Tábori Piroska
Jancsi és Juliska
Hazulról elszöktek!
A sötét erdőben
Hamar eltévedtek.
Sírtak már, hiába.
Hol találnak utat?
Óriás fák ága
Ezerfelé mutat!
Mi lesz itten velük?
Merre induljanak?
Adjatok tanácsot
Dalos kis madarak!
Alszik a sok madár,
Leszállott az este,
Két gyerek az utat
Hasztalan kereste.
Mennek, mendegélnek
A nagy némaságba.
Egyszer rábukkannak
Egy parányi házra.
Soha ilyen szépet!
Cukorból a fala,
Mézeskalácsból van
Ablaka, ajtaja.
Marcipán meg füge
Terem itt a fákon,
Csokoládémadár
Fészkel minden ágon.
Jancsi nagyon éhes,
Letör egy faágat,
Juliska is bőven
Szedeget magának.
Cukorház ajtaja
Hirtelen kitárul,
A két torkos gyermek
Bizony ámul, bámul,
A küszöbön ott áll
A vasorrú bába,
Mint mérges cicának,
Oly görbe a háta!
Ugy recseg a hangja,
Mint a repedt csengő
Meg is ijed tőle,
Elnémul az erdő.
- Gyertek, kis csibéim,
Éppen rátok vártam!
Adok néktek szállást,
Ha tetszik a házam!
Terítve az asztal,
A vacsora készen,
Ilyen jó falatot
Nem ettetek régen! -
Jancsi meg Juliska
Több szót nem is várva,
Bemegy a boszorka
Cukros kis házába.
Egyikük sem tudja,
Hogy mi vár ott rájuk,
Sirathatja őket
Szegény anyukájuk!
Meg is vacsoráznak,
Lefeküsznek szépen,
Egyszercsak valami
Mozog a sötétben!
Egy kis fehér kutya
Ugrik fel az ágyra,
A fülét hegyezi,
Farkát meg csóválja.
Jancsi meg Juliska
Megörülnek néki,
Mi vár itt reájuk,
Mindenik azt kérdi.
Feleli a kutyus:
- Reám hallgassatok,
Akkor nem történik
Semmi nagy bajotok! -
Elpihen a kutyus,
Alszik a két gyermek,
Bizony süt már a nap,
Mire felébrednek!
A gonosz boszorka
Mit csinált ezalatt?
Terítve az asztal,
Rajta sok jó falat!
Azután Jancsikát
Nagy ketrecbe zárja,
Hasztalan könyörög
Szegény hugocskája!
Juliskának pedig
Ad dolgot, eleget,
Hol a ruhát mossa,
Hol udvart sepreget,
A kis fehér kutyus
Ott jár a nyomába,
Mikor más nem hallja,
Tanáccsal ellátja.
Jancsi a ketrecben
Szomorún kucorog,
Akárhogy is nézi,
Nem tetszik a dolog!
Pedig a boszorka
Igen jó hozzája,
Reggeltől estélig
Sok jóval kínálja.
Mézes-mázos hangon
Kérdezgeti tőle:
- Eszel-e, Jancsikám?
Hozzak még belőle?
Mutasd csak az ujjad,
Hízol-e hadd látom!
Hogy jó kövér legyél,
Bizony alig várom! -
Jancsinak a kutyus
Jó tanácsot adott:
Ujja helyett mindig
Kis csontot mutatott.
Mérges a boszorka:
- Ilyen sovány falat!
Még egy egész hétig
Hízlalóban marad!
Juliska kövérebb,
Jó lesz ma ebédre,
Fűtsön csak be gyorsan
A nagy kemencébe! -
Juliska be is fűt,
A parazsat hordja,
a kis fehér kutyus
Egyszer csak azt mondja:
- Jól vigyázz, Juliska,
Ne ülj a lapátra,
Inkább a boszorkát
Ültesd föl reája! -
Jön is a boszorka,
Hozza a lapátot,
Juliska azt mondja,
Ilyet sose látott.
- Mutassa meg néném,
Hogy üljek föl rája. -
Boszorka lépre megy,
Felül a lapátra,
Juliska se rest ám,
A tűzbe taszítja,
Pecsenyének sül meg
A gonosz boszorka!
Alighogy elégett,
Víg lárma hallattszik,
Fa, bokor meg virág
Táncra kerekedik,
A vasorrú bába
Elvarázsolt kertje
Ott ugrál, ott kacag,
Új életre kelve!
Vidám gyermeksereg
Csak Juliskát áldja,
Jancsi is köztünk van,
Büszke a hugára!
