A boszorkányok alakja évezredek óta kísérti az emberiség képzeletvilágát. Titkos, mágikus rontásuk árt az emberek, állatok, földek termékenységének, balszerencsét, betegséget, halált okoz, természeti katasztrófát idéz elő. A kereszténység történetében ők Isten és az emberiség legfőbb ellenségének, az ördögnek a szolgálói. Állatalakot tudnak ölteni, seprűn röpködnek éjszaka gyűléseikre, és a boszorkányszombat szörnyű orgiáiban minden morális szabályt megszegnek. Hogyan formálódott ez az elképesztő ellenségkép a középkori kereszténységben, hogy vezethetett a kora újkorban a boszorkányüldözés legalább ötven-hatvanezer szerencsétlen áldozatának élve megégetéséhez? Milyen indulatok, milyen emberi, közösségi, társadalmi, etnikai, vallásfelekezeti feszültségek vezettek a boszorkány bűnbakképzetének folyamatos újratermelődéséhez? Mi magyarázza, hogy az áldozatok nyolcvan-kilencven százaléka nő volt? Kik voltak azok, akik kihasználni próbálták a gyanakvás és a gyűlölködés légkörét saját hatalmuk megerősítésére és az ellenfeleikkel való leszámolásra? Ezek a kérdések foglalkoztattak, ezek körül forog e kötet tizenhat tanulmánya. A boszorkányhit magyarázatánál megpróbáltam kihasználni a pozitív ellenpélda, a csoda-hit, a szentkultusz összehasonlító kontextusát, valamint a „népi” gyógyítók – kuruzslók, javasasszonyok, bábák, nézők, táltosok – tevékenységéről szóló híradásokat. A dokumentumok azonban leginkább arra világítottak rá, hogy a kora újkori bűnüldözés előítéleteken alapuló, brutális mechanizmusai és az ezeket gátlástalanul kihasználó vádaskodók, bírák és ítéletvégrehajtók hogyan állandósították a boszorkányüldözést és a bűnbakkeresést évszázadokon keresztül. Tanulmányaim egyúttal képet adnak arról is, hogyan magyarázta mindezt az elmúlt évtizedekben a nemzetközi és a magyar történelmi, néprajzi, antropológiai kutatás.
Kurt Rieder - Mágia és okkultizmus a III. Birodalomban
A Harmadik Birodalom története tartalmaz egy mélyen fekvő, nehezen feltárható réteget, amely csak ritkán kerül napvilágra. A náci párt elöljárói, bár világi ügyekben könyörtelen racionalitással jártak el, valamennyien hithű okkultisták voltak. Adolf Hitler, Rudolf Hess, Heinrich Himmler és társaik megingathatatlanul hittek a fizikai valóságon túli erőkben, az okkult szimbolikában, a pángermán legendáriumokban, az elfeledett ősi tanokban és a mágikus rítusok gyakorlati alkalmazhatóságában.
2003
Csatolások
Kurt Rieder - Mágia és okkultizmus a III.birodalomban_upByOM_.epub
161.6 KB · Olvasás: 115
Kurt Rieder - Mágia és okkultizmus a III.birodalomban_upByOM_.pdf
John J. Mearsheimer (1947-) amerikai politikai gondolkodó. Fő területe a nemzetközi viszonyok. Korábbi nagy sikerű könyvei: The Tragedy of Great Power Politics (2001), The Israel Lobby and U.S. Foreign Policy (2007) és Why Leaders Lie (2011).
A könyv Fukuyama tételének – miszerint a liberális demokrácia feltartóztathatatlanul terjed a Földön, és ez egybeesik a Pax Americanával – az elutasítása. Azt mondja el, hogy miért téved veszélyesen az amerikai liberális geopolitika.
2022
A Római Birodalom sohasem akart tengeri nagyhatalommá válni, ennek ellenére az i. e. 2. század végére olyan államalakulattá fejlődött, amelynek gazdasági és részben politikai sikerét a mediterrán tengerrészek „összekapcsoltsága” biztosította. A tengeri hajózás a leggyorsabb és a legolcsóbb módja volt az információcserének, az utazásnak, valamint az áruk beszerzésének, illetve célba juttatásának.
Jelen kötet nem a Földközi-tengernek a római politikában és hadügyekben játszott szerepét, hanem mint gazdasági erőforrást vizsgálja. Mint minden birodalom, a római is nagymértékben kiaknázta a rendelkezésére álló természeti kincseket, ami nemcsak a szárazföldre, hanem a tengerre is érvényes. Legfontosabb gazdasági ágazat talán a sólepárlás volt, hiszen a só – ahogy Plinius fogalmazta – a „civilizált élet elengedhetetlen tartozéka”.
A só nélkül sem az emberi táplálkozás, sem az állattenyésztés nem tud meglenni, és nélküle az élelmiszerek tartósítása is lehetetlen lett volna. A halászat és haltenyésztés jelentős élelemforrást biztosított, és nemcsak a tengerparti területek lakói számára. A halat számos formában tartósították, nem is szólva az igen népszerű halszósz készítéséről, és ebben a formában a birodalom legtávolabbi helyeire, sőt a limesen túlra is el tudták juttatni. A tengerből ezenkívül számos olyan luxuscikk (bíbor, bisszusz, igazgyöngy, korall, teknőcpáncél stb.) is kinyerhető, amelyet nagy haszonnal lehetett értékesíteni a piacon.
A legnagyobb haszon azonban a tengeri hajózásból származott. Az utóbbi fél évszázadban feltárt másfélezernél is több hajóroncs kutatása olyan felfedezéseket produkált, amelyek valósággal forradalmasították az ókori Róma gazdaságáról vallott eddigi nézeteket. Az időközben önálló diszciplínává vált búvárrégészet alapvetően két alapvető tanulsággal járt. Az egyik, amire magukból a hajókból lehetett következtetni, hogy ebben a közlekedési ágazatban is létezett – ha nem is túlságosan gyors, de legalább folyamatos – technikai fejlődés, ami egyre több áru fuvarozását tette lehetővé egyre gyorsabban és biztonságosabban. A másik következtetés, amire a rakományok elemzésével jutottak el a kutatók, hogy tengeren „mindenütt, mindent, mindenhová” szállítottak. Az alapvető élelmiszerektől (búza, bor, olaj, halszósz) a vágómarhákon keresztül a leghétköznapibb agyagedényekig mindenféle elképzelhető árucikk megtalálható a hajóroncsok rakományaiban.
„Ez a király (ti. Nagy Sándor) rövid idő alatt nagy tetteket hajtott végre: vele született bátorságának és intelligenciájának köszönhetően nagyszerű tetteivel felülmúlta az összes többi királyt, akiknek csak az idők kezdetétől fennmaradt az emléke. Tizenkét év alatt ugyanis Európa nagy részét s
csaknem egész Asiát leigázta, s méltán tett szert olyan dicső hírnévre, mint a régi hérósok és félistenek.”
A jelen kötet a szicíliai származású, Kr. e. 1. századi görög történetíró, Diodóros Történeti könyvtárának (Bibliothékéhistoriké) a 17. könyvét tartalmazza bevezetővel és jegyzetekkel. Diodóros műve a világ történetét a mitikus kezdetektől saját koráig tárgyalta egyetemes nézőpontból szigorú – olykor téves – kronológiai rendben. A 17. könyv Nagy Sándor uralkodásának az időszakát (Kr. e. 336–323) öleli fel és abból a szempontból egyedi, hogy hősének tevékenysége háttérbe szorít minden egyéb eseményt, így ebből a könyvből hiányzik a világ többi részének (például a Diodóros számára különösen fontos Szicíliának vagy Rómának) bemutatása.
Illés Imre Áron ókortörténész, a Szegedi Tudományegyetem Ókortörténeti Tanszékének adjunktusa. Kutatási területe a római városok igazgatása és a görög történetírás, azon belül Diodóros.
A Sissy-sorozat népszerű írónője ezúttal a tragikus sorsú Rudolf főherceg életútját követi végig. A császári ház büszkesége a jóeszű, jóképű Rudolf anyja csapongó fantáziáját és szabadságszeretetét örökölte. Hiába a katonai nevelés, hiába az apai szó: Rudolf a saját útját akarja járni. Börtönnek érzi az udvart, az asszonyi karokban keres feloldódást. Házasságának egy felelőtlen kaland vet véget, az udvari titkosrendőrség minden lépését figyeli. Szeretője Mitzi Caspar színésznő nem tudja megóvni a reá leselkedő veszedelmektől. A legnehezebb órákban feltűnik a gyönyörű Mary Vetsera, s elindulnak a mayerlingi vadászkastély felé…
1993
Csatolások
Marieluise Von Ingenheim - Sissy 5. Sissy Fia,a Trónörökös Rudolf Szerelmei.pdf
Gyurgyák János - Elvesztett illúziók megtalált történelem
Könyvemet egy elkövetkező új nemzedéknek ajánlom. Balassa Péter esztéta és irodalomkritikus három évtizeddel ezelőtt azt üzente a mi nemzedékünknek, hogy „Ne hagyják, kérem, hogy a fejük fölött kibontakozzon valamiféle küzdelem a lelkükért – válasszanak, szelektáljanak bátran és szuverén módon. Ezért hangsúlyozom, hogy nekünk, idősebbeknek egyéb dolgunk nincs, mint hogy leküzdjük saját agyonkomplikált, agyonreflektált, csupán kényszerűségből és jó ízlésből toleráns, valójában nem demokratikus reflexeinket, és máris átadjuk a gyakorlati munkát, irányítást Önöknek. Be kell látni, hogy mi már foglyok vagyunk. Önök nem. Le kellene mondani még az árnyékhatalomról is, alkalmatlanságunk okán.”
Ma, amikor kiderült, mi is múltunk foglyai vagyunk, és ebből mi sem tudtunk kitörni, így a mi alkalmatlanságunkra is fény derült, én sem tudok okosabbat mondani, mint Balassa Péter egykor.
Illetve talán mégis: szerintem ugyanis egy elkövetkező nemzedéknek két dologra kell igazán figyelnie. Mindenekelőtt sokkal jobban tisztában kell lenni történelmünk eddigi zsákutcás megoldásaival, a magyar társadalom valós helyzetével és mindenbe belenyugvó természetével, valamint előre ki kell dolgozni ezek elkerülésének módozatait. Továbbá nem szabad hagyni, hogy egy politikai akarnok újra ellopja a jövőnket és az álmainkat. 2021
Az ukrán válság nem Oroszország egyoldalú és váratlan akciójával kezdődött. Moszkva még csak nemzetközi joggal ellentétes illegitim követelésekkel sem állt elő. Az ukrán konfliktus úgy kezdődött, hogy az Egyesült Államok, a NATO és az EU közös erőfeszítéssel kísérletet tett Ukrajna kiszakítására Oroszországgal fenntartott természetes kapcsolatrendszeréből, amely történelmi alapokon és mélyen gyökerező közös kultúrán és valláson alapult.
A Nyugat felelőtlen vakmerőséggel tett kísérletet arra, hogy Ukrajnát a saját érdekszférájába kényszerítse. Moszkva már a 2000-es évek elejétől kezdve világossá tette, hogy Ukrajna integrációját a NATO-ba nem tudja elfogadni, mert azok alapvetően sértik nemzetbiztonsági érdekeit. A washingtoni neokon döntéshozók ignorálták ezeket a figyelmeztetéseket, amelyek nem Oroszország terjeszkedési igényeit, hanem alapvető biztonsági érdekeit fejezték ki. Azok az amerikai diplomaták, akik végül az ukrajnai válságot kiváltó intézkedéseket meghozták, súlyos szakmai hibát követtek el, amikor nem mérték fel helyesen, mi lesz az általuk kiváltott konfliktus következménye.
Ukrajna felfegyverzése, továbbá az ukrán haderő kiképzése és modernizálása nem lesz képes kikényszeríteni, hogy Oroszország mondjon le alapvető biztonsági érdekeiről. A modern fegyverek tömeges megjelentése Ukrajnában csak tovább élezi a konfliktust, és még több szenvedést okoz az ukrán népnek. Ukrajna életbevágóan fontos Oroszország szempontjából, ugyanez Washington és az EU vonatkozásában nem mondható el.
2015
Drábik János - A sötét újkor – Búcsú a felvilágosodástól A hiánytalan változat
Magyarországon 2009-ben - a pénzügyi világválság kellős közepén a magyar bankrendszer nyeresége a duplája volt a nyugati országokban realizált profitnak. Miért nem engedik meg az államnak, mint tulajdonosnak, hogy beleszóljon a pénzrendszer irányításába, ha a bankrendszer már a válság alatt tőle várta a segítséget? Kiderült, hogy Kínában, ahol az állam irányítja a központi bankot, a legnehezebb időszakban is meg tudták tartani az egyensúlyt: nincs infláció, és 10%-kal növekszik a gazdaság. A felmerülő problémák kezelhetőnek bizonyultak. Vissza kellene vonni az MNB függetlenségét a saját tulajdonosától, hiszen a Monetáris Tanács tagjai csak kinevezett bürokraták, akik nem tartoznak politikai felelősséggel a választópolgároknak. Az Európai Unió a pénzuralmi világelit saját intézménye. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az Európai Unió fölösleges intézmény. Európa népeinek nincs szükségük egy elbürokratizálódott, költséges birodalmi struktúrára. Az unióból származó előnyöket - a termelés, az áruk, az információ és eszmék szabad áramlása, a határok fellazítása - birodalmi vízfej nélkül, a nemzetállamok közötti két- vagy többoldalú együttműködéssel is hatékonyan megvalósíthatják, elérhetik. Az EU-ra nem Európa népeinek, hanem a világuralmi elitnek van szüksége. Az államok feletti hatalmat gyakorló transznacionális pénzkartell akar mindenáron szabadulni a nemzetállamoktól, mert azok a szuverenitásigényüknél fogva bármikor kiléphetnek a pénzuralmi világrendből.
2010
Drábik János - Miért kellett meghalnia a három Kennedynek?
Drábik János könyvéből megtudhatjuk a legfrissebb titkokat. JFK-ra nem Lee Harvey Oswald adta le a halálos lövést, hanem a sofőrje, William Greer, a titkosszolgálat embere – derül ki ebből a könyvből. Mint ahogy az is, hogy JFK nemcsak a maffiával és a CIA-val, hanem az atombomba gyártására készülő Izraellel és az uralkodó bankárokkal is harcban állt. Túl sokan akarták a halálát. Öccse, Robert jó eséllyel indulhatott volna az elnökválasztáson, s ha megnyeri, minden napvilágra derül. Neki is távoznia kellett hát az élők sorából. Hivatalosan Sirhan Bishara Sirhan lőtte le, ám volt egy társa a helyszínen, Ali Ahmand, aki fényképezőgépbe rejtett pisztolyból tüzelhetett…
2003
Csatolások
Drábik János - Miért kellett meghalnia a három Kennedynek.pdf
A világ lakóinak a fejlett ipari országaiban élő 20%-a fogyasztja el a világ erőforrásainak a 86%-át, míg a világ többi lakójának jut az erőforrások 14%-a. Ez az aránytalanság még növekszik is a kamatautomatizmus miatt. Világunk tehát krízishelyzetben van, küszöbön áll a pénzrendszer összeomlása, és új status quo kialakulása. Az új helyzetre fel kell készülnünk. Az együtt gondolkodást kívánja elősegíteni ez a könyv. A világ szupergazdag pénzdinasztiái által létrehozott, és több száz éves múltra visszatekintő HÁLÓZAT olyan sok rejtett szállal, sűrűn egybekapcsolódó hierarchia, amely a héttérből irányítja az időközben globálissá növekedett pénzhatalom széles körű intézményrendszerét.
A pénzvagyon-tulajdonosoknak ez a magánkézben lévő világrendszere napjainkban már uralja a fejlett ipari államok politikai rendszerét, és csekély kivételtől eltekintve a világgazdaság egészét. A pénzügyi ellenőrzésnek ezt a globális rendszerét a HÁLÓZAT vezetői hierarchiája, elsősorban rejtett kapcsolathálója, az illuminátus szabadkőművesség, valamint az általa létrehozott központi bankok segítségével irányítja.
A HÁLÓZAT felső és ismeretlenségbe burkolódzó vezetői a demokratikus államok ellenőrzése alatt nem álló központi bankok segítségével, feudális módon kontrollálják az egyes államok gazdaságát és politikai rendszerét, összhangban azokkal a titkos megállapodásokkal, amelyeket a rendszeresen tartott nemzetközi magántalálkozókon és konferenciákon fogadnak el.
2014
Ahhoz képest, hogy milyen komoly világpolitikai jelentősége van az orosz birodalmi agressziót elszenvedő Ukrajna függetlenségi harcának, meglepően kevés nemzetközi figyelmet kap az ország. Vagy ha mégis, akkor geopolitikai spekulációk tárgyaként szerepel, nem pedig a sorsáról önállóan döntő alanyként, ahogy egy szuverén ország esetében elvárható lenne. Vannak, akik méltányolják az ukránok szabadságtörekvéseit, de még ők is alig tudnak valamit az ukrán történelemről, kultúráról, identitásról. Aki ennél többre vágyik, az megtudhatja a könyvből, hogyan jutott el Ukrajna odáig, hogy nemzeti tartalmat adhasson a birodalom szétesése után, harc nélkül elnyert függetlenségének, és ki merjen állni mellette az újjászerveződő birodalom ellenében is.
Közben mégis kibontakozott az ukrán etnonemzeti projekt. Gogol és Sevcsenko közt van a határ: az előbbi még birodalmi keretek között képzelte el az ukrán identitást, az utóbbival pedig már új történet kezdődött. Igazából egy hullámhosszon vagyunk az ukránokkal: aki átélte azt, amit Közép-Európa a reformkorban élt át, annak át kell lépnie azt a határt, amelyet 1989–1990-ben lépett át ez a régió. Ezért vonulnak az ukránok újra meg újra a Majdanra. Ez a szó, amelyet már az egész világon értenek, mintha az egész történetet magába foglalná.
„Oroszország befolyási övezetként tekint Ukrajnára, a Nyugat ellenben megnyugtató, méretes pufferzónaként. Ezenközben csak azt felejti el megkérdezni a Kelet és a Nyugat is, hogy ez a befolyási övezet vagy pufferzóna hogyan is tekintene saját magára a legszívesebben. Mikola Rjabcsuk könyvéből, amit a kezében tart az olvasó, rengeteg fontos dolgot lehet megtanulni erről.”
(Részlet Gazda Albert utószavából)
2015
Utcák, szavak és emberek- a jelen könyv három főszereplője. Az utcák a már akkoriban mítosszá vált Párizsnak, a 15–16. század felfoghatatlanul nagy metropoliszának a helyeit jelképezik: a szűk sikátorokat, a vásárterek forgatagát, a templomtornyok tucatjait, falakat és kapukat, magánházakat és palotákat, az ünnepek és kivégzések színpadát. A szavak egyrészt utalnak azokra a krónikákra, bűnügyi történetekre, útikönyvekre és adminisztratív feljegyzésekre, amelyek alapján megismerhetővé válik a középkori város. Másrészt kijelölik az elemzés egyik fő kérdését: hogyan lehet elmesélni a várost, szóban feltérképezni az ismerős helyeket, meg lehet-e ismerni a térbeliség szókincsét, nyelvtanát és poétikáját egy fél ezredév távlatából. Végül pedig az emberek a Párizs utcáin sétálgató kézművesek, a városi élet krónikáját fogalmazó jogászok és papok, a munkába vagy kocsmába igyekvő mesterlegények, a féltett ereklyéiket körmenetben magasra emelő szerzetesek, a városiakat megrendszabályozni törekvő királyok, az éjszakai utcákon randalírozó fiatalok vagy éppen az utolsó útjukra induló halálraítéltek és hóhéraik. Kicsik és nagyok, gazdagok és szegények, hatalmasok, közemberek és gazfickók, akik ilyen vagy olyan módon használatba vették, bejárták, megtapasztalták és szavakba öntötték a hatalmas város terét.
A szerző az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának oktatója, a 15–16. századi Párizs várostörténetének kutatója. Előző könyvében a középkor végi Párizs híráramlási rendszerét mutatta be.
2018
Az Árpádok 11-12. századi trónviszályai iránt mindig is élénk érdeklődést mutatott a magyar történetírás. Az ország megosztása, a korona és kard kérdése, Salamon és a hercegek viszálya, valamint Könyves Kálmán és Álmos trónharcai még a szépirodalom művelőit és a forgatókönyvírókat is megihlették, és mély nyomot hagytak a nemzeti történeti emlékezetben. Ez a könyv is egy a számos idevágó tanulmány közül, amely – igaz, egy tágabb, közép-európai kontextusban igyekszik bemutatni a 11. és korai 12. századi dinasztikus küzdelmeket.
A könyv főcíme, a divisio regni széles körben elterjedt kifejezés volt a középkorban, egyenesen a Bibliából származik, és a középkor folyamán kétféle értelmezése volt. Egyszerre jelentette az ország megosztását, és a trónviszályokat, az országon belüli széthúzást, azaz azoknak a vitáit, akik a trónharcokban részt vettek. E könyv is ebből a két szempontból elemzi a 11. századi dinasztikus konfliktusokat, részletesen tárgyalva az országmegosztások eredetét, kezdetét, a területi különkormányzatok összehasonlíthatóságának kérdését, illetve azokat a társadalomtörténeti viszonyrendszereket, amelyeknek keretében a források a trónharcokat értelmezték.
2017
Ez a könyv a Franklin-Társulat és a Révai Testvérek közös kiadásában megjelent világtörténet sorozat az iszlám történetére vonatkozó része, változatlan utánnyomásban. (A századfordulón megjelent könyv idején más helyesírás volt, az Ignác keresztnevet még cz-vel írták, a mi borítónkon azonban csak c-vel szerepel, a mai írásmódnak megfelelően.)
Font Márta - Árpád-házi királyok és Rurikida fejedelmek
Az Árpád-házi királyok és Rurikida fejedelmek című munkánk egy olyan kutatási téma összefoglalása, amely idestova három évtizeddel ezelőtt kezdődött. Igaz, mindig egy-egy forrás elemzése, vagy egy-egy adatsor összegzése képezte a vizsgálódás tárgyát. Aki ismeri a szerző témába vágó publikációit joggal gondolja, hogy egy tanulmánykötetet tart a kezében, amely összefűzi a korábbi hosszabb-rövidebb írásokat. Ez részben igaz, hiszen egy-egy alaposan átgondolt szövegvizsgálatról, vagy gondosan összeillesztett eseménytörténeti mozaikról a szerző véleménye alapvetően nem változott meg. Mégis úgy gondoljuk, jelen munkánk ennél másabb és több. Egyrészt azért, mert tartalmaz olyan részeket, amelyek még sehol sem láttak napvilágot; másrészt azért, mert a más irányú kutatások változtattak a kapcsolattörténeti téma optikáján is. És végül akad olyan pont is, ahol a régebbi tanulmányokhoz képest a szerző véleménye megváltozott. Ügy véljük, illő ráirányítani a figyelmet ezekre a módosulásokra.
2022
Fodor Pál, Varga Szabolcs - Egy elfeledett magyar királyi dinasztia: a Szapolyaiak
A Szapolyai-család az 1460-as évektől kezdve több mint egy évszázadon keresztül meghatározó szerepet töltött be a Magyar Királyság történetében. A kötetben olvasható tanulmányokból elénk tárul az első nemzedék rendkívüli karrierje, melynek köszönhetően példátlanul gyorsan lettek az ország legnagyobb földesurai. A dinasztia vagyonára, presztízsére és katonai erejére támaszkodva a második generációhoz tartozó János másfél évtizeden keresztül sikeresen igazgatta Erdélyt, és 1526-ban a magyar alattvalók többsége előtt nyilvánvaló volt, hogy őt illeti meg a Lajos király halálával elárvult magyar korona. Az írásokból megismerjük a király kül-, város- és egyházpolitikáját, udvarának művelődési viszonyait, valamint neki és utódainak, Izabella királynénak és fiának, II. János választott királynak az Oszmán Birodalomhoz fűződő viszonyát. A szövegekből kirajzolódó kép alapján a Szapolyaiak története két részre osztható. A sikeres felemelkedés után magyar királyként már kevés volt a családi háttér az eredményes kormányzáshoz. Az ország világbirodalmak hadszíntere lett, és a kiszolgáltatott helyzettel a Jagellók után a Szapolyaiak sem tudtak megbirkózni. Bár az ország egységét nem sikerült megőrizni, a Kárpát-medence keleti területein megszervezett királyságuk így is nagy szolgálatot tett a magyar társadalomnak. Több évszázados felejtés után ez a kötet az utolsó magyarországi királyi dinasztia méltányos értékelésére vállalkozik.
2020
A modern korban soha egyetlen nemzet ellen sem indítottak olyan pusztító terrorhadjáratot, amilyen az al-Aksza vagy második intifáda volt. Samuel M. Katz műve első ízben mutatja meg teljes valóságában, hogyan védte meg magát Izrael, miképpen mentette meg az országot egy, a titkos háború harcosaiból álló elit erő, amelynek tagjai a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből és etnikai csoportjaiból származtak… Egy valami azonban közös volt bennük: páratlan vakmerőségük, amellyel ellenségeik közé férkőzve küldetésüket teljesítették.
A 2000-es év utolsó hónapjaiban kezdődött. Miközben az utcákon felgyújtott autóabroncsok fekete füstje szállt az ég felé, a zavargások résztvevői pedig kőzáport zúdítottak a rendfenntartó erőkre, a Hamász, az Iszlám Dzsihád és az Arafat-féle Palesztin Hatóság új stratégiához folyamodott: sorra küldték álcázott terroristáikat izraeli területre, hogy lángba borítsák az országot. Egymást követték az öngyilkos merényletek a buszmegállókban, diszkókban, pizzériákban… mindenütt, ahol csak emberek gyűltek össze.
Izrael is bevetette azonban különleges erői némelyikét – amelyek egyébként a világ legrátermettebb és legtapasztaltabb efféle szervezetei közé tartoznak. A Ja'masz (a Nemzeti Rendőrség kötelékében működő Határőrség különleges egysége) Izrael gyors reagálású készenléti alakulatává vált. A Sin Bét (Biztonsági Szolgálat) által szerzett értesülések nyomán Ciszjordániában, Jeruzsálemben és a Gázai övezetben bevetésre indultak a bennszülött, arabul tudó dovrimok ("Beszélők"), és beszivárogtak azokba a veszedelmes zónákba, ahol a terroristák nyilvánvalóan rejtőztek. Előkészítették a terepet a rettenthetetlen taktikai specialisták számára, akik, miközben igyekeztek kézre keríteni az Izraelben folyó vérontás felelőseit, gyakran kerültek szembe létszámfölényben lévő ellenfelekkel. Ez a könyv az ő cáfolhatatlanul hiteles históriájuk: történet vakmerő tettekről és agyafúrt cselvetésekről, amelyeknek helyszíne csakis a modern Közel-Kelet – ez a lőporos hordó – lehetett.
2017
A II. világháború eseményeitől és a „nagy emberek” legendáitól kezdve a curry származásának kérdéséig és a családi mítoszokig a történelemhamisítás mindenütt jelen van. Lincoln nem hitt abban, hogy minden ember egyenlőnek született, az aztékokat nem mészárolták le a spanyol konkvisztádorok, és Churchill sem volt olyan elvhű államférfi, mint amilyennek gondoljuk.
Otto English újságíró a történelem kisebb-nagyobb hazugságait vizsgálja meg, hogy megmutassa, miként manipulálják a jelenünket a múlt koholmányai, és hogy sok minden, amit történelmi ténynek tekintünk, valójában fikció.
A könyv fanyar humorral, közvetlen stílusban tárgyalja a nagyon is összetett témát: a történelmet és a történetmesélést. Nemcsak rámutat azokra a hazugságokra, amelyeket a múlt igazságaiként meséltek nekünk, de feltárja azt is, miként formálódtak ezek a hiedelmek az idők során. A Hamisított történelemből mindenki tanulhat valami újat akár még a történészek is.
2022
Hogyan és miért lett Vlagyimir Putyinból, aki a 2000-es évek elején egészen Nyugat-barát vezetőnek látszott (vagy az is volt?), alig másfél évtized leforgása alatt a Nyugat egyik legszenvedélyesebb ellenfele, sőt ellensége? Hogyan lett belőle (is) olyan orosz vezér, akinek hatalma jórészt az óriási propagandagépezettel szított Nyugat-ellenességre épül, aki újra és újra háborús konfliktusokba keveredik, s aki egy olyan – „irányított” – demokráciát épített ki, amely sokak szerint már egyáltalán nem nevezhető demokráciának?
Mihail Zigar az elmúlt másfél évtized szinte valamennyi jelentős oroszországi politikusát kifaggatta, és a tőlük megtudott számtalan különös, sőt pikáns részlet alapján meglepő, néha mulatságos, máskor hátborzongató képet festett az elmúlt tizenöt év oroszországi politikájáról – sőt általában a politikai életről.
Mihail Zigar az egyetlen független oroszországi tévécsatorna, a Dozsgy főszerkesztője.
Tíz éven keresztül egy független újság haditudósítójaként dolgozott Irakban, Libanonban, Palesztinában, Szudánban, Üzbegisztánban, Ukrajnában és Kirgíziában.
Valerij Panyuskinnal együtt könyvet írt a Gazpromról, mely tizenöt országban jelent meg (magyarul is, Gazprom – az orosz fegyver címen, 2008-ban). 2014-ben elnyerte a legtekintélyesebb nemzetközi újságírói díjat, az International Press Freedom Awardot.
„Csodálatosan hidegvérű, és, ami manapság szerfölött ritka, egészen előítélet-mentes könyv az orosz állam legújabb történelméről. Olyan dolgokat is megtudtam belőle, amiket jobb' szeretnék nem tudni.” (Borisz Akunyin)
„Mihail Zigar könyve jobb az én összes könyvemnél, amit Vlagyimir Putyinról írtam. Ezért most, mint egy irigy, narcisztikus ember, nem szeretem a szerzőt, és igyekszem kerülni őt – de az írásait muszáj elolvasnom.” (Sztanyiszlav Belkovszkij)
2016
Tájékoztatunk, hogy oldalunk a jobb felhasználói élmény érdekében sütiket használ.
A CanadaHun.com további használatával ezt elfogadod. Az adatvédelmi (GDPR) törvény értelmében, valamit kötelező megjelenítenünk. Valószínű, hogy már 100+ másik ilyet elfogadtál...rajta hát.
mega.nz
