Vezess Naplót!

Átok:

A fiatal lány elkeseredetten összekuporodott a sziklán,büszke alakját megtörte a zokogás.Könnyes szemmel,kétségbeesve pillantott szálegyenesen álló kedvesére.A férfi a szikla szélén állva elnézett az alattuk elterülő síkság fölött,el a messzi távolba,mozdulatlanul,rezzenetlen szemmel.Haját tépte a körülöttük kavargó,a fülükbe süvöltő szél.A lány szívében jeges ütést érzett, mikor rádöbbent,hogy mindez valóság.Aztán felvetette fejét, hosszú haja örvénylett körülötte.Felállt a szikláról és odalépett kedveséhez.Megfogta jéghideg kezét,szorosan melléállt,hogy együtt nézzenek szembe az eljövendő évszázadokkal,az őket bilincsbe verő átokkal.Mikor egy utolsó csókot lehelt kedvese kihűlő ajkaira,már ő maga is érezte a tagjain felfelé kúszó hideget. Könnyei már gyöngyökké fagyva koppantak le a lábai elé.Még egyszer szembenézett a fekete,sziszegő széllel,aztán teli torokból énekelni kezdett,míg hangja túl nem szárnyalta a vihar tombolását.

-Két hold-ív két szemöldöke,
Nem dobog kővé vált szíve.
Két hold-ív két szemöldöke,
Két parázs két vak szeme.
Oldalamon áll az örökkévalóságig,
Oldalamon vár a végső megváltásig.

Ó,hát miért nem vált meg ő maga?
Engem egyetlen csók is feloldana!
Ó,miért nem váltom meg én őt?
Bár feloldhatnám a Megmentőt!

De megtenni nem tehetem,
csak szeretni szerethetem.
Kő szívét,
Vak szemét,
Láng lelkét,
S a reményt!

Csak magát válthatja meg,
Ha vak szeméből könny pereg.

Addig egymás mellett állva,
Örökre egymásba babonázva.
Állunk mi ketten,
nekem dobog a szívem.
Csak érte,
Megérte?
Tudom,hogy ezerszer igen:
Egyszer majd könny lesz szemében.

Addig is,örökre,
Kézen fogva,mellette,
S szerelemmel bebörtönözve,
Tűz szívem kő szívébe.

Szólt a lány,s elnémultak ajkai.Még egyetlen halk hang sóhajtott bele az éledő,félelmes éjbe,s a szél üvöltésébe.
A férfi alig mozgó ajkai formálták még utolsó ígéretét.

-Átkunk majd egy napon:Jól tudom,feloldom!
/Szerző:Suhanó/

Tandari Éva :
Egy Hang szól halkan…


Keserű szavak élednek a papíron…
Ám egy Hang szól halkan az éjben:
Múljék el szívedből a fájdalom,
hisz mi él;itt él Szívem rejtekében.

Itt él,s Én számon tartok híven
minden kihullott könnyet s hulló átkot,
s mindenki érdeme szerint arat majd
Kezemből égő ostort
vagy Égi-szép Virágot.

Én vagyok az Út,melyen lépni kell,
s ha más útra tér a balga láb,
újra és újra kell induljon
míg tisztelni tudja az Én utam porát !

Újra és újra kell induljon
hogy mit vetett;learassa híven,
s csak akkor kap zugot Szívem rejtekén
ha megtisztította Mezőmet egészen.

Nem hagyhat senki másra örökül
egyetlen lábon álló,keserves kalászt…
- S ki hogy értette meg az Igét;
Akként kérem rajta számon az aratást…

Nem kérek a balgától bölcset,
de nem tűröm a Bölcstől a balgát…
Így simítom el az Utak mély ráncait
hogy fénylő legyen egyszer minden reggel…

-Fénylő,mint ÉN vagyok: AZ ÉLŐ IGAZSÁG !!

Én nem tudnék naplót vezetni. Félek hogy egy óvatlan pillanatban valaki belepillanatana..

Eliszke88 írta:

Én nem tudnék naplót vezetni. Félek hogy egy óvatlan pillanatban valaki belepillanatana..

Kattints a kibontásához...

Kedves Eliszke!!!

Ami azt illeti,Én sem tudok Naplót vezetni!!!
Legalább is,az igazit nem így vezetem,mert ott minden apró részlet le van írva..
Ez nem is igazán napló szerintem:mert egy igazi naplóba az ember leírja a legféltettebb titkait...
Mivel ez nyilvános:hülye lennék leírni,hogy kivel,hol,mikor stb..(persze ha valakit érdekel,esküszöm,megteszem.)
Csak jó játszani a szavakkal és tudni,hogy másnak meg mosolyt csalok vele az arcára és ez sem utolsó szempont.
Az igazi naplómba Én sem engedek senkinek belenézni:nem gondolom azt,hogy bárkit érdekelne egy egyszerű vidéki lány olykor zűrős élete.Inkább úgy mondanám,hogy mindig zűrős.
Pl:ezért nem írok ezekről.
Csak játszom itt a nagy szavakkal és lehet,hogy pont az ellenkezője vagyok mint amit írok.(Soha nem tudhatod,mi lakozik egy emberben.)
És nincs feltünési viszketegségem sem,mert ha az lenne,egyszerűen kiállnék az utcára meztelenül.
A lényeg:ebbe a naplóba bátran írhatsz,itt nem számít az,hogy mit írsz,de még is fontos,mert tapasztalat szerzés lenne Nekem és mindenkinek aki idejár.
Mert egyedenként döbbenetesen különféleképpen gondolkodunk,ez a legszebb az életben és nem utolsó sorban az írásban..

Azt mondják, hogy ki korán kel,aranyat lel./M.ZS/

Hát elindultam aranyat keresni,bár akkor még ez így nem volt fogalmazva az én fejemben.Csak mentem,mint akit hajt valami.Kiűzött a kíváncsiság,hogy hogyan születik a már több millió reggelen felkelő Nap.
Az éj fénye elhomályosulni látszott,mikor legapróbb szikráját csiholta a Nap az ég alján.
Aztán,a Nap kelt és mutatta erejét.
Halvány fénynyalábbal pásztázta végig a házakat,földeket.
Oltalmazva,simította,hogy "kezének" ott maradt a fényes nyoma.Mintha csak önmagát égette volna bele.
Végig borzongatott valami,amit csak hajnalban érezhet az ember,vagy tán,akkor,ha megszületik valaki.Vannak érzések,amelyek csak úgy jönnek,bárhonnan.
-A levegőből.
Nem kellenek hozzájuk emlékek,sem illatok,sem semmi. Csak elég a hajnal vagy a születő Nap vagy éppen egy rohanó folyó.
Jó volt akkor állni ott,kápráztatni a szemem,gondolni,hogy értem a világ egy kis szeletét.
Hogy győztese vagyok valaminek!-Hogy markomban tarthatom,szorítva a tudást,az ezen a reggelen szerezhetőt.
-Itt és most!
Vágytam beleolvadni ebbe a tökéletes harmóniába.
A folytonosság születésébe:eggyé válni a körforgással,mely megbízhatóbb,mint bármi,amit tudni vélhet a "porember."Gondoltam is ott,hogy,ha feltámadna a szél,mint port hordhatna szét,kikapva valakinek a nyitott tenyeréből vinne bele a semmibe,amiben a minden van.
Lehetnék része ennek a hatalmas és tökéletes rend körforgásának.
Jó volt ott találkozni a Nappal,végignézni a nyilvánvaló csodát.
És rossz volt érezni,hogy nem kap ki a szél senki tenyeréből.Nem viszi apró darabjaim,bele a mindenségbe.Nehéznek érezve magam indultam vissza,hogy a négy fal közé zárhassam megszerzett titkomat.
-Hogy korán keltem és megleltem aranyam.(2007.03.27)

Baranyi Ferenc:
Őrangyal

Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra,
Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra,
Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem,
Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet.

Ha az életedet veszed újra fontolóra
És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla,
Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet,
Ott leszek és megmentem összetört lelkedet.

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,
Feltárom előtted az utat, amelyet hiába kutatsz,
Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda,
Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda,
Mert én vagyok az Őrangyalod.

Ha eleged lett már a magányos éjszakákból
És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól,
Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól,
Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól.

Ha elveszted a hited és nem tudod, merre szaladj,
Jussak eszedbe újra és ismét felém haladj.
Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz
És én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz.

Higgy nekem, nem hagyom, hogy leess!
Boldogságot adok, hogy mindig csak nevess,
A végső pillanatban fogom meg a kezed
És az egész világot odaajándékozom neked,
Mert több, mint a barátod vagyok...

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,
Feltárom előtted az utat, amelyet már régóta kutatsz,
Széttárom karjaim és szorosan beléjük zárlak,
Hozzám mindig futhatsz, tudod, hogy szívesen várlak.

És ha a két szemed fénye már újra boldogan ragyog,
Akkor biztosan tudni fogod, hogy én vagyok az Őrangyalod.


Jó éjszakát!!

Van valami aminek nem tudok ellenállni:a szép szó!
Ha szépen szólnak hozzám..
Elsőre talán mindenkinek az jut eszébe,hogy körbe kell nyalni engem.
Nem erről van szó..
Sokkal inkább az a lényeg,hogy mi van a szavaid mögött,ha hozzám szólsz.
A hazug,értelmetlen,átlátszó beszédtől egész eddigi életemben undorom volt.
De ami,úgy tényleg szívből jön és ott érzem a segítő szándékot:az más!!
Mikor jön valaki és nem a saját hasznát nézve,hanem Téged figyelve próbál önzetlenül segíteni:ha Te valamit elrontottál,na akkor érzed,hogy valaki egészen különlegessel hozott össze a sors.
Szép szó!!Én sem mindig értek egyet bizonyos gondolatokkal,de vannak helyzetek mikor olyan szituációba kerülök,hogy egyszerűen azt kell tennem,amit útmutatásként kapok.
Mert szépen szólt,elért hozzám:megértettem,hogy jót akar Nekem és semmi hátsó szándék nincs mögötte..
Nagy gyanakvásomban hajlamos vagyok kizárni az életemből,az értelmes embereket is:ami elég nagy hiba..
Talán ezen illene már változtatni:egy hülyeségéért nem bűnhődhet mindenki más..
Hogy mindenki értse,konkrétan a netről beszélek és nem az életről.
Az életben nem olyan egyszerű átvágni a nyájassággal,hiszen ott van a szem:ami tökéletesen és azonnal átlátja a helyzetet,,
Mi ebből a tanulság???
Ha nem nézel a szemembe:már biztos,hogy nem vagy őszinte,..
Igaz,hogy néha megcsal a saját szemünk is,nem csak a szívünk,de Én még is azt akarom,hogy ha ott áll előttem valaki:nézzen a szemembe!!!
Nem kértem sokat,mégis ismerek jó pár embert aki erre képtelen.
Volt olyan helyzet is mikor Én szóltam rá valakire,hogy:-Légyszíves nézz a szemembe!!
-Ne a hátam mögé nézz,ne a földet bámuld:egyszerűen csak nézz rám...
A végeredmény ritka lehangoló volt:Zavart,ideges tekintet és csak 1 töredék másodperc erejéig volt képes erre..
S akkor jön az égi felismerés,hogy itt valami nem stimmel.
Nem azért mondom,hogy játszam az eszem,(ami nincs is),csak pusztán arra vagyok kíváncsi,hogy valóban olyan ember az illető aki ott áll előttem,mint amilyennek elsőre gondoltam.
A baj,hogy itt a neten,a szem kontaktus hiánya miatt:egyszerűen nem tudom kiszűrni ki hazudik...
Kategorizáltam Én már ezerféle képpen ,hogy kiszűrjem a hamisat a rostámból,de persze nem mentem semmire.
És szólok előre így fog járni mindenki aki ezt megpróbálja!!
Senkinek nem tudok okos tanácsot adni abban,hogy személyenként(vagy nick képekként),hogy ítéljen meg bárkit.
Szerintem ezzel még egy pszichológus sem menne sokra,hiába kezdené el analizálni pl:a színeket,a formákat...

Hogy ebből az egészből,mit lehet leszűrni tanulságnak???
Nem sokat!!!
Egy biztos:a sok pelyva között akad igazi búzaszem is és ha találtál legalább 1-t ,,oltári nagy mázlista vagy!!!!

Tehát:ha találkozol velem nézz a szemembe és szólj tisztán!!!
Különben nincs haver felvétel!!!

(Kokusz ez most nem Neked szól,csak úgy általánosságban dobtam egy szösszenetet,mert ez már vagy egy hónapja nyomta a szívemet..)




Ennyi lenne a mai instrukció!!!

U.I:Most elég,ha Én ezt értem:nem kötelező másnak is.

Összegyűlt pár sor,aminek még talán értelme is van.
Arról hogy az érzelem búvópatakjai mit művelnek bennünk.Vagy is,hogy bennem és eszerint másokban is.Mire képes egy repedés,ami a jól kigondolt akaratot és egy elnyomott,elhalványult érzést elválasztja.

Az átgondoltság és átélés híve vagyok.Bizonyságot érzek magamban,ha törekszem elérni és merem megélni az adandó dolgokat.
Az érzelmek palettájáról hány színt vegyíthet az ember?
Erényes és erélyes embertársaink hányszor futnak ki a vonalból(egy napon,egy órán)és hányszor festenek színre színt?Átlátszó emlékgleccserek,új színt kapnak egy emlékbontó,jégtörő pillanatban.
Pillanatkép:
Reakciókban égő élő ember érzelmi játéka(színskálája,vagy vízrajza)mint sok-sok kis fürge ecset által festett színes hajszálerezet rajzik a kép előterében,akár a víz felszínén az élet.Rajzik,mert ez a víz felszínén élő,a jelenben,az időn innen lévő,a felületen futó perc.Az agyad a távcső amivel nézed.
A háttér mély és többszintű,külső szemnek feltűnő,eltűnő.Van ki nem lát rajta semmit.
A figyelő szem már a felületen megbicsaklik.
A kutató szem is oly gyakran téved,amikor megismerne téged,a tekintet mint a vízről vagy tükörről elpattan.Vagy csak elmosódó színfoltokat lát,régről ismert ősi ábrákat,ha belső éned kútjának belsejébe tekint.Másrészt egyes részeidben magára talál.
Az ismerő szem előtt kirajzolódsz,mint napjaink félreértéseinek és sikereinek színpada elé kilépő szereplő,az egyszemélyes közönség előtt.Itt lehetsz karakter,ha méltó társra akadsz.
A szerető szem,aki terád szívéből figyel.Felkeresheted búval,örömmel és beragyoghatod fényeddel lényének mélyét.Ő az ki lát téged,neki a legerősebb valóság léted.
Bennük újulsz meg újra és újra,ők életed tükrei.De bizonyos értelemben ők legnagyobb bíráid és jobb ismerőid,mint te magad.Hiszen beavatottjai az akaratodon túli képnek,mert tudják amit te nem értesz és kívülről látják amit belül érzel.
Ismerik a képed és ismerik az ízed.
De nem tudják miként jöttél létre,lépésről-lépésre...

Boda Magdolna: Egyszer így lenne jó ....


Jó lenne egyszer olyan természetességgel ébredni,ahogy a Nap csúszik fel az
égre,óvatosan bontogatva ki a világot.
Hogy álmosan kitántorogva a konyhába,a kávé illata jó reggelt kívánjon.
Hogy a dolgainkban ne legyünk éhesek önmagunkra
és a megszokottság ne törjön ránk.
Hogy ne kelljen autónk,bérletünk,határidőnaplónk,bankkártyánk,karóránk...
hogy cipőt se kelljen húzni és senki se csodálkozzon ránk.
Jó lenne egyszer közel engedni a csodát...
vándorolni hatalmas mezőkön és megállni egy elárvult vadrózsabokornál,
nem elvárva a mező zöldjét,
a virágok színét,illatát,
a szirmok bársonyát.
Csak állni a szépség előtt, egy idegen őszinte kíváncsiságával,készen új
értelmet adni a fogalmaknak
és kötni új barátságot a világgal és magunkkal
és nem válogatni, csokorba kötözgetni a dolgokat elvárt szabályok szerint
és eldobni minden nem a kupacunkba valót.
Úgy tenni,mint kisgyerek,aki a föltört dió héját nem dobja el,hanem vízre ereszti,mint kis hajót és ámulva csodálja a víz komoly sodrását.
Jó lenne egyszer a másnap gondja nélkül pihenni térni,hogy ne bizseregjen bennünk a lekésett,elmulasztott dolgok pokla,ahogy a pók fordul hálójába jóllakottan,,
bújjunk az éjszaka csendjébe...
végre kinyújtózva önmagunkban.

Nem kellenek..

Mondat,értelem nélkül,
Szavak,tartalom nélkül,
Jelek,jelentés nélkül,
Arcok,tekintet nélkül,
Nem kellenek.

Lépés,mozdulat nélkül,
Álom,oltalom nélkül,
Ima,áhítat nélkül,
Ember,emberség nélkül,
Nem kellenek.

Magány,reménység nélkül,
Falak,ablakok nélkül,
Igaz,valóság nélkül,
Való,igazság nélkül,
Nem kellenek.

Zene,felhangok nélkül,
Vonzás,szemérem nélkül,
Tested,szerelmed nélkül,
Élet,életed nélkül,
Nem kellenek.

És neked?


Adamis Anna

Az éjjel gondoltam egy nagyot és kértem bea80 törlését..
Nem fogok és nem is akarok senkinek magyarázkodni..
Csak azért írom le,hogy köszönetet mondjak azoknak akik mellettem voltak,amikor mélyre csúsztam...
Barátaimnak és mindazoknak szól akik segítettek,hogy az élet kicsit könnyebb legyen:Nektek köszönet mindenért!!!!!

bea80 írta:

Az éjjel gondoltam egy nagyot és kértem bea80 törlését..
Nem fogok és nem is akarok senkinek magyarázkodni..
Csak azért írom le,hogy köszönetet mondjak azoknak akik mellettem voltak,amikor mélyre csúsztam...
Barátaimnak és mindazoknak szól akik segítettek,hogy az élet kicsit könnyebb legyen:Nektek köszönet mindenért!!!!!

Kattints a kibontásához...

Képet most nem hoztam,ahhoz már túl fáradt vagyok.
Viszont mesélek Nektek,mert nem gondoltam,hogy ilyen sokan olvassátok a baromságaimat..
Megboldogult Jimmyként "Tartozom egy vallomással.."
Ne haragudjatok meg rám ezért,hogy ide írom le,de 18 privátra nem tudok válaszolni,még ha egész éjjel itt ülnék akkor sem,,de itt választ adok..
A történet 2 hete kezdődött,amikor is megkeresett egy kis csaj,zene meg egyéb dologban..
Kérte a segítségemet,ami abból állt,hogy kellett neki pár olyan link ami még nem vehető meg a boltokban..
Ezzel még eddig nincs is baj,csak hogy a canadán tilos linkelni...
Mindenesetre megoldottam ezt is..
Sok olyan zenét és egyéb dolgot kapott Tőlem,amit a google keresője nem dob ki és ez miatt nem lehet megtalálni.(de Én megtalálom.)
Cserébe a hála az volt,hogy beköpött...
Ettől gurultam be,de úgy rendesen...
Tényleg segítek mindenkinek,amiben csak tudok és jön egy ilyen kis "izéke" és hátba támad.
Szóval miatta megint "dádát" kaptam,engem meg a kutya sem akart meghallgatni,,még védekezni sem tudtam,,,(hogyan???)..
Persze nem fogok egy ember miatt ítéletet,mondani mindenki más fölött és ezek után is segítek nagyon szívesen,majd kicsapnak innen is(bár nem vagyok törvény sértő..)
Ellenben kicsit csalódott vagyok,hogy ezzel a tipúsú emberi természettel is találkoztam és nagyon eltökéltem,hogy itt hagyok a francba mindent..
A másik ok,amiért kértem a törlést az anyagi vonzat...
Bár nem sokat fizetek a netre,azért ha nincs,,akkor ez is soknak tűnik...
Most úgy néz ki,ez is javuló tendenciát mutat,hála egy-két szomszédnak..
Erről beszéltem a napokban kedvenc moderátoraimmal és ők azt mondták,hogy a törlésben nem tudnak segíteni...meg annyit hozzáfűztek,hogy gondolkodjak a dolgon.
Ez adott ötletet,hogy vissza kapja a kis csaj a jussát...
Higyjétek el,ma reggel olyat kapott Tőlem a kisasszony,hogy ide többet nem teszi be a lábát,de ha megteszi,hát nem tudom mi lesz..:!:
Na,most ennyi:holnap kicsit több időm lesz,akkor mesélek szép,meg jó dolgokról is,mert azért azok is történtek...
Jó éjt Canadások!!kiss

A közös percek.Ugyanaz a mondat mást mondott neked és mást nekem.Milyen nagy vehemenciával próbáltuk meggyőzni egymást!Nem sok sikerrel jártunk és ez így volt jó.

A szavak furcsák tudnak lenni.Pláne,ha lebontjuk róluk a hanglejtést,az arckifejezést meg a gesztusokat.Mi marad akkor?Pár sokféleképpen értelmezhető szó,így nehezebb igaz.Mégis megtalálod az utad a másik felé.
De még ha igaz,akkor is elmúlik pár éven belül.Négy-öt?Dehogy! Egy-kettő.Pár hónap.
Ne sajnáld!!!!
Tudod,van-e mögött valami,valami nagyszerűbb.Szerelem.
Nem,nem úgy.Hanem úgy,hogy tudod,találkoznunk kellett,még ha nem is találkoztunk.Igen,meg volt írva,ismerősök voltunk már akkor is,mikor még nem is ismertük egymást.
Van ez így.
Talán egymásra bukkanunk máskor is?Lehet,pláne,ha a Kör karjai visszatartanak még minket.Érted,most ennyi jutott,örülj neki.Mert én örülök.Ennyi jutott és én hálás vagyok érte.
Most menj.Menj el,messze,messze-messze tőlem.Vissza se nézz.Elengedlek,mert tudom,nem vagy enyém,sose voltál,sose lehetsz...Szabad lény vagy,csakúgy,mint én.
Azt hisszük mi,a mindennapi tudatossági szintünkkel döntünk életünkről.De nem,ez máshogy történik vagy történt.Mi jobbára csak eljátsszuk azt,amit már egyszer régen,valamikor odafenn,egy másik létsíkon már lerendeztünk.Akkor egymásra nevettünk és azt mondtuk:nagy kaland lesz,nem igaz?
Az életünk nagy kaland lesz majd közösen!
A nagy kaland valahol mégis lemaradt és már nem hiszem,hogy sorsom könyvében ez meg volt írva..
Bár megígértem,hogy túlteszem magam a távozásodon,nem megy.Annyira belém ivódott a lényed,hogy nem tudok szabadulni.Igaz,nem is akarok.
Miért is tenném?
Ami szép és jó volt az életemben,az hozzád kötődik.
Emlékszel még minderre???
Én emlékszem!De szép is volt!Hogyan felejthetném!
Látod,kérdéseket teszek fel,választ várok,pedig tudom,hogy hiába.Hiábavaló,hogy esténként lekuporodok a szőnyegre,a kanapéra hajtom a fejem,mintha ott lenne a térded.Hiábavaló,hogy úgy számolok be a napjaimról,mintha hallanád.Megszoktam,hogy neked mindig,mindenről tudnod kell.Elviselhetőbb a rossz,ha megosztom veled.Könnyebben viselem a hiányodat.Bár,már alig érezni,mégis visszahoz téged.Ilyenkor érezlek.És nem vagyok egyedül.
Hosszú idő után,tegnap jó kedvem volt.Szépnek láttam a világot.Szaladtam volna hozzád, hogy elújságoljam:virágzik az orgona.

Oltárira fáradt vagyok,de most van kedvem írni,,mert pár újabb érdekes infóval gazdagodtam ma.
Szomszédomban lakik egy bácsi,aki egy picit már szenilis,ezért sokan nem veszik komolyan..
Bevallom,Én sem nagyon figyeltem oda eddig a mondókájára,mert az van neki rendesen..
Szeretem az öreget..Ő az aki még mindig úgy köszön Nekem,hogy"Kis kezét csókolom"...
Na!!!!Hol van már ilyen gavallér a mai pasik között???
Sehol,mert mindegyikből kihalt 2000 után...
Szóval:látta,hogy a kertben vagyok,hát úgy gondolta átjön.
Persze nem segített volna,csak támasztotta a kerítést és dőlt belőle a szó...
10 percig bosszankodtam,aztán belenyugodtam,hogy úgy sem fogok megszabadulni tőle amíg a kertben vagyok,,így hát dolgoztam tovább és egyszer csak elkezdett érdekelni amit beszél..
A bácsimnak vannak méhei,nagyon sokszor kioktatott már a méhekkel kapcsolatos teendőkről,,nagy bosszúságomra,,mert eszem ágában sincs még méheket is tartani:annyira talán még nem ment el az eszem..
Viszont most tényleg érdekelt amit mondott.
Elkezdett mesélni arról,hogy milyen csodálatos teremtmény a méhkirálynő..
50 000 kicsi állat lesi minden parancsát és mindig pontosan tudja,hogy kinek milyen parancsot adjon..
Bácsim szerint egy Nő tartja össze az egész kaptárt és számára is döbbenetes,hogy mindig tudja milyen parancsot kell adnia a dolgozóinak..
Bár már 40 éve van a méheivel,soha nem tudta megfejteni,hogy mi a titka a méhkirálynőnek.
Kérdezte,mit szólnék hozzá,ha az országot is így lehetne irányítani..
Hogy egy Királynő tart kézben mindent és rend van és mindenki tudja a dolgát..
Erre,Én közöltem vele,hogy ilyenről ne is álmodozzunk,mert úgy sem jön el az a nap:
-Egy,azért mert nem született ilyen királynő,
-Másrészt,mert a történelemben sem hallottam arról,hogy ezt egy ember is képes lett volna kivitelezni..

Bácsim erre vállat vont és azt mondta:akkor is példát kellene vennie,minden embernek a méhekről..
-Mert amíg ilyen káosz és fejetlenség uralkodik az országban,addig senki nem mondhatja el magáról,hogy maradéktanul boldog..
-Aki nem tudja a dolgát,az nem találja a helyét.Aki pedig nem találja a helyét az ne nevezze magát boldognak és elégedettnek.
Még ha próbálja egy boldog család idea képe mögé rejteni magát,akkor is ott marad legbelül a tudat,hogy hontalan.

Szavai betaláltak,elértek tudatomig:akkor-ott:ez a pár mondat piszkosul fájt.
Tudtam Én nagyon jól,mire is érti ezt az öreg,de nem gondoltam,hogy egyszer így kis mondja.
Rá kellett ébrednem,hogy sokkal okosabb és műveltebb mint hittem..
Te jó ég!!!Vajon mennyien vagyunk így???
Álcázzuk magunkat a család ideál szerint miközben pontosan tudjuk,hogy semmi nincs rendben,,de hagyjuk az egészet már,mert megszoktuk ez az állapotot(valljuk be,kényelmes is),mert azt hiszük fájdalmat okozunk másoknak,ha váltunk,ha kilépünk és talán mert ennyire gyávák vagyunk..
Egész nap ezen gondolkodtam és most már felnézek az öregre..
Már nem fogom többet megmosolyogni a háta mögött,mert pontosan tudom,hogy jót akar..

Ahol a családban van egy igazi királynő,,ott rend és béke van!!(Ezek az Ő szavai és teljesen egyetértek velük).
Mert lehetnek a férfiak a teremtés koronái,akkor is kell melléjük valaki akitől naggyá válhatnak és akiért dolgozhatnak..
Ne nevessetek ki ezért,hogy ezt leírtam:de mi Nők,mind addig nem vagyunk tisztában feladataink súlyával,amíg valaki fel nem nyitja a szemünket..
Itt már sokkal többről van szó mint munka,család,háztartás...
Szerintem ránk sokkal nagyobb felelősség hárul és bevallom:ez Nekem egyáltalán nem tetszik.

Ennyit a méhekről,meg a királynőről!!!
Kár,hogy nem vagyok egy egyszerű méhecske:akkor tudnám,hol a helyem!!!

A háziasszony minden művészetét összeszedte, és valami igazán fenségeset, valami kolosszálisan ínycsiklandozót főzött. Leemeli a födőt... érzed az illatot? Mmmm... Hogy mi is az a csodálatos eledel? Rád bízom, válaszd a kedvencedet.
Szépen megteríti az asztalt, a szalvétáról és a pohárról se feledkezik el. Nézd, még egy csokor virágot is odavarázsolt!
És jön a FÉRFI! Leül az asztalhoz, a nő mer neki. Belekóstol...
De mit mond ezután?
Hát, az attól függ.
Hogy ki az a férfi. Hogy hol él. És hogy milyen az a férfi.
Tudod, mit? Kukkantsunk be egy pár tányér mellé, és hallgassuk meg!

A francia:
Ön sármos s bájos, s főztje varázsos. Művéből dől a lé s a szaft a számba, selymesen surran le gigámon árja, s pillámat lehunyom, bódultra válva. Talányos, mi módon főzött ily mámoros varázslatot!

A kínai:
Nicsak! Nemcsak csini, fincsi is!

A horvát:
Cicamica! Csak néz a muslica, hogy hussanok e kutrica, s még inkább az utca fölé! Ez galambica? Vagy kukorica? Nem számít, csak adj még, Vica!

A török:
Öt perce görgetem őrlőimmel örömmel, s üdvözölnék még ötezer ilyen iciri-piciri korcogó porcot, pörcögő pörcöt, sörcögő töpörcöt.

A japán:
Ah! Hat falat csak, s alattam haladnak a madarak!

Az eszperente:
Kedves nejem! Eme eledel fellegekbe emelt, egy-egy nyelettel feljebb-feljebb emelkedem. Rettegek: egyszer telve lesz belezetem. Ezen esetben velem lesz mesterremeked, eszemben elmentve.

Az indián:
A szellemek ma kegyesen mosolyognak, a fehér farkas is megpihen a halmokon. A fülesbagoly a vörösfenyőhöz fente csőrét. Érzem, jó év köszönt ránk.

A keleti bölcs:
Ha nagy a kanál, keveset mozogsz, de sokat mozgatsz. Egyszer majd elnyered a megvilágosodást - addig is, adj még!

Az üzletember:
(leteszi és összehajtogatja a Financial Timest)

A gengszter:
Jól van, Lujza, most nem verlek meg.

A szótlan:
(diszkrét kanálcsörgés)

A sótlan:
Köszönöm, nagyon finom.

A menő:
Bébi, ez baró. Király ez a kajcsi!

A poénkodó:
Az utolsó vacsorámnak is ilyet adjál, és akkor expressz sebességgel vonulok a mennybe!

Az informatikus:
Még egy falat, és resetelek!


Tetszett valamelyik?
Nincs más hátra, készítened kell valami igazán fenségeset, valami kolosszálisan ínycsiklandozót, meg kell terítened az asztalt (a szalvétáról és a pohárról sem feledkezve el), s jó, ha még egy csokor virágot is odavarázsolsz.
Aztán jön a FÉRFI! Leül az asztalhoz, te mersz neki, és vársz...
S ha tényleg minden sikerült, és pont a megfelelő férfi ül az asztalnál, megkapod a magadét!
/Forrás:Net/ (Szerző:ismeretlen)

Délelőtt pihiztem egy kicsit és méláztam a napon..
Feküdtem a fűben,jó meleg volt a cirógató napsütés.
Tavasz van,de az a napos fajta,amit mindenki szeret.
Enyhe szellő fújt,verebek pletykáit hozta a közeli fákról.
Ma ráértem.Csak feküdtem a fűben és gondolkoztam erről-arról.
Viszonylag sok barátom van.
Mindegyik mást szeret és mást utál bennem,meg persze vannak átfedések is.
Néha belegondolok,kiben milyen nyomot hagytam!
Nem is hinnénk,sokszor egy-egy mondat mit művelhet egy lélekben.
Mert ugyebár nem mindegy,hogy mezítláb sétálok át valakin vagy bakancsban.
Kicsivel több figyelmesség csodákat művelne.
Nem a születésnap,névnap és hasonlók nem elfelejtése.
Nem.
Észrevenni a szomorúságot a nevető szemekben.
Odamenni ahhoz,aki egyedül van.
Meghallgatni valakit.
Apróságok.

Nem kell hozzá pénz,csak szív!!!!!!!

Ijesztő ez a közöny.
Nem érdekel-majd máskor-holnap és hasonló "ész" érveink vannak...
Senki sem érdekel,csak önmagunk.
Azt keressük mindenütt:karrier,szerelem.
Hol a helyem,ahol sikeres lehetek(én),ki lesz,aki örökké szeretni fog(engem)?
Hát én nem tudok szeretni,én nem segíthetek valakin csak úgy?
Nem kell mindig jól járni...
Nem értem.
Egyszerűen nem akarom megérteni az embereket.
Sokszor magamat sem.
És igen,téged sem.
Túl nagy lett az önzés,túl nagy lesz a magány.

Mire jó,ha minden álmunk teljesül is és nincs kinek elmondani és itt a kinek nem valakit jelent a tömegből,hanem olyan embereket,akik szeretnek.
Szeretnek hibáiddal,szeretnek szürkén,szeretnek fáradtan és szeretnek dühösen is.
Téged és nem a pénzed,márkás ruhád,menő stílusod,csinos alakod vagy a húgod esetleg.

Vannak ilyen barátaid?
Akiktől nem választ el vastag közönyfal,de vékony pókháló sem?
Olyan emberek,akikben a szereteted hagyott nyomot?
Barátok,akikből az ember összerakhatja önmagát.
Akár egy puzzle,ha jól ismernek,a végén magadra ismersz a képen.
De elég őszintén élsz ehhez?
Látszol vagy játszol?

Tanulj meg szeretni.Nem lángolva,nem hűséggel.
Egyszerűen.
Nem majd,ha már annyira egyedül maradsz,hogy muszáj lesz érdekelnie.
Nem máskor.Nem holnap:MINDEN NAP!!!!!!!!!

Új életem

A tavasz első sugarai
Égetik lelkem
Egy emlék izzik fel bennem
Előző életem látom színes képekben.
Melyekről akkor,mikor éltem
Csak fehér és fekete,úgy véltem.
Most mint egy gyémántot
Veszem a kezembe
S úgy érzem, újra átélem
Mi egykor csak fekete s fehér volt.
Most szivárványként élem én
Másképp látom a dolgokat
S újra látom hibáimat.
Melyet az új életben
Nem vétek
Hanem csak egyszerűen
Boldogan
Leélek..

Nyári Zsolt

Mennyi még?

Mennyi lecke kell még,mennyi pofon ahhoz:tudjam elég!
Mosolyból,mit gyanútlanul szórok,segítő kezem mit nyújtok kérés nélkül.
Nem veszem észre,minden leomlik körülöttem,lelkem elég!
Hány rúgás kell még,attól kit barátnak hiszek,elesettnek látok,
közben saját nyomoromból,szorongva kiáltok:Uram segíts, ments meg!

Iszapban állok,nyakamig ér a láp,közben ég felé mered kezem.
Nem segítenek,rajtam állnak,nyomnak a végtelen halálba, fulladok!
Szeretteim kapják a semmit:mit hiszékenységem teremtett életünkben.
Ha jó vagyok,hozzám is csak jók lehetnek,kiknek botot adtam kezükbe.
Lám nem így van,:vért kaptam mely könny helyett csordul szemünkben.

Meddig még az ostoba bizalmam,mely béklyót nem bokámra:nyakamra köt,
evezve sárban,egy kitalált eszmei mesevilágban:meddig élek?
Tán ez az utolsó pofon,a hatalmas rúgás,mi most a való világba lök?
Csak tudnám merre van bennem a fájdalom,tépném azonnal ki,megrázva magam,
fájdalmakkal,csalódással mind pusztítanám,tanulva önön hibámból!
(Szerző:Nagy Krisztina)

Bár egy kicsit már késő van,mégis úgy gondoltam,hogy ma írok olyasmiről,,
amit még Nekem sem sikerült definiálnom..
A hiányról!!
Rettenetesen furcsa és mély érzés.
Mintha megfosztottak volna egy testrészedtől.
Magában a szót nem tudnám megfogalmazni,hiszen mindenkinek mást jelent,mást takar:de nem tudok egy embert sem mutatni akinek ne lenne valamilyen okból hiányérzete..
Persze,megszokás kérdése az egész:azt hiszem,mivel Nekem is van elég régóta és okozóját,már talán jobban ismerem,mint okát...
Pl:Édesanyámnak kicsi korában egy gép levágta az ujjait,ezért csak 2 új van mindegyik kezén,de remekül boldogult nélküle is: bevásárolt,engem és testvéreimet felnevelt,élte az életét.
Egyszer sem hallottam,vagy láttam,hogy bánkódott volna miatta és nem hiszem,hogy sokszor eszébe jutottak a hiányzó végtagjai.
Én is így vagyok vele.
Nem hiányzol egész nap,ezt igazán nem mondhatom.
Csak néha:főleg esténként,amikor egyedül vagyok itthon,elkap ez a különös érzés.
Hogy nem vagyok egész.
Olykor levegőt is alig kapok,olyan hevesen ver a szívem.
És persze nem értem.
Hogy hiányozhat valami,ami sose volt a tied?
Hogy érezheted,hogy hiányzik egy részed,amikor nem vesztettél semmit,hiszen nem is volt semmid?
A képzelet játéka talán.Igen,biztosan.
De talán most tudnom kéne.Választani.
Válaszokat keresni,kapni.
És már megint ugyanott tartok.

Miért mindig a lehetetlent?

Mint a kisgyerek,akinek mindig az kell,amit nem kaphat meg.
Pedig választhatnék,hogy olyat akarjak,amit meg is kaphatok.
De még mindig a könnyebb utat járom.
Nem vagyok kész.
És addig marad a hiány.
Meg a szerelem illúziója.

Skyp.


Szereplők:
Egyértelműek

Téma:
Kétértelműek

Fiú: Van itt valaki? Itt vagy kedvesem?
Lány: Igen, de úgy látom, más is jelen van.
Nő1: Igen. Éppen takarítok. Ürítem a lomtárat.
Bácsika: Én pedig a fröccsöspoharamat.
Nő2: Segítene valaki? Kaptam a boltban olcsón nagyon szép marhahúst. Mit csináljak belőle?
Nő1: Nem mócsingos?
Nő2: Kínai piacra nem járok.
Lány: Ott nem is lehet ilyesmit kapni.
Nő2: Azért nem járok oda.
Fiú: Lehet belőle jó adag leves, nem?
Nénike: Többe kerülne, mint a hús.
Nő1: Mit lehet ott még kapni?
Fiú: Sárgaságot.
Férfi: Én már kaptam.
Lány: Mit? Sárgaságot?
Férfi: Nem. Rajta kaptam a feleségemet tegnap az egyik barátommal.
Fiú: Hogyan fogod eltüntetni ezt a foltot a becsületedről?
Nő1: Foltokat el lehet tüntetni a szóda erejével.
Férfi: Jó ötlet. Legközelebb leütöm a barátomat a szifonnal.
Nénike: Férfiak! Mindig csak az a kakaskodás! Érdemes veszekedni egy tyúkon?
Bácsika: Istenem, mit nem adnék egy jó tyúkhúslevesért!
Nő2: Azt könnyebb megfőzni, mint a marhahúslevest?
Férfi: Elég nagy marha az, aki az én tyúkomat főzi!
Bácsika: Cérnametélttel?
Fiú: Két tojásossal.
Férfi: Így is lehet mondani.
Nő1: Disznók.
Bácsika: Lassan meglesz a háromfogásos ebéd.
Férfi: Akkor fogj hozzá...ha még emlékezel, hogyan kell.
Nő2: Mit fogtok itt?
Nénike: Beszélgetni, ha nem kotyogsz folyton közbe.
Nő2: De hát...hát...
Nő1: Ne hápogj!
Bácsika: Újabb fogás...kacsasült.
Fiú: Nem értem, az idősebb embereknek miért terelődik a figyelmük egy idő után az evés felé?
Férfi: Mert szájuk még van.
Nő1: Úgy veszem észre, neked is, hogy itt vagy csak bátor.
Férfi: Akarsz velem találkozni?
Nő1: Minek?
Nő2: Inkább a barátoddal, ha lehetne.
Lány: Hogy mi megy itt?
Nénike: Gyakrabban nézz be ide. Felvilágosultabb leszel.
Bácsika: És sokszor már a gondolatokkal is jól lehet lakni.
Férfi: Aha, az nem kerül sokba.
Nő1: Már ha van mivel gondolkodnod.
Férfi: Miért ne volna?
Nő1: Az nem az, ami a gatyádban van.
Nő2: Én ezért nem vagyok gondolatolvasó.
Fiú: Csak análfabéta.
Nő2: Nahát ilyet? És itt?
Nénike: Ugyan kedves, ha tudnád, mások mi mindenre használják a Netet?
Nő1: És akkor itt ezek a férfiak még elég finomak a...
Férfi: Előbb kóstolni kell, azután véleményezni.
Nénike: Nem szeretem a kozmás ételeket.
Férfi: Ez diszkrimináció.
Bácsika: Olyat még nem ettem, ám van étel, amelyiknek jót tesz, ha kicsit lesül.
Nő1: Igen de nem, ha leég.
Férfi: Mi égett itt le?
Nénike: Te.
Férfi: Inkább ne főzzünk tovább.
Nő2: Gondolom, nem tudsz, azért.
Férfi: Éppenséggel mesterszakács vagyok.
Nő1: Na persze, de csak, mert olyan ételeket készítesz, amilyen eddig még nem létezett.
Bácsika: Egyre izgatottabb vagyok.
Nénike: Csak meg ne ártson a szívednek.
Fiú: Szerintem, ennél jobban már nem lehet felizgatni.
Nő1: Dehogynem. Verd ki a kezéből a fröccsöspoharat, majd meglátod.
Bácsika: Már kiürült, nem számítana.
Lány: Én inkább később nézek vissza. Kiszállok.
Fiú: Én is.
Férfi: Ezek a mai fiatalok nem valami kitartóak. Hamar kiszállnak
Nő1: Te meg már képes sem vagy rá.
Nénike: Az is egyfajta védekezési technika.
Nő2: Talán ismeritek egymást?
Nő1: Még csak az kéne.
Férfi: Én nem bánnám.
Nénike: Én sem bánnám.
Bácsika: Korban talán én volnék a megfelelő, nem?
Nénike: Talán igen.
Bácsika: Jól tudsz főzni?
Férfi: Én tudok.
Bácsika: Ne ijesztgess, rémálmaim lesznek.
Nő1: Te főzd inkább otthon a tyúkodat.
Nénike: Én már reggel feltettem főni.
Bácsika: Az ebédet?
Nénike: Igen. Egy kakast.
Férfi: Sok szerencsét.
Nő1: Akkor az már a holnapi ebéd lesz inkább.
Nő2: A kakasokat nehéz megfőzni?
Nénike: De csak mert rágósak, szinte ehetetlenek emiatt.
Nő1: És azért is, mert sótlanok, íztelenek.
Férfi: Ebből elegem van. Én is kiszállok.
Bácsika: Akkor én is megyek, nincs kedvem itt maradni egy szem férfiként.
Nő1: Ugyan! Eddig sem volt itt egy sem.
Nő2: Megyek én is...marhát főzni.
Nénike: Na lányom, ketten maradtunk.
Nénike: Miről beszélgessünk?
Nénike: Hahóóó...
Nénike: Na szép, megint én bírtam a legtovább, de hát az élettapasztalat, hiába sokat számít.
Fiú: Hahó, van itt valaki? Itt vagy kedvesem?
Nénike: Igen szívem...hehehe...