Sci-fi világa

1976-ban Farrah Fawcett és Jenny Agutter szerepeltek a Logan futása című sci-fi klasszikusban,

A második évezred elejére már annyi ember élt a Földön, hogy az éhínség katasztrófája fenyegetett. Valamit tenni kell. Valakik úgy határoztak tehát, hogy meg kell szabadulni a feleslegesség vált, idős egyedektől, mindazoktól, akik betöltötték 21. életévüket. A rendszer megbízhatóan, kifogástalanul működött. Minden újszülött jobb tenyerébe egy különleges kristályt ültettek be. A felnőttek, azaz a 14 éven felüliek kristályvirága karmazsinszínben villogott, s akié feketére váltott, annak jelentkeznie kellett az álomboltban… Voltak lázadók is, akiknek nem akaródzott elfogadni az álmot, vagy a halált, de nem menekülhettek messzire, mert az álomrendőrök, az ÁR legényei a nyomukba eredetek, és megöltek mindenkit, aki önként nem fogadta el az álmot. Logan egyike volt az ÁR legügyesebb, leggyorsabb és legmegbízhatóbb alkalmazottainak. Csakhogy egyszer az ő tenyerében is feketén kezdett villogni a beültetett kristályvirág…

setni írta:

1976-ban Farrah Fawcett és Jenny Agutter szerepeltek a Logan futása című sci-fi klasszikusban,
Csatolás megtekintése 2043535
Csatolás megtekintése 2043536A második évezred elejére már annyi ember élt a Földön, hogy az éhínség katasztrófája fenyegetett. Valamit tenni kell. Valakik úgy határoztak tehát, hogy meg kell szabadulni a feleslegesség vált, idős egyedektől, mindazoktól, akik betöltötték 21. életévüket. A rendszer megbízhatóan, kifogástalanul működött. Minden újszülött jobb tenyerébe egy különleges kristályt ültettek be. A felnőttek, azaz a 14 éven felüliek kristályvirága karmazsinszínben villogott, s akié feketére váltott, annak jelentkeznie kellett az álomboltban… Voltak lázadók is, akiknek nem akaródzott elfogadni az álmot, vagy a halált, de nem menekülhettek messzire, mert az álomrendőrök, az ÁR legényei a nyomukba eredetek, és megöltek mindenkit, aki önként nem fogadta el az álmot. Logan egyike volt az ÁR legügyesebb, leggyorsabb és legmegbízhatóbb alkalmazottainak. Csakhogy egyszer az ő tenyerében is feketén kezdett villogni a beültetett kristályvirág…

Kattints a kibontásához...

A "Logán futása" tetszett. Ugyan nem tudott a Csillagok háborújával
konkurálni, de érdekes volt a témája és remek színészek játszottak benne.

Kedvenc Sci-fi paródiáma pár fillérből készült
Sötét csillag a filozofáló bombával.

A retró sci-fi regények kedvelőinek!
Robert Heinlein: Őrjárat a világűrben
"A regény 2075-ben játszódik és egy csapat újonc felvételét, valamint kiképzését követi végig az „Őrjárat” nevű elit szervezetbe, amely fő feladata a világ nukleáris arzenáljának felügyelete és a csapásmérő fegyverzet által a béke fenntartása. A regény a technika bemutatása mellett ábrázolja a kadétok jellemfejlődését és a nehézségek által a fiatal személyiségük férfivá válását." (Wikipédia)
A regény kellően tudományos, űrhajók és űrállomások szerepelnek benne és a súlytalanság jelenségével is találkozunk, - utóbbi akkor még gyakorlatilag nem vonult a köztudatba, hiszen a regény írásának idejében még nem létezett az űrutazás. És kellően fantasztikus is, kiképzésük után a Vénuszon kell "rendet tenniük" a földi űrhajósok és a vénuszi értelmes lények között. A fegyverekkel a békére ügyelő szervezet tagjai, mind amerikaiak... Amiért magyarul ez a regény mégis megjelenthette 1953-ban, annak egyszerű az oka, - a kiadás helye Újvidék.
A könyv ugyan ritkának számít, de az interneten keresgélve fel szokott bukkani eladó példány belőle.

Egy jelenet Fritz Lang 1924-es fantasy eposzából, DIE NIBELUNGEN: SIEGFRIED.

Aranyos Béla: A lélekgép
"A nikkelburkolatú űrjajóállomás teljes üzemmel dolgozott. A gravitációs torpedóliftek villámtempóval rohantak az ezredik emlet felé, ahol a tetőterszok kezdődtek. Óriási sebességüket az igábahajtott nehézkedési energiának a ki- és beiktatható gravitációs üzemüknek köszönhették. Nem utolós sorban annak, hogy a köralakú üvegből készült liftházak tökélets vacum alatt állottak, ami a gyorsaságukat harminc százalékkal növelte. Hiszen nem volt levegőellenállás."
A regény e sorokkal kezdődik, amit azért idéztem, mert első olvasásra egy tipikus 1960-as évekbeli sci-finek tűnik, - de a kiadás éve sokkal korábbi 1943! Ebben az időszakban Magyarországon, magyar szerzőtől ennyire modern tudományos-fantasztikus írás elvétve akadt. A regény cselekménye 2839-ben egy olyan világban játszódik, ahol a Föld országai egyetlen világközösségbe tömörültek és a lélekgépnek köszönhetően az emberekből kiölték a negatív tulajdonságokat. A bolygóközi űrutazás mindennapos. A világűrből menetrendszerűen érkező űrhajók közül, a Marsról visszajövő technikai hiba folytán elkerüli a Földet és eltűnik a világűrben. Az asztronauta barátnője előszőr kétségbe esik, - de a lélekgép "jótékony" hatása után hamar megbékél és nemsokára férjhez megy... Nem akarom tovább spoilerezni a történetet, - de sejthető, hogy a lélekgép nevű technikai találmány nem bizonyult jó ötletnek és nincs is szüksége rá az emberiségnek.
Ez a "Rubleczky-féle" kiadás meglehetősen ritkának számít, az OSzK állományában sem szerepel. De egy évvel később, - 1944-ben - a szerző "Az édes háromszög" című novelláskötetében kissé átdolgozva ismét kiadásra került, utóbbi kötet antikváriumokból már könnyen beszerezhető.

(F.I.O.K.)

Mi vagyunk a Borg az ellenállás hasztalan.

Érdekesség.
Simon István: Bugyi Sándor kóborgása égen, fődön, szárazon, vizen, pincébe, padláson, pokolba, meg egyéb tisztessíges hejjeken
Bugyi Sándor debreceni "talyigás" humoros történeteinek nyolcadik kötetében megjelenik a népies tudományos-fantasztikum. A lazán egymáshoz fűzött történetek egyikében a főhős egy repülőgép részeg pilótájának köszönhetően előbb a Marsra kirándul, majd onnan a Jupiterre. Kisebb kalandokba keveredik mindkét lakott bolygó értelmes idegen lényeivel.
A könyv ritkának számít, de beszerezhető. Az általam ismert valamennyi sci-fi bibliográfiából kimaradt és a műfaja a "népies ponyvakiadású tudományos-fantasztikus regény" is talán a legkevésbé ismert műfaj a Magyarországon.

(F.i.o.k)

setni írta:

Volt egyszer egy Galaktika Baráti Kör.
Csatolás megtekintése 2033884
Csatolás megtekintése 2033885
Mennyi jó könyv jelent meg...

Kattints a kibontásához...

Igen, én is tag voltam. Ez a kötet volt ott a legjobb (szerintem):

platanic írta:

Igen, én is tag voltam. Ez a kötet volt ott a legjobb (szerintem): Csatolás megtekintése 2046823

Kattints a kibontásához...

Nekem rengeteg kedvencem volt közülük kettőt emelek ki
1. Átjáró
2. Több mint emberi

setni írta:

Nekem rengeteg kedvencem volt közülük kettőt emelek ki
1. Átjáró
2. Több mint emberi
Csatolás megtekintése 2046824Csatolás megtekintése 2046825

Kattints a kibontásához...

platanic írta:

Igen, én is tag voltam. Ez a kötet volt ott a legjobb (szerintem): Csatolás megtekintése 2046823

Kattints a kibontásához...

az abszolut no.1



és még néhány kedvenc (az általatok említettekkel együtt persze)



de igazából az összeset fel lehetne itt idézni, mert kivétel nélkül színvonalas, igényes kiadásokkal örvendeztettek meg bennünket

BORIS VALLEJO

Larry Elmore

32 éve hunyt el Isaac Asimov!
Asimovot a tudományos-fantasztikus irodalom mesterének ismerik el széles körben. Egyike volt a múlt századi sci-fi három nagy öregjének. A két másik sci-fi klasszikus, akivel együtt Asimov népszerűvé tette a tudományos-fantasztikus irodalmat, Robert A. Heinlein és Arthur C. Clarke!
Legismertebb műve az Alapítvány-trilógia, de hasonlóan jelentős a Galaktikus Birodalom-sorozat és a robottörténetek, amelyeket későbbi írásaiban összekapcsolt az Alapítvány-trilógiával. Asimov a sci-fin kívül krimit és fantasyt is írt.

Vélemények 199 - Galaktika 420 XL

A borítón egy vörös légkörű bolygóra leszálló asztonauta-csoportot láthatunk. Az égitest lehet a Mars is, homokviharban, így vehetjük úgy, hogy a lap a 21. század nagy vágyát jeleníti meg címlapján.

Németh Attila, nosztalgiáról és Az idő urai c. animációs alkotáshoz fűződő viszonyáról ír az első szó jogán. Jómagam még nem láttam a felújított verziót, de elhiszem az irodalmi szerkesztőnek, hogy nem kopott meg a varázst. Az eredetit én magam is felnőtt fejjel néztem meg és azonnal lenyűgözött. Jellemző a filmnézési szokásaimra, hogy képes vagyok elhelyezni a készítés korának kontextusában a technikai megoldásokat, narratívát. Ezért könnyebben bocsátok meg hibákat, felírom „a korban megvalósítható legjobb” címke alá. Azonban ennél az alkotásnál nem volt szükség erre, 21. századi szemmel is nagyszerű sf-ötleteket és szívhez szóló történetet kapunk. Bátran ajánlom a mai fiatal közönségnek is, aki nyitott a sci-fire és szeret elgondolkodni, meghatódni, élvezni fogja.

Az első széljegyzet az ismeretlenül csengő magdaléni őskultúráról szól. Szeretjük abba a tévképzetbe ringatni magunkat, hogy az európai kultúra már „civilizáltan” érkezett, s ehhez nagyban kap az a kép is, amit a történelem tankönyvek sugallnak. Leegyszerűsítve az ott látott képlet: “Volt Afrikában az őskultúra, jött a neandervölgyi ember meg a homo sapiens, aztán lettek a folyammenti kultúrák, majd a görögök és a rómaiak”. Ez azonban cseppet sem igaz. A civilizációnak idő és lépcsőfokok kellettek Európában is, így bizony szembe kell néznünk a talán kellemetlen ténnyel, hogy eleink kannibalizmust folytattak. Azt hiszem a fejlődéstudat fontos, nélküle nem érthetjük meg és nem értékelhetjük 21. századi kultúránkat, így tehát be kell építenünk a tudatunkba ezt az információt is.

Jack Vance Morzsalkodók c. írása véget ér a számban sajnos. Szívesen olvastam volna még tovább, a felvetett koncepció nagyon jó. Főként, mert a történet végén kiderül, hogy a főszereplő, a felesége, de még az ármánykodó nagybácsi is egy-egy megváltott történelmi alak.

Tücsi e havi cikke a kontinensünkön található vulkánokról szól, melyekről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Persze ettől pánikolni sem kell, hiszen nagyon kicsi a közeljövőbeni kitörés esélye, ha pedig bekövetkezik, akkor mi csak az áttételes hatásokat, “a füstöt meg a pernyét” kapjuk. Tehát továbbra is aludjunk nyugodtan, esetleg azt térképezzük fel, hogy ha országot váltanánk, akkor hova költözzünk, ne egy szunnyadó vuklán tőszomszédságába.

Ellen Kushner egy nagyon különleges Holló haláláról ír nekünk. Nem is feltét a szereplő kiléte lényegesen, lehetne egy pék, egy udvarmester, egy hivatalszolga is. A hangsúly három nyugszik, amelyért hiányolni lehet valakit, aki eltávozott, habár szerintem a munkásság, a tudás továbbadása és a szerelem együttese, valamint a rengeteg csodás emlék az, amiért valóban gyászt érzünk valakiért. Nyilván ez nem hatja meg a Halált, de úgy vélem sokkal hosszabb is lehetett volna ez a fausti utazás.

Kis Judit egy májusig futó cirkuszművészeti darabot, a Solis Amort ajánlja figyelmünkbe. A cirkuszi táncművészet megítélése rokonságot mutat a sci-fi múlt századi megítélésével; a fősodor és az azt kedvelők hajlamosak egyfajta piedesztráról, lenézően kezelni, mondván, csak szórakoztat. Egyértelmű, hogy ezek a lehetséges értékítéletek felszínesek és elhamarkodottak. Miként az irodalmi területnél, itt is igaz, hogy ha valaki beül egy ilyen szépen megkomponált darabra, átértékeli a műfajról alkotott képet. Itt az ideje, hogy az akrobataművészet kiemeljük a sátorponyva alól és megérdemelt helyén kezeljük a színpadon, mert a test kultúrájával mesél nekünk, másképp, de legalább annyira megérint minket, mint az írott szót.

A következő széljegyzetben a ködbetakarítás módszeréről olvashatnánk, ha nem sárga alapon fehér betűkre esett volna a választás… Annyi világos, hogy az aszályos, száraz területeken evvel a módszerrel lehet a vízhiányt csökkenteni.

Szűcs László a jól ismert latin szólással játszik el címében, így keletkezik a Deus & machina. Első ránézésre sejthetjük, hogy éteri és gép kerül valamilyen módon az írásban. És így is lesz, de sokkal többről is szól a történet. Kozmikus ok-okozati viszonyokra éppúgy ráébreszt, mint ahogy az emberiség csillagközi terjeszkedésének morális problémáira világít rá. Nem tör pálcát, nem mond végső ítéletet (bár a cselekményt felfoghatjuk ekképp is), mégis bennünk marad kérdés, hogy ha eljutunk addig, hogy a Föld a végóráit éli, s mi egy másik bolygón túlélhetnénk, mire lennénk képesek érteni?

Magyar Tibor most éppen a Megalopolisz c. fimmel játssza el a saját kis fanyalgó táncestjét. Számomra már inkább figyelemfelkeltőek ezek az írások. A szerző össze-vissza fanyalog kritikájának tárgyán, én pedig meg akarom nézni, hogy rácáfolhassak, miért érdemes mégis a figyelemre az alkotást.

Habár Al Sarratonio egy hazánkban kevesebb ismert horror-i legenda, most mégsem rémtörténetet olvashatunk tőle. Az Otthon emlékezete egy nagyon érzelmes és ráébresztő írás. A szerző disztópiájában öregnek lenni szinte bűn, de legalábbis társadalmi megvetettséget hordoz magával. Erre pedig a szinte nyáladzó függő beteggé tevő készülék még rá is erősít. Azonban a végén pozitivista befejezést kapunk, még ha a szociális változásokat sem látjuk, az utolsó bekezdések élénken tanúskodnak róla, hogy ebben a történetben a fiktív jövőben határozott és erős változások történtek.

A Planetary Assault Systems által játszott techno irányvonal annyira nem zenei komfortzónám, így inkább annyit tudok elmondani róla, hogy érzem benne a sci-fi irányt, a különféle jövőre és űrre utaló zörejeket, de nem tudom albumhosszat hallgatni ezt a műfajt. Ettől függetlenül viszont az irányzat kedvelőinek tiszta szívből ajánlom, ha nem annyira rajongó el tudja hallgatni pár szám erejéig, akkor egy technoritmusra dobgó szívű hallgató az egész albumot, sőt fogja diszkográfiát szívesen fogadni.

Németh Lívia Teszt #3241 c. írásának már a címe is személytelenítő, egy kísérlet alanyának rideg megnevezését sejteti. Végül egy mesterséges intelligencia szenvtelen kísérletezését kapjuk egy emberi tudattal. Filozofikus, mégis korunk mentális összezavarodottságával szembesítő írás, nagyon tanulságos és elgondolkodtató.

A következő oldalon a Közel-Kelet napjainkban is szélsőséges időjárásának múltjáról olvashatunk. Geológiailag kicsiny idő alatt (400 év) ötödére esett vissza a térségben a csapadékmennyiség, és ez komoly kulturális kihívásokat jelent. Pár emberöltő alatt teljesenik a klíma, amelyre a városokat tervezik. Ezt csak fokozza a globális éghajlatváltozás, így a térségben élőknek és a döntéshozóknak olyan projekteket kell kitalálni, mely gyorsan változtathatóbbá teszi a városi környezetet.

Gricman Kata most nem művészeti rovattal jelentkezik, hanem egy új várostervezési eljárást mutat ba, mintegy kapcsolódva az előző oldalhoz. Japánban olyan várost építettek, melyben mind életkörülményekben, mind városlogisztikában tesztelhetik a gyártók új ötleteiket. Előbbiek közé tartozik a drón, amely hazakíséri a magányos embereket (látássérültként nagyon hasznosnak tartom). Utóbbiak közé pedig a felszíni közlekedést tehermentesítő logisztikai alagutak, ahol szintén automatizált módon juthatnak el hozzánk a rendelt küldeményekhez. A távol-keleti ország híres arról, hogy nyitott az újdonságokra és szigetország révén törvényszerű, hogykezdenie kell a zsúfolt élettér problémájával. Úgy néz ki, hogy a fegyelmezettség hasznára válik a társadalomnak, a közismerten elfogadó japánok máris százezerszámra jelentkeznek, hogy segítsék a társadalom megújítására tett kísérletet.

Frank Roger a Naptárembert mutatja be nekünk, aki össze-vissza ugrál a napok között. Klasszikus félreértés-helyzetekbe nem kerül, ahhoz túl egyszerű és magányos az élete. Azért az írás végén ott van egy kisebb időparadoxon-csavar, de azt is megoldja a szerző. Viszont az eseménylánc végén nem kapunk sem a történtekre választ, sem arra, hogyan folyik tovább a főszereplő sorsa, szabad gondolkodás enged az olvasónak.

A következő cikkben azzal az elmélettel ismerkedhetünk meg, melyszerint bolygónkon a napfényből nyert energia megszerzéséhez nem a klorofil-alapú fotoszintézist használták először a növényeket. Ezt megelőzően a bíbor színű levelek dominálhattak, amelyek egy másik enzim segítségével dolgozták fel a fényt, s nem termeltek oxigént. Ez nem csak saját élőhelyünk múltjának obb megértésében segít nekünk (habár a taglalt időszak jóval megelőzi az első szárazföldre merészkedő élőlényt is), hanem az exobolygók kutatásának is ad egy újabb (elnézést a poénért) színfoltot.

Az előző hónapban megkezdett szó szerinti kép-regény folytatásában űrhajósunk elébb a Földdel, majd saját űrhajójával is elveszti kapcsolatot. A fokozódó krízis valós csillagközi eseményeken és törvényszerűségeken nyugszik, nincsenek idegenek, vagy tér-idő események. Ettől pedig különösen „mindennapinak” érezzük a cselekményt, még akkor is, ha tudjuk, hogy az ilyen űrszerencsétlenségek előfordulási esélye még azon kevesek esetében is elenyésző, akik űrhajóban kimerészkednek légkörünkből.

A következő oldalon ismét tanújelét látjuk annak, hogy a tudósok a múlthoz nyúlnak, hogy valamelyest fel tudjanak készülni a jövőre. A jégkor utáni felmelegedések növénypopulációra gyakorolt hatásait elemzik törékes DNS-minősítést, hogy megjósolhassák, később talán akciótervek szolgáló kimutatásokat készítek arról, mely növényfajok kialakulásának jelenlegi, gyors felmelegedési korszakunkban. Ez nagyon fontos lehet, nem csak a termőnövények, de a városok életkörülményeit elviselhetőbbé tevő közparkok kialakításánál is. Nézzünk szembe a ténnyel, új világunkban egyre fontosabb lesz a városokban a zöldterületen, különben a rekkenő hőségekben egyre idegesebbek leszünk és az egészségünk is komoly veszélyben fog forogni.

ls ha már szép új világ, Magyar (Fanyalgó) Tibor visszatér, hogy nyújt a Captain America; Brave New World-ről mondja el érzéseit. Nem értem, hogy 6 évvel a Végjáték után miért hiszi mindenki azt, hogy a Marvel ugyanazt a grandiózus dobást akarja ismételni, és miért nem látják meg, hogy több szálon építkezik, egyénekre, sorsokra, jellemekre nem csak főszereplők, de mellékkarakterek terén is. folyamatosan képregényfilmek ezek, nem mindig tudnak platóni filozófiák mentén mozogni. Azzal jön pedig, hogy ki hogy játszik, ki milyen idős, meg effélék pedig… a szokásos „keresem a rosszat” mentalitás, ami a mai kritikai (csak a kritikai?) közéletet jellemzi.

Egy kis széljegyzet segít nekünk tisztán látni, hogy jelenleg mennyi időbe telik az űrhajóknak eljutni a marsra, illetve a Jupiterre, két következő csillagászati célpontunkra.

A hagyományos lapszám zárónovelláját Herczeg Ferenc munkásságából merítette a szerkesztő, a Lozenko c. írásra esett a választás. Egy misztikus szerelem és egy politikai gyilkosság krónikája. A maga egyszerűségében és naivságában kellemes írás.

Az XL laprészt Otis Adelbert Kline A Hold császárnője c. írása teszi ki. A meggondolatlan rakéta becsapódására a holdi lények válaszlövésekkel reagálnak, majd megtörténik az első kapcsolatfelvétel. Égi kísérőnkön is két népet ismerünk meg, s érdekes módon a külalakilag is ellenszenvesebbnek beállított féllel először valamiféle beszélgetésbe bonyolódni. A szerző a szépség és rútság, a magasságok kontrasztját használja. Figyelemre méltó az a pszichikai üzenet is, hogy a csodaszép nőt nála magasabb testőrök veszik körül (tehát az uralkodót szereti a népet, de azért védelemre szorul). E a harciasabbnak kinéző vezér tesztőrei közben jobbak, tehát tekintélyelvű diktatúrát sejtünk országberendezkedésként ebben az esetben. A történet több szálon fut, azokat nagyon jól váltogatja, fenntartja mindegyik színtéren a feszültséget, s nagyon kedvelhetőek a főszereplők. Női karaktert sajnos csak egyet láthatunk, aki a Hold uralkodónőjéből hamar lesz bajba jutott hercegnő. E mellett kicsit sajnáltam, hogy a végén 10 oldal alatt minden a legjobban alakult, nagyon szívesen vettem volna, ha a folytatásos a történet és mégegyszer ennyi izgalmat olvashatok a következő lapszámban.

Ahogy már megszokhattuk, a lap pályaképpel zárul. A Borroughs-epigonság mellett a kísértettörténetek talaján is magabiztosan mozgott a szerző, s magyarul is elismerésre méltó megjelenéssel büszkélkedhet. Persze azért van mit behoznunk még, a kiadási dátumokból azonban úgy látszik, felfedeztetése 2020 utánra tehető, tehát a közlési sorozat remélhetőleg nem fog megszakadni.
(Olasz Sanzee Sándor)

az idei Zsoldos Péter-díjasok!
Legjobb regény kategóriában: Patonai Anikó Ágnes
Legjobb novella kategóriában: Moskát Anita
Legjobb fordításban megjelent mű kategóriában: Sepsi László, valamint Ian Pole, aki idén a közönségdíjat kapta.
Az idei Zsoldos Péter-díjasok (a képen nem szerepel a közönségdíjas Ian Pole, aki nem tudott megjelenni).

Lehullt végre a lepel Yoda mester sokunk által talán nem is ismert fura beszédének titkáról​

Legendák keringenek arról a szinkronizált filmek hívei között, hogy a magyar szinkron milyen világszínvonalú volt a hetvenes-nyolcvanas években. Állítólag például a Schwarzwaldklinik Brinkmann professzora egyenesen irigy volt Bács Ferenc hangjára – bár oké, az nem film, hanem sorozat.
Lehet, hogy tényleg így volt, de ha igen, a huszadik század egyik legsikeresebb mozis univerzumában akkor is nagyon súlyosat hibáztak. Akkorát, hogy én, aki mindig szinkronizált verzióban követtem nyomon ennek az univerzumnak – a cím ismeretében nem meglepő, a Star Wars világának – filmjeit, most úgy írok egy titok lelepleződéséről, hogy eddig a titok létéről sem tudtam.

A Csillagok háborúja Yoda mestere, az apró, zöld Jedi lovag ugyanis az alkotó, George Lucas ideája szerint furán beszél. A Variety azt írja, hogy backwards, vagyis visszafelé, de a CNN csak a so strangely, tehát olyan furcsa kifejezést használja. Ez a csodálatos Star Wars blog elárulja, miről van szó:

Yoda szövege eredeti nyelven: „Away put your weapon. I mean you no harm.”
Magyar szinkronban: „Tedd el a fegyvert! Nem akarlak bántani.”
Regényben: „Eltedd a fegyvert. Én téged nem bánt.”

Kattints a kibontásához...

Vagyis a jedi mester az angol eredetiben rossz szórendet használ, mint kezdő taxishiéna a bulinegyedben. Sajnos azt a magyar szinkronban sajnos „feljavították” hibátlanra, de a regényben ragozási hibákkal jelzik a furcsaságot (a kötetlen magyar szórend miatt másképp nehéz is lett volna).
Tehát most már, hogy tudjuk, mi a titok, meg is fejthetjük a titkot, hogy miért beszél Yoda olyan furán? George Lucas egy hétvégi SW-rendezvényen árulta el a megfejtést: mivel ő volt a filmben a legnagyobb bölcsességeket kimondó szereplő, „valahogy rá kellett vennem az embereket, főleg a tizenéveseket, hogy odafigyeljenek a mondanivalójára”. Márpedig szerinte ennek ez a nyelvi lelemény volt a legjobb eszköze, mondván: „ha normálisan beszélsz, az emberek nem figyelnek rád annyira, ha nehezebben érthető a beszéded, jobban koncentrálnak arra, amit mondasz”.
(Haász János)

Ez itt Markovics Botond science fiction író hírlevele. (kissé rövidítve)

Rögtön az elején egy fontos hír: a következő hírlevél egy novella lesz. Tehát, a május 13-ai hírlevélben jön az Életjáték című sci-fi novellám . Elképzelhető, hogy néhányan már olvastátok, eredetileg 2018-ban jelent meg, a 2050. című antológiában, de sehol máshol nem volt olvasható.

És továbbra is köszönöm, ha terjesztitek a hírlevél létezését, ajánljátok ismerősöknek, internetes sci-fi közösségeknek, mert azért készül, hogy minél több emberhez eljusson.

---

#Helyzetjelentés az új regényről
​

Egy évvel korábban írtam, , hogy kész az új regény első draftja. Még azt is leírtam, hogy idén meg is jelenhet.

Nos, mint közben ráébredtem, inkább csak egy tapogatózás volt, és átgondolva, átolvasva, nagyon sok minden nem működött még benne. Ezért az elmúlt évben a négyötödét teljesen újra is írtam. Szóval, szinte az egészet. , mire megtaláltam a végleges verziót (de csináltam ilyet Az időutazás napjaemnél is), szóval, ez sem ment könnyebben. Ellenben mégis szükség volt erre a korai verzióra, mert kimutatom a kapcsot a végleges történettel és szereplőkkel.

A lényeg. Most már tényleg ELKÉSZÜLT.

Jó, és ha kész van, mikor észlel meg?

A terek szerint a 2026 júniusi Könyvhéten. Igen, ez még több mint egy év. Ennyi a normális átfutási idő, részemről rengeteg szövegszintű javítás van még hátra: helyenként egészen furcsa narráció is előfordul, plusz olyan helyeken járnak a hősök, ami nyomokban sem létezik a valóságban, és ennek nyelvi leírásához új eszközöket kellett használni. Utána következik a kiadói egyeztetés, majd a szerkesztés és korrektúra év elején. A jó hír, hogy közben ősszel el is kezdem a következő könyvet, hogy ne kelljen még egyszer ennyit várni.

És lassan majd már konkrétumok is lesznek a lelkesedésemen túl, pl. regénycím, részletek és hasonlók.

---

#Tavaszi sci-fi könyves-képregényes körkép: új megjelenések, friss bejelentések
​

Nemrég azon tűnődtem, hogy mennyire kevés sci-fi tapasztal meg manapság, de aztán érkeztek az újabb és újabb idei bejelentések, és rájöttem, hogy ha a képregények növekedése, egyre izgalmasabb kínálat is ide veszem, annyira azért nincs ok panaszra. Talán egyedül kicsit több vérbeli sci-fi regény, amizik, de így is egészen izgalmasnak tűnik ez az év sci-fi irodalmi oldalról.

Íme a már megjelent, eddig bejelentett és engem érdeklő regények listája:

John Scalzi: Csak a Hold az égen (regény, Agave)

Már megjelent, hamarosan nekiugrom, mert ilyen agyament koncepciót régen láttam: ugyanis a Hold sajttá változik. Szó szerint. Elég őrültségnek tűnik, viszont a regény komolyan áll hozzá, és azt végig, hogy erre miként reagál a társadalom és az emberek.

Amal El-Mohtar - Max Gladstone: Így veszíted el az időháborút (regény, Kossuth)

Két rivális vív ádáz háborút ügynökség egymással az időben. A regény két ellenlábas ügynök levelezéséből áll, így egyszerre fantáziadús science fiction és egy nem mindennapi, különleges/furcsa szerelem története.

Yume Kitasei: Vándorló csillagok (regény, Agave)

Generációs űrs thriller, világhajó a Phoenix évehajó tizenegy távolodik a Földtől: egy újabb felfedezett bolygó felé tart, mely az emberiség új jövő jelentheti. A fedélzetén nyolcvan fiatal nő tartózkodik, akiket együtt készítettek fel arra a küldetésre, hogy a hajón mesterséges megtermékenyítéssel fogant gyermekeknek adnak életet. Miután azonban egy robbanásnak hárman áldozatul esnek, az egymásba vetett bizalomnak vége szakad.

Attack on Titan 2. kötet (manga, Fumax)

Egy nagyon izgalmas manga a népszerű anime alapján, aminek az első magyar kötetét olvastam, és nagyon várom már, hogy a folytatást is kézbe vegyem. A sztori szerint óriási titánok lepik el a bolygót, az emberiség pedig fallal körülvett városokban próbál túlélni. És ez csak az alapfelütés.



Suzanne Collins: Az aratás hajnala (regény, Agave)

Az első két Az éhezők viadala könyvet nagyon szerettem, a következő kettőt már nem annyira, viszont az 5. kötet (ami szintén egy előzmény) Katniss mentora, Haymitch fiatalkoráról és az 50. Viadalról szól, és remélem, hozzá tud tenni az előző könyvekhez, és kerek történet lesz.

Jön, idén jelenik meg:

Masanume Shirow: Ghost in the Shell (manga, Fumax)

Sosem gondoltam volna, hogy ez a kultikus sci-fi/cyberpunk manga valaha megjelent magyarul, és már majdnem beszereztem az angol kiadást, de szerencsére a bejelentést megelőzni. Még idén érkezik, ha jól tudom, deluxe, keménykötetes kiadásban.

Makoto Yukimura: Planetes (manga, Fumax)

Na, a Planetes t még olyannyira sem gondoltam, hogy valaha is olvasható lesz magyarul, hogy tavaly nyáron megvettem angolul. Közeljövős, űrhajós sci-fi, helyenként drámai, filozofikus epizódokkal, valamikor a második félévben.

John Islington: A sokaság akarata (regény, Agave)

Ez egy frissen bejelentett fantasy regény az Agave kiadótól (a borítója mondjuk elég scifis, és nagyon hangulatos), a szerző elvileg sokat hatott Brandon Sanderson és Patrick Rothfuss, a regény pedig kicsit Az ők viadala és Vörös lázadás-keveréknek így elsőre, de már csak a 800 oldal terjedelmesebb miatt lesz súlyos.



Fazekas Attila - Nemere István: A Nemere-akták (képregény)

Fazekas Attila, a magyar képregény ikonikus alakja, gyerekkorom kedvenc grafikusa újabb életmű gyűjteményes kötettel jelentkezik. Nemere István pedig a magyar science fiction irodalom egyik atyja, aki sajnos idén év elején, 81 évesen elhunyt.

Ebbe a kötetbe áll a Nemere István regényeiből rajzolt Fakas-képregények különleges, nagyalakú formátumban. Olyan szuper, főként sci-fi képregény feldolgozások, mint az Időtörés , A neutron-akció, A Triton-gyilkosságok, a Holtak harca , vagy a Műkincsrablók a kisbolygón ( Űrkalózok fogságában címmel). Már előrendeltem, május 9-én megjelentem.

James SA Corey regény: Az istenek kegyelme (regény, Fumax)

A The Expanse 9. kötete után a James SA Corey álnevű szerzőpáros, Daniel Abraham és Ty Franck új sci-fi trilógiába kezdett (trilógia, mi? A The Expanse is így kezdődött), ami ősszel várható magyarul: az alapötlet szerint az emberiséget egy idegen fajunk igázta le, és a túlélésünk a hasznos. Távoli jövős, űropera lesz, ha nem tévedek, többet nem is akarok róla tudni a megjelenésig.

MR Carey: A Végtelenség kapuja 2. rész - A világok visszhangja(?) (regény, Fumax)

Írtam előző kötetről, hogy 2024 egyik meglepetéskönyve volt jelen, egy okos és ötletes multiverzumos, úgyhogy én nagyon várom a folytatást.

Új Arthur C. Clarke: Randevú a Rámával (Gabo kiadó) kiadás egészen impozáns borítóval. A Rámát szerintem nem kell bemutatni, az idegen hengerűrhajót felfedező űrhajósok története 1972-es megjelenése óta a sci-fi egyik alapműve, és Denis Villeneuve már régóta tervezi a megfilmesítését.

Jonathan Hickman - Nick Dragotta: East of West (képregény, Fumax)

Ez a képregény egyszerűen szinte minden fantasztikus alzsáner egyben, egy alternatív történelmi, disztópikus, posztapokaliptikus-apokaliptikus, sci-fi, fantasy, misztikus western egyveleg. Gyönyörűen megrajzolt, őrült utazás a hét nagy technonemzetre osztott alternatív jövőbeli Amerikában, ahol konzerválódott a vadati életforma, a férfiak pisztolytáskával járnak és hatalmas bajszal, de közben futurisztikus járművek repkednek, a földből meg óriási tornyok nőnek ki, és közben életre kelnek az apokalip isszis.

Rick Remender: Black Science (képregény, Fumax)

Szintén sci-fi képregény, egy család bolyong a párhuzamos univerzumok végeláthatatlan labirintusában. Az ötlet kicsit a Sliders című '90-es évekbeli sci-fi tévésorozatra emlékeztet, de annál inkább őrültebb.

És természetesen idén is folytatódik a tavaly elindult képregény/manga sorozatok,

Bónuszként, mert nem sci-fi, de egyik kedvenc mangám egy vérbeli, izgalmas vikinges történet, The Vinland saga , amit ugyan én angolul gyűjtök egy bőrkötéses deluxe kiadásban, de a Gabo kiadónál szintén magyarul, és nagyon lelkesen ajánlom, az egyik legszebben rajzolt manga. A rajzolója a korábban a fent említett Planetes t író és rajzoló Yukimura.

---

#Könyvheti beszélgetés és dedikálás Szegeden, június 13-án
​

Közeleg a 96. Ünnepi Könyvhét: június 12. és 15. között kerül megrendezésre Budapesten, a Vörösmarty téren és más vidéki városokban is. A könyvmegjelenéseim közötti holtidőkben nem szoktam dedikálni, így a Vörösmarty téren most csak olvasóként leszek kint.

Szegeden viszont, ahol még sosem jártam Könyvhét alatt, hivatalosan is!

Június 13-án, pénteken Szegeden 11 órától a Dugonics téren fogunk beszélgetni Szabó István Zoltánnal (Steve) a science fictionről, majd kora délután, 13 órától dedikálni is fogok.

Szóval, ha arrafelé laktok, vagy arra jártok, gyertek!

(Pontosabb részletekért figyeljétek a Facebook-oldalamat vagy a Könyvhét szegedi hivatalos programját.)

---

#BUSINESS FEST, június 12-én az Infoparkban - kerekasztal beszélgetés Rab Árpáddal Sci-fi és valóság címmel
​

Egy nappal a szegedi esemény előtt a Business Festen Rab Árpáddal beszélgetünk a sci-firől és valóság kapcsolatáról. Szerintem nagyon izgalmas koncepció a futurológust/tudományos kutatót összeültetni a science fiction íróval, ráadásul Árpáddal szerepeltünk már pár éve közös beszélgetésben, én azt nagyon élvezem. (Részletek hamarosan.)

---

#Menő sci-fi ötletek 8. - A jövőbelátók
​

A science fiction jelenléte egy egészen egyedi „jelenség” az irodalmon belül, ugyanis az irodalmi részen túl tele van elképesztő ötletekkel, elméletekkel, futurológiával, amire tudom, más irodalmi zsáner nem igazán képes. Ilyen ötletekről írok ebben a sorozatban.

A jövőbelátók
​

Érdekes, hogy a science fiction irodalom két leghíresebb műve, a Dűne és az Alapítvány is a jövőbelátás köré épül, de egészen más módon, mert míg a Dűnében a fűszer révén kitágított mentális képességként, látomásokból látható meg, az Alapítványban matematikai modellek, statisztikai előrejelzések révén, a pszichohistória jóvoltából.

A jövő ismerete pedig mély filozófiai és etikai kérdéseket is felvet: vajon a jövő előre meghatározott, vagy szabadon alakítható? A jövő ismerete teher vagy lehetőség, és egyáltalán mit jelent a szabad akarat, ha a jövő már ismert? Ha pedig megváltoztatható, annak milyen következményei lehetnek?

Dan Simmons a Hyperion-ciklus ában, illetve annak közvetlen folytatásaiban, az Endymion-ciklusban a jövő egyszerűen már létezik valahol, és azok számára hozzáférhető, akik képesek időn kívül gondolkodni. Ilyen Aenea, a fiatal lány, aki különleges képességgel bír, egyszerűen tudatában van jövőbeli eseményeknek, és szinte természetes nyugalommal mozog a sorsa felé vezető úton. Aenea döntéseit pedig ez a belső tudás irányítja. Nem a „mi fog történni” kérdése fontos, hanem hogyan reagálunk arra, amit már ismerünk.

Philip K. Dick: Különvélemény című novellájában (és az azonos című 2002-es sci-fi moziban) a jövőbelátás technológiája – a Prekognitív rendszer – az állam eszközévé válik a bűnmegelőzés nevében. A történet itt a jövő előre megírt volt kérdőjelezi meg. A főhős, John Anderton saját sorsát próbálja újraírni, egyre személyesebben kell szembenéznie azzal, hogy valóban tudjuk-e jövőnkről.

Ted Chiang: Életed története című kisregényében (és a belőle készült Érkezés című moziban) a jövőbelátás nemcsak tudományos koncepció, hanem mély emberi történet is. A nyelv és az idő természetének újraértelmezése révén a főszereplő képes lesz nem lineárisan/körösen (?) érzékelni az időt és az életét – így nemcsak a jövőt látja, hanem át is éli, és múltbeli emlékként él tovább benne annak minden öröme és fájdalma.

Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége című regényében Henry genetikai rendellenesség miatt akaratlanul ugrál az időben, előre- és visszacsöppenve saját és szerelme, Clare életébe – így részleteket lát a jövőről, ami miatt megváltozott. A könyv tudományos-fantasztikus alapjai nem csupán a téridő elméletekkel játszanak, hanem súlyos emberi kérdéseket vetnek fel: mihez kezdünk azzal a tudással, ami megfoszt a meglepetéstől, de elmélyíti az érzelmi kapcsolatainkat?

setni írta:

Lassan 11 éve hogy meghalt Helényi Tibor grafikus.
68 éves korában elhunyt Helényi Tibor grafikus, a magyar plakátgrafika egyik kiemelkedő alakja - Ő festette a Star Wars-trilógia, a Harmadik típusú találkozások és a Nyolcadik utas: a Halál magyar plakátjait.
Több mint egy évtizedig felelt az IPM címlapjaiért, illetve vizuális megjelenéséért. Ő készítette a Nyolcadik utas: a Halál, a Hegylakó és a Harmadik típusú találkozások plakátjait is.

Helényi Tibor 1946-ban született, 1971-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán, mesterei Ernyei Sándor és Baska József voltak. Helényi 1966 óta fest, 1974-ben az újgenerációs plaktárgrafikusok elitjének számító Papp-csoport meghívta, hogy állítson ki velük, illetve készítse el kiállításuk plakátját. Helényi a hetvenes évek közepén a Perspektíva-csoport tagja. Első önálló kiállítása 1978-ban Barbár geometria címmel nyílik meg, a második 1982-ben Testmás címmel.
Csatolás megtekintése 2035092
Helényi 1977 és 1992 között az Interpress Magazin (IPM) grafikusa és vizuális szerkesztője Kemény Györggyel. Az ő nevéhez köthető számos, azóta ikonikus magazinborító és belső grafika. Helényi ekkoriban, a hetvenes évek végén tér át véglegesen a festészetre, magazinborítóit és filmplaktjai kortársai között egyedülálló módon szinte mind festette. Az IPM megszűnése után leginkább festett, illetve könyvborítókat készített (Stephen King: Cujo; Clive Barker: Korbács; Robin Cook: Agy).

Helényi esztétikájában és tematikjában is vonzódott a sci-fi műfajához: ő készítette a Nyolcadik utas: a Halál, a Harmadik típusú találkozások plakátjait, legutolsó filmes munkája az egyéni magyar filmgrafikák alkonyán készült Robotzsaru-plakát volt, 1988-ban.
Csatolás megtekintése 2035093
(kunszt blog)

Kattints a kibontásához...

Helényinek nagyon nagy volt a művészi szabadsága, persze az is lehet, hogy egyszerűen fogalma nem volt egyik filmről sem, mert ezek a plakátok még csak nem is emlékeztetnek a valódi Csillagok háborúja szereplőire