Hát ez nagyon érdekes. Szegény szakértők nem keresnek bruttó 450 ezer forintot, viszont nem is minősítenek
. Itt a minősítéssel csak és kizárólag mi, szaktanácsadók foglalkozunk. Miért nem magyarázza már el végre valaki a különbséget a szaktanácsadás és szakértés között ennek a csodálatos
, intenzíven és folyamatosan feszültséget keltő oldalnak?
A másik probléma pontosan az életkor és szakmai tapasztalat kérdéskörben van. Hiszem és vallom, az életkor nem minden. Van nálam idősebb kolléga is a tantestületemben (sőt, jóformán mindenki, holott közelebb vagyok az ötvenhez mint a negyvenhez), de ezek között nem is egy olyan, aki nem a pályára való különböző okoknál fogva. Éppen azért vágtam bele a szaktanácsadásba, mert felbosszantottak azzal, hogy 2013. szept. 1-jétől semmisnek tekintették a szakvizsgámat fizetési szempontból, s ettől a pillanattól fogva többet keresetek ezek a kollégák nálam (holott a suliban én minden egyébben is nyakig vagyok, ők meg nem). Miért? Az életkoruknál fogva. A bérezéssel ne az életkoromat fizessék meg, hanem a megfelelő (vagy annál jobb) munkámat.