Az élet (azért is) szép !

zsuzsanna03 témája a 'Irodalom' fórumban , 2008 Augusztus 23.

  1. vandorcsillag

    vandorcsillag Állandó Tag

    [​IMG]

    <!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Kardos Győző Csillag voltam


    Ha egyszer azt veszed észre,
    Hogy nem ég a gyertya vége,
    Csak fekete kis csonka kanóc maradt,
    Akkorra a halál, felettem már, diadalt arat.

    Amíg éltem, állandóan égtem!
    Lobogtam jobbra, lobogtam balra,
    Fényem hol sárga, hol vörös, hol fehér,
    A szivárvány volt, ki a színekkel játszott rajta.

    Hiába - múlandó ez a világ!
    Itt elhervad, megfagy, elhal minden virág.
    Lehullanak a fákról a levelek,
    Belepik majd, földi szemfedelemet.

    Ha egyszer azt veszed észre,
    Hogy nem ég a gyertya vége,
    Csak tekints fel a sötétben, a csillagos égre.
    Ott fogok ragyogni, a messzeségbe.

    Mert a csillagok is meghalnak!
    Az ember, mért lenne kivétel?
    Az igaznak, az igazság!
    A hazugnak, a hazugság az étel.

    Nem voltam szent! - Elbuktam mint mások,
    Loptam, csaltam, becsaptam a világot.
    De megbántam mindent, amit tettem!
    Isten által aztán, igazzá lettem!

    Gyújts kedves egy gyertyát értem,
    Ha úgy érzed, megérdemeltem.
    S ha újból lobogni látod a fényét,
    Megláthatod benne isteni lényét.

    Azt a tűzet, mely bennem is égett,
    Keresve szerelmed, s isteni lényed.
    Köszönöm neked, hogy végig velem voltál,
    Azt is, mikor tenyereden hordtál.

    Bocsáss meg nekem, hogy magadra hagytalak.
    De nem én szabom az időt!
    Megszülettem, ezért hát meg is kell halnom,
    De nem a földön lesz sírhalmom.

    Mert csillag voltam, csillag lettem,
    Föld porából testet vettem.
    Végig jártam földi utam,
    S hazatértem hozzád uram!
     
    imrucika, Manuta és cipófej kedveli ezt.
  2. vandorcsillag

    vandorcsillag Állandó Tag

    [​IMG]

    <!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Kárpáti Piroska Üzenet Erdélyből




    Üzent az Olt, Maros, Szamos,
    Minden hullámuk vértől zavaros,
    Halljátok, ott túl a Tiszán,
    Mit zúg a szél a Hargitán?
    Mit visszhangoznak a Csíki hegyek,
    Erdély hegyein sűrű fellegek?

    Ez itt magyar föld és az is marad,
    Tiporják bár most idegen hadak,
    Csaba mondája új erőre kél,
    Segít a vihar és segít a szél,
    Segít a tűz, a víz, a csillagok,
    S mi nem leszünk mások, csak magyarok!

    Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk!
    Halott vitézek lelke jár velünk.
    Előttünk száll az ős Turul-madár,
    Nem is lesz gát, és nem lesz akadály!
    Ember lakol, ki ellenünk szegül,
    A székely állja, rendületlenül!


    Üzenik a gyergyói havasok:
    Megvannak még a régi fokosok!
    Elő velük, jertek, segítsetek!
    Székely anya küld egy üzenetet:
    Hollók, keselyűk tépik a szívünket,
    Rablóhordák szívják a vérünket!

    Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk!
    E végső harcban: egyedül leszünk!
    És a honszerző hősök hantja vár,
    Ha odavész az ősmagyar határ!
    És ha rablóknak kedvez a világ,
    Mutassunk akkor egy új, nagy csodát!

    Megmozdulnak mind a Csíki hegyek,
    Székelyföld nem terem több kenyeret,
    Elhervad minden illatos virág,
    Mérget terem minden gyümölcsfaág.
    Vizek háta nem ringat csónakot,
    Székely anya nem szül több magzatot!



    Vadon, puszta lesz az egész vidék,
    S végezetül, ha ez sem lesz elég,
    A föld megindul, a mennybolt leszakad,

    De Erdély földje csak magyar marad!




    Kárpáti Piroska
    (tanítónő; az románok e verséért 1920-ban felakasztották)


    forrás:hotdog
     
    imrucika kedveli ezt.
  3. zsuzsanna03

    zsuzsanna03 Állandó Tag

    [​IMG]


    Talmi világ

    Hamis a játék
    és hamis a szó,
    jó lenne tudni,
    ez mire jó?
    Cinkelt lapokkal
    játszik a nép,
    hamis a kártya
    és hamis a tét.
    Hamis az írás
    és hamis a kép,
    jól meg kell nézni
    ki hova lép...​

    *​

    szerző:"papirella"
    /gorbekor.hu/
     
    joszoka kedveli ezt.
  4. zsuzsanna03

    zsuzsanna03 Állandó Tag


    [​IMG]


    Görbe tükör

    A tükröm
    mindig más képet mutat. Trükköm
    nincs, bár önmagam csalom tőrbe,
    mivel a tükör görbe
    képe nem mutat
    utat.
    Egyszer szerelmes bohóc néz
    rám vissza, ki kész
    bármire,
    ám mire
    az igazság valóra válik,
    eltűnik a kép az utolsó szálig.
    Máskor ki rám néz: komor öregasszony,
    (nem hagyom, hogy e kép kiakasszon),
    mert nem lehet ez a vég,
    talán csak egy vég-
    ső lökés a végtelen
    életem
    felé. A tükörkép néha
    gyermeki arcot mutat, léha
    mosoly nem torzítja,
    de két szemem világgá ordítja
    a benn-rekedt
    gyermeket.
    Görbe tükröm ököllel zúzom
    szanaszét, (zom-
    bi miatta nem lehetek,
    megsúgták már a leletek),
    s a szilánkokon taposva lesem
    pupillád fekete-selyem-
    fényében önmagam,
    s bár a kép nem tiszta, szavam
    is eláll,
    (pillanatra a halál is beáll),
    hogy olyan vagyok,
    mint senki más, s ez lehet az ok
    a "tovább"-ra, már értem.
    Tartsd nyitva a szemed - értem.

    *

    Szerző: Hanga
    iroklub.napvilag.net
     
  5. zsuzsanna03

    zsuzsanna03 Állandó Tag


    [​IMG]




    Arany János

    Az elveszett alkotmány

    részlet

    Én nagyon örvendek, látván, becses úri közönség,
    Mily nagyszámu magyart képes még gyüjteni egybe
    A haza érdeke, mit mostan van látni szerencsém.
    A védegylet ügyét akarom kegyetekbe ajánlni.
    Balgatagok voltunk mostanság, nagybecsü gyűlés:
    Ősi apáink megtanulának szőni darócot,
    Törni juhbőrt szittyás kacagánynak, szíjt hasogatni
    Bocskoraikhoz, kalpagnak rókát lenyilazni,
    Farkast és medvét bundának csáva-cserezni,
    Asszonyaik pedig a lent fonni, himezni a vásznat,
    Kötni erős csipkét és varrni magoknak, uroknak:
    Ami kevés pénz volt, nem ment külföldi zsebekbe,
    Nem hanem - eltemeték, minekünk, késő maradéknak.
    Ámde mi elhagytuk nyomdokjaikat: kacagány helyt
    Szűk zsákot viselünk zagyvált szinü condra szövetből,
    Párizsi utcákhoz készített kelmetopánkát
    Hordunk, öltözetünk valahány darab, annyi királynak
    Országából jött, s jó drágán - néha hitelben -
    Vettük, ugar földünk bevetetlen hagyva miatta.
    Ez gonoszúl megyen így. Kinek egy garas a jövedelme,
    S hármat költ: az előbb, vagy utóbb, de bukásra jut egyszer.
    Íme azért lelkes, takaros polgári e honnak
    Egyletet állíttak, melynek minden magyar ember
    Tagja lehet, s nem kell mást tennie, mint fogadással
    Azt ígérni, hogy ő honi kelméket fogad el csak
    Öltözetűl, honipar művét használja magának.
    Álljunk hát e nemes, csak húsz krajcárba kerűlő
    Társúlatba mi is: ki ne tenné ezt a hazáért,
    Lévén alkalom azt illy olcsón tenni dicsővé?
    Itt az ív: írjuk alá. Kezdem: másfél huszas; itt van!"
    Szóla; megéljenezék, és végre leűle szokáskint.
    Ellenben pedig a tűzlelkü Hamarfy felálla:
    "Én nem kérdezem azt, használ-e honomnak az egylet"
    Kezdi, "csak azt: kormány ellenzi-e vagy sem? azonnal
    Tudni fogom, vajjon üdv rejlik e benne, vagy átok.
    Úgy veszem észre pedig: nincs a kormánynak inyére,
    És így, nem magyar az, cudar az, ki tagúl be nem álland.



    *
     
  6. zsuzsanna03

    zsuzsanna03 Állandó Tag

    [​IMG]


    Fátyolozott érzések

    Láthatatlan pókhálokba
    észre sem veszed
    beleragadsz,
    észrevehetetlen gondolataid
    áthatolnak
    álmodban
    párnád csücskeibe,
    eltűnik az ibolya illat,
    rejtett titkaid kitárulkoznak,
    homályos
    elmosódó képek,
    fátyolozott érzések,
    felismerhetetlenné
    tesznek téged.​

    *​

    emma.virtus.hu


    .
     
    asoos kedveli ezt.
  7. zsuzsanna03

    zsuzsanna03 Állandó Tag


    [​IMG]


    Sétatéren rámkacsint az ősz

    Hajdan pezsgő őszök,
    mikor még a köd ölelte át a tér minden zugát,
    hol hajdan egy Ady lépkedett
    és pergamenre rótta a holnap kő-szavát.

    Hajdan volt, elmúlt, néma ősz.
    Kilenc kikerics virága pattant meg az ablakom alatt.
    Mesebeli tündérek színarany foga
    játszik most bőrömön; megborzong testem: lélek kaloda.

    Régmúlt, rozsdás őszök...
    Párában, ködben lépkedtünk a halott avaron.
    "Halott avar"... sosem élt még így,
    nem pezsgett ennyire élet a fagyott talajon.

    Szép lett volna palackba zárni...
    Jó lett volna egy lángot vigyázni ketten,
    az összekuszált ősz viharos idején.
    Szép lett volna, jó lett volna lábunkat lógatni,
    vagy elhajózni az élet tengerén...

    Várni a telet, érezni a tavaszt
    és egybeforrani a nyár melegében.
    Ó, hajdan volt őszök, idő-partizánok,
    ha előre lépnék, mind' utamba álltok,
    de az idő sírkövén még fel-fel vigyáztok.
    Ti szép, régi őszök: elhervadt virágok...​


    ***

    devalera.virtus.hu


     
  8. zsuzsanna03

    zsuzsanna03 Állandó Tag

    [​IMG]


    A soha el nem múló....

    Ahogy megszületünk és múlik az idő, mindig elveszitünk valamit
    vagy valakit. Kicsi gyerekként egy-egy játékot, megunt
    babát. Még azt a kis mackót is, aminek az egyik füle évek óta
    nincs már. Aztán egyszer csak őt is elhagyjuk valahol. ​

    Tárgyak, nincs nagy jelentősége mondják oly sokan.
    Lehet, hogy igazuk van. Mégis évek múlva döbbenünk csak rá,
    hogy lehet pont ezek a dolgok azok, amelyek megtanitottak
    bennünket érezni, szeretni, haragudni és ragaszkodni.​

    Ragaszkodni múlthoz és jelenhez és azokhoz a szeretteinkhez,
    akik már nincsenek köztünk, de mégis egy-egy szó, egy-egy
    érintés ott van bennünk a lelkünkben, a szivünkben!​

    Ami soha nem dobható és hagyható ott valahol!
    Jönnek velünk tovább egy életen át.
    Ez az érzés, mi a lelkünket simogatja és újabb melegség
    tölti el a szivünket, mert már tudjuk, hogy milyen kincs az,
    hogy itt voltak nekünk és vannak is, még csak élünk!​


    Vincze Erika
    verselo-olvaso.hupont.hu

    .
     
    magduskakisboci és joszoka kedveli ezt.
  9. Uziel

    Uziel Állandó Tag

    lazúrkék hegy fölött

    lazúrkék hegy fölött
    alacsony az ég
    szélei felhőkké rojtosodnak
    és csüngnek ahogy semmi más
    lebegnek és csorognak egyre
    lefelé
    a tűlevelek közé
    hol a törpe is óriás
    és zúgó estén
    bársony szárnyon száll a szél

    már látom

    a hegyes erdőn hever minden
    mi odafenn fehér
    ezer fenyő egyetlen gigantikus tenyér
    a tekergő út
    elvész
    ujjai között

    lassan összeérünk

    testem megkönnyül
    s egy darab belőlem is útra kél
    a lazúrkék hegy fölött

    /TiTi/


    http://romantika.gportal.hu/
     

    Csatolt fájlok:

  10. zsuzsanna03

    zsuzsanna03 Állandó Tag


    [​IMG]


    Ady Endre

    Békesség ünnepén

    Békesség most tinéktek, emberek.
    Övendezzél, derék világ,
    Hangozzatok, jámbor legendák,
    Zsolozsmák, bibliák, imák.
    Kicsi gyertyák, lobogjatok föl,
    Bóduljunk tömjénnek szagán!…
    Szép dolog ez!… Így kell csinálni
    Minden karácsony-éjszakán…
    Hejh, szép az istenes legenda,
    A csillag, a jászol, az élet,
    Ki lehetne még vele húzni
    Talán még néhány ezer évet…
    Békesség hát néktek, emberek,
    Örvendezzék a vak, a béna:
    A jászol benne van a legendában
    S a jászolban benne a széna…
    Különben is az élet csupa vígság,
    Útvesztőkből csillag vezet ki,
    A pásztorok és bölcs királyok
    Szinte futnak - egymást szeretni
    S a betlehemi félhivatalosban
    Miként egykor meg vala írva:
    Mindenkit jászolánál várja
    Az arany, a tömjén, a mirrha…
    Örvendezzél, derék világ,
    Harsogjatok, jó, égi villik,
    Örvendezzél, derék világ,
    Te meg vagy váltva tudniillik.
    Lobogj, kis gyertya! Meg nem árthat
    Ennyi kis fény tán a világnak.
    Odakint szörnyű nagy a kétség,
    Odakint szörnyű a sötétség.
    Odakint szörnyű vaksötétben
    Sirály sikoltoz, vércse vijjog,
    Bagoly huhog, kóbor eb szűköl…
    Odakint valami nagy titkot
    Rejteget a sötét világ,
    Jó lesz mormolni szaporábban
    A szent zsolozsmát, bibliát.
    A föld könnyektől terhesült meg
    S a terhesült föld ing, remeg,
    A vajudó kínnak gyümölcse
    Nem lehet más, csak szörnyeteg…
    Ami sóhaj, nyögés, kín, szenny volt
    És rettentett a földgolyón,
    Vad orkánban kitörni készül,
    Világot törve, rombolón,
    Évezredes tragédiának
    Bosszuló vége fenyeget,
    Vad-éhesen, vad harcra készen
    Állnak iszonyú seregek…
    A Messiást nem várják immár,
    Nem kell többé a Messiás,
    Hazug a megváltás meséje,
    Szentségtelen a szentirás,
    Hazug minden, amit az ember
    Évezredekkel istenné tett,
    Csak egy igazság - közös jussú
    S egyenlő végű - ez az: élet…
    Ám ne nézz ki az éjszakába,
    Örvendezzél, derék világ,
    Hangozzatok, jámbor legendák,
    Zsolozsmák, bibliák, imák,
    Ne halljátok a föld-dübörgést,
    Menjen tovább a szürke élet,
    Közelg a földi végitélet…
    Addig lobogj csak, kicsi gyertya,
    Harsogjatok csak, égi villik,
    Örvendezzél, derék világ,
    Te meg vagy váltva tudniillik.


    *
     
  11. zsuzsanna03

    zsuzsanna03 Állandó Tag


    [​IMG]


    Ady Endre

    Karácsony - Ma tán béke...


    Ma tán a béke ünnepelne,
    A Messiásnak volna napja,
    Ma mennyé kén' a földnek válni,
    Hogy megváltóját béfogadja.
    Ma úgy kén', hogy egymást öleljék
    Szívükre mind az emberek –
    De nincs itt hála, nincs itt béke:
    Beteg a világ, nagy beteg…

    Kihült a szív, elszállt a lélek,
    A vágy, a láng csupán a testé;
    Heródes minden földi nagyság,
    S minden igazság a kereszté…
    Elvesztette magát az ember,
    Mert lencsén nézi az eget,
    Megátkozza világra jöttét –
    Beteg a világ, nagy beteg…

    Ember ember ellen csatázik,
    Mi egyesítsen, nincsen eszme,
    Rommá dőlt a Messiás háza,
    Tanítása, erkölcse veszve…
    Oh, de hogy állattá süllyedjen,
    Kinek lelke volt, nem lehet!…
    Hatalmas Ég, új Messiást küldj:
    Beteg a világ, nagy beteg!…

    1899
     
    imrucika kedveli ezt.
  12. zsuzsanna03

    zsuzsanna03 Állandó Tag

    Arany János, 1817. március 2. – 1882. október 22.



    [​IMG]


    A költő hazája


    "Művész hazája széles e világ;
    A hírnév országutját lakja ő,
    S ez út hosszába' minden olajág,
    Minden babér az ő számára nő."
    Ám hadd legyen, nem tagadom,
    Övé, mely bírja őt, a hon:
    De szívem azt sugja minduntalan,
    Hogy a költőnek egy - csak egy hazája van.

    Kezdődik e hon a csendes tanyának
    Küszöbjén, melyhez emlékezete
    Köté legelső végét fonalának,
    Midőn először útnak erede;
    Hová e gondolatvezér
    Mulatni vissza-visszatér -
    És egy szerény zöld ággal megpihen,
    Mint bárkán a galamb, az ősi tűzhelyen.

    Ott ismerősen vészik őt körűl
    Gyermekkorának játszótársai;
    Eléje ott nyájas szóval kerűl
    Az agg szülő - tán már csak néhai;
    Minden szöget, minden zugot
    Úgy lel, miképen megszokott,
    Bár őse telkén most a vén Idő
    Új gazda: bont, épít, ahol s mint kedve jő.

    Mely ott felé zeng, a meghitt beszéd
    Anyai tejnek édes folyama,
    E szó nyitá meg szívét és eszét
    Ajkára ez simult, hogy dallana;
    Szerelme bimbó-hajnalán
    E nyelvet érté a leány,
    S ezen viszonzá a "szeretlek"-et
    Vagy a sohaj szócskát, mit visszarebegett.

    S a nyílt szivű nép, melyet ott talál,
    Vele érzésben és nyelvben rokon;
    Dala e nép közt ajkrul-ajkra száll
    Örül vagy sír az édes hangokon;
    Fogékony ott minden kebel
    A dalra, melyet énekel, -
    S hogy ebből semmi hang el nem veszett,
    Tudnia biztosan, mily boldog élvezet!

    Ameddig ily nép fogja őt körűl,
    Nép, melynek érzi keble, zengi szája
    A költő énekét, - addig terűl,
    Ott éri végét a költő hazája;
    Azontúl maga jövevény,
    Dala üvegházi növény,
    Legszebb illatja, színe kárba megy:
    Széles világon nincs népe s hona - csak egy!

    Innen, hogy ő e népet és hazát
    Szeretni tudja kimondhatlanúl:
    Nem a dijt méri, melyet tán az ád,
    Oltára nem önző lángokra gyúl;
    És, bárha szűk, és bárha gyér
    A jutalom és a babér:
    Ő e honért, e honnal s honnak él, -
    Örömeit, búját zengvén, ha dalra kél.

    Boldog, ha büszke lantján a haza
    Dicsőségének napját zengheti!
    Ha nincs multjának vérző panasza;
    S reménye vásznát jó szél lengeti!
    A dal, mit így teremt ujja,
    Egy nemzeti hallelujah,
    Visszhangja messzi ég alá kihat -
    És fölverendi a késő századokat.

    De bár fogy a nép és hazája pusztul,
    És a jövendő hallgat, - nem felel,
    Bár keble csak bánat dalára buzdúl:
    Honát a költő mégse' hagyja el; -
    És, mely alélt hattyú gyanánt
    Várja magára a halált -
    Ő nemzetének hattyuéneke,
    Ő, a lant bánatos, haldokló gyermeke.

    .
    1851
    <!-- NewPP limit reportPreprocessor node count: 104/1000000Post-expand include size: 2395/2048000 bytesTemplate argument size: 917/2048000 bytesExpensive parser function count: 0/500--><!-- Saved in parser cache with key huwikisource:pcache:idhash:15740-0!*!0!*!*!4!* and timestamp 20120302100531 -->
     
  13. Jucus51

    Jucus51 Állandó Tag

    Bíró András: Ez a húsvét

    Ez a húsvét olyan ünnep,
    Szelek, vizek megperdülnek,
    Hol a napfény, hol a zápor,
    Nyess nagyobb részt a határból.

    Ez a húsvét olyan ünnep,
    fák, virágok megzsendülnek,
    mintha húznák-vonnák őket,
    oly sebesen, gyorsan nőnek.

    Ez a húsvét olyan ünnep,
    fiatalok megszédülnek,
    összebújnak, súgdolóznak,
    szavakból szép jövőt fonnak.

    Ez a húsvét olyan ünnep,
    Szelek, vizek megperdülnek,
    Hol a napfény, hol a zápor
    Nyes nagyobb részt a határból.

    Ez a húsvét olyan ünnep,
    Sírás és bánat, elülnek.
    Minden örül, hogy létezhet,
    Hogy nagy lélegzetet vehet.

    Ez a húsvét olyan ünnep,
    Bocsánata van a bűnnek
    Fönt a hegen az a Kereszt
    Új élet útjára ereszt.

    A tél szennyét mind lemosva
    Készülődünk a holnapra,
    A pünkösdre, szép pünkösdre,
    Lángos csodák jövésére.

    Szirmos jövőnk féltve, óva
    Készülődünk még nagyobbra,
    El nem érhető csodára:
    Örökös harmóniára.
     
  14. zsuzsanna03

    zsuzsanna03 Állandó Tag

    Abszurd vers a Föld napjára

    [​IMG]



    Miért?
    (Az emberiség balladája a Föld pusztulása)

    *

    Csak ülünk az elnöki székben,
    Farunkat vakarva meredten,
    Pénzt a zsebbe téve szüntelen,
    Csak merülünk el a szépben,

    Ölünk, nemzünk, mérget gyártunk,
    Fertőzünk, pusztítunk, háborút szítunk,
    Bőr a sörte alól nem ég soha le,
    Fő, hogy a fákból papír és tüzelőanyag legyen,

    Embert és állatot egyaránt verünk,
    Magunkon kívül senkit sem szeretünk,
    S, látjuk a problémákat, az igazságot,
    Várjuk, a megoldást, s a nyíló virágot,

    Hajléktalan, árva és munkanélküli,
    Az ember ezeket, a fogalmakat ismeri
    Szép természet, jó ember, állati szeretet,
    Hol vagytok, talán, Mind eltűntetek?

    *

    Írta: dmaster
    .amatormuveszek.hu

     
  15. zsuzsanna03

    zsuzsanna03 Állandó Tag

    [​IMG]



    Mikor az ember még boldog volt



    Az aranyló hajnalban fák bontogatják
    Összecsukott zöld tenyerüket.
    És arcukra bíbor folyók vizét csorgatják.
    Levegővel töltik tüdejüket.

    Lábuknál a fűnek örömkönnye fakad
    Érezve a békét, a nyugodt harmóniát
    Nem más az, mint gyöngyöző harmat.
    Koboldok dúdolnak felette melódiát.

    És issza könnyüket a sudár őzike,
    Sóhajtva érzi fenséges bújukat a páva,
    Repdes a sok száz apró, szorgos méhike.
    Jól érzi magát az ember ezt látva.

    Nem boncolgatja, nem elemzi hosszasan,
    Talán salamoni bölcsességgel jár el,
    Mert a megértéstől a sok szépség szétrohan.
    Élj! Létünk csodáit szippantsd fel!

    Hagyd, hogy testedben végigáramoljék
    Amit a természet ad: a gyönyörűség.
    Szebben díszít akkor, mint az arany ék:
    A gyermekien boldog együgyűség!

    Ha megmagyarázod a csodát tudós módjára
    Megfejted tán, de még sosem értheted.
    Elveszel, elsodor a részlet millió árja
    Helyette az egésszel töltsd ki lelkedet.


    ***

    Írta:Kathie (Tóváry Kata)
    amatormuveszek.hu
     
  16. zsuzsanna03

    zsuzsanna03 Állandó Tag


    [​IMG]



    Lecseng a nyár


    Lepereg a nyár
    az őrlőidők malmának
    garatján,
    sárgulnak a levelek
    fák lombkoronáján.

    Enyhülnek a nappalok,
    hűvösek az éjszakák,
    a meleg
    azért néha még
    visszalopja magát.

    Időnként zenélő
    széllel - táncol a levél,
    eső veri
    ablakunkat aztán
    pihenni tér.

    Lecsendesül újra
    a természet haragja,
    elpihen régi
    medrében, mintha
    örök csend volna.


    ***

    Írta:kosjegyeben
    amatormuveszek.hu
     
  17. zsuzsanna03

    zsuzsanna03 Állandó Tag


    [​IMG]


    Jean de La Fontaine

    A halál és a favágó

    Rőzsét vitt egy szegény Favágó. A sok ágtól
    Görnyedten, a gallyak s évek súlya alatt
    Nyögdécselve bizony nehézkesen haladt.
    S vityillója felé igyekezett a jámbor.
    Végül aztán, mikor már nem bírta tovább,
    A fát ledobta, s elgondolta nyomorát.
    Mióta él, ugyan milyen örömöt ért meg ?
    Van ezen a kerek földön nála szegényebb ?
    Sokszor nincs kenyere, és nincs nyugta soha.
    Asszony, népes család, adó és katona,
    Hitelező, úrdolga rágja.
    *
    Nagyobb nem is lehet már nyomorúsága.
    A Halált hívja. Az nyomban ott is terem,
    Kérdezi tőle, mért hívatta.
    “Azért, hogy segítsd föl nekem
    Ezt a kéve gallyat - szólt az Öreg -, no rajta!”
    Híres orvos a Halál;
    Ne moccanjunk mégsem érte.
    Addig jó, míg van mi fáj:
    Ez az ember jeligéje.

    *
    Rónay György fordítása
     
  18. zsuzsanna03

    zsuzsanna03 Állandó Tag



    [​IMG]


    Juhász Gyula

    Örök visszhang

    Most tűnnek már elém e régi utcák,
    Hogy bontogatják a vén házakat.
    Most érzem én vén házak mélabúját,
    Hogy rám merednek a vak, tört falak.

    Ó most tudom, mi volt nekem e tájék,
    Hogy romban, porban, holtan itt hever.
    Elmúlik már a tűzfal és az árnyék,
    Melyet borongós álmomra vetett.

    Most érzem, mily szép volt az esti óra,
    Mikor kiskocsmák kékes ablakán
    Kiszűrődött a lámpafény, a nóta
    S lassan kihúnyt a téli táj haván.

    Az elmúlásban hirtelen kicsendül
    A dolgok mélyén alvó dallam is
    S szívünkben tovább zeng minden, mi eltünt,
    Ha lemondón, fájón és halkan is!

    *
     
    GMO57 kedveli ezt.
  19. zsuzsanna03

    zsuzsanna03 Állandó Tag

    [​IMG]


    Nagy László

    Dióverés

    Elsuhogott az a füttyös
    sárgarigó délre.
    Sárgul az árva diófa
    zöld terebélye.

    Levelek lengnek, akár a
    színarany rigó-szárnyak,
    elszállnak ők is a szélben
    puszta határnak.

    Áll a diófa, és érett
    kincsei válnak tőle:
    szellő ha bántja az ágat,
    buknak a földre.

    Szaporább kopogás, csörgés
    támad, ha jön az ember,
    s bottal az ágak bogára
    boldogan ráver.

    Földre, fejekre, kosárba
    kopog a dió-zápor,
    burkos dióra a gyermek
    kővel kopácsol.

    Már, mintha álmodnék, hallom
    zaját a jó örömnek,
    darálók forognak, diós
    mozsarak döngnek.

    Fagyban és nagy havazásban
    meg kell maradnunk jónak
    s tisztának is, hogy örüljünk
    csörgő diónak.

    Majd csorgó hó levén ring a
    picike dió-csónak,
    s lomb zöldül újra a füttyös
    sárgarigónak.


    *​
     
  20. zsuzsanna03

    zsuzsanna03 Állandó Tag

    [​IMG]


    y
    Halottak napjára...

    Emlékezz ma mindenkire, kiket szerettél, s már nincsenek,
    De azokra is gondolj, kik itt vannak még veled.
    Gyújts gyertyát az elhunytnak, s az élőnek egyaránt,
    Hadd lobogjon mindenkiért egy aprócska gyertya láng.

    Lobogjon a gyertya, a harcban elhunyt lelkekért,
    Kik meghaltak az én s te létedért,
    Kik családjukat vesztették el, kik egyedül maradtak,
    Kik értem, érted s értünk mindent feladtak.

    Végül emlékezz azokra, kik nem lehetnek már veled,
    S egy perc erejéig, csendben hajtsd le a fejed,
    Majd gyújts gyertyát az elhunytnak, s az élőnek egyaránt,
    Hadd lobogjon mindenkiért egy aprócska gyertya láng.


    *

    Bojtor Zsuzsanna
    poet.hu/vers

     
    joszoka kedveli ezt.

Megosztás