- Asszonyom, mit csinál itt?
- Nem látja? Szülök.
- Itt? Az utcán? A földön?
- Nekem ez a szülőföldem.
- Nem tudott volna várni? Bemenni egy kórházba, mint a többi rendes magyar nő?
- Nem volt erre idő. Meghallgattam Orbán Viktor miniszterelnök úr évértékelő beszédét, és annyira megragadott a hétpontos családvédelmi akcióterv, hogy úgy éreztem, azonnal cselekednem kell.
- Ő mondta magának, hogy szüljön az utcán?
- Ezt így konkrétan nem mondta, csak azt, hogyha negyven éves koromig férjhez megyek és szülök négy gyereket, akkor életem végéig nem kell adót fizetnem.
- Most látom csak, hogy egy nagy monokli van a szeme alatt. Meg a karja is teli van kék-zöld foltokkal.
- Nem monoklik azok, hanem fagyásnyomok. Hideg van a házunkban, mert nem tudunk fűteni. De annak nagyon örülök, hogy életem végéig nem kell adót fizetnem, és ha veszek egy hétszemélyes új autót, Orbán úr hozzátesz két és félmilliót.
- Azért ez furcsa. Szülés közben egy könyvet tart a kezében. Maga könyvvel a kezében szül?
- Igen. Orbán Viktor miniszterelnök úr, aki nem csak nekem, de minden magyar nőnek a példaképe, korábban azt is mondta, hogy „a gyermekvállalás a legszemélyesebb, de a közösségnek fontos ügy, és hogy a kormánynak az a dolga, hogy ha a nők gyermeket szeretnének vállalni, és el akarják mondani erről az álláspontjukat, akkor azt meghallgassa, megértse.”.
- De miért kell a könyv?
- Kézikönyv. Valamikor tudtam szülni, de mára elfelejtettem. Volt idő, amikor álmomból felverve is ment a szülés, mint a karikacsapás, de manapság hiába töröm a fejem, nem jövök rá, hogyan kell. Próbáltam többször is, de nem ment. Ezért szereztem be ezt a hasznos kis kézikönyvet. „Hogyan szüljünk bevándorló gyerek helyett magyar gyereket?” Írta dr. Orbán Viktor. Ebben a könyvben minden benne van.
- Hölgyem, a munkahelyén mit szólnak ehhez? Tudják, egyáltalán, hogy Ön terhes?
- Nem vagyok terhes. Soha nem is voltam.
- Már bocsánat, hogy az intim szférájába hatolok, de ha Ön nem terhes, akkor hogyan tud szülni?
- Unortodox módon. Ki mondta, hogy nekünk, magyaroknak ugyanazt az utat kell választanunk, amin mások is járnak?
- És van már elképzelése arról, hogy miből fogja felnevelni a gyereket? Etetni, ruházni, iskoláztatni?
- Ott még nem tartok a könyvben. Megnéztem a tartalomjegyzéket, ez a rész a vége felé van valahol.
- És szabad kérdeznem, hogy hívják majd a gyereket?
- Melyik gyereket?
- Hát, amelyik épp most van születőben.
- Nem egy gyerekről van szó.
- Hölgyem, Ön egyszerre több gyereket szül? Itt az utcán, könyvvel a kezében?
- Igen. Orbán Viktor miniszterelnök úr, aki nekünk, magyar nőknek a példaképünk, arra gondolt, hogy ne egy gyereket szüljünk, mert azzal semmire sem megy a nemzet, hanem többet. Szerintem igaza van, butaság lenne elaprózni.
- De hát ez kész őrület!
- Én ehhez nem értek. Én csak egy átlagos magyar nő vagyok. Szülök, mint állat, a gondolkodás a férfiak dolga.
Szerző: Föld S. Péter
- Nem látja? Szülök.
- Itt? Az utcán? A földön?
- Nekem ez a szülőföldem.
- Nem tudott volna várni? Bemenni egy kórházba, mint a többi rendes magyar nő?
- Nem volt erre idő. Meghallgattam Orbán Viktor miniszterelnök úr évértékelő beszédét, és annyira megragadott a hétpontos családvédelmi akcióterv, hogy úgy éreztem, azonnal cselekednem kell.
- Ő mondta magának, hogy szüljön az utcán?
- Ezt így konkrétan nem mondta, csak azt, hogyha negyven éves koromig férjhez megyek és szülök négy gyereket, akkor életem végéig nem kell adót fizetnem.
- Most látom csak, hogy egy nagy monokli van a szeme alatt. Meg a karja is teli van kék-zöld foltokkal.
- Nem monoklik azok, hanem fagyásnyomok. Hideg van a házunkban, mert nem tudunk fűteni. De annak nagyon örülök, hogy életem végéig nem kell adót fizetnem, és ha veszek egy hétszemélyes új autót, Orbán úr hozzátesz két és félmilliót.
- Azért ez furcsa. Szülés közben egy könyvet tart a kezében. Maga könyvvel a kezében szül?
- Igen. Orbán Viktor miniszterelnök úr, aki nem csak nekem, de minden magyar nőnek a példaképe, korábban azt is mondta, hogy „a gyermekvállalás a legszemélyesebb, de a közösségnek fontos ügy, és hogy a kormánynak az a dolga, hogy ha a nők gyermeket szeretnének vállalni, és el akarják mondani erről az álláspontjukat, akkor azt meghallgassa, megértse.”.
- De miért kell a könyv?
- Kézikönyv. Valamikor tudtam szülni, de mára elfelejtettem. Volt idő, amikor álmomból felverve is ment a szülés, mint a karikacsapás, de manapság hiába töröm a fejem, nem jövök rá, hogyan kell. Próbáltam többször is, de nem ment. Ezért szereztem be ezt a hasznos kis kézikönyvet. „Hogyan szüljünk bevándorló gyerek helyett magyar gyereket?” Írta dr. Orbán Viktor. Ebben a könyvben minden benne van.
- Hölgyem, a munkahelyén mit szólnak ehhez? Tudják, egyáltalán, hogy Ön terhes?
- Nem vagyok terhes. Soha nem is voltam.
- Már bocsánat, hogy az intim szférájába hatolok, de ha Ön nem terhes, akkor hogyan tud szülni?
- Unortodox módon. Ki mondta, hogy nekünk, magyaroknak ugyanazt az utat kell választanunk, amin mások is járnak?
- És van már elképzelése arról, hogy miből fogja felnevelni a gyereket? Etetni, ruházni, iskoláztatni?
- Ott még nem tartok a könyvben. Megnéztem a tartalomjegyzéket, ez a rész a vége felé van valahol.
- És szabad kérdeznem, hogy hívják majd a gyereket?
- Melyik gyereket?
- Hát, amelyik épp most van születőben.
- Nem egy gyerekről van szó.
- Hölgyem, Ön egyszerre több gyereket szül? Itt az utcán, könyvvel a kezében?
- Igen. Orbán Viktor miniszterelnök úr, aki nekünk, magyar nőknek a példaképünk, arra gondolt, hogy ne egy gyereket szüljünk, mert azzal semmire sem megy a nemzet, hanem többet. Szerintem igaza van, butaság lenne elaprózni.
- De hát ez kész őrület!
- Én ehhez nem értek. Én csak egy átlagos magyar nő vagyok. Szülök, mint állat, a gondolkodás a férfiak dolga.
Szerző: Föld S. Péter