Vtbea, köszi a meghívást a topikhoz! Nagyon tetszik, bár eléggé nagyvonalakban tudtam csak átfutni.
Rengeteg hozzászólássl egyetértek!
Én eredetileg tanítóképzőbe jártam, aztán elvégeztem a gyógypedagógiai tanárképzőt. 4 évig tanítottam elsős diszlexia-prevenciós osztályban, utána oviban kezdtem el dolgozni logopédusként. Most 3 hónapos kislányommal vagyok itthon.
Nem bántam meg, hogy gyógypedagógus lettem, nagyon szeretem a hívatásomat.
Az ovi, ahol dolgozom gyakorló óvoda is, így az óvodapedagógus hallgatókkal is van "szerencsém" találkozni. Igaz, hozzám félévente csak egyszer jöttek hospitálni (az sem kötelező, csak felajánlottuk nekeik), de látom, hogy sokan csak azért vannak ott, mert oda könnyen bekerülnek. Csak remélni tudom, hogy soha nem lesznek pedagógusok. Nem értem, hogy az alkalmassági vizsga egyáltalán mire jó?
Persze vannak nagyon érdeklődők és ügyesek is közöttük!
Bea kérdezted, hogy mi a véleményünk az integrációról. Óvodában még működik (nálunk pl. nagyon jól, tényleg rendes fejlesztést kap a sérült gyerek), iskolában viszont nagyon kevés hekyen működik jól. Egyszerűen csak felveszik a gyereket az emelt normatíva miatt vagy mert kötelező (a jegyző belevetetni az intézmény alapító okiratába az integrációt), de a feltételekkel nem rendelkeznek. (Se fejlesztő vagy gyógypedagógus, a tárgyi feltételekről meg már ne is beszéljünk.)
A tankönyvekkel kapcsolatban csak egy kérdés. Nincs belőlük túl sok? Nagyon nagy a választék, de vajon a minőségük (tartalomra gondolok) milyen? Valahogy az az érzésem, hogy mostmár boldog-boldogtalan tankönyvet ír. Vagy rosszul gondolom? Igaz, nekem a felső tagozatos és a középiskolai könyvekre egyáltalán nincs rálátásom, már az alsós könyveket sem annyira ismerem. Fejlesztő kiadványból viszont rengeteg van, a sok jó és használható után már egy ideje csak innen-onnan összeollózott gyűjteményeket jelentetnek meg.
Hű, szeptember 1... Sok-sok év óta ez az első, hogy nekem nem kezdődik a tanév.