Koós Attila versei

Ila1 témája a 'Irodalom' fórumban , 2007 Május 26.

  1. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Kocsma

    Lágyan hull elém az idő,
    Múltam az asztalon koppan:
    A törölni kívánt újra kinő
    A sör mellett,a gyufásdobozban.

    Ugyanaz köszönt rám tegnap
    Aki másnap elfordult volna,
    Közöm-nincs-hozzád,idegen-vagy
    Tekintet szorít sarokba:

    Talán az élet sem fontos már,
    Talán mert minden perc drága:
    Mit érne a dalom ha nem volnál
    Általa a jövőbe zárva?
     
  2. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Téged idéznek a fények

    Még egyet sóhajt a város
    és elnyeli az éj:
    halkan dübörög a gyár,
    lobog a távoli fény-

    most is visszatér hozzám egy érzés,
    csillagfényből megújul egy arc,
    és én képzelem,hogy találkozunk
    egy pillantásban...

    Lágyan hullnak a múltból a képek,
    könnyű álomnak tűnik egy perc,
    ahogy hangod átölel féltőn
    és bűvkörébe zár-

    szépen elmorzsolódnak a fények,
    mint egy bolondos ecsetvonás,
    és csak képzelem,hogy találkozunk
    egy pillantásban...

    Arcomra ha felhő száll,
    nem riaszt a sötétség:
    halk léptű szellő jár
    hol a lelkemben tűz ég,
    mert képzelem,hogy találkozunk
    egy pillantásban...

    Gyere,érj hozzám egyszer,hogy érezd:
    milyen könnyű,ha más szíve fáj!
    Úgy vágyom érezni léted,
    érintésed-mond,a test mire vár?
    Addig is elképzelem,hogy találkozunk
    egy pillantásban!...
     
  3. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Az inas

    Engem még faragni kell,nem csiszolni,
    Látni tanits előbb szépen- szólni
    Aztán csak:s ha lesz miről beszélnem,
    Csillagokat írok az ég tenyerében!
     
  4. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Lugas

    Pázsitos udvart,dús kertet álmodom,
    Ringató árnyat és tomboló fényt;
    Zsenge-zöld ágyások őrzenék lábnyomom
    S kacajgón játszana lombhozó szél.
    Őszülő pillámon nektárként ülne meg
    Zsongszavú vasárnap,a hétfők s az ünnepek.
     
  5. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    A fények a Napban...

    A fények a Napban,a csillagok éjjel,
    A legszebben tündöklő réti virág:
    Arcodat hozza el angyali fénnyel
    És szívembe súgja a szíved dalát!

    Felhőkön táncol,porzik a kedvem
    S csillagokban leli víg tavaszát:
    ha eljövök Tőled,Te töltöd be lelkem
    És súgod szivembe a szíved dalát!

    Langy eső permetez,élteti kertem,
    Házam előtt kivirul a világ:
    Hangod a széllel is énekel bennem
    És szívembe dúdolod szíved dalát!
     
  6. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Nehéz az álom

    Nehéz az álom.A foltok,a színek
    ma embert játszanak,
    Narancsvirágot s Holdat ha
    elbújt már a nap.
    Vidéki udvar kiszáradt,
    bús reggele szánt,
    Barázda méllyül-de végül
    ez a föld magába ránt.

    Nehéz az álom.E bolygó ma
    gyorsabban kering:
    Most hunytam le szemem s íme
    hajnal van megint.
    Két kezem átka a boldog,
    áldott búzaszem-
    Ragyogj örökké,te Élet!
    ...s forrjon az utca odalenn!
     
  7. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Vándordal

    Fut a reményem folyókon által
    Hegyeket,bérceket űz
    Szarvas a lépte,mint a sas,szárnyal
    Fészke jég,jegyese tűz
    Dombokra símul a nyári határ
    Én kicsi csillagom,hazatalálj!
    Kicsi szivem hazavár!...

    Boldog örömben fürdik a holnap
    Mosolya lágy takaró
    Selyme a rétnek,suttogó szónak
    Szépségnek árnyat adó
    Dorombol bennem a régi magány
    Ha szemem tavában megmosdik a lány
    A Nap játszik mozdulatán...

    Messzi vidékek,végtelen tájak
    Hol vándorok vágya zenél
    Űzik az elmét,edzik a lábat
    De végülis mind hazatér
    Mert nincs az a kékség,nincs az a zöld
    Csak ez az édes,szép anyaföld
    Csak ez lehet hű szeretőd!
     
  8. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Nagyon hiányzik!

    A csók íze hiányzik.
    Az érintés bársonya,
    Az öröm szép mámora
    Ahogy kis szívemen hintázik...
    Jaj az nagyon hiányzik!

    A meleg szó hiányzik.
    Sötét pilla rezdülése,
    A test furcsa-vad hevülése
    Ahogy az újj kutatva újra vágyik...
    Jaj az nagyon hiányzik!

    Az áldott fény hiányzik.
    Mélyfekete naplemente,
    Ahogy érző-kérő bőr reszketve
    Símul bőrhöz,mint ki nagyon fázik...
    Jaj az nagyon hiányzik!

    Semmim nincs...és úgy hiányzik
    Megosztani semmiségem,
    s kapni jót,ha nem is kérem,
    Hogy ne kelljen már soha másik...
    Jaj ez de nagyon hiányzik!
     
  9. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Teérted lennék

    Teérted lennék akácos méze
    Szőlőszem bódult,érett esése
    Domboldal nyíló hajnal-világa
    Alkonyi szél csöndben szétszórt imája

    Teérted lennék kagylók zenéje
    Óceán mélyén nyugvók reménye
    Ölelő kórusa a virrasztóknak
    Bánatot űző jó íze a csóknak

    Teérted lennék kastélyok parkja
    Munkás-vasárnap szappandarabja
    Elhagyott emlék pénteki szélben
    Lennék talált tárgy,ha nem jönnek értem

    Teérted lennék hegyek magánya
    Patakok csörgő testvér-vitája
    Harmat a réten,ősz keze fákon
    Csak közelebb Hozzád e szép világon

    Teérted lennék borízű csók is
    Amiben születnek s elvesznek jók is
    Igaz dal lennék nyáréjszakában
    Térdeplő hála hű imádságban

    Teérted lennék minden és semmi
    Hiába lennék,ha nem elég ennyi
    Ami maradtam,amivé válok
    Ha szemedbe nézek,ha előtted állok...
     
  10. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Ha szeretkezem Vele

    Bársonyzöld paplant simítson alánk
    Rég megálmodott, oly'várt éjszakánk!
    Csillagok!
    Függönyként felhőt húzzatok!
    S ne riassz, Hajnal,
    Ha lelkében szunnyadok!
     
  11. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Dögrováson

    Bolyongó csontváz holt,fertőző tengerparton-
    Így toppan elém a gyász,a halott nyár így üzen.
    A Gyötrő: árnyék és fény játsza újra arcom
    Mély árkaiban titkos táncát- újra szűzen,
    Csupasz talpammal taposva mint gyermek
    A bukdácsoló kavicsok halmát- ez, ennyi
    Napom, csörgő jelenem- vissza, ti olcsó kezdetek!
    Hagyj itt! A legtöbb mit most értem tudsz tenni.

    Okádom magamból a mérget mert csontig átitat,
    Megkeseredett a szó is, penészes a kongó áhitat.
    Elbiciklizett az idő: kerekére sár és genny tapadt,
    Lelkem foszlányait hámozza a pedáll,
    S ha a gondolat olykor reccsenve megáll,
    Riadt-véres szemekkel nézi azt, mi belőlem maradt,
    Füstölés után csöppenő méhviaszt.

    Ebcsont beforr, csalánba nem üt- közhely, kárhozat
    Mutatóba marad az igazságnak megbocsájtó áldozat.
    Homérosz! jer mutasd, ki vagyok, mivé lettem?
    Akhileusz haragja csattan ványadt férfitestben,
    Már Odüsszeusz éltető lángja fonnyadt hamu,üszök
    Véremben, ziháló jajszó a magány ha sorsomra készülök,
    S pengét nyaló vörös tajték mindahány.

    Te vak! Te jós! Mindentlátó- engem láss, homályban ülök
    Csontig feketében, majd társként térdedhez szédülök-
    Vacognak így is elmeborult lázban emlékeim között:
    Lepke szemében pattanó ér, tágas palást, kikötözött
    Mélabú és sorstalanság! Hej, játszópajtásaim legyetek
    Félkarú zongoristák, leprások és ti húst lepő legyek!
     
  12. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Munkásjárat

    Még az éj,mint fáradt álom
    Ül a karcsú pesti fákon
    Mikor már a busz rohan velem.

    Lézengők és kósza árnyak
    Alakját nyelik az árnyak,
    Sötét torkuk új napot terem.

    Penge ajkak,vénült ráncok
    Mélyén lapul ősi átok,
    Mozdulatuk egyhangú zene.

    Arcuk éle mint a szikla,
    Ősi szóval beleírva
    Dédapák parancs-üzenete:

    Nehéz kenyér pedig sovány,
    Ezért keserű a dohány,
    De édes lelked minden rezdülete.

    (Becsület és nyugodt álom
    Száll fel minden állomáson
    Hogy elnyelje a város lendülete.)
     
  13. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Valaki voltam

    Itt ég
    bennem, fáj, lüktet
    az enyészetnek kitárt
    óriási ölelés.

    Nem sokáig vagyok már,
    de nem ez bánt: zavar
    testem kiszolgáltatottsága,
    ha már nem én parancsolok
    pózt belé.

    Jaj ti emberek,
    majd ne bámuljatok!
    Hullaszállítók! csak gyorsan,
    nem ember az már!
     
  14. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Hűsítő kérelem

    Hazudtam.
    Közönyt és nekem fájó hideget,
    Vagy csak a semmit, semmi kis szivemet,
    De hazudtam...

    Mert amit tudok,
    Tudod Te is: messzi visz végzetem,
    De minden útról Hozzád érkezem,
    Hozzád jutok.

    Jutalmam féltés,
    Nem több- s amit magamnak
    Szedek csokrot perceiből a napnak
    És az érzés...

    Hogy nem hiába,
    Mert önként adok magamból,
    Jókedvvel, örömmel- szívből, szavakból
    Költs Te is Attilára!

    ajánlás:

    Az idő kevés,
    És mennyit elszórunk belőle!
    Szélbe, fába, dombtetőre
    Üljön a nevetés!
     
  15. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Szép vagy

    Szép vagy nekem.Hajnal és alkony
    gyönge,összemosott tánca érintésed
    álma,vasárnap nyugalmában úszó
    harangszó sóhajod-
    a füst és jaj kúszhatott,loboghatott
    Aeneas terhétől hajló
    árnya után így-
    számára új hazát és holnapot
    már dús kedvvel vetett dombokon
    dicsőségben,méltóságban ágyazott
    elő az anyai szív.

    Máglya gyúlt miatta bár.

    Szép vagy nekem.
    És csak fuldoklik gyűlöletem
    szerelmem hálójában.
     
  16. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Táncház

    Boldog lépésekben ölelkezünk

    Mint tűz körül a jobbágy vasárnapja,
    Magasban olvadó lángok

    Szikrái szöknek a csillagos égig,

    Eleven szavaink kergetőznek
    Vágyaink tarka szallagjait rázva...

    Büszkén emelem fejemet én is

    S döng alattam a tánc üteme,
    Erős vállam,derekam feszül a dalban:

    Mint kiskakas,tombolok,

    Lelkem a körnek íve legyen!
    És tetszik,ha mulatnak rajtam

    Mert a lány arcán a mosoly gyönyörű!
     
  17. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Altató

    Az ablak mögött halványan hajló
    Gyertyafény körül moccan
    Az altatódal (zsoltár ez!) , s az ajtó
    Előtt már az éj foga koccan-
    De odabenn
    Meleg öl vígasza ringatja árnyát
    - Gyermek, aludj hát!
    te sohase gond!- te felhőűző!-
    Mosolyod színt ad, régi nemes
    Kor ráncomon ül már-
    De nézd, fölrázom a dunyhád!
     
  18. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Teliszák

    Büszke leány lép a kúthoz,
    Szeme szökken a fiúhoz,
    Keble duzzad, ajka nyílik,
    Pilla rezzen, visz a sírig...

    Jaj te fiú, meg ne szédülj:
    Örömre vágysz, jajra készülj-
    Meg vagy fogva, meg vagy halva
    Akaratlan vagy akarva...
     
  19. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Anyám könnyei

    Amikor én születtem, Anyának beteg volt a szive:
    Az orvosok azt mondták, meghal-Ő hitte, hogy nem kell félnie;
    A könnyein át mosolygott rám, talán énekelt is nekem...
    Hát így történt, hogy elkezdődött az életem.

    ...És szálltak felettünk az évek, annyira bolond lett a világ-
    Esténként, ha hazatértem, láttam, hogy megint sírt az anyám;
    De a könnyein át is csak mosolygott rám- talán félt, hogy észreveszem,
    Hogy az arcán a ráncok közt ott lapul a félelem.

    Ne sírj Anyám, ne sírj!- Apa szeret még...
    Ne sírj Anyám, ne sírj!- kár a könnyekért:
    A szíved megszakad és ez mit sem ér...
    Vak szél görget rögöt a rög között
    Két lélek hol mélyebbre költözött...

    Húsz éve, húsz hosszú éve:lassan megértem, mit jelent
    Tudni, hogy vár rám egy mosoly, mikor hazaérkezem-
    Most esik...Anya arcát látom Budapest szürke egén,
    S remélem tudta, hogy szeretem, mert ma már csak így az enyém...
     
  20. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Eresszetek!

    Eresszetek ki! Be vagyok zárva
    És fáj, nagyon fáj dalom magánya!
    Kicsorbul tükröm is jeges fényben,
    Holt nyelven pendül védőbeszédem:
    Jaj siratófal zárja előlem a Napot-
    Eresszetek Bölcsek, Ártatlanok!​
     

Megosztás