Versek

Nóra-Flóra témája a 'Irodalom' fórumban , 2007 Szeptember 9.

  1. kekerecsesedike

    kekerecsesedike Állandó Tag

    L. H. C. Hölty - Májusi éj

    Mig fentről az ezüst hold a csalitra néz,
    és halk, álmodozó fénye a fűre dől,
    s száll a víg csalogánydal:
    búsan bolygok a sűrüben.

    Mégis áldalak én, víg csalogány-dalos,
    mert párod teveled ül pici fészkeden,
    és néked, ki dalolgatsz,
    száz meg száz puha csókot ád.

    Dús lomb árnyaiban gyúlt-szivü gerlepár
    szólal mámorosan; s én tovaindulok,
    búvok sűrű bozótba
    és ott könnyezek egymagam.

    Tündér kép, aki mint hajnali pír ragyogsz
    lelkemben: mikor és merre lelem nyomod?! -
    Síró, árva szememből
    forrón csorran a könnypatak.


    Tellér Gyula
     
  2. lujutka

    lujutka Új tag

    Várnai Zseni: Csodák csodája

    Tavasszal mindig arra gondolok,
    hogy a fűszálak milyen boldogok:
    újjászületnek, és a bogarak,
    azok is mindig újra zsonganak,
    a madárdal is mindig ugyanaz,
    újjáteremti őket a tavasz.

    A tél nekik csak álom, semmi más,
    minden tavasz csodás megújhodás,
    a fajta él, s örökre megmarad,
    a föld őrzi az életmagvakat,
    s a nap kikelti, minden újra él:
    fű, fa, virág, bogár és falevél.

    Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
    innám a fényt, ameddig rámragyog,
    a nap felé fordítnám arcomat,
    s feledném minden búmat, harcomat,
    élném időmet, amíg élhetem,
    hiszen csupán egy perc az életem.

    Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
    hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
    s a holnapom? Azt meg kell érni még,
    csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
    de most, de most e tündöklő sugár
    még rámragyog, s ölel az illatár!

    Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
    hogy éreztessem, ahogy érezem
    ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
    e tavaszi varázslat ihletét,
    mely mindig új és mindig ugyanaz:
    csodák csodája: létezés… tavasz!
     
  3. bíborszél

    bíborszél Állandó Tag

    Szomorúfűz:Arra gondoltam.

    Tudod arra gondoltam,​
    kevés jut annak,​
    ki szeretne mindent,​
    igazán,​
    keveset lát,​
    aki látni akarja az egészet,​
    keveset tudhat jól,​
    ki a fejébe túl sokat raktároz,​
    az embernek a mindenhez​
    nincsen elég energiája,​
    kell lennie legfontosabbnak,​
    ha valamihez érteni jól akar,​
    a kevés több,​
    a soknak​
    az ívét lehet érinteni csak,​
    a kevésben lehet elmerülni…​
    látszólag a szeretet nem ilyen,​
    nem kell ahhoz semmi,​
    csak akarni kell nagyon,​
    lehet mindenkit szeretni,​
    de talán​
    csak a szavakban,​
    meg a mesékben lehetséges,​
    a szeretet sok energiát igényel,​
    aki túl sokat szeret,​
    szeretni,​
    csak érintőlegesen képes,​
    ha nem is feltétlen jár munkával,​
    a szeretet inkább olyan,​
    mint a nap,​
    energiát bocsát ki magából,​
    meleget sugároz,​
    de ha ez a meleg sokfelé,​
    ha az egész világ felé terjed,​
    sokakat érint kicsit,​
    kik távolabb vannak,​
    már észre sem veszik,​
    igazán fel​
    senkit se melegít,​
    talán mélyen szeretni​
    csak annyit tud az ember,​
    amennyit a szeretete​
    felmelegíteni képes,​
    aki belefér abba a sugárba,​
    lehet az egészet szeretni,​
    általa,​
    de csak érintve,​
    nem elmélyedve benne.​
     
  4. Lisa13

    Lisa13 Állandó Tag

    József Attila: Istenem
    Dolgaim elől rejtegetlek,
    Istenem, én nagyon szeretlek.
    Ha rikkancs volna mesterséged,
    segítenék kiabálni néked.
    Hogyha meg szántóvető lennél,
    segítenék akkor is mindennél.
    A lovaidat is szeretném
    és szépen, okosan vezetném.
    Vagy inkább ekeszarvat fogva
    szántanék én is a nyomodba,
    a szikre figyelnék,hogy ottan
    a vasat még mélyebbre nyomjam.
    Ha csősz volnál,hogy óvd a sarjat,
    én zavarnám a fele varjat.
    S bármi efféle volna munkád,
    velem azt soha nem unnád.
    Ha nevetnél, én is örülnék,
    vacsora után melléd ülnék,
    pipámat egy kicsit elkérnéd
    s én hosszan,mindent elbeszélnék.
     
    Nóra-Flóra kedveli ezt.
  5. kekerecsesedike

    kekerecsesedike Állandó Tag

    L. L. Haschka - A holdhoz

    Oly tisztán csillogtál alá
    sötéten kéklő mély egekből,
    ó hold, míg boldog voltam én.

    Most éppenúgy csillogsz felém
    sötéten kéklő mély egekből,
    de boldog immár nem vagyok.

    Míg Róla a magasba szállt
    szemem feléd, majd Rá terólad,
    oly csillogó volt, mint szemed.

    Most bú borult rám, drága hold,
    mert úgy hiányzik Ő, s mióta!
    Bár nézhetném helyetted Őt!

    Te látod őt s látsz engemet,
    mondd néki: bú borult szememre,
    mely úgy tüzelt rég, mint szemed.

    Molnár Imre
     
  6. Nokky

    Nokky Állandó Tag

    Berzsenyi Dániel
    A közelítő tél

    Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,
    Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
    Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
    Közt nem lengedez a Zephyr.

    Nincs már symphonia, s zöld lugasok között
    Nem búg gerlice, és a füzes ernyein
    A csermely violás völgye nem illatoz,
    S tükrét durva csalét fedi.

    A hegy boltozatin néma homály borong.
    Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd.
    Itt nemrég az öröm víg dala harsogott:
    S most minden szomorú s kiholt.

    Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
    S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
    Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
    Mint a kis nefelejcs, enyész.

    Lassanként koszorúm bimbaja elvirít,
    Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli
    Nektárját ajakam, még alig illetem
    Egy-két zsenge virágait.

    Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom.
    Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!
    Sem béhunyt szememet fel nem igézheti
    Lollim barna szemöldöke!
     
    Nóra-Flóra kedveli ezt.
  7. Nokky

    Nokky Állandó Tag

    <big>Deák Csaba

    BÁJOLÓ

    Tudok egy csomó ócska titkot,
    Öreg rejtélyeket,
    Egyikre egy öreg majom tanított,
    Másikra felnyíló kövek

    Egyszer </big><big>–</big><big> mikor vacsora gőze
    S ajtóm közé repült egy csillag
    S orrfacsarón fájt az ifjúságom:
    Ez a titka a harmadiknak

    Negyediket leltem vasfazékban
    Mit a teremtéskor temettek el
    Ott kuporgott volna Ítéletidőig,
    Hát nem mondhattam: nem érdekel!

    Ötödik? Mikor fogam vásott,
    S mint üveggolyón, átláthattam
    A Földön; </big><big>–</big><big> kivénhedt vitorlások
    Cirkáltak éppen alattam

    S a monszun ujja kavarta a vizet
    S vörösre horzsolta a Holdat,
    Majd lehasalt, hol a szelídebb
    Lankák félve lapultak,

    S fekete fészket harapott a földbe
    És lám, sohase-látott,
    Vasszárnyú galambok rebbentek fel
    S dübörgés kélt ott és sírások

    És a vizek szárnyán, egyszerre
    Hullafolt-szirmos arccal
    S lázasan, mintha egy pávián
    Szeretkezne egy pipaccsal,

    Az esők hátán érkezett meg
    Szélverte, bolond, öreg Neptun,
    Szétverte a galambok sátrát,
    Hogy a mennydörgés belehalkult

    S megállt reszketve, mint halál
    Tornyai előtt a zarándok,
    Szent saruit szelíden letéve
    Kinyújtóztatta a világot

    S a szél bokraira rózsát fújva
    </big><big>–</big><big> Ó, bazsalikom, mályva, rózsa </big><big>–</big>
    <big>Percek alatt öregedett
    Ismét egy évszázadot!</big>
     
  8. Nokky

    Nokky Állandó Tag

    <big>József Attila</big> <big>ALTATÓ
    </big>


    <big>Lehunyja kék szemét az ég,
    lehunyja sok szemét a ház,
    dunna alatt alszik a rét -
    aludj el szépen, kis Balázs.


    Lábára lehajtja fejét,
    alszik a bogár, a darázs,
    velealszik a zümmögés -
    aludj el szépen, kis Balázs.


    A villamos is aluszik,
    - s mig szendereg a robogás -
    álmában csönget egy picit -
    aludj el szépen, kis Balázs.


    Alszik a széken a kabát,
    szunnyadozik a szakadás,
    máma már nem hasad tovább -
    aludj el szépen, kis Balázs.


    Szundít a labda, meg a sip,
    az erdő, a kirándulás,
    a jó cukor is aluszik -
    aludj el szépen, kis Balázs.


    A távolságot, mint üveg
    golyót, megkapod, óriás
    leszel, csak hunyd le kis szemed, -
    aludj el szépen, kis Balázs.


    Tüzoltó leszel s katona!
    Vadakat terelő juhász!
    Látod, elalszik anyuka.
    Aludj el szépen, kis Balázs.</big>
     
    Nóra-Flóra és panita9 kedveli ezt.
  9. Lilla49

    Lilla49 Állandó Tag

    Szia.


    Ezt nem Szomorúfűz írta, hanem .kaktusz...
     
    bíborszél kedveli ezt.
  10. LickMyWounds

    LickMyWounds Állandó Tag

    LickMyWounds - próféta

    LickMyWounds - próféta

    <style type="text/css">p { margin-bottom: 0.21cm; }</style> próféta


    [FONT=Verdana, sans-serif]újra és újra érzem[/FONT]
    [FONT=Verdana, sans-serif]a feszülő csontok recsegését[/FONT]
    [FONT=Verdana, sans-serif]a szegeket[/FONT]
    [FONT=Verdana, sans-serif]a szálkákat[/FONT]
    [FONT=Verdana, sans-serif]de a fájdalmat soha[/FONT]


    [FONT=Verdana, sans-serif]én istenem miért hagytál el engemet[/FONT]



     
    Nóra-Flóra és farkasarozalia kedveli ezt.
  11. LickMyWounds

    LickMyWounds Állandó Tag

    LickMyWounds - üveg szirmok

    <style type="text/css">p { margin-bottom: 0.21cm; }</style>
    [FONT=Verdana, sans-serif]LickMyWounds - üveg szirmok[/FONT]




    [FONT=Verdana, sans-serif]holdfénytől üveggé fagyott[/FONT]

    [FONT=Verdana, sans-serif]szirmok roppannak szét[/FONT]

    [FONT=Verdana, sans-serif]meztelen talpam alatt[/FONT]

    [FONT=Verdana, sans-serif]csillogó gombostűkre tűzve[/FONT]

    [FONT=Verdana, sans-serif]az ég peremén inog a sötét[/FONT]

    [FONT=Verdana, sans-serif]néma szeánszon idézlek meg[/FONT]

    [FONT=Verdana, sans-serif]ha fázom a mosolyod melegítsen[/FONT]

    [FONT=Verdana, sans-serif]egyedül vagyok önmagammal[/FONT]

    [FONT=Verdana, sans-serif]remek társaság[/FONT]

    [FONT=Verdana, sans-serif]így kicsiny részletekből kell[/FONT]

    [FONT=Verdana, sans-serif]hogy újra összerakjam az emléked[/FONT]

    [FONT=Verdana, sans-serif]úgy játszom veled[/FONT]

    [FONT=Verdana, sans-serif]mint egy bábuval[/FONT]

    [FONT=Verdana, sans-serif]ha akarom rám mosolyogsz[/FONT]

    [FONT=Verdana, sans-serif]ha akarom az enyém vagy[/FONT]

    [FONT=Verdana, sans-serif]a réseket kitöltöm[/FONT]

    [FONT=Verdana, sans-serif]azzal amilyen nem voltál soha[/FONT]

    [FONT=Verdana, sans-serif]és azzal amilyen sohasem leszel[/FONT]

    [FONT=Verdana, sans-serif]félek már magamtól[/FONT]

    [FONT=Verdana, sans-serif]mert a kép reggelre szertefoszlik[/FONT]

    [FONT=Verdana, sans-serif]mégis minden este újrakezdem[/FONT]

    [FONT=Verdana, sans-serif]meztelen talpam alatt szétroppanó[/FONT]

    [FONT=Verdana, sans-serif]üveggé fagyott emlékek között[/FONT]

    [FONT=Verdana, sans-serif]sötét égre tűzött[/FONT]

    [FONT=Verdana, sans-serif]szertefoszló képekkel a szemem előtt[/FONT]





     
  12. farkasarozalia

    farkasarozalia Állandó Tag

    Kolozsvári homály


    Sétálok. Nézem, amint
    A holdfény ezüst port hint
    Kolozsvárra.

    Számomra ez a város
    Eltűnik, mossa Szamos
    Nemsokára.

    Mossa lelkem Szamosa,
    Ül a város porára
    Pénteken.

    Nagypéntek van, a lelkem
    Meghal, mossa a szívem
    Énnekem.

    Hervad a tavasz. Az ősz
    Virít. Könnyeket törölsz
    Szememről...
     
  13. meanma

    meanma Állandó Tag

    Fodor Ákos: A Szépségről

    Van, ki gyönyörű.
    Van, kin észre kell venni.
    S van, aki attól szép,
    hogy hasonlít egy csúfra,
    akit szeretek.
     
    Nóra-Flóra kedveli ezt.
  14. Nóra-Flóra

    Nóra-Flóra Állandó Tag

    Arany János:


    TOLDI

    ELSŐ ÉNEK.
    ,Nyomó rúdat félkezével kapta vala,
    Buda felé azzal utát mutatja vala.‘

    Ilosvai.

    1.

    Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
    Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
    Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,
    Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.
    Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga
    Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;
    Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,
    Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan.

    2.

    Ösztövér kutágas, hórihorgas gémmel
    Mélyen néz a kútba s benne vizet kémel:
    Óriás szunyognak képzelné valaki,
    Mely az öreg földnek vérit most szíja ki.
    Válunál az ökrök szomjasan delelnek,
    Bőgölyök hadával háborúra kelnek:
    De felült Lackó a béresek nyakára,
    Nincs, ki vizet merjen hosszu csatornára.

    3.

    Egy, csak egy legény van talpon a vidéken,
    Meddig a szem ellát puszta földön, égen;
    Szörnyü vendégoldal reng araszos vállán,
    Pedig még legénytoll sem pehelyzik állán.
    Széles országútra messze, messze bámul,
    Mintha más mezőkre vágyna e határrul;
    Azt hinné az ember: élő tilalomfa,
    Ütve ,általútnál’ egy csekély halomba.

    4.

    Szép öcsém, miért állsz ott a nap tüzében?
    Ládd, a többi horkol boglya hűvösében;
    Nyelvel a kuvasz is földre hengeredve,
    A világért sincs most egerészni kedve:
    Vagy sohasem láttál olyan forgó szelet,
    Mint az, aki mindjárt megbirkózik veled,
    És az útat nyalja sebesen haladva,
    Mintha füstokádó nagy kémény szaladna?

    5.

    Nem is, nem is azt a forgószelet nézi,
    Mely a hamvas útat véges-végig méri:
    Túl a tornyon, melyet porbul rakott a szél,
    Büszke fegyver csillog, büszke hadsereg kél.
    És amint sereg kél szürke por ködéből,
    Úgy kel a sohajtás a fiú szivéből;
    Aztán csak néz, csak néz előre hajolva,
    Mintha szive-lelke a szemében volna.

    6.

    „Szép magyar leventék, aranyos vitézek!
    Jaj be keservesen, jaj be búsan nézlek.
    Merre, meddig mentek? Harcra? Háborúba?
    Hírvirágot szedni gyöngyös koszorúba?
    Mentek-é tatárra? mentek-é törökre,
    Nekik jóéjtszakát mondani örökre?
    Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék,
    Szép magyar vitézek, aranyos leventék!”

    7.

    Ilyenforma Toldi Miklós gondolatja,
    Mely sovárgó lelkét mélyen szántogatja;
    S amint fő magában, amint gondolkodik,
    Szíve búbánatban összefacsarodik.
    Mert vitéz volt apja; György is, álnok bátyja,
    A királyfi mellett nőtt fel, mint barátja;
    S míg ő béresekkel gyüjt, kaszál egy sorban,
    Gőgösen henyél az a királyudvarban.

    8.

    Itt van immár a had, Laczfi nádor hada,
    Itt kevély hadával Laczfi Endre maga;
    Délcegen megűli sárga paripáját,
    Sok nehéz aranyhím terheli ruháját;
    És utána nyalka, kolcsagos legények,
    Tombolván alattok cifra nyergü mének:
    Nézi Miklós, nézi, s dehogy veszi észbe,
    Hogy a szeme is fáj az erős nézésbe.

    9.

    „Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?”
    Kérdi Laczfi hetykén, csak amúgy félvállra;
    De Toldinak a szó szivébe nyilallik,
    És olyat döbben rá, hogy kivűl is hallik.
    „Hm, paraszt én!” emígy füstölög magában,
    „Hát ki volna úr más széles e határban?
    Toldi György talán, a rókalelkü bátya,
    Ki Lajos királynál fenn a tányért váltja?

    10.

    Én paraszt? én?” - Amit még e szóhoz gondolt,
    Toldi Györgyre szörnyü nagy káromkodás volt.
    Azzal a nehéz fát könnyeden forgatja,
    Mint csekély botocskát, véginél ragadja;
    Hosszan, egyenesen tartja félkezével,
    Mutatván az utat, hol Budára tér el,
    S mintha vassá volna karja, maga válva,
    Még csak meg se rezzen a kinyujtott szálfa.

    11.

    Nádorispán látja Toldit a nagy fával,
    És elámul rajta mind egész hadával.
    „Ember ez magáért” Laczfi mond „akárki;
    Nos fiúk, birokra, hadd lássuk, ki áll ki?
    Vagy ki tartja úgy fel azt a hitvány rúdat,
    Amellyel mutatja e suhanc az útat?”
    Szégyen és gyalázat: zúg, morog mindenki,
    Egy paraszt fiúval még sem áll ki senki!

    12.

    De ki vína bajt az égiháborúval,
    Szélveszes, zimankós, viharos borúval?
    És ki vína Isten tüzes haragjával,
    Hosszu, kacskaringós, sistergő nyilával?
    Mert csak az kössön ki Toldival, ha drága
    S nem megunt előtte Isten szép világa;
    Jaj-keserves annak, aki jut kezébe,
    Meghalt anyjának is visszarí ölébe.

    13.

    Elvonul a hadnép hosszu tömött sorban,
    Toldiról beszélnek az egész táborban;
    Mindenik mond néki nyájasat vagy szépet,
    Mindenik derít rá egy mosolygó képet;
    Egyik így szól: „Bajtárs! mért nem jősz csatára?
    Ily legénynek, mint te, ott van ám nagy ára.”
    Másik szánva mondja: „Szép öcsém, be nagy kár,
    Hogy apád paraszt volt s te is az maradtál.”

    14.

    Elvonúl a tábor, csillapul morajja:
    Ezt a szél elhordta, azt a por takarja;
    Toldi meg nagybúsan hazafelé ballag,
    Vaskos lábnyomától messze reng a parlag;
    Mint komor bikáé, olyan a járása,
    Mint a barna éjfél, szeme pillantása,
    Mint a sértett vadkan, fú veszett dühében,
    Csaknem összeroppan a rúd vas kezében.
     
  15. Lisa13

    Lisa13 Állandó Tag

    Kisfaludy Sándor

    Az életnek tengerében
    Két örvény van: szív és ész
    A kettőnek egyikében
    A jobb ember könnyen vész.
     
  16. matiasrex

    matiasrex Állandó Tag

    Keresek egy verset

    Keresek egy verset de sajna csak ennyire emlékszem belőle :(

    Az ember lánya melyik székre teszi a ruháját pohárban a víz

    nem így van a vers de ez van benne legalábbis emlékeztem szerint Cs M vagy W betűs magyar költő írta a 20 század második felében. Szerintem, kérlek segítsetek ha tudtok, mert három hónapja nem találom és azóta folyton a fejemben van ez a töredék
     
  17. Nóra-Flóra

    Nóra-Flóra Állandó Tag

    Petőfi Sándor : A HAZÁRÓL

    A HAZÁRÓL


    Lement a nap. De csillagok
    Nem jöttenek. Sötét az ég.
    Közel s távolban semmi fény nincs,
    Csak mécsvilágom s honszerelmem ég.

    Szép csillag a honszeretet,
    Gyönyörüségesen ragyog.
    Szegény hazám, szegény hazám te,
    Neked kevés van ilyen csillagod.

    Mécsemnek lángja mint lobog!
    Mitől lobog? mi lengeti?
    Éjfélt ütött. Ti lengtek itten
    Mécsem körül, ti népem ősei!

    Mintha nap volna mindenik,
    Oly tündöklők e szellemek,
    Tündöklők, mert hisz a dicsőség
    Sugármezébe öltözködtenek.

    Ne nézz ősidre, oh magyar,
    Ki most sötétségben vagy itt,
    Ne nézz ősidre, e napokra...
    Szemeid gyöngék... a napfény megvakít.

    Hazám dicső nagy ősei,
    Ti földetrázó viharok!
    Ti egykoron a porba omlott
    Európa homlokán tomboltatok.

    Oh nagy volt hajdan a magyar,
    Nagy volt hatalma, birtoka;
    Magyar tenger vizében húnyt el
    Éjszak, kelet s dél hullócsillaga.

    Csakhogy rég volt, midőn magyar
    Fejekre termett a babér;
    A képzelet sebes szárnyú sas,
    Elfárad mégis, mire odaér.

    Oly rég elhervadt a babér
    A magyaroknak homlokán,
    Hazám, oly rég voltál te nagy, hogy
    Nagyságod híre csak mese talán.

    Már rég nem sírtam, s íme most
    Pillámon egy könny rengedez.
    Magyar nép, vajjon hajnalodnak
    Vagy alkonyodnak harmatcseppje ez?

    Magyar dicsőség, mi valál?
    Hullócsillag? mely tündökölt,
    Aztán lehullott a magasból
    És mindörökre elnyelé a föld.

    Vagy üstökös vagy, oh magyar
    Dicsőség! mely jött s távozék,
    Hogy századok multával ujra
    Lássák fényét a népek s rettegjék?

    Pest, 1845. október 16. - november 25. között
     
  18. bíborszél

    bíborszél Állandó Tag

    Várnai Zseni SZELET MARKOLTAM, ELREPÜLT...

    Várnai Zseni
    SZELET MARKOLTAM,ELREPÜLT...

    Sokszor úgy elgondolkodom:
    mi marad, hogyha meghalok?
    Se föld, se ház, se pénz, se rang,
    csupán pár verset hagyhatok.

    Szép szavakat s haszontalan
    dal-lim-lomot gyűjtöttem én,
    s nem méri semmi árfolyam,
    hogy mennyit ér egy költemény.

    Bolond az mind, ki énekel,
    nem is becsülik többre ám,
    mintha vak koldus nyekereg
    gazdag paloták udvarán,

    lám az okos kalmárkodó
    aranyat gyűjt, mit bánja ő,
    hogy a pénzéhez vér tapad
    és könny a gyöngy, a drágakő.

    Bölcs az, ki zsíros földeket
    harácsol össze, hogyha majd
    fölfordul, a sok korcs utód
    uraskodhat kedvére rajt,

    az én fiam s lányom szegény,
    nem örököl csak álmokat,
    színeket, fényt és dallamot,
    de semmiféle számokat.


    Mint a tücsök, ki nyáron át
    más sem csinál, csak hegedül,
    míg a ravasz kis hangyanép
    dús téli étke egybegyűl,

    úgy éltem én is oktalan,
    szél vitte szét az énekem,
    s mint a mezők vad illata,
    úgy lengett el az életem.

    Ki tehet róla? Ez vagyok.
    Szelet markoltam, elrepült,
    akár a balga réti dal,
    amit a tücsök hegedült.

    (1935.)
     
  19. bíborszél

    bíborszél Állandó Tag

    OFF:Hát ez kicsit mellbe vágott.:confused:
    Sok helyen nem tünteti fel,hogy nem az Ő érdeme amit felrak az Index-re.
    Miért is vagyok meglepve,nem is értem.:(
     
  20. matiasrex

    matiasrex Állandó Tag

    Megtaláltam a verset! :)
    Tessék:
    Gyurkovics Tibor
    Lány-szerelem




    Nagyon meggondolandó


    kivel fekszel egy ágyba


    milyen az ottelója


    milyen a muskotálya


    milyen legyen a padló


    milyen legyen a szék


    mire az ember lánya


    leteszi mindenét


    a jersey blúzt a szoknyát


    a bugyit kombinét


    nagyon meggondolandó


    milyen legyen a szája


    a mosolya a bokája


    a pihéje a bája


    milyen legyen az utca


    ami hozzá vezet


    milyen legyen a város


    a kert a kerület


    lesz-e szemében őrült


    lángolás amitől


    fölgyullad a világ is


    ha a lány nekidől


    Nagyon meggondolandó


    mert aztán ott a lány


    magában a szobában


    meztelenül csak áll


    szedegeti a cuccát


    gyönyörű rongyait


    meztelen köldökével


    világokat vakít


    kapkodja visszavenni


    a szoknyát a tüdőt


    szapora lélegzését


    milyen volt azelőtt


    nagyon meggondolandó


    kit hogy lehet szeretni


    milyen legyen az arca


    milyen legyen a szék


    mire az ember lánya


    leteszi mindenét


    milyen az íze szája


    emléke muskotálya


    a poharában a bólé


    az üvegében a sörlé


    az asztalán a sercli


    mert van ahonnan többé


    már nem lehet magunkat


    sohasem visszavenni.
     

Megosztás