Versek

Lilla49

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia

Igen, azt hiszem, ez előfordul...Neki is vannak írásai - számomra elég sablonosak, egyhangúak...Ami úgy kezdődik: "Tudod, arra gondoltam" az .kaktusz írása...
On
 

bíborszél

Állandó Tag
Állandó Tag
Wass Albert

BIG_0007412818.jpg



Wass Albert

Tavaszi séta


Meghódolok egy délutánra ma,
Szabadba vágyó nyughatatlan lélek.
Kedvedért egy röpke pillanatra,
A régi erdők bájkörébe lépek.

Elvetem ma ezt a szürke páncélt:
Közömböst, melyet bánatom rakott,
Ma lenge-leplű szellemöltözetben
Megyek dalolni régi csillagot.

Nézd, ott fent már bársony-zöld a rét,
Ezüstös csermely boldogan nevet,
A nap tüzes sugárral hinti be,
A bárányfelhős, türkizkék eget.

Fuvallat támad, langyos, kellemes,
A barka-por arany felhőt havaz,
Tölgy-templomok orgonája zeng:
Ott áldozatra lobbant a tavasz.

Hívogat már a néma bükkfa-bolt
A mohos fákra, hogy leszállt a csend …
Tavasz-ünnepre gyúló rengetegben
Egy fáradt lélek végre megpihent.
 

kekerecsesedike

Állandó Tag
Állandó Tag
Berthold Viertel - Egyedül

Ha a napfény este meghal,
hazamenni nagyon nehéz,
hol vár ama négy merev fal,
s üres székek sora néz.

Jobb, ha bor mellett megértek
valahány megtévedettet.
Nyomornak a méreg is étek,
és vakot sánta is vezethet.

Megkérhetném a kezed, te szajha,
de téged már csak a pénz nem untat.
És elsietünk, lépést se tartva,
jobban tönkretenni magunkat.

Mámor s káprázat nélkül a kietlen
időszaknak ki vág neki!
Ki mer egyedül az estben
ama megtört szembe tekinteni!

Kálnoky László
 

Noctis

Állandó Tag
Állandó Tag
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
Radnóti
 

kekerecsesedike

Állandó Tag
Állandó Tag
Christine Lavant - Ez itt a rezgőfű-mező

Ez itt a rezgőfű-mező,
s az isten-áldjon-út.
A nyúl, a mindig éhező,
rőt karfiolba bújt.

A nehazudozz-rózsagömb
liliomkardra hull.
Keressük, hol a szívbecsönd-
füvecske balzsamul.

Baltacim jár a harmaton,
ezüstcsillám vakít,
tükrében felhőamazon,
megtépi rongyait.

A mák csak a rezgőfüvet
nem altathatja el,
neki egy üvegszív helyett
mindig félnie kell.

Székely Magda
 

kekerecsesedike

Állandó Tag
Állandó Tag
Edvins Raups*

eredeti megjelenését feledve
kényelmesen alszik a nő
a csipkéből
kifejtett
csodásra faragott könyök-ízületek
minden nő olyan mint egy szótag mondja
és formálja egyre-másra
a gólemét szeretlek
nem szeretlek

a halhatatlanság mágnesként
vonzza csukott szememet
a látható fény büntetés
főniksszé változtat mindent
repülj! repülj!

ismétli a nő a Nő aki leszáll
ahhoz akinek középkori várat adtak
ajándékba gótikus csapóajtóval a Nő
akinek izzó hamuja paplan
közben a jelen egyre savanyúbb kibírhatatlan

Ennyi… a szív egy pillanatra mintha örökké dobogna!

De te csak nevetsz Te
ott állsz előttem egyenesen
Uram ezért aztán
a nő nem lát engem


Halasi Zoltán ford.


* A lett költő az áprilisi (XVIII) könyvfesztivál vendége lesz!
 

Alyx Stranger

Állandó Tag Silver tag
Állandó Tag
Itt az én időm

Elkezdtem, itt vagyok, egy matt helyzetbe zárva
Lelkemben megszorult egy olyan élet vágya
Ahol már csak is azért kell harcolnom, amiben hiszek; hidd el
Az összes többi élve hat láb mélyre földel

Láttam már annyi tervet,
De nem tudom, mi az ábra
Mert bukás túl sok lett
Ezért nem vehetem lazábbra

Itt az én időm, hogy tudjam milyen a sorsom
Itt az én időm, hogy tudjam a jelet hordom magamban
Ami megmutatja, hogy az élet jó lesz ezen az úton
Vagy csak a rossz lapra tettem a tétet
és el kell bele ma buknom

Játszmám csak egy van, ezért nem mindegy, hogy élem
Közben a fontos nevetni, nem hogyha már végem
Míg céltudat vezérel, segít, majd jobbra fordul
Minden még akkor is, ha az ég is a földre zúdul

Hogyha ha már szívni kell
Én döntsek merre fújom
Jöttem, majd elmegyek
De ez csendben el ne múljon

Itt az én időm, hogy tudjam milyen a sorsom
Itt az én időm, hogy tudjam a jelet hordom magamban
Ami megmutatja, hogy az élet jó lesz ezen az úton
Vagy csak a rossz lapra tettem a tétet
és el kell bele ma buknom

Megkapom-e azt ami jár?
Megkapom-e azt, aki jár?

Itt az én időm, hogy tudjam milyen a sorsom
Itt az én időm, hogy tudjam a jelet, hordom magamban,
Ami megmutatja, hogy az élet jó lesz ezen az úton
Vagy csak a rossz lapra tettem a tétet,
és el kell bele ma buknom

Amíg élek, amíg élek,
Amíg élek, addig mindent érzek!
 

Alyx Stranger

Állandó Tag Silver tag
Állandó Tag
Howard Philips Lovecraft: A kert


Látom néha álmaimban a régi-régi kertet,
Hol izzó májusi napfény táncol, mint egy kísértet,
Hol a hajdan tarka virágok szürkén hervadnak el,
S omladozó falak között a tegnap szelleme kel.
A zeg-zugokban indák kúsznak, moha nő a tó körül,
A lugast gyom fojtogatja, hidegen elsötétül:
Csendbe merült ösvény ölén ritka, sovány fű fakad,
Az illatokat elnyomja a pusztulás doh-szaga.
E magányos, árva helyen élőlénynek nyoma sincs,
A bekerített csendben a visszhang sosem hallott kincs.
Míg járok, s várok, s hallgatok, gyakran a kort keresem,
Mikor ismertem a kertet; kort, mit rég eltemettem.
Kutatom a régi napot, soha többé nem látom,
Érzem, mit tudtam egykor, míg szürkeségét bámulom.
Aztán szomorúság vesz erőt remegő lelkemen -
Tudom, a virágok holt remények szívem kertjében.
 

zsazso

Állandó Tag
Állandó Tag
Dél a mezőn

Dél a mezőn

Megállottak a szelek,
szőke kislány közeleg,
jön a dűlőn, a porban,
ebédet hoz szatyorban.


Szőke kislány, ne siess,
mert kilötyög a leves!
Tedd le inkább, ha nehéz,
pihenjen az a kis kéz!...


Húzódik a gyenge váll,
de a cseppség meg nem áll.
Megy vigyázva szaporán,
nyomot hagy az út porán.


Óh, be ici-pici nyom!
Mint egy karcsú liliom.
Talán nyoma sem lenne,
ha ebédet nem vinne!

/Erdélyi József/
 

zsazso

Állandó Tag
Állandó Tag
Áprily Lajos: Aranykapu

Aranykapu


Én is játsztam, énekeltem ezelőtt sok évvel,
sok kis rézcsengettyű hangú falu-gyermekével.
Kerti gyepen, temetőben, láncba-fogva játsztam
-temetővel szemben laktunk, feluvégi házban-,
csilingelt a temetőkert, csilingelt a kertünk,
dolgos anyám csak hallgatta, ahogy énekeltünk,
ahogy a sok rézcsengettyű hangosan szavalta:
Nyitva van az - aranykapu- menjetek be- rajta.


Aranykaput dolgos anyám gyermekül se látott,
mindig sűrű fellegen át látta a világot.
Csak a sors villáma lobbant hangos csattanással,
csak a gond kapui nyíltak vascsikordulással.
Néha mégis szelídebb fény villant meg az álmán,
hitte, hogy a ködökön túl aranykapu vár rám,
s gond-kapuit meseszóval, dalokkal takarta:
Nyitva van az-aranykapu-menjetek be-rajta.


Most a dombon, Rózsadombon, aranykapu nyílik,
aranykapu ragyogása ellátszik a sírig.
Szól a dal is, fénytelen és különös a dallam,
egyetlenegy hang dalolja, mégis ide hallom.
Föld alól szól- aki mondja, elszáradt az ajka:
Nyitva van az - aranykapu- menjetek be- rajta.
 

kekerecsesedike

Állandó Tag
Állandó Tag
Günter Grass - Az álom liliomai

Az álom liliomai közt
vánszorog a felébredő.
Csak tudni a számot
a bűvös szót
esőt parancsolna
a felhőnek.
Nevető állatok száraz szarvára
szúrod a szerelmesek
szomorú műsorát.
Ó napjaik gyors fogadkozása.
Csak jövés-menés
az álom liliomai közt.

Nevetés a mély hó alatt.
Mert a tisztáson
az alvók között
a változó hézagokba
beseper a homok.
Ó te a földnek régi haragja
ha mozdul a holt.
Egy állat s egy csillag
beszélget így bánatában.
A kristály fölött szép szán suhant
szomorúság volt befogva elébe.
Nevetés a mély hó alatt.

Vénusz vére szürke tablettákban kapható.
Soványodó csillagok
űzik a költőt.
Ó ez a hívás a hóban
aranygyűrük s kiáltásgyűrük.
Folt
a szaruvá lett tájban.

Felébredt egy gyerek. Futva jött
s az éj varratai között
zihálva nézte
az időt.
Vénusz vére szürke tablettákban kapható.

Hajnal Gábor
 

Alyx Stranger

Állandó Tag Silver tag
Állandó Tag
torn

I pose in foam
Attracting no one
I'm on my own
I'm torn
Forming extinct species
Just like my own
Naked to the bone
I'm torn

As white turns black I know

It's light these pictures lack
A tree of life that has no leaves
I'm feeling grief beyond belief

As white turns black I know

It's light these pictures lack
A tree of life that has no leaves
I'm feeling grief beyond belief

I smile at wine and downers

A blade, the phone
I'll quit this all time low
I've sworn
My legs shape Vs and Ss
Amid the storm
From this sea of red
I'm born
Or torn ?
Or am I ?

As white turns black I know

It's light these pictures lack
A tree of life that has no leaves
I'm feeling grief beyond belief

As white turns black I know

It's light these pictures lack
A tree of life that has no leaves
I'm feeling grief beyond belief

If you love me you will find me
 

lujutka

Új tag
Juhász Gyula: Húsvétra


Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szivemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmuláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!
 

Nóra-Flóra

Állandó Tag
Állandó Tag
Kaffka Margit: TÓ-MESE

Zsombék fenekén, hinár sürüjén
Ott alszik a mélyben a vízilegény.
Ott szélbe se hallani habsuhogást,
Csak néha, ijedve, ha zizzen a nád.
Míg fenn van a nap,
Nem csobban a hab,
Oly félve suhan, mert könnyű az álma
Gyöngyházcsiga-héjbul emelt palotába —
S megvetve az ágya van ifjú szívekbül,
Megtépett, elkínzott leányszívekből.

Mert néha sóhajtva feljön a habbul,
Lányszívre vadászni a parton elindul,
Szép, ifjú alakba bolyong az erdőn,
Van, hogy a faluba, fonóba is eljön,
És hogyha lát
Tüzesszemű lányt,
Megrontja, megejti a víziember
Örvénylő, zivataros szerelemmel.
És hogyha ölelte, kitépi szívét,
Elhozza, lehozza a mélybe szívét.

De egyszer a parton, hogy lopózva megyen,
Ott ült kövön a csudaszép idegen.
A szeme acéltükör, a karja fehér,
A könyje omolt... és nem tudta miér'...
Mégis kacagott
És nézte a habot,
Még futni se indult, — amíg közel ért,
Elvárta, bevárta a vízilegényt.
Az félve ölelte, kereste szívét
S nem lelte, — seholse találta szívét.

Oh mondd te! Ki vette a szívedet el?
Vagy tán nem is volt neked sohse? Felelj!
Szólj, merre keressem a szívedet?
A világ végére is érte megyek,
Szólj, meglelem én!
Te szép, te szegény!
Csak jőjj te le hozzám, ott van szív elég,
Mind neked adnám. De maradj! Hova mégy?
És indul a lány keresni szívét,
A messzehagyottat, az árva szívét...

S azóta a mélyben, hinár sürüjén,
Gyöngyházpalotában a vízilegény
Nem alhatik, ah olyan szörnyű az álma
Gyöngyházcsiga-héjbul emelt palotába.
Feljön a habbul,
Sóhajtva elindul
És bolygva az erdőn mindszerte kiált,
Keresi az acélszemű, hókarú lányt,
Mert annak sohase látta szívét,
Elvette előtte — más a szívét.

1901
 

sonnai

Új tag
Kuczka Péter: Nehéz szó

Már nincs más hátra, világos beszéd kell,
nehezen buggyan belőlem a szó,
mert visszatartja a sértett szemérem,
mint könnyeit a késve zokogó.

Visszafojtottam, mint rügyét az ág,
ha késik a nap s marcangol a szél.
Lesz-e gyümölcsöd, későn nyílt virág?
Mondd, lesz-e szavam, mely szívedig ér?

Csalóka szellő nem hoz-e fagyot,
melytől a bimbó dermed s feketül?
Mit válaszolsz, ha feléd hajolok,
kérlelve és dadogva emberül?

Élni! Hogyan élhetnék nélküled?
Ne perzselj kétkedésed parazsával.
Lásd, odakünn a tavasz lépeget
s a vad földet befödi illatával.
 

kompresszor

Állandó Tag
Állandó Tag
Ismered?


Ismered jól,mint a zsongást és a veszedelmet,
tán ember szüli a szerelmet?
lágyan ringadózó csónak,vizet szelő Sellő,
lelket roppantó vággyal,ágyban kéjelgő.

Megismered majd,ha megreng a szíved,
mikor tűzforró minden,s minden oly rideg.
Vándorbotra tűződ a sok zavaros érzést,
menekülő rabságodban gyűlik a sok kérdés.

Ismerted már,elhagyott s vársz egy újra,
meghaltál volna,de tudod hogy a sors eléd fújja.
Láng marcangol kívül-belül,hunyd le szemed,
s száradt ajkadra csókot lehel a te szerelmed.

Ismerni könnyű,de a könnyek vajon honnan s miért folynak,
bántó szavak saját lelked árnyékához miért szólnak?
Nem tudod honnan jöttél,s nem tudod ki vagy,
öleld tekintetét annak,ki önzetlenül,szerelmes csókot ad.
 

kompresszor

Állandó Tag
Állandó Tag
Teliholdas néma zongora


Ülök a zongora elött,selymes dallam zeng,
a létezés fényében árnyakon mereng.
Alkony ül kastélyom komor arcára,
s nagyra nyílik a közelgő éj szája.

Borzong a bőröm,megcsuklik a kezem,
minden gondolatom a szépre terelem.
Lopakodik a hold,fény terül az erdőre,
szorongató báj árad belőle.

Csábító Szirén a vaksötétség,küzdök
éled a vad s a mélybe lök.
Tömény nyálamban csillan meg fogam,
gondolatom már a préda után rohan.

Szikráznak az idegeim,pupillám kitágul,
s a hold mágiája lassan kitárul.
Görcsösen görnyedek a széken,ellenállok,
emberségemből kivetkőzve a vadonba vágyok.

Bezárom és megkötözöm a szörnyet,
nem pusztíthat s nem törhet.
Fáj minden fogam,minden csontom,körmöm,
könnyek csobbannak zihálva hörgök.

Elnémul a zongora,a sötétben izzó szempár,
kettészakadt lelkem a hold fényében kántál.
Elönt a vérszomjas ösztön,távoli illatok hívnak,
reng minden léptem s még a fák is sírnak.

Reszket a préda,érzi a gonosz vérfagyasztó indulatát
kapkodó tekintete semmit sem lát,
Nyugtalan ebek hangja öli a csendes vidéket,
s az erdő mélyén reszket az élet.

Nem a vér hajt,hanem a préda lüktető szive,
félelmének szaga,s nem mentheti meg senki sem.
Karmok és fogak tépnek belé,nincs kegyelem,
átkom ha érkezik az irgalmat feledem.

Erősebb és veszettebb vagyok mint bárki e világon,
érzem minden rezzenésed,ez maga a rémálom.
Vér simul az erekhez,hallom ahogy gyorsul,
jön az ördög kutyája s a pokol felmordul.

Fenevad vagyok,s már alvad a vágy,
testemen sebek,éji maradvány.
Hallgatag zongorámra kezemről vér cseppen,
elnyomta az embert az állat,útjára engedtem.

Legenda vagyok csupán,bizton kísértek,
de ha nem hisztek miért féltek?
Miért én vagyok ki elragad?
Ártatlan lelkemből borzalom fakad.

Farkas vagy ember?Kitudja a választ?
A napnyugta üvöltést áraszt.
A tomboló tüzet könnyzuhatag oltja,
farkas ösztönöm,emberi szívemet rombolja.
 

kompresszor

Állandó Tag
Állandó Tag
Téli vándor


Útra kelek,a tél komor szekerén,
hiába tép,a hideg szél.
Havas hegytetők,néznek le rám,isteni szigorral,
vajon e holt évszak,ellenünk mit forral?

Orral a föld felé,csüngő jégcsapok,
hó fedte dombok,s rajta tar lombok.
Üvegtetőt húz a víz tükrére,a hideg lehelet,
míg lelkem melegszik,a pislogó tűz mellett.

Füstöt ont a kémény,hullámzik kecsesen,
pihen a természet,fáradtan s jegesen.
Téliálmot zúdít,e könyörtelen lustaság,
s a táj,reszkető zuzmarás.

Mintha a nyár,nem is létezne,
a jégvirágos mezőkön merengve.
Ködbe veszik a vándor,lassú léptekkel,
soha sem alszik,soha sem ébred fel.
 
Oldal tetejére