Ajándék pillanatok Neked...

Mia... · 2009 Július 14

Főnix éneke

Lám csodát bút az éji varázs,
S halkan a hideg és zörren a parázs,
Ott fent az esti baglyok árnya,
Tél közepén bűvös párja,
Bent a tűz és kint a hideg szél,
Titkot rejt a bűvös éji tél.

A végtelen furcsa tájon,
Egy hosszú, merengő rút átkon,
Túl tesz a bűvös ének,
Főnix dala, terjeng az éjben,
Bent ki alszik, dúl a moraj,
A szellemek hangja is úgy ki surran,
Minden egyes fülbe libben,
Merengő dal úgy száll az éjben,
Mintha sosem lett volna, megbűvölt árnyak,
És talár libben, mint szédült fátylak.
Még a képek hangos horkolása,
A Kék Hollóhát is szép szabályban,
Többi ház is úgy elmerül,
Lépten, nyomon ki halja éneket,
A Főnix dalától mind elszenderül...

Mia... · 2009 Július 14

Pillantásod...

Pillantásod mint vad tigris
ketrecbe zárva
Várva a szabadulást...
Pillantásod mint éhes tigris
kínzó lelki fájdalom
Látni arcod, fogni kezed...
Nem tudod, mily nagy fájdalom.
Pillantásod!
Álom, mellyel álmodom
Ébredés, mellyel a napokat számolom,
Tétlenség, melyre mindig
gondolok
Szenvedély, melyért megbolondulok...
Pillantásod nyugodt, természetes.
Hát nem érted vagy talán
nem értheted,
Hogy e percek nekem mit
jelentenek?!
A múltat, a jelent, s jövőt,
melyben
magamba hordozlak téged...
Pillantásodra emlékezem
minden percben...
S bár forró könnyeimen át
homály van...
Téged ragyogónak, tündöklőnek
látlak.

Mia... · 2009 Július 14

Búcsúzás

"Éveken át jól ismertél
Éveken át velem törődtél
Éveken át nyújtottad felém
Segítő karodat
Éveken át hallottam
Nyugtató szavadat.
Éveken át ha baj ért
Te mindig ott voltál
És mellettém szegődtél.
Éveken át szavak nélkül
Is beszélgettünk több
Éven keresztül.
Éveken át bíztattál,
Reményt adtál,
Tapasztalatokat, tanácsokat
Mindig jócskát adtál.
Most véget ér ez
Te messzire mész
S itthagyod mindezt.
Az élet közbeszólt,
S menned kell
De feledni nem fogod
Kit szerettél, hisz ezt
Ígérted.
Búcsúzom most
Tőled,
Vidd magaddal e
Régi szép emléket
Búcsúzom s nem
Feledlek,
Búcsúzom s
Elengedlek."

Mia... · 2009 Július 14

Álmok jönnek, álmok mennek...

"Álmok jönnek álmok mennek
Eme földön mind elvesznek
Ha nincsen álom hiába élek
Mert az álom tevékeny léte
Hoz boldogságot e földi létre.
Szobámban ülök
Mint egyetlen lélek
A csend nyugalmában
az ablakon kinézek
S látom e földön
mennyi a lélek.
Szertefoszlott álmok
Keserű élet
Poros emlékek
Féltve őrzött vétkek.
A hold világa
misztikus léte
Engem megfog
Mint törékeny lélek.
Odakinn szél süvít
S e zord időben
Lelkem hangját
Elfojta a félelem.
Félelem, mely száll a széllel
Álmok útján békét kérlel.
Békét és megnyugvást
szenvedéllyel megváltást."

Mia... · 2009 Július 14

Benned a világ
Gyermekként álmodtál,
Varázslatos helyeken jártál.
Menekültél a szürke világból,
Daliás herceg mentett ki a toronyból.

Kerested a jelet,
mely ezeket valósággá tette.
Barátok vettek mindenhol körül,
Emlékeken merengve a kandallónál ülsz.

Hős vagy, hercegnő, boszorkány,
Rejtekhelyekkel teli kastélyba laktál.
Ám pislákol a reggel, hozza a valót,
S te átkozod a fényes napot.

Hidd! Így is oly csodás az élet,
Rengeteg varázzsal tele,
Az igazi kincs, Téged el nem hagy.
Egy baráti ölelés.. s világ benned van.

Mia... · 2009 Július 14

Tiltott rengeteg

Tiltott rengetegben köd dereng,
S az árnyékban halál szaga terjeng,
Megöltek egyet közülük,
S ezáltal egy lett átkozott közülünk.

Ezüst vér ömlött,
Fehér hús s szőre hörgött,
S egy szarv vesztette urát,
S lelkek jártak szörnyű túrát.

A fák elnyelték,
A kígyók megették,
A hangok elfeledték,
S a lények eltemették.

A füst átmegy köddé,
Lények hideg szeme füsté,
A pára cseppenése s az árnyak,
Tiltott rengetegben jártam
S eltemettek örökké.

Évicus · 2009 Július 14

GARAI GÁBOR

MINT KISGYERMEK

Mint kisgyermek egy nagy pohár tejet,
úgy iszom tápláló szerelmedet,
és szétterjedsz bennem, te hófehér:
te leszel már ereimben a vér,
s te az eszmélet, te a kábulat,
te a világot rendező tudat,
míg lassan végleg átalakulok
és élni már csak általad tudok:
járni csak úgy, ha te is lépsz velem,
szólni, ha te szólítasz nevemen,
látni, ha két szemed el nem bocsát,
s kibírni ezt az örvénylő csodát
csak úgy, ha sodrását te csitítod,
te bizonyos cél, te tömény titok.

Évicus · 2009 Július 15

Pauscher László

Tavasz

Nem tudom a tavasz mit jelent másnak,
Nekem megújulása a világnak.
Ahogyan a fák lombja rügybe fakad szépen,
Ahogy a madár dala suhan az égen.

Kis patakok ébrednek szívet dobogtatva,
Futnak erdőn, mezőn lágyan csobogva.
S virágok százai pompáznak a réten,
Gyerekek játszanak vidáman a téren.

Amott a szárnyát próbálgatja egy pillangó,
Élvezi a tavaszt mily csillogó.
Előbújt a légy, a hangya, a méhecske,
Rövid életüknek ez a kezdete.

Ébred a világ, a tavasz szárnyán szállva,
Ébred a lelkem, még meg-meg állva,
Elmerengve a múlt kegyetlen árnyain,
Friss erőt gyűjtve a tavasz szárnyain

Évicus · 2009 Július 15

Jakab György

Milyen szép a világ...

Ha zöldebb a fű
Ragyog a fény,
S a könnyű szél
Arcomhoz ér,
Akkor hadd mondjam el,
Milyen szép a világ...

Ha leszáll az est
A Hold vigyáz rám,
S barátként kíván jó éjszakát
Neked hadd mondjam el,
Milyen szép a világ...

A szivárvány színét
Az égre festheted,
A felhők bánatát
Messzi űzheted,
Nincsen már semmi baj,
Ne bánts másokat!
Örülj, hogy élsz,
Hisz ember vagy!

Ha szomjas a szív,
Akkor se félj.
Szerelmet olthat új szenvedély.
Neked hadd mondjam el
Milyen szép a világ....

Ó, hát hidd te is el,
Milyen szép a világ...

gyöngyesz · 2009 Július 15

Weöres Sándor : Kánikula

Szikrázó
Az égbolt,
Aranyfüst a lég,
Eltörpül
Láng-űrben
A tarka vidék.

Olvadtan
A tarló
Hullámzik, remeg,
Domb fölött
Utaznak
Izzó gyöngyszemek.

Ragyogó
Kékségen
Sötét pihe-szál:
Óriás
Magányban
Egy pacsirta száll.

gyöngyesz · 2009 Július 15

Weöres Sándor : Marasztalás

Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!
Ne menj, várj még:
mert e tájék
sötétben marad.

Ág nem himbál,
fecske nem száll,
béres nem arat.
Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!

gyöngyesz · 2009 Július 15

Weöres Sándor : TÜNDÉRKERT

Tündérkertben jártam, körülveszi bodza,
kerítése kristály, mint jég behavazva,
egy napi járóföld minden szélte-hossza,
nem is tudom kié, nincsen benne gazda.

Bent magas fenyőfák gyantát illatoznak,
sővények, bozótok szépen virágoznak,
nagy fűben fácánok, őzek játszadoznak,
fölöttük madarak égen sátoroznak.

Közepében fakad forrás tiszta habja,
árjának sudarát négyfelé fölcsapja,
majd tizenkét ágra bomlik áradatja,
mely az egész kertet harmattal itatja.

Bizony nem is tudom, hogy kerültem ide,
hol minden napsütött, mégis habtól üde,
hol ijedtség nélkül sétálgat a csibe,
kár hogy el kell mennem a föld közepibe.

gyöngyesz · 2009 Július 16

Áprily Lajos : Ködös évszak előtt

Most gyűjtsd a fényt. Magas hegyekre menj,
ahol kékebb és ragyogóbb a menny.

A lelkedet csűr-szélességre tárd
és kéve-számra szedd a napsugárt.

Azt is, amit a nap búcsúzva ont,
ha arany küllőt vet a horizont,

s ott is, hol késő délutánokon
még megragyog fémsárga lombokon.

Sietni kell. Egy nap leszáll a köd
és szűkre fogja szemhatár-köröd.

S egy éj is jön, mely csillagfényt sem ad,
s évmilliókig nem lesz sugarad.

gyöngyesz · 2009 Július 16

Áprily Lajos : Életrajz

Aznap sokáig néztem künn a holdat,
fátylak futását, rezgő csillagot,
s a magasságok szikrázó zenéje
elhullatott egy hangulat-magot.

Vers lett belőle. Kósza vers: dalolva,
rádió-szárnyon járta be a Tért.
Nosztalgiás vers volt: a csillagokba
a rádió-hullámon visszatért.

gyöngyesz · 2009 Július 16

t%C3%BCnd%C3%A9rkert+holdf%C3%A9nyben.jpg

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w

oNotPromoteQF/> <w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther> <w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> <w:SplitPgBreakAndParaMark/> <w

ontVertAlignCellWithSp/> <w

ontBreakConstrainedForcedTables/> <w

ontVertAlignInTxbx/> <w:Word11KerningPairs/> <w:CachedColBalance/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathPr> <m:mathFont m:val="Cambria Math"/> <m:brkBin m:val="before"/> <m:brkBinSub m:val="--"/> <m:smallFrac m:val="off"/> <m:dispDef/> <m:lMargin m:val="0"/> <m:rMargin m:val="0"/> <m:defJc m:val="centerGroup"/> <m:wrapIndent m:val="1440"/> <m:intLim m:val="subSup"/> <m:naryLim m:val="undOvr"/> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><style>  </style>

[FONT=&quot]
[/FONT]

Áprily Lajos : Így kellett volna [FONT=&quot][/FONT]

[FONT=&quot]
[/FONT]
[FONT=&quot]
[/FONT]
Így kellett volna: meg-megállni,
virágaidat megcsodálni.

Kezed többször kezembe fogni,
mosolygásodra mosolyogni.

Súlytalan szívvel útrakelni,
erdőn madarakat figyelni.

Patakos réteken derülni,
sárkányok útját kikerülni.

A vadméhekkel kóborolni,
s dalolni, mindig csak dalolni...

Jaj, örömet ritkán fogantam,
ágyásaidon átrohantam.

Életednek vihara voltam,
íriszeidet eltiportam.

Játékaidat összetörtem,
dal-csecsemőimet megöltem.

Fekete gondok közt tanyáztam,
feltört kezemmel kutat ástam.

A sárkányokkal viaskodtam,
királylányig sosem jutottam.

Ha roskadoztam, vizet adtál,
szelídségeddel megitattál.

S ha te sem tudtál csendet adni,
a fényességes nagykapun
sötéten fogok átrohanni.

gyöngyesz · 2009 Július 16

[SIZE=-1]<sup></sup>[/SIZE]

Katona József : A boldog Éjj

Szép Kedves, aludj csendessen,
hogy álmod édes lehessen:
én itt a setét hívesen,
Kedves, dúdolok!
Álom, álom, szép lepleddel
szendergő Kedvesem fedd el!
én, míg sziszerre gerjedel,
néki bókolok:
Csendes Éjj! rengesd öledbe,
Árnyék-pólyád közé tedd be,
olvaszd fel lehelletedbe
gyenge gondjait -
Fél-Hold tövisses súgára,
ne törj Kedves arcájára;
minden lélekzetit már a
hívség ójja itt. -
Balzsam-illatot lehelő
híves nyár-éjjeli szellő,
térj ki szőke fürti elő' -
hunyj, Zephír-sereg! -
Szenderedj el szívreható
jajjoddal párod sirató
gerlice! hisz az altató
nesz is szendereg. -

gyöngyesz · 2009 Július 16

Jankovich Ferenc : Csend van

Csend van, hallgat a ház,
leszállt az este végre.
Két szál könnyed akác
füstöl bodrot az égre.

Törzsükből lobogó
szárnyakon száll a sötét.
Két szál fánk a fogyó
holdban lassan elég.

Melegen száll föl a csend,
benne tücsök szava sercen,
hideg kezét odafent
megmelegiti az Isten.

gyöngyesz · 2009 Július 17

Lendvay Éva: A SIKONDAI CIKLUSBÓL<b>
[FONT=georgia,palatino]<big><big>
</big></big>[/FONT]5. Zöld</b>
</pre>
zöld, mégis zöld
a vers, a rím, a föld
zöld, egyre zöld
a kert, a víz, a hold
az ég, a nap, a hó
a hő, a jég, a tó
a vers, a rím, a szó
a nyár, a tél, a dél
a felleg és a fény
remény, remény, remény

</pre>

Évicus · 2009 Július 17

Veress Ferenc

Nekem a Föld az istenem..

Nekem a Föld az istenem,
anyagvilágom teremtő atyja.
De a szívem enerdiáját
és a lelkem csillagos álmát
a nap és a világűr adja.

Évicus · 2009 Július 17

Romhányi József

Lepketánc

Mikor a hernyóból lepke lett,
kérkedve repkedett,
hogy fényben keringve mind tovább
csillogtassa hímporát.
A derék kutyának
képére mégis kiült az utálat.
- Villogj csak fent, te szép féreg;
nem lesz nagyobb az értéked!
Hernyó maradsz, bár fent keringsz.
Nem a szárny szab itt mértéket,
hanem a gerinc.

Ajándék pillanatok Neked...

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák