Versek

Nóra-Flóra témája a 'Irodalom' fórumban , 2007 Szeptember 9.

  1. Lilla49

    Lilla49 Állandó Tag

    Szia

    Igen, azt hiszem, ez előfordul...Neki is vannak írásai - számomra elég sablonosak, egyhangúak...Ami úgy kezdődik: "Tudod, arra gondoltam" az .kaktusz írása...
    On
     
    bíborszél kedveli ezt.
  2. bíborszél

    bíborszél Állandó Tag

    Wass Albert

    [​IMG]


    Wass Albert

    Tavaszi séta


    Meghódolok egy délutánra ma,
    Szabadba vágyó nyughatatlan lélek.
    Kedvedért egy röpke pillanatra,
    A régi erdők bájkörébe lépek.

    Elvetem ma ezt a szürke páncélt:
    Közömböst, melyet bánatom rakott,
    Ma lenge-leplű szellemöltözetben
    Megyek dalolni régi csillagot.

    Nézd, ott fent már bársony-zöld a rét,
    Ezüstös csermely boldogan nevet,
    A nap tüzes sugárral hinti be,
    A bárányfelhős, türkizkék eget.

    Fuvallat támad, langyos, kellemes,
    A barka-por arany felhőt havaz,
    Tölgy-templomok orgonája zeng:
    Ott áldozatra lobbant a tavasz.

    Hívogat már a néma bükkfa-bolt
    A mohos fákra, hogy leszállt a csend …
    Tavasz-ünnepre gyúló rengetegben
    Egy fáradt lélek végre megpihent.
     
  3. kekerecsesedike

    kekerecsesedike Állandó Tag

    Berthold Viertel - Egyedül

    Ha a napfény este meghal,
    hazamenni nagyon nehéz,
    hol vár ama négy merev fal,
    s üres székek sora néz.

    Jobb, ha bor mellett megértek
    valahány megtévedettet.
    Nyomornak a méreg is étek,
    és vakot sánta is vezethet.

    Megkérhetném a kezed, te szajha,
    de téged már csak a pénz nem untat.
    És elsietünk, lépést se tartva,
    jobban tönkretenni magunkat.

    Mámor s káprázat nélkül a kietlen
    időszaknak ki vág neki!
    Ki mer egyedül az estben
    ama megtört szembe tekinteni!

    Kálnoky László
     
  4. Noctis

    Noctis Állandó Tag

    Mióta készülök, hogy elmondjam neked
    szerelmem rejtett csillagrendszerét;
    egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
    De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
    és néha meg olyan, oly biztos és örök,
    mint kőben a megkövesült csigaház.
    Radnóti
     
    Nóra-Flóra kedveli ezt.
  5. kekerecsesedike

    kekerecsesedike Állandó Tag

    Christine Lavant - Ez itt a rezgőfű-mező

    Ez itt a rezgőfű-mező,
    s az isten-áldjon-út.
    A nyúl, a mindig éhező,
    rőt karfiolba bújt.

    A nehazudozz-rózsagömb
    liliomkardra hull.
    Keressük, hol a szívbecsönd-
    füvecske balzsamul.

    Baltacim jár a harmaton,
    ezüstcsillám vakít,
    tükrében felhőamazon,
    megtépi rongyait.

    A mák csak a rezgőfüvet
    nem altathatja el,
    neki egy üvegszív helyett
    mindig félnie kell.

    Székely Magda
     
  6. Nóra-Flóra

    Nóra-Flóra Állandó Tag

    Utassy József:
    MOTÍVUM

    Küszöbén az estnek

    csillagfakadáskor
    dalba fog az ember

    ha már fáj a sorsa
    nagyon szépen fájjon

    küszöbén az estnek
    csillagfakadáskor
     
    kekerecsesedike kedveli ezt.
  7. kekerecsesedike

    kekerecsesedike Állandó Tag

    Edvins Raups*

    eredeti megjelenését feledve
    kényelmesen alszik a nő
    a csipkéből
    kifejtett
    csodásra faragott könyök-ízületek
    minden nő olyan mint egy szótag mondja
    és formálja egyre-másra
    a gólemét szeretlek
    nem szeretlek

    a halhatatlanság mágnesként
    vonzza csukott szememet
    a látható fény büntetés
    főniksszé változtat mindent
    repülj! repülj!

    ismétli a nő a Nő aki leszáll
    ahhoz akinek középkori várat adtak
    ajándékba gótikus csapóajtóval a Nő
    akinek izzó hamuja paplan
    közben a jelen egyre savanyúbb kibírhatatlan

    Ennyi… a szív egy pillanatra mintha örökké dobogna!

    De te csak nevetsz Te
    ott állsz előttem egyenesen
    Uram ezért aztán
    a nő nem lát engem


    Halasi Zoltán ford.


    * A lett költő az áprilisi (XVIII) könyvfesztivál vendége lesz!
     
  8. Alyx Stranger

    Alyx Stranger Állandó Tag Silver tag

    Itt az én időm

    Elkezdtem, itt vagyok, egy matt helyzetbe zárva
    Lelkemben megszorult egy olyan élet vágya
    Ahol már csak is azért kell harcolnom, amiben hiszek; hidd el
    Az összes többi élve hat láb mélyre földel

    Láttam már annyi tervet,
    De nem tudom, mi az ábra
    Mert bukás túl sok lett
    Ezért nem vehetem lazábbra

    Itt az én időm, hogy tudjam milyen a sorsom
    Itt az én időm, hogy tudjam a jelet hordom magamban
    Ami megmutatja, hogy az élet jó lesz ezen az úton
    Vagy csak a rossz lapra tettem a tétet
    és el kell bele ma buknom

    Játszmám csak egy van, ezért nem mindegy, hogy élem
    Közben a fontos nevetni, nem hogyha már végem
    Míg céltudat vezérel, segít, majd jobbra fordul
    Minden még akkor is, ha az ég is a földre zúdul

    Hogyha ha már szívni kell
    Én döntsek merre fújom
    Jöttem, majd elmegyek
    De ez csendben el ne múljon

    Itt az én időm, hogy tudjam milyen a sorsom
    Itt az én időm, hogy tudjam a jelet hordom magamban
    Ami megmutatja, hogy az élet jó lesz ezen az úton
    Vagy csak a rossz lapra tettem a tétet
    és el kell bele ma buknom

    Megkapom-e azt ami jár?
    Megkapom-e azt, aki jár?

    Itt az én időm, hogy tudjam milyen a sorsom
    Itt az én időm, hogy tudjam a jelet, hordom magamban,
    Ami megmutatja, hogy az élet jó lesz ezen az úton
    Vagy csak a rossz lapra tettem a tétet,
    és el kell bele ma buknom

    Amíg élek, amíg élek,
    Amíg élek, addig mindent érzek!
     
  9. Alyx Stranger

    Alyx Stranger Állandó Tag Silver tag

    Howard Philips Lovecraft: A kert


    Látom néha álmaimban a régi-régi kertet,
    Hol izzó májusi napfény táncol, mint egy kísértet,
    Hol a hajdan tarka virágok szürkén hervadnak el,
    S omladozó falak között a tegnap szelleme kel.
    A zeg-zugokban indák kúsznak, moha nő a tó körül,
    A lugast gyom fojtogatja, hidegen elsötétül:
    Csendbe merült ösvény ölén ritka, sovány fű fakad,
    Az illatokat elnyomja a pusztulás doh-szaga.
    E magányos, árva helyen élőlénynek nyoma sincs,
    A bekerített csendben a visszhang sosem hallott kincs.
    Míg járok, s várok, s hallgatok, gyakran a kort keresem,
    Mikor ismertem a kertet; kort, mit rég eltemettem.
    Kutatom a régi napot, soha többé nem látom,
    Érzem, mit tudtam egykor, míg szürkeségét bámulom.
    Aztán szomorúság vesz erőt remegő lelkemen -
    Tudom, a virágok holt remények szívem kertjében.
     
    lujutka kedveli ezt.
  10. zsazso

    zsazso Állandó Tag

    Dél a mezőn

    Dél a mezőn

    Megállottak a szelek,
    szőke kislány közeleg,
    jön a dűlőn, a porban,
    ebédet hoz szatyorban.


    Szőke kislány, ne siess,
    mert kilötyög a leves!
    Tedd le inkább, ha nehéz,
    pihenjen az a kis kéz!...


    Húzódik a gyenge váll,
    de a cseppség meg nem áll.
    Megy vigyázva szaporán,
    nyomot hagy az út porán.


    Óh, be ici-pici nyom!
    Mint egy karcsú liliom.
    Talán nyoma sem lenne,
    ha ebédet nem vinne!

    /Erdélyi József/
     
    Nóra-Flóra kedveli ezt.
  11. zsazso

    zsazso Állandó Tag

    Áprily Lajos: Aranykapu

    Aranykapu


    Én is játsztam, énekeltem ezelőtt sok évvel,
    sok kis rézcsengettyű hangú falu-gyermekével.
    Kerti gyepen, temetőben, láncba-fogva játsztam
    -temetővel szemben laktunk, feluvégi házban-,
    csilingelt a temetőkert, csilingelt a kertünk,
    dolgos anyám csak hallgatta, ahogy énekeltünk,
    ahogy a sok rézcsengettyű hangosan szavalta:
    Nyitva van az - aranykapu- menjetek be- rajta.


    Aranykaput dolgos anyám gyermekül se látott,
    mindig sűrű fellegen át látta a világot.
    Csak a sors villáma lobbant hangos csattanással,
    csak a gond kapui nyíltak vascsikordulással.
    Néha mégis szelídebb fény villant meg az álmán,
    hitte, hogy a ködökön túl aranykapu vár rám,
    s gond-kapuit meseszóval, dalokkal takarta:
    Nyitva van az-aranykapu-menjetek be-rajta.


    Most a dombon, Rózsadombon, aranykapu nyílik,
    aranykapu ragyogása ellátszik a sírig.
    Szól a dal is, fénytelen és különös a dallam,
    egyetlenegy hang dalolja, mégis ide hallom.
    Föld alól szól- aki mondja, elszáradt az ajka:
    Nyitva van az - aranykapu- menjetek be- rajta.
     
    lujutka és kekerecsesedike kedveli ezt.
  12. kekerecsesedike

    kekerecsesedike Állandó Tag

    Günter Grass - Az álom liliomai

    Az álom liliomai közt
    vánszorog a felébredő.
    Csak tudni a számot
    a bűvös szót
    esőt parancsolna
    a felhőnek.
    Nevető állatok száraz szarvára
    szúrod a szerelmesek
    szomorú műsorát.
    Ó napjaik gyors fogadkozása.
    Csak jövés-menés
    az álom liliomai közt.

    Nevetés a mély hó alatt.
    Mert a tisztáson
    az alvók között
    a változó hézagokba
    beseper a homok.
    Ó te a földnek régi haragja
    ha mozdul a holt.
    Egy állat s egy csillag
    beszélget így bánatában.
    A kristály fölött szép szán suhant
    szomorúság volt befogva elébe.
    Nevetés a mély hó alatt.

    Vénusz vére szürke tablettákban kapható.
    Soványodó csillagok
    űzik a költőt.
    Ó ez a hívás a hóban
    aranygyűrük s kiáltásgyűrük.
    Folt
    a szaruvá lett tájban.

    Felébredt egy gyerek. Futva jött
    s az éj varratai között
    zihálva nézte
    az időt.
    Vénusz vére szürke tablettákban kapható.

    Hajnal Gábor
     
  13. Alyx Stranger

    Alyx Stranger Állandó Tag Silver tag

    torn

    I pose in foam
    Attracting no one
    I'm on my own
    I'm torn
    Forming extinct species
    Just like my own
    Naked to the bone
    I'm torn

    As white turns black I know

    It's light these pictures lack
    A tree of life that has no leaves
    I'm feeling grief beyond belief

    As white turns black I know

    It's light these pictures lack
    A tree of life that has no leaves
    I'm feeling grief beyond belief

    I smile at wine and downers

    A blade, the phone
    I'll quit this all time low
    I've sworn
    My legs shape Vs and Ss
    Amid the storm
    From this sea of red
    I'm born
    Or torn ?
    Or am I ?

    As white turns black I know

    It's light these pictures lack
    A tree of life that has no leaves
    I'm feeling grief beyond belief

    As white turns black I know

    It's light these pictures lack
    A tree of life that has no leaves
    I'm feeling grief beyond belief

    If you love me you will find me
     
  14. lujutka

    lujutka Új tag

    Juhász Gyula: Húsvétra


    Köszönt e vers, te váltig visszatérő
    Föltámadás a földi tájakon,
    Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
    Te zsendülő és zendülő pagony!
    Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
    Fogadd könnyektől harmatos dalom:
    Szivemnek már a gyász is röpke álom,
    S az élet: győzelem az elmuláson.

    Húsvét, örök legenda, drága zálog,
    Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
    Öröm: neked ma ablakom kitárom,
    Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
    Virágot áraszt a vérverte árok,
    Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
    Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
    Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

    Egy régi húsvét fényénél borongott
    S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
    Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
    És neki szánok lombot és zenét.
    E zene túlzeng majd minden harangot,
    S betölt e Húsvét majd minden reményt.
    Addig zöld ágban és piros virágban
    Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!
     
    Nóra-Flóra kedveli ezt.
  15. Nóra-Flóra

    Nóra-Flóra Állandó Tag

    Kaffka Margit: TÓ-MESE

    Zsombék fenekén, hinár sürüjén
    Ott alszik a mélyben a vízilegény.
    Ott szélbe se hallani habsuhogást,
    Csak néha, ijedve, ha zizzen a nád.
    Míg fenn van a nap,
    Nem csobban a hab,
    Oly félve suhan, mert könnyű az álma
    Gyöngyházcsiga-héjbul emelt palotába —
    S megvetve az ágya van ifjú szívekbül,
    Megtépett, elkínzott leányszívekből.

    Mert néha sóhajtva feljön a habbul,
    Lányszívre vadászni a parton elindul,
    Szép, ifjú alakba bolyong az erdőn,
    Van, hogy a faluba, fonóba is eljön,
    És hogyha lát
    Tüzesszemű lányt,
    Megrontja, megejti a víziember
    Örvénylő, zivataros szerelemmel.
    És hogyha ölelte, kitépi szívét,
    Elhozza, lehozza a mélybe szívét.

    De egyszer a parton, hogy lopózva megyen,
    Ott ült kövön a csudaszép idegen.
    A szeme acéltükör, a karja fehér,
    A könyje omolt... és nem tudta miér'...
    Mégis kacagott
    És nézte a habot,
    Még futni se indult, — amíg közel ért,
    Elvárta, bevárta a vízilegényt.
    Az félve ölelte, kereste szívét
    S nem lelte, — seholse találta szívét.

    Oh mondd te! Ki vette a szívedet el?
    Vagy tán nem is volt neked sohse? Felelj!
    Szólj, merre keressem a szívedet?
    A világ végére is érte megyek,
    Szólj, meglelem én!
    Te szép, te szegény!
    Csak jőjj te le hozzám, ott van szív elég,
    Mind neked adnám. De maradj! Hova mégy?
    És indul a lány keresni szívét,
    A messzehagyottat, az árva szívét...

    S azóta a mélyben, hinár sürüjén,
    Gyöngyházpalotában a vízilegény
    Nem alhatik, ah olyan szörnyű az álma
    Gyöngyházcsiga-héjbul emelt palotába.
    Feljön a habbul,
    Sóhajtva elindul
    És bolygva az erdőn mindszerte kiált,
    Keresi az acélszemű, hókarú lányt,
    Mert annak sohase látta szívét,
    Elvette előtte — más a szívét.

    1901
     
  16. sonnai

    sonnai Új tag

    Kuczka Péter: Nehéz szó

    Már nincs más hátra, világos beszéd kell,
    nehezen buggyan belőlem a szó,
    mert visszatartja a sértett szemérem,
    mint könnyeit a késve zokogó.

    Visszafojtottam, mint rügyét az ág,
    ha késik a nap s marcangol a szél.
    Lesz-e gyümölcsöd, későn nyílt virág?
    Mondd, lesz-e szavam, mely szívedig ér?

    Csalóka szellő nem hoz-e fagyot,
    melytől a bimbó dermed s feketül?
    Mit válaszolsz, ha feléd hajolok,
    kérlelve és dadogva emberül?

    Élni! Hogyan élhetnék nélküled?
    Ne perzselj kétkedésed parazsával.
    Lásd, odakünn a tavasz lépeget
    s a vad földet befödi illatával.
     
  17. kompresszor

    kompresszor Állandó Tag

    Üdv minden vers kedvelőnek!
    Saját verseimet teszem fel ha nem probléma.
     
  18. kompresszor

    kompresszor Állandó Tag

    Ismered?


    Ismered jól,mint a zsongást és a veszedelmet,
    tán ember szüli a szerelmet?
    lágyan ringadózó csónak,vizet szelő Sellő,
    lelket roppantó vággyal,ágyban kéjelgő.

    Megismered majd,ha megreng a szíved,
    mikor tűzforró minden,s minden oly rideg.
    Vándorbotra tűződ a sok zavaros érzést,
    menekülő rabságodban gyűlik a sok kérdés.

    Ismerted már,elhagyott s vársz egy újra,
    meghaltál volna,de tudod hogy a sors eléd fújja.
    Láng marcangol kívül-belül,hunyd le szemed,
    s száradt ajkadra csókot lehel a te szerelmed.

    Ismerni könnyű,de a könnyek vajon honnan s miért folynak,
    bántó szavak saját lelked árnyékához miért szólnak?
    Nem tudod honnan jöttél,s nem tudod ki vagy,
    öleld tekintetét annak,ki önzetlenül,szerelmes csókot ad.
     
    Moncsa01 kedveli ezt.
  19. kompresszor

    kompresszor Állandó Tag

    Teliholdas néma zongora


    Ülök a zongora elött,selymes dallam zeng,
    a létezés fényében árnyakon mereng.
    Alkony ül kastélyom komor arcára,
    s nagyra nyílik a közelgő éj szája.

    Borzong a bőröm,megcsuklik a kezem,
    minden gondolatom a szépre terelem.
    Lopakodik a hold,fény terül az erdőre,
    szorongató báj árad belőle.

    Csábító Szirén a vaksötétség,küzdök
    éled a vad s a mélybe lök.
    Tömény nyálamban csillan meg fogam,
    gondolatom már a préda után rohan.

    Szikráznak az idegeim,pupillám kitágul,
    s a hold mágiája lassan kitárul.
    Görcsösen görnyedek a széken,ellenállok,
    emberségemből kivetkőzve a vadonba vágyok.

    Bezárom és megkötözöm a szörnyet,
    nem pusztíthat s nem törhet.
    Fáj minden fogam,minden csontom,körmöm,
    könnyek csobbannak zihálva hörgök.

    Elnémul a zongora,a sötétben izzó szempár,
    kettészakadt lelkem a hold fényében kántál.
    Elönt a vérszomjas ösztön,távoli illatok hívnak,
    reng minden léptem s még a fák is sírnak.

    Reszket a préda,érzi a gonosz vérfagyasztó indulatát
    kapkodó tekintete semmit sem lát,
    Nyugtalan ebek hangja öli a csendes vidéket,
    s az erdő mélyén reszket az élet.

    Nem a vér hajt,hanem a préda lüktető szive,
    félelmének szaga,s nem mentheti meg senki sem.
    Karmok és fogak tépnek belé,nincs kegyelem,
    átkom ha érkezik az irgalmat feledem.

    Erősebb és veszettebb vagyok mint bárki e világon,
    érzem minden rezzenésed,ez maga a rémálom.
    Vér simul az erekhez,hallom ahogy gyorsul,
    jön az ördög kutyája s a pokol felmordul.

    Fenevad vagyok,s már alvad a vágy,
    testemen sebek,éji maradvány.
    Hallgatag zongorámra kezemről vér cseppen,
    elnyomta az embert az állat,útjára engedtem.

    Legenda vagyok csupán,bizton kísértek,
    de ha nem hisztek miért féltek?
    Miért én vagyok ki elragad?
    Ártatlan lelkemből borzalom fakad.

    Farkas vagy ember?Kitudja a választ?
    A napnyugta üvöltést áraszt.
    A tomboló tüzet könnyzuhatag oltja,
    farkas ösztönöm,emberi szívemet rombolja.
     
    Moncsa01 kedveli ezt.
  20. kompresszor

    kompresszor Állandó Tag

    Téli vándor


    Útra kelek,a tél komor szekerén,
    hiába tép,a hideg szél.
    Havas hegytetők,néznek le rám,isteni szigorral,
    vajon e holt évszak,ellenünk mit forral?

    Orral a föld felé,csüngő jégcsapok,
    hó fedte dombok,s rajta tar lombok.
    Üvegtetőt húz a víz tükrére,a hideg lehelet,
    míg lelkem melegszik,a pislogó tűz mellett.

    Füstöt ont a kémény,hullámzik kecsesen,
    pihen a természet,fáradtan s jegesen.
    Téliálmot zúdít,e könyörtelen lustaság,
    s a táj,reszkető zuzmarás.

    Mintha a nyár,nem is létezne,
    a jégvirágos mezőkön merengve.
    Ködbe veszik a vándor,lassú léptekkel,
    soha sem alszik,soha sem ébred fel.
     
    Moncsa01 kedveli ezt.

Megosztás