Dorci!
Szeretettel küldöm a nekem meglévő Szalai Borbála verseket!
Szalai Borbála:
Hápi kacsa
Készítette: Farkas Helga
Volt egyszer egy kicsi kacsa,
úgy hívták, hogy Hápi.
Alig bújt ki a tojásból,
máris tudott járni.
Pihés volt a feje, nyaka,
szárnya, hasa, háta,
színe pedig, mint a pitypang,
éppen olyan sárga.
Hápi kacs minden reggel
fölkelt kakasszóra,
kapta magát s szaporázva
totyogott a tóra.
Hogy a vízbe toccsanhasson,
mindig csak azt leste...
Fürdött reggel, fürdött este,
jót lubickolt este.
Hát egy napon Hápi kacsa
csodálkozva látja:
hófehér lett nyaka, hasa,
háta meg a szárnya!
Addig-addig mosdott, fürdött
lubickolt a tóba -
amíg az a szép sárga szín
mind lekopott róla...
Örködő csillagok
Az öreg hold
fönn az égen
már jó messze
baktatott,
mire sorban
fölébredtek
körötte a
csillagok.
Tündökölve
sziporkáztak
a parányi
mécsesek,
talán éppen
vetélkedtek:
melyiküknek
fénye szebb?
Minden este
akkor keltek,
mikor a nap
lebukott,
nem csoda, hogy,
életükben
sosem látták
a napot.
Hát egy éjjel,
őszi éjjel
három csillag
mit csinált:
a keleti
égbolt szélén
összedugta
buksiját.
Sugdolóztak,
tanakodtak,
szövögették
tervüket:
ébren várják
be a hajnalt,
le nem hunyják
szemüket.
Mikor reggel
munkába áll -
meglesik majd
a napot,
hadd lássák már
egyszer ők is,
ők, az éji
csillagok.
Strázsált ám a
három csillag,
kitartóan
örködött,
egyre leste,
mikor bukkan,
fel a nap a
föld fölött...
Csakhogy mire
jött a hajnal,
s halvány fénye
szertefolyt,
a három kis
őrszem közül
kettő bizony
bóbiskolt.
A harmadik
álmot űzve
egyet-egyet
pislogott:
- Nemsokára
itt a reggel!
Meg kell látnom
a napot!...
Ám erősebb
volt az álom,
s a kis mécses
kialudt...
Épp mikor
az új reggel
a nap előtt
tárt kaput.
Kakaskodnak, kakaskodnak -
repülnek a fényes tollak...
Nőtt a csacsi, növekedett,
nagy csacsivá cseperedett.
Azt mondta az anyukája:
”Beiratlak iskolába!
Tanulj fiam, okosodjál,
lusta szamár ne maradjál!”
- Így került az első b’-be,
csacsi család csemetéje.
Vettek neki könyvet, irkát,
kalamárist, tollat, tintát.
Táskát is, egy szép nagyot,
abba mindent berakott.
Reggelenként útnak eredt,
a nagyfülű csacsigyerek.
Sietett, hogy idejében
ott legyen az első b’-ben.
Gondtalanul nyargalászva
ment mindig az iskolába.
Hátán vitte tudományát,
a hatalmas teli táskát…
Mert a csacsi úgy gondolta,
a tudományt abban hordja.
Teltek, múltak napok, hetek,
a sok kicsi elsős gyerek
az abc-t megtanulta,
már az egyszer-egyet fújta.
A csacsi meg minden este
a könyvét feje alá tette!
Azt hitte, a tudománya
így vándorol buksijába.
Tanulni biz’ nem volt kedve,
sose tudta, mi a lecke!
Ült, csak ült a szamárpadban,
kalimpált a füle nagyban…
Csacsi család fiacskája
az első b’-t ötször járta.
Tudomány rá így sem ragadt,
bizony, jó nagy szamár maradt!
Betűország kincsei
Sok újdonsült
kisdiáknak
kitárul egy új világ:
titokzatos
Betűország
ma nyitja meg kapuját.
Csodálatos
ez az ország,
gazdagsága rengeteg:
minden betű
kincset érő
titkokat is rejteget.
S, aki egyszer
megismeri
mind a betűk titkait
magáénak
tekintheti
Betűország kincseit.
Ez aztán a gyöngyélet
Lánc, lánc,
eszterlánc!
Kezdődhet a
medvetánc!
Sárgarigók zenélnek:
híre sincs már a télnek.
Tip-top,
tipi-top!
Kizöldült a
libatopp!
Két medvebocs - pont egy pár-
rigófüttyre táncot jár.
Tip-top,
tipi-top!
Tányértalpuk
nem kopog.
Cifrázzák a bocslábak:
mackómódra bokáznak.
Lánc-lánc
eszterlánc!
Tyű, de fürge
medvetánc!
Sárgarigók zenélnek:
ez aztán a gyöngyélet!
Utolérem a bátyámat
Mi tagadás, irigyeltem
Hogy a bátyám iskolás,
Hogy őneki gyerekjáték
Az írás, az olvasás.
Csodáltam, hogy milyen szépen
Formálja a betűket,
S hiába van sok belőlük,
Ismeri a nevüket.
Úgy megy neki az olvasás,
Akárcsak a vízfolyás
Hej — gondoltam —
Mikor lesz már
Belőlem is iskolás!
S most, amikor beírattak
Iskolába az idén,
Megfogadtam: a bátyámat
Utolérem, bizony én!
Csiga Zsiga
Csiga család kicsiny fia,
a kiváncsi Csiga Zsiga
gondolt egyet, nagy merészet:
"Megyek én és széjjelnézek,
ki lakik e bokor alatt,
kié az a fura kalap?!"
El is indult Csiga Zsiga,
lassan ment, mint minden csiga.
Míg odaért- azalatt
jókorát nőtt a kalap.
"Az én nevem Gomba Gábor,
gomba vagyok a javából!
Nagyot nőttem reggel óta,
így növünk mi- gomba módra!"
Nézte Zsiga a kalapot,
bánatosan sóhajtozott:
"Hej, ha gomba lettem volna,
de nagy lennék már azóta!"
Míg így töpreng- azalatt
nyugovóra tért a nap.
"Hallod-e, te csigagyerek,
itt az este, mi lesz veled?
Éjszakára szállást ki ad?
Meglásd, félni fogsz itt magad!"
"Dehogy félek, kedveg Gomba!
Bebújok a házikómba!
Nem lehet itt semmi hiba,
azért vagyok Csiga Zsiga!
Mire felkel majd a nap,
jól kialszom magamat!"
Legyen öröm a tanulás!
Hangosabbak ma az utcák,
Gyerekektől népesek,
Valahogyan még a nap is
Szebben ragyog, fényesebb.
Izgatottan várt e napra
Minden kezdő kisdiák:
Az iskola előttük is
Kitárja ma kapuját.
Megtanulnak betűt vetni
A tétova kis kezek:
Csengő-bongó szép szavakkal
Telnek majd a füzetek…
Ma, amikor útnak indul
A sok kicsi iskolás,
Kívánjuk, hogy öröm legyen
Számukra a tanulás!
Mesevilág
Fehér lett a kert, az udvar,
fehér lett a
nagyvilág!
Mesebeli kristályoktól
mesések a kerti fák.
Csakhogy nem hó hullott rájuk,
nem is dér és
nem dara...
Mesés kertbe mesés fákat
varázsolt a
zúzmara.
