Szép is a szerelem

kiscsany

Állandó Tag
Állandó Tag
JUHÁSZ GYULA
Esti dal


A nappal fényében, zajában
Elődöng árva egymagában
A lelkem, tévedt jövevény,
Oly idegen nekem a hajsza,
A szívemet dalokra ajzva
Oly inkognitó megyek én.

De ha az alkonyat leszállott,
Olyan kedves, kámzsás barátok
A barna árnyékok nekem,
A messze menteket idézik,
A múlt szelíden iderémlik
És földereng az életem.
 

kiscsany

Állandó Tag
Állandó Tag
Váci Mihály - Végül


<CENTER class=posts>[FONT=trebuchet ms,geneva]Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csak szeressék!
Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
hogy ne szeressék!
Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább
a szíve tessék!

Fél egyedül. Csak karolják! - s már eltűri, hogy a szíve
ne is tessék.
Megszelídül a magánytól, s csak annyi kell végül már,
hogy meg ne vessék.
Egyedül az éjszakákat?! - Ó, nem, inkább eltűri,
hogy meg is vessék.
Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,
ezüstös karácsonyestét?
Egyedül felérni ésszel a múlást, azt, ami van,
és azt, mi lesz még?!

Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
- azt se, hogy szeressék.
Ó végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,
szeressen még.
Legyen aki megengedje: - rágondolva tölthessen el
egy-egy estét
[/FONT]
</CENTER>
 

bugicsiga

Állandó Tag
Állandó Tag
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="98%" align=center><TBODY><TR><TD style="PADDING-BOTTOM: 6px" class=idezet colSpan=3 align=middle>Bújócska
Ha völgy leszel,
Én hűs patak benne
Ha te vagy a patak,
Én ívelt híd felette

Ha út leszel,
Én a szekér rajta
Ha te a szekér,
Én majd a pajta

Ha mese leszel,
Én gyermek, ki hallgat,
Ha gyermek leszel,
Én dal ki elaltat.

Ha irka leszel,
Én majd a lapja
Ha te az irkalap,
Én a vers rajta.

Ha vers leszel,
Én toll, mi leírja,
Ha te a toll,
Én sötétkék tinta.

Ha telihold leszel,
Én egy kis csillag,
Ha csillaggá leszel,
Kiválasztalak. </TD></TR><TR><TD align=left> </TD><TD class=idezet align=middle>Gál János
(2008. július)</TD></TR></TBODY></TABLE>
 

vtbea

Allando tag
Állandó Tag
szerelem.jpg


Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért, aki én vagyok melletted. Gabriel García Márquez
 

Geistheilung

Állandó Tag
Állandó Tag
A szerelemre szokták azt mondani, hogy a szerelem vak. Ez biztosan így van, mert aki volt már szerelmes az biztosan tudja -- vissza tud emlékezni -- hogy párjának mennyi mindent nézett el. Az lenne a legjobb, ha mindenki megtalálná a párját a Földön és örökké szerelemben élnének. Sokkal jobbak lennének az emberek, a szerelmes ember hangulata átterjedhet a környezetére is ! Minden Happy lenne.... Egyszer ki kellene próbálni...egy mozgalmat kellene indítani...vagy lehet elég lenne egy felhívás ? ...
 

nesztle

Állandó Tag
Állandó Tag
Mint ahogyan a cím is mutatja, ez egy szerelmes téma. Nem csak olyan írhat persze, aki szerelmes:).Itt bármit megoszthattok, legyen szó jó/szép élményről, képekről, zenéről, videóról.kisskisskisskisskiss

A szerelem anatómiája
Hát újra itt van. Hívatlanul, vártan is váratlanul. Itt van, hogy jelezze: Menekülj! Menekülj, amíg nem késő, amíg ura vagy önnön akaratodnak, amíg az ész és a reflexek irányítják testedet. Igen, agyad leadta a jelzést, de testedet már megbéklyózta a vágy. Lelassultak gondolataid, és egyes egyedül csak rá, az ő szemeire, mosolyára, szavaira tudsz koncentrálni. Nem érdekel a zene, csak ha vele hallgatod. Nem érdekelnek kedvenc könyveid, mert a sorok mögül is ő mosolyog feléd. Elhanyagolod munkádat, átadod magad egy édesen gyötrelmes érzésnek. Menekülnél, de nem vagy annyira buta, hogy ne értsd meg: elvesztél! Gúzsba kötött a láz, amely testedet gyötri. Az ágyékodban sürgető, égető fájdalom. Kitárulkozni kívánsz, magadba fogadni őt, az övé lenni. Magadban ölelnéd, de még hadakozol. Maradék akaratoddal hatványozod büszkeségedet, fennkölt eszméket hirdetsz, megjátszod a menőt, de ismét felismered, hogy csak manó lehetsz. Elég egy kedves gesztus, elég látnod, hogy tudomást vesz rólad, és máris lehullnak gátlásaid, mint borzongó testedről a ruhadarab. És akkor bármilyen lehetetlen helyen, helyzetben, alkalommal, dacolva a világgal, barátokkal, ismerősökkel és saját magaddal, egy pillanat alatt elfelejted, hogy észlény vagy, csupán az érzés, az ösztönök élnek benned. Kiszolgáltatod magad, hogy kiszolgálhasd őt. Lélegzeted az ő tüdejéből árad, szíved az ő szívének dobbanásával dobban. Talán szégyent sem érzel, megaláztatást sem, hiszen annyira természetesen nyújtod magad, hogy a legkényesebb helyszín sem tud sokkolni. Egyszerűen: vagy. De csak vele és általa. Különben napjaid, de főleg éjszakáid a várakozással telnek. Tudatalattid ismét menekülésre szólít. Nem figyelsz oda! Nem hallod, mert nem akarod meghallani. Semmi sem tudja megakadályozni boldogságodat. Begubózol, mint a pillangó, aki bárki másnak lárva-arcát mutatja, csak az ő mosolyára tárod szét színpompás szárnyaid. Lehetsz entellektüel vagy analfabéta, érzéseid hieroglifáit csak ő fejtheti meg. Megjátszod, hogy nem vagy féltékeny, de szemed sarkából figyelsz mindenkit, aki esetleg hatással lehet rá. Titokban lesed szemének villanását, s ha másra mosolyog, bár úgy teszel, mintha észre sem vennéd, halálos méregként ivódik pórusaidba. Te, aki mindig igazságosnak tartottad magad, hirtelen részrehajlóvá válsz. Mindent úgy magyarázol magadnak, hogy az ne okozzon fájdalmat. Végletekbe esel. Csupán két lehetőség létezik számodra: vagy erősen pozitív, vagy erősen negatív. Más egyszerűen nincs. Csak a kételkedés. Mert az él benned a legerősebben. Agyad kerekeibe jó mély vájatot vágott a félelem. A félelem, hogy elveszíthetnéd. Bár tudod, hogy talán ez lenne a legjobb megoldás, talán akkor visszakaphatnád a szabadságodat. De minek az olyan szabadság, amelybe belepusztulnál?! Inkább rabszolga maradsz, s egy-egy simogatás után nyüszítesz a boldogságtól, mint a kiskutya, akit gazdája megjutalmazott. S ha netán egyedül maradsz, akkor is nyüszítesz. A nyüszítéseddel megszűnsz létezni, mert megszűnt az érzés, megszűnt a szerelem. Nyugodj meg, élni fogsz tovább, továbbra is végzed majd hétköznapi szokásos teendőidet, esetleg néhány napig gyógyszert szedsz, vagy leiszod magad, előveszed Zorán lemezeit, hogy együtt sírd vele: „Amikor elmentél tőlem, majdnem meghaltam..." De az élet még ott pislákol benned, meghagyva az érzések csökevényeit üres szívedben. Élsz, beburkolódzva saját fájdalmadba, élsz, azaz vegetálsz, hogy egy bizonyos idő elteltével felkiálthass: „Hát újra itt van! Hívatlanul, vártan is váratlanul!"
 

eee1

Állandó Tag
Állandó Tag
A szerelem nem tárgy, nem vész el, ha odaadod. Kínálhatsz szeretetet több embernek, a szerelem ugyanolyan tökéletes maradhat, mint eredetileg. Olyan ez, mint a tudás. Egy bölcs mindent megtaníthat, amit tud, utána mégis minden tudása megmarad. Leo Buscaglia
 

csikri75

Állandó Tag
Állandó Tag
Édesanyám egyedül nevelt fel, 16 évi házasság után. Addig míg nem volt barátnőm, addig nem értettem a semmibe meredő tekintetét, a filmek közben letörölt könnycseppeket. Most már tudom milyen nehéz egyedül élni, szerető társ nélkül.
 

cccs

Állandó Tag
Állandó Tag
De miért csak idézetekkel szóltok hozzá ehhez a témához? Annál szerintem jóval több van benne...
 

bomariann

Állandó Tag
Állandó Tag
szerelem... amikor egy pillantásban minden benne van.
Aki átélte, tudja miről írok, aki nem, az majd egyszer biztosan átéli és nem felejti.
 

virágcserép

Állandó Tag
Állandó Tag
Én már nem akarok többé közel engedni senkit. Olyan sokat csalódtam, a szerelem csak sebeket okoz. Nem hiszek már a nagy Ő-ben az örök szerelemben.
 

Krisztina13

Állandó Tag
Állandó Tag
Én már nem akarok többé közel engedni senkit. Olyan sokat csalódtam, a szerelem csak sebeket okoz. Nem hiszek már a nagy Ő-ben az örök szerelemben.

Kedves Virágcserép!
Én is éreztem így és szerintem még nagyon sokan!
Nézegettem a képed és próbáltam kitalálni, hány éves lehetsz, de aztán rájöttem, hogy teljesen lényegtelen!
Nekem 30 éves koromig egy normálisnak mondható kapcsolatom sem volt, amire örömmel emlékezhetnék vissza. Aztán 3 évnyi teljes egyedüllét után megtaláltam a boldogságot egy olyan férfi személyében, akire érdemes volt várni!!! Hidd el, ez feledtet mindent! A szomorúságot, a fájdalmat, a csalódásokat... És mosolyogsz, ha csak rágondolsz, röpülsz haza karjaiba!
Biztos vagyok benne, hogy Rád is rádtalál majd ez a csoda, ne légy elkeserdve! Igenis van olyan szerelem, amire érdemes várni!
Addig is lásd meg mindenben a szépet: a napsütésben, a virágokban, fákban, levegőben, szélben...
Ess szerelembe önmagaddal és az élettel, és ez úgy fog sugározni Rólad, hogy másik is észreveszik!
Az élet csodálatos és Te is az vagy!!! :)
Legyen nagyon szép napod és hétvégéd!
 
Oldal tetejére