Tovább rágódnak Petőfi csontjain

Hatóságokhoz fordult a Budapesti Temetkezési Intézet, amiért jogszerűtlenül temették újra Petőfi Sándor állítólagos maradványait a Fiumei úti temetőben.

Az ÁNTSZ-től kér kivizsgálást a fővárosi temetkezési intézet arról, hogy tartalmazhat-e jogszerűtlenül emberi maradványokat az úgynevezett Petőfi-sírhely.

Titkos temetés

Mint arról az Origo is beszámolt, a Morvai Ferenc vezette Megamorv-bizottság július 17-én vett búcsút a szerintük Barguzinban elhunyt költő földi maradványaitól,

a csontokat azonban hetekkel korábban titokban eltemették a Fiumei úton, egy stróman nevén megvett sírhelyen.

A bizottság korábban kért, de nem kapott hivatalos engedélyt a temetésre, ezért fordultak a trükkös megoldáshoz.

Beton védi

A Megamorv több mint 60 millió forintot költött a gyászszertartást megelőző programokra. A csontokat
többtonnás, megerősített betonszarkofágban helyezték el,
a sírt pedig jeladókkal szerelték fel, hogy a nyugvóhelyet ne lehessen észrevétlenül megbolygatni.

Az emléknapon Morvai Ferenc szónoklatában sztálini módszereket emlegetett az MTA kapcsán, amiért az akadémia máig nem ismeri el a barguzini csontok valódiságát, és csípős megjegyzéseket tett a kormányra is.

Hol sírjai domborulnak
Kérdés, hogy az ÁNTSZ elrendel-e majd exhumálást az ügyben. A hivatal kommunikációs osztálya írásban ígért választ ezzel kapcsolatos érdeklődésünkre.

petofi-sandor-feltetelezett-sirjahoz-a16.jpg
 
Kattints a kibontásához...
Jaszladany
sirion01 írta:
De akár itt a Petőfivel kapcsolatban is , nagyképű nyilatkozatok , de nincs egy normális DNS vizsgálat,
Kattints a kibontásához...

Fentebb idéztem az MTA 1990-es közleményéből, miszerint rendesen megvizsgálták a csontokat, nem csak ők, hanem az orosz tudósok is egymástól függetlenül, és ugyanarra az eredményre jutottak. Ebben én semmilyen nagyképűséget nem érzek.
Sőt, annak ellenére, hogy hadtörténeti szempontból semmiféle alátámasztását nem látták annak, hogy Petőfi Szibériába kerülhetett volna, korrektül megvizsgálták a csontokat.

DNS vizsgálatot akkor azért nem végeztek, mert Magyarországon az első DNS vizsgálatot eleve 1993-ban végezték (A világon először 1987-ben).
Később pedig nyilván azért nem végeztek, mert részben megelégedtek a szakemberekből álló csoport véleményével (szintén lásd fentebb), részben mert Morvaiék Amerikában több DNS vizsgálatot is végeztetettek a csontokon, és mindegyik egyértelműen női csontváznak hozta ki.

Az újabban átírt, Arvisúrával megspékelt magyar őstörténetre pedig semmiféle tudományos bizonyíték nincs. Az MTA tudományos tényekkel foglalkozik, nem szóbeszédekkel és mesékkel.
 
S
Jaszladany írta:
Az újabban átírt, Arvisúrával megspékelt magyar őstörténetre pedig semmiféle tudományos bizonyíték nincs. Az MTA tudományos tényekkel foglalkozik, nem szóbeszédekkel és mesékkel.
Kattints a kibontásához...

„Az Akadémia által elfogadott finnugor származtatás száműzte a kutatók érdeklődési köréből mindazt, ami ellentmondott volna a tannak, és ez az egyoldalúság mind a mai napig uralkodik a magyar őstörténet kutatásában: a régészek szinte csak illusztrációkként szolgálnak a nyelvtudomány tételeihez."

László Gyula

A kettős honfoglalás elmélete pedig 1960- ban lett kidolgozva, tehát korántsem új. Ténylegesen a MTA nem igen veszi figyelembe azokat a régészeti bizonyítékokat,amik nem illenek be az általa kialakított képbe.
 
Jaszladany
sirion01 írta:
A kettős honfoglalás elmélete pedig 1960- ban lett kidolgozva, tehát korántsem új. Ténylegesen a MTA nem igen veszi figyelembe azokat a régészeti bizonyítékokat,amik nem illenek be az általa kialakított képbe.
Kattints a kibontásához...

Én azt látom, hogy akárcsak Morvaiék esetében, az MTA mindig akkor van részrehajlással vádolva, amikor nem hajlandó elfogadni egy önjelölt "kutató" elrugaszkodott elméleteit.
Morvai esetében is inkább Morvaiék azok, akik figyelmen kívül hagyják a történeti, régészeti, tudományos tényeket és vizsgálatokat, és csak azt veszik figyelembe, ami beleillik az elképzelésükbe.

Arra pedig ebben az esetben sincs semmiféle magyarázat, miért lenne az Akadémiának érdeke hamis őstörténethez ragaszkodni, ha az bizonyítottan hamis. Ahogy arra sincs magyarázat, miért ne fogadná el Morvai leletéről, hogy azok Petőfi csontjai, ha azok Petőfi csontjai lennének.
 
H
A király katonái ezerszer többen, Petrovics emberei pedig csekély létszámban voltak. Sokan meghaltak. Amikor a harc elült, a király elrendelte, a petrovicsokat mind-mind egy közös gödörbe kell verni, hogy senki meg ne tudhassa, hol van a sírjuk és abban ki van eltemetve. A katonák mindenkit egy közös sírba húzgállak bele.

Sok napig húzgálták, míg végül mindet belehúzták. Amikor a gödröt temetni kezdték, abban némelyek még éhek. A katonák, mert a legyőzőitekkel hasonszőrűek voltak, a még előket, a sebesülteket a gödörből kihúzgálták és behordták egy cserjésbe. Valaki Petrovicsot is kihúzta a sírból és odébb a fűre fektette. Fektében, ahogy magához lén, körülnézett. Egy hegy magaslott a síkon, és alatta Petrovics élve és holtan eltemetett harcosai.

Hogy aztán Petrovics hová lett, azt senki sem tudja, ám egy vagy két esztendő múltán, titkon elhozták őt Barguzinba és az Annuska Kuznyecovánál kvártélyozták.

Mindezt saját maga sorolta el az Annuskának, aki nekem továbbadta. Petrovics eljárogatott hozzánk Jelkinoba [Jelkino; kis falu Barguzintól három kilométerre. Napjainkban ez a falu már nem létezik, a lakói átköltöztek Sapankovo nevű faluba, amely Barguzmtól kb. öt kilométernyire található.] és Tolsztihinoba. Csak úgy gyalogszerrel Molokovoba [Sepenkovo régi neve] is elsétált, de Agafonovoba [A múlt század derekán lengyel száműzöttek által alapított falu, amely Sepenkovo és Csitkan falvak közti részen épült. Ma ezt a falut csupán ketten lakják, a többiek elvándoroltak Barguzinba és más falvakba.] nem mehetett. Még Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére sem engedték meg, hogy oda mehessen!

Engemet nagyon is ismert, de alig szólt hozzám, mert hozzá képest még leányka voltam (10—15 éves, 1851—1856 közt), ugyan miről beszélgethetett volna velem. Arra mégis igen jól emlékszem, hogy a bátyámmal halászni járt és mesterien tudott varsát fonni. Olyan varsákat készített, hogy az itteni parasztok közül senki sem tudta utánacsinálni. A Barguzin-folyóban kerítőhálóval is halászgatott. A jégen körmös vasakon járt. Cobolyra nem vadászott.

A távoli havasok csúcsai után nem vágyott. Petrovics inkább lakatoskodott. Karliccsal huzamos ideig zárakat és kulcsokat gyártoltak, de bámulatosan értettek az ikonok újrafestéséhez. Olyan festékük volt. hogy mihelyt rákenik, már ragyog is. Istent nemigen hitte, de soha nem szidta, nem káromolta, nem gyalázta. Beszélgetéseiben korlátozta a tilalom. Kifogás esetén azonnal beidézték az őrsre, hogy elbeszélgessenek vele. Onnan mindig szomorúan tért vissza, önmagáról senkinek semmit el nem mondón, de mindnyájan tudták, ó a feltámadott. Hogy az emberek miképpen tudhatták meg, azt nem tudom. de amikor erről ót magát kérdezlek, olyankor csak elmosolyodott és azt mondta. ez mesebeszéd. Utána, akárha rocskából ömölték volna nyakon, hirtelen elkomorodott.

Karlics sem mondott Petrovicsról semmit. Karlics halála után már ő sem élt sokáig. Tán öt esztendőt, ha megért. Meghalt és a Karlics mellett temették el. Az öregek itt a környéken mindenfélét beszéltek róla. Annuska, nyugodjék békében, akkorjában gyakran emlegette, hogy a megboldogult nagyon jó ember volt. Sajnálatos, hogy ennek az embernek, bár sokáig élt közöttünk, mégsem tudja senki rendesen sem a keresztnevét, sem a családi nevét. Olyan idők jártak, nem tehettünk róla. Hanem ezután elmondom maguknak, hogy Petrovics itten sok emberen segített. Ó maga orvosságokat csinált, és azután ingyen szétosztogatta. Mindenféle nyavalya gyógyításához értett és a betegek mindahányan úgy jártak Karlicshoz, meg őhozzá, akár egy doktorhoz. Ezért is emlékszünk rá ezen a vidéken. Ehol a bátyám, aki is őt jól ismerte, és tudta róla, hogy jó ember volt. Meg az egyszerű emberekkel barát módra viselkedett.

Egy másik idős nő szerint családi neve Petrovicsnak: Peterfi volt. Egy Konyevin nevű öreg saját kezével leírta a professzornak: Transzvánban harcolt Petrovics (Transzilvánia?).

Eliaszov, később megtudva Petőfi családi nevét, úgy vélte, ez csak Petőfi lehetett. Elmondta aspiráns társainak, Zorkinnak és Kutyiknak is, valamint 1970-ben Ulan Udéban az ott kutató magyar Lőrincz L. Lászlónak is.

Eliaszov 1975-ben meghalt, de értékes feljegyzései kézirattárba kerültek, s részben már Tyivanyenkoék ösztönzésére kiadták 1984-ben.

Felbukkant még egy nyom: Sosztakovics és Kodjan professzorok megtalálták a csitai levéltárban annak a lengyel rabnak, Wiszniewski (ott Visnyevszkij Felix) nevét, aki miután hazatért a számüzetésből, (1866 után) hírt hozott szibériából Petőfiről.

(Ez a hír hozta annak idején lázba Jókait, aki az ügyben az országgyűléshez fordult, ám ott süket fülekre talált. A Vasárnapi Újság főszerkesztője ekkor Jókai Mór volt, aki egymaga számos lehetséges elképzelésen haladt végig, hogy meglelje a végleges választ. Írásai közül kiemelkedik az 1867-ben közölte a Hon c. lapban Petőfi??? című esszéjét, mely még abban az évben, több ízben is napvilágot látott.)

"De hát igazán meghalt-e Petőfi?, valóban szobrot és síremléket kér-e porainak?, csakugyan ott hallgatja- a négy hárs alatt a bucsújárók zsolozsmáit? Ki látta elesni? Tudomásomra hárman írták le a helyet és körülményeket, ahol és mikben Petőfit legutolszór látta ismerős magyar, mindhárom elbeszélés azon végződött, hogy az üldöző orosz lovasoknak utól kell-e érniük Petőfit. A szemtanú maga megmenekült. Itt aztán csak két esély maradt fenn: vagy megölte őt az üldöző csapat, vagy elfogta. Ha megölték, akkor kétségtelen, hogy ő is azon közös sírban nyugszik, melybe azon balvégzetes csata hősi áldozatait egymásra halmozták. De hátha elfogták? Ez a gondolat sokszor képes elrabolni álmaimat... Hátha elhurcolták orosz fogságra, elvitték 1000 meg 1000 versztnyire távol Szibéria belsejébe... Van-e annak útja-módja-eszköze, hogy életben létét tudathassa?
...Nem érdemli-e meg Petőfi, hogy legalább egyszer kérdést emeljünk iránta, ha egyébért nem, hogy saját lelkünket nyugtassuk meg felőle? Hiszen az angolok Franklin északsarki expedíciója felkutatására milliókat adtak ki. Ilyest kell tennünk nekünk is. Kérdezősködnünk kell először is idehaza; hiszen ha elesett is, valami nyom, emlék, jegyzet tőle csak megmaradt valahol, amelyről rá lehetne ismerni... Ha ez nem vezetne sikerre, Oroszországban kellene kutatni érte s általában magyar foglyokért..."

Ezek tehát az előzmények, de térjünk vissza Pagirjához, és nézzük hogyan zajlottak a további események.

Pagirja kutatásai eredményeivel kapcsolatban az első magyar nyelvű cikk 1985. június 15-én jelent meg Munkácson: „És ha a legenda mégsem legenda?" címmel. A publikált adatok alapján közben a Burját miniszterelnök-helyettes megbízásából 1985-ben 180 szibériai tudós ült össze Irkutszkban a dekabristák ( reformista tiszti mozgalom száműzöttjei) és a lengyel, magyar száműzöttek, köztük "Petrovics Alexander" kutatása végett.

A téma után érdeklődő Pécsi István elutazott Egerből Munkácsra, bővebb tájékoztatásért, majd 1987-ben meghívta Egerbe Pagirját és Tyivanyenkot egy konferenciára.

Balajthy András film-gyártásvezető könyvtárakban kezdett kutatni, és elhatározta, hogy filmet csinál kint, és expedíciót szervez a barguzini temetőbe. Pénzt szerzett, Moszkvában a levéltárban kutatott és eljutott Barguzinba is.

Kéri Edit a rádióban egy Balajthy által felfedezett Görgei-levél hír kapcsán sodort bele a Petőfi ügybe. Eleinte a szibériai verzióban nem hitt, mivel magyar források szerint az oroszok 1949 után nem hurcoltak magukkal hadifoglyokat, de kutatásai közben rábukkant egy orosz emigráns, Herzen egyik írására: ("Oroszország és Európa") melyben azt olvasta, hogy az "Az orosz cárizmus, miután Európában vérbe fojtotta az 1848-as nemzeti felszabadító mozgalmakat, - bírósági tárgyalás és nyomozás nélkül a forradalmárok ezreit (köztük magyarokat) száműzte és szórta szét a hideg Szibériába."
A Népszavában, Kiss Dénes költő, kulturális rovat vezető lehozta kutatásait, 1988 áprilistól 1989 júniusig összesen tíz cikket. Kéri Edit Felkutatta a sírt 1916-ban lefotóztató Svigel (Schwiegel) Ferenc - akinek létezését is tagadták - unokahúgát, Tóth Tibornét, és megkapta nagybátyja 1916-os szibériai fényképét, hátulján katonai adataival.

Mecénást keresve öt milliomosnak írt: Soros Györgynek, Spéter Erzsébetnek, Rubik Ernőnek, Béres doktornak. Ötödikként Morvai Ferencnek. Morvai Ferencnek két nagy cikkben és egy rövid levélben sorolta érveit, amelyet 1988. szeptember 26-án küldött el, és október 1-jén már jött is Morvai Ferenc válasza: vállalja.

Morvai kiment az USA-ba, azonnal szerzett Clevelandban két erre vállalkozó antropológust (Latimert és Simpsont). Decemberben már kiutazott Balajthyval Barguzinba és 1989 januárjában megalakította a Megamorv Petőfi Bizottságot.

A munkára felkérte a nagyhírű "ásató" antropológust, Kiszely Istvánt, régész a vajai múzeumigazgató, Varga Béla lett. Pécsi István és Kéri Edit tagok lettek, továbbá csatlakoztak még kutatók, orvosok, és tolmácsok,. A „katalizátor" szerepet betöltő Balajthyval közben nézeteltérések támadtak, ezért ő önként kivált a társaságból.

Áprilisban elő-expedíció indult Barguzinba. (Szirti László, Kéri Edit, Buzás Mónika, Záhemszky László).

Mindeközben közben rendkívül fontos adat bukkant fel. A Népszava laptársát, a Trudot járatta Jurij Vinokur moszkvai nyugdíjas mérnök, aki 1915-ben született Barguzinban! A Trud átvette Kéri Edit cikkét és ő döbbenten olvasta, hogy Petőfi neve Petrovics volt és valószínűleg Barguzinban nyugszik. Felhívta a Trudot, hogy meg tudja mutatni a sírt, amelyet száműzött nagyapja sokszor mutatott a zsidó temető kerítésére könyökölve.

A vengerszkij Petrovicsról sokat hallott! (Ez összecsengett a zsidó temető kerítéséhez közel lévő helyszínnel! Sok öreg ezt jelölte meg!) Vinokurt magunkkal vitték áprilisban Moszkvából és a 20x10 méteres, elhanyagolt, besüppedt "rabtemetőben" megmutatta a sír helyét. A "zsidó nő ötlete lehet, hogy innen ered", bár az MTa már 1942-ben is női csontváznak ítélte Sasvári Sándor, a Holdvilágárokban Árpád ásatásánál talált férfi csontvázát.

Kéri Edit bottal jelölte meg, és nyáron másfél méterrel arrébb ásták ki azt a bizonyos csontvázat! 1989 július 13-án indult az expedíció a Ferihegyről és 16-án már ástak a barguzini ásatók.

17-én délben kiástak egy "nordikus" (germán), körülbelül 60 éves férfi koponyát. Burajev burját antropológus és Kiszely Michail Küchelbecker száműzött dekabrista tengerésztisztnek azonosította. Szőkés-őszes hajtincsek, 4 darab fog, orra törve volt, térde is, (Küchelbecker tengeri viharban szerezte ezeket a sérüléseket, e miatt szerelték le.) (Magas homlokú, szőke, arsin mérete 172 centiméter, nyakán lutheránus kereszt, az ujjcsontok közt rabláncból készült vasgyűrű.)

Még 17-én hétfőn, délután az 5-ös szelvényben előtűnik egy koponya - koporsó nélkül. Tátott szájú, európai, keskeny, gracilis arcú, baloldalt hatalmas, agyarszerű szemfog,.…tarkója alatt fekete, őszes, göndör hajtinccsel.
..
Salamon Henrik: Petőfi koponyája és rendellenes fogazatának meghatározása.
Fogorvosi Szemle. Az 1923. február 29-i ülés szövege. „...A koponya általában fölfelé szélesedő ...homloka keskeny, magas, domború, előrehajló; szemgödrei nem nagyok, szeme mélyen ülő, az orrtő behorpadt, az arccsontok kiállóak, az arc hosszúkás, keskeny, az álla hegyes és kissé keskenyedő, fogai nagyok, hófehérek... a bal szemfoga erősen kiáll a sorból..."

Balkezességét Latimer állapítja meg az izomtapadások helyéből. Hajtincs fekete és kicsit őszes. Tbc-nyomok a csontokon. Bal lábszárán alul gyerekkori csonthártya-gyulladás nyomai és torziós csontelfordulás. Bal térdkalácsa hiányzik! (az ilyen tulajdonsággal bíró ember nehezen tud hegyre fel menni.) Simpson matematikus is kiszámította a dagerotípia arcelfordulását: 17 fok balra, 2 fok lefelé. Úgy fényképezi le a koponyát: tökéletesen beleillik a fényképbe.

Azt is kiszámítja, hogy az eddig talált 23 közös jel Petőfi testén és csontvázon hány millió csontváz közül lehetséges csak az általános statisztika szerint. ( 8.000.000.000:1) Kiszely megállapítja: "Megtaláltuk Petőfi csontvázát... minden ismérve rajta van. Mindezen eredmények ellenére a hivatalos tudomány, az MTA elzárkózott az ügytől.

Barguzin: érvek-ellenérvek.

Glatz Ferenc akadémikusnak, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének és Hanák Péter akadémikusnak, az MTA (3.) Petôfi Bizottsága elnökének 1996. június 27-én Morvai Ferenchez írott levele a következôket szögeztek le:

„A Magyar Tudományos Akadémia kötelékében működô kutatók már évekkel ezelôtt kifejtették álláspontjukat Petôfi halálának körülményeirôl. Mint Ön elôtt is ismeretes, kizártnak tartották azt a feltételezést, amely Önt és munkatársait kutatásaiban vezették és vezetik... Mivel mi a kutatás szabadságának alapelvét valljuk, nem kívánjuk – és nem is kívánhatjuk – a miénktôl eltérô álláspontok kifejtésének megakadályozását."

Az MTA véleménye:
A Petőfi Szibériában kérdést a magyar Petôfi Társaság már 1941-ben végleges elutasítással lezárta. A barguzini kutatásban résztvevőburját helytörténészek, Eduard Viktorovics Gyomin, valamint Alekszej Vasziljevics Tyivanyenko régész megállapították, hogy a magyar visszaemlékezések (Svigel, Lengyel) adatai minden részletükben valótlanok.

Igaz, hogy nyomára bukkantak egy száműzött Petrovics-nak aki Barguzinban a múlt század második felében élt és került sírba, bár e férfiúnak (az oroszoknál szokásos három elemű) teljes nevére, valamint magyar, honvédtiszt és költô voltára egyetlen egy barguzini emlékezés utal. (Morokova)

A mindvégig elutasító álláspontot képviselô MTA a csontváz hazajuttatásának diplomáciai követelményei miatt kényszerült mégis állásfoglalásra. A szovjet hatóságok ugyanis az engedély kiadásához a magyar voltának bizonyítását követelték, s a vizsgálattal az akkori magyar kormány az MTA-t bízta meg. Így történt, hogy az MTA felállítani kényszerült az MTA (l.) Petôfi Bizottságát, amelynek tagjai és további szakértôk minden ráhatás nélkül, tisztán saját szakmai ismereteik és legjobb tudományos meggyôzôdésük alapján 1991-ben a tudomány által korábban is képviselt elutasító álláspontot erôsítették meg.

Az MTA Természettudományi Szakértő Bizottság összefoglaló jelentése

Az MTA Elnöksége 1989. november 6-án kelt 44/1989. sz. határozatával szakértő bizottságot küldött ki a Barguzinban 1989. július 17-én feltárt- és Petőfi Sándornak vélelmezett csontvázlelet igazságügyi orvosszakértői és antropológiai vizsgálatára.

A bizottság négy tagja 1990. január 6-án a „MEGAMORV Petőfi Bizottság" (Morvai-féle magánbizottság) társaságában Ulan-Udéban megszemlélte a leletet.

Január 8-án MTA és SZUTA igazságügyi orvosszakértőkből, antropológusokból, régészekből, helytörténészekből, levéltárosokból V. P. Alekszejev akadémikus és prof. dr. Harsányi László elnökletével vegyesbizottság alakult, amely január 11-ig tartó vizsgálattal egybekötött ülést tartott Moszkvában. Mindezen jelen voltak a „MEGAMORV Petőfi Bizottság" tagjai is. Az ülésről és az eseményekről videó- és magnetofon felvételek készültek.

Az együttes üléseken a Magyar —Szovjet Vegyesbizottság megvitatta a leletre vonatkozó eddigi és újonnan benyújtott dokumentumokat és a szovjet fél részéről előterjesztett történettudományi adatokat.
Alulírottak csak a csontvázlelet feltárásával és a vizsgálatával kapcsolatos munkálatokban lehetnek illetékesek. A benyújtott előzetes összefoglaló véleményünk, az igazságügyi orvosszakértői gyakorlatban, az antropológiai eljárások körében nemzetközileg elfogadott normák alapján, párhuzamos vizsgálatokon és az összehasonlító anatómiai szabályok alkalmazásán alapul.

1. Jelenleg sem ismeretes egyetlen hiteles dokumentum arra a feltevésre, hogy Petőfi Sándor 1856-ban Szibériában halt meg és Barguzinban temették el. Ilyet a „MEGAMORV Petőfi Bizottság" sem mutatott fel. Az ásatási helyet egy jelenkori szemtanú segítségével jelölték ki. A föltárt 7. sz. csontvázat a „MEGAMORV Petőfi Bizottság" Petőfi Sándor földi maradványainak nyilvánította.

Az azonosság ellen szól: a feltárt 27 sír közül csak a 7. és a 28. csontváz egy sírgödörbe való kettős temetésének ténye; a többi feltárt sír koporsó típusainak időrendjéből következő ellentmondások.
A feltárások dokumentációja (anyagbiztosítása) nem volt kielégítő; a feltárt fejbőr és hajmaradványok sorsa bizonytalan, elpusztult egy tárgyi lelet és apró, textilnek vélt maradványok vizsgálata elmaradt.

2. Az 1989 júliusában feltárt 7. sz. csontváz részeit szakszerűtlenül — párazáróan
— csomagolták, ennélfogva az állaguk jelentősebben romlott. Ennek ellenére a lelet vizsgálatra alkalmas.

3. A feltárás helyéről csupán ezt az egyetlen csontvázleletet emelték ki. A kiásott számos csontváz egyikéből sem biztosítottak kontroll vizsgálatok céljára mintát, így összehasonlító vizsgálatokra nincs mód. A laboratóriumi leletek értékelhetősége ebből eredően korlátozott.

4. A magunkkal hozott csontmintákból az eltemetés idejének vélelméhez szolgál, hogy:
— a szöveti szétesés jelei fénymikroszkóposan nem láthatók;
— felszíni korhadás által előidézett repedések mutathatók ki mind fénymikroszkóposan, mind pásztázó elektronmikroszkópos eljárással;
— a tömött, száraz csontanyag össznitrogéntartalma 4,3 g%;
— a tömött, száraz csontanyag éterrel kivonható összzsírtartalma 300 mg%;
— a középerős, kékes, elmosódó, halvány foltokkal mutatkozó UV fluorescentia,
— a tömött csont Nílus-kékkel való gyengén festődése;
— az emberi fehérjék kimutatását célzó Uhlenhuth- és Ouehterlony-próba negatív volta. Mindezek azt a következtetést engedik meg, hogy a csontvázlelet — hazai kontrollanyaghoz viszonyítva — 40 évnél biztosan régebbi eredetű, de 100 évnél nem régebben eltemetett.

5. A nemre és biológiai korra utaló sajátosságok:
— A csontvázon összesen 59 metrikus és 23 morfológiai jelleget, ebből a koponyán 13 metrikus és 14 morfológiai jelleget vizsgáltunk. Ezekből 45 nőies, 22 indifferens és 15 férfias. A csontváz összes megfigyelt jellege alapján a szexualizáltsági jelző: —0,71, azaz határozottan nő.
— A csigolyatestben a citrát-tartalom 0,92 g súly %, amely (Barguzinból származó kontrollanyag nélkül) a felnőtt életkorú recens csontban a női nemnek megfelelő.
— A csontvázlelet biológiai életkorára (a röntgenfelvételek hiányában) jelenleg csupán annyi állítható, hogy 23 — 25 évnél idősebb, de fiatal életkorú felnőtt leletről van szó.

6. Az agy- és arckoponyán mutatkozó kóros elváltozások részletesebb vizsgálata indokolt. A csontváz koponyán kívüli részein makromorfológiailag bizonyíthatóan érdemleges kóros elváltozás nem volt található.

Összefoglalva, az eddigi vizsgálatok eredménye alapján állítható: a lelet származási — eltemetési ideje, továbbá a csontváz női neme ellene szól, hogy a barguzini 7. sz. csontváz azonosítható volna Petőfi Sándor holttestének maradványával.
Javasoljuk a megkezdett vizsgálatok továbbfolytatását, és ennek keretében a Moszkvában elhatározott és tervbe vett összes vizsgálatok befejezését, valamint a magyar és szovjet Akadémia bizottságai véleményének összegzését.

Megjegyezzük, hogy vizsgálatainkban az alulírottakon kívül az Akadémia Elnöksége által elfogadott konzultánsok köréből többen részt vettek.

Pécs, 1990. március 27.

Az eljáró bizottság nevében*
Dr. Harsányi László egyetemi tanár

* Az eljáró bizottság tagjai voltak: Farkas Gyula egyetemi tanár, Szabó Árpád főigazgató, Dezső Gyula antropológus, Kovács László régész

Komplex vizsgálati eredményeiket a Nem Petôfi! címmel az Akadémiai Kiadónál 1992-ben megjelent tanulmánykötetben a nyilvánosság elé tárták.

Miután a Barguzini felfedezők vitatták ezt az eredményt, Kosáry Domokos, az MTA akkori elnöke még 1991-ben létrehozta az MTA (2.) Petôfi Bizottságát azzal a kizárólagos céllal, hogy amennyiben a M. Petőfi bizottság Petôfi Sándor barguzini tartózkodásának és eltemetésének akárcsak egyetlen hiteles dokumentumát is fel tudná mutatni, vizsgálja felül a kifejtett akadémiai álláspontot.

A M. Petőfi bizottság által 1991-ben ismét Szibériába küldött expedíció új bizonyítékait nem fogadta el az MTA elnöke, így 1992 januárjában befejezettnek ítélte az MTA (2.) Petôfi Bizottságának működését.

Az akció kiindulását jelentô magyarok, Barátosi Lénárth Lajos, Svigel Ferenc és Sándor József visszaemlékezései adatról-adatra valótlannak bizonyultak. (!) Állításaiknak semmiféle valóságmagja nem volt, bár a M. Petőfi bizottság (szakember híján) az írásos források kezelésének minimális ismerete nélkül valóságosnak, legfeljebb a szükség szerint csűrhetô-csavarható módon igaznak fogadta el azokat.

Ezért kereshették a költô sírját a visszaemlékezésekben szereplô módon egyszerűen nem létezett Iliszunszk helyett a magyar által soha nem említett Barguzinban.

A MEGAMORV Petőfi bizottság érvei Iliszunszk kérdésben:

…Pagirja (a munkácsi kutató) úgy döntött, hogy először tisztázza, volt-e vagy van-e Iliszunszk nevű helység. Támpontja csak a Bajkál-tó és a Burját Autonóm Köztársaság volt. Újságíró lévén, írt Ulan-Udéba, a Bajkál című folyóirat szerkesztőségébe. Megkérdezte, létezik-e ilyen nevű város. Nemlegesen válaszoltak. Ám ő makacs volt és újra írt: lehet, hogy most nincs. De nem volt-e régen? Ulan-Udéban úgy gondolták, hogy átadják a levelet egy ottani helytörténésznek, Alekszej Vasziljevics Tyivanyenkónak.

Ő rövidesen kinyomozta, hogy jóllehet most nincs Iliszunszk nevű helység, de hasonló nevű település volt a forradalom előtt. Válaszolt Pahirjának, aki úgy gondolta, ha létezett ilyen nevű város, akkor az sincs kizárva, hogy Petőfi sem esett el, hanem valami módon Szibériába került. Elkezdték közösen a kutatást, aamelyben az oroszlánrészt az ulan-udeiek vállalták magukra. Ők a következő eredményre jutottak: Iliszunszkot nem tudtak kimutatni, de a Bajkál-tó partján, Ulan-Udétól 350 kilométerre ma is létezik Eleszun nevű helység, ami oroszul, eltorzítva, a sajtóban szereplő Iliszunszk."

Az MTA véleménye:

A barguzini Petrovics nem 1856/57-ben halt meg, mint a nem is élt iliszunszki Petôfi, hanem a helybéli visszaemlékezô Morokov testvérpár szerint vitathatatlanul 1859 után, sôt a csontvázat szolgáltató 1989. évi feltárás színhelyét megmutató Jurij Davidovics Vinokur állítása szerint még késôbb. A még kisgyermek Vinokur bácsit ugyanis az 1870-ben Kijevbôl Barguzinba száműzött nagyapja gyakran elvitte az általa tisztelt és barátjának tekintett Petrovics sírjához, aki eszerint csakis 1870 után (!) halhatott meg.

Jurij Davidovics általa mutatott helyen feltárt sírgödörben nemcsak az állítólagos Petôfi (= 7. sz. csontváz), hanem alatta egy 25 év körüli helybéli, mongoloid típusú fiatalember maradványa (= 28. sz. csontváz) is feküdt. Miután a két csontváz eltérô típusa kizárta vérrokon voltukat, s a 7. sz. csontváz nôi maradványnak bizonyult, a közös sírnak az a legvalószínűbb magyarázata, hogy abban eltérô származású házaspár nyugodott.

A MEGAMORV Petőfi bizottság érvei:

"A szovjet bizottság régészének felvetésére, hogy: „Alul a mongol férfi, felül a felesége!", Szabó Géza a (barguzini expedició régésze) azt válaszolta, hogy:

1. Furcsa, hogy a férjet koporsóba fektetik, a feleséget e nélkül teszik a sírba. Ilyen népszokás eddig nem ismert a Szovjetunióban.

2. A szovjet néprajzos kollegáktól érdeklődött, de nem tudtak róla, hogy lett volna Barguzinban olyan európai nő, aki mongolnak volt a felesége.

3. A lelet feltárásakor szövetmaradványokat csak a medence, a nyak és a lábszárak közvetlen közelében találtak, az egymástól távolabbi lábszárak között nem. Ez arra utal, hogy a tetemet nadrágban temették el. A szovjet néprajzos kollégák nadrágos nők temetésére sem tudtak példát mondani a térségben.

4. A megtalált lelet nem szokványos méretei mindenben megegyeznek a költőnek a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött sújtásos atillája alapján amerikaiak által készített számítógépes eredményekkel.

5. A halott életbeni termete kb. 166 cm volt. Ez megegyezik a különböző dokumentumokból számítható értékkel.

6. A halott arc- és koponyajellemzői az amerikai számítógépes feldolgozás alapján egyezést mutatnak a dagerrotípiával és a Petőfi Sándorról ismert jegyekkel.

7. A fogak, különösen a bal felső szemfog teljes egyezést mutat az irodalomból ismert adatokkal. (Jókai Mór olyan jellemzőnek tartotta Petőfi Sándor fogazatát, hogy egy ásatás alkalmával, csupán ennek alapján is megtalálhatónak tartotta tetemét egy tömegsírban. A Pesti Hírlap 1902/4. számában így írja le: „Petőfi felső fogsorában bal felől egy szemfog ferdén előre nőtt, valóságos kis agyarat képezett, ez a kiálló fog nevetésének olyan szatír kifejezést adott." Gyerekkori barátja, dr. Sas István, így ír róla: „Bal szemfoga igen előre állt.")

8. A nyak a Petőfiére is jellemzően, hosszú.

9. Mindkét kéz arányosan fejlett, de az izomtapadási felszínek a bal kéznél erősebbek. (Petőfi balkezes volt.)

10. A combcsont és a sípcsont izomtapadási felszínei erősek. (Petőfi híres gyalogló volt.)

11. A csontváz bal térdkalácsa hiányzott. A térdkalács veleszületett hiányát erősíti, hogy az ezzel többnyire együtt járó torziós csavarodása a sípcsontnak is kimutatható a bal lábon. Ortopéd szakorvosok szerint, ez sík terepen nem, de emelkedőkön megnehezítette a járást. Ezzel kapcsolatban Egressy Ákos írja: bicegni, sántítani kezdett a meredeken. Dienes András ugyanerről így ír: „Tudjuk, hogy amilyen kiváló gyalogló volt sík terepen, annyira rosszul mászta a meredeket, amit bal lábának csontelhajlásával magyaráztak".

Az MTA véleménye:

Az MTA elvárása, hogy egy tudományos közlemény tartalmi és formai követelményeinek megfelelôen bizonyítsa:
Petôfi segesvári megmenekülésének,
Szibériába hurcolásának,
barguzini életének, halálának és eltemetésének,
a barguzini temetôbeli sírhelyének dokumentumait.
Mindezek hiányában még a közvéleménynek is le kellene már számolnia végre az eddigi ködösítéssel.
Miután az MTA (l.) Petôfi Bizottsága a barguzini csontváz vizsgálatára kényszerült, Valerij Pavlovics Alekszejev akadémikus, antropológus professzor, Farkas Gyula antropológus professzor, Alekszandr Petrovics Gromov és Viktor Nyikolajevics Zvjagin igazságügyi orvosszakértô professzorok hagyományos („metrikus") módszerrel, Lengyel Imre orvosprofesszor pedig csontkémiai módszerrel, egymástól függetlenül és nem is azonos módon vizsgálódva arra az egybehangzó eredményre jutott, hogy a barguzini lelet nôi csontváz volt. Véleményük kiegészült Harsányi László igazságügyi orvosszakértô professzor vizsgálati eredményével, miszerint 40–100 éve, vagyis 1890–1950 között temethették el.

E kutatók együttes véleményét kétségbe vonta a MEGAMORV Petőfi bizottság antropológusának, Kiszely Istvánnak a véleménye: Férfi volt, sőt Petőfi!

A MEGAMORV Petőfi bizottság érvei:

Dr. Kiszely István antropológus, a Petőfi-expedíció szakmai vezetője (1989. július): Pénteken vizsgáltuk meg embertanilag Petőfi Sándor csontjait. A koponyához hozzáillesztettük az állkapcsot. Az első pillantásra feltűnik az a bizonyos, sokat emlegetett „farkasfog", ami tulajdonképpen a bal felső szemfog rendellenes növését jelenti.

(1886. Jókai Mór: Életemből. „...Halvány, szikár arca letörölhetetlen dac kifejezését hordta magán mindig, rendbeszedhetetlen sűrű haja felállt az ég felé; orra római szabású volt, de kissé hegyes: szemei bátrak és szögezők, homloka nyílt, ajkai szépek, csak amikor nevetett és nevetése olyan volt, mint egy kínzotté, még a hangja is hozzá - olyankor tűnt ki egy a sorból kiálló hegyes fog felülről, mely valami démoni kifejezést adott arcának...")
Nem kellett az MTA „tudósainak" a kontrollanyag, a talajminta, hiszen akkor nem lehetne kimutatni a „magas", nőkre jellemző citrátszintet, mert a barguzi sóder bizony magas humuszsav-tartalmú és igen kovasavas.

A csontok méreteinél is csak azt vették tekintetbe, amelyik „nőies"
A nőknél a férfiakénál valamivel gyakrabban előforduló sulcus praeauricularist bizonyító erejűnek vették, nem törődve azzal, hogy a medence - ez szakmai körökből jól ismert - soha nem jó, nem határozó a szakemberek szemében.
Az, hogy a külföldi laboratóriumokban kimutatták a csak férfiaknál előforduló Y-kromoszómát, nem vették figyelembe…
Két amerikai kollégám a vázcsontok vizsgálatát végezte el. Az eddig ismert jegyek, a költő egészségi állapotára utaló tények, leírások alapján kétséget kizáróan Petőfit találtuk meg Barguzinban. A nemzetközi normák, előírások betartásával mind a négyen, antropológusok elvégeztük a méréseket a koponyán és a vázcsontokon, az eredményeket jegyzőkönyvben rögzítettük. Patológiai vizsgálatra is sort kerítettünk. A fogmeder állapota és a szájpadlás felső részén észlelhető sipolynyílás alapján megállapítottuk, hogy foggyökérgyulladás kínozta a száműzött költőt. A bal állcsonton olvan foghelyek láthatók, melyek arra utalnak, hogy ezen fogai 2-3 hónappal halála előtt hullottak ki.


Az MTA véleménye:

A hivatalos vizsgálat befejeztével az MTA felkérte az akkori Szovjet Tudományos Akadémiát, hogy a SzuTA moszkvai Régészeti Intézetében ôrzött csontvázat adja ki a burját hatóságok képviselôjének, és szorgalmazza a barguzini sírjába történô tisztességes visszatemetését.

A barguzini csontváz New Yorkba került (1991-2001) Amikor ez kiderült, az MTA (2.) Petôfi Bizottsága az 1991. április 15-én tartott ülésén többek között leszögezte:

Glatz Ferenc, az MTA akkori elnöke a Megamorv Petőfi Bizottsághoz írt, 2001. május 24-én kelt levelében pontosan meghatározta az általa felkért szakemberek feladatát, amely szerint "a tudomány mai állásának megfelelő" szakvéleményt fogalmazzanak meg. A bizottság elnökének Bálint Csanád régészt, az MTA Régészeti Intézetének igazgatóját, tagjainak Raskó István humán DNS-szakértőt, az MTA Szegedi Biológiai Központja DNS-vizsgálatokkal foglalkozó részlegének vezetőjét, Woller János igazságügyi DNS-szakértőt és Susa Éva, igazságügyi antropológust nevezte meg, akik minden vizsgálódás nélkül újfent "lezártnak" minősítették az ügyet.

Nézzük az állásfoglalás "érveit", ami alapján lezártnak tekintik a Petőfi-kérdést.

1. "A grémium megállapította: nincs hiteles történeti adat arra vonatkozóan, hogy Petőfi Sándor eltemetésének a helyét a szibériai Barguzinban kellene keresni".

2. A bizottság szerint "az eltemetett személy sírbeli helyzete valószínűtlenné teszi, hogy a sír felső csontváza férfié lett volna." Ezek szerint "fölé temetéskor" csakis nők jöhetnek számításba, már ahogy ezt a dilettáns mondatot értelmezni lehet, hiszen a bizottság egyetlen tagja sem volt Barguzinban, nem ismeri a körülményeket, az adott helyzetet és a teljes dokumentációt.


4. "A barguzini 7. sír csontmaradványait a hagyományos metrikus-morfológiai vizsgálatokkal több alkalommal, több helyen - több szakember - a feltárókkal ellentétben - nőnek határozta meg." A csontvázat egyetlen egyszer vizsgálta meg 1990 januárjában egyetlen bizottság a sok közül. De ugyancsak "több szakember" azt is dokumentálta metrikus-morfológiai alapon, hogy a csontváz férfié. A feltárók oldaláról. Ezért kellene a DNS-vizsgálat.

1989 augusztusában a Magyar Tudományos Akadémia még tartózkodik a Petőfi témában való állásfoglalástól. 1989. szeptember 21-én az MTA létrehozta az első Petőfi bizottságot, amelynek tagjai többek között Tigyi József biofizikus, Farkas Gyula antropológus és Harsányi László igazságügyi szakértő; az Akadémia akkori főtitkára - Láng István - nyilvánosan szélhámossággal vádolta a Megamorv Petőfi Bizottságot.

1989. október 3l-én Németh Miklós miniszterelnök utasítására az MTA elnöksége határozatot hoz a Petőfi Sándorral kapcsolatos vizsgálatban való akadémiai részvételéről. Ekkor alakult meg az MTA második bizottsága Tigyi József biofizikus, és Ujfalussy József zenekutató vezetésével, tagjai: Harsányi László igazságügyi szakértő, Farkas Gyula antropológus, Szabó Árpád igazságügyi szakértő, Dezső Gyula osztálytitkár, Kovács László régész és Odze György sajtóiroda vezető. Ez a bizottság 1990-ben sajtóközlemény kíséretében beszüntette működését.

Adatok PETŐFI SÁNDOR és a barguzini ALEKSZANDR STYEPANOVICS PETROVICS azonosságának vizsgálatáról..
II. rész

1991. január 4-én az Akadémia létrehozta a moszkvai vizsgálatokat végző harmadik bizottságot, Szabó Árpád igazságügyi szakértő vezetésével, tagjai: Harsányi László, Kovács László, Odze György, Dezső Gyula és Farkas Gyula. 1991. január 9-én az MTA bizottsága deklarálta, hogy öt pontban elvégzi a szükséges vizsgálatokat - ebből tizenkét év alatt mindössze másfelet teljesített.

1990. október 19-én az Akadémia megalakította a negyedik bizottságot, Bökönyi Sándor állatorvos vezetésével, tagjai: Hermann Róbert hadtörténész, Bona Gábor hadtörténész, Fekete Sándor irodalomtörténész, Gergely András történész, Kiss József irodalomtörténész, Kovács László régész, Spira György történész és Váradi-Sternberg János tanár. A bizottság tagjait Kosáry Domokos 1991. március 4-én kéri fel a munkára. A bizottság tevékenységéről az MTI 1991. március 6-án ad hírt, amely szerint a bizottság feladata: levéltári kutatások. Az utóbbiakat a kérdéses helyen el sem kezdték, viszont újabb állásfoglalást adtak ki, amely szerint az Akadémia ellenez mindenféle sírbontást.

1991. október 22-én ez a bizottság kijelentette, hogy Petőfi Sándornak Szibériába való kijutásánál "a néprajzi jellegű beszámolókat nem tekinti történeti forrásnak... a bizottság munkáját befejezte."

Odze György 1991. november 15-én közölte, hogy "A Magyar Tudományos Akadémia Petőfi Bizottsága (nem tudni, hogy melyik) abban az esetben támogatná a Kerepesi temetőben nyugvó hozzátartozók sírjának felnyitását, amennyiben a megkívánt bizonyítékok már rendelkezésre állnának arra vonatkozóan, hogy a Barguzinban talált csontvázmaradványok mégis Petőfi Sándor maradványaival volnának azonosak."

Glatz Ferenc az Akadémia májusi közgyűlésén kijelentette, majd a Magyar Tudomány tavaszi számában leírta: "Se a honfoglalásról, se csontvázról (Petőfi csontjairól) se gátról ne legyen hivatalos akadémiai álláspont... az Akadémia nem pecsétnyomó intézmény."

2001. május 31-én "a Magyar Tudományos Akadémia biológiai tudományok osztályának antropológiai bizottsága állásfoglalást fogalmazott meg, amely szerint az MTA szakértői bizottsága (?)" - majd a későbbiekben az MTA antropológiai bizottsága - Gyenis Gyula elnök aláírásával kinyílvánítja: a Petőfi sírbolt felnyitását, az ott lévő csontok kihantolását és a barguzini sír csontjaival való összehasonlító vizsgálatok elvégzését értelmetlennek tartja." Hogy miért? Csak. A csontvázat ők sem látták.


Egyértelműen férfitól származnak azok a Petőfi Sándornak tulajdonított csontok, amelyeket a Megamorv Petőfi-bizottság 1989-ben tárt fel a szibériai Barguzinban – állapította meg a bizottság közlése szerint nemrégiben a világ egyik leghíresebb DNS-laboratóriuma.

A Megamorv Petőfi-bizottság tagjai mintát vittek a barguzini leletből a világ egyik leghíresebb és legnagyobb laboratóriumába, ahol egy DNS-kromoszóma vizsgálattal határozták meg teljes bizonyossággal, hogy a csontváz egy férfié. Mint ismeretes, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) az ügyben összeült szakbizottsága arra hivatkozva utasította el a további tudományos vizsgálatokat, hogy a Petőfinek vélt földi maradványok női csontok.

A vita lezárásához a Petőfi-család sírboltjának felbontására, az egyik legnagyobb magyar költő édesanyjának, Hrúz Máriának csontvázából való mintavételre és egy összehasonlító DNS-elemzésre van szükség. Ezt akadályozta meg 2001 májusában a Belügyminisztérium, amikor megsemmisítette a Fővárosi Közigazgatási Hivatal a sír felnyitását engedélyező határozatát.

gyedi sajátosságok stb. - olyan nagyfokúak, hogy négyen, szakemberek megalkothattuk a „nagy valószínűséggel" jelzőt a helyszínen.

Még egyetlen adatot, fényképet, dokumentumot nem látott a „tudományos" világ, amikor az MTA már állást foglalt amellett, hogy akinek a földi maradványait megtaláltuk, az nem Petőfié. …A képlet egyszerűvé vált: Morvait anyagilag kell lehetetlenné tenni, Kiszelynek el kell venni emberi és szakmai becsületét, így az expedíció többi lelkes, jó szándékú, a lehetetlennel is szembeszálló tagjaira pedig azt kell mondani, hogy „dilettánsok", „autodidakták".



A szakemberek persze tudják, hogy a barguzini csontváz Petőfié.

…Nem kellett a „tudósoknak" a kontrollanyag, a talajminta, hiszen akkor nem lehetne kimutatni a „magas", nőkre jellemző citrátszintet, mert a barguzi sóder bizony magas humuszsav-tartalmú és igen kovasavas. A csontok méreteinél is csak azt kell tekintetbe venni, amelyik „nőies" - olyan, mint amilyen Petőfi Sándor életében volt. A nőknél a férfiakénál valamivel gyakrabban előforduló sulcus praeauricularist bizonyító erejűnek kell venni, nem törődve azzal, hogy a medence - ez szakmai körökből jól ismert - soha nem jó, nem határozó a szakemberek szemében.

Az, hogy a külföldi laboratóriumokban kimutatták a csak férfiaknál előforduló Y-kromoszómát, azt e kötetnél nem szabad figyelembe venni. Erre azt kell mondani, hogy a csontanyag, amelyből ezt meghatározták, az „nem hiteles".


(Megjegyzés: Nemrégiben (2009-2010) sajtóban megjelent cikkek szerint Kiszely Istvánt az állambiztonság 1960. augusztus 4-én beszervezte "Feledy Zsolt" fedőnéven mint hálózati személyt. Az erről szóló 6-os karton adatai szerint a rendszerváltásig aktívan tevékenykedett. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában M-37076/1-4 illetve M-37789 számon iktatott munkadossziékban található 481 jelentés, 5 kötetben összesen kb. 1500 oldalon. Ez a tény, - amennyiben igaz – Kiszeli Istvánt nem mint antropológust minősíti, éppen ezért hiba lenne több évtizedes antropológiai-szakmai megállapításait feltételezhető 3/3-as múltja miatt kétségbe vonni.)
Fentiek mellett, mindazonáltal ajánlatos Kéri Edit és Morvai Ferenc visszaemlékezéseit meghallgatni a Y-T video megosztón.

Folyt. köv.

 
B
Horvath.Sandor írta:
A király katonái ezerszer többen, Petrovics emberei pedig csekély létszámban voltak. Sokan meghaltak. Amikor a harc elült, a király elrendelte, a petrovicsokat mind-mind egy közös gödörbe kell verni, hogy senki meg ne tudhassa, hol van a sírjuk és abban ki van eltemetve. A katonák mindenkit egy közös sírba húzgállak bele.

Sok napig húzgálták, míg végül mindet belehúzták. Amikor a gödröt temetni kezdték, abban némelyek még éhek. A katonák, mert a legyőzőitekkel hasonszőrűek voltak, a még előket, a sebesülteket a gödörből kihúzgálták és behordták egy cserjésbe. Valaki Petrovicsot is kihúzta a sírból és odébb a fűre fektette. Fektében, ahogy magához lén, körülnézett. Egy hegy magaslott a síkon, és alatta Petrovics élve és holtan eltemetett harcosai.

Hogy aztán Petrovics hová lett, azt senki sem tudja, ám egy vagy két esztendő múltán, titkon elhozták őt Barguzinba és az Annuska Kuznyecovánál kvártélyozták.

Mindezt saját maga sorolta el az Annuskának, aki nekem továbbadta. Petrovics eljárogatott hozzánk Jelkinoba [Jelkino; kis falu Barguzintól három kilométerre. Napjainkban ez a falu már nem létezik, a lakói átköltöztek Sapankovo nevű faluba, amely Barguzmtól kb. öt kilométernyire található.] és Tolsztihinoba. Csak úgy gyalogszerrel Molokovoba [Sepenkovo régi neve] is elsétált, de Agafonovoba [A múlt század derekán lengyel száműzöttek által alapított falu, amely Sepenkovo és Csitkan falvak közti részen épült. Ma ezt a falut csupán ketten lakják, a többiek elvándoroltak Barguzinba és más falvakba.] nem mehetett. Még Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére sem engedték meg, hogy oda mehessen!

Engemet nagyon is ismert, de alig szólt hozzám, mert hozzá képest még leányka voltam (10—15 éves, 1851—1856 közt), ugyan miről beszélgethetett volna velem. Arra mégis igen jól emlékszem, hogy a bátyámmal halászni járt és mesterien tudott varsát fonni. Olyan varsákat készített, hogy az itteni parasztok közül senki sem tudta utánacsinálni. A Barguzin-folyóban kerítőhálóval is halászgatott. A jégen körmös vasakon járt. Cobolyra nem vadászott.

A távoli havasok csúcsai után nem vágyott. Petrovics inkább lakatoskodott. Karliccsal huzamos ideig zárakat és kulcsokat gyártoltak, de bámulatosan értettek az ikonok újrafestéséhez. Olyan festékük volt. hogy mihelyt rákenik, már ragyog is. Istent nemigen hitte, de soha nem szidta, nem káromolta, nem gyalázta. Beszélgetéseiben korlátozta a tilalom. Kifogás esetén azonnal beidézték az őrsre, hogy elbeszélgessenek vele. Onnan mindig szomorúan tért vissza, önmagáról senkinek semmit el nem mondón, de mindnyájan tudták, ó a feltámadott. Hogy az emberek miképpen tudhatták meg, azt nem tudom. de amikor erről ót magát kérdezlek, olyankor csak elmosolyodott és azt mondta. ez mesebeszéd. Utána, akárha rocskából ömölték volna nyakon, hirtelen elkomorodott.

Karlics sem mondott Petrovicsról semmit. Karlics halála után már ő sem élt sokáig. Tán öt esztendőt, ha megért. Meghalt és a Karlics mellett temették el. Az öregek itt a környéken mindenfélét beszéltek róla. Annuska, nyugodjék békében, akkorjában gyakran emlegette, hogy a megboldogult nagyon jó ember volt. Sajnálatos, hogy ennek az embernek, bár sokáig élt közöttünk, mégsem tudja senki rendesen sem a keresztnevét, sem a családi nevét. Olyan idők jártak, nem tehettünk róla. Hanem ezután elmondom maguknak, hogy Petrovics itten sok emberen segített. Ó maga orvosságokat csinált, és azután ingyen szétosztogatta. Mindenféle nyavalya gyógyításához értett és a betegek mindahányan úgy jártak Karlicshoz, meg őhozzá, akár egy doktorhoz. Ezért is emlékszünk rá ezen a vidéken. Ehol a bátyám, aki is őt jól ismerte, és tudta róla, hogy jó ember volt. Meg az egyszerű emberekkel barát módra viselkedett.

Egy másik idős nő szerint családi neve Petrovicsnak: Peterfi volt. Egy Konyevin nevű öreg saját kezével leírta a professzornak: Transzvánban harcolt Petrovics (Transzilvánia?).

Eliaszov, később megtudva Petőfi családi nevét, úgy vélte, ez csak Petőfi lehetett. Elmondta aspiráns társainak, Zorkinnak és Kutyiknak is, valamint 1970-ben Ulan Udéban az ott kutató magyar Lőrincz L. Lászlónak is.

Eliaszov 1975-ben meghalt, de értékes feljegyzései kézirattárba kerültek, s részben már Tyivanyenkoék ösztönzésére kiadták 1984-ben.

Felbukkant még egy nyom: Sosztakovics és Kodjan professzorok megtalálták a csitai levéltárban annak a lengyel rabnak, Wiszniewski (ott Visnyevszkij Felix) nevét, aki miután hazatért a számüzetésből, (1866 után) hírt hozott szibériából Petőfiről.

(Ez a hír hozta annak idején lázba Jókait, aki az ügyben az országgyűléshez fordult, ám ott süket fülekre talált. A Vasárnapi Újság főszerkesztője ekkor Jókai Mór volt, aki egymaga számos lehetséges elképzelésen haladt végig, hogy meglelje a végleges választ. Írásai közül kiemelkedik az 1867-ben közölte a Hon c. lapban Petőfi??? című esszéjét, mely még abban az évben, több ízben is napvilágot látott.)

"De hát igazán meghalt-e Petőfi?, valóban szobrot és síremléket kér-e porainak?, csakugyan ott hallgatja- a négy hárs alatt a bucsújárók zsolozsmáit? Ki látta elesni? Tudomásomra hárman írták le a helyet és körülményeket, ahol és mikben Petőfit legutolszór látta ismerős magyar, mindhárom elbeszélés azon végződött, hogy az üldöző orosz lovasoknak utól kell-e érniük Petőfit. A szemtanú maga megmenekült. Itt aztán csak két esély maradt fenn: vagy megölte őt az üldöző csapat, vagy elfogta. Ha megölték, akkor kétségtelen, hogy ő is azon közös sírban nyugszik, melybe azon balvégzetes csata hősi áldozatait egymásra halmozták. De hátha elfogták? Ez a gondolat sokszor képes elrabolni álmaimat... Hátha elhurcolták orosz fogságra, elvitték 1000 meg 1000 versztnyire távol Szibéria belsejébe... Van-e annak útja-módja-eszköze, hogy életben létét tudathassa?
...Nem érdemli-e meg Petőfi, hogy legalább egyszer kérdést emeljünk iránta, ha egyébért nem, hogy saját lelkünket nyugtassuk meg felőle? Hiszen az angolok Franklin északsarki expedíciója felkutatására milliókat adtak ki. Ilyest kell tennünk nekünk is. Kérdezősködnünk kell először is idehaza; hiszen ha elesett is, valami nyom, emlék, jegyzet tőle csak megmaradt valahol, amelyről rá lehetne ismerni... Ha ez nem vezetne sikerre, Oroszországban kellene kutatni érte s általában magyar foglyokért..."

Ezek tehát az előzmények, de térjünk vissza Pagirjához, és nézzük hogyan zajlottak a további események.

Pagirja kutatásai eredményeivel kapcsolatban az első magyar nyelvű cikk 1985. június 15-én jelent meg Munkácson: „És ha a legenda mégsem legenda?" címmel. A publikált adatok alapján közben a Burját miniszterelnök-helyettes megbízásából 1985-ben 180 szibériai tudós ült össze Irkutszkban a dekabristák ( reformista tiszti mozgalom száműzöttjei) és a lengyel, magyar száműzöttek, köztük "Petrovics Alexander" kutatása végett.

A téma után érdeklődő Pécsi István elutazott Egerből Munkácsra, bővebb tájékoztatásért, majd 1987-ben meghívta Egerbe Pagirját és Tyivanyenkot egy konferenciára.

Balajthy András film-gyártásvezető könyvtárakban kezdett kutatni, és elhatározta, hogy filmet csinál kint, és expedíciót szervez a barguzini temetőbe. Pénzt szerzett, Moszkvában a levéltárban kutatott és eljutott Barguzinba is.

Kéri Edit a rádióban egy Balajthy által felfedezett Görgei-levél hír kapcsán sodort bele a Petőfi ügybe. Eleinte a szibériai verzióban nem hitt, mivel magyar források szerint az oroszok 1949 után nem hurcoltak magukkal hadifoglyokat, de kutatásai közben rábukkant egy orosz emigráns, Herzen egyik írására: ("Oroszország és Európa") melyben azt olvasta, hogy az "Az orosz cárizmus, miután Európában vérbe fojtotta az 1848-as nemzeti felszabadító mozgalmakat, - bírósági tárgyalás és nyomozás nélkül a forradalmárok ezreit (köztük magyarokat) száműzte és szórta szét a hideg Szibériába."
A Népszavában, Kiss Dénes költő, kulturális rovat vezető lehozta kutatásait, 1988 áprilistól 1989 júniusig összesen tíz cikket. Kéri Edit Felkutatta a sírt 1916-ban lefotóztató Svigel (Schwiegel) Ferenc - akinek létezését is tagadták - unokahúgát, Tóth Tibornét, és megkapta nagybátyja 1916-os szibériai fényképét, hátulján katonai adataival.

Mecénást keresve öt milliomosnak írt: Soros Györgynek, Spéter Erzsébetnek, Rubik Ernőnek, Béres doktornak. Ötödikként Morvai Ferencnek. Morvai Ferencnek két nagy cikkben és egy rövid levélben sorolta érveit, amelyet 1988. szeptember 26-án küldött el, és október 1-jén már jött is Morvai Ferenc válasza: vállalja.

Morvai kiment az USA-ba, azonnal szerzett Clevelandban két erre vállalkozó antropológust (Latimert és Simpsont). Decemberben már kiutazott Balajthyval Barguzinba és 1989 januárjában megalakította a Megamorv Petőfi Bizottságot.

A munkára felkérte a nagyhírű "ásató" antropológust, Kiszely Istvánt, régész a vajai múzeumigazgató, Varga Béla lett. Pécsi István és Kéri Edit tagok lettek, továbbá csatlakoztak még kutatók, orvosok, és tolmácsok,. A „katalizátor" szerepet betöltő Balajthyval közben nézeteltérések támadtak, ezért ő önként kivált a társaságból.

Áprilisban elő-expedíció indult Barguzinba. (Szirti László, Kéri Edit, Buzás Mónika, Záhemszky László).

Mindeközben közben rendkívül fontos adat bukkant fel. A Népszava laptársát, a Trudot járatta Jurij Vinokur moszkvai nyugdíjas mérnök, aki 1915-ben született Barguzinban! A Trud átvette Kéri Edit cikkét és ő döbbenten olvasta, hogy Petőfi neve Petrovics volt és valószínűleg Barguzinban nyugszik. Felhívta a Trudot, hogy meg tudja mutatni a sírt, amelyet száműzött nagyapja sokszor mutatott a zsidó temető kerítésére könyökölve.

A vengerszkij Petrovicsról sokat hallott! (Ez összecsengett a zsidó temető kerítéséhez közel lévő helyszínnel! Sok öreg ezt jelölte meg!) Vinokurt magunkkal vitték áprilisban Moszkvából és a 20x10 méteres, elhanyagolt, besüppedt "rabtemetőben" megmutatta a sír helyét. A "zsidó nő ötlete lehet, hogy innen ered", bár az MTa már 1942-ben is női csontváznak ítélte Sasvári Sándor, a Holdvilágárokban Árpád ásatásánál talált férfi csontvázát.

Kéri Edit bottal jelölte meg, és nyáron másfél méterrel arrébb ásták ki azt a bizonyos csontvázat! 1989 július 13-án indult az expedíció a Ferihegyről és 16-án már ástak a barguzini ásatók.

17-én délben kiástak egy "nordikus" (germán), körülbelül 60 éves férfi koponyát. Burajev burját antropológus és Kiszely Michail Küchelbecker száműzött dekabrista tengerésztisztnek azonosította. Szőkés-őszes hajtincsek, 4 darab fog, orra törve volt, térde is, (Küchelbecker tengeri viharban szerezte ezeket a sérüléseket, e miatt szerelték le.) (Magas homlokú, szőke, arsin mérete 172 centiméter, nyakán lutheránus kereszt, az ujjcsontok közt rabláncból készült vasgyűrű.)

Még 17-én hétfőn, délután az 5-ös szelvényben előtűnik egy koponya - koporsó nélkül. Tátott szájú, európai, keskeny, gracilis arcú, baloldalt hatalmas, agyarszerű szemfog,.…tarkója alatt fekete, őszes, göndör hajtinccsel.
..
Salamon Henrik: Petőfi koponyája és rendellenes fogazatának meghatározása.
Fogorvosi Szemle. Az 1923. február 29-i ülés szövege. „...A koponya általában fölfelé szélesedő ...homloka keskeny, magas, domború, előrehajló; szemgödrei nem nagyok, szeme mélyen ülő, az orrtő behorpadt, az arccsontok kiállóak, az arc hosszúkás, keskeny, az álla hegyes és kissé keskenyedő, fogai nagyok, hófehérek... a bal szemfoga erősen kiáll a sorból..."

Balkezességét Latimer állapítja meg az izomtapadások helyéből. Hajtincs fekete és kicsit őszes. Tbc-nyomok a csontokon. Bal lábszárán alul gyerekkori csonthártya-gyulladás nyomai és torziós csontelfordulás. Bal térdkalácsa hiányzik! (az ilyen tulajdonsággal bíró ember nehezen tud hegyre fel menni.) Simpson matematikus is kiszámította a dagerotípia arcelfordulását: 17 fok balra, 2 fok lefelé. Úgy fényképezi le a koponyát: tökéletesen beleillik a fényképbe.

Azt is kiszámítja, hogy az eddig talált 23 közös jel Petőfi testén és csontvázon hány millió csontváz közül lehetséges csak az általános statisztika szerint. ( 8.000.000.000:1) Kiszely megállapítja: "Megtaláltuk Petőfi csontvázát... minden ismérve rajta van. Mindezen eredmények ellenére a hivatalos tudomány, az MTA elzárkózott az ügytől.

Barguzin: érvek-ellenérvek.

Glatz Ferenc akadémikusnak, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének és Hanák Péter akadémikusnak, az MTA (3.) Petôfi Bizottsága elnökének 1996. június 27-én Morvai Ferenchez írott levele a következôket szögeztek le:

„A Magyar Tudományos Akadémia kötelékében működô kutatók már évekkel ezelôtt kifejtették álláspontjukat Petôfi halálának körülményeirôl. Mint Ön elôtt is ismeretes, kizártnak tartották azt a feltételezést, amely Önt és munkatársait kutatásaiban vezették és vezetik... Mivel mi a kutatás szabadságának alapelvét valljuk, nem kívánjuk – és nem is kívánhatjuk – a miénktôl eltérô álláspontok kifejtésének megakadályozását."

Az MTA véleménye:
A Petőfi Szibériában kérdést a magyar Petôfi Társaság már 1941-ben végleges elutasítással lezárta. A barguzini kutatásban résztvevőburját helytörténészek, Eduard Viktorovics Gyomin, valamint Alekszej Vasziljevics Tyivanyenko régész megállapították, hogy a magyar visszaemlékezések (Svigel, Lengyel) adatai minden részletükben valótlanok.

Igaz, hogy nyomára bukkantak egy száműzött Petrovics-nak aki Barguzinban a múlt század második felében élt és került sírba, bár e férfiúnak (az oroszoknál szokásos három elemű) teljes nevére, valamint magyar, honvédtiszt és költô voltára egyetlen egy barguzini emlékezés utal. (Morokova)

A mindvégig elutasító álláspontot képviselô MTA a csontváz hazajuttatásának diplomáciai követelményei miatt kényszerült mégis állásfoglalásra. A szovjet hatóságok ugyanis az engedély kiadásához a magyar voltának bizonyítását követelték, s a vizsgálattal az akkori magyar kormány az MTA-t bízta meg. Így történt, hogy az MTA felállítani kényszerült az MTA (l.) Petôfi Bizottságát, amelynek tagjai és további szakértôk minden ráhatás nélkül, tisztán saját szakmai ismereteik és legjobb tudományos meggyôzôdésük alapján 1991-ben a tudomány által korábban is képviselt elutasító álláspontot erôsítették meg.

Az MTA Természettudományi Szakértő Bizottság összefoglaló jelentése

Az MTA Elnöksége 1989. november 6-án kelt 44/1989. sz. határozatával szakértő bizottságot küldött ki a Barguzinban 1989. július 17-én feltárt- és Petőfi Sándornak vélelmezett csontvázlelet igazságügyi orvosszakértői és antropológiai vizsgálatára.

A bizottság négy tagja 1990. január 6-án a „MEGAMORV Petőfi Bizottság" (Morvai-féle magánbizottság) társaságában Ulan-Udéban megszemlélte a leletet.

Január 8-án MTA és SZUTA igazságügyi orvosszakértőkből, antropológusokból, régészekből, helytörténészekből, levéltárosokból V. P. Alekszejev akadémikus és prof. dr. Harsányi László elnökletével vegyesbizottság alakult, amely január 11-ig tartó vizsgálattal egybekötött ülést tartott Moszkvában. Mindezen jelen voltak a „MEGAMORV Petőfi Bizottság" tagjai is. Az ülésről és az eseményekről videó- és magnetofon felvételek készültek.

Az együttes üléseken a Magyar —Szovjet Vegyesbizottság megvitatta a leletre vonatkozó eddigi és újonnan benyújtott dokumentumokat és a szovjet fél részéről előterjesztett történettudományi adatokat.
Alulírottak csak a csontvázlelet feltárásával és a vizsgálatával kapcsolatos munkálatokban lehetnek illetékesek. A benyújtott előzetes összefoglaló véleményünk, az igazságügyi orvosszakértői gyakorlatban, az antropológiai eljárások körében nemzetközileg elfogadott normák alapján, párhuzamos vizsgálatokon és az összehasonlító anatómiai szabályok alkalmazásán alapul.

1. Jelenleg sem ismeretes egyetlen hiteles dokumentum arra a feltevésre, hogy Petőfi Sándor 1856-ban Szibériában halt meg és Barguzinban temették el. Ilyet a „MEGAMORV Petőfi Bizottság" sem mutatott fel. Az ásatási helyet egy jelenkori szemtanú segítségével jelölték ki. A föltárt 7. sz. csontvázat a „MEGAMORV Petőfi Bizottság" Petőfi Sándor földi maradványainak nyilvánította.

Az azonosság ellen szól: a feltárt 27 sír közül csak a 7. és a 28. csontváz egy sírgödörbe való kettős temetésének ténye; a többi feltárt sír koporsó típusainak időrendjéből következő ellentmondások.
A feltárások dokumentációja (anyagbiztosítása) nem volt kielégítő; a feltárt fejbőr és hajmaradványok sorsa bizonytalan, elpusztult egy tárgyi lelet és apró, textilnek vélt maradványok vizsgálata elmaradt.

2. Az 1989 júliusában feltárt 7. sz. csontváz részeit szakszerűtlenül — párazáróan
— csomagolták, ennélfogva az állaguk jelentősebben romlott. Ennek ellenére a lelet vizsgálatra alkalmas.

3. A feltárás helyéről csupán ezt az egyetlen csontvázleletet emelték ki. A kiásott számos csontváz egyikéből sem biztosítottak kontroll vizsgálatok céljára mintát, így összehasonlító vizsgálatokra nincs mód. A laboratóriumi leletek értékelhetősége ebből eredően korlátozott.

4. A magunkkal hozott csontmintákból az eltemetés idejének vélelméhez szolgál, hogy:
— a szöveti szétesés jelei fénymikroszkóposan nem láthatók;
— felszíni korhadás által előidézett repedések mutathatók ki mind fénymikroszkóposan, mind pásztázó elektronmikroszkópos eljárással;
— a tömött, száraz csontanyag össznitrogéntartalma 4,3 g%;
— a tömött, száraz csontanyag éterrel kivonható összzsírtartalma 300 mg%;
— a középerős, kékes, elmosódó, halvány foltokkal mutatkozó UV fluorescentia,
— a tömött csont Nílus-kékkel való gyengén festődése;
— az emberi fehérjék kimutatását célzó Uhlenhuth- és Ouehterlony-próba negatív volta. Mindezek azt a következtetést engedik meg, hogy a csontvázlelet — hazai kontrollanyaghoz viszonyítva — 40 évnél biztosan régebbi eredetű, de 100 évnél nem régebben eltemetett.

5. A nemre és biológiai korra utaló sajátosságok:
— A csontvázon összesen 59 metrikus és 23 morfológiai jelleget, ebből a koponyán 13 metrikus és 14 morfológiai jelleget vizsgáltunk. Ezekből 45 nőies, 22 indifferens és 15 férfias. A csontváz összes megfigyelt jellege alapján a szexualizáltsági jelző: —0,71, azaz határozottan nő.
— A csigolyatestben a citrát-tartalom 0,92 g súly %, amely (Barguzinból származó kontrollanyag nélkül) a felnőtt életkorú recens csontban a női nemnek megfelelő.
— A csontvázlelet biológiai életkorára (a röntgenfelvételek hiányában) jelenleg csupán annyi állítható, hogy 23 — 25 évnél idősebb, de fiatal életkorú felnőtt leletről van szó.

6. Az agy- és arckoponyán mutatkozó kóros elváltozások részletesebb vizsgálata indokolt. A csontváz koponyán kívüli részein makromorfológiailag bizonyíthatóan érdemleges kóros elváltozás nem volt található.

Összefoglalva, az eddigi vizsgálatok eredménye alapján állítható: a lelet származási — eltemetési ideje, továbbá a csontváz női neme ellene szól, hogy a barguzini 7. sz. csontváz azonosítható volna Petőfi Sándor holttestének maradványával.
Javasoljuk a megkezdett vizsgálatok továbbfolytatását, és ennek keretében a Moszkvában elhatározott és tervbe vett összes vizsgálatok befejezését, valamint a magyar és szovjet Akadémia bizottságai véleményének összegzését.

Megjegyezzük, hogy vizsgálatainkban az alulírottakon kívül az Akadémia Elnöksége által elfogadott konzultánsok köréből többen részt vettek.

Pécs, 1990. március 27.

Az eljáró bizottság nevében*
Dr. Harsányi László egyetemi tanár

* Az eljáró bizottság tagjai voltak: Farkas Gyula egyetemi tanár, Szabó Árpád főigazgató, Dezső Gyula antropológus, Kovács László régész

Komplex vizsgálati eredményeiket a Nem Petôfi! címmel az Akadémiai Kiadónál 1992-ben megjelent tanulmánykötetben a nyilvánosság elé tárták.

Miután a Barguzini felfedezők vitatták ezt az eredményt, Kosáry Domokos, az MTA akkori elnöke még 1991-ben létrehozta az MTA (2.) Petôfi Bizottságát azzal a kizárólagos céllal, hogy amennyiben a M. Petőfi bizottság Petôfi Sándor barguzini tartózkodásának és eltemetésének akárcsak egyetlen hiteles dokumentumát is fel tudná mutatni, vizsgálja felül a kifejtett akadémiai álláspontot.

A M. Petőfi bizottság által 1991-ben ismét Szibériába küldött expedíció új bizonyítékait nem fogadta el az MTA elnöke, így 1992 januárjában befejezettnek ítélte az MTA (2.) Petôfi Bizottságának működését.

Az akció kiindulását jelentô magyarok, Barátosi Lénárth Lajos, Svigel Ferenc és Sándor József visszaemlékezései adatról-adatra valótlannak bizonyultak. (!) Állításaiknak semmiféle valóságmagja nem volt, bár a M. Petőfi bizottság (szakember híján) az írásos források kezelésének minimális ismerete nélkül valóságosnak, legfeljebb a szükség szerint csűrhetô-csavarható módon igaznak fogadta el azokat.

Ezért kereshették a költô sírját a visszaemlékezésekben szereplô módon egyszerűen nem létezett Iliszunszk helyett a magyar által soha nem említett Barguzinban.

A MEGAMORV Petőfi bizottság érvei Iliszunszk kérdésben:

…Pagirja (a munkácsi kutató) úgy döntött, hogy először tisztázza, volt-e vagy van-e Iliszunszk nevű helység. Támpontja csak a Bajkál-tó és a Burját Autonóm Köztársaság volt. Újságíró lévén, írt Ulan-Udéba, a Bajkál című folyóirat szerkesztőségébe. Megkérdezte, létezik-e ilyen nevű város. Nemlegesen válaszoltak. Ám ő makacs volt és újra írt: lehet, hogy most nincs. De nem volt-e régen? Ulan-Udéban úgy gondolták, hogy átadják a levelet egy ottani helytörténésznek, Alekszej Vasziljevics Tyivanyenkónak.

Ő rövidesen kinyomozta, hogy jóllehet most nincs Iliszunszk nevű helység, de hasonló nevű település volt a forradalom előtt. Válaszolt Pahirjának, aki úgy gondolta, ha létezett ilyen nevű város, akkor az sincs kizárva, hogy Petőfi sem esett el, hanem valami módon Szibériába került. Elkezdték közösen a kutatást, aamelyben az oroszlánrészt az ulan-udeiek vállalták magukra. Ők a következő eredményre jutottak: Iliszunszkot nem tudtak kimutatni, de a Bajkál-tó partján, Ulan-Udétól 350 kilométerre ma is létezik Eleszun nevű helység, ami oroszul, eltorzítva, a sajtóban szereplő Iliszunszk."

Az MTA véleménye:

A barguzini Petrovics nem 1856/57-ben halt meg, mint a nem is élt iliszunszki Petôfi, hanem a helybéli visszaemlékezô Morokov testvérpár szerint vitathatatlanul 1859 után, sôt a csontvázat szolgáltató 1989. évi feltárás színhelyét megmutató Jurij Davidovics Vinokur állítása szerint még késôbb. A még kisgyermek Vinokur bácsit ugyanis az 1870-ben Kijevbôl Barguzinba száműzött nagyapja gyakran elvitte az általa tisztelt és barátjának tekintett Petrovics sírjához, aki eszerint csakis 1870 után (!) halhatott meg.

Jurij Davidovics általa mutatott helyen feltárt sírgödörben nemcsak az állítólagos Petôfi (= 7. sz. csontváz), hanem alatta egy 25 év körüli helybéli, mongoloid típusú fiatalember maradványa (= 28. sz. csontváz) is feküdt. Miután a két csontváz eltérô típusa kizárta vérrokon voltukat, s a 7. sz. csontváz nôi maradványnak bizonyult, a közös sírnak az a legvalószínűbb magyarázata, hogy abban eltérô származású házaspár nyugodott.

A MEGAMORV Petőfi bizottság érvei:

"A szovjet bizottság régészének felvetésére, hogy: „Alul a mongol férfi, felül a felesége!", Szabó Géza a (barguzini expedició régésze) azt válaszolta, hogy:

1. Furcsa, hogy a férjet koporsóba fektetik, a feleséget e nélkül teszik a sírba. Ilyen népszokás eddig nem ismert a Szovjetunióban.

2. A szovjet néprajzos kollegáktól érdeklődött, de nem tudtak róla, hogy lett volna Barguzinban olyan európai nő, aki mongolnak volt a felesége.

3. A lelet feltárásakor szövetmaradványokat csak a medence, a nyak és a lábszárak közvetlen közelében találtak, az egymástól távolabbi lábszárak között nem. Ez arra utal, hogy a tetemet nadrágban temették el. A szovjet néprajzos kollégák nadrágos nők temetésére sem tudtak példát mondani a térségben.

4. A megtalált lelet nem szokványos méretei mindenben megegyeznek a költőnek a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött sújtásos atillája alapján amerikaiak által készített számítógépes eredményekkel.

5. A halott életbeni termete kb. 166 cm volt. Ez megegyezik a különböző dokumentumokból számítható értékkel.

6. A halott arc- és koponyajellemzői az amerikai számítógépes feldolgozás alapján egyezést mutatnak a dagerrotípiával és a Petőfi Sándorról ismert jegyekkel.

7. A fogak, különösen a bal felső szemfog teljes egyezést mutat az irodalomból ismert adatokkal. (Jókai Mór olyan jellemzőnek tartotta Petőfi Sándor fogazatát, hogy egy ásatás alkalmával, csupán ennek alapján is megtalálhatónak tartotta tetemét egy tömegsírban. A Pesti Hírlap 1902/4. számában így írja le: „Petőfi felső fogsorában bal felől egy szemfog ferdén előre nőtt, valóságos kis agyarat képezett, ez a kiálló fog nevetésének olyan szatír kifejezést adott." Gyerekkori barátja, dr. Sas István, így ír róla: „Bal szemfoga igen előre állt.")

8. A nyak a Petőfiére is jellemzően, hosszú.

9. Mindkét kéz arányosan fejlett, de az izomtapadási felszínek a bal kéznél erősebbek. (Petőfi balkezes volt.)

10. A combcsont és a sípcsont izomtapadási felszínei erősek. (Petőfi híres gyalogló volt.)

11. A csontváz bal térdkalácsa hiányzott. A térdkalács veleszületett hiányát erősíti, hogy az ezzel többnyire együtt járó torziós csavarodása a sípcsontnak is kimutatható a bal lábon. Ortopéd szakorvosok szerint, ez sík terepen nem, de emelkedőkön megnehezítette a járást. Ezzel kapcsolatban Egressy Ákos írja: bicegni, sántítani kezdett a meredeken. Dienes András ugyanerről így ír: „Tudjuk, hogy amilyen kiváló gyalogló volt sík terepen, annyira rosszul mászta a meredeket, amit bal lábának csontelhajlásával magyaráztak".

Az MTA véleménye:

Az MTA elvárása, hogy egy tudományos közlemény tartalmi és formai követelményeinek megfelelôen bizonyítsa:
Petôfi segesvári megmenekülésének,
Szibériába hurcolásának,
barguzini életének, halálának és eltemetésének,
a barguzini temetôbeli sírhelyének dokumentumait.
Mindezek hiányában még a közvéleménynek is le kellene már számolnia végre az eddigi ködösítéssel.
Miután az MTA (l.) Petôfi Bizottsága a barguzini csontváz vizsgálatára kényszerült, Valerij Pavlovics Alekszejev akadémikus, antropológus professzor, Farkas Gyula antropológus professzor, Alekszandr Petrovics Gromov és Viktor Nyikolajevics Zvjagin igazságügyi orvosszakértô professzorok hagyományos („metrikus") módszerrel, Lengyel Imre orvosprofesszor pedig csontkémiai módszerrel, egymástól függetlenül és nem is azonos módon vizsgálódva arra az egybehangzó eredményre jutott, hogy a barguzini lelet nôi csontváz volt. Véleményük kiegészült Harsányi László igazságügyi orvosszakértô professzor vizsgálati eredményével, miszerint 40–100 éve, vagyis 1890–1950 között temethették el.

E kutatók együttes véleményét kétségbe vonta a MEGAMORV Petőfi bizottság antropológusának, Kiszely Istvánnak a véleménye: Férfi volt, sőt Petőfi!

A MEGAMORV Petőfi bizottság érvei:

Dr. Kiszely István antropológus, a Petőfi-expedíció szakmai vezetője (1989. július): Pénteken vizsgáltuk meg embertanilag Petőfi Sándor csontjait. A koponyához hozzáillesztettük az állkapcsot. Az első pillantásra feltűnik az a bizonyos, sokat emlegetett „farkasfog", ami tulajdonképpen a bal felső szemfog rendellenes növését jelenti.

(1886. Jókai Mór: Életemből. „...Halvány, szikár arca letörölhetetlen dac kifejezését hordta magán mindig, rendbeszedhetetlen sűrű haja felállt az ég felé; orra római szabású volt, de kissé hegyes: szemei bátrak és szögezők, homloka nyílt, ajkai szépek, csak amikor nevetett és nevetése olyan volt, mint egy kínzotté, még a hangja is hozzá - olyankor tűnt ki egy a sorból kiálló hegyes fog felülről, mely valami démoni kifejezést adott arcának...")
Nem kellett az MTA „tudósainak" a kontrollanyag, a talajminta, hiszen akkor nem lehetne kimutatni a „magas", nőkre jellemző citrátszintet, mert a barguzi sóder bizony magas humuszsav-tartalmú és igen kovasavas.

A csontok méreteinél is csak azt vették tekintetbe, amelyik „nőies"
A nőknél a férfiakénál valamivel gyakrabban előforduló sulcus praeauricularist bizonyító erejűnek vették, nem törődve azzal, hogy a medence - ez szakmai körökből jól ismert - soha nem jó, nem határozó a szakemberek szemében.
Az, hogy a külföldi laboratóriumokban kimutatták a csak férfiaknál előforduló Y-kromoszómát, nem vették figyelembe…
Két amerikai kollégám a vázcsontok vizsgálatát végezte el. Az eddig ismert jegyek, a költő egészségi állapotára utaló tények, leírások alapján kétséget kizáróan Petőfit találtuk meg Barguzinban. A nemzetközi normák, előírások betartásával mind a négyen, antropológusok elvégeztük a méréseket a koponyán és a vázcsontokon, az eredményeket jegyzőkönyvben rögzítettük. Patológiai vizsgálatra is sort kerítettünk. A fogmeder állapota és a szájpadlás felső részén észlelhető sipolynyílás alapján megállapítottuk, hogy foggyökérgyulladás kínozta a száműzött költőt. A bal állcsonton olvan foghelyek láthatók, melyek arra utalnak, hogy ezen fogai 2-3 hónappal halála előtt hullottak ki.


Az MTA véleménye:

A hivatalos vizsgálat befejeztével az MTA felkérte az akkori Szovjet Tudományos Akadémiát, hogy a SzuTA moszkvai Régészeti Intézetében ôrzött csontvázat adja ki a burját hatóságok képviselôjének, és szorgalmazza a barguzini sírjába történô tisztességes visszatemetését.

A barguzini csontváz New Yorkba került (1991-2001) Amikor ez kiderült, az MTA (2.) Petôfi Bizottsága az 1991. április 15-én tartott ülésén többek között leszögezte:

Glatz Ferenc, az MTA akkori elnöke a Megamorv Petőfi Bizottsághoz írt, 2001. május 24-én kelt levelében pontosan meghatározta az általa felkért szakemberek feladatát, amely szerint "a tudomány mai állásának megfelelő" szakvéleményt fogalmazzanak meg. A bizottság elnökének Bálint Csanád régészt, az MTA Régészeti Intézetének igazgatóját, tagjainak Raskó István humán DNS-szakértőt, az MTA Szegedi Biológiai Központja DNS-vizsgálatokkal foglalkozó részlegének vezetőjét, Woller János igazságügyi DNS-szakértőt és Susa Éva, igazságügyi antropológust nevezte meg, akik minden vizsgálódás nélkül újfent "lezártnak" minősítették az ügyet.

Nézzük az állásfoglalás "érveit", ami alapján lezártnak tekintik a Petőfi-kérdést.

1. "A grémium megállapította: nincs hiteles történeti adat arra vonatkozóan, hogy Petőfi Sándor eltemetésének a helyét a szibériai Barguzinban kellene keresni".

2. A bizottság szerint "az eltemetett személy sírbeli helyzete valószínűtlenné teszi, hogy a sír felső csontváza férfié lett volna." Ezek szerint "fölé temetéskor" csakis nők jöhetnek számításba, már ahogy ezt a dilettáns mondatot értelmezni lehet, hiszen a bizottság egyetlen tagja sem volt Barguzinban, nem ismeri a körülményeket, az adott helyzetet és a teljes dokumentációt.


4. "A barguzini 7. sír csontmaradványait a hagyományos metrikus-morfológiai vizsgálatokkal több alkalommal, több helyen - több szakember - a feltárókkal ellentétben - nőnek határozta meg." A csontvázat egyetlen egyszer vizsgálta meg 1990 januárjában egyetlen bizottság a sok közül. De ugyancsak "több szakember" azt is dokumentálta metrikus-morfológiai alapon, hogy a csontváz férfié. A feltárók oldaláról. Ezért kellene a DNS-vizsgálat.

1989 augusztusában a Magyar Tudományos Akadémia még tartózkodik a Petőfi témában való állásfoglalástól. 1989. szeptember 21-én az MTA létrehozta az első Petőfi bizottságot, amelynek tagjai többek között Tigyi József biofizikus, Farkas Gyula antropológus és Harsányi László igazságügyi szakértő; az Akadémia akkori főtitkára - Láng István - nyilvánosan szélhámossággal vádolta a Megamorv Petőfi Bizottságot.

1989. október 3l-én Németh Miklós miniszterelnök utasítására az MTA elnöksége határozatot hoz a Petőfi Sándorral kapcsolatos vizsgálatban való akadémiai részvételéről. Ekkor alakult meg az MTA második bizottsága Tigyi József biofizikus, és Ujfalussy József zenekutató vezetésével, tagjai: Harsányi László igazságügyi szakértő, Farkas Gyula antropológus, Szabó Árpád igazságügyi szakértő, Dezső Gyula osztálytitkár, Kovács László régész és Odze György sajtóiroda vezető. Ez a bizottság 1990-ben sajtóközlemény kíséretében beszüntette működését.

Adatok PETŐFI SÁNDOR és a barguzini ALEKSZANDR STYEPANOVICS PETROVICS azonosságának vizsgálatáról..
II. rész

1991. január 4-én az Akadémia létrehozta a moszkvai vizsgálatokat végző harmadik bizottságot, Szabó Árpád igazságügyi szakértő vezetésével, tagjai: Harsányi László, Kovács László, Odze György, Dezső Gyula és Farkas Gyula. 1991. január 9-én az MTA bizottsága deklarálta, hogy öt pontban elvégzi a szükséges vizsgálatokat - ebből tizenkét év alatt mindössze másfelet teljesített.

1990. október 19-én az Akadémia megalakította a negyedik bizottságot, Bökönyi Sándor állatorvos vezetésével, tagjai: Hermann Róbert hadtörténész, Bona Gábor hadtörténész, Fekete Sándor irodalomtörténész, Gergely András történész, Kiss József irodalomtörténész, Kovács László régész, Spira György történész és Váradi-Sternberg János tanár. A bizottság tagjait Kosáry Domokos 1991. március 4-én kéri fel a munkára. A bizottság tevékenységéről az MTI 1991. március 6-án ad hírt, amely szerint a bizottság feladata: levéltári kutatások. Az utóbbiakat a kérdéses helyen el sem kezdték, viszont újabb állásfoglalást adtak ki, amely szerint az Akadémia ellenez mindenféle sírbontást.

1991. október 22-én ez a bizottság kijelentette, hogy Petőfi Sándornak Szibériába való kijutásánál "a néprajzi jellegű beszámolókat nem tekinti történeti forrásnak... a bizottság munkáját befejezte."

Odze György 1991. november 15-én közölte, hogy "A Magyar Tudományos Akadémia Petőfi Bizottsága (nem tudni, hogy melyik) abban az esetben támogatná a Kerepesi temetőben nyugvó hozzátartozók sírjának felnyitását, amennyiben a megkívánt bizonyítékok már rendelkezésre állnának arra vonatkozóan, hogy a Barguzinban talált csontvázmaradványok mégis Petőfi Sándor maradványaival volnának azonosak."

Glatz Ferenc az Akadémia májusi közgyűlésén kijelentette, majd a Magyar Tudomány tavaszi számában leírta: "Se a honfoglalásról, se csontvázról (Petőfi csontjairól) se gátról ne legyen hivatalos akadémiai álláspont... az Akadémia nem pecsétnyomó intézmény."

2001. május 31-én "a Magyar Tudományos Akadémia biológiai tudományok osztályának antropológiai bizottsága állásfoglalást fogalmazott meg, amely szerint az MTA szakértői bizottsága (?)" - majd a későbbiekben az MTA antropológiai bizottsága - Gyenis Gyula elnök aláírásával kinyílvánítja: a Petőfi sírbolt felnyitását, az ott lévő csontok kihantolását és a barguzini sír csontjaival való összehasonlító vizsgálatok elvégzését értelmetlennek tartja." Hogy miért? Csak. A csontvázat ők sem látták.


Egyértelműen férfitól származnak azok a Petőfi Sándornak tulajdonított csontok, amelyeket a Megamorv Petőfi-bizottság 1989-ben tárt fel a szibériai Barguzinban – állapította meg a bizottság közlése szerint nemrégiben a világ egyik leghíresebb DNS-laboratóriuma.

A Megamorv Petőfi-bizottság tagjai mintát vittek a barguzini leletből a világ egyik leghíresebb és legnagyobb laboratóriumába, ahol egy DNS-kromoszóma vizsgálattal határozták meg teljes bizonyossággal, hogy a csontváz egy férfié. Mint ismeretes, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) az ügyben összeült szakbizottsága arra hivatkozva utasította el a további tudományos vizsgálatokat, hogy a Petőfinek vélt földi maradványok női csontok.

A vita lezárásához a Petőfi-család sírboltjának felbontására, az egyik legnagyobb magyar költő édesanyjának, Hrúz Máriának csontvázából való mintavételre és egy összehasonlító DNS-elemzésre van szükség. Ezt akadályozta meg 2001 májusában a Belügyminisztérium, amikor megsemmisítette a Fővárosi Közigazgatási Hivatal a sír felnyitását engedélyező határozatát.

gyedi sajátosságok stb. - olyan nagyfokúak, hogy négyen, szakemberek megalkothattuk a „nagy valószínűséggel" jelzőt a helyszínen.

Még egyetlen adatot, fényképet, dokumentumot nem látott a „tudományos" világ, amikor az MTA már állást foglalt amellett, hogy akinek a földi maradványait megtaláltuk, az nem Petőfié. …A képlet egyszerűvé vált: Morvait anyagilag kell lehetetlenné tenni, Kiszelynek el kell venni emberi és szakmai becsületét, így az expedíció többi lelkes, jó szándékú, a lehetetlennel is szembeszálló tagjaira pedig azt kell mondani, hogy „dilettánsok", „autodidakták".



A szakemberek persze tudják, hogy a barguzini csontváz Petőfié.

…Nem kellett a „tudósoknak" a kontrollanyag, a talajminta, hiszen akkor nem lehetne kimutatni a „magas", nőkre jellemző citrátszintet, mert a barguzi sóder bizony magas humuszsav-tartalmú és igen kovasavas. A csontok méreteinél is csak azt kell tekintetbe venni, amelyik „nőies" - olyan, mint amilyen Petőfi Sándor életében volt. A nőknél a férfiakénál valamivel gyakrabban előforduló sulcus praeauricularist bizonyító erejűnek kell venni, nem törődve azzal, hogy a medence - ez szakmai körökből jól ismert - soha nem jó, nem határozó a szakemberek szemében.

Az, hogy a külföldi laboratóriumokban kimutatták a csak férfiaknál előforduló Y-kromoszómát, azt e kötetnél nem szabad figyelembe venni. Erre azt kell mondani, hogy a csontanyag, amelyből ezt meghatározták, az „nem hiteles".


(Megjegyzés: Nemrégiben (2009-2010) sajtóban megjelent cikkek szerint Kiszely Istvánt az állambiztonság 1960. augusztus 4-én beszervezte "Feledy Zsolt" fedőnéven mint hálózati személyt. Az erről szóló 6-os karton adatai szerint a rendszerváltásig aktívan tevékenykedett. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában M-37076/1-4 illetve M-37789 számon iktatott munkadossziékban található 481 jelentés, 5 kötetben összesen kb. 1500 oldalon. Ez a tény, - amennyiben igaz – Kiszeli Istvánt nem mint antropológust minősíti, éppen ezért hiba lenne több évtizedes antropológiai-szakmai megállapításait feltételezhető 3/3-as múltja miatt kétségbe vonni.)
Fentiek mellett, mindazonáltal ajánlatos Kéri Edit és Morvai Ferenc visszaemlékezéseit meghallgatni a Y-T video megosztón.

Folyt. köv.
Kattints a kibontásához...

Nos, a legendagyártás manapság komoly üzletág, igen... Miért nem Mátyás király fiának sorsával foglalkozunk, az még sokkal tekintélyesebb is, mert királyi vér? Sőt, rajta kívül is vannak sokan nyomtalanul eltűntek, akik mindenféle híres emberek... És jól MEGAszondom néktek az iGazságot: A világon minden nyomtalanul eltűnt híres ember Magyarországon bukkant fel az eltűnése után, s itt van a sírja is! Csak meg kell keresni! Erre az a bizonyság, hogy mint tudható, a Föld szív-csakrája a Pilisben van, ezokból Magyarország kell legyen a hírességek sírja! Ők idejönnek meghalni, hogy aztán itt lebegjen a szellemük és vigyázzák Mária országát!

Ha azonban ez így van, akkor Pötőfi is itten holta meg önnönmagát, és nem Szibírszkben!
Ez tehát így van azért mert hogy punktum na. Értenilye köllőtik mindenkinek akinek füle van a hallásra és szöme az látásra, s érzékilye a MisztiKussághoz!
 
B
Melitta írta:
Ehhez misztikussag magas hiszekenyseg szuksegeltetik valoban.
Kattints a kibontásához...

Ez az egész egyszerűen csak egy pszeudo-vallás. Elég régóta tanulmányozom ugyanis a mindenféle idióta kitalációkat, és tapasztalom hogy tökugyanarra a sémára épül mindegyik. Efféle kitalációknak a következő dolgokat tartom (ezek tehát mind egy kaptafára épülnek):

—Az összes vallás (ezek voltak e kitalációk sorában a legelsők a történelem folyamán)
—Összeesküvéselméletek
—Áltudományos baromságok (vízzel hajtott autó, „emlékező víz”, homeopátia, stb)
—Történelem előtti űrhajósok
—Jelenkori „űrhajósok” azaz idegen lények és ezekkel összefüggő mindenfélék: Tehát UFO-k, gyíkemberek, az USA alatti idegen lények által épített alagútrendszer, gabonakörök, stb. Néha ez kapcsolódik az összeesküvéselméletekhez, hogy a kormányok mindezt „elhallgatják” és/vagy szövetkeztek az UFO-kkal...
—Mindenféle misztikus lények: boszorkányok, zombik, varázslók, kísértetek...
—Áltörténelem kitalálása, hogy valamely nemzet múltja ragyogóbb legyen: ilyen ugye a mindenféle rokonságelmélet (nem is finnugorok vagyunk hanem sumérek, hunok, mongolok, törökök, kínaiak... stb, sőt a magyar a legősibb nép, Jézus is meg Buddha is magyar volt, de már Ádám és Éva is a Paradicsomban és a paprikában...), na ide illik ez az ügy a Petőfiről is, persze ebben van vastagon összeesküvéselmélet is.

Minden fenti elmebaj ugyanarra épül: bemutat egy fiktív álvalóságot, ami valamilyen értelemben szebb mint a valódi. S mert az emberekben él a vágy a szebb dolgok iránt (szebb jövő, szebb múlt, stb), szeretnének ebben hinni, emiatt a sok elébük tálalt ökörségből kiválasztják azt, ami két halmaz metszete a számukra: melyikek azok amik szerintük a legszebbek, és melyikek azok amiket (az elégtelen tudományos és/vagy történelmi ismereteik miatt) el tudnak hinni legalább nagyjából. Na e két halmaz metszete kiad legalább egy de legfeljebb kevésszámú hülyeséget, ezek valamelyikében (vagy mindegyikében is) ők hinni fognak. E hívés valószínűségét fokozza, hogy manapság az embereknek általában véve is megrendült a hite a kormányon levők tisztességében, ezért legalábbis a korrupciós/összeesküvéselméletes szóbeszédeket igen könnyen hihetőnek vélik.

Tehát mind ugyanarra a pszichológiai (majdhogynem pszichiátriai) kórképre építenek ezek, az hogy ki épp melyik elmebaj hívéül szegődik, attól függ, az ismeretei melyik tudományterületen hiányosak. Aki keveset tud a nyelvészetről de jó sokat a fizikáról, az könnyen elhiheti hogy a magxyar nyelv nem finnugor eredetű/rokonságú, de valószínűtlen hogy elhinné a vízzel hajtott autót. Ellenben egy nyelvész vélhetőleg nem fog sumér nyelvrokonságot hinni, de ő meg lehet hogy a vízzel hajtott autót hiszi el, mert ő fizikából tud alig többet csak mint a nulla fele. Ami azonban az érzelmi indíttatást illeti, mindegyikük esetében ugyanaz.
 
Jaszladany
Ahogy elnézem, ezt a Petrovics-sztorit is nyugodtan bele lehetne írni a magyar őstörténeti Gyűrűk urába folytatásként.

Kedves Sirion01, számomra az a csoda, hogy az MTA még annyira is foglalkozott ezzel a Petrovics-témával, amennyire foglalkozott. Minek blamálták volna vele magukat még jobban?
 
H
Bezsongár_királyfi írta:
Ez az egész egyszerűen csak egy pszeudo-vallás. Elég régóta tanulmányozom ugyanis a mindenféle idióta kitalációkat, és tapasztalom hogy tökugyanarra a sémára épül mindegyik. Efféle kitalációknak a következő dolgokat tartom (ezek tehát mind egy kaptafára épülnek):

—Az összes vallás (ezek voltak e kitalációk sorában a legelsők a történelem folyamán)
—Összeesküvéselméletek
—Áltudományos baromságok (vízzel hajtott autó, „emlékező víz”, homeopátia, stb)
—Történelem előtti űrhajósok
—Jelenkori „űrhajósok” azaz idegen lények és ezekkel összefüggő mindenfélék: Tehát UFO-k, gyíkemberek, az USA alatti idegen lények által épített alagútrendszer, gabonakörök, stb. Néha ez kapcsolódik az összeesküvéselméletekhez, hogy a kormányok mindezt „elhallgatják” és/vagy szövetkeztek az UFO-kkal...
—Mindenféle misztikus lények: boszorkányok, zombik, varázslók, kísértetek...
—Áltörténelem kitalálása, hogy valamely nemzet múltja ragyogóbb legyen: ilyen ugye a mindenféle rokonságelmélet (nem is finnugorok vagyunk hanem sumérek, hunok, mongolok, törökök, kínaiak... stb, sőt a magyar a legősibb nép, Jézus is meg Buddha is magyar volt, de már Ádám és Éva is a Paradicsomban és a paprikában...), na ide illik ez az ügy a Petőfiről is, persze ebben van vastagon összeesküvéselmélet is.

Minden fenti elmebaj ugyanarra épül: bemutat egy fiktív álvalóságot, ami valamilyen értelemben szebb mint a valódi. S mert az emberekben él a vágy a szebb dolgok iránt (szebb jövő, szebb múlt, stb), szeretnének ebben hinni, emiatt a sok elébük tálalt ökörségből kiválasztják azt, ami két halmaz metszete a számukra: melyikek azok amik szerintük a legszebbek, és melyikek azok amiket (az elégtelen tudományos és/vagy történelmi ismereteik miatt) el tudnak hinni legalább nagyjából. Na e két halmaz metszete kiad legalább egy de legfeljebb kevésszámú hülyeséget, ezek valamelyikében (vagy mindegyikében is) ők hinni fognak. E hívés valószínűségét fokozza, hogy manapság az embereknek általában véve is megrendült a hite a kormányon levők tisztességében, ezért legalábbis a korrupciós/összeesküvéselméletes szóbeszédeket igen könnyen hihetőnek vélik.

Tehát mind ugyanarra a pszichológiai (majdhogynem pszichiátriai) kórképre építenek ezek, az hogy ki épp melyik elmebaj hívéül szegődik, attól függ, az ismeretei melyik tudományterületen hiányosak. Aki keveset tud a nyelvészetről de jó sokat a fizikáról, az könnyen elhiheti hogy a magxyar nyelv nem finnugor eredetű/rokonságú, de valószínűtlen hogy elhinné a vízzel hajtott autót. Ellenben egy nyelvész vélhetőleg nem fog sumér nyelvrokonságot hinni, de ő meg lehet hogy a vízzel hajtott autót hiszi el, mert ő fizikából tud alig többet csak mint a nulla fele. Ami azonban az érzelmi indíttatást illeti, mindegyikük esetében ugyanaz.
Kattints a kibontásához...
Roppant okosnak vélt kritikákat sekélyes, mi több közönséges stílusban bocsátani közre, nem több, mint a keresztrejtvény intelligencia, aki sok dologról tud keveset, és az sem saját gondolat. Apropó, miért haragszol a világra finnugrista e3go?
Írj verseket, és így száll majd szájról szájra...
 
H
Bezsongár_királyfi írta:
Nos, a legendagyártás manapság komoly üzletág, igen... Miért nem Mátyás király fiának sorsával foglalkozunk, az még sokkal tekintélyesebb is, mert királyi vér? Sőt, rajta kívül is vannak sokan nyomtalanul eltűntek, akik mindenféle híres emberek... És jól MEGAszondom néktek az iGazságot: A világon minden nyomtalanul eltűnt híres ember Magyarországon bukkant fel az eltűnése után, s itt van a sírja is! Csak meg kell keresni! Erre az a bizonyság, hogy mint tudható, a Föld szív-csakrája a Pilisben van, ezokból Magyarország kell legyen a hírességek sírja! Ők idejönnek meghalni, hogy aztán itt lebegjen a szellemük és vigyázzák Mária országát!

Ha azonban ez így van, akkor Pötőfi is itten holta meg önnönmagát, és nem Szibírszkben!
Ez tehát így van azért mert hogy punktum na. Értenilye köllőtik mindenkinek akinek füle van a hallásra és szöme az látásra, s érzékilye a MisztiKussághoz!
Kattints a kibontásához...
Miért szereted ennyire a magyart? Süt szavaidból lényeged, Petőfi stigmája működik rajtad, lemeztelenedik a pőre lényeg és vall az olvasónak ismereteid szalma kazla olcsó elménckedésbe áztatva. Micsoda pónem?
 
H
Bezsongár_királyfi írta:
Nos, a legendagyártás manapság komoly üzletág, igen... Miért nem Mátyás király fiának sorsával foglalkozunk, az még sokkal tekintélyesebb is, mert királyi vér? Sőt, rajta kívül is vannak sokan nyomtalanul eltűntek, akik mindenféle híres emberek... És jól MEGAszondom néktek az iGazságot: A világon minden nyomtalanul eltűnt híres ember Magyarországon bukkant fel az eltűnése után, s itt van a sírja is! Csak meg kell keresni! Erre az a bizonyság, hogy mint tudható, a Föld szív-csakrája a Pilisben van, ezokból Magyarország kell legyen a hírességek sírja! Ők idejönnek meghalni, hogy aztán itt lebegjen a szellemük és vigyázzák Mária országát!

Ha azonban ez így van, akkor Pötőfi is itten holta meg önnönmagát, és nem Szibírszkben!
Ez tehát így van azért mert hogy punktum na. Értenilye köllőtik mindenkinek akinek füle van a hallásra és szöme az látásra, s érzékilye a MisztiKussághoz!
Kattints a kibontásához...
Minő meghasonlott szöveg?
Jézus szerint, aki meghasonlást okoz, a létező legrosszabbat teszi magával, és a Nergál vele marad hátralévő, szánalmas napjaiban.
Jaj annak,(_) jobb lett volna annak meg sem születnie...
 
H
Jaszladany írta:
Ahogy elnézem, ezt a Petrovics-sztorit is nyugodtan bele lehetne írni a magyar őstörténeti Gyűrűk urába folytatásként.

Kedves Sirion01, számomra az a csoda, hogy az MTA még annyira is foglalkozott ezzel a Petrovics-témával, amennyire foglalkozott. Minek blamálták volna vele magukat még jobban?
Kattints a kibontásához...
Az MTA közszolga, és így köteles legjobb tudása szerint véleményt alkotni.
Nem teljesítette kötelességét, lesöpri az őskultúra kérdéseit, a Petőfi kutatás nem kívánatos "ifjú demokráciánkban", mert kiderül a totális hazaárulás, amit hazug manipulátorok gyártottak megtévesztésünkre!
 
Melitta
Itt nem kene hazaarulozni senkit tudosokat sem, ez a retorika a szelsojobbe es itt nincs helye ennek.
Az meg se fordul a fejedbe hogy hamis hazug fals dolgokhoz nem adjak a nevuket.Jo nezunk ki, hogy a jobboldalitol kell megedeni itt a jobboldali tudosokat.
Miert erzel kenyszert hogy a mi torkukon nyomd le ami ne megy, es nem megy a tudosoknal se es tobb tagunk Jaszladany vette a faradsagot es sorra cafolt meg, akkor te vadaskodsz eddig se maniplalava nincs senki csak gondolkoznak es hasznaljak a fejuket es a meglevo informaciok alalpjan.
Te vak hittel hiszel , nem kerdojelezel semmit meg, jogod van hozza, miert akarod itt nyomni ezerrel mikor van millio egy olyan oldal aki penzt aldoz viragot visz erre celra ott kene kielned a hited.

Sandor a tenyek falsak hazugok miert kene ennek felulni mert te mondod? Engem nem gyoztel meg , de ez nem problema mas vilagnezetunk van mashol elunk en nem respektalom a tulzott ferfi egot mindez lenyegtelen de beszelgeto partnerek sem osztjak a velemenyedet, na es persze a tudosok se. Akkor.....
 
H
Melitta írta:
Hatóságokhoz fordult a Budapesti Temetkezési Intézet, amiért jogszerűtlenül temették újra Petőfi Sándor állítólagos maradványait a Fiumei úti temetőben.

Az ÁNTSZ-től kér kivizsgálást a fővárosi temetkezési intézet arról, hogy tartalmazhat-e jogszerűtlenül emberi maradványokat az úgynevezett Petőfi-sírhely.

Titkos temetés

Mint arról az Origo is beszámolt, a Morvai Ferenc vezette Megamorv-bizottság július 17-én vett búcsút a szerintük Barguzinban elhunyt költő földi maradványaitól,

a csontokat azonban hetekkel korábban titokban eltemették a Fiumei úton, egy stróman nevén megvett sírhelyen.

A bizottság korábban kért, de nem kapott hivatalos engedélyt a temetésre, ezért fordultak a trükkös megoldáshoz.

Beton védi

A Megamorv több mint 60 millió forintot költött a gyászszertartást megelőző programokra. A csontokat
többtonnás, megerősített betonszarkofágban helyezték el,
a sírt pedig jeladókkal szerelték fel, hogy a nyugvóhelyet ne lehessen észrevétlenül megbolygatni.

Az emléknapon Morvai Ferenc szónoklatában sztálini módszereket emlegetett az MTA kapcsán, amiért az akadémia máig nem ismeri el a barguzini csontok valódiságát, és csípős megjegyzéseket tett a kormányra is.

Hol sírjai domborulnak
Kérdés, hogy az ÁNTSZ elrendel-e majd exhumálást az ügyben. A hivatal kommunikációs osztálya írásban ígért választ ezzel kapcsolatos érdeklődésünkre.

Csatolás megtekintése 1366861
Kattints a kibontásához...
Már a cím is hamis. Az emléknapi rendezvény 3részből állt:
1/egyházi temetés volt, a leszármazott rokonok jelenlétében, és külföldi vendégek részvételével -
2. Műsoros rendezvény 11órakor
3/ Kegyeleti szertartás 5órakor

Fentieket élő műsorban közvetitette az ÁKA TV,
később a műsorrészek megjelentek a video megosztókon is: Huntv, Y-T

Bárki figyelemmel kísérhette az eseményeket. Az itt felvezetett kónferansz rosszhiszemű és kamuflage hamiszászlós fikció, nem szolgál másra, mint manipulációra. Mindazonáltal szánalmas paródia -
Bárki meggyőződhet erről, ha tájékozódik.
 
Melitta
A lenyeget nem akarod latni?
A temetobe fals infokkal mas neven vettek meg a sirhelyet
EZ nem szanalmas? a legnagyobb magyar koltonket ilyen ingyencirkusznak kitenni ?UJbol temetni /ha o egyaltalan ilyen sumakolas engedely nelkul tehat a jobboldali kormany torvenyeit se tartjak be. ezt erdemli Petofi? betonnal leontve nehogy valaki leellenorize es exumaltassa es kiderulhetne hogy lehet hogy nem o, hanem egy no, vagy esetleg mas tetem van a sirban.


Hogy mise rendben ment es a szertartas ,temetes nelkul is szokas a katolikusoknal miset mondatni a halottakert.

Tudod mi lett volna elfogadhato, ha exumaljak es bebizonyitjak valoban o, es nem a kinai hanem a magyar tudosok is, /melymagyarjaink nem biznak a magyar tudosokban, csak a kinaiba, jo......szep hazafisag./ha nem szatyokban hordozzak a csontokat mert ez KEGYELETSERTO es foben jaro bun, koporsoban hazaszallitjak es nem kamu nevekkel hanem kello tisztelettel helyezik hazai foldbe.

Itt A-Z -ig minden kamu, engem nem gyoztel meg , hanem az jutott az eszembe vannak tudosok zsenik akik rogeszmekhez ragaszkodnak es teveszmekkel elik le eletuket, idonkent szukseges pszihaterrel beszlegetniuk hogy o szakszeruen helyre tegye a kepzelgeseiket. Morvai ur lehet okos ember de ez mar a kepzelgesek teveszmek kategoriajaba tartozik, valoszinu tanacsoltak neki ugy tud ettol a kepzelgesetol megszabadulni ha pontot tesz az ugyre es eltemeti a kepzelgese targyat fizikailag is es az agyaban is vegleg.
 
Jaszladany
Igen, sajnos minden kamu, Melittának igaza van.
Őszintén mondom, én teljesen pártatlanul olvastam utána a témának, minden előítélet nélkül, mivel az én életemen semmit sem változtat, hogy Petőt találták-e meg vagy sem. Tehát nekem mindegy volt.

Bevallom, azt hittem, hogy ennél bonyolultabb a kérdés, nem gondoltam, hogy Morvaiék részéről ilyen egyértelmű és nyilvánvaló tévelygésről van szó. Vagy talán szélhámosságról, nem tudom, de az biztos, hogy egy olyan laikus, mint én is könnyedén átlát rajta rövid tájékozódás után.

Úgy látom, azért sikerült nekik mégis meggyőzniük némelyeket, mint Sándort is, mert ennek a meggyőződésnek sokkal inkább érzelmi és ideológiai alapja van, semmint a tényszerű objektivitás. Érzelmekkel pedig nincs értelme vitázni. Nem is a vita kedvéért hoztam ide azokat az érveket, amikre eljutottam, hanem azok kedvéért, akiket esetleg ugyanúgy érdekel ebben a kérdésben az igazság, mint engem.

Csak két dolog még, hogy lássuk, mennyire ferde Morvaiék retorikája:
Azt állították, hogy direkte azért nem engedte az összeesküvő, ronda hatalom felnyitni Hrúz Mária sírját, és a maradványból mintát venni, nehogy kiderüljön, hogy ők Petőfit találták meg:
Ezzel szemben az igazság:
"Demszky Gábor fõpolgármester elõírta azokat a tudományos feltételeket, amelyek biztosítása mellett a sírbontás lebonyolítható. Eszerint a „férfi eredményt” hozott amerikai DNS-vizsgálati eredmények bemutatását és a csontváz magyarországi azonosítását három új DNS-vizsgálat követhette volna, s ezek ismételt „férfi eredménye” nyomán felnyithatóvá vált volna a kripta! Ezeket az MPB nem vállalta..."

Tehát senki sem bojkottálta a sír felnyitását. Csupán arról volt szó, hogy Morvaiék nem rendelkeztek a sír felnyitásához szükséges feltételekkel, mivel az amerikaiak női csontváznak állapították meg a csontokat.

A cikkben szereplő újratemetés körül is ugyanilyen ködösítés ment. Morvai azt állította, minden hiányzó papírt pótolt, és minden szükséges engedélye megvan a temetéshez. Ezzel szemben semmiféle engedélye nem volt, ugyanis:
"Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. tájékoztatása szerint külföldről érkezett holttest (emberi maradványok) esetén be kell szerezni a Magyarországra való szállításához a magyar külképviselet hatósági engedélyét, az indító ország közegészségügyi hatóságának szállítási engedélyét és a befogadó temető, illetve temetkezési hely nyilatkozatát. A rendeltetési helyen az intézet a szállítmányt ellenőrzi, a halott szállítási engedélyét bevonja és megőrzi. Természetesen ez esetben is azonosítani kell a halottat, ehhez halottvizsgálati bizonyítvány, halotti anyakönyvi kivonat vagy ennek megfelelő külföldi okirat szükséges. Igazolni kell, hogy ki a szállító, és a szállítási engedélyeket át kell adni a temetőnek. Az összes irat hivatalos magyar nyelvű fordítása is szükséges. Amennyiben az elhunyt (akár holttest, akár urna, akár emberi maradványok) nem azonosítható, meg kell tagadniuk a temetést, és értesíteniük kell a hatóságokat."

Ezek közül Morvaiék egyetlen igazolással vagy engedéllyel sem rendelkeztek. Hogyan is rendelkeztek volna!

Tehát megintcsak nem a globális "szabadkőműves" összeesküvés volt az oka annak, hogy az állítólagos Petőfi-csontokat ilyen zugolyában kellett eltemetni.
Ami azt illeti, ezt az egész ügyet ilyen ködösítés, ferdítés és hamisítás kíséri. És ez az, ami valóban méltatlan Petőfi emlékéhez.
 
B
Horvath.Sandor írta:
Minő meghasonlott szöveg?
Jézus szerint, aki meghasonlást okoz, a létező legrosszabbat teszi magával, és a Nergál vele marad hátralévő, szánalmas napjaiban.
Jaj annak,(_) jobb lett volna annak meg sem születnie...
Kattints a kibontásához...

Figyu. Amit irogattál itt nekem, abban sajnos semmiféle ÉRDEMI CÁFOLAT nincs egyetlen dologra se, amit én írtam. Attól hogy ködösen fogalmazol, misztikus homályosságokat fecsegve hogy „Petőfi stigmája van rajtam”, még nem lesz igazad. (egyáltalán, mi a nyavalyát jelent ez, kifejtenéd emberi nyelven?)

De különben is: tegyük fel lesz nagy csoda és kiderül hogy neked meg Morvaiéknak van igazatok. Megmondom neked, mi lesz akkor! Az, hogy azonnal MEGKEVESBEDIK A TISZTELETEM amit Petőfi iránt érzek, s ez még sok másokban is így lesz!

Ugyanis: a szememben messze több tiszteletre jogosult egy olyan ember aki igenis hősi halált hal egy csatában, mint az, akit elfognak, és utána ÉVEKEN ÁT NYUGODTAN, BIRKA MÓDRA TŰRI A FOGSÁGOT, meg se kísérelve a hazaszökést!

Hasonló esetben első dolgom lett volna szökni, akármiféle kockázattal járjon is ez. Mondjuk talán nem a legelső évben, hogy megismerjem az ottani lehetőségeket, körülményeket, időjárást, stb, de azután okvetlenül. De ha neked van igazad, akkor Petőfi ezt nem tette, mert „drágább volt rongy élete mint a becsülete”, hogy a saját verséből idézzek picit eltorzítva!

Igenis sokkal dicsőbb ő az egész nemzet számára, ha úgy tudjuk hogy hősi halált halt ott a csatamezőn, aztán kész vége nincs tovább!

Tehát igenis Morvai bandájának nem a költő iránti tisztelet és kegyelet fokozása a célja, hanem a DEHONESZTÁLÁSA, megszégyenítése, sárbatiprása, a méltóságtól megfosztása, vagyis épp ők azok, akik azon munkálkodnak, hogy kevesebb olyan személye legyen a magyar történelemnek akit tisztelni lehet, illetve hogy akit tisztelhetnénk, azt kevésbé tiszteljük!

És te ezek egyik szócsöve vagy amint látom! Szégyen reád!

Kíváncsi vagyok, mi erről @Melitta és @Jaszladany véleménye is...
 
B
Aztán meg ugye, ő maga írta egyik versében, hogy nem akar „ágyban, párnák közt halni meg”, meg ugye azt írta hogy nem akarja, hogy:

Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!

Továbbá:

Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,

Valamint:

Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hõsöket egy közös sírnak adják,

A teljes vers itt olvasható:

http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/egygondo.htm

Egyelőre a hivatalos vélemény szerint ÉPP EZ TÖRTÉNT, amit Petőfi megírt, megálmodott a saját sorsának! Amit KÍVÁNT. Hát most őszintén, nemde ez valamilyen értelemben SZÉP?! Megírta, s az lett amit megírt, teljesült a kívánsága!

Szerintem ebben tényleg van valami SZÉP, valami MEGHATÓ, valami FELEMELŐ!

Oké, én nem értek egyet azzal a szabadságharccal, s bevallom kissé idiótának is tartom őt, mert nem először írom, gondolhatott volna rá, hogy egy költőnek a toll, és nem a kard a fegyvere. De ettől még én magam se tagadom, hogy kissé irigylem őt, mert nem sok embernek adatik meg, hogy előre megírja mi lesz a sorsa, s tényleg az is lesz a sorsa, és e sorsot sokan dicsőnek is tartják!

Ez tehát egy SZÉP VÉG.

Amit Morvai akar elhitetni velünk, az NEM SZÉP VÉG. Mi dicső van abban, ha valaki hadifogságban hal meg, s még ott se szökési kísérlet közben?!

Miért lenne az jó akár a magyar népnek, akár Petőfinek, ha ezentúl nem gondolhatnánk rá úgy, mint aki afféle mini prófétaként előre megjósolta önnön halálának módját, az be is következett, pont úgy ahogy ő leírta?!

Morvai még akkor se tesz jót ezzel a magyarságnak, ha ezerszer is igaza volna, hát még így hogy semmi konkrét bizonyítéka! Nem a Habsburgok, nem a zsidók, nem a szabadkőművesek, nem az USA, nem a ruszkik és nem az MTA akarja a dicső magyar múltat (akármit jelentsen is ez) sárbatiporni, hanem Morvai, aki erre bizonyíthatóan rengeteg pénzt áldoz!

Bevallom, ha nekem volna bizonyítékom arra amit Morvai állít, inkább elhallgatnám, mert igenis a Petőfi halálával kapcsolatos HIVATALOS ÁLLÁSPONT messze sokkal méltóságteljesebb, dicsőbb, nemesebb...

Ott van a versében, hol kell keresni a csontjait: a csatamezőn. Ha úgy tetszik ez a végakarata. Tessék odamenni, és ott keresni! Ebben még biztos a szelleme is segíti majd a kutatókat, ha valóban van túlvilág.
 
Melitta
Osztom a velemenyedet kiralyfi, emberi sirokat nem lehet csak ugy megbolygatni mindenfele teveszmek miatt.
Petofi szerintem igazi hazafi volt , es nem tudom en se elkepzelni ,hogy ne harcolt volna az utolso csep vereig es ahogy latta sajat jovojet a harcteri csataba akar meghalni a hazaert. Meg a bajtarsak is jobban vigyazhattak ra hisz nem egy obsitos katona volt hanem kolto.
Nem beszelve minden hangadot vezetot mindenaron osszeszedtek hogy peldat statualjanak megbunhodjenek akar az eletukkel is fizesenek a forradalom kirobbanasaert.

Ha csak mende monda lenne akkor is, egy nagyon szep hazafisagra nevelo peldaerteku elete volt Petofinek. Kar ebbe beleronditani ilyen bargyu mesketekkel. Igaz minden magyar vagy holtaban magyarfoldbe kerul ha akarja hanem ahogy Sandor kepzeli.
 
A válaszhoz kattints ide és lépj be Facebook-al, Gmail-el stb.

Hasonló témák

Melitta
Morvai: Nálam van Petőfi Sándor koponyája
7 8 9
Válaszok
172
Olvasás
24K
Studiora
S

Hírkategóriák

Amerika
94
CanadaHun Rádió
229
Hírek
1
Kanada
669
Magyarország
609
Nagyvilág
346
Színes
254

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss üzenetek

Friss profil üzenetek

P
Pfeifer Anita
Sziasztok! Nincs meg valakinek véletlenül ennek a kendőnek a mintája? Segítségeteket előre is köszönöm!
•••
Beka Holt
Beka Holt wrote on zsebipicur23's profile.
Ne kérj olyan könyvet aminek a magyar nyelvű kiadásától még nem telt el 6 hónap!
•••
dehogy
dehogy
Mi ez?
•••
livian
livian wrote on bnrn's profile.
Szia. Csak így ismeretlenül is szeretném megköszönni neked a Sutherland könyvek fordítását, nagyon nagy örömet okoztál a fiamnak. Hétről-hétre várta a fordításodat, napi szinten érdeklődött mindig, hogy van-e új rész. Kicsit szomorú, hogy több rész ebből a sorozatból már nem lesz.
Esetleg megkérdezhetem, tervezel hasonló sorozatot még? Olvashat még tőled fantasy fordítást?

Köszönettel: Livian
•••
beamix
beamix wrote on Ajuda67's profile.
Szia,bocs de csak most csatlakoztam,hogyan tudok hozzájutni a fordításaidhoz ? Főképp a Kárpátok vampirjai sorozat 36,37.reszei érdekelnek. Előre is köszönöm az útbaigazítást
•••

Statisztikák

Témák
38,141
Üzenet
4,804,986
Tagok
615,864
Legújabb tagunk
kave@

Az oldal megosztása

Oldal tetejére