjetek föl és énekeljetek, akik a porban lakoztok..., mert a föld visszaadja az árnyakat." (Ézs. 26,19.)
Ez is a feltámadásról szól, semmi köze a reinkarnációhoz.
Íme ennek a tükörversei:
Ezék. 37.1-11
Lőn én rajtam az Úrnak keze, és kivitt engem az Úr lélek által, és letőn engem a völgynek közepette, mely csontokkal rakva vala.
És átvitt engem azok mellett köröskörül, és ímé, felette sok vala a völgy színén, és ímé, igen megszáradtak vala.
És monda nékem: Embernek fia! vajjon megélednek-é ezek a tetemek? és mondék: Uram Isten, te tudod!
És monda nékem: Prófétálj e tetemek felől és mondjad nékik: Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Úr beszédét!
Így szól az Úr Isten ezeknek a tetemeknek: Ímé, én bocsátok ti És adok reátok inakat, és hozok reátok húst, és bőrrel beborítlak titeket, és adok belétek lelket, hogy megéledjetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
És én prófétálék, a mint parancsolva vala nékem. És mikor prófétálnék, lőn zúgás és ímé zörgés, és egybemenének a tetemek, mindenik tetem az ő teteméhez.
És látám, és ímé inak valának rajtok, és hús nevekedett, és felül bőr borította be őket; de lélek nem vala még bennök.
És monda nékem: Prófétálj a léleknek, prófétálj embernek fia, és mondjad a léleknek: Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek felől jőjj elő lélek, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek!
És prófétálék a mint parancsolá. És beléjök méne a lélek s megéledének, s állának lábaikra, felette igen nagy sereg.
És monda nékem: Embernek fia! ezek a tetemek az Izráel egész háza. Ímé, ezt mondják: Elszáradtak a mi csontjaink és elveszett a mi reménységünk; kivágattunk!
Ha valahol volna a Bibliában reinkarnáció, akkor ebben a jelenetben benne kellene, hogy legyen. Ám szó sincs róla!
A tetemek, a megholtak, nem reinkarnálódtak, sőt, a lelkük nem is él, csak akkor kelnek életre, miután újra összeáll a testük, és Isten életet lehel beléjük. Tehát nem születtek le újra. Ott hevertek megszáradt csontokként.
Majd megelevenedve azt mondják:"elveszett a mi reménységünk; kivágattunk!"
Ha volna reinkarnáció, miért mondanának ilyet?
Hogyan nem lehet látni az ordító ellentmondást a feltámadás tanítása és a reinkarnáció között?
A Szentírás számtalan helyen és formában igazolja a többszöri életet, de e bizonyítékok többnyire közvetettek és ráutalók.
Mert a Biblia sehol sem igazolja a többszöri életet, még csak nem is említi, csak az magyarázza bele, aki nem ismeri az egésznek a logikáját, és mindenáron bele akarja magyarázni a saját hitét.
Az elfogadáshoz tehát egyrészt érett tudatra, másrészt vallási dogmáktól szabad lelkületre van szükség,
Nem, az elfogadáshoz a Biblia alapvető tanításainak tagadására van szükség. Jézus helyettes áldozatának tagadására van szükség. A Biblia ihletettségének tagadására van szükség.
s akinél e kettő valamelyike hiányzik, az valóban nem találja kellőképp bizonyítottnak, még akkor sem, ha az ige - úgymond - önmagáért beszél.
Nem önmagáért beszél, a reinkarnáció-hívő beszél helyette, a Bibliát szóhoz se engedi jutni.
Egy érett tudatú és lélekben szabad egyén számára azonban a reinkarnáció az élet normális rendje,
Hát Jézus akkor bizonyára nem volt érett tudatú.
és azt ő a Biblia történéseiben, eszmei és erkölcsi mondanivalóiban rögtön felismeri. Ilyeténképp fel tudja magában oldani azt a súlyos ellentmondást, ami a keresztény egyházak teológiájában Isten végtelen jósága és a földre született fiak kiáltó esélyegyenlőtlensége között feszül.
A Biblia válasza erre az esélyegyenlőtlenségre a bűn, nem pedig a reinkarnáció. Az Isten jóságához ennek semmi köze.
Tudja, hogy az "igazságtalanság" látszat, fatális tévedés,
A Biblia szerint ez nagyon is valóság. Szerintem is az.
Egyetlen életet feltételezve az emberi sorsok, lehetőségek és képességek kirívó különbségei egyenesen tagadják a világ erkölcsi rendjét; - miközben a vallási dogma kegyelmes Istenről beszél, ugyanakkor örök kárhozatot helyez kilátásba minden bűnösnek. Az ember ezt hallva csak vakbuzgó hivő, vagy az atesita lehet.
Vagy komolyan veszi a Biblia tanítását, és nem magyaráz bele mindenféle emberi téveszméket, és idegen kultuszok tanait.
A tantétel rangjára emelt világ-rendetlenség Istenre nézve is dehonesztáló. Tehát neki is tartozunk azzal, hogy feladjuk a hozzá méltatlan világfelfogást, és döntsünk az egyébként kéznél lévő jobb mellett. A kereszténység alapjában ilyen. Csak hántsuk le róla a beszűkítő dogmát, és máris a végtelenbe tágul.
Vagyis Jézus bűnért való áldozatát kell róla lehántani, ha jól értem. Máskülönben sosem jutsz el a reinkarnációhoz.
"Legyetek tökéletesek!" - mondotta Jézus. Tehát hivatásunk a fejlődés, és ez a mi visszatéréseink elvi oka.
Itt is belemagyarázol valami egészen mást Jézus szavaiba. A Biblia önmagát értelmezi. Jézus elmondta Nikodémusnak, mi a tökéletessé válás útja.
Ján. 3.5
Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
Nem újra leszületésről beszélt, hanem Víztől és Lélektől való újonnan születésről. Szellemi születésről beszélt:
Ján. 3.6
A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
Az újonnan született ember már képes a tökéletesedésre. Ha nem születik újonnan víztől és Lélektől, mindegy hányszor születik le a földre, sosem lesz tökéletes.
Kedves István!
Az írásod többi részére nem tudok reagálni, mert ennyi időm sajnos nekem sincs.
Én nem vonom kétségbe, hogy sokat foglalkoztál szellemi dolgokkal, sokat olvastál, és sok téren tájékozott vagy.
De bármennyire sajnálom, azt kell mondanom, hogy a Biblia központi tanítását a megváltásról egyáltalán nem érted, sem a Biblia összefüggéseit nem ismered.
Ez nem meglepő, mivel a Biblia maga mondja:
1Kor. 2.14
A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti,
sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni.
Lelki embernek azt nevezi a Biblia, aki újonnan született víztől és Lélektől, szívébe fogadta Krisztust, és Isten Lelke vezeti el az Igében minden igazságra. A Szent Lélek pedig sosem állít ellentétes dolgot Isten Igéjével. Sosem mondja azt, hogy ezt vagy azt kitöröltek a Bibliából, vagy téves fordítás, vagy elírás. A Szent Lélek azt veszi alapul, ami a Bibliában áll, és összefüggéseiben magyarázza az Igét, mindenféle emberi felfogástól függetlenül.
Az Isten logikája nem emberi logika.
Ézs. 55.8-9
Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR.
Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.
A Bibliában Isten logikáját kell keresni az Ő elgondolásait, nem pedig a magunk alkotta nézeteket belemagyarázni. Ha Isten Igéje nem egyezik a mi elképzelésünkkel, nem a Bibliában van a hiba.
Isten gondolataira pedig csak az Ő Lelke tud elvezetni. És nem fogja azt mondani, hogy "Figyu... ezt itt elírtam..." vagy "Ez itt hamis, már nem érvényes, ne vedd figyelembe..."
Nekem legalábbis a 20 év alatt, mióta személyes kapcsolatban vagyok az Úrral, egyszer sem mondott ilyet.
Felőlem mindenki abban hisz, amiben akar, de az egyes felfogásokat a maguk helyén kellene kezelni, és nem kellene beleerőltetni egy attól teljesen idegen kultúra hitvilágába.
A Biblia egyértelműen állítja, hogy az ember semmit sem tud tenni a saját üdvössége érdekében; akárhány életet élne is le, akármilyen spirituális gyakorlatokat folytat, akármennyi ismeretre is tesz szert, nem tudja magát megváltani.
Egyedül Jézus Krisztus vére az, ami lemossa a bűnöket, ezt pedig Isten teszi értünk.
A reinkarnáció az önmegváltás útja... A Biblia ennek szögesen ellene mond, és azt tanítja:
Eféz. 2.8-9
Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.
Tehát a sorozatos leszületések, még ha lennének is, teljesen feleslegesek lennének, mivel a megtartásunk szempontjából a mi cselekedeteink nem osztanak, nem szoroznak. Ezt mondja a fenti ige.
Róm. 3.22
Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette
a Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség:
mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének.
Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.
Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte
türelme idején, hogy e mostani időben mutassa meg igazságát:
mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz.
Ez egyetlen élet alatt történik, Jézusban most, ebben az életben kell hinnünk ahhoz, hogy Isten igazzá tegyen minket, most kell mellette döntenünk. Ezért a Biblia mindenhol sürgeti a döntésünket:
2Kor. 6.2
...
Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”
Józs. 24.15
Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válaszszatok magatoknak
még ma, a kit szolgáljatok;... én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.
Én is az Úrnak szolgálok. Az Úr azt mondja: "még ma". Ma van az üdvösség napja.
A Sátán ehhez csak két betűt tesz hozzá: Ma
jd
Aki a reinkarnációt hirdeti, ezt a "majd"-ot hirdeti a Bibliával szemben. Ez a véleményem.
