Ebben az interjúban Mund Katalin a szerzővel beszélget az írás kezdetéről, inspirációkról, kozmológiáról – és arról a belső kényszerről, ami végül könyvvé formál egy gondolatot.
Interjú Uicz Nikolettával
- Hogyan, miért, mikor kezdtél el írással foglalkozni?
Körülbelül két éve úgy hozta az élet, hogy egy
nagyobb környezetváltáson mentem keresztül. A vőlegényem külföldön él és dolgozik, így azóta én is sokat vagyok kint vele. Ez a változás valamit bekapcsolt bennem. Korábban is kacérkodtam a gondolattal, milyen jó érzés lehet könyvet írni, és ezáltal adni valamit a világnak, de akkoriban valahogy nem jutott rá időm. Plátói szerelem maradt. Amióta viszont először leültem írni, egyszerűen nem tudom abbahagyni. Mindig is szerettem a kreatív tevékenységeket, de úgy érzem, az írás az a forma, amin keresztül igazán ki tudom fejezni magam.
- Volt-e, van-e írói példaképed? Kik voltak rád nagy hatással, ha voltak ilyenek?
Nagy kedvenceim közé tartozik Arthur C. Clarke és Isaac Asimov, de sokat olvasok Stephen Kingtől is. Igazából nálam már eleve nyert ügye van minden történetnek, amiben van egy csipet misztikum vagy fantasztikum.
- Honnan jött a Sötétség hajnala c. regény ötlete? Mi inspirált?
Szó szerint épp a cipőmet húztam fel, amikor kipattant a fejemből az alapötlet. Aztán elkezdtem tovább gondolni, és hamar összeállt bennem a történet íve. Nehéz ezt pontosan elmagyarázni, de amikor elkap az ihlet, a dolgok egyszerűen csak megjelennek bennem.
- Miért volt érdekes számodra ez a téma? Mi foglalkoztatott leginkább, amit mindenképp szerettél volna megírni?
Szívügyem a tudomány és a filozófia összekapcsolása. Valamiért ez a kettő bennem mindig úgy élt, mint ugyanannak az érmének a két oldala. A „nagy egész” szerintem rendkívül összetett kérdés: mi mozgatja a világot a háttérben, mi a valóság természete, és mi rejlik azon túl, amit közvetlenül érzékelünk. A könyv végén pedig szerettem volna megosztani az olvasókkal a saját kis kozmológiai hipotézisemet is.
- A regényben több kozmológiai témát érintesz. Sokat foglalkozol ilyesmikkel? Fizika, csillagászat kérdései? Vagy csak a regény kedvéért néztél bele ezekbe a témákba?
Ebben az a vicces, hogy a középiskolában vért izzadtam a fizika- és matematikaórákon, és akkoriban különösebben nem is mozgatott meg egyik sem. A csillagászatot mindig izgalmasnak találtam, de az, hogy én egyszer még a kvantumfizika iránt is lelkesedni fogok, teljesen irreálisnak tűnt. Aztán néhány éve a kezembe akadt egy könyv a témáról, és akkor döbbentem rá, mennyire érdekes és bizonyos értelemben mennyire logikus is ez az egész. Onnantól kezdve egyre mélyebben beleástam magam.
- Jelenleg mivel foglalkozol? Tanulsz még vagy dolgozol valahol? Kapcsolódik a munkád vagy a tanulmányaid ezekhez a témákhoz?
Rendkívül hétköznapi munkám van: vámügyintézőként dolgozom. Sokat írok munka előtt vagy után, sokszor szinte minden nap. Számomra ez kikapcsolódás, feltöltődés, és egyben belső szükséglet is. Hosszú távon nagyon örülnék annak, ha egyszer az írás lehetne a főállásom.
- Ki a célközönséged szerinted ennél a regénynél?
Úgy érzem ez a történet nem korhoz vagy nemhez kötött. Azokhoz szólhat igazán, akiket vonz, hogy mi lehet az érzékelésünk határain túl, és akiket érdekelnek a tudomány és a filozófia határterületei. Bízom benne, hogy számukra maradandó élményt tud nyújtani ez a történet.
qubit.hu
