Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.

Kérdezősködő

-Kipi-kop,
kipi-kop,
róka papa,
ki kopog?

-Őszi eső,
kis buti,
nyarunk végét
hirdeti...

-Susorog,
susorog,
róka mama,
mi susog?

-Fáradt lomb közt
őszi szél
súgja:mindjárt
itt a tél...

Faggatózó

-Reggel mi lesz, asszonyka?
-Kalács ,dinnye, káposzta.
-Délben mi lesz, asszonyka?
-Mákos rétes, kisbukta...
-Lesz e finom uzsonna?
-Valamennyi szalonna.
-Estebédre lesz -e jó?
-Fügefürt és zöld dió.
-Aztán mi lesz asszonyka?
-Csillagfény lesz álomra...

Szabó Era:

Papagáj

Tarka-barka,
csőre görbe,
tetszeleg a
ki tükörbe

Csivít csacsog,
repdes körbe,
csak a macska
csalja törbe

Mert a macska
halk és fürge,
és amancsa
karma görbe,

a madarat szereti:
vacsorára kell neki...


Kisliba,kiskacsa

Kisliba, kiskacsa
együtt mentek pancsiba,
de a liba megijedt,
sosem látott még ilyet:
"Erre hullám, arra hullám,
partra vetné liba -hullám!
Ezentúl te, kiskacsa,
nélkülem mész pancsiba!"

Szabó Era:

Vízitündér

Hol lakik a Vízitündér?
Én tudom!
Kezet nyújt, ha ezt a csapot
megnyitom...
De csak búsul csőbe zárva,
néha itt
egymás után
csöpögteti könnyeit...

Néha pedig kiengedem,
a kádban meséli,
hogy nem boldog a
lakásban...
Jobb volt neki tóban élni,
mesében,
mert itt senki
nem hisz már a
tündérben...

Sárkánytánc

Sárkány sürög
sárkány forog
lángot fúj a
sárkány torok

Sárkány sarkán
sarkantyúja
csöng mikor a
lángot fújja

Forró táncát
lomhán járja
királylány a
táncos párja

Szép királylány
csak tipeg
lesi, hogy
ki menti meg?

Évszakok körforgása

Ősz apó telet lesi,
ha késik, felkeresi,
Tél nyakán a Tavasz ül,
fényt hírdetni elrepül,
előcsalja a Nyarat,
míg ez vet, a Nyár arat.
Hajlott hátú ősz eszi
a zöldeket,s a Telet lesi

Májusi zsongás

Erős hangú rigómadár
kit ébresztgetsz ilyen korán?
Barátomat a napot
ébresztgetem álmából.

Susogja a lágy szellő,
zsibong már a levegő,
rét virága kelyhét nyitja,
bogarakat kinálgatja.

Kóstolják az édes nektárt,
izlelik a virág porát,
étel-ital bőven van
hisz a réten május van.

Táncoljatok rovarok,
legszebb ruhát húzzatok,
ünnepel a szép természet
zsong a világ körülöttem.

(Júliapeic)​

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért
Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket, csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és halott anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom.
De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek!

Fölkeltek a madarak

Fölkeltek a madarak
Hamarabb,
mint a nap,
fölkeltek a madarak.
Hajnali
ég alatt
elfütyülik álmukat.
Elmondják
álmukat,
meglebbentik szárnyukat.
Lebbentik szárnyukat,
fáról fára szállanak.
Keresik
hol akad
reggelire jó falat.
Egy falat,
két falat,
kukacok és bogarak.
Mire fölkél a nap
jóllaknak a madarak.
Zelk Zoltán​

Ének: Lepke, lepke szállj a terenyembe!
Nem szállok mert féle, örülök, hogy
élek!

vers


A kis virág és a tarka lepke

Egyszer, valamikor réges-régen,
Mint egy régi szép mesében,
A barna-sötét föld ölén - ott lent,
Egy parányi, aprócska mag pihent.

Eljött végre a tavsz, kikelet,
A picinyke mag lassan felébredt,
Kihajt a pici gyökér - kicsi szár,
Hívogatja a meleg napsugár.

Sok levelet bont, a szára szökken,
Sokkal szebb most: smaragd-zölden!
Éjjelre éj jő, és nappalra nap,
A pindúrka növény serényen hajt.
...és a legmagasabb ágán, ott fenn,
Egy csinos kis bimbó is megjelent.

A kicsinyke bimbó szirmokat bontott,
Még a napocska is rámosolygott.
Piros-ragyogó, selymesen fényes,
Nem láttam még soha ilyen szépet!

Szivárvány-tarka szín lepke arra repült,
A virág szírmára óvatosan ráült.
Cirógatta, s mondott szép meséket,
Senki nem választhatta el őket!

Forró, és szép hosszú volt a nyár,
Boldogan élt a lepke-virág pár!
Ringatta őket az őszi szél,
Tudták, lassan eljő a tél.

Hideg lett, a virágot fagy marta,
De ő a pillét védte, betakarta.
Szirmai egyenként kihullottak,
A fagyott lepke a földre pottyant.

A hótakaró alatt eggyé válltak
Piros szírmok, tarka lepkeszárnyak!
...és mikor eljött a következő nyár:
azon a helyen virág nyílt: tarka-szivárvány!



Nyitott tenyeremre,
Rászállott egy lepke.
Szárnyait próbálja:
Repülhet-e messze?

Kertem virágai
Tarkán illatoznak.
Nem gondolnak arra,
Jön-e vihar holnap?

Ujjaim behajtom
Belül van a lepke,
Érzem, ahogy teste
Vergődik kezembe.

Ha tudná, nem bántom,
Talán nem is félne,
Boldogan maradna
Kezem melegébe.

Kinyújtom ujjaim,
Nézem, ahogy elszáll,
Virágszirmok között,
Új otthonra talál.

Bár tudnék repülni,
Úgy, mint ez a lepke,
Örömmel megbújnék
Védő tenyeredbe.

Pillangós versek

citabella írta:

Sziasztok!

Ovisaimmal a Három szép pillangó című mese dramatizálásával készülünk a tanévzáróra.
Ha ismertek rövid, pillangókról, lepkékről szóló versikéket nagy segítségemre lennétek.

Kattints a kibontásához...

Tarka szárnyú pillangó icipici lepke
Légy hamar szófogadó szállj le a kezemre
Hipp ide hopp oda, száll a pillangó tova
Messze, messze, messze
A pillangót elkaptam, itt van a kezemben.


Kis lepkéim hova, hova?
Mért repdestek ide s tova?
Gyertek velünk játszani, játszani!
Gyertek velünk játszani!

Ha, eső lesz, hazatérünk.
Szállást ad a tuli nékünk.
Ugye, kedves tulipán, tulipán?
Ugye, kedves tulipán.


Kis pillangó picike,
Ne légy mohó, szállj ide!
Tarka-barka szárnyadon,
Gyönyörködtem szárnyadon,
Gyönyörködöm és nagyon!


Fazekas Anna: Lepke
Patakparti nefelejcsre
Rászállott egy tarka lepke.
Bíborszárnya, bársony teste,
Aranyporral volt befestve.
Megcsodálta füstifecske,
Csiripelő verebecske.
Lement a nap, jött az este.
Elszállott a tarka lepke.

Eszembe jutott még egy lepkés ének:

Lepke te kedves szállj csak!
Lepke te kedves várlak!
Szállj magasabbra nálam, hogy ragyogásod lássam!
Erdő, rét és patak után leld mega nyugtot nálam
Erdő, rét és patak után leld meg a nyugtot nálam!

Ürge fut, ürge fut,
de messzire úgyse jut.
Itt a zsákom, elé tartom,
megállj ürge, nem lesz pardon.

Ürge fut, ürge fut,
egyenest a zsákba jut.
Jó erős az én kis markom,
a zsák száját is megtartom.

Ürge fut, ürge fut,
a zsákomból ki nem jut,
de mégiscsak megsajnálom,
a zsák száját széjjeltárom:

- Ürge fuss, ürge fuss!
Néked tőlem ez a juss.
Édesanyám szeme ragyog,
hogy ilyen jó gyerek vagyok.

A csintalan kisegér
Egyszer egy kicsi egér
Mit csinált, mit nem?
Sajtot lopott! Egészet!
De ez még nem minden!

Meglelte a gazdaasszony
A sajtnak a hűlt helyét,
Vagyis még egy darabkát,
Mit nem lelt meg az egér.

Elment Ő a bíróságra,
Lopást jelentett be,
És kit bíztak meg nyomozásra?
Nem mást, az egeret.

Körülnézett az egérke,
Közben reggelizett,
Nem máshonnan, a kamrából,
Megint sajtot evett!

Rajzolt egy pár rókanyomot
A jó puha földre,
"Megtaláltam én a tolvajt!
A róka az!" közölte.

El is mentek a rókához,
Kérték ám a sajtot,
A róka elcsodálkozott,
Erről nem is hallott!

Elkérték hát a rókától
A nagy, kerek sajtot,
"Na de kérem ez az enyém!"
A róka panaszkodott.

Így a kedves gazdasszony
Megkapta a sajtot,
Szegény róka jól pórul járt,
Az egér meg jóllakott.

Dirmeg-dörmög a medve,
Nincsen neki jókedve.
Alhatnék, mert hideg van,
Jó lesz benn a barlangban

Esik eső, jaj-jaj-jaj!
mindjárt itt a zivatar.
Tüzes villám cikázik,
Aki nem fut, megázik

Az a gyermek, aki rendes
az asztalnál mindig csendes,
csendben várja, míg enni kap,
az ételben nem válogat.
Nem csörömpöl kanalával,
ételt nem fog tíz ujjával,
egyenesen ül a széken,
Nem lakott jól? Kér még szépen.
A húst csak kenyérrel eszi,
a csontot tányérba