S.O.S! SEGÍTSÉG!!! Egy vidéki nagyközség igazgatójaként és szakértőként eddig bíztam benne, hogy a saját tantestületemet tojáshéjon táncolva, de talán kellőképpen tudom motiválni a minősítésekre. Áprilisban 5-ből 5 kollégám jelentkezett a 2016 évi minősítésre. 1 fő augusztusban álláshelyet változtatott, azóta is azt gondolom, hogy a portfólióírás megúszásának reményében, amit nem is nagyon sajnáltam...

DE: az őszi szünetről visszatérve, a kiváló testnevelő szakos kollégámat faggatva kiderült számomra, hogy elege van, eddig még semmit nem írt, és -nem állította, hogy ez végleges, de a beszélgetésünkből ítélve - NAGY VALÓSZÍNŰSÉGGEL
nem is lesz hajlandó feltölteni a portfólióját. Talán már ideje sem lesz a munkára... A beszélgetésünk során jelezte számomra, hogy ez neki megalázó, és különben is: kérdezzenek meg bárkit a munkájáról, ő nem ír le semmit... Hihetetlenül jó szakember, de a számítógéphez és az íráshoz/"öneladáshoz" (???) nem ért, "CSAK" tanít-edz-önszorgalomból és a lelkesedésétől fűtötten hétvégi meccsekre jár/járt... eddig. A mai tantestületi értekezleten láttam rajta, hogy megtört, köszöni szépen, de nem kér ebből..., és szenved. Folyamatosan mondom a kollégáimnak, így Neki is - aki 5 gyereket nevel-, hogy az én kezemben már nincs olyan eszköz, amellyel a munkájukat megbecsülhetném, így ne hagyják az államnál azt az évi 180- 200 000 Ft nettót. Tudom, hogy pedagógus-körökben nem ildomos a pénzről beszélni, de szerintem 2013 óta ez egy más világ... Úgy látom, hogy Őt már ez sem hatja meg -... ÚJRA S.O.S!!!
Nem akarok egy kiváló pedagógust elveszíteni! Akár néhány év múlva sem! Segítség!!! MIT TEGYEK/TEHETEK MÉG???




