kerersztenyzene, vers, Hit , Biblia
NAPI ÁHÍTAT
<o></o>
"...aki á ISTENNEK SZENTELD SZELLEMI ERŐDET<o></o>
ltal nekem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak" (Gal 6,14).<o></o>
Ha Krisztus keresztjébe igazán belemélyedek, nem lesz belőlem önmagát figyelgető kegyeskedő, akit csak a saját tisztasága érdekel, hanem Jézus Krisztus ügye lesz a fontos és az foglalkoztat majd. Urunk nem volt remete, sem aszkéta, nem különült el a társadalomtól, de belsőleg mindig szabad volt. Közelükben volt, de egy másik világban élt. Annyira benne élt a hétköznapi életben, hogy korának vallásos emberei ezt mondták: nagyevő és borivó ember. De Urunk soha nem engedte, hogy bármi beleavatkozzék Istennek szentelt szellemi erejébe.<o></o>
Meghamisítjuk az odaszentelődést, amikor tudatosan elkülönülünk dolgoktól, hogy szellemi erőnket felraktározzuk és későbbre tartalékoljuk: ez reménytelen dolog. Isten Szent Szelleme sokak bűnét eltörölte, még sincs igazi felszabadulás és teljesség az életükben. A vallásos életnek az a fajtája, amit ma mindenfelé látunk, homlokegyenest más, mint Jézus Krisztus erőteljes szentsége. "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." A világban kell lennünk, de nem vagyunk a világból valók. Nem külsőleg, hanem életünk alapjaiban kell szabadnak lennünk tőle.<o></o>
Ne engedd meg soha semminek, hogy szellemi erőd odaszentelésében feltartóztasson! Az odaszentelés a mi dolgunk. A megszentelés Istené, és nekünk szabadon, de határozottan el kell döntenünk, hogy nem érdekel más, csak ami Istent érdekli. Bonyolult dolgokat old meg, ha feltesszük a kérdést: olyan ügy-e ez, amiben Jézus Krisztus is érdekelve van? Vagy a vele szembenálló szellemiség érdekeit viszi előre?<o></o>
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből<o></o>
<o></o>
<o></o><o></o>
FUNDAMENTUM<o></o>
<o></o>
Talán jobb volna lenni háztetőnek,<o></o>
melyre galambok turbékolva jőnek,<o></o>
<o></o>
tán jobb a sorsa büszke, nagy falaknak,<o></o>
amikre cifra képeket aggatnak.<o></o>
<o></o>
Én mégis, mégis fundamentum lettem,<o></o>
mert mélyreszállni mindig úgy szerettem.<o></o>
<o></o>
Mások terhét hordozni volt a vágyam,<o></o>
de úgy, hogy soha ne lássák a vállam.<o></o>
<o></o>
Itt elrejtőzöm, sorsom szent alázat,<o></o>
s boldog vagyok, mert tarthatom a házat.<o></o>
Jonathán Mester Álma c. könyv rádiós változata - hangjáték sorozat-1.2.3.
NAPI ÁHÍTAT

"...aki á ISTENNEK SZENTELD SZELLEMI ERŐDET<o></o>
ltal nekem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak" (Gal 6,14).<o></o>
Ha Krisztus keresztjébe igazán belemélyedek, nem lesz belőlem önmagát figyelgető kegyeskedő, akit csak a saját tisztasága érdekel, hanem Jézus Krisztus ügye lesz a fontos és az foglalkoztat majd. Urunk nem volt remete, sem aszkéta, nem különült el a társadalomtól, de belsőleg mindig szabad volt. Közelükben volt, de egy másik világban élt. Annyira benne élt a hétköznapi életben, hogy korának vallásos emberei ezt mondták: nagyevő és borivó ember. De Urunk soha nem engedte, hogy bármi beleavatkozzék Istennek szentelt szellemi erejébe.<o></o>
Meghamisítjuk az odaszentelődést, amikor tudatosan elkülönülünk dolgoktól, hogy szellemi erőnket felraktározzuk és későbbre tartalékoljuk: ez reménytelen dolog. Isten Szent Szelleme sokak bűnét eltörölte, még sincs igazi felszabadulás és teljesség az életükben. A vallásos életnek az a fajtája, amit ma mindenfelé látunk, homlokegyenest más, mint Jézus Krisztus erőteljes szentsége. "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." A világban kell lennünk, de nem vagyunk a világból valók. Nem külsőleg, hanem életünk alapjaiban kell szabadnak lennünk tőle.<o></o>
Ne engedd meg soha semminek, hogy szellemi erőd odaszentelésében feltartóztasson! Az odaszentelés a mi dolgunk. A megszentelés Istené, és nekünk szabadon, de határozottan el kell döntenünk, hogy nem érdekel más, csak ami Istent érdekli. Bonyolult dolgokat old meg, ha feltesszük a kérdést: olyan ügy-e ez, amiben Jézus Krisztus is érdekelve van? Vagy a vele szembenálló szellemiség érdekeit viszi előre?<o></o>
<hr align="center" color="red" size="1" width="100%" noshade="noshade">
<o></o>
Varga Gyula<o></o>
FUNDAMENTUM<o></o>
<o></o>
Talán jobb volna lenni háztetőnek,<o></o>
melyre galambok turbékolva jőnek,<o></o>
<o></o>
tán jobb a sorsa büszke, nagy falaknak,<o></o>
amikre cifra képeket aggatnak.<o></o>
<o></o>
Én mégis, mégis fundamentum lettem,<o></o>
mert mélyreszállni mindig úgy szerettem.<o></o>
<o></o>
Mások terhét hordozni volt a vágyam,<o></o>
de úgy, hogy soha ne lássák a vállam.<o></o>
<o></o>
Itt elrejtőzöm, sorsom szent alázat,<o></o>
s boldog vagyok, mert tarthatom a házat.<o></o>


Jonathán Mester Álma c. könyv rádiós változata - hangjáték sorozat-1.2.3.