Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.
- Téma inditó csipkebogyo
- Kezdés dátuma
- Státusza
Villanyrendőr
Most még piros,
később sárga,
míg a szemed zöldet várja
piros mondja állj,baj ne essék várj.
Sárga súgja
légy türelmes,
indulni még veszedelmes!
De amikor zöldet mutat
indulj pajtás,
jó utat!
Kinek kedves keze lába
Nézze,mit jelez a lámpa.
Zöldet,sárgát,pirosat
szabad utat tilosat!
Most még piros,
később sárga,
míg a szemed zöldet várja
piros mondja állj,baj ne essék várj.
Sárga súgja
légy türelmes,
indulni még veszedelmes!
De amikor zöldet mutat
indulj pajtás,
jó utat!
Kinek kedves keze lába
Nézze,mit jelez a lámpa.
Zöldet,sárgát,pirosat
szabad utat tilosat!
Egy kis lazítás...
KIFORDITOM
(A kézfej kifelé fordítása)
BEFORDITOM
(A kézfej befelé fordítása)
FÖLFORDITOM
(A kézfej felfelé fordítása)
LEFORDITOM
(A kézfej lefelé fordítása)
ZONGORÁZOK,FURULYÁZOK
(Újjak mozgatása)
ERŐSEBB LETT A KEZEM
A TORNÁT BEFEJEZEM!
(A kézfej ökölbe szorítása)
KIFORDITOM
(A kézfej kifelé fordítása)
BEFORDITOM
(A kézfej befelé fordítása)
FÖLFORDITOM
(A kézfej felfelé fordítása)
LEFORDITOM
(A kézfej lefelé fordítása)
ZONGORÁZOK,FURULYÁZOK
(Újjak mozgatása)
ERŐSEBB LETT A KEZEM
A TORNÁT BEFEJEZEM!
(A kézfej ökölbe szorítása)
Zivatar
Csöpörög az eső
(Mindkét kéz egy egy újjával kopogunk az asztalon.)
Esik az eső
(Két két újjal kopogunk az asztalon)
Zuhog az eső
(Hangosabban kopogunk)
Ömlik az eső
(Az összes újjunkkal dobogunk az asztalon)
Villámlik
(Sziszegünk a fogaink között a kezünkkel villámokat rajzolunk a levegöbe)
Menydörög
(Ökleinkkel dörömbölünk az asztalon)
Minden gyermek hazaszalad
(Kezünket hátratesszük és előrehajolunk mint akik futnak)
S holnap szépen süt a nap!
(Mindkét kezünkkel nagy köröket rajzolunk a napot utánozva.)
Csöpörög az eső
(Mindkét kéz egy egy újjával kopogunk az asztalon.)
Esik az eső
(Két két újjal kopogunk az asztalon)
Zuhog az eső
(Hangosabban kopogunk)
Ömlik az eső
(Az összes újjunkkal dobogunk az asztalon)
Villámlik
(Sziszegünk a fogaink között a kezünkkel villámokat rajzolunk a levegöbe)
Menydörög
(Ökleinkkel dörömbölünk az asztalon)
Minden gyermek hazaszalad
(Kezünket hátratesszük és előrehajolunk mint akik futnak)
S holnap szépen süt a nap!
(Mindkét kezünkkel nagy köröket rajzolunk a napot utánozva.)
Tóth Juli
Az én őrangyalom
Az én őrangyalom
Az én őrangyalom Te vagy
Anyukám!
Jól tudom, hogy mindig vigyázol reám.
Anyukám!
Jól tudom, hogy mindig vigyázol reám.
Úgy ragyogsz, akár a Nap,
Fenn, a kéklő égen.
Világítod az utam,
Óvod minden léptem.
Fenn, a kéklő égen.
Világítod az utam,
Óvod minden léptem.
Mit tesz a kiskezem, és mit mond a szám
Anyukám!
Mindig-mindig vigyázz majd reám!
Anyukám!
Mindig-mindig vigyázz majd reám!
Zelk Zoltán: Az okos tücsök
"Tücsük, húzd az én nótámat!"
-szól a margaréta.
"Azt húzzad, hogy virág vagyok
és nem sárgarépa..."
"Tücsök, az enyémet húzzad!"
-piros pipacs mondja.
"Az enyémet! Az enyémet!"
-kiáltozzák sorba...
Szegény tücsök látja már, hogy
a fele sem tréfa:
a végén még hajba kapnak
pipacs, margaréta.
Ezért így szól: "Nem húzhatom
nektek, szép virágok,
ma van a Hold neve napja,
neki muzsikálok..."
"Tücsük, húzd az én nótámat!"
-szól a margaréta.
"Azt húzzad, hogy virág vagyok
és nem sárgarépa..."
"Tücsök, az enyémet húzzad!"
-piros pipacs mondja.
"Az enyémet! Az enyémet!"
-kiáltozzák sorba...
Szegény tücsök látja már, hogy
a fele sem tréfa:
a végén még hajba kapnak
pipacs, margaréta.
Ezért így szól: "Nem húzhatom
nektek, szép virágok,
ma van a Hold neve napja,
neki muzsikálok..."
Felkel a nap jókor reggel,
útnak indul fényes kedvvel.
Fölfelé hág a kék égen
s félúthoz ér, éppen délben.
Mégsem áll meg, nem ebédel,
komótosan tovább lépdel...
Lassacskán megy, mendegél.
pont estére célba ér.
Megérinti az ég szélét
s le is oltja arany fényét.
útnak indul fényes kedvvel.
Fölfelé hág a kék égen
s félúthoz ér, éppen délben.
Mégsem áll meg, nem ebédel,
komótosan tovább lépdel...
Lassacskán megy, mendegél.
pont estére célba ér.
Megérinti az ég szélét
s le is oltja arany fényét.
Létay Lajos: Édesanyámnak
Kezemben a tavasz első kis virága
Szívemben a szeretet, tisztelet ás hála....
Ezzel köszöntelek Édesanyám drága.
Kívánok sok erőt egész életedre,
Kitartást és sikert a te lépteidre!
Éljen nagyon soká Édesanyám drága
Ez az én szívemnek legfőbb kívánsága
Kezemben a tavasz első kis virága
Szívemben a szeretet, tisztelet ás hála....
Ezzel köszöntelek Édesanyám drága.
Kívánok sok erőt egész életedre,
Kitartást és sikert a te lépteidre!
Éljen nagyon soká Édesanyám drága
Ez az én szívemnek legfőbb kívánsága
SZALAI BORBÁLA
AZ ÓVODÁS NYÚL TAMÁS
Erdő szélén, bokor alján,
megnyílt az új óvoda.
Tomi fiát Nyúlanyó is
beíratta hát oda.
Megszeppenve nézett körül,
Az aprócska nyúlgyerek.
Mama felek vigyél haza,
Itt senkit se ismerek!
Szólt az anyja- Hogy lehetsz
Ily gyáva nyúl?
Itt van minden szomszéd gyerek.
Nézd Tapsi is itt tanul!
Így kezdte el az óvodát,
Kurta farkú nyúl Tamás.
Verset tanult, énekeket
Mint a többi óvodás.
Eljött a tél, szól az anyja
Halljuk, mit tudsz kis fiam?
Csengő hangon kezdi Tomi:
Trilla-trilla-trillala!
De hiszen ez madár nóta!
Hol tanultad jó gyerek!?
Óvodámban sárgarigó,
tanítja az éneket.
Na lett erre nagy derültség,
Visszhangzott a kacagás!
Fel is húzta ám az orrát,
Megsértődött Nyúl Tamás.
Amióta kinevették,
Meg se mukkan soha sem.
Nem bírja őt szóra bírni,
Meg a saját anyja sem.
Eszembe jutott egy kedves dalocska a közlekedéssel kapcsolatban.
A Debrecenbe kéne menni kezdetű dal dallamára énekeljük a gyerekekkel, ha unatkozunk a piros lámpánál, a gyerkőcök nagyon szeretik. (Mókás nézni az emberek arcát is, amikor azt hallják, hogy 28 gyerek énekel a járdán.)
Amikor a lámpa piros,
Kocsiútra lépni tilos!
Hogyha sárga tessék várni,
Zöldön lehet átsétálni!
(Egy bökkenő van csak ezzel a dallal: a gyalogos lámpán csak piros és zöld van, de ezen a gyerekeknek nem okoz ám traumát!
)
A Debrecenbe kéne menni kezdetű dal dallamára énekeljük a gyerekekkel, ha unatkozunk a piros lámpánál, a gyerkőcök nagyon szeretik. (Mókás nézni az emberek arcát is, amikor azt hallják, hogy 28 gyerek énekel a járdán.)
Amikor a lámpa piros,
Kocsiútra lépni tilos!
Hogyha sárga tessék várni,
Zöldön lehet átsétálni!
(Egy bökkenő van csak ezzel a dallal: a gyalogos lámpán csak piros és zöld van, de ezen a gyerekeknek nem okoz ám traumát!
)
És még egy, a Kicsi vagyok én, majd megnövök én dallamára:
Variáció1:
"Piszkos a kezem , meg a tenyerem,
ettől kapok betegséget ha ezzel eszem.
De én megmosom, vízzel szappannal,
pusztulnak a bacilusok rögtön azonnal!"
Variáció2:
"Piszkos a kezem , meg a tenyerem,
akkor kapok betegséget ha ezzel eszem.
De ha megmosom, vízzel szappannal,
eltűnnek a bacilusok, nem lesz semmi baj!"
Variáció 3:
"Piszkos a kezem , meg a tenyerem,
Akkor leszek nagyon beteg, ha ezzel eszem.
De ha megmosom, vízzel szappannal,
Meghalnak a bacilusok, nem lesz semmi baj!"
Kinek melyik sor tetszik, úgy variálja!
Variáció1:
"Piszkos a kezem , meg a tenyerem,
ettől kapok betegséget ha ezzel eszem.
De én megmosom, vízzel szappannal,
pusztulnak a bacilusok rögtön azonnal!"
Variáció2:
"Piszkos a kezem , meg a tenyerem,
akkor kapok betegséget ha ezzel eszem.
De ha megmosom, vízzel szappannal,
eltűnnek a bacilusok, nem lesz semmi baj!"
Variáció 3:
"Piszkos a kezem , meg a tenyerem,
Akkor leszek nagyon beteg, ha ezzel eszem.
De ha megmosom, vízzel szappannal,
Meghalnak a bacilusok, nem lesz semmi baj!"
Kinek melyik sor tetszik, úgy variálja!
Gyermeknapra
Osvát Erzsébet
Gyermeknapra
Napsugár,
napsugár,
ragyogj, süss ma szebben!
simogasd a gyerekeket
lágyan melegebben!
Madarak,
madarak,
cinkék, csalogányok,
köszöntő dalotok
vígan csattogjátok!
Virágok,
virágok,
szegfűk, tulipánok,
a lánykákat, a fiúkat
virulva várjátok!
Hadd legyen
ez a nap
egy nagy örömének!
Ezt kívánom én a világ
minden gyermekének.
Gyermeknapra
Napsugár,
napsugár,
ragyogj, süss ma szebben!
simogasd a gyerekeket
lágyan melegebben!
Madarak,
madarak,
cinkék, csalogányok,
köszöntő dalotok
vígan csattogjátok!
Virágok,
virágok,
szegfűk, tulipánok,
a lánykákat, a fiúkat
virulva várjátok!
Hadd legyen
ez a nap
egy nagy örömének!
Ezt kívánom én a világ
minden gyermekének.
Köszi Dooorci!
Találtam egyet Szalai Borbálától is!
Találtam egyet Szalai Borbálától is!
Szalai Borbála
Halljátok meg emberek!
Gyermeknapot ünnepelünk
mi, kicsinyke gyerekek...
Halljátok meg kérésünket,
halljátok meg, emberek!
Azt akarjuk, azt kívánjuk,
sose legyen háború!
A mi kicsi gyermekszívünk
sose legyen szomorú!
Hogyha végleg elcsitulnak
az öldöklő fegyverek:
nem járnak majd a világban
árván maradt gyerekek!
Vigyázzatok a békére!
Védjétek meg mi nekünk!
Rakéták meg atombombák
ne oltsák ki életünk!
Békés mezők kalászait
fürdesse a napsugár!
Békén költse fiókáit
fészkében a kis madár!
Ölelje át a világot -
nefelejcsszín, tiszta ég!
Hadd nevelje minden anya
békében a gyermekét!
Halljátok meg emberek!
Gyermeknapot ünnepelünk
mi, kicsinyke gyerekek...
Halljátok meg kérésünket,
halljátok meg, emberek!
Azt akarjuk, azt kívánjuk,
sose legyen háború!
A mi kicsi gyermekszívünk
sose legyen szomorú!
Hogyha végleg elcsitulnak
az öldöklő fegyverek:
nem járnak majd a világban
árván maradt gyerekek!
Vigyázzatok a békére!
Védjétek meg mi nekünk!
Rakéták meg atombombák
ne oltsák ki életünk!
Békés mezők kalászait
fürdesse a napsugár!
Békén költse fiókáit
fészkében a kis madár!
Ölelje át a világot -
nefelejcsszín, tiszta ég!
Hadd nevelje minden anya
békében a gyermekét!
Doorcinak találtam, igaz, ezek téliek
Szalai Borbála: Az a huncut napsugár
Alvó fákra pihedunnát,
Pehelypaplant húz a tél.
Háztetőnkre kucsma került,
Meleg kucsma, hófehér.
Duzzadt, dagadt a nagy sapka,
Vastagon hullt rá a hó.
Kucsmájában a mi házunk
Olyan lett, mint Télapó.
Csodálkozva nézegette,
Bámulta a napsugár:
Nem igazi Télapó így!
Hol maradt a nagy szakáll?
Gondolt egyet, s munkájába
Azon nyomban belekezd:
Kucsma alól víz patakzik,
Ellepi a házereszt…
Addig sütött, addig tűzött
Az a huncut napsugár:
Míg a fénylő jégcsapokból
Elkészült a dús szakáll!
Szalai Borbála: Üzenet
Télországból
Fontos hír jött
Üzenet.
Gyors járású
Szélpostával
Érkezett:
„Ma éjszaka
Útnak indult
Télapó!”
A nagy hírre
Szállingózni
Kezd a hó.
Milliónyi
Hócsillagot
Hint a tél,
Fütyörészve
Nagy munkához
Lát a szél:
Hópihékből
Sző a fürge
Fergeteg
Puha, fehér
Gyémántfényű
Szőnyeget.
El is készül
Mire megjön
Télapó,
S mindent befed
Ez a puha
Csillogó takaró.
Szalai Borbála: Az a huncut napsugár
Alvó fákra pihedunnát,
Pehelypaplant húz a tél.
Háztetőnkre kucsma került,
Meleg kucsma, hófehér.
Duzzadt, dagadt a nagy sapka,
Vastagon hullt rá a hó.
Kucsmájában a mi házunk
Olyan lett, mint Télapó.
Csodálkozva nézegette,
Bámulta a napsugár:
Nem igazi Télapó így!
Hol maradt a nagy szakáll?
Gondolt egyet, s munkájába
Azon nyomban belekezd:
Kucsma alól víz patakzik,
Ellepi a házereszt…
Addig sütött, addig tűzött
Az a huncut napsugár:
Míg a fénylő jégcsapokból
Elkészült a dús szakáll!
Szalai Borbála: Üzenet
Télországból
Fontos hír jött
Üzenet.
Gyors járású
Szélpostával
Érkezett:
„Ma éjszaka
Útnak indult
Télapó!”
A nagy hírre
Szállingózni
Kezd a hó.
Milliónyi
Hócsillagot
Hint a tél,
Fütyörészve
Nagy munkához
Lát a szél:
Hópihékből
Sző a fürge
Fergeteg
Puha, fehér
Gyémántfényű
Szőnyeget.
El is készül
Mire megjön
Télapó,
S mindent befed
Ez a puha
Csillogó takaró.
Doorcinak még két Szalai-télapós
Szalai Borbála: Pille szálldos, ezer pille
Pille szálldos, ezer pille,
Szárnya mindnek hófehér,
Kavarognak, táncot járnak:
Esik a hó, itt a tél!
Hulljatok csak, hópihécskék,
Kicsiny fehér csillagok,
Lombja vesztett kopár fákra
Díszes köntöst adjatok!
Pille szálldos, ezer pille,
Nagy pelyhekben hull a hó…
Csengős szánon útnak indul
Dérszakállú Télapó.
Hegyek között visz az útja,
S fenyvesekbe is betér:
A sok hamvas fenyőfácska
Szánkójába alig fér.
Pille szálldos, ezer pille,
Minden fehér, csupa hó,
Ajándékkal megrakodva
Jön már, itt van Télapó!
Csilingelő szánkójával
Most állt meg a ház előtt:
S hozza már a csillagszórós,
Fényben úszó zöld fenyőt.
Pille szálldos, ezer pille,
Gyémántfényű lett a hó…
Örömtűz ég minden szemben,
Sziporkázó, ragyogó.
Szalai Borbála: Bőkezű volt Télapó
A sok gépnek most van ám csak melege!
Valóságos hegyet tol a hóeke.
Mert az idén bőkezű volt Télapó,
Nagy zsákjából csak úgy zúdult, dőlt a hó!
Hol szerzett ily töménytelen sok havat!?
Azt is szórta, ami tavaly megmaradt?
Essen a hó! Essen, ahogy belefér!
Az se baj, ha olyan lesz, hogy térdig ér!
Szalai Borbála: Pille szálldos, ezer pille
Pille szálldos, ezer pille,
Szárnya mindnek hófehér,
Kavarognak, táncot járnak:
Esik a hó, itt a tél!
Hulljatok csak, hópihécskék,
Kicsiny fehér csillagok,
Lombja vesztett kopár fákra
Díszes köntöst adjatok!
Pille szálldos, ezer pille,
Nagy pelyhekben hull a hó…
Csengős szánon útnak indul
Dérszakállú Télapó.
Hegyek között visz az útja,
S fenyvesekbe is betér:
A sok hamvas fenyőfácska
Szánkójába alig fér.
Pille szálldos, ezer pille,
Minden fehér, csupa hó,
Ajándékkal megrakodva
Jön már, itt van Télapó!
Csilingelő szánkójával
Most állt meg a ház előtt:
S hozza már a csillagszórós,
Fényben úszó zöld fenyőt.
Pille szálldos, ezer pille,
Gyémántfényű lett a hó…
Örömtűz ég minden szemben,
Sziporkázó, ragyogó.
Szalai Borbála: Bőkezű volt Télapó
A sok gépnek most van ám csak melege!
Valóságos hegyet tol a hóeke.
Mert az idén bőkezű volt Télapó,
Nagy zsákjából csak úgy zúdult, dőlt a hó!
Hol szerzett ily töménytelen sok havat!?
Azt is szórta, ami tavaly megmaradt?
Essen a hó! Essen, ahogy belefér!
Az se baj, ha olyan lesz, hogy térdig ér!
Igazi klasszikus anyák napjára
József Attila: Mama
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam,
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő-
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.
József Attila: Mama
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam,
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő-
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.
- Státusza
