Kedves Melitta!
Álláspontodat ezidáig nem ismertem Drábikkal kapcsolatban. Én sem tartom kívánatos személyeknek a szélsőséges embereket, bár azt gondolom, hogy az ilyen álláspontokban általában egy nagy csavar van.
Mert szélsőséges állásponton akkor lehet valaki, ha a "fennálló igazsággal" szembe megy. De sokan azonosítják a szélsőségeseket a fasisztoiddal, ami csak - hál Istennek - ritkán igaz.
Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy nekem Drábik személye teljesen indiferens, mert engem ő - mint még nagyon sokan mások - nem érdekel, pusztán a véleményét veszem, vagy nem veszem figyelembe. Ebben az esetben is nem egy szélsőséges személyt volt szándékomban beidézni a videón, hanem egy olyan történetet, amelyet be lehet sorolni annak igazolására, melyet az általad beidézett vitaindító cikk sugall.
Nagyon sok országban vannak szélsőségesnek mondott személyek a parlamentekben, de azért még nem tiltják ki őket. Hiszen azért vannak ott, mert egyrészt beválasztották őket, másrészt vannak, akik a nevezett személyek elképzeléseivel értenek egyet.
Ez részemről nem állásfoglalás, hanem értelmezés. Ha fasisztoid írásra bukkanok, azt el sem olvasom.
Ilyen alapon a canadahun topikjain nagyon sok hozzászólót szélsőségesnek lehetne nyilvánítani, hiszen az a jellemző, hogy az egyik személy homlokegyenest más álláspontot képvisel, mint a másik.
De ettől még nem szabad senkit sem szélsőségesnek nevezni.
A problémát akkor kell felvetni, ha nem meggyőzés, hanem "hülyézés" és "hát nem érted!", meg "ne hazudj!" stb érvekkel, valamint tíz tizenöt felkiáltójellel való ordítozás a fő érv. Te is tudod, hogy az írásban a felkiáltójel kiabálást jelent, a tizenöt felkiáltójel pedig olyan ordítást, melyet elviselni.......de nem ragozom, biztosan érted, mint moderátor.
Ezzel együtt törlöm az inkriminált videót, remélem az alább idézett személy nem kerül tiltólistára.
Petőfi ükunokái is részt vettek a költő hamvainak keresésében
2013. május 6. hétfő |
Engedtessék meg nekem, hogy anyai ágon erdélyi rokonságom ismeretei révén Petőfi segesvári sorsáról írjak. Nagybátyámnak, Simonfy Ákos erdőmérnöknek az édesapja Bem József hadtestének tábori főorvosa volt. Bem tábornok rábízta Petőfit.
1990-ben hazalátogattam felvidéki szülőföldemre, és ennek során, a vonaton a velem szemben ülő magyar férfi látva, hogy budapesti gyorsvonattal érkeztem, megszólított, és beszélgetni kezdett velem a Petőfi Sándor sorsáról hallott rádióhírek alapján. Elkeseredetten mondta, nem érti,
miért kutatjuk Petőfi hamvait Szibériában, amikor köztudott, hogy a segesvári csatában hősi halált halt, és a többi honvéddel együtt tömegsírban nyugszik. Tudtam, hogy Ferenc József édesanyja, Zsófia főhercegnő, aki „az egyetlen férfi” volt a császári családban, nagyon erélyesen irányította a politikát. Petőfi Sándorra nemcsak azért haragudott, mert magyar forradalmár volt, hanem híres: „Akasszátok fel a királyokat!” c. verse miatt is különösen! Ezért kiadatta a parancsot a császári hadsereg vezetésének, hogy Petőfit élve vagy halva, de kerítsék elő. A segesvári csatavesztés után Heydte ezredes, összekötő császári tiszt, lóháton végig kutatta a csatateret, de Petőfi holttestét nem találta, csak egy fekete körszakállas, fekete nadrágos civil halottat.
Tehát semmilyen bizonyíték nincs, hogy Petőfi Sándor Segesvárnál hősi halált halt volna.
Megkérdeztem a földimet, hogy
Petőfit azért szereti-e, mert hősi halált halt, vagy inkább azokért a csodálatos verseiért, amelyek a magyar irodalom fejlődésére olyan nagy hatással voltak. Azt válaszolta: „Is-is. Nagy kiábrándulás lenne, és megrázná az egész magyar társadalmat, hogy ha bebizonyosodna, hogy Petőfi nem hősi halált halt, hiszen még az Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg! c. versében kérte, szinte megjósolta hősi halálát. Az a szép ebben, hogy ez így is következett be. Még itt, Szlovákiában is úgy tanultam az iskolában, hogy a magyar forradalom lánglelkű költője a segesvári csatában halt hősi halált.” Megkérdeztem tőle, hogy miért csak Petőfi Sándor hősi halála oly fontos neki, miért nem siratja azt a sokezer férfit, akik önkéntesen vonultak be a honvédség csapataiba, és haltak hősi halált hazájukért. Ezeket nem méltatja olyan lelkesen, mint Petőfi Sándort?
Nagyon szeretem Petőfi verseit, és nagyra becsülöm költőnket, de nem azért, mert Segesváron hősi halált halt volna! Mindnyájan meghalunk egyszer, tehát ebből a szempontból a halál másodlagos ügy.
Az a lényeg, hogy jót hagyunk-e hátra utódainknak! Petőfi Sándor rövid élete ellenére, sok szép versével ajándékozta meg a magyar nemzetet! Ezért szeretjük és becsüljük őt és nem a „hősi haláláért”!…
Petőfi sírjának felkutatása egy ukrán újságírótól indult el, Munkácsról. Egy barátjánál látta Petőfi szibériai sorsáról szóló kivágott újságcikkekből összeállított albumát.
Erről cikke jelent meg a Bajkál-tó melletti orosz újságban. Így derült rá fény az ottaniak kutatása után, hogy a barguzini száműzött rabok temetőjében, a zsidó temető kerítésén kívül kell keresni Petőfi csontjait. A kutatás elindítása Pécsi István
egri újságíró cikkeinek az eredménye és rendkívüli nagy teljesítménye Kéri Edit ny. színművésznőnek, akinek ez hervadhatatlan érdeme, mert hatalmas szakirodalmi kutatást végzett, és csak ezután kezdett hozzá az expedíció pénzügyi hátterének előteremtéséhez is. Ennek során kitartó, fáradhatatlan levelezést folytatott. Soros György és Spéter Erzsébet is visszautasította, Rubik Ernő nem válaszolt a kérésére, hogy a kutatást anyagilag támogassák. Hiába volt sok pénzük, a Petőfi-kutatásra nem voltak hajlandók áldozni. Id. Béres József Kisvárdáról azzal válaszolt, hogy boldogan támogatná ezt az expedíciót, de bármennyire is szeretné, nincs miből. (Kisvárda és Záhony között is végeztem vasúttervezési mérnöki munkát. Ennek során meglátogattam id. Béres Józsefet, mert a kutatási munkája már akkor közismert volt. Elpanaszolta nekem, hogy nemrég a rendőrség a kutató laboratóriumát összetörte. Szerintem ezért nem volt lehetősége a Petőfi-kutatás anyagi támogatására.)
Kéri Edit kutató és szervező munkájának eredménye, hogy végül Morvai Ferenc nagyrédei vállalkozó megadta a szükséges anyagi támogatást. A
kutatóexpedíció 1989. július 13-án 23 főből állt, akik között egy orosz, két amerikai és Budapestről
dr. Kiszely István nemzetközileg elismert antropológus volt a szakértő, valamint
Varga Béla régész, a vajai Vay Ádám Múzeum igazgatója. Az utolsó hónapban jelentkezett a szekszárdi régész,
Szabó Géza, akiről tudni kell, hogy a Tolna Megyei Munkásőrség parancsnokának a fia. A repülőtéren mutatkozott be
Kardos Lajos, aki önként jelentkezett amatőr-rádióadó-vevővel. Elektromérnök, a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumban a Hírközlési Főosztályon főtanácsos volt, és a Horn-kormányban államtitkár lett. Az expedíció olyan különleges körülmények között dolgozott, hogy
egy izgalmas krimi csak gyerekmese ahhoz képest, amit Barguzinban, Ulan-Udeben, Moszkvában és Budapesten a nemzeti érzelmű magyarok vívtak az MSZMP-vel, a magyar titkosszolgálattal, a Magyar Tudományos Akadémiával és a KGB-vel. Fekete Sándor író és más magyar elvtársak megkérték a szovjet KGB-t, hogy figyelje a barguzini kutatást. Mindezek ellenére az
isteni Gondviselés segítségével a későbbiek során a nemzeti érzelmű küldöttek megmentették Petőfi Sándor csontjait az összezúzástól, vagy a titkos helyre történő „visszatemetéstől”. Petőfi Sándor sírjának feltárásáért szervezett előkészítő munkát
Kéri Edit a történelemtudományi okiratok beszerzésével, a régi események iratainak felkutatásával és a Népszava kulturrovatában tízrészes sorozatával indította meg. Az akkori kulturrovatvezető
Kiss Dénes költő volt. Az ő közreműködése jelentős tovagyűrűző hatást váltott ki, mert Kéri Edit cikkéből fontos részeket a moszkvai szakszervezeti társlap,
a Trud is átvett, és ezt a Moszkvában élő
Jurij Vinokur is olvasta, aki zsidó származású volt, Barguzinban született. Azonnal megkereste levélben a „Nepsava”-át, és az expedíció előkészítése során a négytagú csapattal, áprilisban együtt utazott Barguzinba. Ugyanis Vinokur bácsi elmesélte, hogy a nagyapjával gyakran ellátogattak a barguzini zsidó temetőbe, és a nagyapa hívta fel az unokája figyelmét arra, hogy a zsidó temető kerítésén kívül
egy száműzött magyar, Alexandr Petrovics sírja van. Amikor az expedíció júliusban már teljes létszámmal megjelent Barguzinban, hozzáláttak Petőfi sírjának feltárásához.
Kéri Edit megállt Petőfi feltételezett sírja felett, ahol áprilisban leszúrt egy botot oda, ahol Vinokur bácsi mutatta, és figyelte, hogy a kutatócsoport miért keresi jóval arrébb Petőfi sírját.
Ekkor kezdte gyanítani, hogy a máshol történő sírkeresés, amit
Kardos Lajos és Szabó Géza irányítottak, tudatos elterelő akció volt! Kéri Edit botja mellett egy másik sírásó csoport végezte az ásást, és a bottól másfél méterre találták meg a keresett csontvázat. A Petőfi Sándornak vélt csontokat
1989. július 17-én emelték ki a száműzött rabok temetőjében, és ez majdnem teljesen egyezett a Vinokur bácsi által megmutatott sírhellyel.
Dr. Kiszely István antropológusunk bizonyította be egyértelműen, hogy a koponya és a csontok méretei egyeznek az ismert testi jegyekkel és adatokkal, tehát ez Petőfi Sándoré. Petőfi Sándor C-vitamin hiányban, skorbutban halt meg, amelyre a koponyája vizsgálata során, a szájpadlásából derült erre fény. Kéri Edit rádiós úton azonnal örömhírt akart közölni Budapesttel.
Kardos Lajos rádiós munkatársuk elszabotálta a hír továbbítását, arra hivatkozott, hogy a készüléke elromlott. Ez volt a második gyanú, hogy
az expedícióba be vannak építve a titkosszolgálat emberei. A második napon
Kéri Edit - mert megunta rádiósuk műszerének hirtelen elromlását – zsebpénzével és egy orosz szótárral, titokban elgyalogolt a helyi burját postára és feladott
egy száz szavas hírt Budapestre, a Népszavának. A magyar szöveget is cirill betűkkel kellett leírnia. Egy évig tanult oroszul is a Színművészeti Akadémián, tehát a szovjet posta nyomtatványán a szöveget le tudta írni. Moszkvában a szovjet főpostán a külföldre menő táviratokat átírják latin betűkkel, de a szöveget angol fonetika szerint továbbították. Budapesten a Népszava szerkesztőségében egy bizottság tudta csak kisilabizálni az angol jellegű írásból a magyar szöveget, de
ha Kéri Edittől érkezik egy hír, akkor már sejtették, hogy miről lesz szó. Nagy jelentőségű volt az a hír:
fekete, őszes hajtincs is van! („Petőfi: Hajam őszbe vegyül már…”) A Népszava két nap múlva megjelentette Kéri Edit hírét és
ezt a szovjet Tass is leközölte. Ezt Kardos Lajos is megtudta, és csak ekkor volt hajlandó ő is leadni a barguzini hírt. A Népszava cikke alaposan felkavarta a magyar társadalmat Petőfi megtalálása ellen és mellette.
A harmadik gyanúra Szabó Géza szekszárdi régész
adott okot, amikor a sírban talált Petőfi hajat elrejtette, és azt hazudta, hogy ez nem Petőfi haja, hanem egy fa hajszálgyökere.
A csontokat azonban nem lehetett Magyarországra hazahozni. A KGB utasítására egy ládába csomagolva be kellett vinni a Burját Autonóm Terület fővárosába, a 300 km távolságban fekvő Ulan-Udeba, és ott a KGB által ellenőrzött terembe zárták be. Innen került Moszkvába, ahol a
Kremlben őrizték. Budapestről az MSZMP és a Magyar Tudományos Akadémia félév múlva a csontok vizsgálatára Bizottságot küldött ki Moszkvába............
http://www.szatmari-monitor.ro/2013...s-reszt-vettek-a-kolto-hamvainak-kereseseben/
http://www.szatmari-monitor.ro/2013...s-reszt-vettek-a-kolto-hamvainak-kereseseben/
