Sajnos (vagy nem sajnos) én is renitens vagyok, de nem Veled szemben . Minden olyan előírással szemben, ami nem pozitív irányba viszi azt a folyamatot, aminek részese és
felelőse vagyok.
Fölösleges előírásokról beszélni- ez láthatóan nem Rád vonatkozik, és ez nem "pávatánc" feléd, tényleg így gondolom. Amit írsz, teljesen logikus. Amit írsz, a gyerekekkel való közös munka szakszerűen végiggondolt tervezése. Nagyon tetszik, hogy RUGALMAS, csupa nagybetűvel. Ha rugalmas, akkor gyerekközpontú.
Az általam leírt "meghatározás" nem tőlem származik, hanem általános követelmény a tanárokkal szemben (2.2 indikátor). A tanárképzők is ezt tanítják. Aztán intézmény, intézményvezető válogatja, mit kér még a tanmenetben (ami pl. nekem nem tetszik). A régi iskola, aminek tagjai vagyunk, nem írt tematikus tervet, csak tanmenetet, igaz azt részletesebben.
Én még úgy tanultam, hogy az új anyagra és az ismétlésre, gyakorlásra szánt idő aránya fogja első körben megalapozni az éves tervemet, a gyakorló időszakok átcsoportosításával korrigálható az éves tervezés csúszása - e szerint is csinálom. Csinálnám.
Hosszú évek (már idejét sem tudom hány) óta küzdök azért, hogy NE kérjenek szept. elején részletesen (célokkal, feladatokkal, eszközökkel, kompetenciákkal, intézményi specialitásokkal stb.) kidolgozott órákra lebontott tanmenetet, mert az első járványnál dől az egész (kislétszámú osztályoknál az is előfordul, hogy egy hétig csak 1 gyerek jár iskolába a 6-7-ből).
Ez azonban nem fontos - a pipa a fontos. Betartod-e a hierachia előírásait - teljesíted-e a Felettesed (nagy f-fel) utasítását, miszerint pl. szept.7-ére legyen kész a tanmeneted, azaz tanmeneteid. Na jó, kapsz haladékot szept. 30-ig.
Így a saját fejem szerint csinálom egy idő óta, ahogyan nekem jó, ahogyan a gyerekeknek hasznot hajtok vele. Leráztam a kötöttségeket, vállalva a büntetést érte. Kaptam is, kapok is. Mindig újra és újra megsebez (a jutalommegvonás, az írásbeli figyelmeztetés, a "megbízhatatlan" bélyeg, az elkötelezettség megkérdőjelezése - bár kétségtelen az én osztályom jutott el országos versenyre, nálam nincsenek fegyelmezési problémái a helyetteseknek, a gyerekek szeretik az órákat (úgy tűnik engem is).
Dacolok, ez a baj. Senkit nem érdekel, mit érsz el, csak az,
betartod-e a dokumentumok "szentségét" és a hierarchikus utat. Ha nem, rossz tanár vagy.
Tematikus terv írásra nincs időm. Ha azzal tölteném az időt, hogy minden témát mindig kidolgozzak
írásban, rengeteg időt vennék el attól, hogy a gyerekek számára állítsak elő tényleg egyénhez, csoporthoz igazított anyagot. Amikor menet közben derül ki, hogy bár felsősök (és alapoznék a megszerzett tudásra), de még sosem hallottak bizonyos írókról, nem láttak nekik való ifjúsági filmeket, akkor beleteszem az anyagba, és csak én tudom, hogy hogyan súlyozom át a maradék időre a maradék megvalósítandót (bele-belefeszülök olykor, hiszen engem terhel, hogy még fogyaszthatóbbá tegyem a sűrítményt). Arról nem is beszélve, hogy 15 éve is másképp tanítottam, más eszközökkel, 10 éve is, és 5 éve is. Az is lehet, hogy holnap felfigyelek egy új eszközre, lásd tananyagkészítő programok, és ha a gyereknek megkönnyíti "az ismeretszerzés folyamatát" vagy nekem az átadást, akkor azzal dolgozunk tovább.
Szerintem a két típusú tervezés, a Tiéd és az amit én adok le, nem áll távol egymástól. Nem vagyunk egyformák, de úgy tűnik a célunk ugyanaz. Más a személyiségünk, másképp közelítünk meg problémákat, de a végső cél, a minél hatékonyabb oktatás, közös.
Engedtessék meg, hogy más lehess, engedtessék meg, hogy más lehessek.
Az amit a javaslat előír, bocsánat javasol, félek szentség lesz, betartandó, mert a kollégák többsége nem vállalja azt, amit én igen. Inkább aláveti magát, csak ne piszkálják - főleg úgy, hogy látják, mit tehetnek azzal, aki más véleményen van.
(Etikai kódex végső tervezet:
"(32) Ha a pedagógus az intézmény vezetőségének javaslataival, döntéseivel kapcsolatban megfogalmazott véleménye egyet nem értést fejez ki, akkor is elfogadja a megfelelő hatáskörben meghozott és megindokolt döntést, és ennek megfelelően cselekszik.")
Kicsit hosszú lett, bocsánat, de mélyen érint - és sajnos nem látok mást a pedagógusok minősítése, szakmai ellenőrzése folyamatának eredményeként sem, mint dokumentumok, dokumentumok, dokumentumok ....
Domonkos Kati írásának részletét idézném:
"A kreatív ötleteknek nincs helye az iskolában. Igazából próbálkozhat velük, de kevesen, vagy még annyian sem fogják értékelni. Annál inkább a csendet.
Az iskolai oktatás legfontosabb eleme a feleltetés, a dolgozat és az osztályzat. És a tanmenet-napló szentsége.
Kezdi úgy érezni, mintha (már) nem is élő ember lenne, csak egy droid.
A pedagógus várja az időt, amikor végre kiengedik ebből az unalmas, elnyomó intézményből. Lehántja magáról a droid-réteget. Online előadásokat hallgat álmai iskolájáról. Konferenciára megy, ahol a kollégák egymás hibái mellett erősségeiket, értékeiket is észreveszik, sőt támogatják egymást. Blogot ír. Bármit megtesz, csakhogy végre újra élő embernek érezhesse magát."
http://domonkoskati.blogspot.hu/2012/04/carl-rogers-es-pedagogus.html
(ez csak egy költői kérdés volt!)
