Versek, idézetek...
- Téma inditó Sz.Szonja
- Kezdés dátuma
Nagy tappancsommal a legszívesebben rálépnék az idő farkára, és nem engedném tovább. De a világ épp mással foglalkozott, kisebb gondja is nagyobb volt annál, semhogy örökké varázsolja ezt az utolsó órát. Az idő átcsorgott ennek a napnak rostáján is.
Peter Marshall
Peter Marshall
"Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat! Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! "
"Antoine de Saint-Exupery"
"Antoine de Saint-Exupery"
Somlyó Zoltán
Ma reggel…
Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az arcodat szememből.
Aztán az uccán végigvándoroltam
s szemem ujra kívánta arcodat.
A sétapálcám ezüstgombja fénylett:
megláttam benne, milyen rút vagyok.
Szomorú volt gondolnom szép szemedre,
amelyben mindég megszépültem én.
Két szem nevelt. Két szemre voltam bízva.
S egy nap nem néztél rám, Anizia!
Mért nem vertél meg inkább két szemeddel!
Most sétapálcám nem verné szívem…
http://fotozz.hu/teljes_kepet_mutat?Foto_ID=11165
Lara Fabian: I've Cried Enough
http://www.youtube.com/watch_popup?v=hioUnHcOIL0
Ma reggel…
Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az arcodat szememből.
Aztán az uccán végigvándoroltam
s szemem ujra kívánta arcodat.
A sétapálcám ezüstgombja fénylett:
megláttam benne, milyen rút vagyok.
Szomorú volt gondolnom szép szemedre,
amelyben mindég megszépültem én.
Két szem nevelt. Két szemre voltam bízva.
S egy nap nem néztél rám, Anizia!
Mért nem vertél meg inkább két szemeddel!
Most sétapálcám nem verné szívem…
http://fotozz.hu/teljes_kepet_mutat?Foto_ID=11165
Lara Fabian: I've Cried Enough
http://www.youtube.com/watch_popup?v=hioUnHcOIL0
Paul Géraldy
Csetepaté
Te voltál a hibás. Te hát! Ha mondom,
nagyon hibás! Te is tudod! Azér
folyton fejeskedsz vélem, kis bolondom...
Ugyan ne sírj már! Ez semmit sem ér.
Idd a teád. És vége! Két órája
vitatkozunk, veszekszünk már. Tehát
beszéljünk másról... Idd meg a teát!
Megyek, ha sírsz! De nem hat a szó rája!...
Mit mondtam én neked? Hogy, fáj a lelked?
Jó,...tovább» én voltam a hibás... nagyon... nohát...
Töröld meg a szemed... Igen, szeretlek...
Hiszen tudod... Ne sírj, a Krisztusát!...
Mit? Megbántottalak? Hozzád sem értem!
Hát hol bibis? Ölelj meg, s vége lesz!
Na. Nem haragszol már? Akkor miért nem
békülsz ki? A teád. Igyál. Szeretsz?...
De igazán? A rizsporos pamacs hol?
Itt a zsebkendőm: a tiéd az nedves.
Kérem mit óhajt még?... Habot parancsol?
Tejet talán? Tessék. Hát látja, kedves,
bár orditok, mindig én engedek.
Vörösre sírta a szemét. Az égre,
mosolyogjon már. Hú! De csúnya lett.
Egykettő. Megcsókolni! Így. Na. Végre.
Fordította: Kosztolányi Dezső
http://sanziblog.extra.hu/pic/070123/01.jpg
Csetepaté
Te voltál a hibás. Te hát! Ha mondom,
nagyon hibás! Te is tudod! Azér
folyton fejeskedsz vélem, kis bolondom...
Ugyan ne sírj már! Ez semmit sem ér.
Idd a teád. És vége! Két órája
vitatkozunk, veszekszünk már. Tehát
beszéljünk másról... Idd meg a teát!
Megyek, ha sírsz! De nem hat a szó rája!...
Mit mondtam én neked? Hogy, fáj a lelked?
Jó,...tovább» én voltam a hibás... nagyon... nohát...
Töröld meg a szemed... Igen, szeretlek...
Hiszen tudod... Ne sírj, a Krisztusát!...
Mit? Megbántottalak? Hozzád sem értem!
Hát hol bibis? Ölelj meg, s vége lesz!
Na. Nem haragszol már? Akkor miért nem
békülsz ki? A teád. Igyál. Szeretsz?...
De igazán? A rizsporos pamacs hol?
Itt a zsebkendőm: a tiéd az nedves.
Kérem mit óhajt még?... Habot parancsol?
Tejet talán? Tessék. Hát látja, kedves,
bár orditok, mindig én engedek.
Vörösre sírta a szemét. Az égre,
mosolyogjon már. Hú! De csúnya lett.
Egykettő. Megcsókolni! Így. Na. Végre.
Fordította: Kosztolányi Dezső
http://sanziblog.extra.hu/pic/070123/01.jpg
Lengyel Gyula
Kinek van igaza<o></o>
<o></o>
Már kicsiny koromban gondolkoztam azon,<o></o>
Mikor nagyvásár volt nálunk a piacon.<o></o>
Honnan ennyi ember, miért és miből él,<o></o>
Jut-e mindenkinek minden napra kenyér.<o></o>
<o></o>
Vagy a patak partján szép nyári estéken<o></o>
Csillagokat nézve, fönt a messzeségben.<o></o>
Kérdezgettem magam mi is lehet ottan?<o></o>
Elaludtam sokszor ebben a nagy gondban.<o></o>
<o></o>
És ahogyan nőttem, úgy nőtt velem minden,<o></o>
Sok-sok újabb kérdés állt most velem szemben.<o></o>
Néha egyre-másra feleletet kapok,<o></o>
Legtöbbjével szemben tanácstalan vagyok.<o></o>
<o></o>
Bölcs emberi elmék mennyféle képen<o></o>
Adnak feleletet ezekre énnékem.<o></o>
Kinek van igaza, oh Teremtőm, kinek?<o></o>
Jó volna ezt tudni nékünk embereknek.<o></o>
<o></o>
Kinek van igaza?<o></o>
Tán annak, ki magzatát világra hozza,<o></o>
Féltve őrzött kincsét ápolja, gondozza,<o></o>
Aggódik, sír reszket, feláldoz mindenét.<o></o>
Talán egy percre sem teli benne kedvét.<o></o>
<o></o>
Vagy ki a terhétől megszabadul nyomban,<o></o>
Nem fő feje midig az ilyen nagy gondban.<o></o>
Nem sóhajt, nem búsul, mikor a dob pereg,<o></o>
Az ő gyermekét más soha nem öli meg.<o></o>
<o></o>
Kinek van igaza?<o></o>
Annak a jámbornak, aki fél mindentől,<o></o>
Ki meg akar élni lelki kincseiből.<o></o>
Kit nem bánt és nem kínoz az a gondolat,<o></o>
Hogy és miképp kerül szájába a falat.<o></o>
<o></o>
Vagy a dölyfösnek, ki mindentudó képpel<o></o>
Könnyed mozdulattal, gyűlölt megvetéssel,<o></o>
Gonosz számítással megcsal testet, lelket,<o></o>
E képen biztosít nyájának jobb létet.<o></o>
<o></o>
Kinek van igaza?<o></o>
Kinek tisztességben őszül meg a feje,<o></o>
Kérges a keze, de nem szorul senkire.<o></o>
Megjárja minden nap kálváriás útját,<o></o>
Nem fogja megróni senki sem a múltját.<o></o>
<o></o>
Vagy ki felrúg törvényt, s mindent mi emberi,<o></o>
Hogy mit mond rá a világ, semmibe sem veszi.<o></o>
Felejti a múltat, jövőbe nem tekint,<o></o>
Önmagát szolgálja, kénye-kedve szerint.<o></o>
<o></o><o></o>
Kinek van igaza?<o></o>
Tán annak az embernek, ki sokat tanul,<o></o>
A titkot szomjazva esik áldozatul.<o></o>
Vagy ki kigúnyolja mások áldozatát,<o></o>
Keresztre feszíti annak hordozóját.<o></o>
<o></o>
Ki templomba megy összekulcsolt kézzel,<o></o>
Vagy ki poharat tör boros jókedvével.<o></o>
Ki Istent nem csak hisz, de tudja, hogy van,<o></o>
Vagy ki megtagadja, ha ebből haszna van.<o></o>
<o></o>
Kinek van igaza?<o></o>
A hősnek, ki vérét adja a hazáért,<o></o>
A szentnek, ki mindenét az igazságért.<o></o>
A mártírnak, kit megváltó eszme fűtött,<o></o>
Vagy ki nem ismer hazát, jót, erkölcsöt.<o></o>
<o></o>
Talán énnékem, ott, akkor a piacon,<o></o>
Vagy ki ringlispilen ült a szép falovon.<o></o>
Tán nékem, ki néztem a csillagos eget,<o></o>
Vagy ki a dajkával mesét meséltetett.<o></o>
<o></o>
Kinek van igaza?<o></o>
Kinek?<o></o>
Keletnek, nyugatnak, szegénynek, gazdagnak,<o></o>
Jelennek vagy múltnak, prolinak vagy úrnak.<o></o>
<o></o>
Hogy kinek van igaza, még ma sem tudom,<o></o>
Hiába kérdezem, hiába kutatom,<o></o>
És hiába lesz telve fejem ősz hajjal,<o></o>
Felelni nem tudok, csak egy kis sóhajjal.<o></o>
<o></o>
Miskolc,1955. július 31-én.<o></o>
Kinek van igaza<o></o>
<o></o>
Már kicsiny koromban gondolkoztam azon,<o></o>
Mikor nagyvásár volt nálunk a piacon.<o></o>
Honnan ennyi ember, miért és miből él,<o></o>
Jut-e mindenkinek minden napra kenyér.<o></o>
<o></o>
Vagy a patak partján szép nyári estéken<o></o>
Csillagokat nézve, fönt a messzeségben.<o></o>
Kérdezgettem magam mi is lehet ottan?<o></o>
Elaludtam sokszor ebben a nagy gondban.<o></o>
<o></o>
És ahogyan nőttem, úgy nőtt velem minden,<o></o>
Sok-sok újabb kérdés állt most velem szemben.<o></o>
Néha egyre-másra feleletet kapok,<o></o>
Legtöbbjével szemben tanácstalan vagyok.<o></o>
<o></o>
Bölcs emberi elmék mennyféle képen<o></o>
Adnak feleletet ezekre énnékem.<o></o>
Kinek van igaza, oh Teremtőm, kinek?<o></o>
Jó volna ezt tudni nékünk embereknek.<o></o>
<o></o>
Kinek van igaza?<o></o>
Tán annak, ki magzatát világra hozza,<o></o>
Féltve őrzött kincsét ápolja, gondozza,<o></o>
Aggódik, sír reszket, feláldoz mindenét.<o></o>
Talán egy percre sem teli benne kedvét.<o></o>
<o></o>
Vagy ki a terhétől megszabadul nyomban,<o></o>
Nem fő feje midig az ilyen nagy gondban.<o></o>
Nem sóhajt, nem búsul, mikor a dob pereg,<o></o>
Az ő gyermekét más soha nem öli meg.<o></o>
<o></o>
Kinek van igaza?<o></o>
Annak a jámbornak, aki fél mindentől,<o></o>
Ki meg akar élni lelki kincseiből.<o></o>
Kit nem bánt és nem kínoz az a gondolat,<o></o>
Hogy és miképp kerül szájába a falat.<o></o>
<o></o>
Vagy a dölyfösnek, ki mindentudó képpel<o></o>
Könnyed mozdulattal, gyűlölt megvetéssel,<o></o>
Gonosz számítással megcsal testet, lelket,<o></o>
E képen biztosít nyájának jobb létet.<o></o>
<o></o>
Kinek van igaza?<o></o>
Kinek tisztességben őszül meg a feje,<o></o>
Kérges a keze, de nem szorul senkire.<o></o>
Megjárja minden nap kálváriás útját,<o></o>
Nem fogja megróni senki sem a múltját.<o></o>
<o></o>
Vagy ki felrúg törvényt, s mindent mi emberi,<o></o>
Hogy mit mond rá a világ, semmibe sem veszi.<o></o>
Felejti a múltat, jövőbe nem tekint,<o></o>
Önmagát szolgálja, kénye-kedve szerint.<o></o>
<o></o><o></o>
Kinek van igaza?<o></o>
Tán annak az embernek, ki sokat tanul,<o></o>
A titkot szomjazva esik áldozatul.<o></o>
Vagy ki kigúnyolja mások áldozatát,<o></o>
Keresztre feszíti annak hordozóját.<o></o>
<o></o>
Ki templomba megy összekulcsolt kézzel,<o></o>
Vagy ki poharat tör boros jókedvével.<o></o>
Ki Istent nem csak hisz, de tudja, hogy van,<o></o>
Vagy ki megtagadja, ha ebből haszna van.<o></o>
<o></o>
Kinek van igaza?<o></o>
A hősnek, ki vérét adja a hazáért,<o></o>
A szentnek, ki mindenét az igazságért.<o></o>
A mártírnak, kit megváltó eszme fűtött,<o></o>
Vagy ki nem ismer hazát, jót, erkölcsöt.<o></o>
<o></o>
Talán énnékem, ott, akkor a piacon,<o></o>
Vagy ki ringlispilen ült a szép falovon.<o></o>
Tán nékem, ki néztem a csillagos eget,<o></o>
Vagy ki a dajkával mesét meséltetett.<o></o>
<o></o>
Kinek van igaza?<o></o>
Kinek?<o></o>
Keletnek, nyugatnak, szegénynek, gazdagnak,<o></o>
Jelennek vagy múltnak, prolinak vagy úrnak.<o></o>
<o></o>
Hogy kinek van igaza, még ma sem tudom,<o></o>
Hiába kérdezem, hiába kutatom,<o></o>
És hiába lesz telve fejem ősz hajjal,<o></o>
Felelni nem tudok, csak egy kis sóhajjal.<o></o>
<o></o>
Miskolc,1955. július 31-én.<o></o>
Lengyel Gyula
Akik minden áron jól akarnak élni<o></o>
<o></o>
Akik minden áron jól akarnak élni,<o></o>
Akik minden érzést fel tudnak cserélni,<o></o>
Akiknek mindegy, hogy kivel fognak kezet,<o></o>
Csak megtömhessék a feneketlen zsebet<o></o>
<o></o>
Nem számít őnáluk sem Isten, sem ember,<o></o>
Aranyborjúra néznek sóvárgó szemmel.<o></o>
Ha kell, imádkoznak földig leborulva,<o></o>
Káromolnak mindent, ha úgy fordul a sora.<o></o>
<o></o>
Nem szeretnek ázni, nem szeretnek fázni,<o></o>
Csak a tüzek körül dúsan lakomázni.<o></o>
Mindenre képesek, mindenre kaphatók,<o></o>
A minden rendszerben jól élni akarók.<o></o>
<o></o>
Gőgösek, kevélyek, csúszó-mászó férgek,<o></o>
A jellem dolgában végtelen szegények.<o></o>
Érdeke kívánja barátoddá fogad,<o></o>
De ellenkezőleg kitörné a nyakad.<o></o>
<o></o>
Megrontói minden társadalmi létnek,<o></o>
De úgy hiszik, nélkülük senki nem élhet.<o></o>
Nélkülük senki, de értük annál többen,<o></o>
Hogy minél több legyen ez által zsebükben.<o></o>
<o></o>
Ők, akik nagy büszkén fenn hordják fejüket,<o></o>
Nélkülözhetetlennek mondják az eszüket.<o></o>
Ők a mindentudók, mindenre kaphatók,<o></o>
A minden rendszerben jól élni akarók.<o></o>
<o></o>
Önzők, lelketlenek, ravaszak és gyávák,<o></o>
Szülőt, testvért, rokont pénzért elárulják.<o></o>
Nem fájdul meg szívük mások nagy nyomorán,<o></o>
Ők élni kívánnak nagyon jól, igazán.<o></o>
<o></o>
Haza oltárára áldozzanak mások,<o></o>
Ők nem erre teremtek, más a hivatásuk.<o></o>
Hullajtsák vérüket, izzadjon, ki ember,<o></o>
Nekik minden áron terített asztal kell.<o></o>
<o></o>
Szabadság, szerelem, jólét minden áron,<o></o>
Mások könnyezzenek, csak ő vigadjon.<o></o>
Ők békét akarnak, saját békéjüket,<o></o>
Cserébe eladják, ha kell, a lelküket.<o></o>
<o></o>
Köpönyeget fordít, színt, eszmét cserél.<o></o>
Könyökét használja, ha van érte jó bér.<o></o>
Tisztesség, becsület? Legyint egyet rája,<o></o>
Ők élni kívánnak, ha kell mások rovására.<o></o>
<o></o>
<o></o>
Ilyenek ők, ezek ők, vigyázz ember rájuk!<o></o>
Ne tűrjed közöttünk herének módjára.<o></o>
Tanítsd meg dolgozni, neveld becsületre,<o></o>
A társadalmunknak ne legyen szemetje.<o></o>
<o></o>
(1953)<o></o>
Akik minden áron jól akarnak élni<o></o>
<o></o>
Akik minden áron jól akarnak élni,<o></o>
Akik minden érzést fel tudnak cserélni,<o></o>
Akiknek mindegy, hogy kivel fognak kezet,<o></o>
Csak megtömhessék a feneketlen zsebet<o></o>
<o></o>
Nem számít őnáluk sem Isten, sem ember,<o></o>
Aranyborjúra néznek sóvárgó szemmel.<o></o>
Ha kell, imádkoznak földig leborulva,<o></o>
Káromolnak mindent, ha úgy fordul a sora.<o></o>
<o></o>
Nem szeretnek ázni, nem szeretnek fázni,<o></o>
Csak a tüzek körül dúsan lakomázni.<o></o>
Mindenre képesek, mindenre kaphatók,<o></o>
A minden rendszerben jól élni akarók.<o></o>
<o></o>
Gőgösek, kevélyek, csúszó-mászó férgek,<o></o>
A jellem dolgában végtelen szegények.<o></o>
Érdeke kívánja barátoddá fogad,<o></o>
De ellenkezőleg kitörné a nyakad.<o></o>
<o></o>
Megrontói minden társadalmi létnek,<o></o>
De úgy hiszik, nélkülük senki nem élhet.<o></o>
Nélkülük senki, de értük annál többen,<o></o>
Hogy minél több legyen ez által zsebükben.<o></o>
<o></o>
Ők, akik nagy büszkén fenn hordják fejüket,<o></o>
Nélkülözhetetlennek mondják az eszüket.<o></o>
Ők a mindentudók, mindenre kaphatók,<o></o>
A minden rendszerben jól élni akarók.<o></o>
<o></o>
Önzők, lelketlenek, ravaszak és gyávák,<o></o>
Szülőt, testvért, rokont pénzért elárulják.<o></o>
Nem fájdul meg szívük mások nagy nyomorán,<o></o>
Ők élni kívánnak nagyon jól, igazán.<o></o>
<o></o>
Haza oltárára áldozzanak mások,<o></o>
Ők nem erre teremtek, más a hivatásuk.<o></o>
Hullajtsák vérüket, izzadjon, ki ember,<o></o>
Nekik minden áron terített asztal kell.<o></o>
<o></o>
Szabadság, szerelem, jólét minden áron,<o></o>
Mások könnyezzenek, csak ő vigadjon.<o></o>
Ők békét akarnak, saját békéjüket,<o></o>
Cserébe eladják, ha kell, a lelküket.<o></o>
<o></o>
Köpönyeget fordít, színt, eszmét cserél.<o></o>
Könyökét használja, ha van érte jó bér.<o></o>
Tisztesség, becsület? Legyint egyet rája,<o></o>
Ők élni kívánnak, ha kell mások rovására.<o></o>
<o></o>
<o></o>
Ilyenek ők, ezek ők, vigyázz ember rájuk!<o></o>
Ne tűrjed közöttünk herének módjára.<o></o>
Tanítsd meg dolgozni, neveld becsületre,<o></o>
A társadalmunknak ne legyen szemetje.<o></o>
<o></o>
(1953)<o></o>
Lengyel Gyula
Ember
<o></o>
Ember!<o></o>
Te okos. Te buta.<o></o>
Te mindent tudó<o></o>
Ostoba!<o></o>
<o></o>
Ember!<o></o>
Ki születtél a világra pőrén<o></o>
És élni akarsz mások bőrén<o></o>
Dőrén…<o></o>
<o></o>
Te!<o></o>
Ki annyi örömnek jöttél a világra<o></o>
Mennyi szenvedésnek lettél<o></o>
Ára?<o></o>
<o></o>
Ember!<o></o>
Ki teremtve lettél, hogy teremtsél<o></o>
Amit építettél, mindent<o></o>
Ledöntöttél…<o></o>
<o></o>
Te!<o></o>
Ki annyi észnek lettél birtokosa<o></o>
Mennyi szívnek lettél<o></o>
Gyilkosa?<o></o>
<o></o>
Óh te ember!<o></o>
Ki azt hiszed magadról<o></o>
Hogy te bölcs vagy, jó vagy<o></o>
Apostol.<o></o>
<o></o>
Te!<o></o>
Kinek a fejébe a dicsőség szállott<o></o>
Nem vagy te úgy csak földi<o></o>
Átok!<o></o>
<o></o>
De lehetnél nagy és dicső<o></o>
Minden rossz ellen összeesküvő.<o></o>
Lehetnél ész, erő, akarat,<o></o>
Mely a rútság felett diadalt arat.<o></o>
<o></o>
Lehetnél ember, melynek születtél.<o></o>
Emberebb ember az embernél.<o></o>
Nem hitvány báb, mint most valál,<o></o>
Alázatos, de büszke király.<o></o>
<o></o>
Hamar vedd elő jobbik eszed,<o></o>
Tedd helyébe érző szíved!<o></o>
Mert aki okos és nem buta,<o></o>
Csak annak legyen itt otthona.<o></o>
"Isten azért teremtette a zenét hogy szavak nélkül is tudjunk imádkozni,, (John Lennon)
Somlyó György: Naivságok naivságának litániája
szeretem mindenemet odaadni annak akit szeretek
de nem szeretem ha elvárja hogy mindenemet odaadjam
bár lehet hogy még azt is szeretem ha szeretem
hiszen mindent szeretek azzal akit szeretek
és mindenekfelett és minden mértéken felül szeretni
szeretem azt akit szeretek
még azt is szeretem amit nem szeretek azzal akit szeretek
szeretem ha van akit feltétel nélkül szerethetek
szeretem ha feltétel nélkül szeret aki szeret
szeretek nem lenni rest a jóra azzal akit szeretek
de talán minden rosszra is hajlamos lennék azzal akit
szeretek
semmit se szeretek csinálni anélkül akit szeretek
szeretek felkelni azzal akit szeretek
szeretek elaludni azzal akit szeretek
szeretek reggeli kávét vinni az ágyba annak akit szeretek
szeretem megsimogatni a haját annak akit szeretek mikor
munka közben elém teszi a kávét
szeretek mindent megszerezni azért akit szeretek
szeretek mindent feláldozni azért akit szeretek
szeretek mindent megtartani azért akit szeretek
szeretek mindenről lemondani azért akit szeretek
szeretek várni arra akit szeretek
szeretem ha nem kell várni arra akit szeretek
szeretem ha mindig velem van akit szeretek
szeretek távol lenni attól akit szeretek
szeretek visszatérni ahhoz akit szeretek
szeretek mindent elmondani annak akit szeretek
szeretem hosszan elhallgatni azt akit szeretek
szeretek hivalkodni azzal akit szeretek
szeretek elrejtőzni azzal akit szeretek
szeretek robogni az utakon azzal akit szeretek
a legrosszabb mozit is szeretem nézni azzal akit szeretek
a legszebb zenét se szeretem hallgatni anélkül akit szeretek
szeretek oda menni ahová az akar akit szeretek
szeretek vitatkozni azon hová menjünk azzal akit szeretek
szeretek egyetérteni azzal akit szeretek
szeretek tanulni attól akit szeretek
szeretem ha taníthatom azt akit szeretek
szeretek két szó között a munkából kizökkenni
arra gondolva akit szeretek
szeretem ha két szót sikerül összeforrasztanom
annak a gondolatával akit szeretek
szeretek az óperenciás tengeren is túlra röpülni
azzal akit szeretek
szeretek csak úgy a rakparton kószálni azzal akit szeretek
múlatni az időt
marasztalni az időt
bekeríteni az időt
kikerülni az időt
beletaposni az időbe mint egy gázpedálba
leszakítani az időt mint egy szál virágot
várni arra a pillanatra aminek azt mondhatom Megállj!
táncba vinni az időt mint egy elsőbálozó lányt
táncba menni az idő démoni forgatagával
szeretek semmit se csinálni azzal akit szeretek
mindent szeretek azzal akit szeretek
amit férfi és nő megtehet egymással
a kezdet kezdetének kezdete óta
azért a röpke üdvért amit stopperrel mérnek a csillagok
s ami mindahányszor annyival elhalasztja halálunk percét
ami mindig velünk van
de talán meghalni is szeretnék azzal akit szeretek
hiszen a szeretetnélküliség úgyis halál hívságok hívsága és
zengő érc és pengő cimbalom vagy még az se
és halálom percéig nem fogom megérteni hogy jobban
lehet mást szeretni mint a szeretetet
szeretem mindenemet odaadni annak akit szeretek
de nem szeretem ha elvárja hogy mindenemet odaadjam
bár lehet hogy még azt is szeretem ha szeretem
hiszen mindent szeretek azzal akit szeretek
és mindenekfelett és minden mértéken felül szeretni
szeretem azt akit szeretek
még azt is szeretem amit nem szeretek azzal akit szeretek
szeretem ha van akit feltétel nélkül szerethetek
szeretem ha feltétel nélkül szeret aki szeret
szeretek nem lenni rest a jóra azzal akit szeretek
de talán minden rosszra is hajlamos lennék azzal akit
szeretek
semmit se szeretek csinálni anélkül akit szeretek
szeretek felkelni azzal akit szeretek
szeretek elaludni azzal akit szeretek
szeretek reggeli kávét vinni az ágyba annak akit szeretek
szeretem megsimogatni a haját annak akit szeretek mikor
munka közben elém teszi a kávét
szeretek mindent megszerezni azért akit szeretek
szeretek mindent feláldozni azért akit szeretek
szeretek mindent megtartani azért akit szeretek
szeretek mindenről lemondani azért akit szeretek
szeretek várni arra akit szeretek
szeretem ha nem kell várni arra akit szeretek
szeretem ha mindig velem van akit szeretek
szeretek távol lenni attól akit szeretek
szeretek visszatérni ahhoz akit szeretek
szeretek mindent elmondani annak akit szeretek
szeretem hosszan elhallgatni azt akit szeretek
szeretek hivalkodni azzal akit szeretek
szeretek elrejtőzni azzal akit szeretek
szeretek robogni az utakon azzal akit szeretek
a legrosszabb mozit is szeretem nézni azzal akit szeretek
a legszebb zenét se szeretem hallgatni anélkül akit szeretek
szeretek oda menni ahová az akar akit szeretek
szeretek vitatkozni azon hová menjünk azzal akit szeretek
szeretek egyetérteni azzal akit szeretek
szeretek tanulni attól akit szeretek
szeretem ha taníthatom azt akit szeretek
szeretek két szó között a munkából kizökkenni
arra gondolva akit szeretek
szeretem ha két szót sikerül összeforrasztanom
annak a gondolatával akit szeretek
szeretek az óperenciás tengeren is túlra röpülni
azzal akit szeretek
szeretek csak úgy a rakparton kószálni azzal akit szeretek
múlatni az időt
marasztalni az időt
bekeríteni az időt
kikerülni az időt
beletaposni az időbe mint egy gázpedálba
leszakítani az időt mint egy szál virágot
várni arra a pillanatra aminek azt mondhatom Megállj!
táncba vinni az időt mint egy elsőbálozó lányt
táncba menni az idő démoni forgatagával
szeretek semmit se csinálni azzal akit szeretek
mindent szeretek azzal akit szeretek
amit férfi és nő megtehet egymással
a kezdet kezdetének kezdete óta
azért a röpke üdvért amit stopperrel mérnek a csillagok
s ami mindahányszor annyival elhalasztja halálunk percét
ami mindig velünk van
de talán meghalni is szeretnék azzal akit szeretek
hiszen a szeretetnélküliség úgyis halál hívságok hívsága és
zengő érc és pengő cimbalom vagy még az se
és halálom percéig nem fogom megérteni hogy jobban
lehet mást szeretni mint a szeretetet
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="98%" align=center><TBODY><TR><TD class=csakidezet align=middle colSpan=3>S éreztem, megáll
mögöttem egy misztikus Idegen,
s hajamnál fogva hátra ránt-cibál:
"Szólj, ki vagyok?" - s énhalkan felelem
zord zengésű szavára: "A Halál."
S ezüst hang cseng rá: "Nem. A Szerelem."
</TD></TR><TR><TD align=left></TD><TD class=idezet align=middle></TD><TD style="BACKGROUND-POSITION: 50% bottom; BACKGROUND-IMAGE: url(/elemek/brake-csik.jpg); BACKGROUND-REPEAT: repeat-x" vAlign=bottom align=right rowSpan=2>
<TABLE style="PADDING-BOTTOM: 30px" cellSpacing=0 cellPadding=0 align=right><TBODY><TR><TD>Elizabeth Barrett Browninghttp://javascript<b></b>:sndReqhiba('16795')</TD></TR></TBODY></TABLE>
</TD></TR></TBODY></TABLE>
mögöttem egy misztikus Idegen,
s hajamnál fogva hátra ránt-cibál:
"Szólj, ki vagyok?" - s énhalkan felelem
zord zengésű szavára: "A Halál."
S ezüst hang cseng rá: "Nem. A Szerelem."
</TD></TR><TR><TD align=left></TD><TD class=idezet align=middle></TD><TD style="BACKGROUND-POSITION: 50% bottom; BACKGROUND-IMAGE: url(/elemek/brake-csik.jpg); BACKGROUND-REPEAT: repeat-x" vAlign=bottom align=right rowSpan=2>
<TABLE style="PADDING-BOTTOM: 30px" cellSpacing=0 cellPadding=0 align=right><TBODY><TR><TD>Elizabeth Barrett Browninghttp://javascript<b></b>:sndReqhiba('16795')</TD></TR></TBODY></TABLE>
</TD></TR></TBODY></TABLE>
