Szép is a szerelem

Mistress

Állandó Tag
Állandó Tag
"A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne... "

(Pilinszky János )
 

Evernight

Állandó Tag
Állandó Tag
A szerelem az egyik legcsodásabb érzés, de olykor beszennyezi a harag és a düh. Bár meg kell küzdeni érte, mégis van amikor a szerelem nem talál viszonzásra és az is elviselhetetlen, hiszen ott van egy karnyújtásra és nem lehet a tiéd, nem érintheted meg. Olyan, mint egy tiltott gyümölcs, de ha még sem az, akkor felmerül a kérdés, h "nem vagyok elég jó neki? mi a baj velem? vagy lehet, hogy nem csak bennem van a hiba?"
 

baloghpet

Állandó Tag
Állandó Tag
La Braise: A szerelem születése





Gondolatban én fogantam veled.
Én hordtalak.
Puha léptekkel testemben ringattalak.
Minden bennem rezdülésedre
gyönyörűséggel figyeltem,
s életed meséjét remekbe szőttem...

Még meg sem születtél, már a mindenem lettél!
Mikor karjaimban tartottalak,
szívem dobbanásával szeretetre oktattalak.
Lelkem zenéjével repülni tanítottalak;
s első lépéseidnél,
simogattam utad lábaid alatt...
Olykor, ha megütötted magad,
fájdalmaddá váltam,
hogy kiűzzem belőled magam
sámán-tánccal...

Mikor megnőttél,
s erőssé lettél,
már tudtam, nélkülem élnél.
Ám mindenható anyai hatalmammal
kezedet Isten kezéhez forrasztottam
és utadra bocsátottalak...

De tudd: ezt, mint ismételt végtelen zsolozsmát,
újra- és újragondoltam,
mintha így fonnám életed fonalát.

És egyszer csak: átszakadt
a szeretetet a szerelemtől elválasztó meggyengült gát...

Nehéz volt újratapasztani...
Nagyon!



Forrás: December 13.

 

baloghpet

Állandó Tag
Állandó Tag
A Szerelem művészete ...



Rajnai Lencsés Zsolt: A szerelem definíciója, jellege és célja (1. rész) - alapfogalmak




Talán minden ember vágyakozik rá, hogy átélje, és megtapasztalja a szerelmet.
Némely ember, aki már megélte egyszer, újra részesedni kíván belőle…

De nem csak sóvárgói vannak. Sokan csalódottan fordulnak el a szerelemtől, keserű emlékeik miatt.

Tegyük fel a kérdést: mi a szerelem? Hogyan határozhatnánk meg? Egyesek úgy gondolják, hogy ez egy érzés, egy maga körül mindent felperzselő lobogás. Mások szerint, hosszú, parázsló izzás; megint mások úgy hiszik, a szerelem csak "ideig-óráig tartó röpke élmény". De ezek nem definíciók. Röviden talán a következőképpen határozhatjuk meg a szerelmet: A szerelem egy összetett érzés, a másik ember egész lényére irányuló komplex vonzalom. A másik ember egész lénye alatt értem a szellemi, lelki, és testi területek vonzalmát, mely a külső megjelenéstől, a lelki közösség harmóniáján át, a nemi vágyakozásig bezárólag, - mindent magába foglal. A szerelem, jellegénél fogva sóvárog „szerelme tárgyára”, a másik emberre, és ezért szinte fáj jelenlétének hiánya! Ennél fogva a szerelem a legboldogítóbb érzés lehet, ha beteljesedik, és a legkínzóbb, ha viszonzás nélkül marad. Ez lehet talán a definíció, és a rövid jellemzés. Ezek után leszögezhetjük: a szerelemnek csak úgy, és akkor van értelme, ha beteljesedett vágyakozásról, kölcsönös vonzalomról van szó. Amennyiben a szerelem nem ilyen, úgy értelmetlen, és ennél fogva egyetlen ember sem érdemli meg, hogy ilyen megalázó helyzetben, tartósan megmaradjon! Ezért – ha ilyen helyzetben vagyunk -, leghasznosabb, ha mindezt tudjuk, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy ne olyan embert tüntessünk ki szerelmünkkel, aki nem méltó rá. A szerelmünkre való méltóság első jele pedig, - a viszonzás! Röviden fogalmazva: aki nem viszonozza szerelmünket, az nem is érdemes rá, így az egyoldalú szerelem nem csak értelmetlen, de jellegénél fogva arra is méltatlan, hogy megkínozza áldozatát. Ezért a jövőben én mindig az igazi, a beteljesült, a kölcsönösen viszonzott szerelemről szólok majd. A szerelem célja tehát a beteljesülés, és amennyiben beteljesül, úgy két embert elválaszthatatlanul össze is köt. Más szóval a szerelem két ember kapcsolatát összekötő gazdag érzelem, mely a feleket minden területen összekapcsolja. Ez, a szerelem ideális állapota. Szíve mélyén mindenki erre az ideális állapotra kívánkozik. Senki sem arra vágyik, hogy ne viszonozzák szerelmét, és mindenki azt kívánja, hogy ne csak „választom azt, aki jut nekem” alapon találja meg partnerét, hanem a „Nagy Ő”-re akadjon rá, akivel boldogságban élhet majd minden területen, egymást betöltő kapcsolatban. Ez tehát az ideális állapot, és ha elvben kívánjuk megfogalmazni a szerelmet, úgy ne elégedjünk meg silány, szerelemnek mondott másolatokkal! Tegyük magasra a mércét, oda, ahova az való! Összefoglalva tehát azt mondhatjuk: - A szerelem célja a boldogság. - E boldogság megvalósulásának útja, ha megtaláljuk szerelmünk tárgyát, azt az embert, akiben egész lényünk minden területén (test, lélek és szellem) igazi társra lelünk.Ha ez meg van, ezt a társat mindenki előtt vállaljuk, és őt hűségesen szeretni fogjuk. Ezzel elérkeztünk a hűséghez, ami már morális fogalom, ezért itt megállok. Mielőtt mélyen belemennénk a morális kérdésekbe, fontos kicsit elidőznünk a személyiség területén, hogy mit jelent az, hogy: - összeillő felek - párválasztás - és jó alap, amire a kölcsönös szerelem felépülhet.

 

baloghpet

Állandó Tag
Állandó Tag


Szalai Nóra


Ha éjfélt üt az óra, te ott leszel velem
Puszit adsz és pár jó szót súgsz nekem.
De nekem több kell: Soha ne engedj el!

Mert az idő is múlik, s a nap is felkel.

Te elengedsz és többé nem látlak,
nem keresel engem, de én még mindig várlak.
Lassan megőrülök, mert félek,
Hogy ami szép volt köztünk másnak adatik meg.

Másnak tartasz karjaid közt,
másnak mondod: szeretlek,
Édes hangod, édes tested
más érintheti meg.

Ezért kérlek téged:
Ne engedj elmenni,
Két karod közt hagyj álmodni.
Hozd vissza boldogságom,
hisz nekem Te lennél az egyetlen kívánságom!

 

baloghpet

Állandó Tag
Állandó Tag
SHAKESPEARE SZONETTEK a szerelemről...






71. William Shakespeare: LXXI szonett Hogyha meghalok, ne tovább, ne gyászolj,
Csak míg hallod a zord harang szavát,
Mely széthírleli, hogy e rút világból
Legrútabb férgek közé szöktem át;
Sőt, ha versem olvasod, ne idézd
Írója kezét: szívem úgy szeret,
Hogy édes agyadnak a feledést
Kívánja sajgó emlékem helyett.
Vagy ha (mégis) látod írásomat,
Mikor engem a föld már elkever,
Ne mond ki szegény nevemet se: hadd
Haljon szerelmed halálommal el;
Mert a bölcs világ átlát szíveden,
S bár meghaltam, gúnyolni fog velem.


72. William Shakespeare: LXXII szonett

Hogy a világ ne kérdje szüntelen:
Mi érdemem volt arra, hogy szeress
Még holtan is, felejts el, kedvesem,
Hisz úgy sincs bennem semmi érdemes.
Hogy kegyes hazugsággal valamit
Emelj, azt kéne, hogy tetézve rakd
Rám, halottra, a kevés díszt, amit
A fukar igazság önként megad.
Hogy ne lássék hamisnak hű szíved
Amiatt, hogy szeretve túldicsér,
Földeljék el velem a nevemet,
S akkor szégyen egyikünket sem ér.
Mert szégyen rám, amit versbe szedek,
S rád, hogy silány művemet is szereted.


73. William Shakespeare: LXXIII szonett

Nézd, életem az az évszak, amelyben
Pár rőt-levél (vagy az se) leng, a tar
Fák ágai reszketnek a hidegben:
Dúlt kórusukban nem zeng drága dal.
Bennem már csak az a homály dereng,
Mely alkony után sápad nyugaton
S amelyet lassan, feketén beleng
Az éj, a fél-halál, a nyugalom.
Bennem már csak az a kis láng lidérclik,
Mely ifjúsága hamván haldokol,
Mint ravatalon, amelyen kivégzik:
Amiből kelt, vissza abba omol.
Ezt látva, csak erősödik szerelmed,
Hogy szeresd azt, aki maholnap elmegy


74. William Shakespeare: LXXIV szonett

De légy nyugodt: ha az a zord parancs
Engem könyörtelenül sírba ránt,
Ebben a könyvben lesz még némi rang,
És veled marad emlékem gyanánt.
Ha ezt átnézed, leglelkemet, a
Neked szenteld szentelt részemet nézed át.
A por csak a port kapja (hisz joga);
Jobb része szellem s az tiéd tovább:
Így hát, ha testem vész, te csak nyüvek
Koncát veszted, az élet seprűjét,
Egy cenk tőr gyáva prédáját -- minek
Emlékeznél rá? --: túl hitvány szemét!
A mű kincse: amit tartalma ad,
És az ez itt, s ez teveled marad.

75. William Shakespeare: LXXV szonett

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.
 

Babygirl82

Állandó Tag
Állandó Tag
Keresztes Ágnes: Könnyű könny
Most könnyű már nekem
olvasni arcodon
szerelmetek sivár történetét:
a holdas áhítatot követő
örömfogyatkozást,
mikor ízetlenül eszitek egymást
és csont vacog elő a hús mögül
és beletöreti a fogatok.
Kiszámítható kínotok unalmas
a szemlélőnek.
Az volt iszonyú,
amíg azt hittem, hogy boldog leszel.
 

Babygirl82

Állandó Tag
Állandó Tag
Heltai Jenő: Lelkem falán<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
Lelkem falán gond sötétlik,
Árnyék a hófehér falon:
Oh, megöregszel te is egyszer,
Én édes, szőke angyalom.

A szőke haj ezüstbe szurkul,
Barázdás lesz a homlokod,
És csókos ajkad pírja elvesz,
A szíved halkabban dobog.

És benne melyen eltemetve
A régi, régi szerelem,
És szenvedélytelen, szelíden
Fogsz társalogni énvelem.

Ígérd meg azt, hogy kezed akkor
Kezemből vissza nem veszed,
S szeretni fogsz majd akkor is még,
Mikor már én is vén leszek.

Ígérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy oly nagyon szerettelek,
Hogy rácsókoltam ajakadra
Sok év alatt a zord telet.

Ígérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy elhervadtál keblemen,
Hogy másnak senkije sem voltál,
Csak nekem voltál mindenem.

Ígérd meg azt, hogy szemrehányást
Szíved magába nem fogad
S nem kéri tőlem soha vissza
Aranyos ifjúságodat.
 

Babygirl82

Állandó Tag
Állandó Tag
"- Arra gondoltam... te és én... talán elmehetnénk valahová, ...együtt.
Mostanában. Ma. Most azonnal. Gyere velem, Hanna!
- Nem, én... Nem hiszem, hogy ez lehetséges.
- Miért nem?
- Mert azt hiszem, ha mi együtt elmegyünk valahová, attól félek egy nap,
talán nem ma, nem is holnap, de egy nap hirtelen... sírni kezdenék, ...
olyan nagyon, hogy semmi és senki nem állítana meg. És a könnyek
megtöltenék a szobát, és én nem kapnék levegőt, magammal rántanálak, és

mindketten megfulladnánk.
- Megtanulok úszni, Hanna. Esküszöm. Megtanulok úszni."
 

Babygirl82

Állandó Tag
Állandó Tag
"Mely értelem volt eddig, régen Tiéd az már. Én esendőn térdeplek, és Te vagy most az oltár."<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
 

Babygirl82

Állandó Tag
Állandó Tag
"Szerettelek.
Úgy szerettelek, ahogy nem akarok, és nem is tudok szeretni többé, kritikátlanul.
Mindig én voltam a Tiéd, és nem te az enyém, akkor is távol tőlem, mikor a karomba voltál.
Éjjel néha szerettelek volna felrázni álmodból, rád kiáltani, mond meg a szót, amelyből megkapod önmagad, amely megvált, és mond meg az irányt is, amerre el kell indulnom, hogy megtalálhassalak."
/Szabó Magda/<O:p</O:p
 

Babygirl82

Állandó Tag
Állandó Tag
Buda Ferenc: Hiányoddal
<O:p</O:p
Könnyű annak, kinek te vagy az élet,
kinek reggelihez te vagy a cukor.
Te fűszerezed csókkal az ebédet:
kinek vacsora után te vagy a bor.
Jó a társnak, kinek te vagy a társa:
a magányosság ne tudd meg, mily nehéz."
 

feher-farkas

Állandó Tag
Állandó Tag
Részegség

Szép a szerelem. Az ember megrészegedik tőle. De óvatosan fogyasszuk, alkoholmentesen, mert ha túl kábák vagyunk, és nem figyelünk, hogy mi van az orrunk előtt, akkor gyakran eleshetünk.
 

nzs1

Állandó Tag
Állandó Tag
"Nem érti szív, nem érti elme sem,
hogy mint szeretlek, én szerelmesem."

Kosztolányi Dezső

"A nagy szerelem olyan tükör, amely könyörtelenül megmutatja a valóságot."

"Ha szeretetre vágysz: szeretned kell! Ha társara vágysz, alkalmassá kell válnod a társulásra!"

"Valakit szeretni azt jelenti: egy mások számára láthatatlan csodát látni."

"Ha bárkit meg akarsz tartani, soha ne tartsd magától értetődőnek, hogy melletted van."

Köszönöm, hogy szeretsz, féltesz, vigyázol rám, hogy betakarsz, ha fázom, átölelsz, ha félek és hogy neked reggel is szép vagyok. Köszönöm, hogy a szemembe nézel és tudod, hogy mit gondolok. Köszönök mindent.

megkedveltették velem :)

"Valaki áttáncolt az életemen..."

...azt mondom, megérte

:d

:)

: -)
 

teditke

Állandó Tag
Állandó Tag
<table style="width: 582px; height: 54px;" align="center" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">A szerelem lényege, hogy két magányos lélek köszönti, megérinti és megvédi egymást.(Rilke)</td></tr><tr><td align="left"> </td><td class="idezet" align="center">
</td></tr></tbody></table>
 
Oldal tetejére