OFF
Lazítsunk egy kicsit
Történet, egy a még külföldi polgárait is figyelmességgel kezelő demokráciából.
Velem történt.
Vállatunknál kávé szünetben Tell Vilmosról és az alma lövésről ment a beszélgetés.
Pontosabban arról, hogy eltekintve az embertelen szigortól, jogos volt e a büntetés.
Tell azért kapta a büntetést mert nem tett eleget a Habsburg-helytartó parancsának, miszerint az altdorfi főtéren egy botra feltűzött kalapja előtt ugyanúgy kell tisztelegni, mintha ő maga állna ott.
Szerintem jogos volt, mert a felsőbbségek kalapjának köszöntése az akkori előírások szerint kötelező volt.
Sőt, ez az értelmetlen előírás a katonaságnál a modern korig megmaradt.
Ha egy kiskatona bement egy vendéglőbe, tisztelegni kellet neki a fogasra felakasztott tiszti sapka előtt. Mondtam én.
Parázs vita lett belőle. Svájcban sorkatonaság van. Egyik férfi sem ismerte ezt az előírást.
Igen, de én ezt valamikor egy tekintélyes svájci újságban olvastam.
Mivel svájciakkal szembe nem szeretek vitát veszteni, felhívtam Bernben a hadügyminisztériumot.
A telefonos nő azonnal kapcsolt egy férfihez, aki jót mulatott kérdésemen.
Amikor megjegyeztem melyik újságban olvastam (Neue Zürcher Zeitung), mondta várjak.
Pár perc után közölte, hogy ezt meg kell vitatnia kollégáival. Felírta nevem telefonszámom.
Nem hívott vissza, de három nap múlva kaptam egy csomag a minisztériumtól. Benne egy több mint száz éves szolgálati előírást tartalmazó könyvvel. Az ide tartozó előírásokat megjelölték.
Sajnálták, hogy nem tudták állításomat igazolni. Küldjem vissza ha elolvastam.
Annak ellenére, hogy akcentussall beszélem a németet nem kérdezték mi fajta vagyok.
Biztos utána néztek, mert a címemet nem kérdezték.
Gyerekek, ez Svájc.
ON