Nem, nem, semmiképpen nem gondolom ezt!
Csak rossz tapasztalatom van (persze az általam ismert pedagógusok között mozogva), hogy remek tanároknak, akik tényleg lelkiismerettel, szaktudással végzik a munkájukat meg-megtörik a lelkesedésük a száraz előírásokon. Nem mernek kibújni olyan klisékből, aminek maguk is érzik a hátrányát, mert tartanak tőle, hogy "bajuk lesz belőle", és kevésbé újítanak, mert engedélyköteles egy csomó minden az oktatásügyben. Ezért nem szárnyallnak, bár a tehetségük, elhivatottságuk meglenne hozzá, hanem a megszokásba menekülnek. Abból nem lehet baj.
Nem hetvenkedésből írom, de ha úgy érzem, hogy a rendszer hátrányt okoz, és nem tudom végezni a munkám, mert nem szolgálja a gyerekek érdekét, átírom a szabályokat. Igaz, nem vagyok a főnökeim kedvence, igaz az én kedves vizsgatársamnak is sok fejtörést okoztam. De, ezt magyaráztam neki is, ez vagyok én! A portfólióm rólam kell szóljon, nem arról, hogy központilag mit írtak elő. 6 vagy 10 óravázlat, nekem mindegy! Lássam az embert mögötte, a tanárt, akinek fontos, hogy hogyan segíti tovább a rábízott gyerekeket, felhasználva ehhez a tudását, a szakértelmét, az egész személyiségét. Lássam, hogy szereti amit csinál, lássam az elhivatottságát! Ezért kicsit csalódott is vagyok, hogy 1-2 órát töltünk majd tényleges találkozással, azt hittem egy pedagógusra több idő jut majd.
Babits szebben leírja, így őt idézném:
"Vallom azonban a bölcsességet is: harcom nem megy túl a józanság vonalán: magamban is érzem ami ellen küzdök s tudom, hogy minden rombolás engem rombol. Nem is rombolni akarok, inkább építeni: az ész halkan hasson a tényekre, mint a delej: nem ellensége az erőknek, hanem egy erő a többi közt, együtt építve velük. Az erők a múlt, az ész a jövő: egymásba kapaszkodó fogaskerék."
Persze, tudom - egységes kritériumrendszer, és ez tényleg kell, de ... nekem (is) az ember a fontos, nem a papír, ezért úgy gondolom a Hívatlanul cikkét is nagyon komolyan kell vennünk.
Ők a kollégáink, jelzés, hogy tartanak tőlünk, hogy utálják már előre az egészet. Így nekünk fontos feladatunk annak a felmutatása is, hogy számunkra egyikőjük sem "kartoték-adat", minősítendő portfólió csupán. Sőt.
Sejtem, hogy az elhivatottságod berzenkedik a (feltételezhetően) hevenyészett munka miatt, de szerintem fontos, hogy úgy csináljuk, hogy körön belülre kerüljön, mert ha kívülálló marad, sosem fogadja el, ha a minősítése "nem felelt meg" lesz. Így hamvába holt lesz az egész rendszer.
DEE! Biztos vagyok benne, hogy Te így csinálod , különben nem fakadtál volna ki.
Csak sok a bizonytalanság, mert sok az előírás. Ha szakértőknek tartanak minket, nyugodtan bízhatnának a szakértelmünkben.
(Kicsit hosszú lett, bocsi. Látszik, hogy nem éjjel írtam, ma még nem fárasztottak ki a gyerekek).