Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.
- Téma inditó csipkebogyo
- Kezdés dátuma
- Státusza
Richter Anikó: Zöldség
Richter Anikó: Zöldség
Zeller zöldje
fejest ugrott
fehér fafazékba,
vele ugrott
kertemből egy
kövér sárgarépa.
Karalábé
asszonyság is
ott tipeg a szélén,
sikítozva
belepottyan,
még megfő a végén!
Kis zöldborsó
gyerekek is
sorra bepotyognak,
fafazékban
reggelig tán
levessé rotyognak.
Richter Anikó: Zöldség
Zeller zöldje
fejest ugrott
fehér fafazékba,
vele ugrott
kertemből egy
kövér sárgarépa.
Karalábé
asszonyság is
ott tipeg a szélén,
sikítozva
belepottyan,
még megfő a végén!
Kis zöldborsó
gyerekek is
sorra bepotyognak,
fafazékban
reggelig tán
levessé rotyognak.
Pápai Ildikó: A dinnye
Pápai Ildikó: A dinnye
Hogyha mérem át sem érem,
csak azt tudom mikor nézem,
mézédes a közepe,
rózsaszínű a leve,
csónak forma egy szelete,
s mint kalózok ülnek benne
százával a kis magok,
amit kikapargatok.
Egyre csak azt képzelem,
így teljes a győzelem,
csatát nyertem, végre szabad,
előttem egy tiszta falat,
s mi jöhet még? - semmi más,
egy óriás harapás.
Pápai Ildikó: A dinnye
Hogyha mérem át sem érem,
csak azt tudom mikor nézem,
mézédes a közepe,
rózsaszínű a leve,
csónak forma egy szelete,
s mint kalózok ülnek benne
százával a kis magok,
amit kikapargatok.
Egyre csak azt képzelem,
így teljes a győzelem,
csatát nyertem, végre szabad,
előttem egy tiszta falat,
s mi jöhet még? - semmi más,
egy óriás harapás.
Egy petty lila petty, száraz ágra tekeredj
én meg a sógorom ketten ültünk motoron
de a motor felborult, a sógorom kiborult.
Én szaladtam rendőrért, rendőr szaladt csendőrért, csendőr szaladt mentőért, mire a mentő odaért,.. a sógorom hazaért!
Mit csinál a kis kezem? simogat kedvesen
ütöget mérgesen, csiklandoz viccesen
csipked hegyesen. táncol ügyesen
mit csinál a kis kezem, te is tudod, mondd velem!
Ujjaimat mutogatom, közben vígan mondogatom:
kifordítom, befordítom, felfordítom, lefordítom,
zongorázok, furulyázok.
Erősebb lett a kezem, a tornát befejezem!
én meg a sógorom ketten ültünk motoron
de a motor felborult, a sógorom kiborult.
Én szaladtam rendőrért, rendőr szaladt csendőrért, csendőr szaladt mentőért, mire a mentő odaért,.. a sógorom hazaért!
Mit csinál a kis kezem? simogat kedvesen
ütöget mérgesen, csiklandoz viccesen
csipked hegyesen. táncol ügyesen
mit csinál a kis kezem, te is tudod, mondd velem!
Ujjaimat mutogatom, közben vígan mondogatom:
kifordítom, befordítom, felfordítom, lefordítom,
zongorázok, furulyázok.
Erősebb lett a kezem, a tornát befejezem!
Verses mese
Kormos István
A fecske meg a szalmaszál
Hol volt,
hol nem,
messze, messze,
volt egy villásfarkú
fecske,
annak puha
fecskefészke,
a fészekben
kilenc apró,
sippogató
kisfecskéje.
Ott a fészek
az ereszben,
ott a fecske
a fészekben
kilenc fia
között fészkel,
játszadozgat
anyafecskénk
kilenc kicsi
kisfecskével.
Hanem egyszer
– hajahaj! –
jô rettentô
csúnya baj:
omlik puha
fecskefészek,
volt-nincs fészke
a fecskének,
nincsen fészke
se magának,
se a kilenc
fiókának.
Rakni kéne
másik fészket
kilenc síró
kicsinyének
Száll a fecske,
messze száll,
szalmát szedni
szálldogál,
talál is egy
szalmaszálat,
éppen jó lesz
gerendának.
Csôre közé
kapja hát,
s röppen árkonbokron
át;
száll hazáig
sietve,
azaz szállna,
szálldogálna,
ha a szalma
a csôrében
olyan nehéz
nem lenne.
Aj, te nehéz
szalmaszál,
fárad szegény
csöpp madár,
szegény fecske
úgy elfárad,
földre ejti,
szalmaszálat,
földre kereng
szalmaszál,
melléje ül
le a porba
a kis fecske,
és busongva
hull a könnye,
hulldogál......
Folytatás a csatolásban....
Kormos István
A fecske meg a szalmaszál
Hol volt,
hol nem,
messze, messze,
volt egy villásfarkú
fecske,
annak puha
fecskefészke,
a fészekben
kilenc apró,
sippogató
kisfecskéje.
Ott a fészek
az ereszben,
ott a fecske
a fészekben
kilenc fia
között fészkel,
játszadozgat
anyafecskénk
kilenc kicsi
kisfecskével.
Hanem egyszer
– hajahaj! –
jô rettentô
csúnya baj:
omlik puha
fecskefészek,
volt-nincs fészke
a fecskének,
nincsen fészke
se magának,
se a kilenc
fiókának.
Rakni kéne
másik fészket
kilenc síró
kicsinyének
Száll a fecske,
messze száll,
szalmát szedni
szálldogál,
talál is egy
szalmaszálat,
éppen jó lesz
gerendának.
Csôre közé
kapja hát,
s röppen árkonbokron
át;
száll hazáig
sietve,
azaz szállna,
szálldogálna,
ha a szalma
a csôrében
olyan nehéz
nem lenne.
Aj, te nehéz
szalmaszál,
fárad szegény
csöpp madár,
szegény fecske
úgy elfárad,
földre ejti,
szalmaszálat,
földre kereng
szalmaszál,
melléje ül
le a porba
a kis fecske,
és busongva
hull a könnye,
hulldogál......
Folytatás a csatolásban....
Pilinszky János
A nap születése
Sokáig csupán csillagok
lakták az égbolt magasát.
Pislákoló fényükben a világ
sokáig élt örök árnyékban,
ezüstszín gyászruhában.
A sötétségben ezidőtájt
nagyon egyedül vándorolt a föld.
Csupán kik egymás közelében laktak,
társalogtak egymással, közbe-közbe
félálomba merülve, vagy akár
az egész telet átaludva,
mély álomban és szomorú magányban.
A különféle állatok
Alig ismerték egymást, és az ember
Hallgatagon ült kunyhója előtt.
A felhők vaktában bolyongtak,
Mint elszabadult bárkák a vízen,
S a madarak semmit se tudtak
A szárazföldek többi állatáról,
Se a tengerben fürdőző halakról.
Hasonlóképpen a virágok se látták
egymás színét, egymás ruháját,
köznapi és ünnepi öltözékét.
A tavaszi és nyári záporok
nem tudták, hova hullanak,
és hasonlóan a hópelyhek,
a tél fehér gyönyörűsége
hamuesőként érkezett a földre,
és ott is szürke és sötét maradt.
Ekkor történt, hogy számos csillag
elhatározta, összefog,
hogy apró fényeik közös
nagy fényességet varázsoljanak.
El is indult vagy ezer csillag
egymásfele. Ezer irányból,
ezer úton ezernyi csillag
elindult a sötétség pereméről,
hogy az égbolt tátongó közepén
közös ragyogást alapítsanak.
Hosszú utat tettek az égbolt
elhagyatott fekete féltekén,
de végül is nagy boldogan
egymásba olvadt mind az ezer csillag,
gyönyörű és egyetlen fényességben.
Ezer csillagnak közös fészke:
így született meg a kerek nap,
az ég csodája, s vette kezdetét
a világosság első ünnepélye.
Ünnep volt ez, valódi ünnep!
A tenger hullámai most először
láthatták meg a tengerpartot,
e hosszú-hosszú kikötőt, hová
a tenger szakadatlanul
befut – akár egy végtelen hajóraj –
gyönggyel megrakott hullámaival.
Megkezdődött tehát az ünnepély,
az első nappal ünnepélye,
a világosság kerek, óriási
és eddig szem-nem látta asztalánál.
Rendre érkeztek a vendégek.
legelsőnek a levegő
szellős, fényes, földig érő palástban,
együtt az öreg égbolttal, aki
- ha lehet – még hatalmasabb
palástot hordott roppant vállán,
lába körül gondosan igazgatva
azúrszínű, méltóságos redőit.
A harmadik felséges vendég
a tenger volt. Ezer hulláma,
akár egy sortűz, úgy dördült meg,
mikor mezítláb földre lépett,
ahogy a víz mindig is mezítláb jár,
legyen folyó vagy hóesés, eső
vagy akár tenger a neve.
Ki következett ezután?
Az erdő.
A nagy erdők és kecses ligetek.
A fák, zöldellő levélöltözékben,
rokon nyelven susogva a szelekkel,
az égbolttal s mindenfajta vizekkel.
folytatás a csatolásban---
Papírsárkány
Csak szállt, szállt a papírsárkány,
fellegek közt, szelek szárnyán,
boldogságban repült hetykén,
büszke égi teremtényként.
De zsinórját ember rázta,
nagy szigorral zabolázta,
dacos kezek húzták mélybe,
nagyot sóhajtott a légbe
s a vágy sóhaja szárnyra kélt,
az északi szélnek is mesélt.
Nagy fergeteg támadt eztán
s lett haddelhadd a föld e táján,
viharos szél tombolt vadul,
sárkányunkat ejtve rabul.
Magasra fújta őt az orkán,
süvítve szállt hegyek ormán,
nem tartotta már a zsineg,
elszakadt és kószán fityeg.
Azóta is száll a sárkány,
szelek szárnyán, felhők hátán
nem is száll, hanem nyargal
szabadon a madár rajjal.
Zsámboki Réka
Csak szállt, szállt a papírsárkány,
fellegek közt, szelek szárnyán,
boldogságban repült hetykén,
büszke égi teremtényként.
De zsinórját ember rázta,
nagy szigorral zabolázta,
dacos kezek húzták mélybe,
nagyot sóhajtott a légbe
s a vágy sóhaja szárnyra kélt,
az északi szélnek is mesélt.
Nagy fergeteg támadt eztán
s lett haddelhadd a föld e táján,
viharos szél tombolt vadul,
sárkányunkat ejtve rabul.
Magasra fújta őt az orkán,
süvítve szállt hegyek ormán,
nem tartotta már a zsineg,
elszakadt és kószán fityeg.
Azóta is száll a sárkány,
szelek szárnyán, felhők hátán
nem is száll, hanem nyargal
szabadon a madár rajjal.
Zsámboki Réka
Verses mese
Tóth Anna
Az elkóborolt őzike
Tóth Anna
Az elkóborolt őzike
Dimbes-dombos erdő szélén
Lesben állt egy őzike.
Kertet látott házikóval,
S nem tudta, hogy őrzik-e.
Mellette a bozótosban
Lapult éhes gidája,
S mikor hasa nagyot kordúlt,
Így szólt hozzá mamája:
-Várj itt kincsem, mindjárt jövök.
Hozok egy kis zöldséget.
Salátától, friss répától
Elmúlik majd éhséged!
Nem fogadott szót a gida.
Beszaladt az erdőbe.
Éppen, mikor süni anyó
Ruhát tett a teknőbe.
Dióhéjból készült vödrét
Elvitte a forráshoz,
Biztos nem volt elég vize
Főzéshez és mosáshoz.
Sün anyót az éhes gida
Forrásvízig követte.
Hamarosan talált füvet,
S mind egy szálig megette.
Tisztás felől zenét hallott.
Észrevette nyuszikát.
Vígan ropta füles táncát,
S tücskök adtak muzsikát.
Medvebocsok arra jártak.
Örvendezve tapsoltak.
Szünetben a bokor mellett
Finom málnát majszoltak.
Egyik mackó megkérdezte:
- Van kedvetek úszkálni?
Előtte a domboldalhoz
Elmehetnénk csúszkálni.
Dombtetőre lassan másztak.
Komótosan ballagtak.
Bezzeg mikor lesiklottak,
Önfeledten kacagtak.
Tóhoz érve őz gidácska
Két kis boccsal lubickolt.
Ám a nyuszi félt a víztől,
Ezért inkább eliszkolt.
Nemsokára jött az alkony.
Sötétedett fent az ég.
Rádöbbent a kicsi gida,
Anyját cserbenhagyta rég.
Folyóparton pityeregtek.
Félelemtől vacogtak.
Szerencsére medveszülők
Éppen arra cammogtak.
Látták, ahogy őz mamácska
Átfésülte az erdőt,
Ezért gyorsan visszavitték
Anyjához a tekergőt.
Verses mese
Pilinszky János
A naphajú királyleány
Pilinszky János
A naphajú királyleány
A hóba-fagyba dermedt ország
négy éve nem látott napot,
a koromsetét éjszakában
fáznak az árva csillagok.
Didergő tájak csontkeményen
derengenek a holdsütésben,
s az éjszakai ég alatt
sötéten világít a fagy.
Ember csak néha-néha mozdul,
gyereknép csúszkál a havon,
kóbor kutyák árnyéka surran,
kering, megáll, továbboson.
Meggyújtják odabenn a gyertyát,
remeg a gyenge világosság,
nagyokat pislogat a láng,
sehogy se látja a szobát.
Öreg király a palotában,
ezernyi ránc a homloka,
mécse mellett ül egymagában,
hideg verem a trónszoba.
Csak rá se érez illatára,
belefagy kanala a tálba,
befagy a zsíros-fűszeres
aranyszegélyű tyúkleves.
Pedig valaha dőlt a napfény,
rég volt, igaz se volt talán,
hogy itthon élt a palotában
a szépséges királyleány.
A várfalat szapora repkény,
melegen lepte be a napfény,
király leánya amikor
végigsétált az udvaron.
Gyönyörű volt a király lánya.
Hosszú a haja, lobogó,
amerre ment, úszott utána
örökös aranyfolyosó.
Akadt is kérője temérdek,
elébe mind oda se fértek,
távol hazából érkezett,
poros cipőjű hercegek.
Aztán egy forró délutánon
az árnyas kerti fák alatt
pihentek épp a fáradt kérők,
mikor heves zajt hallanak.
Beront, a kertkaput kitárván,
bezúg egy óriási sárkány,
s kérői közt a zöld gyepen
a királylány előtt terem.
négy éve nem látott napot,
a koromsetét éjszakában
fáznak az árva csillagok.
Didergő tájak csontkeményen
derengenek a holdsütésben,
s az éjszakai ég alatt
sötéten világít a fagy.
Ember csak néha-néha mozdul,
gyereknép csúszkál a havon,
kóbor kutyák árnyéka surran,
kering, megáll, továbboson.
Meggyújtják odabenn a gyertyát,
remeg a gyenge világosság,
nagyokat pislogat a láng,
sehogy se látja a szobát.
Öreg király a palotában,
ezernyi ránc a homloka,
mécse mellett ül egymagában,
hideg verem a trónszoba.
Csak rá se érez illatára,
belefagy kanala a tálba,
befagy a zsíros-fűszeres
aranyszegélyű tyúkleves.
Pedig valaha dőlt a napfény,
rég volt, igaz se volt talán,
hogy itthon élt a palotában
a szépséges királyleány.
A várfalat szapora repkény,
melegen lepte be a napfény,
király leánya amikor
végigsétált az udvaron.
Gyönyörű volt a király lánya.
Hosszú a haja, lobogó,
amerre ment, úszott utána
örökös aranyfolyosó.
Akadt is kérője temérdek,
elébe mind oda se fértek,
távol hazából érkezett,
poros cipőjű hercegek.
Aztán egy forró délutánon
az árnyas kerti fák alatt
pihentek épp a fáradt kérők,
mikor heves zajt hallanak.
Beront, a kertkaput kitárván,
bezúg egy óriási sárkány,
s kérői közt a zöld gyepen
a királylány előtt terem.
Gazdag Erzsi
Békakirály-úrfi keresztelője
Békakirályéknál
Keresztelőt várnak.
Hosszú lábú gólyanénik
A küszöbön állnak.
Egyik gólyanéni
Keresztvízre tartja,
Mert a békakirályfinak
Ö a keresztanyja.
Másik gólyanéni
Segédkezik néki.
Ő a keresztelésnél
E keresztvizet méri.
Nemeskócsag kereszteli
„Kuruty-kuruty” névre.
Elég les e főúri név
Néki egypár évre.
Zsombékszárból takaros kis
Koronát is fonnak.
Hadd lássék a királysága
A fiatal úrnak!
Öreg király amint látja
Örül szíve, lelke.
A királyné sírva fakad,
S kiszalad a kertbe.
Berobognak a vendégek
A Brekeke-várba.
Keresztelő lakomának
Sehol sincsen párja.
Éjfél után táncra kelnek
Vidám zeneszóra.
─ Hogyan is van az a híres
Brekekeke nóta?
„Kuruty-kuruty” királyúrfi
Uraknak a sarja.
Köpenyét, ha kiszakad
Kilenc szabó varja.
A nadrágját, a nadrágját
Színaranyból szőtték;
Szélét-szálát csak uraknak,
Csak uraknak nyőték.
„Kuruty-kuruty” királyurfit
Kerüli az álom.
Felriasztja minduntalan
A nagy dínomdánom.
Hüppög, sí-rí sivalkodik,
De kutya se hallja.
Végre mégis észreveszi
A táncoló dajka.
Ölbe kapja, csitítgatja.
Elhallgat a nóta.
Földre esik a furulya,
S a sok fura kóta.
Tánc, mulatság abbamarad,
S gólyanéni fogja,
Újsütetű keresztfiát
Egyvégbe bekapja.
„Evés közben jön az étvágy.”
Kis falatra nagy jár.
Öreg irály királynéval
A bögyében van már.
Együtt van a királycsalád
A nagy gólyabögyben.
Szerencse, hogy egyelőre
Be se férnek többen.
Nosza, lett nagy siránkozás;
Vartyognak a vének.
Szomorúvá válott a víg
Keresztelő ének.
„Urak voltak, urak voltak!”
─ Sírja a sok béka.
Megtellenék könnyeikkel
Egy zabmérő véka.
Így végződött a vigasság.
Itt a tanulsága:
Azóta sem hívnak gólyát
Kereszt-komaságba.
Békakirály-úrfi keresztelője
Békakirályéknál
Keresztelőt várnak.
Hosszú lábú gólyanénik
A küszöbön állnak.
Egyik gólyanéni
Keresztvízre tartja,
Mert a békakirályfinak
Ö a keresztanyja.
Másik gólyanéni
Segédkezik néki.
Ő a keresztelésnél
E keresztvizet méri.
Nemeskócsag kereszteli
„Kuruty-kuruty” névre.
Elég les e főúri név
Néki egypár évre.
Zsombékszárból takaros kis
Koronát is fonnak.
Hadd lássék a királysága
A fiatal úrnak!
Öreg király amint látja
Örül szíve, lelke.
A királyné sírva fakad,
S kiszalad a kertbe.
Berobognak a vendégek
A Brekeke-várba.
Keresztelő lakomának
Sehol sincsen párja.
Éjfél után táncra kelnek
Vidám zeneszóra.
─ Hogyan is van az a híres
Brekekeke nóta?
„Kuruty-kuruty” királyúrfi
Uraknak a sarja.
Köpenyét, ha kiszakad
Kilenc szabó varja.
A nadrágját, a nadrágját
Színaranyból szőtték;
Szélét-szálát csak uraknak,
Csak uraknak nyőték.
„Kuruty-kuruty” királyurfit
Kerüli az álom.
Felriasztja minduntalan
A nagy dínomdánom.
Hüppög, sí-rí sivalkodik,
De kutya se hallja.
Végre mégis észreveszi
A táncoló dajka.
Ölbe kapja, csitítgatja.
Elhallgat a nóta.
Földre esik a furulya,
S a sok fura kóta.
Tánc, mulatság abbamarad,
S gólyanéni fogja,
Újsütetű keresztfiát
Egyvégbe bekapja.
„Evés közben jön az étvágy.”
Kis falatra nagy jár.
Öreg irály királynéval
A bögyében van már.
Együtt van a királycsalád
A nagy gólyabögyben.
Szerencse, hogy egyelőre
Be se férnek többen.
Nosza, lett nagy siránkozás;
Vartyognak a vének.
Szomorúvá válott a víg
Keresztelő ének.
„Urak voltak, urak voltak!”
─ Sírja a sok béka.
Megtellenék könnyeikkel
Egy zabmérő véka.
Így végződött a vigasság.
Itt a tanulsága:
Azóta sem hívnak gólyát
Kereszt-komaságba.
Napocska csalogató..
Egyszer volt, hol nem volt,
Fenn a magas Égen,
Bárányfelhők úsztak,
A nap ragyogott szépen.
Ám egyszer arra szállt
Egy sötétszürke felhő,
Eltakarta a Napot,
Sötét lett az Erdő!
A Napocska elaludt,
És nem vette észre,
Hogy a felhő útban van,
És elakadt a Fénye!
Napfény nélkül nincs élet.
Fagy ül a Világra,
És a koromsötétben
Minden Lélek árva.
Nyuszi, süni, őzike
Nagyon kezdtek fázni.
Tanakodtak, hogy bizony
Mit is kell csinálni?
Azt mondta a nyuszika:
- Gyújtsunk tüzet gyorsan,
Mielőtt még megfagyunk
Az erdőben nyomban!
Így felelt a sünike:
- Amikor hideg van,
Össze kell húzódni
Sünigombolyagban!
Az őzike felnézett
A sötét égboltra,
Meglátott egy Napsugárt,
Süt a Nap! - gondolta
Nyuszi, süni, őzike
Aztán kitalálta,
Énekelni kellene,
Hogy a Nap meghallja!
Összeálltak ők hárman,
És a többi állat,
Cinke, róka, vaddisznó,
Mind napfényre vágytak!
Előbb nyuszi énekelt:
(Süss fel nap, fényes Nap!)
Kibújt a napocska,
Ám még mindig álmos volt.
Visszaaludt nyomban.
Aztán jött a sünike:
(Süss fel nap, fényes Nap..)
A Napocska ránézett,
De még ez sem volt elég.
Elbújt a felhőbe.
Így szólt hát az Őzike
Az összes élőlényhez:
Énekeljetek velünk!
Vagy örökké hideg lesz!
(Süss fel nap, fényes Nap!)
Előjött a Napocska
A hangos zenére,
Simogatott sugarával
Hosszában-széltében!
Nem fáztak már az állatkák!
Újra világos lett,
A színes napsugarakban
Vígan megfürödtek.
Kassai Csilla
Egyszer volt, hol nem volt,
Fenn a magas Égen,
Bárányfelhők úsztak,
A nap ragyogott szépen.
Ám egyszer arra szállt
Egy sötétszürke felhő,
Eltakarta a Napot,
Sötét lett az Erdő!
A Napocska elaludt,
És nem vette észre,
Hogy a felhő útban van,
És elakadt a Fénye!
Napfény nélkül nincs élet.
Fagy ül a Világra,
És a koromsötétben
Minden Lélek árva.
Nyuszi, süni, őzike
Nagyon kezdtek fázni.
Tanakodtak, hogy bizony
Mit is kell csinálni?
Azt mondta a nyuszika:
- Gyújtsunk tüzet gyorsan,
Mielőtt még megfagyunk
Az erdőben nyomban!
Így felelt a sünike:
- Amikor hideg van,
Össze kell húzódni
Sünigombolyagban!
Az őzike felnézett
A sötét égboltra,
Meglátott egy Napsugárt,
Süt a Nap! - gondolta
Nyuszi, süni, őzike
Aztán kitalálta,
Énekelni kellene,
Hogy a Nap meghallja!
Összeálltak ők hárman,
És a többi állat,
Cinke, róka, vaddisznó,
Mind napfényre vágytak!
Előbb nyuszi énekelt:
(Süss fel nap, fényes Nap!)
Kibújt a napocska,
Ám még mindig álmos volt.
Visszaaludt nyomban.
Aztán jött a sünike:
(Süss fel nap, fényes Nap..)
A Napocska ránézett,
De még ez sem volt elég.
Elbújt a felhőbe.
Így szólt hát az Őzike
Az összes élőlényhez:
Énekeljetek velünk!
Vagy örökké hideg lesz!
(Süss fel nap, fényes Nap!)
Előjött a Napocska
A hangos zenére,
Simogatott sugarával
Hosszában-széltében!
Nem fáztak már az állatkák!
Újra világos lett,
A színes napsugarakban
Vígan megfürödtek.
Kassai Csilla
Én most pl. ezeket szoktam mondani a kislányomnak.
Ezt a hagyományos csigabiga gyere ki helyett szoktuk mondani:
Csigabiga, butuska, mért mászol ki az útra?
Csigabiga megbánod. Ezer veszély les rád ott.
Maradj füvek bokrok közt!
Megvéd, elrejt a sok zöld.
Nagy a világ, óriás!
Kis csiga, rád ki vigyáz?
Amit még nagyon szeret:
Ez a ház, ez a ház, hű de csuda-fura ház!
Gömbölyű a teteje, gurigázhatsz is vele.
Nincs ajtaja, ablaka, a szél se jár be rajta.
Mégis sok a lakója: ezer testvérmagocska.
Ez a ház dinnyeház, hol a sok testvér tanyáz,
puha, édes és piros.
Kóstold csak meg!
Nem tilos.
Ezt a hagyományos csigabiga gyere ki helyett szoktuk mondani:
Csigabiga, butuska, mért mászol ki az útra?
Csigabiga megbánod. Ezer veszély les rád ott.
Maradj füvek bokrok közt!
Megvéd, elrejt a sok zöld.
Nagy a világ, óriás!
Kis csiga, rád ki vigyáz?
Amit még nagyon szeret:
Ez a ház, ez a ház, hű de csuda-fura ház!
Gömbölyű a teteje, gurigázhatsz is vele.
Nincs ajtaja, ablaka, a szél se jár be rajta.
Mégis sok a lakója: ezer testvérmagocska.
Ez a ház dinnyeház, hol a sok testvér tanyáz,
puha, édes és piros.
Kóstold csak meg!
Nem tilos.
Értékteremtő játék
"a gyermek remek játszótárs lehet- játszani lehet vele az életet.."
Az óvodáskorú gyermekek általános jellemzői, hogy figyelmüket csak rövidebb ideig képesek fenntartani, fantáziájuk gazdag, kreatívak, jó a beleélő képességük. Pl.a 3-4 éves gyerekek sajátosságai többek között, hogy figyelmük könnyen elterelődik, leginkább a mozgás, a változatos, rövid ideig tartó tevékenységek, játékok kötik le őket.
Várakozni még nem képesek sokáig és a beszéd megértésében nagy segítséget nyújt nekik a metakommunikáció! Azaz a beszédet kísérő vagy helyettesítő mozgások, az arcjáték, a tekintet, a gesztusok /a kéz mozgásai értjük itt/, a testtartás, az éneklés, ritmus- ezek mind testünkhöz kapcsolódó tevékenységek. Csakúgy, mint az a tér, amelyben mozgunk /tornázunk, táncolunk, közelítünk egymáshoz, és csakúgy, mint az idő, melyben élünk, amely múlik felettünk.
A gyerekeket számtalan olyan hatás éri környezetükben, melyek bizonyos tevékenységekre ösztönözné őket. Ezek végrehajtására még sokszor képtelenek, így azokat tükrözve és átalakítva elvégzik mégis- azazjátszani kezdenek- Rubistein szerint. Ezért kell segítenie a felnőtt világnak, hogy a kisgyermeknek számos lehetőséget biztosítsunk játékaik kiteljesedésében. A felnőtt és a gyermek játéka speciálisan emberi tevékenység egyik formája, mely a társas életben /pl család / jön létre, és kifejezi az egyének /gyermek- felnőtt / viszonyát egymáshoz és a környező valósághoz.
Fontos szerepet kapnak az ún. utánzó játékok, a gyermekek a megismert, megtapasztalt eseményeket, magatartásokat leutánozva eljátszhatják. Pl. a szülők napi vitáját lejátszotta bábbal az egyik kislányom, hűen megfogalmazta, amit megértett belőle és kiderült a konfliktus oka, nincs elég pénzük otthon, ezt ő meg is igyekszik oldani, mert a társasjátékból kivett játékpénzt szétosztotta a vitázó bábok között igazságosan.
Az ún. fantázia-játékok során pedig úgy tesznek a gyerekek, mintha mások lennének és mintha-játékokkal eljátszhatják saját ás a másoknál tapasztalt benyomásaikat. Tehetik ezt mozgással /pl. járjunk úgy, mintha macik, ...mintha nyuszik...mintha öregemberek ..lennénk/, tehetik ritmussal/úgy járjunk, mint a katonák, ugráljunk, mintha verebek lennénk / hangokkal,érzelmekkel/sírjunk, mintha kisbabák lennénk, tegyük úgy, mintha dühös oroszlánok, ijedt kiscicák, vidáman csaholó kiskutyák vagy szomorú tyúkanyók lennénk /.
Ezekben a játékokban a gyerekek ismerete és saját kialakult véleménye jelenik meg tevékenység közben , kiderül az is milyen dolgok tesznek rájuk mélyebb benyomást, mit szeretnek, mitől félnek, szoronganak, milyen kötődésük mértéke. Jelzést kap az értő, érző felnőtt a gyermek játékából, fény derülhet olyan tulajdonságokra, vágyakra, amelyek játék nélkül hosszabb idő múltán derülne csak ki.
Az élményszerű játék, mint saját élményű tanulás segíti tehát a gyermeki személyiségjegyek kialakulását és ebben a felnőttnek nagy szerepe van. Mindig figyelni kell a gyermek reakcióit, érzelmileg ráhangolni, ösztönözni őt, nyitottan, érzékenyen válhatunk csak igazi együttjátszó partnerek a játékban gyermekünkkel.
Ha közös játék során örömforrás lesz, hogy érzelmeket él meg, azonosulhat különféle szerepekkel, indulatokat jeleníthet meg, mássá válhat, kijátszhatja magából a kellemetlen élményeket, levezetheti a feszültségeit, akkor a gyermek személyiségvonásait erősítjük, fejlesztjük, gazdagítjuk. Az ajánlott játékok leírása előtt néhány megjegyzés, melyek segíthetnek a közös játékban.
- Mint szülők, legjobban ismerik kisgyermeküket, - így olyan játékot válasszanak elsőnek, ami tetszést arathat nála.
- Legyen először egyszerűbb a választott játék.
- Sohasem kényszerítsünk játékra gyermeket!
- Ne nevessük ki játék közben!
- Próbáljunk mi felnőttek is fenntartások, gátlások nélkül jóízűen, vidáman JÁTSZANI!
A felsorolt játékok mellett megjegyzést találsz és azt is, hogy mit fejleszthet.
Párban játszunk. A felnőtt feladata, hogy tekintettel adjon utasítást és különböző cselekvésekre rábírja a kisgyermeket.
Pl. álljon fel, jöjjön oda mellé, álljon a háta mögé, ölelje meg, fogjon egy párnát, tegye anya v. apa ölébe,stb. Kisebbekkel is jól játszható.
A metanyelvet, a szónélküli kommunikálást fejleszti.
"Portré"
Egy nagy csomagoló papírra vagy kiselejtezett terítőre, lepedőre fejnagyságnyi kerek nyílást vágjunk, ezt feszítsük ki térben. Ebbe dugja a fejét a kisgyermek és különböző képet, grimaszokat kell vágnia. Adhatunk ötletet is, mi is játsszunk! Ki tud a legvidámabb, legszomorúbb, rémült, butább, legkomolyabb, fájdalmasabb, nevető...arcot vágni?
Szintén metanyelvi kifejezőkészséget, fantáziát fejleszt.
"Játszd el a szemeddel"
Pl. elmeséljük, hogy egy katicabogár mászik a kezünkön, kövessük az útját, elröppenését, vagy pingpong meccset, futballmeccset nézünk, vagy egy darázs jött be a szobánkba- útját követni és sok-sok ötletet lehet még adni.
Fejleszti a mimikát, tekintethordozást, metanyelvet.
"Szavak nélkül is értjük egymást!"
A szóbeli közlést helyettesítjük bizonyos mozdulatokkal: pl. tárgyakat jelenítünk meg alakjuk, funkciójuk alapján telefonálunk, levest szedünk, evések- almába harapunk, szőlőt csipegetünk, fagyit nyalunk...stb.
Vagy jelezzünk foglalkozásokat, munkavégzéseket rájuk jellemző mozdulatokkal /vasalás, ételkeverés, mosás- teregetés, orvos, pilóta...stb./
Metanyelv /gesztusok/, beszédkészség fejlesztést segíti.
"Mimetizálás"
Utánzó- játékok- rengeteg változatuk van, néhány közülük.
Szó- mutató
Szavak mondása után milyen mozdulat, cselekvés jut eszedbe? Pl. síléc, labda, hal, szúnyog.. mutasd meg!
Mesemondás
Mesét mondok, utánozd a szereplők mozgását! /délceg királyfi, kényeskedő királykisasszony, lopakodó vadász, riadt őzike, mérges medve.
"Mutasd meg"
Hogyan fekszünk: napon, kádban, gumimatracon vízen..?
Hogyan járunk: forró homokon, jégen, sárban, sekély vízben, selymes füvön..?
Hogyan ülünk: fotelban, fogorvosi székben, tv- előtt, vendégségben..?
Hogyan eszünk: banánt, dinnyét, forró levest, rágógumit, fagylaltot..?
Hogyan fogunk: labdát, varrótűt, tollpihét, jégcsapot, forró sültkrumplit..?
Hogyan járjunk: /táncoljunk, ugráljunk/, mint a cicák, robotok, lovak, majmok..?
Játsszuk el, hogy..: tél van, fázunk és melegítjük kezünk, lábunk...hogy nyár van, virágot szedünk, cseresznyét szedünk...kezet mosunk a patakban...?
Ezek mimetikus, fantáziafejlesztő játékok.
"Állatnyelven"
Próbáljuk ki, hogyan tudunk beszélni lóul, kecskéül, tyúkanyóul.. azaz nyerítve, mekegve, kotkodálva. Hogyan közöljük indulatainkat a nyelvükön /dühösen, félve, sértődve/. Hogyan jelenítjük meg ilyen nyelven lelkiállapotunkat /szomorúság, vidámság, dac/.
Fantáziát, kifejezőkészséget fejleszt.
"Ritmikus játék"
Egyszerű népi mondóka vagy dalocska egyenletes ritmusban való ritmizálása tapssal, ökölütögetéssel, fejbiccentéssel, vállhúzogatással, térdrugózással, fülcimpa fogással..
Pl. Ecc, pecc, kimehetsz,
holnapután bejöhetsz,
cérnára, cinegére,
ugorj cica az egérre, fuss!
"Találjunk ritmusokat"
Utánozni az esőesést /gyors tapsolás/, mennydörgést /lábbal dobogás/, villámlást /taps/.
Utánozzuk: a jégcsap olvadását:
"Egy csepp, két csepp
öt csepp meg tíz,
olvad a jégcsap,
csepereg a víz"- egyenletes tapssal
Utánozzuk: az óra ketyegést, a szívünk dobbanását...a vonat pöfögést, vízcsap csöpögését..
"Térérzékelő játék"
Ketten egymás mögött állunk, az első szeme nyitva, a hátul lévő fogja az elsőt és szemét becsukja. Így kell vezetgetni a szobában- vakvezető játék- bizalomfejlesztést, térben való eligazodást segíti- cserével
"Odatalálsz- e?"- térérzékelés
Bekötött szemmel kell odamenni ahhoz, aki folyamatosan beszél hozzánk vagy halkan énekel- hanggal hívás.
"Vakrajzolás"
Papírra nagyobb, előre megrajzolt formába részleteket berajzolni bekötött szemmel. A kisebb gyereknek engedjék meg előtte a hosszabb megfigyelést.
Pl. nagy házat rajzolunk és erre kell neki ajtót, ablakot berajzolni /füstöt, kéményt, fölé felhőthttp://vedus.multiply.com/
Térérzékelést fejleszti.
"Eltalálod- e?"
Távolságbecslés gyakorlásával szintén térérzékelést fejleszt.
- Fújd el az asztalra állított égő gyertyát /2- 4- 6/ lépésről!
- Asztalra tett 3- 5 pingponglabda valamelyikét találd el hosszú pálcával, vonalzóval.
"Szoborjáték"
A kisgyermek álljon be egy pózba, mondjuk el, hogy ő most egy szobor, mi igazítsunk különböző pózokat a szobron pl. ülj le terpeszülésbe és mutass az ablak felé... Aztán a kicsivel cserélni kell, most ő adjon utasítást anyának vagy apának.
Térérzékelést fejlesztő játék.
"Mese másképpen"
Ismert meséket próbáljunk meg átalakítani, majd ennek megfelelően eljátszani, elbábozni.
Pl. A medvebocsok és a róka c. meséből
- Mi történt volna, ha a két kis medvebocs nem sajtot talál az úton, hanem kocsikereket, zseblámpát, telefont?
- Mi történt volna, ha róka nem szereti a sajtot?
- Mi történt volna, ha a mackók nem vesznek össze a sajton?... folytassuk!
"Színházas játék"
Anya, apa ruháiból, kiegészítőkből beöltözhet a kisgyerek és "mikrofonnal" /fakocka, tölcsér/ előadhat maga választott műsorszámot /dalt, mondókát/ a közönség megtapsolja.
Mímes, fantáziafejlesztő, utánzó játék.
A játék során elfáradt gyerkőcöknek jóleshet egy-egy ún. lazító játék, pl: "Zsák búza vagyunk /belégzés/. Jön egy kisegér, kirágja a zsákot, kifolyik a búza /lassan kiengedjük tüdőnkből a levegőt/."
"Hóemberek vagyunk. Kisüt a nap, a hóember olvadni kezd /belégzés, magasra nyújtózás, majd fokozatos kilégzéssel a földre rogyás/."
És sorolhatnám még a játékokat a több évtized alatt összegyűjtött anyagomból, de különféle variációkat kreatív, játszó kedvű szülők is kitalálhatnak.
Összegzésként: egy testileg, lelkileg egészségesen fejlődő gyermek 6-7 éves korában érthetően beszél, folyamatosan kommunikál, gondolatait, érzelmeit mások számára érthető formában, életkorának megfelelő tempóban és hangsúllyal tudja kifejezni. Minden szófajt /ige, főnév, határozók, használ, különböző mondatszerkezeteket, mondatfajtákat alkot /kérdő, felkiáltó, felszólító, összetett, bővített/. Tisztán ejti a magánhangzókat és mássalhangzókat /a fogváltással összefüggő eltérések lehetnek/, végig tudja hallgatni és megérteni mások beszédét. Alapvető ismeretekkel rendelkezik önmagáról és környezetéről.
Az Óvodai nevelés országos alapprogramja taglalja így a fejlődés jellemzőit az óvodáskor végére. Ezt áttekintve minden szülő képes arra, hogy eldöntse, gyermeke fejlődésének stádiumát és reális képet alkosson róla.
Mind ennek úgy van mégis igazi értelme, ha közben sok-sok játékkal, örömmel, kiegyensúlyozott, nyugodt légkörben élheti igazi, boldog kisgyermek életét.
Zárszóként
"..az érték nem tesz úgy, mintha ott lenne, ott van. Az érték nem izzad, könnyedén mozog. Nem akar mindenáron megoldani semmit, ő maga a megoldás...az érték szelíd... Nem ad semmire. Mindenkit követésre biztat, de még annyit sem mond: gyere! Ha jössz, jössz, ha maradsz, maradsz... Az érték van. Nagyon van. Jobb, ha megyünk!" /Hamvas Béla/
"a gyermek remek játszótárs lehet- játszani lehet vele az életet.."
Az óvodáskorú gyermekek általános jellemzői, hogy figyelmüket csak rövidebb ideig képesek fenntartani, fantáziájuk gazdag, kreatívak, jó a beleélő képességük. Pl.a 3-4 éves gyerekek sajátosságai többek között, hogy figyelmük könnyen elterelődik, leginkább a mozgás, a változatos, rövid ideig tartó tevékenységek, játékok kötik le őket.
Várakozni még nem képesek sokáig és a beszéd megértésében nagy segítséget nyújt nekik a metakommunikáció! Azaz a beszédet kísérő vagy helyettesítő mozgások, az arcjáték, a tekintet, a gesztusok /a kéz mozgásai értjük itt/, a testtartás, az éneklés, ritmus- ezek mind testünkhöz kapcsolódó tevékenységek. Csakúgy, mint az a tér, amelyben mozgunk /tornázunk, táncolunk, közelítünk egymáshoz, és csakúgy, mint az idő, melyben élünk, amely múlik felettünk.
A gyerekeket számtalan olyan hatás éri környezetükben, melyek bizonyos tevékenységekre ösztönözné őket. Ezek végrehajtására még sokszor képtelenek, így azokat tükrözve és átalakítva elvégzik mégis- azazjátszani kezdenek- Rubistein szerint. Ezért kell segítenie a felnőtt világnak, hogy a kisgyermeknek számos lehetőséget biztosítsunk játékaik kiteljesedésében. A felnőtt és a gyermek játéka speciálisan emberi tevékenység egyik formája, mely a társas életben /pl család / jön létre, és kifejezi az egyének /gyermek- felnőtt / viszonyát egymáshoz és a környező valósághoz.
Fontos szerepet kapnak az ún. utánzó játékok, a gyermekek a megismert, megtapasztalt eseményeket, magatartásokat leutánozva eljátszhatják. Pl. a szülők napi vitáját lejátszotta bábbal az egyik kislányom, hűen megfogalmazta, amit megértett belőle és kiderült a konfliktus oka, nincs elég pénzük otthon, ezt ő meg is igyekszik oldani, mert a társasjátékból kivett játékpénzt szétosztotta a vitázó bábok között igazságosan.
Az ún. fantázia-játékok során pedig úgy tesznek a gyerekek, mintha mások lennének és mintha-játékokkal eljátszhatják saját ás a másoknál tapasztalt benyomásaikat. Tehetik ezt mozgással /pl. járjunk úgy, mintha macik, ...mintha nyuszik...mintha öregemberek ..lennénk/, tehetik ritmussal/úgy járjunk, mint a katonák, ugráljunk, mintha verebek lennénk / hangokkal,érzelmekkel/sírjunk, mintha kisbabák lennénk, tegyük úgy, mintha dühös oroszlánok, ijedt kiscicák, vidáman csaholó kiskutyák vagy szomorú tyúkanyók lennénk /.
Ezekben a játékokban a gyerekek ismerete és saját kialakult véleménye jelenik meg tevékenység közben , kiderül az is milyen dolgok tesznek rájuk mélyebb benyomást, mit szeretnek, mitől félnek, szoronganak, milyen kötődésük mértéke. Jelzést kap az értő, érző felnőtt a gyermek játékából, fény derülhet olyan tulajdonságokra, vágyakra, amelyek játék nélkül hosszabb idő múltán derülne csak ki.
Az élményszerű játék, mint saját élményű tanulás segíti tehát a gyermeki személyiségjegyek kialakulását és ebben a felnőttnek nagy szerepe van. Mindig figyelni kell a gyermek reakcióit, érzelmileg ráhangolni, ösztönözni őt, nyitottan, érzékenyen válhatunk csak igazi együttjátszó partnerek a játékban gyermekünkkel.
Ha közös játék során örömforrás lesz, hogy érzelmeket él meg, azonosulhat különféle szerepekkel, indulatokat jeleníthet meg, mássá válhat, kijátszhatja magából a kellemetlen élményeket, levezetheti a feszültségeit, akkor a gyermek személyiségvonásait erősítjük, fejlesztjük, gazdagítjuk. Az ajánlott játékok leírása előtt néhány megjegyzés, melyek segíthetnek a közös játékban.
- Mint szülők, legjobban ismerik kisgyermeküket, - így olyan játékot válasszanak elsőnek, ami tetszést arathat nála.
- Legyen először egyszerűbb a választott játék.
- Sohasem kényszerítsünk játékra gyermeket!
- Ne nevessük ki játék közben!
- Próbáljunk mi felnőttek is fenntartások, gátlások nélkül jóízűen, vidáman JÁTSZANI!
A felsorolt játékok mellett megjegyzést találsz és azt is, hogy mit fejleszthet.
Játékok
"Tekintettel"Párban játszunk. A felnőtt feladata, hogy tekintettel adjon utasítást és különböző cselekvésekre rábírja a kisgyermeket.
Pl. álljon fel, jöjjön oda mellé, álljon a háta mögé, ölelje meg, fogjon egy párnát, tegye anya v. apa ölébe,stb. Kisebbekkel is jól játszható.
A metanyelvet, a szónélküli kommunikálást fejleszti.
"Portré"
Egy nagy csomagoló papírra vagy kiselejtezett terítőre, lepedőre fejnagyságnyi kerek nyílást vágjunk, ezt feszítsük ki térben. Ebbe dugja a fejét a kisgyermek és különböző képet, grimaszokat kell vágnia. Adhatunk ötletet is, mi is játsszunk! Ki tud a legvidámabb, legszomorúbb, rémült, butább, legkomolyabb, fájdalmasabb, nevető...arcot vágni?
Szintén metanyelvi kifejezőkészséget, fantáziát fejleszt.
"Játszd el a szemeddel"
Pl. elmeséljük, hogy egy katicabogár mászik a kezünkön, kövessük az útját, elröppenését, vagy pingpong meccset, futballmeccset nézünk, vagy egy darázs jött be a szobánkba- útját követni és sok-sok ötletet lehet még adni.
Fejleszti a mimikát, tekintethordozást, metanyelvet.
"Szavak nélkül is értjük egymást!"
A szóbeli közlést helyettesítjük bizonyos mozdulatokkal: pl. tárgyakat jelenítünk meg alakjuk, funkciójuk alapján telefonálunk, levest szedünk, evések- almába harapunk, szőlőt csipegetünk, fagyit nyalunk...stb.
Vagy jelezzünk foglalkozásokat, munkavégzéseket rájuk jellemző mozdulatokkal /vasalás, ételkeverés, mosás- teregetés, orvos, pilóta...stb./
Metanyelv /gesztusok/, beszédkészség fejlesztést segíti.
"Mimetizálás"
Utánzó- játékok- rengeteg változatuk van, néhány közülük.
Szó- mutató
Szavak mondása után milyen mozdulat, cselekvés jut eszedbe? Pl. síléc, labda, hal, szúnyog.. mutasd meg!
Mesemondás
Mesét mondok, utánozd a szereplők mozgását! /délceg királyfi, kényeskedő királykisasszony, lopakodó vadász, riadt őzike, mérges medve.
"Mutasd meg"
Hogyan fekszünk: napon, kádban, gumimatracon vízen..?
Hogyan járunk: forró homokon, jégen, sárban, sekély vízben, selymes füvön..?
Hogyan ülünk: fotelban, fogorvosi székben, tv- előtt, vendégségben..?
Hogyan eszünk: banánt, dinnyét, forró levest, rágógumit, fagylaltot..?
Hogyan fogunk: labdát, varrótűt, tollpihét, jégcsapot, forró sültkrumplit..?
Hogyan járjunk: /táncoljunk, ugráljunk/, mint a cicák, robotok, lovak, majmok..?
Játsszuk el, hogy..: tél van, fázunk és melegítjük kezünk, lábunk...hogy nyár van, virágot szedünk, cseresznyét szedünk...kezet mosunk a patakban...?
Ezek mimetikus, fantáziafejlesztő játékok.
"Állatnyelven"
Próbáljuk ki, hogyan tudunk beszélni lóul, kecskéül, tyúkanyóul.. azaz nyerítve, mekegve, kotkodálva. Hogyan közöljük indulatainkat a nyelvükön /dühösen, félve, sértődve/. Hogyan jelenítjük meg ilyen nyelven lelkiállapotunkat /szomorúság, vidámság, dac/.
Fantáziát, kifejezőkészséget fejleszt.
"Ritmikus játék"
Egyszerű népi mondóka vagy dalocska egyenletes ritmusban való ritmizálása tapssal, ökölütögetéssel, fejbiccentéssel, vállhúzogatással, térdrugózással, fülcimpa fogással..
Pl. Ecc, pecc, kimehetsz,
holnapután bejöhetsz,
cérnára, cinegére,
ugorj cica az egérre, fuss!
"Találjunk ritmusokat"
Utánozni az esőesést /gyors tapsolás/, mennydörgést /lábbal dobogás/, villámlást /taps/.
Utánozzuk: a jégcsap olvadását:
"Egy csepp, két csepp
öt csepp meg tíz,
olvad a jégcsap,
csepereg a víz"- egyenletes tapssal
Utánozzuk: az óra ketyegést, a szívünk dobbanását...a vonat pöfögést, vízcsap csöpögését..
"Térérzékelő játék"
Ketten egymás mögött állunk, az első szeme nyitva, a hátul lévő fogja az elsőt és szemét becsukja. Így kell vezetgetni a szobában- vakvezető játék- bizalomfejlesztést, térben való eligazodást segíti- cserével
"Odatalálsz- e?"- térérzékelés
Bekötött szemmel kell odamenni ahhoz, aki folyamatosan beszél hozzánk vagy halkan énekel- hanggal hívás.
"Vakrajzolás"
Papírra nagyobb, előre megrajzolt formába részleteket berajzolni bekötött szemmel. A kisebb gyereknek engedjék meg előtte a hosszabb megfigyelést.
Pl. nagy házat rajzolunk és erre kell neki ajtót, ablakot berajzolni /füstöt, kéményt, fölé felhőthttp://vedus.multiply.com/
Térérzékelést fejleszti.
"Eltalálod- e?"
Távolságbecslés gyakorlásával szintén térérzékelést fejleszt.
- Fújd el az asztalra állított égő gyertyát /2- 4- 6/ lépésről!
- Asztalra tett 3- 5 pingponglabda valamelyikét találd el hosszú pálcával, vonalzóval.
"Szoborjáték"
A kisgyermek álljon be egy pózba, mondjuk el, hogy ő most egy szobor, mi igazítsunk különböző pózokat a szobron pl. ülj le terpeszülésbe és mutass az ablak felé... Aztán a kicsivel cserélni kell, most ő adjon utasítást anyának vagy apának.
Térérzékelést fejlesztő játék.
"Mese másképpen"
Ismert meséket próbáljunk meg átalakítani, majd ennek megfelelően eljátszani, elbábozni.
Pl. A medvebocsok és a róka c. meséből
- Mi történt volna, ha a két kis medvebocs nem sajtot talál az úton, hanem kocsikereket, zseblámpát, telefont?
- Mi történt volna, ha róka nem szereti a sajtot?
- Mi történt volna, ha a mackók nem vesznek össze a sajton?... folytassuk!
"Színházas játék"
Anya, apa ruháiból, kiegészítőkből beöltözhet a kisgyerek és "mikrofonnal" /fakocka, tölcsér/ előadhat maga választott műsorszámot /dalt, mondókát/ a közönség megtapsolja.
Mímes, fantáziafejlesztő, utánzó játék.
A játék során elfáradt gyerkőcöknek jóleshet egy-egy ún. lazító játék, pl: "Zsák búza vagyunk /belégzés/. Jön egy kisegér, kirágja a zsákot, kifolyik a búza /lassan kiengedjük tüdőnkből a levegőt/."
"Hóemberek vagyunk. Kisüt a nap, a hóember olvadni kezd /belégzés, magasra nyújtózás, majd fokozatos kilégzéssel a földre rogyás/."
És sorolhatnám még a játékokat a több évtized alatt összegyűjtött anyagomból, de különféle variációkat kreatív, játszó kedvű szülők is kitalálhatnak.
Összegzésként: egy testileg, lelkileg egészségesen fejlődő gyermek 6-7 éves korában érthetően beszél, folyamatosan kommunikál, gondolatait, érzelmeit mások számára érthető formában, életkorának megfelelő tempóban és hangsúllyal tudja kifejezni. Minden szófajt /ige, főnév, határozók, használ, különböző mondatszerkezeteket, mondatfajtákat alkot /kérdő, felkiáltó, felszólító, összetett, bővített/. Tisztán ejti a magánhangzókat és mássalhangzókat /a fogváltással összefüggő eltérések lehetnek/, végig tudja hallgatni és megérteni mások beszédét. Alapvető ismeretekkel rendelkezik önmagáról és környezetéről.
Az Óvodai nevelés országos alapprogramja taglalja így a fejlődés jellemzőit az óvodáskor végére. Ezt áttekintve minden szülő képes arra, hogy eldöntse, gyermeke fejlődésének stádiumát és reális képet alkosson róla.
Mind ennek úgy van mégis igazi értelme, ha közben sok-sok játékkal, örömmel, kiegyensúlyozott, nyugodt légkörben élheti igazi, boldog kisgyermek életét.
Zárszóként
"..az érték nem tesz úgy, mintha ott lenne, ott van. Az érték nem izzad, könnyedén mozog. Nem akar mindenáron megoldani semmit, ő maga a megoldás...az érték szelíd... Nem ad semmire. Mindenkit követésre biztat, de még annyit sem mond: gyere! Ha jössz, jössz, ha maradsz, maradsz... Az érték van. Nagyon van. Jobb, ha megyünk!" /Hamvas Béla/
Utoljára módosítva a moderátor által:
Jó a ropogó
piri mogyoró.
Mackó uram szereti,
Bokrában felkeresi.
piri mogyoró.
Mackó uram szereti,
Bokrában felkeresi.
meséléshez mondóka
mi ezt szoktuk mondani mesélés előtt
Mese, mese kacsalábon
Most tipeg át a világon.
Itt is megáll, ott is megáll,
Minden varosnál, falunál.
Ahol nyitva ajtó, ablak,
Ahol jó gyermekek laknak
Oda készül ez a mese,
Hogy mindenki megszeresse.
(még van egy amit innen irtam le előbányászom)
mi ezt szoktuk mondani mesélés előtt
Mese, mese kacsalábon
Most tipeg át a világon.
Itt is megáll, ott is megáll,
Minden varosnál, falunál.
Ahol nyitva ajtó, ablak,
Ahol jó gyermekek laknak
Oda készül ez a mese,
Hogy mindenki megszeresse.
(még van egy amit innen irtam le előbányászom)
csiribiri, csiribiri zabszalma
még mellettem alszol ma.
még mellettem alszol ma.
Kovács Zsóka: Manómese
Kovács Zsóka: Manómese
Illa-berek,
nádak, erek,
volt egy rosszcsont manógyerek.
Rakoncátlan,
rendetlen,
manók közt az egyetlen engedetlen.
Nem használt
szidás. se vessző,
csavargott a kis tekergő.
Míg egy napon
manópapa elunta,
s manókáját óvodába íratta.
Hej, de csuda
szép tanoda,
vidám csoda az óvoda!
Amióta óvodás lett,
nem rendetlen,
rakoncátlan,
megjavult az óvodában.
Kovács Zsóka: Manómese
Illa-berek,
nádak, erek,
volt egy rosszcsont manógyerek.
Rakoncátlan,
rendetlen,
manók közt az egyetlen engedetlen.
Nem használt
szidás. se vessző,
csavargott a kis tekergő.
Míg egy napon
manópapa elunta,
s manókáját óvodába íratta.
Hej, de csuda
szép tanoda,
vidám csoda az óvoda!
Amióta óvodás lett,
nem rendetlen,
rakoncátlan,
megjavult az óvodában.
- Státusza
