Az élet (azért is) szép !

vandorcsillag · 2011 Július 16

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--> Kardos Győző Csillag voltam

Ha egyszer azt veszed észre,
Hogy nem ég a gyertya vége,
Csak fekete kis csonka kanóc maradt,
Akkorra a halál, felettem már, diadalt arat.

Amíg éltem, állandóan égtem!
Lobogtam jobbra, lobogtam balra,
Fényem hol sárga, hol vörös, hol fehér,
A szivárvány volt, ki a színekkel játszott rajta.

Hiába - múlandó ez a világ!
Itt elhervad, megfagy, elhal minden virág.
Lehullanak a fákról a levelek,
Belepik majd, földi szemfedelemet.

Ha egyszer azt veszed észre,
Hogy nem ég a gyertya vége,
Csak tekints fel a sötétben, a csillagos égre.
Ott fogok ragyogni, a messzeségbe.

Mert a csillagok is meghalnak!
Az ember, mért lenne kivétel?
Az igaznak, az igazság!
A hazugnak, a hazugság az étel.

Nem voltam szent! - Elbuktam mint mások,
Loptam, csaltam, becsaptam a világot.
De megbántam mindent, amit tettem!
Isten által aztán, igazzá lettem!

Gyújts kedves egy gyertyát értem,
Ha úgy érzed, megérdemeltem.
S ha újból lobogni látod a fényét,
Megláthatod benne isteni lényét.

Azt a tűzet, mely bennem is égett,
Keresve szerelmed, s isteni lényed.
Köszönöm neked, hogy végig velem voltál,
Azt is, mikor tenyereden hordtál.

Bocsáss meg nekem, hogy magadra hagytalak.
De nem én szabom az időt!
Megszülettem, ezért hát meg is kell halnom,
De nem a földön lesz sírhalmom.

Mert csillag voltam, csillag lettem,
Föld porából testet vettem.
Végig jártam földi utam,
S hazatértem hozzád uram!

vandorcsillag · 2011 Július 21

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--> Kárpáti Piroska Üzenet Erdélyből

Üzent az Olt, Maros, Szamos,
Minden hullámuk vértől zavaros,
Halljátok, ott túl a Tiszán,
Mit zúg a szél a Hargitán?
Mit visszhangoznak a Csíki hegyek,
Erdély hegyein sűrű fellegek?

Ez itt magyar föld és az is marad,
Tiporják bár most idegen hadak,
Csaba mondája új erőre kél,
Segít a vihar és segít a szél,
Segít a tűz, a víz, a csillagok,
S mi nem leszünk mások, csak magyarok!

Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk!
Halott vitézek lelke jár velünk.
Előttünk száll az ős Turul-madár,
Nem is lesz gát, és nem lesz akadály!
Ember lakol, ki ellenünk szegül,
A székely állja, rendületlenül!

Üzenik a gyergyói havasok:
Megvannak még a régi fokosok!
Elő velük, jertek, segítsetek!
Székely anya küld egy üzenetet:
Hollók, keselyűk tépik a szívünket,
Rablóhordák szívják a vérünket!

Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk!
E végső harcban: egyedül leszünk!
És a honszerző hősök hantja vár,
Ha odavész az ősmagyar határ!
És ha rablóknak kedvez a világ,
Mutassunk akkor egy új, nagy csodát!

Megmozdulnak mind a Csíki hegyek,
Székelyföld nem terem több kenyeret,
Elhervad minden illatos virág,
Mérget terem minden gyümölcsfaág.
Vizek háta nem ringat csónakot,
Székely anya nem szül több magzatot!

Vadon, puszta lesz az egész vidék,
S végezetül, ha ez sem lesz elég,
A föld megindul, a mennybolt leszakad,
De Erdély földje csak magyar marad!

Kárpáti Piroska
(tanítónő; az románok e verséért 1920-ban felakasztották)

forrás:hotdog

zsuzsanna03 · 2011 Július 27

Talmi világ

Hamis a játék
és hamis a szó,
jó lenne tudni,
ez mire jó?
Cinkelt lapokkal
játszik a nép,
hamis a kártya
és hamis a tét.
Hamis az írás
és hamis a kép,
jól meg kell nézni
ki hova lép...

*

szerző:"papirella"
/gorbekor.hu/

zsuzsanna03 · 2011 Július 27

Görbe tükör

A tükröm
mindig más képet mutat. Trükköm
nincs, bár önmagam csalom tőrbe,
mivel a tükör görbe
képe nem mutat
utat.
Egyszer szerelmes bohóc néz
rám vissza, ki kész
bármire,
ám mire
az igazság valóra válik,
eltűnik a kép az utolsó szálig.
Máskor ki rám néz: komor öregasszony,
(nem hagyom, hogy e kép kiakasszon),
mert nem lehet ez a vég,
talán csak egy vég-
ső lökés a végtelen
életem
felé. A tükörkép néha
gyermeki arcot mutat, léha
mosoly nem torzítja,
de két szemem világgá ordítja
a benn-rekedt
gyermeket.
Görbe tükröm ököllel zúzom
szanaszét, (zom-
bi miatta nem lehetek,
megsúgták már a leletek),
s a szilánkokon taposva lesem
pupillád fekete-selyem-
fényében önmagam,
s bár a kép nem tiszta, szavam
is eláll,
(pillanatra a halál is beáll),
hogy olyan vagyok,
mint senki más, s ez lehet az ok
a "tovább"-ra, már értem.
Tartsd nyitva a szemed - értem.

*

Szerző: Hanga
iroklub.napvilag.net

zsuzsanna03 · 2011 Augusztus 20

Arany János

Az elveszett alkotmány

részlet

Én nagyon örvendek, látván, becses úri közönség,
Mily nagyszámu magyart képes még gyüjteni egybe
A haza érdeke, mit mostan van látni szerencsém.
A védegylet ügyét akarom kegyetekbe ajánlni.
Balgatagok voltunk mostanság, nagybecsü gyűlés:
Ősi apáink megtanulának szőni darócot,
Törni juhbőrt szittyás kacagánynak, szíjt hasogatni
Bocskoraikhoz, kalpagnak rókát lenyilazni,
Farkast és medvét bundának csáva-cserezni,
Asszonyaik pedig a lent fonni, himezni a vásznat,
Kötni erős csipkét és varrni magoknak, uroknak:
Ami kevés pénz volt, nem ment külföldi zsebekbe,
Nem hanem - eltemeték, minekünk, késő maradéknak.
Ámde mi elhagytuk nyomdokjaikat: kacagány helyt
Szűk zsákot viselünk zagyvált szinü condra szövetből,
Párizsi utcákhoz készített kelmetopánkát
Hordunk, öltözetünk valahány darab, annyi királynak
Országából jött, s jó drágán - néha hitelben -
Vettük, ugar földünk bevetetlen hagyva miatta.
Ez gonoszúl megyen így. Kinek egy garas a jövedelme,
S hármat költ: az előbb, vagy utóbb, de bukásra jut egyszer.
Íme azért lelkes, takaros polgári e honnak
Egyletet állíttak, melynek minden magyar ember
Tagja lehet, s nem kell mást tennie, mint fogadással
Azt ígérni, hogy ő honi kelméket fogad el csak
Öltözetűl, honipar művét használja magának.
Álljunk hát e nemes, csak húsz krajcárba kerűlő
Társúlatba mi is: ki ne tenné ezt a hazáért,
Lévén alkalom azt illy olcsón tenni dicsővé?
Itt az ív: írjuk alá. Kezdem: másfél huszas; itt van!"
Szóla; megéljenezék, és végre leűle szokáskint.
Ellenben pedig a tűzlelkü Hamarfy felálla:
"Én nem kérdezem azt, használ-e honomnak az egylet"
Kezdi, "csak azt: kormány ellenzi-e vagy sem? azonnal
Tudni fogom, vajjon üdv rejlik e benne, vagy átok.
Úgy veszem észre pedig: nincs a kormánynak inyére,
És így, nem magyar az, cudar az, ki tagúl be nem álland.

*

zsuzsanna03 · 2011 Október 11

Fátyolozott érzések

Láthatatlan pókhálokba
észre sem veszed
beleragadsz,
észrevehetetlen gondolataid
áthatolnak
álmodban
párnád csücskeibe,
eltűnik az ibolya illat,
rejtett titkaid kitárulkoznak,
homályos
elmosódó képek,
fátyolozott érzések,
felismerhetetlenné
tesznek téged.

*

emma.virtus.hu

.

zsuzsanna03 · 2011 Október 12

Sétatéren rámkacsint az ősz

Hajdan pezsgő őszök,
mikor még a köd ölelte át a tér minden zugát,
hol hajdan egy Ady lépkedett
és pergamenre rótta a holnap kő-szavát.

Hajdan volt, elmúlt, néma ősz.
Kilenc kikerics virága pattant meg az ablakom alatt.
Mesebeli tündérek színarany foga
játszik most bőrömön; megborzong testem: lélek kaloda.

Régmúlt, rozsdás őszök...
Párában, ködben lépkedtünk a halott avaron.
"Halott avar"... sosem élt még így,
nem pezsgett ennyire élet a fagyott talajon.

Szép lett volna palackba zárni...
Jó lett volna egy lángot vigyázni ketten,
az összekuszált ősz viharos idején.
Szép lett volna, jó lett volna lábunkat lógatni,
vagy elhajózni az élet tengerén...

Várni a telet, érezni a tavaszt
és egybeforrani a nyár melegében.
Ó, hajdan volt őszök, idő-partizánok,
ha előre lépnék, mind' utamba álltok,
de az idő sírkövén még fel-fel vigyáztok.
Ti szép, régi őszök: elhervadt virágok...

***

devalera.virtus.hu

zsuzsanna03 · 2011 Október 31

A soha el nem múló....

Ahogy megszületünk és múlik az idő, mindig elveszitünk valamit
vagy valakit. Kicsi gyerekként egy-egy játékot, megunt
babát. Még azt a kis mackót is, aminek az egyik füle évek óta
nincs már. Aztán egyszer csak őt is elhagyjuk valahol.

Tárgyak, nincs nagy jelentősége mondják oly sokan.
Lehet, hogy igazuk van. Mégis évek múlva döbbenünk csak rá,
hogy lehet pont ezek a dolgok azok, amelyek megtanitottak
bennünket érezni, szeretni, haragudni és ragaszkodni.

Ragaszkodni múlthoz és jelenhez és azokhoz a szeretteinkhez,
akik már nincsenek köztünk, de mégis egy-egy szó, egy-egy
érintés ott van bennünk a lelkünkben, a szivünkben!

Ami soha nem dobható és hagyható ott valahol!
Jönnek velünk tovább egy életen át.
Ez az érzés, mi a lelkünket simogatja és újabb melegség
tölti el a szivünket, mert már tudjuk, hogy milyen kincs az,
hogy itt voltak nekünk és vannak is, még csak élünk!

Vincze Erika
verselo-olvaso.hupont.hu

.

Uziel · 2011 November 30

lazúrkék hegy fölött

lazúrkék hegy fölött
alacsony az ég
szélei felhőkké rojtosodnak
és csüngnek ahogy semmi más
lebegnek és csorognak egyre
lefelé
a tűlevelek közé
hol a törpe is óriás
és zúgó estén
bársony szárnyon száll a szél

már látom

a hegyes erdőn hever minden
mi odafenn fehér
ezer fenyő egyetlen gigantikus tenyér
a tekergő út
elvész
ujjai között

lassan összeérünk

testem megkönnyül
s egy darab belőlem is útra kél
a lazúrkék hegy fölött

/TiTi/

http://romantika.gportal.hu/

zsuzsanna03 · 2011 December 26

Ady Endre

Békesség ünnepén

Békesség most tinéktek, emberek.
Övendezzél, derék világ,
Hangozzatok, jámbor legendák,
Zsolozsmák, bibliák, imák.
Kicsi gyertyák, lobogjatok föl,
Bóduljunk tömjénnek szagán!…
Szép dolog ez!… Így kell csinálni
Minden karácsony-éjszakán…
Hejh, szép az istenes legenda,
A csillag, a jászol, az élet,
Ki lehetne még vele húzni
Talán még néhány ezer évet…
Békesség hát néktek, emberek,
Örvendezzék a vak, a béna:
A jászol benne van a legendában
S a jászolban benne a széna…
Különben is az élet csupa vígság,
Útvesztőkből csillag vezet ki,
A pásztorok és bölcs királyok
Szinte futnak - egymást szeretni
S a betlehemi félhivatalosban
Miként egykor meg vala írva:
Mindenkit jászolánál várja
Az arany, a tömjén, a mirrha…
Örvendezzél, derék világ,
Harsogjatok, jó, égi villik,
Örvendezzél, derék világ,
Te meg vagy váltva tudniillik.
Lobogj, kis gyertya! Meg nem árthat
Ennyi kis fény tán a világnak.
Odakint szörnyű nagy a kétség,
Odakint szörnyű a sötétség.
Odakint szörnyű vaksötétben
Sirály sikoltoz, vércse vijjog,
Bagoly huhog, kóbor eb szűköl…
Odakint valami nagy titkot
Rejteget a sötét világ,
Jó lesz mormolni szaporábban
A szent zsolozsmát, bibliát.
A föld könnyektől terhesült meg
S a terhesült föld ing, remeg,
A vajudó kínnak gyümölcse
Nem lehet más, csak szörnyeteg…
Ami sóhaj, nyögés, kín, szenny volt
És rettentett a földgolyón,
Vad orkánban kitörni készül,
Világot törve, rombolón,
Évezredes tragédiának
Bosszuló vége fenyeget,
Vad-éhesen, vad harcra készen
Állnak iszonyú seregek…
A Messiást nem várják immár,
Nem kell többé a Messiás,
Hazug a megváltás meséje,
Szentségtelen a szentirás,
Hazug minden, amit az ember
Évezredekkel istenné tett,
Csak egy igazság - közös jussú
S egyenlő végű - ez az: élet…
Ám ne nézz ki az éjszakába,
Örvendezzél, derék világ,
Hangozzatok, jámbor legendák,
Zsolozsmák, bibliák, imák,
Ne halljátok a föld-dübörgést,
Menjen tovább a szürke élet,
Közelg a földi végitélet…
Addig lobogj csak, kicsi gyertya,
Harsogjatok csak, égi villik,
Örvendezzél, derék világ,
Te meg vagy váltva tudniillik.

*

zsuzsanna03 · 2011 December 26

Ady Endre

Karácsony - Ma tán béke...

Ma tán a béke ünnepelne,
A Messiásnak volna napja,
Ma mennyé kén' a földnek válni,
Hogy megváltóját béfogadja.
Ma úgy kén', hogy egymást öleljék
Szívükre mind az emberek –
De nincs itt hála, nincs itt béke:
Beteg a világ, nagy beteg…

Kihült a szív, elszállt a lélek,
A vágy, a láng csupán a testé;
Heródes minden földi nagyság,
S minden igazság a kereszté…
Elvesztette magát az ember,
Mert lencsén nézi az eget,
Megátkozza világra jöttét –
Beteg a világ, nagy beteg…

Ember ember ellen csatázik,
Mi egyesítsen, nincsen eszme,
Rommá dőlt a Messiás háza,
Tanítása, erkölcse veszve…
Oh, de hogy állattá süllyedjen,
Kinek lelke volt, nem lehet!…
Hatalmas Ég, új Messiást küldj:
Beteg a világ, nagy beteg!…

1899

zsuzsanna03 · 2012 Március 4

Arany János, 1817. március 2. – 1882. október 22.

A költő hazája

"Művész hazája széles e világ;
A hírnév országutját lakja ő,
S ez út hosszába' minden olajág,
Minden babér az ő számára nő."
Ám hadd legyen, nem tagadom,
Övé, mely bírja őt, a hon:
De szívem azt sugja minduntalan,
Hogy a költőnek egy - csak egy hazája van.

Kezdődik e hon a csendes tanyának
Küszöbjén, melyhez emlékezete
Köté legelső végét fonalának,
Midőn először útnak erede;
Hová e gondolatvezér
Mulatni vissza-visszatér -
És egy szerény zöld ággal megpihen,
Mint bárkán a galamb, az ősi tűzhelyen.

Ott ismerősen vészik őt körűl
Gyermekkorának játszótársai;
Eléje ott nyájas szóval kerűl
Az agg szülő - tán már csak néhai;
Minden szöget, minden zugot
Úgy lel, miképen megszokott,
Bár őse telkén most a vén Idő
Új gazda: bont, épít, ahol s mint kedve jő.

Mely ott felé zeng, a meghitt beszéd
Anyai tejnek édes folyama,
E szó nyitá meg szívét és eszét
Ajkára ez simult, hogy dallana;
Szerelme bimbó-hajnalán
E nyelvet érté a leány,
S ezen viszonzá a "szeretlek"-et
Vagy a sohaj szócskát, mit visszarebegett.

S a nyílt szivű nép, melyet ott talál,
Vele érzésben és nyelvben rokon;
Dala e nép közt ajkrul-ajkra száll
Örül vagy sír az édes hangokon;
Fogékony ott minden kebel
A dalra, melyet énekel, -
S hogy ebből semmi hang el nem veszett,
Tudnia biztosan, mily boldog élvezet!

Ameddig ily nép fogja őt körűl,
Nép, melynek érzi keble, zengi szája
A költő énekét, - addig terűl,
Ott éri végét a költő hazája;
Azontúl maga jövevény,
Dala üvegházi növény,
Legszebb illatja, színe kárba megy:
Széles világon nincs népe s hona - csak egy!

Innen, hogy ő e népet és hazát
Szeretni tudja kimondhatlanúl:
Nem a dijt méri, melyet tán az ád,
Oltára nem önző lángokra gyúl;
És, bárha szűk, és bárha gyér
A jutalom és a babér:
Ő e honért, e honnal s honnak él, -
Örömeit, búját zengvén, ha dalra kél.

Boldog, ha büszke lantján a haza
Dicsőségének napját zengheti!
Ha nincs multjának vérző panasza;
S reménye vásznát jó szél lengeti!
A dal, mit így teremt ujja,
Egy nemzeti hallelujah,
Visszhangja messzi ég alá kihat -
És fölverendi a késő századokat.

De bár fogy a nép és hazája pusztul,
És a jövendő hallgat, - nem felel,
Bár keble csak bánat dalára buzdúl:
Honát a költő mégse' hagyja el; -
És, mely alélt hattyú gyanánt
Várja magára a halált -
Ő nemzetének hattyuéneke,
Ő, a lant bánatos, haldokló gyermeke.

.
1851

<!-- Saved in parser cache with key huwikisource

cache:idhash:15740-0!*!0!*!*!4!* and timestamp 20120302100531 -->

Jucus51 · 2012 Április 7

Bíró András: Ez a húsvét

Ez a húsvét olyan ünnep,
Szelek, vizek megperdülnek,
Hol a napfény, hol a zápor,
Nyess nagyobb részt a határból.

Ez a húsvét olyan ünnep,
fák, virágok megzsendülnek,
mintha húznák-vonnák őket,
oly sebesen, gyorsan nőnek.

Ez a húsvét olyan ünnep,
fiatalok megszédülnek,
összebújnak, súgdolóznak,
szavakból szép jövőt fonnak.

Ez a húsvét olyan ünnep,
Szelek, vizek megperdülnek,
Hol a napfény, hol a zápor
Nyes nagyobb részt a határból.

Ez a húsvét olyan ünnep,
Sírás és bánat, elülnek.
Minden örül, hogy létezhet,
Hogy nagy lélegzetet vehet.

Ez a húsvét olyan ünnep,
Bocsánata van a bűnnek
Fönt a hegen az a Kereszt
Új élet útjára ereszt.

A tél szennyét mind lemosva
Készülődünk a holnapra,
A pünkösdre, szép pünkösdre,
Lángos csodák jövésére.

Szirmos jövőnk féltve, óva
Készülődünk még nagyobbra,
El nem érhető csodára:
Örökös harmóniára.

zsuzsanna03 · 2012 Április 22

Abszurd vers a Föld napjára

Miért?
(Az emberiség balladája a Föld pusztulása)

*

Csak ülünk az elnöki székben,
Farunkat vakarva meredten,
Pénzt a zsebbe téve szüntelen,
Csak merülünk el a szépben,

Ölünk, nemzünk, mérget gyártunk,
Fertőzünk, pusztítunk, háborút szítunk,
Bőr a sörte alól nem ég soha le,
Fő, hogy a fákból papír és tüzelőanyag legyen,

Embert és állatot egyaránt verünk,
Magunkon kívül senkit sem szeretünk,
S, látjuk a problémákat, az igazságot,
Várjuk, a megoldást, s a nyíló virágot,

Hajléktalan, árva és munkanélküli,
Az ember ezeket, a fogalmakat ismeri
Szép természet, jó ember, állati szeretet,
Hol vagytok, talán, Mind eltűntetek?

*

Írta: dmaster
.amatormuveszek.hu

zsuzsanna03 · 2012 Szeptember 3

Mikor az ember még boldog volt

Az aranyló hajnalban fák bontogatják
Összecsukott zöld tenyerüket.
És arcukra bíbor folyók vizét csorgatják.
Levegővel töltik tüdejüket.

Lábuknál a fűnek örömkönnye fakad
Érezve a békét, a nyugodt harmóniát
Nem más az, mint gyöngyöző harmat.
Koboldok dúdolnak felette melódiát.

És issza könnyüket a sudár őzike,
Sóhajtva érzi fenséges bújukat a páva,
Repdes a sok száz apró, szorgos méhike.
Jól érzi magát az ember ezt látva.

Nem boncolgatja, nem elemzi hosszasan,
Talán salamoni bölcsességgel jár el,
Mert a megértéstől a sok szépség szétrohan.
Élj! Létünk csodáit szippantsd fel!

Hagyd, hogy testedben végigáramoljék
Amit a természet ad: a gyönyörűség.
Szebben díszít akkor, mint az arany ék:
A gyermekien boldog együgyűség!

Ha megmagyarázod a csodát tudós módjára
Megfejted tán, de még sosem értheted.
Elveszel, elsodor a részlet millió árja
Helyette az egésszel töltsd ki lelkedet.

***

Írta:Kathie (Tóváry Kata)
amatormuveszek.hu

zsuzsanna03 · 2012 Szeptember 3

Lecseng a nyár

Lepereg a nyár
az őrlőidők malmának
garatján,
sárgulnak a levelek
fák lombkoronáján.

Enyhülnek a nappalok,
hűvösek az éjszakák,
a meleg
azért néha még
visszalopja magát.

Időnként zenélő
széllel - táncol a levél,
eső veri
ablakunkat aztán
pihenni tér.

Lecsendesül újra
a természet haragja,
elpihen régi
medrében, mintha
örök csend volna.

***

Írta:kosjegyeben
amatormuveszek.hu

zsuzsanna03 · 2012 Szeptember 29

Jean de La Fontaine

A halál és a favágó

Rőzsét vitt egy szegény Favágó. A sok ágtól
Görnyedten, a gallyak s évek súlya alatt
Nyögdécselve bizony nehézkesen haladt.
S vityillója felé igyekezett a jámbor.
Végül aztán, mikor már nem bírta tovább,
A fát ledobta, s elgondolta nyomorát.
Mióta él, ugyan milyen örömöt ért meg ?
Van ezen a kerek földön nála szegényebb ?
Sokszor nincs kenyere, és nincs nyugta soha.
Asszony, népes család, adó és katona,
Hitelező, úrdolga rágja.
*
Nagyobb nem is lehet már nyomorúsága.
A Halált hívja. Az nyomban ott is terem,
Kérdezi tőle, mért hívatta.
“Azért, hogy segítsd föl nekem
Ezt a kéve gallyat - szólt az Öreg -, no rajta!”
Híres orvos a Halál;
Ne moccanjunk mégsem érte.
Addig jó, míg van mi fáj:
Ez az ember jeligéje.

*
Rónay György fordítása

zsuzsanna03 · 2012 Október 8

Juhász Gyula

Örök visszhang

Most tűnnek már elém e régi utcák,
Hogy bontogatják a vén házakat.
Most érzem én vén házak mélabúját,
Hogy rám merednek a vak, tört falak.

Ó most tudom, mi volt nekem e tájék,
Hogy romban, porban, holtan itt hever.
Elmúlik már a tűzfal és az árnyék,
Melyet borongós álmomra vetett.

Most érzem, mily szép volt az esti óra,
Mikor kiskocsmák kékes ablakán
Kiszűrődött a lámpafény, a nóta
S lassan kihúnyt a téli táj haván.

Az elmúlásban hirtelen kicsendül
A dolgok mélyén alvó dallam is
S szívünkben tovább zeng minden, mi eltünt,
Ha lemondón, fájón és halkan is!

*

zsuzsanna03 · 2012 Október 8

Nagy László

Dióverés

Elsuhogott az a füttyös
sárgarigó délre.
Sárgul az árva diófa
zöld terebélye.

Levelek lengnek, akár a
színarany rigó-szárnyak,
elszállnak ők is a szélben
puszta határnak.

Áll a diófa, és érett
kincsei válnak tőle:
szellő ha bántja az ágat,
buknak a földre.

Szaporább kopogás, csörgés
támad, ha jön az ember,
s bottal az ágak bogára
boldogan ráver.

Földre, fejekre, kosárba
kopog a dió-zápor,
burkos dióra a gyermek
kővel kopácsol.

Már, mintha álmodnék, hallom
zaját a jó örömnek,
darálók forognak, diós
mozsarak döngnek.

Fagyban és nagy havazásban
meg kell maradnunk jónak
s tisztának is, hogy örüljünk
csörgő diónak.

Majd csorgó hó levén ring a
picike dió-csónak,
s lomb zöldül újra a füttyös
sárgarigónak.

*

zsuzsanna03 · 2012 Október 31

y

Halottak napjára...

Emlékezz ma mindenkire, kiket szerettél, s már nincsenek,
De azokra is gondolj, kik itt vannak még veled.
Gyújts gyertyát az elhunytnak, s az élőnek egyaránt,
Hadd lobogjon mindenkiért egy aprócska gyertya láng.

Lobogjon a gyertya, a harcban elhunyt lelkekért,
Kik meghaltak az én s te létedért,
Kik családjukat vesztették el, kik egyedül maradtak,
Kik értem, érted s értünk mindent feladtak.

Végül emlékezz azokra, kik nem lehetnek már veled,
S egy perc erejéig, csendben hajtsd le a fejed,
Majd gyújts gyertyát az elhunytnak, s az élőnek egyaránt,
Hadd lobogjon mindenkiért egy aprócska gyertya láng.

*

Bojtor Zsuzsanna
poet.hu/vers

Az élet (azért is) szép !

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Csatolások

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák