Ajándék pillanatok Neked...

mass · 2009 Július 11

http://kekivansagai.freeblog.hu/files/erdely.jpg

Wass Albert

Erdélyi hitvallás

Uram, én hiszek Tebenned, egy örök Istenben,
és hiszem azt, hogy igazságos vagy,
bár emberi elmémmel megérteni nem tudom
igazságodnak szörnyű módszerét.
Hiszek jóságodban is,
bár szemem csak gonoszat lát,
amikor Erdély felé tekint.

Mint Szent Fiadat hajdani időben,
ma népemet feszítik keresztre
az istenkáromló gonoszak.
Júdások árulják el naponta,
rongyain martalócok osztozkodnak,
s a Nyugat farizeusai szemforgatva fordulnak
másfelé, hogy kínjait ne lássák.

Szeretlek, Uram-Isten, a Szentírás parancsa
és hitem kívánsága szerint,
de szeretem a népemet is, Uram,
szegény elesett erdélyi magyar népemet,
s bocsáss meg nekem, Uram,
ha népem felé ma hangosabb, fájóbb,
lelkesebb és türelmetlenebb bennem
ez a szeretet talán, mint Tefeléd.

De lám, Te hatalmas vagy, uram,
mindeneknél hatalmasabb,
míg ők szegény bús erdélyi véreim véresen
és mezítelenül fetrengnek a világod porában,
mindenkitől elhagyottan,
s bizony őnékik ma nagyobb szükségük van
az én szeretetemre, mint Teneked,
ki Minden Világok Ura vagy.

Azt is tudom, Uram,
hogy minden ember egyforma Teelőtted,
bármilyen nyelven imádkozzon is,
vagy káromoljon. Bevallom azonban,
hogy az én szívemben elfogultság lakozik,
és ma csak az testvérem
nekem ezen a földön, aki magyar,
s ez mindaddig így lészen,
míg a magyar a világmindenség
legtestvértelenebb népe,
míg minden csizma a magyart rúgja,
mindenki a magyart tapossa,
addig, Uram, bocsásd meg bűnömet,
más testvérem nekem
nem lehet ezen a földön!

Én kell pótoljam azt,
amit mások megtagadnak tőle.
Kiknek szemét kiszúrták,
azoknak én adok szemet.
Kiknek kezét béklyóba kötözték,
azoknak én adok kezet.
Kiknek nyelvét kivágták a gonoszak,
azok helyett ma én vagyok a hörgés,
a segélykiáltás, a zokogó szó, átok és imádság,
ez ma mind én vagyok!

Köszönöm, Uram, hogy kimentettél
a pokolból és szabad földre irányítottad
tévelygő lábamat.
Köszönöm jóságodat, köszönöm.
Igazi, égig fölcsengő háladalt azonban
csak akkor hallasz éntőlem, Uram,
amikor rab népemen megkönyörülsz
s Erdély földjére, magyarok földjére
rámosolygod szabadságod fölkelő napjának
áldásos fényét.

Legyen meg a Te akaratod, Uram.
De alázatos szívvel megkérlek nagyon:
legyen már egyszer a Te akaratod jó
a magyarnak, áldás, békesség,
szabadság, öröm!
S legyen már végre egyszer valóban
Tied az ország, s ne a gonoszaké,
Tied a hatalom, s ne a másokat sárba tipróké,
mert bizony, Uram, mindaddig,
amíg ez meg nem történik,
nehéz lesz elhinnünk,
hogy Tied a dicsőség, örökkön-örökké..
Ámen

mass · 2009 Július 11

Ady Endre

Vihar és fa

Kóbor gyermekem hazajött:
Kicsi Békességem
S a fák és a záporos vihar
Nagy egyességét nézem,
Csókos csatáját bámulom.

Hogy kelleti magát a fa,
Hajlong erre-arra
S hogy bízza rá magát odadón
Mégiscsak a viharra,
Ki zordan leplez vágyakat.

Békesség, kicsi gyermekem,
Maradjunk mi eggyütt:
Bomoljon a fa meg a vihar,
Mi csöndben leselkedjünk,
Hátha betoppan valaki.

Hátha vihart hoz valaki
Viharnál is jobban,
Lombosnak érzem a lelkemet
S az Élet szíve dobban
Ott künn és a szivemben is.

S ha elfutsz, kóbor gyermekem,
Ujból visszavárlak,
Addig viharral ölelkezem
S nem árt ez igazi fának
S aztán itt maradsz: gyermekem.

mass · 2009 Július 11

Réthy László

Élet

Bármerre is, tekint a szem,
Mindenütt: élet! élet!
Rózsás öléből hinti szét
Anyánk, a nagy Természet.

S minden oly szép, tökéletes,
Mit alkotott kezével,
S a Lét varázsát, örömét
Bölcsen osztotta széjjel:

A sas a bérceken tanyáz
S büszkén kereng a légben;
A denevér zsákmányra les,
Alkonyi sötétségben.

A méh tarka virágokon
Zsong s gyüjti édes mézét,
S egy atka silány hulladékból.
Veszi ki szerény részét.

Szitakötő a napsugárban
Cikázik a patak felett,
S a fecskepár kis páholyában
Él víg családi életet.

A vakond sötét rejtekében
Keres férget és bogarat,
S nem látott szegény életében
Sohasem - egy napsugarat.

Egy napig él a kérész és a
Száz éves holló károg a fán,
S az ember szól: "Enyém itt minden!
S lesz ezredek folyamatán."

S a virág hull és egyre hull,
Elporlik ember, féreg:
Ki tudná azt megmondani,
Melyiknek volt szebb az élet? ...

Évicus · 2009 Július 11

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="98%" align=center><TBODY><TR><TD style="PADDING-BOTTOM: 6px" class=idezet colSpan=3 align=middle>Ne add fel szívem!

Mindig el kell kapni
Ki feléd nyúl, az utolsó kezet,
A harcot feladni
Nem szabad, hisz az jóra nem vezet.

Mindig meg kell látni
Fényeit a megértő szemeknek,
Muszáj talpra állni,
Hinned kell, hogy téged is szeretnek!

Mindig ki kell szűrni
Zajokból az imát, mi érted szól
Néha el kell tűrni
A fájdalmat, azt is, ha nem vagy jól!

Reményed ne add el
Ördögnek, véle ne köss üzletet,
Fáklyádat ne oltsd el
Ha gonosz támadja meg tüzedet!

Kérlek ne rohanj el,
Egyszer úgyis elvisz majd Istened,
Sorsodat fogadd el,
Látod, itt vagyok én is még veled!

</TD></TR><TR><TD align=left></TD><TD class=idezet align=middle>Szabó Balázs

<CENTER>Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,

non-profit céllal szabadon utánközölhető.

</CENTER></TD></TR></TBODY></TABLE>

luxi04 · 2009 Július 11

köszönöm

Köszönöm mindenkinek ezt a sok gyönyörűséget ami itt található.kiss

<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CZOLTN%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><link rel="themeData" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CZOLTN%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx"><link rel="colorSchemeMapping" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CZOLTN%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:TrackMoves/> <w:TrackFormatting/> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w

oNotPromoteQF/> <w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther> <w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> <w:SplitPgBreakAndParaMark/> <w

ontVertAlignCellWithSp/> <w

ontBreakConstrainedForcedTables/> <w

ontVertAlignInTxbx/> <w:Word11KerningPairs/> <w:CachedColBalance/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathPr> <m:mathFont m:val="Cambria Math"/> <m:brkBin m:val="before"/> <m:brkBinSub m:val="--"/> <m:smallFrac m:val="off"/> <m:dispDef/> <m:lMargin m:val="0"/> <m:rMargin m:val="0"/> <m:defJc m:val="centerGroup"/> <m:wrapIndent m:val="1440"/> <m:intLim m:val="subSup"/> <m:naryLim m:val="undOvr"/> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><style>  </style>[FONT=&quot]"És valaki megint csodát
tudott művelni bennem.
És van, újra van világ.
És van benne hová lennem."

[/FONT]

Évicus · 2009 Július 12

Van, ki...

Van, ki erre, van, ki ilyen...
Van, ki arra, van, ki olyan...

Van, kit munkába vonat visz,
Van, ki fényes autóba száll,
Van, ki a két kerékben hisz,
De olyan is, ki gyalog jár.

Van, ki az égben utazik,
Van, ki a föld alatt halad,
Van, ki vadvízen hajózik,
De olyan is, ki lemarad.

Van, ki csak egyenes úton,
Van ki, hátrafelé szalad,
Van, ki csak kanyarog folyton,
De olyan is, ki megszakad.

Van, ki szapulja a társát,
Van, ki földön fekvőre lép,
Van, ki becsapja barátját,
De olyan is, ki tiszta még.

Van, ki rombolásban segít,
Van, ki öl aljas szándékkal,
Van, ki az életre legyint,
De olyan is, ki belehal.

Van, ki hitét megtagadja,
Van, ki este imádkozik,
Van, kinek sok az aranya,
De olyan is, ki éhezik.

Van, kit anyja kitagadott,
Van, kit szeretet vesz körül,
Van, kit, vihar elragadott,
De olyan is, ki földre ül.
Van, ki keményen dolgozik,
Van, ki a semmiért pénzt kap,
Van, ki hidegben aluszik,
De olyan is, ki tüzet rak.

Van, ki első szóra megáll,
Van, kire a tiltás sem hat,
Van, ki ordít, mint a sakál,
De olyan is, ki elhallgat.

Van, ki vágyik a nagyobbra,
Van, ki kicsinek is örül,
Van, ki nem ér fel a dombra,
De olyan is, ki felkerül.

Van, ki félve földön mászik,
Van, kinek szekerét tolják,
Van, ki melegben is fázik,
...csak a sírhalmok egyformák!
</TD></TR><TR><TD align=left></TD><TD class=idezet align=middle>Szabó Balázs

<CENTER>Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető.
</CENTER></TD></TR></TBODY></TABLE>

gyöngyesz · 2009 Július 12

Nádasdi Éva : ZSOLTÁR

Tele van az élet jóval: kenyérrel, tisztával, sóval.
Adjál, Uram, menedéket, adjál, Uram, tisztább létet.
Adjál, Uram, nyugodalmat, vándornak, hogy vándorolhat,
éhezőnek adjál étket, s töröljél el minden vétket.
Félutamon szólok hozzád: közel legyél,
Istenország. Adjál, Uram – enyhet adni: ne kelljen így megfáradni
Földi létem jaj-siralmas: vagyok bárány, vagyok farkas.
Adjál, Uram, menedéket: félelmemül ne rakj fészket.
Fiókád – én – elesetten keresgéllek elveszetten.
Szép új napot kéne fonni, gyerekekról gondoskodni:
család, béke, galamb, alma, s cifraságom fogadalma:
néked, Uram, felajánlom sok álságos cifraságom.
Adjál nekem Uram – békét, add az ember menedékét;
segíts nekem, Uram, árván: vagyok félben a szivárvány;
Uram, hallgatlak a szélben, eme végső menedékben:
nem kell dohány, nem kell talmi, csak én tudjak irgalmazni;
vegyél el a terheimből, adjál többet terveimből;
társat kérek, menedéket: terveimben rakjál fészket;
Tudjak, Uram, úgy szeretni: vesztes ügyben nem elveszni:
ügyeimet félbe hagytam, magamnak nem irgalmaztam:
bepanaszlom magam Néked: enyhítsd meg a vereséget:
segíts, Uram, úgy szeretni: emberek közt – ember lenni.

gyöngyesz · 2009 Július 12

Fodor Ákos : AXIÓMA

mire megtanulsz
énekelni, dalod már
rég nem arról szól

Évicus · 2009 Július 12

 <table width="98%" align="center" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td style="padding-bottom: 6px;" class="idezet" colspan="3" align="middle">
</td></tr><tr><td align="left">
</td><td class="idezet" align="middle">
</td></tr></tbody></table>

Teréz anya

Az élet himnusza

Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!
Az élet szép - csodáld meg!
Az élet boldogság - ízleld!
Az élet álom - tedd valósággá!
Az élet kihívás - fogadd el!
Az élet kötelesség - teljesítsd!
Az élet játék - játszd!
Az élet vagyon - használd fel!
Az élet szeretet - add át magad!
Az élet titok - fejtsd meg!
Az élet ígéret - teljesítsd!
Az élet szomorúság - győzd le!
Az élet dal - énekeld!
Az élet küzdelem - harcold meg!
Az élet kaland - vállald!
Az élet jutalom - érdemeld ki!
Az élet élet - éljed!

zsuzsanna03 · 2009 Július 13

Tamkó Sirató Károly

Bíztató

Ne ess kétségbe, érjen bármi!
Csak egy a törvény: várni. Várni!

Ha reszket alattad a föld:
Csak önmagadat meg ne öld!

Ha egyetlen vagy, mint a szálfa.
Felvirrad még magányod álma.

Minden beérik, révbe fut:
És győzött az, ki várni tud.

gyöngyesz · 2009 Július 13

Hajnal Anna : Ma

Ez a ma a béke napja volt
s a málnaízű csendé,
a nap ma egész nap sütött
s az est most hűvös szentély.

Szívem ma csak a magamé,
s egyedül lenni legszebb,
pilláim alvó sásain
elálmosul a könnycsepp.

gyöngyesz · 2009 Július 13

Jékely Zoltán: Az alkonyat

Az alkonyat a legtisztább zene,
az alkonyat a legszebb épület;
meghallhatod, ha nincsen is füled,
megfoghatod, ha nincsen is kezed.

Az alkonyat a legszebb költemény,
ködtemplomon a legszebb falikép;
ha ilyet alkotnék valamikép,
halhatatlanságom nem félteném.

Az alkonyat a lelkemnek tava,
melyen hattyú módjára útrakél
s csak hagyja, hagyja, hogy ide s tova
ringassa rajta az esteli szél.

gyöngyesz · 2009 Július 13

HAJNAL ANNA: FORRÁS MELLETT...

Táncoló forrásvíz, ahogy most lüktetve csendülsz
s kezemet hűsítve nevető ivekbe pendülsz,
fáradt szivem
zenéddel ringatod, lágyan pihen.

Tenyerem emlékszik, szememben, fülemben ébred
elfeledt emléke sok ilyen csendülő képnek,
gyermekkorom,
lendülő íveden visszaoson.

Malomgát zúgása, lendülő kerékről omlik
tündöklő vízsugár s száz fehér szirommá bomlik
s lábamon át
zöld-mohás mederben siet tovább.

Felkelek partjáról, - hogy csillog minden a napban,
pedig már alkonyul - távolabb lenn a patakban
gyapjumosók
éneke csattog mint távoli csók.

Be gyorsan hajlik a nap ma, de már oda érek,
a kanyaron túl, ott a fák közül száll fel az ének,
- itt vannak már,
parton a sok magas fűzfa kosár.

Bíborszín gyapjút mos kilenc szép lány itt a vízben,
szoknyájuk feltűrve, válluk megfeszül az ingben
amott az öreg
nézi a bíboros eget s vizet.

Hűvös van, csend is tett, sötétlik künn a sikon,
köveken át fut a víz, csörrenő fehér kavicson
csillag ragyog,
be jó hogy most hazaindulhatok -

aludni - álmodni - mindig ha fáradt a lelkem,
gyönyörű hajdani táj, felébredsz befogadsz engem
s ki téged idéz
áldott légy csendülő forrás te gyógyító kezembe símuló tündéri kéz.

gyöngyesz · 2009 Július 13

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:Verdana; panose-1:2 11 6 4 3 5 4 4 2 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:swiss; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:-1593833729 1073750107 16 0 415 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -</style>Anna Ahmatova : Zene

Benne valami bűvös láng lobog,
egybefonódnak távoli vidékek.
Egyedül vele társaloghatok,
amikor mások közel lépni félnek.
Sírgödrömig kísér, ott sem hagy el,
mikor elhagynak sorra a barátok,
mint tavaszi vihar, zeng, énekel,
mintha megszólalnának a virágok.

[FONT=verdana,geneva](Ford.: Rab Zsuzsa) [/FONT]

gyöngyesz · 2009 Július 13

[FONT=verdana,geneva]

Puszta Sándor: Vándorének

Csendemet nem fogja rozsda,

Nevettem a tegnapokra,

Híreseket fütyörésztem,

Titkok partján üldögéltem.

Szemem tükrén mindig fény volt.

Fölöttem a tiszta égbolt

Peremérôl lehajoltak

A csillagok, úgy daloltak.

A magányom csipkerózsa.

De tüske csak belül ójja.

Vár rám az ég, jöttem onnan,

Ember voltam. Költő voltam!

Ha bánat zúg rám patakban,

Aranyt mosok a patakban.

A szívem az, mit feldobok,

Kapjátok el víg csillagok![/FONT]

gyöngyesz · 2009 Július 13

ÁPRILY LAJOS : VÁNDOR

A nyugtalan patak lelkét szeretted,
suhogó völgyek útjait követted.

Gyönyörködtél gátnál, zuhatagoknál,
de mindig új szépség után kutattál.

Mi lenne, hogyha egyszer nem sietnél
s megállnál egy tónál: Genezáretnél?

gyöngyesz · 2009 Július 13

Kányádi Sándor : Harmat a csillagon

Megjártam bár a történelmet,

konok vagyok, konokabb, mint a gyermek,

kinek apja hiába magyarázza,

hogy nem labda a hold,

konok, ki ha százszor meglakolt,

százegyedszer is a könyörtelen

igazat keresem.

Ez a kenyerem.

A boldogság tört szárnyú madara

vergődik a tenyeremen;

a boldogság tört szárnyú madarát,

mely évezredek óta

röppen fel s hull alá,

nekem kell fölrepítenem.

Vergődtem, vergődöm magam is,

� megviseltek a hosszú századok �;

szétosztom minden örömöm,

a bánatomon is osztozzatok.

Ó, szép szavak barokkos balzsama, �

ne hosszabbítsd a kínjaim!

A féligazság:

múló novokain.

Az egyenes beszéd,

nekem csak az a szép.

Kenyéren és vízen is csak azt vallhatom.

Ezért tart engem a társadalom.

Labda a hold! S ha netán el nem érném,

harmat leszek, harmat e csillagon,

hogy fényemtől is fényesebbnek

lássák a földet a

szomszédos égitestek.

S ha elszólít a Nap,

nyugodt lélekkel mondják:

tócsákkal nem szövetkezett,

liliomok fürödtek benne,

úgy tünt el, amint érkezett.

1963

gyöngyesz · 2009 Július 14

[FONT=georgia,palatino] [/FONT]

[FONT=georgia,palatino]Timár Magda : Hol vagytok?

Hol vagytok homerosi mezők halkléptű öregei?[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]Hol vannak a keményen kapaszkodó várfalak,[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]melyen naphosszat üldögéltetek és sírtatok[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]liliomszerű, bágyadtan cammogó tücsökciripeléssel?[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]Kiégett szemetek a jövendő jóstava volt,[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]bágyadt kezetek, mint jósló lombok integettek.[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]Hol vagytok? Liliomos hangotokat[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]hova hengerítette a fürtös szellő?[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]Ma már nincsenek ilyen halk hangok[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]és ha fel is sír kósza sóhajtással[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]mélyről, örvényes mélyről a lélek[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]liliomhalk szomorúsága, senki,[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]senki nem hallja, mert berregnek[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]a repülőgépek, rohannak a motorok.[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]Mindenfelé száguldás, rohanás,[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]zuhanás, kattogó, puffogó,[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]félelmet kovácsoló hangok hadakoznak.[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]Már régen fellázadt az egyszerűség.[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]Ha vannak is búsan sírdogáló vének,[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]halkan hegedülő erdők mélyén,[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]valahol liliomos kertekben bújnak meg.[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]Hol vagytok mámoros, boldog mezők,[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]hol vagytok várfalakon gubbasztó öregek?[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]Őrjítőn száguld a jazz izzó zenéje,[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]jaj, mintha hallanám hangotokat![/FONT]

[FONT=georgia,palatino]Pedig semmit sem hallok,[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]csak a szellő liheg itt[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]és kóbor illatot lenget a szél. [/FONT]

Mia... · 2009 Július 14

Holdfény

Mikor a holdsugár a Földet éri
Szellő suhan Angyalok hadával
Az ember lehiggad s bölcsen reméli
Találkozik végre Angyalával.

Nézem a Holdat fénylő udvarában
Mosolyog rám és magához emel,
S az ember érzi, hogy néma szavával
Valami igazán biztatót felel.

Boldog a lét az Egyetemben,
Minden érez és a szív repes
Ha belegondol, hogy az Ember
Útja nem más mint egy füleskereszt.

Egy Kereszt, mely világot épit
Mindent jelentve, s léte átölel,
Mindenkit elér és magába szédit
Apró szikrákat égig emel.

Apró szikrákból égi tűz lesz,
Tisztitó viharként átnemesit,
Felgyúl, feléled, lobod a lángnyelv,
Majd szikrákra esve újból bizonyít.

Mia... · 2009 Július 14

[FONT=Geneva, Arial, Helvetica, sans-serif]Feladat[/FONT]

[FONT=Geneva, Arial, Helvetica, sans-serif]"Kréták a dobozban,
meredek rájuk.
Csak állnak mozdulatlan
de én tudom rajtam, nevetnek,
csak hahotáznak, kacagnaknak
mert nem tudom megoldani a példát.
Gondolkodom a megoldáson,
de zavar a hangos kacajuk
erőt veszek magamon
és megcsinálom a csúfos matek feladatot![/FONT]"

Ajándék pillanatok Neked...

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák