T
TH6777
Vendég
Éppen ezért nem kell elsietni a házasságkötő-termek látogatását.
Méricskélsz, méricskélsz???
oszt milyen a mérce fajtálya?
Minden pasi egyforma (?) (!)
- Téma inditó evajudit
- Kezdés dátuma
oszt milyen a mérce fajtálya?
Sziasztok! Ha belekotyoghatok...
Ha jól látom, itt most arról van szó, van-e jelentősége a házassági papírnak az együttélés szempontjából.
Én úgy gondolom, a papír nem egy fizikai tárgyat jelent; ezért azt gondolom, hogy nagy jelentősége van.
Ez a papír valójában annak a dokumentuma, hogy én ország-világ előtt kijelentem, hogy ezt a férfit választottam életem párjának, és a neki mondott igen, mindenki másnak nemet jelent.
Ha nem ragaszkodom ehhez a papírhoz, az gyakorlatilag azt jelenti, nem ragaszkodom ahhoz, hogy a kapcsolatunkat nyilvánosan felvállaljuk, véglegesnek nyilvánítsuk, és kizárjunk belőle mindenki mást.
Ezért nekem azok a párok, akik nem akarnak összeházasodni, mindig egy kicsit furcsák; én tudom, hogy nem a papír tartja őket össze... de ha elkötelezték magukat egymás mellett, mi a kifogásuk a papír ellen?
Ha pedig kifogásuk van, biztos, hogy az elkötelezettség megvan?
Miért nem vállalják fel egymást nyíltan és végleg?
Én a magam tapasztalatából tudom, hogy a házassági papírnak igenis van jelentősége egy kapcsolat szempontjából. Házasság nélkül a kapcsolat megreked. Van egy pont, aminél tovább már csak házasságon belül tud tovább fejlődni és kiteljesedni. Persze biztos vannak kivételek, de én általánosságban is ezt tapasztaltam, meg a saját kapcsolatomban is.
A férfiak nevében nem tudok nyilatkozni, de ha egy nő tartósan együtt él egy férfival, mégsem akar hozzámenni feleségül, ne mondja nekem senki, hogy az a nő el van kötelezve a férfi mellett.
Ha csak ebbe belegondolunk, máris kitetszik, hogy mekkora jelentősége van a házassági papírnak.
A próbaegyüttélést meg ilyesmit illetően pedig, az igaz, hogy lakva lehet egymást kiismerni. Én is sokáig azt hittem, a házasság előtti együttélés záloga lehet a tartós házasságnak.
Aztán olvastam egy tanulmányt, amiben több száz párt vizsgáltak abból a célból, hogy mi tesz tartóssá egy házasságot; és képzeljétek, a házasság előtt együtt élt pároknál semmivel se volt kevesebb a válás, mint azoknál, akik nem éltek együtt, sőt talán még le sem feküdtek egymással.
A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a házasság tartóssága azon múlik, mekkora elkötelezettséggel mennek bele a felek a házasságba... akár éltek előtte együtt, akár nem.
És ennek az elkötelezettségnek a dokumentuma, vagy megpecsételése a házassági papír. Ebből a szempontból van szerintem komoly jelentősége.
Aki ezt a nyilatkozatot vonakodik meghozni, hát nekem legalábbis... gyanús.
Ha pedig még így sem vagyok teljesen érthető, akkor gondoljatok bele lányok: ha megszerettek egy férfit, aki összeköltözik veletek, de nem akar benneteket feleségül venni, holott mondjuk Ti szeretnétek... komolyan tudnátok venni annak az embernek a szerelmét?
Na ugye, hogy van jelentősége a papírnak.
Ami pedig a topic indító kérdését illeti: szerintem csak annyira egyforma minden pasi, amennyire minden nő egyforma. :grin:
Ha jól látom, itt most arról van szó, van-e jelentősége a házassági papírnak az együttélés szempontjából.
Én úgy gondolom, a papír nem egy fizikai tárgyat jelent; ezért azt gondolom, hogy nagy jelentősége van.
Ez a papír valójában annak a dokumentuma, hogy én ország-világ előtt kijelentem, hogy ezt a férfit választottam életem párjának, és a neki mondott igen, mindenki másnak nemet jelent.
Ha nem ragaszkodom ehhez a papírhoz, az gyakorlatilag azt jelenti, nem ragaszkodom ahhoz, hogy a kapcsolatunkat nyilvánosan felvállaljuk, véglegesnek nyilvánítsuk, és kizárjunk belőle mindenki mást.
Ezért nekem azok a párok, akik nem akarnak összeházasodni, mindig egy kicsit furcsák; én tudom, hogy nem a papír tartja őket össze... de ha elkötelezték magukat egymás mellett, mi a kifogásuk a papír ellen?
Ha pedig kifogásuk van, biztos, hogy az elkötelezettség megvan?
Miért nem vállalják fel egymást nyíltan és végleg?
Én a magam tapasztalatából tudom, hogy a házassági papírnak igenis van jelentősége egy kapcsolat szempontjából. Házasság nélkül a kapcsolat megreked. Van egy pont, aminél tovább már csak házasságon belül tud tovább fejlődni és kiteljesedni. Persze biztos vannak kivételek, de én általánosságban is ezt tapasztaltam, meg a saját kapcsolatomban is.
A férfiak nevében nem tudok nyilatkozni, de ha egy nő tartósan együtt él egy férfival, mégsem akar hozzámenni feleségül, ne mondja nekem senki, hogy az a nő el van kötelezve a férfi mellett.
Ha csak ebbe belegondolunk, máris kitetszik, hogy mekkora jelentősége van a házassági papírnak.
A próbaegyüttélést meg ilyesmit illetően pedig, az igaz, hogy lakva lehet egymást kiismerni. Én is sokáig azt hittem, a házasság előtti együttélés záloga lehet a tartós házasságnak.
Aztán olvastam egy tanulmányt, amiben több száz párt vizsgáltak abból a célból, hogy mi tesz tartóssá egy házasságot; és képzeljétek, a házasság előtt együtt élt pároknál semmivel se volt kevesebb a válás, mint azoknál, akik nem éltek együtt, sőt talán még le sem feküdtek egymással.
A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a házasság tartóssága azon múlik, mekkora elkötelezettséggel mennek bele a felek a házasságba... akár éltek előtte együtt, akár nem.
És ennek az elkötelezettségnek a dokumentuma, vagy megpecsételése a házassági papír. Ebből a szempontból van szerintem komoly jelentősége.
Aki ezt a nyilatkozatot vonakodik meghozni, hát nekem legalábbis... gyanús.
Ha pedig még így sem vagyok teljesen érthető, akkor gondoljatok bele lányok: ha megszerettek egy férfit, aki összeköltözik veletek, de nem akar benneteket feleségül venni, holott mondjuk Ti szeretnétek... komolyan tudnátok venni annak az embernek a szerelmét?
Na ugye, hogy van jelentősége a papírnak.
Ami pedig a topic indító kérdését illeti: szerintem csak annyira egyforma minden pasi, amennyire minden nő egyforma. :grin:
T
TH6777
Vendég
Sztem azért azt elkell ismernünk....,hogy a házasság egy megebecsülése a másik félnek...egy biztonság...egy kapcsolat "véglegesitéséhez".... Igen a csak papir...azért még is csak visszatartó erővel bir...szemben egy bizonyos ideig tartó...élettársi viszonynál...ahol ha történetesen vége a kapcsolatnak...egy talán egyszerű... költözéssel lelehet tudni a "multat"...
Érdekelne azért ki melyikre voksolna...öszintén...ugy lelke mélyéből....
1. Házasságban boldogtalanul élni....ja és papirral...
2. Az előbbiek nélkül...,de boldogan...és papir nélkül...
???
Sztem egyébbként ...fontosnak tartom már ebbe a témába...,hogy ne feledjük...csak akkor mehetünk férjhez ugye bár...,ha kérnek erre a ffiak....,és ha mégsem...,akkor marad az élettársi kapcsolat.... és simán mondogathatjuk magunknak és párunknak...., hogy a papír nem is fontos...de szeretetben....békében élünk....párunkkal....
Érdekelne azért ki melyikre voksolna...öszintén...ugy lelke mélyéből....
1. Házasságban boldogtalanul élni....ja és papirral...
2. Az előbbiek nélkül...,de boldogan...és papir nélkül...
???
Sztem egyébbként ...fontosnak tartom már ebbe a témába...,hogy ne feledjük...csak akkor mehetünk férjhez ugye bár...,ha kérnek erre a ffiak....,és ha mégsem...,akkor marad az élettársi kapcsolat.... és simán mondogathatjuk magunknak és párunknak...., hogy a papír nem is fontos...de szeretetben....békében élünk....párunkkal....
De miért csak ez a két verzió létezne?
Miért ne lehetne házasságban, papírral és boldogan élni?
Boldogtalanul élni pedig házasság nélkül is lehet. Az élettársi kapcsolatot is sokszor összetartja a kényszerűség, gyerek, anyagi függőség, lakásprobléma, stb. ugyanúgy, mint a házasságot. Abból se sokkal könnyebb kiugrani.
Az érzelmi törés pedig ugyanakkora. A gyerekek lelkéről nem is szólva.
Én nem hiszem, hogy sokáig tart a szeretet és a békesség egy olyan kapcsolatban, ahol az egyik fél szeretné a házasságot, a másik pedig nem. Állandóan ott feszül a kérdés a házasságpárti félben: Miért nem?
És ez meg fogja mérgezni a kapcsolatot.
Más a helyzet ha egyik se akar házasságot. Ám ebben az esetben én megkérdőjelezem az elkötelezettséget. Általában az "amíg mindkettőnknek jó, együtt vagyunk" filozófiára épül az ilyen kapcsolat. Ez nem elkötelezettség, hanem valamiféle kölcsönös adok-kapok viszony, ami könnyen felborul, ha valamelyik fél nagyobb áldozatra kényszerül a másikért, mint amit visszakap.
Persze ebben is vannak kivételek.
Tehát Elkötelezettség nem 100%-os a doksi nélkül.
A házasságlevelet, szerződést tényleg biztonsági okokból találták ki, és komoly jelentősége volt, és van.
Nem vagyunk házasságellenesek
!, csak a házassági jogositvány megszerzése előtt nem árt a kresszt alaposan tanulmányozni. Persze, hogy nem. Ezt egy év alatt kiismered.
Jobb egy év után szépen különmenni, mint hamar esküdözni örök hűséget, ami 1 évig sem tart, válással végződik, vagy nem, csak csendes beletörődéssel.
Hát igen, elkanyarodtunk a témától...
Kedves weasel31,
nem akarok veled kekeckedni, de ne legyél már illen hiszékeny.
Meg kikérős.
Anyósod tán nem esett a fejére, hogy az előző vejjelöltjét dicsérje előtted? Okos asszony, jó lesz vele nem összetűzni a bajuszt, kedves weasel31.
Majd megváltozik rólad is a véleménye...
kiss
és ha szerencséd van, a véleményét nem hangoztatja, amíg együtt vagy a menyasszonyoddal.
Értsd ezt úgy, hogy amennyiben ő az igazi neked, és holtomiglan-holtodiglan lesz a dologból (amit tiszta szívből kívánok), anyóspajti hallgat, és csak jót mond rólad.
T
TH6777
Vendég
Nem, ezt nem mondtam, csak azt, hogy az elkötelezettség jele a doksi.
Nem vagyunk házasságellenesek
Ezzel egyetértek.
De ha az ember eldöntötte, hogy valakivel össze akarja kötni az életét, akkor szerintem ebbe teljes elkötelezettséggel kell belemenni. Szó szerint felégetni minden hidat visszafelé. Ennek a kifejezése szerintem a házasság.
És persze egyetértek, nem mindegy, hogy ki az, akit választottunk.
Azért lelkileg ez nem ilyen egyszerű, ha egy évig együtt éltem valakivel, akihez hozzá szerettem volna kötni az életemet.
Szerintem jobb rögtön lelépni, ha kiderül, hogy nem akar feleségül venni. Én úgy gondolom, ez jóval hamarabb kiderül.
De persze ezek csak az én véleményeim, amiket saját tapasztalatból szűrök le, más meg biztos teljesen más véleményt szűr le a saját tapasztalatából.
És az én véleményem biztos nem mérvadó, mert én kivételezett helyzetben vagyok, én 21 évesen mondhatni első látásra beleszerettem a férjembe, egy hét után már minden vágyam volt, hogy feleségül vegyen, és én voltam a legboldogabb a világon, amikor elvett; az elmúlt közel 30 év pedig bizonyította, hogy ennél jobban nem is dönthettem volna.
A szerelmi csalódásokat meg ilyesmiket csak kívülről láttam mások életében.
Szóval rám ne hallgassatok.
T
TH6777
Vendég
Bármilyen verziót nézünk...mint az élet más területén is...pro/kontra....a házasság...,de bármilyen kapcsolat két ember között...ha kényszerűségből vállalt elkötelezettséget jelent...no megette a fene az egészet... és lehet ezt igy gondolja az egyik fél a kapcsolatukban....
Véleményem szerint baromiul sokan álltatják magukat...manapság abba a tévhitben...,hogy egy jó kapcsolat ugy müködik..,ha mindenki azt csinál amit akar...no lehetséges ez a fajta jó kapcsolat...,de csak megfelelő és közös...kompromisszumok mellett...oda-vissza...persze azt gondolom..,hogy ilyen kapcsolat...,mert van ilyen...csak azoknál müködik...akik sztem nem is szeretik egymást...és valamilyen szinten...sajnos idegenek egymásnak...
Ha belegondolunk...egy házasság...,de egy élettársi kapcsolat is...szinte olyan már mint egy jó vállalkozás...persz ahoz...,hogy tényleg jó legyen... ugy kellene irányitanunk...gazdagitanunk (nem anyagiakra gondoltam)...,mintha az a sajátunk lenne....a kapcsolatunk...a saját vállalkozásunk...sztem érdemes belefektetni sok-sok energiát...a saját és párunk...boldogság hozamáért....független a kapcsolat mely formályát válasszuk...és éljük párunkkal...
Azt gondolom...,hogy minden ember számára....csak az lehet a jó...ha ugy gondolja....hogy az életének...ne egy céltalan együttélés legyen a motiválója...ha nem igen is... megfontoltan...közös céllokkal való...előre haladás a kapcsolatukban...
Tiszteletem a tied, Jászladány, gratulálok a házasságodhoz, és mármérne hallgassunk rád? Jó példával jársz elől, szerencsés házasságod van.
Itt elcsicseregjük a véleményünket, ki a saját, ki a más, ki a saját és más életéből meritve.
Hangsúlyozom (még egy darabig), hogy nem a halálig tartó vadházzasságot voksoljuk. Csak az előtte való rövidebb/hosszabb ideig tartó együttélést.
Aztán nyomás a paphoz.
Itt elcsicseregjük a véleményünket, ki a saját, ki a más, ki a saját és más életéből meritve.
Hangsúlyozom (még egy darabig), hogy nem a halálig tartó vadházzasságot voksoljuk. Csak az előtte való rövidebb/hosszabb ideig tartó együttélést.
Aztán nyomás a paphoz.
Ez így van, de én eddig az önként, szerelemből vállalt elkötelezettségről beszéltem a házasság vonatkozásában, nem kényszerből.
Ebben teljesen egyetértek Veled.
Az ilyen nem egy boldog, harmonikus házasság, hanem egy társbérleti viszony, amiben a felek olykor szexelnek, és a családfenntartást közös vállalkozásként kezelik.
Én sem hiszem, hogy léteznek mély érzelmek ott, ahol egyik félnek sem fontos, kivel tölti a hétvégét a másik.
Igazad van, a jó házassághoz be kell fektetni, illetve bármilyen párkapcsolathoz. De én házasságon kívül nem fektetnék bele annyit, mint házasságon belül. Mivel a kimenetelt bizonytalanabbnak tartanám, mint a házasságon belül.
De mint említettem, ez az én véleményem.
Hát ami a céltalan együttélést illeti, én mondjuk annyira nem bánnám. Nem tudom, ezt ki teheti meg manapság, mi állandó kihívásokkal nézünk szembe, amiket közösen kell megoldanunk, közösen kell megharcolnunk. Szóval az élet bőven produkál közös célt. És az előrehaladás az, amikor sikerült túlélnünk.
Néha azért örülnék a céltalanságnak
.Semmi más, csak közös heverészés, csavargás, csevegés, céltalan, meghitt együttlét, amikor csak egymásnak örülünk... Hajh, de szép is volt...
T
TH6777
Vendég
Ez így van, de én eddig az önként, szerelemből vállalt elkötelezettségről beszéltem a házasság vonatkozásában, nem kényszerből.
Ebben teljesen egyetértek Veled.
Az ilyen nem egy boldog, harmonikus házasság, hanem egy társbérleti viszony, amiben a felek olykor szexelnek, és a családfenntartást közös vállalkozásként kezelik.
Én sem hiszem, hogy léteznek mély érzelmek ott, ahol egyik félnek sem fontos, kivel tölti a hétvégét a másik.
Igazad van, a jó házassághoz be kell fektetni, illetve bármilyen párkapcsolathoz. De én házasságon kívül nem fektetnék bele annyit, mint házasságon belül. Mivel a kimenetelt bizonytalanabbnak tartanám, mint a házasságon belül.
De mint említettem, ez az én véleményem.
Hát ami a céltalan együttélést illeti, én mondjuk annyira nem bánnám. Nem tudom, ezt ki teheti meg manapság, mi állandó kihívásokkal nézünk szembe, amiket közösen kell megoldanunk, közösen kell megharcolnunk. Szóval az élet bőven produkál közös célt. És az előrehaladás az, amikor sikerült túlélnünk.
Néha azért örülnék a céltalanságnak
Semmi más, csak közös heverészés, csavargás, csevegés, céltalan, meghitt együttlét, amikor csak egymásnak örülünk... Hajh, de szép is volt...
A házasságok nem mindig önkéntes és valós érzelmek "tudatában-birtokában" köttetnek...no ezért emlitettem a kényszert...ami egy élettársi kapcsolatra is vonatkoztatható...
sztem meg...,ha befektetni kivánok abba az emberbe és az Ővele kivánt kapcsolatban...alezánc...házasságban...,vagy azon kivüli vele a kapcsolatom...vagy ér nekem annyit az az ember...,hogy miatta és önmagam boldogságáért stb...befektesek akár csak 1 rupiát is...avagy egy fabatkát sem ér...és ennyi....
"Hát ami a céltalan együttélést illeti, én mondjuk annyira nem bánnám."
Céltalanul egyedül is önmagunk társaságában is lehet lebegni az nagy életben....nem bánnámok-nélkül is sztem...
De mit takar a "nem bánnám"?
Kicsit elvonatkoztattam...
A célok számomra legalábbis azt jelentik, hogy ki kell fizetni a hónap végén a számlát, le kell vizsgáztatni az autót, be kéne szerezni a gyerek fogszabályozóját, stb...
Jó lenne, ha egy kicsit nem lenne semmi ilyesmi cél... Vagy legalább nem jelentenének ekkora kihívásokat.
T
TH6777
Vendég
Voksolunk..,vagy nem ez itten egyre megy...vadházasságban élünk...mi sok jó ember...a CHval közösen...oszt se papir...se pap nem kell...kiss
Köszönöm Andi,
Csak azért gondoltam, hogy az én véleményem nem mérvadó, mert kilóg a sorból.
A házasság előtti együttélésről is egyedi a véleményem. És úgyis mindenki úgy csinálja, ahogy jónak gondolja.
Én nem tudom, mitől éreztem úgy egy heti ismeretség után, hogy nekem csak ez a férfi kell, és soha senki más. De az is biztos, hogy onnantól kezdve tűzön-vízen át nekem csak ő kellett mind a mai napig. Ezért hangsúlyoztam az elkötelezettséget.
És a mai fejemmel azt gondolom, ebben semmi szerepet nem játszott, hogy együtt éltünk előtte vagy sem. Elfogadtam őt úgy, ahogy van, és amit közben változott, azzal együtt is. Mindenhogy ő kell. De hát ő egy angyal.
Lehet, hogy ezért nem hasonlít az "egyforma" pasikhoz.
Ezek pedig jó értelmes célok, átélem, pláne az utolsó kettőt, most nyakig vagyunk benne...
És ha célbaérünk, jöhet a következő. Kisebb nagyobb kihivásokkal. Ha ott van melletted a szerett társ, akkor nincsenek akadályok.
Ámen.
A sor itt nem olyan hosszú, nem sokan csicseregnek.
Navajonmér.
Pasik eltűntek, mint az a pici szürke, a ködben.
T
TH6777
Vendég
Köszönöm Andi,
Csak azért gondoltam, hogy az én véleményem nem mérvadó, mert kilóg a sorból.
A házasság előtti együttélésről is egyedi a véleményem. És úgyis mindenki úgy csinálja, ahogy jónak gondolja.
Én nem tudom, mitől éreztem úgy egy heti ismeretség után, hogy nekem csak ez a férfi kell, és soha senki más. De az is biztos, hogy onnantól kezdve tűzön-vízen át nekem csak ő kellett mind a mai napig. Ezért hangsúlyoztam az elkötelezettséget.
És a mai fejemmel azt gondolom, ebben semmi szerepet nem játszott, hogy együtt éltünk előtte vagy sem. Elfogadtam őt úgy, ahogy van, és amit közben változott, azzal együtt is. Mindenhogy ő kell. De hát ő egy angyal.
Lehet, hogy ezért nem hasonlít az "egyforma" pasikhoz.
Bocsi a sarkositásért...mind ez azért..,mert Te kirekesztetted az általánositásokat...hogy minden pasi egyforma...az az sikerült Neked egy mégsem egyforma...Gratulálok és tartalmas...boldog életet kivánok a kapcsolatodnak!
Köszönöm.
Én is igy gondolom,a többi pedig magánügy.
D
dolphin3
Vendég
Ezt jegyben járásnak hívják
és a fene ette meg ,ha nem tudod mit akarsz egy nőtől 2-3 hónap után és még utána is van lehetőség a papírhozami majdnem 3-4 hónap ha /hétvégén szeretnél/,de én is úgy gondolom kell egy év legalább.Én pl.4 év után mentem férjhez.
Szerintem nem ez a fontos egy kapcsolatban,hanem ,hogy mind a
ketten jól érezzék magukat benne
/Ne haragudjatok ,ennyi marhaságot olvasni a válással kapcsolatban
/
